Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-17 / 246. szám
1989. október 17. • PETŐFI NEPE • 3 RÉGI VAGY ŰJ IDŐK MOZIJA EZ? Ejtőernyősből igazgató „Bennem nincsen bosszúvágy.. Hárman is megpályázták a Hírős Film Filmforgalmazó és Moziüzemeltető Vállalat (nyugdíjazás miatt megüresedett) igazgatói székét. A héttagú bírálóbizottságból csak hatan vettek részt azon a megbeszélésen, amely végül kilenc órán át tartott, s valójában patthelyzetet eredményezett, ugyanis két pályázó három-három szavazatot kapott. A vállalat felettes szervének illetékese, a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, Papesch László vállalta a döntőbíró szerepét, és elődjét, Szabó Attilát nevezte ki a Hírős Film igazgatójának. — Nagy ég! — ámuldozott a minap egyik kollégám, amikor meséltem neki e döntésről. — Még mindig csak itt tartunk?... A kérdés mellőzi a konkrétságét. Nem úgy, amit Papesch Lászlónak tettünk fel: — Miért döntött döntetlen esetén Szabó Attila mellett? — A bírálóbizottság ülését megelőzte egy vállalati ülés, ahol elmondták elképzeléseiket a pályázók, s a jelen lévő hetvenhárom dolgozótól Szabó Attila kapta a legtöbb szavazatot. Tehát igyekeztem objektív maradni, s egy kollektíva véleményét figyelembe venni. — A bírálóbizottság azt is javasolta, hogy írjanak ki új pályázatot.- Ez a vállalat nincs abban a helyzetben, hogy hónapokig vezető nélkül maradhasson, viszont egy új pályázati procedúra ezzel járt volna. — A művelődési osztály egyik munkatársa is tagja volt a bizottságnak. Nem Szabó Attilára szavazott a jegyzőkönyv szerint. Ahogy a Művelődési Minisztérium képviselője sem, sőt úgy tudom, hogy a filmfőigazgatóság vezetője, Kőhalmi Ferenc, tiltakozott e döntés ellen. — így van. Felhívott telefonon, s közölte: nem ért egyet azzal, hogy Szabó Attila vezesse a Hirös Filmet. Ezt én tolmácsoltam is a vállalat dolgozóinak akkor, amikor átnyújtottam a kinevezését Szabó Attilának. — Azon a bizonyos vállalati szavazáson, amelyre hivatkozva döntött, a dolgozók fele sem vett részt. Közülük is többségben azok, akiknél eredményesen korteskedett előtte Szabó Attila. Erre többen esküsznek. — Ezt már más is közölte velem azóta. Ám a jövőre nézve is meghatározó lesz, hogy ki hogyan tudja elfogadtatni, eladni magát a választói előtt. S lehet, hogy ä nagy Ígéretek nem teljesülnek, de akkor csak önvizsgálatot tarthat mindenki, amiért erre és nem arra szavazott. És nem mutogathatnak senkire, aki diktatórikusán döntött. □ □ - □ Megkerestük az új igazgatót, Szabó Attilát. A legilletékesebbnek feltett kérdéseink egyben arra is magyarázatok, miért ámuldozott a kollégám ... — Mint a megyei tanács párttitkára, igen nagy hatalommal bírt néhány éve még. Azután leváltották, s a megyeháza művelődési osztályának vezetője lett. — Én örömmel vállaltam ezt az új megbízatást — állítja Szabó Attila.—iNekem középiskolai tanári diplomám van! És már akkor igen nagy nyomás nehezedett a tanács pártvezetésére, kritika nélkül kellett végrehajtani olyan direktívákat, amikkel nem értettem egyet. — Lehet. Ettől függetlenül akkoriban azt beszélték, hogy Horváth Ignácnak, a kecskeméti járási pártbizottság első titkárának kellett az Ön helye, egyszerűen azért, mert megszüntették a járásokat. — Ez is közrejátszott. Mármint hogy egy fontosabb élvtársnak kellett a helyem. — Mint a művelődési osztály vezetőjének, hirtelen olyan furcsaságokkal kellett szembenéznie, mint a kecskeméti színház emlékezetes Jancsó-korszaka, az a bizonyos lakiteleki találkozó, de említhetném a Kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjtemény drasztikus bezárását is. Tudom, hogy ezek a zavaros vízzel teli „vedrek” nem az Ön „kútfejéből” meríttettek. Parancsot teljesített. — Bizonyos élvtárs előtt akkoriban divatos dolog volt piros pontokat gyűjteni. Tehát — ma már mondhatom: szerencsére! — kimaradtam olyan dolgokból, amelyeket nálam csillogóbb váll-lapú főnökeim magúkra vállaltak, a piros pontok miatt. így például a majsai gyűjtemény bezárattatásához semmi közöm, ahogy az ott szakmailag nem is rosszul tevékenykedő Kozma Huba eltávolitásához sincs. Ezt megtette a főnököm, a kulturális ügyekkel megbízott elnökhelyettes, meg a pártbizottság illetékes osztályvezetője, iíletve ideológiai titkára. — Viszont az azt követő sajtókampánynak már ön is aktív részese volt, felesleges mondani, hogy melyik oldalon. Mindezeken túllépve milyen kifogásai lehettek Ön ellen a hatalomnak? Hiszen menesztették az osztályvezetői beosztásából. Miért? — Erről az újságban nem kívánok nyilatkozni. Ha elzárja a magnót, mondhatok egyet s mást... —Ejtőernyősként került a moziüzemi vállalathoz. Ez mindenki előtt nyilvánvaló volt. Korábban itt igazgatóhelyettesi beosztás nem létezett, ezt az Ön kedvéért kreálták. i-- Több más állást is ajánlottak. S bár én ezt az általános igazgatóhelyettesi beosztást választottam, valójában nem sok megbízást kaptam az akkori főnökömtől. — Mondhatni: nem nagyon szerette Önt, akit „nyakára ültettek”, jókora fizetéssel, ami viszont a vállalat bérkeretét terhelte. Én megértem őt. ;4j- Büntetésben voltam, viszont ennek köszönhetem, hogy más megbízatások híján, megismerhettem személyesen a megye mozihálózatát, a dolgozókat, gondjaikat. Mert én voltam a „területi” ember. Nem vittek él* egyetlen budapesti szakmai tanácskozásra sem, vagyis nem véletlen, hogy a filmfőigazgatóságon engem nem ismernek. Az itt töltött első hónapok nagyon nehezek voltak, s csak reménykedni tudtam, hogy ez egyszer megváltozik. — Jelentősen megváltozott. Most igazgató. Egy olyan vállalat igazgatója, amelynek létkérdés, hogy a filmművészethez, filmterjesztéshez kitűnően értő, sok új üzleti ötlettel rendeíkező szakember vezesse. Én elhiszem, hogy megpróbálta a levegőben töltött idő alatt a félelmét leküzdeni, de egy ilyen földet érés után mit tehet ezért a vállalatért egy ejtőernyős? A dolgozókra hivatkozva nevezték ki, ám a dolgozók fizetése — lévén az állami támogatás egyre kevesebb — elsősorban attól függ majd, hogy a filmforgalmazás és -terjesztés különböző kérdéseiben hogyan dönt a főnökük. — Ez így igaz. A pályázatomban is leirtam, hogy szerintem csak egy új vállalkozói szellem érvényesítésével maradhat életképes ez a vállalat. Fel kell számolni a régi nehézkes adminisztrációt, rugalmasan működni, az adott lehetőségekre, igényekre gyorsan, érzékenyen reagálva. Ez a pénzügyi része a dolognak. Ugyanakkor missziónak tekintem a magyar filmek forgalmazásának ügyét. Hiszen nemzeti kultúránk része. Azonkívül, hogy a kommersz akciófilmeket vetítjük, s jelentős szerepet szánunk a magántőkének is vállalkozásainkban, a hazai alkotásokról nem feledkezhetünk meg! — Ez az elődjének is eszébe jutott, mi több: ezt az elvet képviselte, nyugdíjazásáig. — Engem viszont nem érdekel á filmfőigazgatóság lobbija. En itt akarom megoldani ezeket a dolgokat, tudva, hogy pénzcsinálás nélkül ez lehetetlen. Kisebb létszámú, szakmailag kvalifikáltabb, valóban szolgáltató vállalatként lehetünk eredményesek. A nagyobb mozikkal is érdekszövetségre lépve, akár részvénytársasági formában, mindenkit érdekeltté téve vállaljuk szolgáltatásainkat, ami egy új viszonyt jelent majd a mozik és a vállalat között. — Elképzelések, ígéretek... — Sok hasonlóban volt része már e népnek. S a nép is megtanulta: mindig az idő igazolja (no meg a pénztárcák), hogy milyen kinyilatkoztatás mennyit ér. Ha most itt a vállalat dolgozóit értjük .a, nép elnevezésen, .akkor óhatatlanul szóba kell hogy kerüljön az Ön korteskedése. — Én három esztendőn át nem csináltam abból titkot, hogy szeretnék itt igazgató lenni, ha az elődöm nyugdíjba megy. És az sem titok, hogy levélben kértem a vállalat szakszervezeti bizottságát, hogy támogassa a pályázatomat. Vidéki útjaim során is beszéltem a programomról, nyíltan, őszintén. Mi ebben a sandaság? — Az, hogy olyasmit is ígért, aminek a teljesítése reálisan nézve nem lehetséges. Nagy fizetésemelések, előléptetések, és így tovább. Minden eszközt szentesített a cél, hogy igazgató lehessen? — Ez alantas megközelítés. Béremeléseket ajánlottam, ami nem nagy kunszt, hiszen az idén senki sem kapott. A rossz gazdálkodás, vállalatvezetés miatt. — Még meg kell kérdeznem: nem zavaró — ne adj’Isten: elgondolkodtató, hogy a filmfőigazgatóság nem tartja Önt alkalmasnak az igazgatói teendők ellátására? Elvégre a szakmai felettes szerv véleménye ez. v — Elfogultak voltak a pályázó vetélytársammal szemben, ezért nyilatkoztak így. Nem is ismernek! Ráadásul letanyáztak egy filmlobbi mellett, s ezzel elveszítették valójában, hogy autentikusnak nevezhessük őket... — Egy moziüzemi vállalatnak igen fontos, hogy különböző művelődési, oktatási intézményekkel jól kapcsolatot tartson. Viszont Ön, mint a művelődési ■ osztály vezetője, nem nagy népszerűséget vívott ki ezeknél az intézményeknél ahogy tapasztaltam. — Mondjon neveket! — Itt van rögtön az enyém. Mint lapom kulturális rovatának vezetője, az említett három évben gyakran kényszerültem arra, hogy együtt dolgozzunk.-És? — Nekem az a véleményem, hogy ha valaki évtizedeken át hozzászokott ahhoz, hogy parancsvégrehajtóként dolgozzon, annak hatalmasat kell változnia, hogy saját meggyőződéssel, kitartással, úgymond hasznosan alkalmazott tudással, sikerre vigyen egy vállalatot. Én kívánom, hogy cáfoljon rá nagyszerű eredményekkel az én kétkedésemre. Végezetül egyetlen kérdés maradt: akivel a három—1 hármas döntetlent elérte, az ma is itt dolgozik. Holnap is itt fog? Meg azok is, akik őt támogatták? Vagy csak azért, felmond nekik? — Dehogy! Sőt nagyon bízom abban, hogy Borbély Ferencné elképzeléseit és az én programomat újra megvitatva, egy igazán eredményes jövő elé nézhetünk. Bennem nincs bosszúvágy. Én eleve vesztesként indultam ezen a pályázaton, hiszen az előző igazgató már egy esztendővel ezelőtt bejelentette: Erzsikét vágyis Borbélynét tartja a legjobb utódjának. Mégis én nyertem. És ismétlem: egyetlen célom eredményesen együtt dolgozni mindenkivel. Ügy legyen! És azonnal fejet hajtok, pironkodva mostani kétkedéseim miatt, ha egy nagyszerű nyereséggel dolgozó vállalatként kell köszönteni majd az új vezetéssel megáldott Hírős Filmet. Dolgozói megélhetése miatt kívánom, hogy így legyen. Meg azért, hogy újra láthassam kollégám ámulkodó arckifejezését... Koloh Elek AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL HÍREI: A Független Kisgazdapárt Bács-Kiskun Megyei Szervezetének tájékoztatója Október 15-én kibővített megyei vezetői értekezletet tartott az FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezete. A meghívottak köre kiterjedt valamennyi helyi szervezet képviselőire. A mintegy 70 fő résztvevő öt és fél órás tanácskozást tartott, amely szinte egyenértékű volt a megyei választmány szintjével. Meghívottként részt vett áz értekezleten Hardi Péter országos főtitkárhelyettes, dr. Simó Zoltán, az országos fegyelmi bizottság elnöke, a politikai bizottság képviseletében, egyben mint vezetőségünk tagja, Kosa András, kalocsai szervezetünk titkára. Prepeli- czay István országos főtitkár a békési nagygyűlés miatt nem tudott eleget tenni meghívásunknak. Szeretettel üdvözöltük körünkben az FKgP Csongrád Megyei Szervezetének meghívott képviselőit. Szervezetünk határozatot hozott Tájékoztató és Információs Iroda felállításáról, melynek szervezésére és vezetésére Frei Jánost, vezetőségünk soltvadkerti tagját választottuk. Vezetőségünk etikai bizottságot állított fel, melynek vezetőjévé dr. Pohankovics Istvánt, megyei szervezetünk alelnökét választottuk. Szervezetünk üdvözletét és nagyrabecsülését küldte Békés megyei testvérszervezetének, a jubileumi nagygyűlés szervezése és megtartása alkalmából. Az értekezlet egyéb belső kérdésekben is határozatokat hozott. Örömmel tapasztaltuk a helyi szervezetek képviselőinek aktív csclekvőkészségét és a parasztság érdekeinek bátor, szenvedélyes képviseletét. Bebizonyosodott az értékes hozzászólásokból, hogy ha nem zárják el a népet a politikai tevékenységtől erőszakosan, igenis hajlandó alkotó módon politizálni, s a szebb jövő megteremtésének érdekében keményen dolgozni is. Megrázó és szívet- facsaró a parasztság több évszázados fájdalma, kizsákmányolása megaláztatása. Érdekeik képviselete, emberhez méltó életfeltételeik megteremtése, gazdaságuk helyrehozatalának kiharcolása, a Kisgazdapárt fő feladata kell, hogy legyen. A gazdálkodó munkája soha nem élvezett megbecsülést. Látástól vakulásig dolgozott, de verejtékének gyümölcsét a múltban is és ma is mások fölözik le. Itt az ideje, hogy kiharcoljuk — ha későn is — az őket megillető helyet társadalmunkban! Nemzetünk és magyarságunk alappillére a magyar parasztság, a nemzet alapvető létfeltételének, élelmiszerének megteremtője, nemzeti jövedelmünk nagy részének előállítója, végre foglalja el az őt megillető helyet, egyszer és mindenkorra szűnjön meg kizsákmányolása! Parasztságunk bizalmatlan — minden oka megvan rá — a „nadrágos emberekkel” szemben. Sajnos sokan kihasználják ezt a bizalmatlanságot és mesterséges ellentétet szítanak a mezőgazdasági'dolgozó, az ipari munkás és az értelmiségi között, ami viszont minden réteg érdekeivel ellentétes. A Kisgazdapártnak vallatnia kell az iparosok, kisvállalkozók, tengődő értelmiségiek érdekeinek képviseletét is. Józanul gondolkodó parasztságunknak tudnia kell, hogy Ők küldtek minket, gyermekeiket az iparba és értelmiségi pályára, mivel a mezőgazdaságban nem látták biztosítva jövőnket. Talán most megtagadják gyermekeiket? A mesterségesen szított ellentétek végső eredményemind- nyájunk kijátszása lesz. Ha most nem fogunk össze, ne is reménykedjünk helyzetünk alapvető megváltoztatásában. Ez a hét mozgalmas lesz az FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezete életében. 1989. október 21,-én Lajosmizsén vacsorával egybekötött KISGAZDABÁL-t rendez a helyi szervezet. 1989. október 22-én 09 órakor Izsákon tagtoborzó nagygyűlést tart a helyi szervezet, melyre minden érdeklődőt szeretettel meghív. A gyűlés helye: Izsák, Művelődési Ház. 1989. október 23-án 14 órakor Lajosmizsén emlékmüavatás és ünnepség a Kisgazdapárt és az MDF helyi szervezeteinek rendezésében. Az emlékmű kizárólag közadakozásokból és a két szervezet tagjainak munkájából épült. Október 23-án megyei szervezetünk részt vesz a Kecskeméten tartandó ünnepségen, a többi ellenzéki szervezettel közösen. Felhívom tagjaink figyelmét, hogy a megyeszerte megrendezendő ünnepségeken őrizzék meg a higgadtságukat és emberi méltóságukat. Önmérsékletet tanúsítva bizonyítsák be, hogy nem vagyunk csőcselék. Kívánunk mindenkinek Bort, Búzát, Békességet! Isten, Haza, Család nevében. FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezete Dr. Ádám Pál ügyvezető alelnök A Magyar Néppárt településfejlesztési és önkormányzati koncepciója A megyei háromoldalú tanácskozás legközelebbi fordulójának egyik napirendi pontjául az (akkor még) MSZMP az önkormányzattal kapcsolatos feladatokat, elképzeléseket javasolta. A téma megtárgyalásával — annak fontosságát is hangsúlyozva — az Ellenzéki Kerékasztal egyetértett. Időközben lezajlott az MSZMP, illetve MSZP kongresszusa, s az új párt e kérdésben is állást foglalt. A Magyar Néppárt e kérdést kiemelt problémaként kezeli, s önmagát elsősorban a vidék pártjának tekintve, programjában e témának nagy fontosságot tulajdonít. A települési és termelési viszonyok általános állapota és területi széttagoltsága magán viseli az ország történelmének és hatalmi-uralmi rendszereinek hatását,' s ezért hosszabb távon is lassan változik. Pedig a család után a település, az .a közösségi hely, amelyhez az állampolgárok személyesen kötődnek és a néphez, a nemzethez és a hazához kapcsolódnak. Az elmúlt negyven évben hazánkban meredekebbé vált a települési lejtő, a lejtő alja és teteje között a társadalmi távolság megnőtt. Ebből következik, hogy a települési hátrány az egyik legkeményebb társadalmi hátránnyá vált. A lejtő alján lévő települések, a tanyák és az aprófalvak végképpen kiszolgáltatottakká váltak. A helyi társadalom régóta a nemzeti lét lapja s a haza- szeretet tudatának forrása. Minden település virágzása vagy pusztulása része a haza felemelkedésének vagy balsorsának. A település elvileg szuverén társadalmi egység, amelynek lényegét az általa hordozott kulturális minőség határozza meg. A humánus jövő záloga a saját történelmi, társadalmi, népi örökséget vállaló, annak értékét befogadó és mindezt az emberek közötti demokratikus kapcsolatokban kifejlesztő közösség. Elég volt abból, hogy a magyar állam általában keveset szánt a települések fejlesztésére és ezen belül is drasztikusan elhanyagolja a falvakat. Elég volt abból, hogy a tanácsok mindenekelőtt az állam kinyújtott karjai voltak, és a bürokratikus államigazgatás mellett teljesen másodlagossá vált a népképviselet és az önkormányzás. Elég abból, hogy a helyi hatalom által kijelölt tanácstagok sem dönthettek a település legfontosabb ügyeiben. Elég volt abból is, hogy a kisebb településeken lehetetlenné tették a helyi parlament kialakítását, s ezen a helyzeten lényegileg semmit sem változtatott az „elöljáróságok” megszervezése. Napjainkra nemcsak egyes falvak, hanem egész vidékek kerültek reménytelen helyzetbe, s ezeken a tájegységeken szinte feltartóztathatatlan a teljes elnéptelenedés folyamata. Szerencsénkre a folyamat nem megyénkre jellemző, de a problémák egy része itt is fellelhető. Minden demokratikus településpolitika alapfeladata a múlt építészeti, községfejlesztési, településszerkezeti értékeinek maradéktalan megőrzése. A településpolitika minden részletét csak helyben lehet intézni. Ehhez ajelenlegi, centralizált állami bürokrácia kinyújtott kaijaként létező tanácsi rendszert gyökeresen át kell alakítani önkormányzati testületekké, és természetesen ezek fölött meg kell szibitetni a pártállami korlátozást, a túlzott állami szabályozást. Az új önkormányzati rendszer révén—amely a városokban és a falvakban megvalósítja a néphatalmat—az állampolgár közveüen döntési, végrehajtási és ellenőrzési lehetőséget kap. A szuverén városi, községi önkormányzat minden település társadalmának alapvető joga. Szerve: a városi vagy a községi elöljáróság. Az önkormányzat vezetőjét—polgár- mester, elöljáró vagy bíró—á lakosság közvetlenül választja. Ez azt jelenti, hogy eredeti munkahelyüket megtartják. Az önkormányzat a, település minden közösségi, közületi ügyében dönt. így közvetlen döntési jogkörébe tartozik (a felsőoktatás kivételével) az oktatás és a művelődésügy, (klinikák kivételével) az egészségügy, a szociális gondoskodás, a helyi rendőrség, a műemléki, az építészeti és településrendezési, a műszaki feladatok, a helyi hatósági hatáskör, a helyi adó és a költségvetés, a helyi kommunális szolgáltatások, a községi vagyonnal vaíó gazdálkodás és a vagyon kezelése. Mi azt valljuk, hogy ajelenlegi állami tulajdon túlnyomó részét át kell adni a közösségek kezelésébe, s e téren az elöljáróságok jogköre és feladata lényegsen nő. Az 1949 utáni korlátlan egypártrendszer a megyéket soha nem tapasztalt mértékben tette uralmi szervvé. Gátlástalanul és erőszakkal teremtve meg ennek ideológiai, politikai, közigazgatási és gazdasági feltételeit. A megyék ilyenfajta felépítése, a központi felépítményekhez hasonlóan, anakronisztikus (korszerűtlen!). Radikális változásokra van szükség, hogy az „uralkodó” megyéből „képviseleti” megye váljon. Ennek alapfeltétele a megye központi akaratot kiszolgáló szervezetének mielőbbi lebontása. Mindezekből következik, hogy a helyi önkormányzati testületek képviseleti szerve, a megyei önkormányzati testület nem rendelkezhet az őt létrehozó helyi szervekkel. nem gyakorol felügyeletet felettük, hanem képviseli azokat. Ebből kiindulva minden közigazgatási intézmény és vállalati centralizáció, amely az uralkodó megyét szolgálta, felesleges és megszüntetendő. Ezek közül csupán azok fenntartása indokolt, amelyek értelmesen nem decentralizálhatok. Az MSZP Országos Elnöksége múlt hét péntekén foglalkozott e kérdéssel s a kialakított álláspontot Hámori Csaba elnökségi tag ismertette. Több kérdésben az MSZP álláspontja azonos vagy közel áll a mi programunkhoz. Más a véleménye a „megyéről, mint közigazgatási kategóriáról”, mondván, hogy „még több évig létezni fog, mivel nálunk a vármegyerendszer történelmi kategóriának számít”. Persze a régi — a mainál sokkalta több — vármegyék (pl. az alispani hivatalok) igen kis apparátussal működtek, de a városok belügyeibe bele nem szólhattak. (Emlékezzünk csak: „A fekete város kivégezte az alispánt”). Erre a történelmi múltra ma ne hivatkozzunk. Az MSZP is hangsúlyozza, hogy az „önkormányzatokat ki kell alakítani”. Hogyan képzeli el az MSZP a falvak önkormányzati szerveinek kialakítását? Párttagjai mely önkormányzati szervben fognak tevékenykedni: hiszen a pártszervezetek bennmaradnak az üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben. Ott — mint programjuk tartalmazza — a gazdasági kérdésekbe nem kívánnak beleszólni. A párt tagjainak jelentős része nem ott dolgozik, ahol lakik. Hol fognak aktívan politizálni? Ez az a kérdés, mely ellentmond az MSZP önkormányzati szervek „kialakításával” kapcsolatos, egyébként helyes elképzelésének. Nagy Béla Magyar Néppárt TEVEJEGYZET Fidesz-kongresszus A dolog — mára — annyira természetes, hogy az ember azon csodálkozik, miért nem így működött korábban is a világ: a Magyar Televízió közvetítést adott a Fiatal Demokraták Szövetsége II. kongresszusáról. Nem egy Fidesz-tag konstatálja mindezt elismerően, hanem egy magyar állampolgár, aki azonban mindeddig nem látott ilyesmit tévéképernyőn, mert — nem is olyan nagyon régen — más volt az álláspont. Körülbelül az: ami megfelel a hivatalos vonalnak, az igen, ami nem, az nem. Márpedig a társadalom élete nem pusztán hivatalos vonal mentén szerveződik, s mert a televízió nem a társadalom egyetlen csoportjáé, hanem az egész nemzeté, igen helyesen teszi, hogy minden olyasmiről beszámol, ami a hazában történik. Egyik héten a Magyar Szocialista Párt tart kongresszust, másikon a Fidesz, harmadikon az MDF — ha ilyen a világ, akkor ezt kell tükrözni. Nem mellesleg szólva, volt olyan értelme is a közvetítésnek, hogy kiderült: világosan és értelmesen gondolkodó, valamit határozottan akaró, kiváló koponyák tanácskoztak — és ez egyáltalán nem szimpátia kérdése. Tény. A 11 választmányi tag 20 nyelvet beszél—ez még akkor is elismerésre méltó, ha sokaknak a Fidesz, úgy ahogy van, nem kell. De: vannak. Ilyenek. Most már a tévéből is tudhatjuk. (Ballai)
