Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

IDŐJÁRÁS Országszerte több órás napsütés valószínű. Az északi szél gyakran erős, néha viharos lesz. A leg­magasabb hőmérséklet 10 és 15 fok között várható. PETŐFI AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 234. szám Ara: 4,30 Ft 1989. október 4., szerda Összeült a VSZ Katonai Tanácsa Kedden tanácskozásra ült össze Varsóban a Varsói Szerződés Egyesí­tett Fegyveres Erőinek Katonai Ta­nácsa Pjotr Lusev hadseregtábornok, az Egyesített Fegyveres Erők főpa­rancsnokának elnökletével. (MTI) Az MSZMP PIB ülése Kedden ülést tartott a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Intéző Bizottsága. A testület tájékoztatót hall­gatott meg az e héten kezdő­dő pártkongresszus előkészü­leteiről. (MTI) NÉGY MEGYÉBŐL BÉKÉSCSABÁN Képviselők I a sarkalatos törvények tervezetéről Kétségtelenül történelmi lé­pés előtt áll a Parlament. Hiszen az októberi ülésszakon öt olyan sarkalatos törvénytervezetet tárgyalnak a képviselők, amely 40 év óta először született egy részbeni társadalmi kongresszus jegyében. Az ülésszak előtti vi­tára, a szokásostól eltérően, teg­nap Békéscsabára, a Garzon Szállóba mentek el négy megye — köztük Bács-Kiskun or­szággyűlési képviselői. Az ülé­sen résztvevő dr. Kilényi Géza igazságügyiminiszter-helyettes vitaindító előadásában utalt ar­ra, hogy a kerekasztal-tárgyalás lassú előmenetele miatt a kül­föld részéről már megrendülni látszik a bizalom a magyar kor­mány, s egyáltalán az ország iránt. Ezért-ha most sokak szá­mára önkényes lépésnek is tű­nik, mégis a Minisztertanács úgy döntött, megsürgeti a tár­gyalásokat; a lehető leggyorsab­(Folytatás a 2. oldalon) KÜLDÖTTÉRTEKEZLET, EGYSÉGES ÁLLÁSFOGLALÁSSAL Újra van titkára a megyei kórház szakszervezeti bizottságának A kecskeméti Hollós József Kórház és Rendelőintézet legnagyobb létszámú szakszervezeti alapszervezetének (melyen kívül a járóbeteg-ellá­tásban dolgozók és az orvosok már külön szakszervezeti csoportba tömörültek) 1758 tagja képviseletében 145-en — 14 távolmaradó volt — foglaltak helyet tegnap délután három órakor a kórház ebédlőjében, a küldöttértekezleten. Meghallgatták a lejárt mandátumú szakszervezeti bizottság ügyvezetőjének, Abonyi Gézáménak rendhagyó beszámolóját. Már ez a tény, hogy a szakszervezeti bizottság négyéves tevékenységerői nem az szb-titkár adott számot, jelzi, meglehetősen „különleges” körül­mények között működött a szakszervezet. A nyár közepe óta azonban dr. Galuska László vezetésével a jelölőbizottság tevékenykedett, hogy megteremthessék az egészségügyi dolgozók érdekképviseleti szervezeté­nek — hitük szerinti — legalkalmasabb rendszerét. Ennek részeképpen hét rétegtagozat már megválasztotta képviselőit, akik automatikusan tagjaivá válnak a megválasztott szakszervezeti bi­zottságnak. A küldöttértekezlet ugyanis abban is döntött, hogy nem a bizalmi testületet, hanem a szakszervezeti bizottságot tekintik a jövőben a szakszervezet legmagasabb munkahelyi fórumának, úgyis, mint érdek- egyeztetésre, konszenzusra alkalmas és képes testületet. Illetve; egysége­sen megszavazták azt is, hogy az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Országos Vezetéséhez kívánnak tartozni. A formai rész (jelöltek bemutatása, szavazólapok kiosztása, titkos szavazás Sjtb.) után a mandátumvizsgáló bizottság elnöke, Csenki Ferenc „egyhangú” eredményt hozott nyilvánosságra, Fokiné Édl Erzsébetet 141 érvényes szavazattal választották meg az szb titkárává. Hasonló arányú bizalmat kapott az SZB többi, 12 tagja is. A mintegy háromezer dolgozót foglalkoztató mamutintézményben az el­múlt időszakban kevés ilyen egyetértő légkörű tanácskozás volt, mint a teg­napi. Jelzi ez talán azt az óhajt is, hogy új lappal indulva talán a feszültségek feloldására is nagyobb remény lesz. Bár az ellentmondások, érdekkülönbsé­gek továbbra is jelen vannak az intézmény falain belül és kívül—és ugyan hol nincsenek?!—a küldöttek egyetértése, egységes állásfoglalása az új szel­lemű szakszervezeti tevékenység kiindulópontja is lehet. N. M. 0 A kiállításon huszonegy szoftvergyártó cég képviselteti magát. (Méhesi Éva felvétele) „DIRI”-vel például könnyebb! Számítástechnikai kiállítás Kecskeméten Számoljon a vidékkel is! — ez a tömör, de sokat­mondó felszólítás a jelszava a kecskeméti Tudomány és Technika Házábaü tegnap délelőtt nyílt, Comment ’89 elnevezésű kiállításnak. A huszonegy résztvevő között, persze, nemcsak vidékiek vannak — Makótól Debrecenig —, hanem akad jó néhány fővárosi válla­lat, kisszövetkezet is. A Neumann János Számítógép- tudományi Társaság és a TIT megyei szervezetei elő­ször rendezték meg Kecskeméten a programgyártók és -vevők találkozóját, nem véletlenül az őszi BNV és a Compfair ’89 közötti időszakban. A Compfair a számítástechnika hazai legnagyobb seregszemléje, természetesen Budapesten. A Com­ment — mint hallottuk dr. Király Lászlótól, a TIT megyei szervezetének elnökétől és Szabics István szak- titkártól — nem versenyezni kíván a világhírességeket is felvonultató fővárosi kiállítással, csupán megmu­tatni szeretné, hogy vidéken is „teremnek” olyan jó programozók, szoftvergyártók, mint Budapesten. A kecskeméti seregszemlén az egészen pici cégek is felvonulhatnak. Olyanok, ahol a pénz kevés, annál több viszont az ifjú fejekben a tudás és az ötlet. A tervek szerint a Commentet is minden évben megrendezik majd, mindaddig, amíg érdeklődés mu­tatkozik iránta. Az érdeklődés valószínűleg sokáig kitart, hiszen a számítógépek — bármennyire nehezen barátkozik is meg velük az idősebb nemzedék — egyre több területen válnak nélkülözhetetlenné. A Comment ’89 remélhetőleg nemcsak a program­gyártóknak jó lehetőség a bemutatkozásra és az üzlet­kötésre, hanem a felhasználó (vidéki!) vállalatoknak is arra, hogy jobban megismerkedjenek a számítás- technika rejtelmeivel. Mert komputerrel nem csupán könyvelni lehet — mint az manapság inkább szokás —, hanem tervezni, szervezni, döntést előkészíteni is. Vagy egyszerűen csak megkönnyíteni a vezetői mun­kát, mint ahogy például a kecskeméti Vektor Kft. kifejező nevű „DIRI” programja teszi. A kiállítás csütörtök e;stig várja a látogatókat. Ma délelőttre szoftverversenyt hirdettek a rendezők: ko­moly versengést a kiállítóknak, játékos vetélkedőt a vállalkozókedvű iskolásoknak. M. Á. A KÖZÖS PIAC ÜZLETEMBEREI A GAZDASÁGI KAMARÁBAN Segély Magyar- és Lengyelországnak A közös piaci országok és Magyarország üzletemberei ked­den a Magyar Gazdasági Kamarában megbeszélést folytattak arról, miként fejleszthetők a kapcsolatok. A résztvevőket Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke köszöntötte, majd Antal László kormányfőtanácsos adott tájékoztatást a magyar reformprogram végrehajtásáról. Elmondotta; bebizonyosodott, hogy gazdaságon kívüli korlá­tok nélkül is fenn lehet tartani az egyensúlyt. A liberalizációs intézkedések eredményesek. Jól halad a vegyestulajdonú piac- gazdaság kiépítése, ám tagadhatatlan, hogy eközben számotte­vő feszültségek is keletkeznek. Jelentős az infláció, csak nagyon lassan sikerül a költségvetési hiányt csökkenteni, s az alkalma­zott szigorú pénzügyi politika nem mindig tereli a vállalatokat megfelelő irányba. Hangsúlyozta: Magyarország célja, hogy a fejlett, demokrati­kus országok európai közösségének egyenrangú tagjává váljon. Ebből a szempontból biztató, hogy a magyar és a lengyel reformok megsegítésével foglalkozó 24 ország visszafordítha­tatlannak ítéli a magyarországi gazdasági változásokat. A kor­mány elhatározott szándéka, hogy tovább folytatja a reformpo­litikát. John Maslen, az Európai Közösségek Bizottsága külkapcso­lati főigazgatóságának osztályvezetője röviden ismertette, Ma­gyarország milyen támogatásra számíthat. Elmondotta: a bi­zottság szerint a közösség országainak sürgősen segíteniük kell a magyar változásokat. Elképzeléseikben egyaránt szerepelnek a pénzügyi egyensúly megteremtését, valamint a reformok tá­mogatását szolgáló intézkedések. A bizottság javítani kívánja az értékesítési feltételeket a magyar vállalatok számára a közös­ség országainak piacain. Tervezik, hogy meggyorsítják a meny- nyiségi korlátozások leépítését, azokra 1995 helyett már 1992-ig sor kerül. A mezőgazdasági termékek kereskedelmében is kon­cessziókra számíthatunk. A bizottság javasolja, hogy Magyar- ország számára a közösség alkalmazza a kereskedelemben az általános preferenciális elbánást, amelynek révén jelenleg első­sorban a fejlődő országokat részesítik egyoldalú előnyökben. A tőkebefektetők ösztönzésére lehetővé teszik, hogy Magyaror­szág pénzhez jusson az Európai Beruházási Banktól, valamint a közösség kockázati alapjából. Konkrét segélyként pedig a bizottság 200 millió ECU-t különít el a közösség költségvetésé­ből 1990-ben Magyarország és Lengyelország támogatására, s valószínűleg a tagországok hozzájárulása is eléri a 100 millió ECU-t. Támogatás várható az USA-tól, valamint a skandináv országoktól is. Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettes röviden arról szólt, hogy a reform további lépéseként megkezdődik az ország külgazdasági kapcsolatainak alapvető átrendeződése. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy minimálisra csökkennek a KGST-kapcso- latok, ám tény, hogy a közösség országaival folytatott külkeres­kedelem aránya várhatóan jelentős mértékben növekedni fog. ÚJABB LÉPÉS A JOGÁLLAMISÁG FELÉ — MEGTÁRGYALJA A PARLAMENT— BÁCSBOKODON KEZDŐDÖTT A KITELEPÍTÉS — RENDEZIK AZ INTERNÁLTAK ÉS DEPORTÁLTAK NYUGDÍJÁT Rehabilitálják a kényszermunkára hurcolt német nemzetiségűekct 1944. december 22-én adta ki a szovjet hadra kelt sereg 006Ó számú titkos parancsát. Ebben rendelték el a német származá­sú munkaképes személyek moz­gósítását a frontvonalak mö­götti közmunkára. A városok, a körzetek katonai parancsno­kai határozták meg, hogy mi­kor és hol kell jelentkezniök a 17 és 45 közötti férfiaknak és a 18 és 39 év közötti nőknek 15 napi élelemmel, 3 rend fehérne­művel, takaróval, evőeszközzel. A parancsmegtagadók család­ját is szigorúan megbüntetik, tudatták a falragaszok, a kö- rözvények. A rendelkezés végrehajtásá­ért a helyi polgári hatóságokat tették felelőssé. Bármennyire is fájdalmas, de háborús időkben, akkor még ellenségesnek számitó ország területén jogilag is, etikailag is elfogadhatók az ilyen kényszer- intézkedések. Az már kevésbé, hogy a parancs kiadása után ez az úgynevezett rövid-munka né­mileg meghosszabbodott, a hadi övezet esetenként a Donon, sőt az líraion túlra tevődött. Ma is tisztázatlan, hogy mi­lyen jogi hivatkozással kezdték meg a magyarországi németek egy részének kiszállítását. Töb­ben személyes élmények (élmé­nyek?) alapján idézték föl nép­csoportjuk megpróbáltatásait tegnap délután, a Magyaror­szági Németek Szövetsége által szervezett fővárosi sajtótájé­koztatón. Zielbauer György kandidátus még fiatal gyerek volt, amikor szülőfaluját, a tiszántúli Elek községet körülvették a zöld tá­nyérsapkás NKDV-katonák és vagonokba parancsoltak 850 embert. A történész hazai és külföldi levéltári kutatások alapján azokkal ért egyet, akik szerint mintegy 60-70 ezer em­bert vittek ki több éves kény­szermunkára a Szovjetunióba hazánk területéről. Sokan csak 4 év múltán tér­hettek haza, jó néhányán soha­sem látták viszont Magyaror­szágot. A németség hazai törté­netének kiváló ismerőjétől tu­dom, hogy a mai Bács-Kiskun területéről 2414 embert hurcol­tak a Szovjetunióba. Huszon­négy településen kaptak embe­rek menetparancsot. Ismerete­im szerint főként Hajós és kör­nyéke szenvedett a legtöbbet eme önkényeskedés miatt. A magyar kormány nevében dr. Erdei Ferenc belügyminisz­terjárult hozzá a németek hazai munkaszolgálatához (de csak ahhoz!). Közben főként Rákosi Má­tyásé« a vele ez ügyben szövet­séges Kovács Imre (az MKP és a Nemzeti Parasztpárt) erőtel­jesen szorgalmazta a németek túlnyomó többségének végleges kitelepítését. Vorosilov félmil­lió német deportálását követel­te, végül is jóval kevesebb né­met nemzetiségűt szállítottak az akkori Németországba. Bácsbokodról indult az első szerelvény, 1946. január 10-én. Az itt maradtak közül sok ezret később, a negyvenes évek végén internáltak, száműztek Horto- bágyra, vagy más kijelölt telep­re. Hambuch Géza főtitkár teg­napi tájékoztatójában is elen­gedhetetlennek vélte az ártatla­nul meghurcoltak, a csupán nemzeti hovatartozásuk miatt megbüntetettek rehabilitálását és a lehetőségek szerinti kártérí­tését. Erről valószínűleg még valamelyik októberi ülésén tár­gyal az Országgyűlés. Dr. Bálint Tibor, a rehabilitá­cióval foglalkozó kormánybi­zottság képviselője elmondta: a kormányzat ezekben az ügyek­ben is a történelmi igazságnak megfelelően jár el, de lehetősé­geit részben az ország anyagi helyzete, részben külpolitikai meggondolások, részben a tor­lódó munkák nehezítik. (Több százezer embert büntettek meg mindenféle jogi alap nélkül.) Azok a Szovjetunióba hur­colt vagy idehaza internált né­met nemzetiségűek, akiknek időközben nem rendeződött megnyugtatóan a nyugdíja, vá­laszthatnak, hogy 500 forint nyugdíjemelést kérnek, vagy a kényszermunkán, a fogságban töltött idejük beszámítását. A kérelmeket a Belügyminiszté­riumba kell november elseje után beküldeni. A nyugdíjmó­dosítás visszamenőlegesen au­gusztus elsejétől érvényes, tehát nem kell aggódniok, akik csak esetleg a jövő év elején kapják meg az értesítést. A kérelmezés feltételeiről, módjáról holnapi lapszámunk­ban kissé részletesebben tájé­koztatjuk az érdekelteket. Heltai Nándor BOGOMOLOV KÖZGAZDÁSZ NÉZETEI A Nyugat tart a szocializmus felé A szocialista államokra általánosan jellemző az a válság, amelyet az orszá­gokra erőszakolt vagy kritikátlanul át­vett sztálinista és neosztálinista társa­dalmi rendszer él át — hangsúlyozta a Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatában Oleg Bogomolov aka­démikus. A válság egyes országokban élesen és nyíltan jelentkezett, megkövetelve a politika gyökeres átalakítását. Másutt még latens, burkolt állapotban találha­tó, de jelei tagadhatatlanok. A szocia­lista országok lemaradtak a fejlődés­ben: ez megmutatkozik a gazdaságban, a szocialista konfliktusokban, érezhető a kiábrándultság az eddig deklarált ér­tékekben, érezhető a hitetlenség a szo­cializmus előnyei iránt. Oleg Bogomolov részletesen kitért a lengyelországi válságra és a magyaror­szági átalakulási., folyamatokra, ele­mezve az 1957 óta végbemenő gazdasá­gi reformokat — Úgy vélem, hogy a reformok nél­kül Magyarország ma sokkal nehezebb helyzetben volna. Hiszen azért most a magyar áruk jobb minőségűek, létezik a piac, és annak bizonyos egyensúlya. A pénz is vásárlóerővel rendelkezik, habár igaz az is, hogy egyre inkább elértéktelenedik. A külkereskedelem is fejlett Mindamellett nagyon magas a külföldi eladósodás: ez teszi komorab- bá a képet — hangsúlyozta az akadé­mikus. Oleg Bogomolov annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a tőkés és a szocialista gazdaság közeledéséről szóló „konvergencia”-elméletek ma már nem olyan félelmetesek, mint ko­rábban voltak, hiszen a Nyugat a töké­letesebb, „posztindusztriális” társada­lom felé tart, amit itt a kommunizmus első stádiumának, vagy szocializmus­nak szoktak nevezni. A közgazdász szerint a szovjet kere­setek alacsony szintje egyenes követ­kezménye a sztálini rendszernek.-— Az októberi forradalmat megva­lósítva nem csökkentettük a kizsákmá­nyolás szintjét, hanem még meg is sok­szoroztuk azt a nyugati országokhoz képest — mutatott rá Oleg Bogomo­lov. A hatalom kérdését boncolgatva kiemelte a szocialista és tőkés országok között meglevő különbségeket, és úgy ítélte meg, hogy Lengyelország és Ma­gyarország esetében nem lehet a kapi­talizmus restaurációjáról beszélni. A kialakuló társadalmak ugyanis a ko­rábbi formációktól, de a kapitalista or­szágoktól is eltérő jegyeket fognak ma­gukon viselni — mondta. Megállapítá­saiból kiderült, hogy a svéd és az osz­trák „szocializmus” modellje tekinthe­tő egyelőre a szocialista eszméknek a jelenlegi körülmények közötti egyetlen reális — utópiák és illúziók nélküli — megvalósulási útjának. A szovjet akadémikus szavai szerint vissza kell állítani jogaiba a magántu­lajdont, mivel az teljesen összeegyeztet­hető a szocializmussal. Ennek kapcsán elítélte a kérdés dogmatikus megközelí­tését. A neves szovjet közgazdász éle­sen bírált egy másik dogmát is, misze­rint a bérmunka egyértelműen kizsák­mányolást jelentene. Az állami ellenőr­zés és adózás mellett a bérmunka nem azonosítható a kizsákmányolással: Lengyelországban és Magyarországon is a magánkézben lévő vállalatoknál dolgozók jobban keresnek az állam- szektorban foglalkoztatottaknál. || Meg vagyok győződve arról, hogy a társadalmi tulajdon megőrzi vezető he­lyét a szocialista országokban, de emel­lett el kell ismerni és széles körben kell alkalmazni a magán- és személyi tulaj­dont, a bérmunkát —j összegeve véle­ményét a Komszomolszkaja Pravda hasábjain Oleg Bogomolov akadémi­kus.

Next

/
Thumbnails
Contents