Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-24 / 252. szám
4 PETŐFI NÉPE 1989. október 24. HIÁNY UTÁN MILYEN ELLÁTÁS VÁRHATÓ? — ÁR ÉS KERESKEDELMI ÁRRÉS — SZÁZ KILÓBÓL 11 KILO — ERTEKES ÉS HASZNOS MELLÉKTERMÉKEK MEGYEI VÁLASZTÓ KÜLDÖTTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜL A MEDOSZ • Deák József: — Rajtunk nem múlik a jó színvonalú cukorellátás. Deák József az udvaron kezdi a Szolnoki Cukorgyár bemutatását a répafogadó, -mosó és -tároló hatalmas betonvályúinál. Közben azt mondja: mindennap fogyasztják az emberek a cukrot, de kevesen tudják, hogyan készül. A tisztára mosott répagumókat szeletelik és óránként 250 tonnát futószalagon juttatnak el az úgynevezett kilúgozóba. Ez már egy nagy csarnokban történik, ahol zúgnak a gépek, a hatalmas emeletmagas tartályok meleget árasztanak. A futószalagon látható utoljára a cukorban gazdag alapanyag. Katonás rendben hevernek egymás mellett a hófehér répaszeletek, s bezuhannak egy óriástartályba, ahol „kimossák” belőlük az édességtartalmat. (Innét kerül ki az első melléktermék, a répaszelet, amelyet feldolgozás után takarmányozáshoz értékesítenek). Az édes nyerslé csúnya, zavaros, barna színű, nemcsak cukrot tartalmaz, hanem a répában található szerves anyagokat, sókat is, amelyeket mésztejjel választanak ki belőle. — Itt ismét egy melléktermék is keletkezik: a mésziszap, amelyet ugyancsak értékesítenek.) A lé lepárlótartályokba kerül, majd a vákuumos kristályosítókba, innét a sorba elhelyezett centrifugákba, amelyek alján percenként több tíz kiló kristálycukor zúdul egy szállítószalagra. Óránként 30-33 tonna cukor kerül be a két emelet magas, száz méter hosszú raktárba, ahol hegyekbe halmozzák a kristályszemeket. A gyártás közben minden fázisban ellenőrzés: laborvizsgálatokkal kísérik figyelemmel a tisztaságot, a cukortartalmat stb. A raktárba szórás előtt egy utolsó szemrevételezés: üveglappal fedett (és lezárt) standard minta nagy, gyufásdobozhoz hasonlító két kutricában, a mellette kihagyott rekeszbe a gyártott cukor kerül. Deák József teleteszi az üres részeket a most gyártott cukorral és kezembe adja. Laikusként csak azt látom: a most beleszórt cukor fehérebb, a standard sárgásnak látszik mellette. A műszaki igazgatóhelyettes elégedetten mosolyog, ugyanis a fehérség (a tisztaság) a minőség egyik fontos mutatója. Cukorhegyek vidékén • Kihelyezett labor az üzemben, ahol minden tartály tartalmát több minta alapján vizsgálják, ellenőrzik. Kiss Jánosné a cukorlé kémhatását méri. 0 A répaszeletből kioldott cukorlevet hatalmas tartályokban bepárolják, majd kristályosítják. 0 A cukorraktárban heggyé tornyosulnak a kristályszemek. Itt 15 ezer tonna kristálycukornak van hely. (Straszer András felvételei) Röviden ennyi a cukorgyártás. Beszélgetésünkéi már Deák József irodájában folytatjuk, rátérve a napi aktualitásokra. — Izgalomba hozta a lakosságot a nyár végi cukorhiány. A szolnoki gyár hogyan élte meg ezt az időszakot? — A vevőkörünket elláttuk. Ebből a szempontból azt mondhatom, nálunk nem volt cukorhiány. Üzleti partnereinknek folyamatosan adtunk cukrot; a nagyfogyasztóknak és a kereskedelmi vállalatoknak is, függetlenül attól, hogy kilós vagy ennél nagyöBb’cäöihägSfäsBSn” kérték. Kétségtelen, hogy a kilós csomagolású cukor iránti igény a szokásosnál nagyobb volt, emiatt szombat-vasárnap külön műszakokat szerveztünk, és így teljesíteni tudtuk a megrendeléseket. — Hangsúlyozta, hogy mindez az üzleti körükre vonatkozik. Ez azt is jelenti, ha nem állandó vásárló jött, azt elutasították? —A cukorgyáraknak kialakult a vevőkörük, területi elhatárolódások nélkül. Például állandó vásárlónk a Debreceni Konzervgyár, noha a Kábái Cukorgyár a szomszédságukban van, és a szolnoki felhasználók közül is tudok olyanokról, akik nem tőlünk vásárolnak. Úgy gondoljuk, elsődleges feladatunk, hogy a bennünk megbízó, állandó megrendelőinknek teljesítsük a kívánságát, amit el is várnak tőlünk. A nyár végi cukorhiányos időszakban is ezt az üzleti elvet követtük. Partnereink biztonságos ellátását figyelembe véve előfordult, hogy a „spontán”, nem partneri körből érkezett megrendelések közül néhányat kénytelenek voltunk visszautasítani. Végül is az egész országot, gyárunk egyedül, nem képes ellátni... — Érdeke a vállalatnak, hogy bővüljön az üzletköre? — Természetesen, törekszünk is erre, szeretnénk, ha a Szolnokhoz közeli települések vállalatait, lakosságát mi látnánk el. Ennek pénzügyi indoka is van, gondoljon csak a szállítás és a raktározás költségeire, ennek csökkenthetőségére. — Kcpes volt a gyár kihasználni a világpiacon is jelentkező cukorkeresletet? — Gazdaságosan exportáltunk, összesen 11 ezer tonnát, elsősorban szovjet megrendelésre. — Milyenek a termelési kilátások, lesz-e a következő hónapokban elegendő cukor? — Rajtunk nem múlik, a répatermés is megfelelő, a tavalyinál több. Naponta átlagosan 5600 tonnát — a múlt évinél csaknem 10 százalékkal többet —, s a kampány időszakában összesen 550 ezer tonna répát dolgozóink fel. A kapacitásunkat az elmúlt években és az idén is növeltük. El akaijuk érni a napi hatezer tonnás répafeldolgozást úgy, hogy a költségeket is csökkentsük. — Ismereteim szerint minél gyorsabban tudják feldolgozni a répát, annál jobb a cukor- kihozatal, és természetesen javul a gyár jövedelmezősége. Beruházásaikkal a kampányidőszakon is tudnak rövidíteni? — Hazánkban átlagosan 100-120 napos a kampány, amelynek csökkentése az állahdó és változó költségek mérséklődése szempontjából egyaránt fontos. Jelenleg a napi üzemeltetési költségünk kétmillió forint. Annyiszor kétmillió lehetne a megtakarításunk, ahány nappal csökkenteni tudnánk a kampányidőszakot. A tavalyival azonos mennyiséget az idén képesek vagyunk rövidebb idői alatt feldolgozni, éppen az új beruházásoknak köszönhetően. Most viszont van egy gondunk: a répa súlya nagyobb, a cukortartalma viszont alacsonyabb, mint tavaly. Vagyis valójában több cukorrépát dolgozunk fel ebben a kampányban, de a cukormennyiség előreláthatóan nem lesz több, mint az elmúlt évben. A gyorsaság egyébként azért is fontos, mert a hosszabb tárolással a répa sokat veszít cukortartalmából. Különösen akkor nagy a veszteség, ha prizmában állva meg is fagy a termés. — Mennyi cukor lesz száz kiló répából? — A répa cukortartalma 13-14 százalék közötti, ehhez még hozzá kell számitani a technológiai veszteséget, ami 3 százalék, vagyis száz kiló répából 11 kiló kristálycukrot tudunk gyártani. — A korán felszedett répának is alacsonyabb a cukortartalma, mégis az idén az ideálisnál egy héttel előbb kezdték a feldolgozást. — A cukorhiány miatt, a MÉM kérésére, már szeptember 14-én elkezdődött a kampány. Már másnap Baranyából és az ország többi részéből több száz gépkocsi érkezett a kristálycukorért. Szóval szükség volt a cukorra, de októberre megszűnt a mizéria, és azóta egyenletes a megrendelés és a szállítás. Az üzemkezdés első három hetében több mint tízezer tonna cukrot gyártottunk, ami szinte a gyártást követő napon a fogyasztókhoz került. Egyébként a gyár megérzi a „savanyú mustok” időszakát is a cukorigény növekedéséből... —Az említett hatezer tonna napi kapacitást mikorra és milyen beruházásokkal érik el ? — A jövőre befejeződő beruházás értéke 200 millió forint, ennek 30 százaléka a saját pénzünk, a többi világbanki kölcsön. Jelentősen korszerűsítettük és bővítettük gépparkunkat, használt, de jó állapotban lévő centrifugákat, répavágó gépet vásároltunk az NSZK-ból, van már pelletgyártó gépünk, és még sorolhatnám. Megépült a szárazrépatá- roló és -lerakó berendezés. Az utóbbiyal a gépkocsikról lebillentjük a rakományt. Korábban vízsugárral mostuk, az új módszerrel nemcsak a vízfelhasználást csökkentjük, hanem a répa tárolhatóságát is megnöveljük. Hozzá kell tennem, hogy a kapacitásbővítés mellett valamennyi beruházásunk a hatékonyságot is szolgálja: az olcsóbb és jobb minőségű termék előállítását. — A cukorról mint fő termékről és a melléktermékekről is esett már szó. Végül is mi a gyár termékskálája? — Jelenleg fsak normál kristálycukrot készítünk, de ezt kiváló minőségben. Dicsekvés nélkül mondhatom, mert a minősítés az ellenőrző hatóság véleménye. Az utóbbi két évben egyébként sohasem érkezett minőségi, reklamáció, még a csomagolásra sem. Jövőre lehetőség pyilik különböző finomítványok gyártására is, amit csak akkor kezdünk el, ha ' a piac igényli, például exportálni tudjuk, mivel ezekből a hazai jgényeknek a többi gyárak maradéktalanul eleget tesznek. Gyártmányaink közé tartoznak a melléktermékek, így a melasz, amit a szeszipar vásárol, de takarmányozásra is értékesítjük. A cukorrépaszeletet elsősorban a répatermelő gazdaságok vásárolhatják vissza, ami ugyancsak melléktermék. A létisztítás során megmaradó mésziszapot is eladjuk, ez jó talajjavító. — Hallottam arról, hogy a melléktermékekből új és értékes takarmányokat is készítenek. — Két új termékünk is van. Egy olasz cégtől lízing formájában üzemeltetünk egy széletprést, amellyel a répaszelet víztartalmát 83 százalékról 70 százalékra csökkentjük. A mechanikus vízeltávolítás után már kevesebb hő kell ahhoz,‘ hogy száraz répaszeletet állítsunk elő. Ilyen berendezés egyébként a haza^ cukorgyárak közül csak nálunk üzemel. . — A lízingelés költséges. Nem viszi el a hasznot? — A termékből pelletet készítünk, ennek egy részével, vagyis termékkel fizetjük a lízing díját. Ennek a takarmánynak a világpiaci ára magas, tehát gazdaságosan exportálható. Csaknem a teljes mennyiséget külföldön adjuk el, ugyanis itthon, a magas ára miatt, nem versenyképes a hagyományos takarmányokkal, a kukorica világpiaci árát is meghaladja. — Hazai felhasználók részére az ön vezetésével kísérleteztek ki egy új takarmányt. — A lényege az, hogy a feldolgozás folyamán keletkezett oldatokat besűrítjük. Ez ugyancsak sok fehérjét és szervetlen anyagot tartalmaz. Az oldattal meglocsoljuk a répaszeletet, majd ezután következik a szárítása. A dúsított répaszelet béltartalma értékesebb és jobb, mint a kukoricáé, valamint előnye, hogy a'silóetetés kedvezőtlen mellékhatásait ellensúlyozza. Sőt még az állatok ellenálló képességét is javítja. Az eddigi etetési kísérletek eredménye kedvező. '— És az ára? — Úgy gondoljuk, az is; terveink szerint a kukorica ára körül lesz. Amennyiben, várakozásunknak megfelelően,’ az . idén megkapjuk a gyártási, engedélyezési okiratot, ^mintegy száz tonnát tudunk készíteni és értékesíteni. . — Többször említette, hogy elsősorban a cukorrépa-termelő partnereiknek adják el a melléktermékekből készült takarmányokat. Miért különböztetik meg az igénylőket? — Elsősorban azért, mert jelenleg nem tudunk elegendő mennyiségűt gyártani, másodsorban a mezőgazdasági üzemek részére ezzel is vonzóbbá akarjuk tenni a cukorrépatermelést. Egyébként a technológiánk alakításában, az új beruházásokkal arra törekszünk, hogy minél kevesebb igénylőt kelljen elutasítani. Bács-Kiskun, Pest, Szolnok, Békés és Csongrád megyékben összesen negyvennégy mezőgazdasági üzem termel a gyárunk részére répát, és reméljük, hogy számuk gyarapodni fog. — Nagyon sok vizet használ fel a gyár, és a szennyvizet a Tiszába juttatják. Ez mennyire tiszta, fizetnek-e bírságot? — Még három-négy évvel ezelőtt is hat köbméter vizet használtunk fel egy tonna répa tisztításához. Az új beruházásokkal a vízmennyiséget a felére csökkentettük; olyan berendezéseket állítottunk üzembe, amelyek segítségével ki tudjuk a vízből szedni a szilárd szennyező anyagokat, valamint a szerves anyagok nagy részét is. Még nem tökéletesen tiszta a szennyvíz, amit a Tiszába juttatunk, ennek eléréséhez óriási értékű beruhá- : zásra volna szükség, így kénytelenek vagyunk évente 100-200 ezer forint bírságot fizetni a vízszennyezés miatt. — Térjünk vissza a fő termékre, a cukorra. Jövőre ez is szabadáras lesz.. Számítanunk kell az emelésre? — Gyárunkban még ilyen tervek nem kerültek szóba, és úgy gondolom, hogy ma még korai beszélni cukorár-emelési lehetőségekről. Az bizonyos, hogy a kilónkénti termelői ár 22,64 forint. Ennél a mi költségünk kisebb, vagyis a gyárunk nyereséges. Az is bizonyos, hogy a mi hasznunk sokkal kevesebb, mint a kereskedelemé, ugyanis a kereskedelmi árrés 5,26 forint, tehát a fogyasztó 27,90-ért kapja meg a normál kristálycukor kilóját. Szóval pillanatnyilag ez a helyzet, s hogy a körülmények mennyire változnak meg és mire késztetnek bennünket, azt nem tudom. Csabai István Mit tehetnek a szakszervezetek? Mintha némi csalódottság bujkálna Rigó Sándor megyei titkár hangjában.- A jelölőgyűlések időszakában központi kiadványok — felhívás, alapszabály-tervezet, Medosz- újság — alapján lettek előkészítve a Medosz-tagságnak a gyűlések, de a szakszervezeti tagság döntő többsége érdemi megnyilvánulásaiban alapvetően saját problémáival foglalkozott. Sokkal jobban törődtek munkavállalói helyzetük siralmas romlásával, mint ennek okaival. A tagság a szakszervezetet tartja gyengének, mi azt mondjuk, hogy a munkahelyhez való kötődés gyengült, mert egyre bizonytalanabbá váltak biztosnak vélt helyek. Ilyet még nem tapasztaltam, hogy majdnem húsz alapszervezetben nem tudjuk megfelelő kvalitású mozgalmi emberrel pótolni a lemondottakat vagy eltávozottakat, mert a kiszemelt vagy nem meri vállalni, vagy nincS olyan helyzetben, hogy vállalhassa. Jó néhány mezőgazdasági termelő- szövetkezetben furcsán értelmezik a szakszervezetet; nem igaz, hogy a mezőgazdasági szövetség minden tagnak ellátja az érdekvédelmét. Miért csökken a taglétszám? A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete megyei irányítója a bizonyítás szándékával pakol elém kiadványokat, kimutatásokat: helyükön vannale, dolgoznak. — Mivel a területi széttagoltság miatt a _ Medosz-alapszervezeti tisztségviselőknek nagyobb volt a szerepe, mint más ágazatoknál, mert régóta igyekszünk az álap- szervézeteket helyzetbe hozni: együtt tartható a tagság — így vélekedik Rigó Sándor. Valóban, csak 4 százalékkal csökkent a taglétszám, derül ki a Medosz-lap egyik kimutatásából. Hiába keresek azonban adatokat az apparátus csökkentéséről. A kiadvány stílusa, szemlélete sem sokat változott. Szinte tüntetőén nyilvánítják ki, hogy ők csak azért se beszélnek a nép nyelvén, csak azért is funkcionáriusul mondják el, amit jónak látnak. így valószínűleg el sem olvassa a kétkeziek serege, mert hamar belefárad a rejtvényfejtésbe. Mit tudják, hogy mi az „szja”, meg az „új tagdíj- rendszer objektív hatása”, mi az a „kultúrfelhasználás” (??). Jobb is, ha abbahagyják e kiadványok tanulmányozását, mert furcsa következtetésekre juthatnának. Miért költhet többet a központi vezetőség, mint valamennyi megyei bizottság összesen? Feltétlenül szükséges 60 ember a központban? Miért keresnek többet a takarítók, a pprtások a fővárosi irodákban, mint a földeken dolgozók túlnyomó többsége? Hogyan lehetséges az, hogy Bács-Kiskunban idén még egyetlen kedvezményes nagy- családos vagy ingyenes beutalót nem kaptak rászorulók? A mérsékelt árú családos beutalók száma a három év előttinek a felére csökkent. Miért jut több pénz a központnak? Könyvelőknek készültek a Me- dosz Bács-Kiskun Megyei Bizottságának október 25-én sorra kerülő választó küldöttértekezletének adatsorai. Nem tudok mit kezdeni azzal a kimutatással, amely az egy főre jutó bérköltség szerint csoportosítja a vállalatokat, gazdaságokat. Ennyit keresnek, vagy a munkaerő ára a feltüntetett összeg? Ide kívánkozik: a Városföldi Állami Gazdaságban á legmagasabb (120 137 Ft), Kalocsán a legalacsonyabb (80 988) az éves átlagkereset. Kertelés nélkül sorolja a bajokat Rigó Béla. Elszegényednek a nagyüzemek, nincs pénzük bérjavításra. Megszűnt jó néhány alapszervezet ApoStagon, Hartán például. — Nyilván nem alaptalanul csökkent a szakszervezetek tekintélye? — Sokat ártott az ágazatok és a Szakszervezetek Országos Tanácsa között kialakult alá- és fölérendeltségi viszony. A SZOT-ban képtelenek voltak átérezni, hogy mennyire eltérőek lehetnek különböző rétegek, foglalkozási csoportok érdekei. Miért nincs súlya az érdekvédelmi szervezetnek? Például? — Az áremelésnek senki sem örül, de az élelmiszer-gazdaság csak jobb felvásárlási árakkal tud létezni. A mezőgazdasági üzemek stabilitása közérdek, az ezekben dolgozóké egyéni érdek is, a SZOT mégis arra próbálta rávenni szak- szervezetünket, hogy csatlakozzunk az élelmiszerár-emelések miatt meghirdetett sztrájkhoz. Ki tiltakozott az agrárolló miatt? — Ok nélkül marasztalják el befelé fordulással a Szakszervezeteket? Saját szervezeti ügyeikkel foglalkoznak, miközben... — Csodálja? Amikor egy ország miniszterelnök-helyettese kijelentheti, hogy nem tárgyal a szakszervezetekkel. Amikor szociális demagógiával vádolnak bennünket, pedig csak azt követeljük, hogy a piacorientált gazdaságban ne feledkezzenek meg a munkaerő áráról, a szociális gondoskodásról. Miért akarja a kormányzat minden módon visszaszorítani a munkahelyi érdekvédelmet? AjS Teheti,, nincs elég súlya a szakszervezetnek. — A vállalati tanácsok megalakulása óta még talán annyi sem, mint korábban. Az embereknek kellene kimondaniuk, hogy szükségük van a szakszervezetre. De nem mindenütt mondják, nem eléggé hangosam Legfeljebb zúgolódnak, hogy a vállalati önkormányzatok olyan nagyvonalúan Szabták meg a vezetők fizetését, prémiumfeltételeit, hogy nálunk sohasem tapasztalt aránytalanságok alakulnak ki. Előfordul, hogy néhány vezető több nyereséget vesz föl, mint a dolgozók, a beosztottak összesen. Azért ez sem nevezhető teljesítményelvű bérezésnek ... Miért aggódnak? — Még sem hallottam nyomatékos tiltakozásról. Sztrájkkészülődésről még kevésbé. — Mi igyekszünk mindenkit ráébreszteni arra, hogy személyesen részt kell vennie saját sorsának irányításában. Egyre többen követelik, hogy a Medosz képviselje határozottabban a mezőgazdaság érdekeit. Azt követelik, hogy állítsák meg a mezőgazdaság elszegényedését. — Nem vagyok híve a sztrájkoknak. Végső eszköznek tartom a munkabeszüntetést, de mégis megkérdem, hogy tartalékoltak-e pénzt sztrájkalapra, nagyobb létszámú munka nélküli támogatására. A Medosz megyei titkára tehetetlenül széttárja a karját: — Vigyáznunk kellene, hogy ne kerüljünk lépéshátrányba. Erőteljesebben kellene készülni a várható gazdasági nehézségekre. Egyetértek a Medosz már említett felhívásával. „Erőnket az összefogás, a szolidaritás, az együttes fellépés adja, ezért felkészülünk önmagunk és társaink védelmére, érdekeink valósághű megfogalmazására, a megfontolt szövetségalkotásra, a kedvező (vagy legalább elfogadható) megállapodások, kompromisz- szumok együttes kiharcolására.” — Mit vár a sorra kerülő megyei választói küldöttértekezlettől? — Kemény, tartalmas vitát, soraink megerősödését, a mezőgazdaság helyzetének javítását szolgáló állásfoglalásokat. Heltai Nándor
