Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
1989. október 19. • PETŐFI NEPE • 5 „Tudunk mi összefogni is.. Ünnepi istentisztelet a helyreállított tassi református templomban POLITIKÁRÓL A NEGYEDIK BÉBEN „A mi generációnk jobb lesz, mint az előző?” Politizálnak-e a mai fiatalok? És ha igen, hogyan? Ismerik-e az újonnan alakult pártokat, szervezeteket? Eljutott-e hozzájuk a programjuk? Menynyire felkészült ifjú szavazópolgárokra számíthatnak a következő választások jelöltjei? Ilyen és hasonló kérdésekre vártam feleletet, amikor negyedikes középiskolások osztályfőnöki órájára kéredzkedtem be nemrégiben. A kiválasztott Kecskeméti Katona József Gimnázium negyedik bései persze igazából több ok miatt sem tükrözik a mai magyar ifjúságot. A harmincnégy fiatal ugyanis az érettségit követően kivétel nélkül főiskolára, egyetemre készül felvételizni. Ennélfogva — előlegezett a bizalom—a jövő értelmiségével sikerült szót váltanom a politikáról. A megállapítás még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy ebből a gimnáziumból általában a jelentkezők 68-70 százalékának sikerült az első nekirugaszkodásra a felvételi. (Volt „katonások” szerint a többiek két-három éven belül követik őket.) Ami azonban tény: döntő többségük választópolgár lesz rövidesen. Rajtuk és kortársaikon — is múlik tehát, hogy kik kapnak helyet a parlamentben 1990-től. Beszélgetőtársaim nem politizálnak aktivan. Azaz, senki sem tagja egyetlen pártnak, ifjúsági szervezetnek sem. A KISZ-hez huszonötén tartoztak korábban, megszűnése után az ifjúsági mozgalmak — mondjuk így -S „elvesztették” a negyedik béseket. Nagygyűlésre, demonstrációra sem jutottak el eddig. A kérdésre, hogy mely pártokról, mozgalmakról hallottak már megyénkben, közfelkiáltással adtak választ: MDF, MSZMP (mint jeleztem: az osztályfőnöki óra a kongresszus előtt volt), Fidesz, De- misz, Kisgazdák, SZDSZ, szociáldemokraták — sorrendben. — Általában keveset tudunk róluk -^szabadkozott egyikőjük. — Ennek ellenére úgy látom, mintha elsősorban az értelmiségiek, ezen belül isA fővárosban élők politizálnának ma aktívan. A pártok csatározásainak helyszíne is Budapest. Talán ezért tűnik számomra úgy, hogy az átlag állampolgárok nélkül, fejük felett vitatkoznak, egyezkednek, döntenek. Elénk vita alakult ki a különféle pártok gazdaságpolitikai elképzeléseinek kiforrottságáról. Azt a fiatalembert, aki szerint az MSZMP rendelkezik csak megfelelő, hosszú távú tervekkel, a többiek lehurrogták. Hosszan bizonygatták: mások, így az MDF, és a Kisgazdapárt is előállt már önálló programjával. — Ilyen viták sűrűn előfordulnak közietek ? — Hajaj! felelték ismét csak kórusban. — De általában nem az osztály, hanem három-négy fős csoportok között. —Ilyenkor aztán ...—és összezárt öklét mutatja a másik felé tréfásan egy fiú. Életkorukat tekintve persze ez nem meglepő. Mégis úgy gondolnám, hogy az ifjabb generációk jobban tolerálják egymás véleményét, mint teszik ezt a vitáktól elszokott idősebbek. — Ez egyáltalán nem biztos — cáfolt meg egy ifjú hölgy. — Mert mi a biztosíték arra, hogy a mi generációnk jobb lesz, mint az előző volt? Semmi. Sőt...! Az induló helyzetünk sokkal rosszabb, mint néhány éve, évtizede. Ez befolyásolja a fiatalok közérzetét. A politizálásunkat is. Semmi esélyünk arra, hogy szülői támogatás nélkül valaha normális anyagi körülményeket teremtsünk magunk körül. — Szerintem pontosan ezért kell politizálnunk — vágott közbe a mellette ülő. — Mert ma fog eldőlni ajövőnk...- És majd addig politizálsz, -amíg nem ketülszs^mbea problémával: nincs hol laknod, nincs miből öltözködnöd, autóról meg nem is álmodozhatsz. Akkor majd minden energiádat arra fordítod, hogy az anyagiakat előteremtsd. A fiatalok a negyedik bében úgy ítélték meg, hogy kortársaiknak mintegy öt-tíz százaléka mondható aktívnak, ezzel szemben mintegy 50 százalékuk teljesen passzív a politikai változások iránt. Egy kislány kivételével bizonyosak voltak abban is, hogy a választásokon -f szavazópolgárokként -A részt vesznek. No de hogyan is fognak dönteni arról, hogy kire szavazzanak? —Nagyon jó példa erre a mostani időközi választás — mondja Andrea, akinek szülei a kecskeméti 3-as körzetben szavaztak a nyáron. —Apu győzte meg a családot arról, hogy kire adják a voksukat. Választását magam is helyesnek vélem. Nem azért, mert apu mondta, hanem mert én is úgy gondoltam .. — Befolyásol majd benneteket a szülői ház a döntésnél? —Nem úgy, hogy erre, vagy arra a jelöltre kell szavaznunk — magyarázta egy másik ifjú választó- polgárnő. — De a családi légkör biztosan meghatározója lesz majd a fiatalok állásfoglalásának. A családokban ugyanis korábban volt szabadabb a hangnem, mint a közéletben. Mi ebben nőttünk föl. Van, ahol az MSZMP politikáját elfogadták, és van, ahol ellenzéki volt a hangulat mindig. Igazából ez befolyásolja a fiatalok döntését. Megfogalmazódott az is az osztályban^ hogy i sok.helyen az érzel? meikkel politizálnak az emberek. „Elképesztő, hogy egyesek milyen indokkal szavaztak a nyáron egy- egy jelöltre” — hangoztatta valaki. — Szerintem a programok alapján kellene dönteni, de hát eljut-é a program mindenhová? A nagygyűlésekre, demonstrációkra kevesen mennek el. A szórólapokat megtaláltam a mi levélszekrényünkben is, de nem mindenkiét. Ha öt jelölt lesz a körzetünkben, és én, mondjuk, három programját megismerhetem, biztosan nem a másik kettőre szavazok. E fejtegetéstől már csak egy „lépés” és a konkrét esélyeket latolgatjuk. Van, aki szerint az MSZMP-re (utódjaira?) főként a nyugdíjasok szavaznak majd. Egy fiú szerint ez nem lehet, hiszen ha az ő nagyapját vesszük „mintának”, akkor biztosan veszítenek a kommunisták. — No de az ellenzéki pártoknak sem ad majd mindenki bizalmat — vetette közbe valaki. Igen ám —tromfoltak mások —:, ők viszont tiszta lappal indulhatnak. Abban egyöntetű volt a vélemény, hogy a párt kongresszusától nagyon- nagyon sok leendő szavazat függ. Csöngettek már, de még mindig vitatkoztunk. A vendégnek szólt, vagy egyszerűen a beszélgetés érdekelte őket: nem indult senki a folyosóra a szünetben. Végül búcsúztunk. Az ajtón elsőként kilépő fiúk közül az egyik hátbaverte az előtte lévőt, azt, aki egyik népszerű politikusunk mellett tett hitet az imént: — Te miért mondtad azt, hogy neki mindent elhiszel...? Noszlopy Nagy Miklós Ünnep volt vasárnap a Bács- Kiskunsági Református Egyházkerületben. A kecskeméti, egyházi karbantartó brigád — négy évvel a kezdés után — elkészült a 101 éves tassi, templom külső rendbehozásával. A hálaadó istentiszteletet — mintegy félezer hívő részvételével — a kora esti órákban tartották. A megjelenteket, többek között Tóth Károly püspököt, Szabó Gábor esperest, és Gaborják Józsefet, a megyei tanács elnökét, valamint a holland testvéregyháztól érkezett delegációt — Bogi László lelkész köszöntötte. Ezután a 90. zsoltár első versének eléneklését követve Tóth Károly, a Duna melléki Református egyházkerület püspöke hirdetett igét; Azsáf zsoltárának (50) befejező textusát idézve: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadi tását.” Az elöljáró az ősi református hagyomány hálafogalmát elemezte. Megemlékezve a protestáns hitélet egyik alaptanításáról: „Egyedül Istené a dicsőség”. Az egyházkerület lelkészeinek rövid tanításai után Bagi László olvasta föl jelentését az egyház megújításának munkálatairól. A Jutás fiáról elnevezett, Árpád-kori alapítású település híveit az igen aktív ráckevei prédikátor, Szegedi Kiss István győzte meg Kálvin János igazáról, 1570-ben. Az anyakönyvük első bejegyzése 1738-ban datálódott, s a jelenlegi a 36. lelkésze a tassi protestáns gyülekezetnek. A mai, háromezer lakosú község polgárainak megközelítően a fele tart valamilyen kapcsolatot a református hagyománnyal s csak alig százra tehető az aktívabb templomba járók száma. A hívő közösség akkori létszámához és anyagi erejéhez túlméretezett, új klasszicista stílusú templomot 1888. szept. 30-án Szász Károly püspök és Baksay Sándor esperes ajánlotta a híveknek. Bár a negyvenes évektől kezd- . ve többször is hozzákezdtek a renoválásához, anyagiak hiányában, illetve egy bűncselekmény okán nem sikerült a rohamosan pusztuló érték megmentése. 1986-ban már a végső pusztulástól is tartani lehetett, oly romossá vált a remek építmény. A tassi hívek azonban vállalkoztak a lehetetlenre, az eredetileg mintegy két és fél milliósra tervezett felújításra. A munkák közben azonban újabb, előre nem látott problémák merültek fel. Például teljes egészében ki kellett cserélni az 52 méter magas torony elkorhadt szerkezetű süvegét. A közösség nem adta föl. Az egész falu szívügyévé vált a központ meghatározó épületének rendbehozása. Végül öt és fél millióra kerekedett ki a számla. A lelkész jelentéséből kiderült: a helybeli hívek másfél millió forintot, szomszédos gyülekezetek mintegy ötven ezret, a holland és a svájci testvér- egyházak egy miihó háromszázezret juttattak az építőknek. A számla végösszegét végül a helyi Dózsa Tsz, a megyei és a helyi tanács, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal segítségével tudták csak kifizetni. (Az egyházi forrásokból származó összeg a munkálatok felét fedezte csak.) Bagi László köszönetét .mondott mindazoknak, akik a nagy munkában segítették a tassi kálvinisták közösségét. A hozzá intézett üdvözlő szavakra válaszolva Tóth Károly püspök a tassi példát elemezve a nemzetünk előtt álló igen nagy feladatok elvégzésének eshetőségeiről beszélt. „Tudunk mi összefogni is! — mondotta. —Lehetetlennek látszó feladatokat elvégezni. Csak nem szabad veszni hagyni a hitet és a reményt. Ki kell használnunk a történelem kínálta nagy-nagy lehetőséget, hogy valóban a magyar nemzeti értékekért dolgozhatunk végre. Meg kell menteni a hazát, amely ma még nem sokban különbözik a négy évvel ezelőtti tassi templom állapotától, de ugyanígy esélye van a megmenekülésre” — fejezte be válaszbeszédét dr. Tóth Károly püspök. Farkas P. József A Szentszék kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére CASAROLI BÍBOROS LEVELE NÉMETH MIKLÓSHOZ A Szentszék kész megvizsgálni hazánkkal a kétoldalú kapcsolatok szabályozását, illetőleg azok teljes normalizálását — hangsúlyozza a levél, amelyet Agostino Casaroli bíboros intézett Németh Miklós kormányfőhöz. A levél válasz a magyar miniszterelnök üdvözlő soraira, amelyekkel a Szentszék és Magyarország közötti megállapodás 25. évfordulója alkalmából köszöntötte Casaroli bíborost. Válaszlevelében a bíboros ugyancsak megemlékezik a negyedszázaddal ezelőtti eseményről, megállapítva, hogy az akkor született megállapodás véget vetett a kölcsönös elzárkózás korszakának, lehetővé tette a rendszeres kétoldalú találkozókat, s egyúttal fordulatot hozott a magyarországi katolikus egyház helyzetében. A megállapodás — olvasható a levélben — meghozta gyümölcseit, megteremtve a kölcsönös tisztelet és a növekvő bizalom légkörét. A jelenlegi magyar változásokra kitérve Casaroli biboros örömmel üdvözli a jogállam megteremfésének szándékát, s ezen belül is a lelkiismereti és vallásszabadság teljes tiszteletben tartásán alapuló egyházpolitikát. Levelében hangsúlyozza: mindez elősegíti majd az 1964-es megállapodás újratárgyalását, illetőleg azt is, hogy a Szentszék és Magyarország között eszmecsere kezdődjön a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Erre vonatkozóan a bíboros kijelenti: amennyiben a magyar fél kijelöli e kérdésben a tárgyalódelegációt, úgy a Szentszék kész lenne megkezdeni a megbeszéléseket. (MTI) GYORSLISTA Az 1989. október 17-én megtartott októberi telelottótárgynyeremény-sorsolás- ról, melyen az október havi szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk. A Vásárié» utalvány (3 ezer Ft) B VOLKSWAGEN Golf tip. személygépkocsira szóló utalvány C DACIA 1310 TLX tip. személygépkocsira szóló utalvány D Szercncscutalvánv (30 ezer Ft) E Sanyo rádiómagnó F Vásáriád utalvány (9 ezer Ft) G Vásárlási utalvány (7 ezer Ft) H Vásárlási utalvány (5 ezer Ft) I Vásárlási utalvány (4 ezer Ft) A nyertes szelvényeket 1989. november 16-áig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgynyere- ményjegyzék október 24-étől megtekinthető az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségeken és a postahivatalokban. Listánkon a pécsi és szegedi postaigazgatóság területén vásárolt szelvények számai szerepelnek. 2 922 102 I 2 930 105 I 2 938 108 G 2 946 111 E 2 954 114 G 2 970 120 H 2 978 123 I 2 986 126 I 3 914 474 E 3 938 483 H 3 946 486 G 3 954 489 H 3 962 492 D 3 970 495 E 3 978 498 I 3 98§ 501 E 3 994 504 G 58 534 949 D 58 542 952 E 58 550 955 H 58 574 964 I 58 590 970 F 61 007 876 G 61 015 879 G 61 023 882 G 61 031 885\ H 61 039 888 E 61 055 894 H 61 063 897. I : 61 071 900 I 61 087 906 D 61 103 912 I 61 576 089 G 61 592 095 G 62 000 248 H' 62 016 254 F 62 024 257 D 62 032 260 H 62 040 263 F 62 048 266 I 62 056 269 F 62 064 272 H 62 072 275 F 62 080 278 E 62 088 281 H 62 112 290 I 62 120 293 G 62 128 296 I 62 144 302 E 62 152 305 G 62 160 308 E 62 168 311 I 62 176 314 I 62 184 317 F 62 192 320 E 62 200 323 F 62 208 326 F 62 216 329 H 62 224 332 H 62 248 341 H 62 256 344 I 62 264 347 D 62 272 350 . I 62 280 353 D 62 288 356 E 62 296 359 D 62 312 365 F 62 344 377 H 62 352 380 H 62 408 401 I 62 416 404 I 62 424 407 H 62 448 416 I 62 456 419 G 62 464 422 G 62 472 425 I 62 480 428 E 62 488 431 E 62 496 434 G 62 504 437 D 62 512 440 E 62 520 443 G 62 528 446 G 62 536 449 F 62 544 452 H 62 552 455 H 62 560 458 E 62 568 461 F 62 576 464 H 62 584 467 H 62 592 470 H A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV A Slagve tő Könyvkiadó lények és tanúk sorozatának egyik legfrissebb kötetében Demény Pál emlékezik vissza politikai elítéltként töltött börtönéveire. A század első esztendejében született Demény — a magyar munkásmozgalom ismert alakja, az antifasiszta ellenállás egyik vezetője -— életéből tizennyolc esztendőt töltött különféle börtönökben (ebből nyolc esztendőt magánzárkában). 1919 és 1956 között negyvennégy alkalommal zárták fogházba. Megtalálhatók közöttük a Horthy és Rákosi nevéhez kötődő korszak leghír- hedettebb intézményei, a többi között az ÁVH Andrássy út 60., vagy a kistar- csai internálóftbor. Gyertyán Ervinnek a terjedelmes visszaemlékezéshez fűzött véleménye szerint „aligha lehet kétség afelől, hogy a háború utáni törvénytelen perek Magyarországon vele kezdődtek el. Hiszen 1945. február 13-án, Gerő Ernő Pestre érkeztének másnapján tartóztatták le koholt vádakkal, és 1956. október 15-én szabadul. Közben két koncepciós pert is indítanak ellene—titokban, a közvélemény informálása nélkül. Feleségét négy esztendőre, leányát (éppen az érettségije után) öt évre börtönzik be.” Demény önéletrajzának legelején említést tesz a „hírős” városról is: ..Gondolkodásom komolyra fordulását, azt hiszem, a háború harmadik éve érlelte meg. Talán éppen Kecskeméten, amikor tizenöt évesen Ottó bátyámat látogattam meg az ottani művésztelepen. Hallgattam a művészifjak egyik esti beszélgetését az éji lepkéktől körül- rajzott karbidlámpa fényénél. Egyikük, Gráber Margit kérdezte: — Vajon jobbítanak a börtönök? Perlrott Csaba Vilmos, Korda Vince meg a bátyám vitatkozott Raszkolnyikovról: csakhogy én nem tudtam, kicsoda.” Demény kötete a manapság divatos politikai dokumentumirodalom egyik fontos darabja. Személyének erkölcsi-politikai rehabilitációja — sok társához hasonlóan — egészen napjainkig váratott magára. FOLYÓIRAT Művészet A Művészet című folyóirat legutóbbi számának egyik legizgalmasabb anyaga Peternák Miklós Jegyzetek a komputerkép elméletéhez című tanulmánya. A divatos témájú „dolgozat” a komputerképet és annak újszerűségét a meglevő leírásoktól eltérő formában igyekszik értelmezni, egyszersmind válaszokat, elméleti utakat keres, hogyan lehetne a képernyő (a kép) e berendezés cselekvőbb része. Bevezetőként feltesz néhány olyan kérdést, melyre —- ha a képről valami lényegeset akarunk megtudni íá mindenképpen válaszolni kell. A két kiemelt kérdés: Miért lehetségesek egyáltalán képek? Hol és hogyan jönnek létre? Hozzáteszi még, hogy e rákérdezésre csak most, a számítógép jelenlegi és belátható fejlettségi fokán van lehetőség. „Ez az eszköz ugyanis különböző módon keletkezett képeket tehet kezelhetővé, összemérhetővé, s a képhez viszonyítva „metarendszer- ként” megteremtheti a képek kutatásának megfelelő műszereit — különleges esetben — egy képelméletet, mint természettudományt” . A továbbiakban Emberi miliő címen az ötvennyolc esztendős Halmy Miklós Emst-múzeumbeli életmű-kiállítására kalauzolja el az olvasót Menyhárt László. Sinkovits Péter az 1970 óta Párizsban élő Konkoly Gyuláról rajzol portrét. A választás nem véletlen: Konkoly Halmyhoz hasonlóan a hetvenes években kezdte meg — a kortárs képzőművészet hivatalos körein kívül rekedve — pályáját. „Most, hogy a hatvanas évek művészetének fehér foltjait kezdjük felszámolni, vizsgálódásaink során nem kerülhetjük el e korszak avantgardizmusában kibontakozott ígéretes tehetség műveit, aki a Csemus körül kialakuló figurális-narratív festészet egyik jellegzetes képviselője volt” — úja Sinkovits. Kitérés és káosz címmel ír Szegő György Schmal Károly legújabb — az Óbudai Pincegalériában kiállított - rajzairól. A folyóiratban olvashatunk még a pécsi Művészetek Házában megrendezett építészeti kiállításról, és Mata Attila szobrainak vüágáról. LEMEZ NXMur*» {JesissííSíff;-. BEETHOVEN Piano S at major nk<nt>5Chhn DEZSŐ RANK1. . A Hungaroton hanglemezek legfrissebb újdonságai közül való a Ránki Dezső zongoraművész tolmácsolásában hallható Beethoven-lemez. Az 1800 és 1801-es esztendőben született Op. 27 számmal összefoglalt Esz-dúr és cisz- moll szonáták Beethoven életének ellentmondásos, látszólag alkotói és előadó-művészi sikerekkel teli, ugyanakkor samiélyes válságokkal, az egyre inkább elhatalmasodó süketség rémével terhes — időszakához kötődnek. Ha életének belső konfliktusai, a magány, a remény és a kétségbeesés személyes hangulatai közvetlenül nem éreztették is hatásukat alkotásaiban, közvetve azonban igen: új, személyes hang kezdett uralkodni az ebben a periódusban született kompozícióiban, mely nem elsősorban a szimfonikus, hanem a zongora- és kamaraművekben bontakozott ki elsősorban. Ezekben az egyre individuálisabb darabokban a hangsúlyt a hangulatok, lelkiállapotok zenei megfogalmazása kapja. A „hangulat” a kulcs a lemezen szereplő három zongoraszonátához is: közülük kettő — az utókor által a Holdfény és a Pastorale jelzőkkel illetett—a nagyközönség körében különösen népszerű. A Pastorale (Esz-dúr) szemlélődő derűjével szemben a Holdfény (cisz-moll) sötétebb, szenvedélyesebb hangvételű. Beethoven e szonátáinak a hangulatok megérzékítésén túl van még egy fontos, a műfaj megújításához kötődő sajátossága. Mindkét mű szokatlan, a fantáziából és a szonátából (mint hangszeres formából) létrehozott ötvözet.
