Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-20 / 249. szám
1989. október 20. • PETŐFI NÉPE • 5 MÉG EGYSZER A CIRÓKÁRÓL — AZ ÉRINTETTEK Fej vagy írás? • A legfontosabbak, a gyerekek! íme, egy bábelőadás közben ... (Walter Péter felvétele) Lapunk október 9-ei számában közöltük dr. Juharos Imréné hozzászólását egy korábbi, Cirókáról szóló írásunk kapcsán. Az érintettek, vagyis a Kecskeméti Katona József Színház Ciróka Bábtagozata nevében Kovács Géza fogalmazta meg levelét, melyet az alábbiakban közreadunk. Szerkesztőségünk ezzel lezártnak tekinti a vitát! — B. T. * Tisztelt dr. Juharos Imréné! Ön az érem többi olodaláról. beszél. Habár annak csak kettő van. Fej és írás. Ön az írást választotta, pedig inkább a fejet kellett volna. Túlságosan nem kívánok vitába bocsátkozni Önnel, sem minőségről, sem a bábszínház általánosan vett céljairól — helyszűke miatt. Amiért mégis megteszem — s ezzel befejezettnek tekintem az ilyenfajta társalgást —, annak nem az engem személyesen ért támadás, gyalázkodás, hanem a színházunk, mint intézmény elleni már-már hitelrontó kirohanás az oka. Ön az objektivitásról, hiteles tájékoztatásról ír. Egy régi Cirókás jogán. Igaz, azt nem említi, hogy On a cikkben felhozott Piróka Bábcsoport vezetője is egyben. Épp ezért kérdem én: mivégre az a hideg távolságtartás, amivel csoportját az egekig dicséri, a Cirókát pedig a sárba tapossa? Lehet, hogy nem akarta aláírni a cikkét, csak mint egy amatőr bábjátékos és néző? A névhasználatról. A Ciróka név nem személyekhez kötődik—hál’ Istennek —, hanem egy intézményhez, mely átkerült a művelődési központból a színházhoz, s ennek az intézménynek most mi vagyunk a tagjai, alkalmazottjai, szakmai tapasztalatoktól függetlenül. Talán ennek a tapasztalatlanságnak köszönhető, hogy eddig fel sem tűnt, csak egy betűt hoztunk magunkkal a művelődési központból—és még a régi bábokat is ott tartották a többi betűvel együtt. Önnek igaza van, az anyagi feltételek nem a legfontosabbak, s nem magyarázhatóak velük a sikertelenségek. De mi nem is beszéltünk sem sikerről, sem sikertelenségről. Csak működési feltételekről. Tehát vigyázzon, aki tollat ragad, annak óvatosnak kell lennie, mert elkaphatja az. írás heve. Végezetül Ön a gyermekek félelmeiről, szorongásairól, a jó ízlés határat túllépő erőszakos stílusunkról ír, előadásaink kapcsán. Az 1988-as évben a 25 ezer nézőnkben szorongást keltő szerzőink névsora a következő: Sütő András, Tamási Áron, Weöres Sándor, Fazekas Mihály, Collodi, Tarbay Ede, s jövőre Lázár Ervin, Carlo Gozzi, s remélhetőleg Buda Ferenc. Igaza van. Rossz társaság. Ne is kerüljön velük kapcsolatba. Befejezésül:.elfogult lennék, ha egy dologban nem adnék igazat Önnek. Kevés az óvodás korú gyerekeknek szóló előadásunk. Ezen ebben az évadban változtatni szeretnénk. Ezért került műsorra Lázár Ervin meséje, valamint a Fehérlófia, s a Vásárfiák. Számunkra, számomra legfontosabbak a gyerekek, s hogy miattuk végre megfelelő környezetben találjon helyet a bábszínház. Ne mi, cirókások leljünk megfelelő környezetre, hanem ők, a gyerekek, gyerekeink. A jövőnk érdekében. Nem a mi egzisztenciánk, s egyéni ambíciónk jövője érdekében, hanem közös jövőnk érdekében! S ebben egyetérthetünk, ugye, Piroska néni? Tisztelettel: Kovács Géza Ciróka Bábszínház BOHÓCKODÓ, ÉRDEKTELEN, TANULÁSI ZAVAROKKAL KÜZDŐ Problémás tanulók A pedagógusok többsége egész éves munkáját — más lehetőség híján — még ma is gyakran olyan tanmenet alapján végzi, amely alig ügyel a gyermek életkorára. A teljesítményre koncentrálva alig van módja számolni a kisdiák egyéniségével, de az időhiány miatt sincs lehetősége a személyes képességekre szabott oktatásra. Pedig az iskolába lépő gyermek számára mindez „életbevágó” lenne, hisz tudása: sikeressége, sikertelensége közvetlenül befolyásolja iskolai „karrieijét”, személyiségfejlődését, egész életpályáját. Különösen fontos lenne ez a figyelem az úgynevezett problémás gyerekek esetében. Géróné Törzsök Enikőt, a Pedagógiai Intézet gyógypedagógusokat összefogó pszichopedagógusát arról kérdeztem, körülbelül hány gyereket érint ez a probléma ? — A különböző statisztikai adatok szerint az általános iskolai osztályokban jelenleg a tanulók tíz-tizenöt százaléka tanulási zavarokkal küszködik. Ezeknél az átlagos intel- lektusú diákoknál olyan részképességzavarról, tanulási alkalmatlanságról (például beszédhiba, írásgyengeség, magatartászavar, összerendezetlen mozgás) vgn szó, amely igen megnehezíti a tanulási készség fejlődését. Igazi traumát jelent számukra az iskolába lépés, hiszen a kezdeti teljesítményzavarokat, a göcsörtös, szálkás írást, a szorongást érzékelik önmaguk is, társaik is, de ezt a legnagyobb tapintattal kezelő tanítóik is. Az üyen gyermek korán megtapasztalja másságát, észreveszi, hogy a feladatokat nem tudja úgy megoldani, mint társai. A folytatás ugyancsak közismert: mindezek után a legkülönfélébb módon próbálja meg tanítói és társai figyelmét magára irányítani, az esetek többségében torz, kompenzáló viselkedéshez — bohóckodáshoz, érdektelenséghez vezetnek próbálkozásaik. Szerencsés lenne tehát a lehető legkisebb arányúra leszorítani a tanulási zavarokkal küszködő gyermekek iskolába kerülését. — Közismert tény, bogy — a szakemberek által ismert és alkalmazott módszerek, „szűrések” ellenére — szinte nincs olyan első osztály, amelybe ne járna néhány ilyen gyermek. Mit tesz, tehet az erre a speciális problémára föl nem készült iskola és tanítója? — Gondjainkat, illetve tanítóik gondját is növeli, hogy hiányosságaikra általában az első félév körül derül fény. Az általános gyakorlat szerint ezeket a tanulókat az úgynevezett szakértői bizottságokhoz küldik, ahol (rendszerint) megállapítják, hogy nem értelmi fogyatékosak, „csak” speciális fejlesztést kívánnak. Nagyobb azoknak a gyerekeknek a száma, akik végigkínlódják, evickélik az általános iskolát, funkcionális analfabétákká válva. (Ismerjük az ilyen tanulók gondját például szakmunkásképzőbe kerülésük után is...) Gyakori az is, amikor a lelkiismeretes, a problémát idejében felismerő tanító megkezdi harcát a gyermekért Minden eszközzel megpróbálja szintre hozni, de éppen a speciális felkészültség, felszerelés hiányában az esetek többségében ez a foglalkozás a tantárgyi korrepetálás szintjére redukálódik. Szinte megoldhatatlan feladat elé kerül az általános iskola ezekben a helyzetekben, hiszen a speciálisan képzett gyógypedagógusok nem a normál általános iskolákban tanítanak, pedig ezekben az esetekben éppen a gyógypedagógusok speciális tudása segítene. —Elképzelhető erre a problémára a közeljövőben valamilyen konkrét megoldás? — Ügy tűnik, egyre több iskola próbál megoldást keresni ezekre a gondokra. A kecskeméti Vásárhelyi Általános Iskolában például a közeljövőben kezdi meg működését néhány úgynevezett fejlesztő pedagógus, akiknek fő feladata az egyénre szabott tanulási, logopédiai hátránykompenzálás lesz. Megyei kezdeményezésként indul Baján a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola kihelyezett tagozata, amely másoddiplomaként nemcsak gyógypedagógusoknak, hanem az érdeklődő tanítóknak is speciális képzést nyújt. Károlyi Júlia • Háborús album: Varjak. (Sehen Tibor felvétele) Magyar kapcsolat Kiállítások a Műcsarnokban Most van a fotográfia feltalálásának másfél százados évfordulója. Mégsem e 150 évről rendezett kiállítást a Műcsarnok (igaz, ezt megtette még .tavaly a Munkás- mozgalmi Múzeum). Rendhagyó módon egy angol fotótörténesz- nek, Colin Fordnak, a bradfordi National Museum of Photography Film and Television igazgatójának „felfedezéseivel” ismerteti meg a hazai kiállításlátogatót. Ezért is kapta a bemutatósorozat a Magyar kapcsolat címet. Colin Ford először André Kertésszel beszélgetve ébredt rá arra, hogy a mester „újító és meghatározó jellegű stílusa mély gyökerekkel kapcsolódik szülőföldjéhez, ahonnan 1925-ben került el.” Ekkor kezdte keresni a többi, világhírű, magyar származású fotográfus — Munkácsy Márton, Brossai, Robert Capa magyar gyökereit. Ilyen irányú kutatásainak eredményeiből kiállítást rendezett Nagy- Britanniában. S most a Műcsarnok közönsége találkozhat e válogatással. De a magyar kapcsolat ezzel nem fejeződött be. Colin Ford tanulmányúton járt Magyarországon, s kutatásait az Érdekes Újság című hetilap pályázatára érkezett I. világháborús felvételekkel folytatta. E pályázatra is Kertész hívta fel a figyelmét, megjegyezve, hogy két legkorábbi felvétele itt csekély díjat nyert. Az Érdekes Újság a háború évei alatt több ízben meghirdette harctéri fotópályázatát, amelyre páratlanul érdekes és gazdag anyag érkezett, elsősorban az orosz, a szerbiai-montenegrói és az olasz frontról. Ezekből a jórészt amatőr felvételekből állt össze a kiállítássorozat második fejezete. Az angol múzeumigazgató e pályázat résztvevői között fedezte fel (számunkra is) Müllner Jánost (1870—1925), aki magát fényképész-illusztrátornak nevezte, s aki az 1904 és J920 közötti másfél évtized szinte valamennyi jelentős politikai és társadalmi eseményét megörökítette. A háborúban Miillner a hátországból, sebesültekről, sorozásokról, árvákról, özvegyekről tudósított. És még egy nagy formátumú művész, Escher Károly (1890—1966) fotóit láthatjuk, akit — Colin Ford szerint — hatása, jelentősége és tiszta, hosszú életműve miatt az egyetemes fotóművészet nagyjai között kell számon tartanunk. Balogh Rudolfot (1879—1944) a magyaros stílus reprezentánsaként ismerte meg a világ. Ám alig tíz évvel ezelőtt özvegye hagyatékából előkerült 1500 első világháborús felvétele, amely még a korszakot jól ismerő kutatók számára is a meglepetést hozta. Ezekkel a képeidre! kiegészítve tárul fel most az életmű. Mindezekhez csatlakozik egy, a magyar fotótechnika 150 éves történetét bemutató összeállítás, amely A magyarok a fényképezésért címet viseli. A Műcsarnok kiállításai november 12-éig látogathatók. (kádár) • Balogh Rudolf: Ingyenebéd a katonaságtól (1914—18). WALTER KAUFMANN: Lábnyomok Amikor reggel anyja a narancslevet az ágyba vitte neki, már jobban érezte magát, mint előző napon. Az alvás jpt tett. Az ablak felé fordult, és látta a jégvirágokat, amelyek ezüstösen csillogtak a napfényben. Arra gondolt, hogy ilyesmi lehet az ösvény is az erdőig ... Este, elalvás előtt még az foglalkoztatta: mit fog róla gondolni Edit, ha nem megy el... Most nyugodt volt, érezte, hogy még nagyon gyenge, de már egészen más! Ivott egy keveset a narancsléből, miközben anyja aggódva figyelte. Már jól vagyok... — mondta. — pedig szinte fázott, de ez a fázás belülről jött... hiszen a szobában jó meleg volt. A homloka izzadt volt, inge is izzadt testéhez tapadt. Megreszketett, amikor az anyja kiemelte az ágyból, és egy törülközővel végigtörölte a testét. Aztán friss inget húzott rá, és amikor ismét az áthúzott ágyban feküdt, megtámadta a gondolat; nem szabad, hogy Edit hiába várja... Nem mehet el a szüleivel anélkül, hogy találkoznának még egyszer. Palesztina messze van. A maga kilenc évével még kevés volt a tapasztalata, de annyit tudott, hogy aki Palesztinába utazik, az nem jön vissza. „Találkozunk vasárnap még egyszer az erdőben?" — kérdezte akkor Edit és ö megígérte. A nap állásából érezte, hogy későre jár. És most itt fekszik betegen. Anyjára mosolygott: — Igazán jól vagyok ... — mondta és amikor anyja kiment a szobából, kiugrott az ágyból, a ruhásszekrényből kivette a ruháit és felöltözött. Lábai alig bírták, de összeszedte minden erejét és most nem fázott. Halkan kiosont a szobából, le a lépcsőn, ki az utcára. A hideg szinte harapta a kezeit, a fülét, és élesen mart az arcába. A gyapjúruhában és a vastag kabátban melege volt, nyaka csuromvizes lett a sál alatt. Már a sarkon járt, amikor anyja kiáltását hallani vélte és futni kezdett, kényszerítette magát a széllel szemben, amely csak akkor hagyott alább, amikor az erdőhöz ért. Azon a helyen, ahol találkozni szoktak, felfedezte a hóban Edit lábnyomait. Azok eltűntek a távolban, ahol az erdei út véget ér és ott az égnek csak egy kis darabkáját láthatta. Csizmájával mély nyomokat taposott a hóba, az Edit lábnyomai mellett. „Hátha visszajön még egyszer, és felismeri, hogy itt jártam ...” — gondolta. De legbelül nem hitt ebben, mert aki elutazik, az nem jön vissza ... Edit sem, pedig olyan szívesen mondaná neki, hogy nagyon szereti... „Találkozunk vasárnap még egyszer az erdőben?" — kérdezte akkor, és ő megígérte... ' Fordította: Antalfy István KÖRNYEZETVÉDELEM Mit akarnak a Zöldek ? A Kecskeméten nemrég megalakult Zöldek Egyesülete munkamegbeszélésre hívja Bács-Kiskun megye hasonló szervezeteinek képviselőit, valamint a természetvédelem, a városszépítés ügyéért elkötelezettséget érző állampolgárokat. Az SZMT kecskeméti székházában (Kisfaludy u. 6.) október 23-án, délután 4 órakor kezdődő rendezvényen azokra az érdeklődő fiatalokra is számítanak, akik az egyesület céljait elfogadják, s tagjaik sorába kívánnak lépni. A Zöldek kecskeméti egyesületének alapszabálya ezeket a célokat röviden így foglalja össze: |... biológiai környezetünk megóvása, a természet védelme. A veszélybe került részek megmentése, tudatos, tervszerű helyreállítása és helyreál- líttatása. Még kell tennünk mindent az eredendő emberi jog megvalósításáért: azért, hogy mindenki elfogadható jó körülmények között élje le életét, s ne csak a túlélés, hanem a jövő nemzedék — minél jobb, minél egészségesebb t életlehetőségeit is biztosíthassuk.” Erős Balázs, a kecskeméti csoport egyik képviselője arról számolt be, hogy a közelmúltban levelet kaptak Hollandiából, amelyben részletesen tájékoztatták őket tevékenységükről az ottani mozgalom szervezői. A veszélyeztetett állatfajok megmentéséért kifejtett erőfeszítéseikről, a fókák számára készült, nemzetközi hírre jutott „egészségházukról” szóltak, valamint arról, hogy nevelési programjukban mit tartanak követendőnek Hollandiában. Mint levelükben írták, harcolnak az energiatakarékos munka- módszerek bevezetéséért, erejükhöz mérten akadályozzák a környezet különféle módon megvalósuló mérgezését (így például szorgalmazzák a hulladékok környezetkímélő megsemmisítését), akciókat szerveznek az újrahasznosítható anyagok gyűjtésére, népszerűsítik a tömegközlekedést és árengedményes vásárokat szerveznek energiatakarékos háztartási eszközökből. A kecskeméti Zöldek hasonló elképzelésekkel szerveződtek, igy a hollandiai mozgalom tájékoztatója tulajdonképpen azonnal megértésre talált körükben. A magyar csoport azonban az altalános környezetvédelmi feladatokon túl „zászlajára tűzte” azt is, hogy az iskolákban a diákok szabadon választhassák meg a tanulni kívánt idegen nyelvet. Politikai érdekektől függetlenül, érdeklődési körük szerint. N. N. M. ÚJ KÖNYVEK Moldova György: Lopni tudni kell. (Betűvető, 100 Ft) — Manet festői életműve. (A művészet klasszikusai) (Corvina, 350 Ft)j^S3Kerényi Gabriella: Végleges fogyás fogyókúra nélkül. (Cicero, 88 Ft) — Graham Green: Ismerkedés a tábornokkal. (Mérleg) (Európa, 36 Ft)—Gabányi Árpád: Áczisme. (Ikva, 70 Ft) — Hajdú Tibor: Közép- Európa forradalma 1917—1921. (Gondolat, 57 Ft),— John Steinbeck: Eden- től keletre I—II. (Európa—Árkádia, 132 Ft) — Erich Segal: Oüver története. (Femina) (Európa, 56 Ft) — Gregory Stock: Kérdések könyve gyermekeknek. (Láng, 49 Ft) — Hegedűs T. András—Fórra R. Katalin: Az újjáépítés gyermekei — a konszolidáció gyermekei. (Gyorsuló idő) (Magvető, 40 Ft) — Kádár Iván: Esszé történelmi oldalnézetből. (Magvető, 40 Ft) — Lohr Ferenc: Hallom a filmet. (Tények és tanúk) (Magvető, 45 Ft) — Németh László: Sorskérdések. Elvek — .képek nélkül. Mozgalom. A történelem fölé. Újságíró — újság nélkül. Világosodás. (Németh László munkái) (Magvető, 150 Ft) 3 Polcz Alaine: A halál iskolája. (Gyorsuló idő) (Magvető, 50 Ft) — Fekete István: Pepi-kert. (A szarvasi arborétum története és leírása) (Fekete István Irodalmi Társaság, 169 Ft) — Project English 3. munkafüzet. (ÁKV, 66 Ft) — Friderikus Sándor: Ákar-e köztársasági elnök lenni? (Magán, 88 Ft) — Sárhidai Gyula: A tenger szürke farkasai. (Maecenas, 99 Ft) — Újkéri Csaba: Handzsár a tükörben. (Püski, 92 Ft) — Annus József: Kánon. (Szép- irodalmi, 51 Ft) -B Fülei Szántó Endre —Meláth Ferenc: Német társalgás. (Tanuljunk nyelveket) (Tankönyvk., 57 Ft) — Gecső Sándor—Kiima László: Orosz nyelvtan II. (Tankönyvk., 99 Ft) —Szatmáry Imre: Megszöktem a légióból. (Zrínyi—Kossuth, 65 Ft) — Kodály Zoltán: Visszatekintés III. (Zeneműk., 390 Ft). Dargay Attila: Jambus és Marcipán. Rendhagyó lovagregény, írta Kertész Balázs. (Origó, 99 Ft) — Bohócbál. (Artis Kisszövetkezet, 118 Ft) — Arnold Bennett: Grand Hotel Babylon. (Kék könyvek) (Fortuna, 48 Ft) — Dunai Imre: Játszótér. (Baba- könyvtár) (Garabonciás, 65 Ft) — Sal- lai Imre: Az olasz tiszt (Zrínyi, 48 Ft) — Miriam Stoppard: Tinilányok könyve 2. kiad. (Novotrade Rt., 119 Ft).2jpS Ébert Tibor: Kobayashi Ken-Ichiro. (Agora Kft., 198 Ft) — Felnőtté válás. Ä serdülőkor: testi változások és a szex. írta Susan Meredith. (Novotrade Rt, 119 Ft) — Garaczi László: Tartsd a szemed a kígyón! (Holnap, 30 Ft) — William Seabrook: A bűvös sziget. Regény. (Vízöntő könyvek) (Holnap, 96 Ft) — Színák János—Veress István. A vüág kutyái I—II. (Axon KFG, 380 Ft) — Szeinann Béla: Szexbanditák. (Szabad Tér, 120 Ft) iS András T. László—Kövecses Zoltán: Magyar— angol szlengszótár. (Maecenas, 250 Ft) — Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete. Regény. (Európa K., 115 Ft). • Escher Károly: Razzia után reggel 5-kor (1934).
