Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 16. Kulcsár Kálmánt választották elnökké (Folytatás a: 1. oldalról) ■ adataira is kitért. Történelmi fontossá­gúnak minősítette az Országgyűlés jö­vő heti ülését, amelyen alkotmányos sorskérdésekben kell dönteni. Annak a véleményének adott hangot, hogy a sarkalatos törvények megalkotását megelőző politikai egyeztető tárgyalá­sok erősítették a törvényelőkészítés társadalmi bázisát, még akkor is, ha sok képviselő önállóságának korláto­zását látja ebben. E felfogás szellemé­ben üdvözölte a Magyar Alkotmányjo­gászok Egyesületének állásfoglalását, amely az alkotmányozással összefüggő kérdésekben éppúgy figyelmeztet a na­pi politikai érdekekre alapozó szűklá­tókörűség veszélyeire, mint a közmeg­egyezés érdekében szükséges kompro­misszumok elkerülhetetlenségére. Rá­mutatott: a közmegegyezés csak az Or­szággyűlés nagy jelentőségű törvényal­kotó munkája után válik teljessé. POZSGAY IMRE: Az új magyar államiság megteremtése előtt Délután kért szót Pozsgay Imre ál­lamminiszter, az MSZP elnökségének tagja, a Hazafias Népfront korábbi fő­titkára, aki hangoztatta: egy új párt, a Magyar Szocialista Párt képviseletében is vállalta a részvételt ezen a fórumon. Az MSZP múlt heti kongresszusáról szólva rámutatott: az új párt megala­kulása fordulat értékű, nagy horderejű történelmi eseménye ennek az ország­iak, világos bizonyítvány arról,;hogy a pártállam és állampárt konstrukció lebomlott, szétesett. Ezzel együtt az új magyar államiság megteremtésének le­hetősége áll előttünk. Az államminiszter kijelentette: egy percig sem szakadt el ettől a mozga­lomtól, egy percig sem szünetelt az az erős kapocs, amely 1982 és 1988 között jött létre közte és a mozgalom között. Pozsgay Imre köszöntötte a kong­resszust a Demokratikus Magyaror­szágért mozgalom egyik vezetőjeként is. Leszögezte, hogy az új mozgalom nem kiván versenytársa lenni a nép­frontnak, hanem — a magyar közélet sajátos dimenziójaként — választási szövetséget ajánl neki a közelgő politi­kai eseményeken, az új magyar állami­ság megteremtéséhez. Reagált azokra a véleményekre is, miszerint személyét a legmagasabb méltóságra is elfogadná a nép, ha ki­lépne a pártból. Pozsgay Imre kijelen­tette: „Nem tudok megfelelni ennek a követelménynek! Én a magam méltósá­gát sohasem valamiféle pártoskodás­ban teremtettem meg. Soha nem hit­tem, hogy egy párthoz tartozás olyan, mint valamiféle lakásbérlemény, ame­VITA A szombaton félbemaradt vitával folytatta vasárnapi munkanapját a Ha­zafias Népfront kongresszusa. A dél­előtti órák nemegyszer parttalanul szétfolyó vitájában egymást érték a népfront jövőjével vagy éppen a helyi problémákkal kapcsolatos, jórészt már lyet aszerint hagyok el és aszerint vál­tok, amiként azt a politikai fordulatok kívánják. Ezért úgy hiszem S: mondot­ta —, éppen a közmegegyezés, a nem­zeti együttműködés jegyében hinni, bízni olyan módon lehet egymásban, ha tudjuk, kik vagyunk, honnét jöt­tünk, s a becsület vonalát nem a pártok j vagy a pártonkívüliség-vonalán húzzuk meg. Mert az valahol a gerinc mellett jés a jellem vonalámhúzódikrmeg.” A délutáni, majd az esti órákba nyú­ló vitában több hozzászóló kitért a civil társadalom megszerveződésének fon­tosságára, a népfront szerepére a békés átmenet folyamatában, valamint arra, mely szervezetekkel karöltve működ­het a jövő népfrontja. Az egyházak képviselői egybehang­zó véleményként fogalmazták meg: az elmúlt évtizedekben a népfront volt az egyetlen hely, ahol az egyházi szemé­lyek, illetve az egyházhoz kötődők tel­jes jogú állampolgárokként tevékeny­kedhettek. A cigányszervezetek képviselői a vi­tában azt sérelmezték, hogy a cigány­ság érdekeinek felvállalásáról és közve­títéséről mintha megfeledkezett volna a népfront. A vita egyik sarkalatos kérdéseként vetődött fel: alakuljon-e bejegyzett tag­sággal rendelkező szervezetté a nép­front vagy működjön-e továbbra is mozgalomként. A nemzetiségek képviseletében szóló küldött reményét fejezte ki, hogy a ma­gyar társadalom valóban meg akarja őrizni a nemzetiségi kisebbségeket, bár az asszimiláció még soha nem volt ilyen ütemű, mint az utóbbi néhány évben. a korábban elhangzottakat ismétlő vagy újrafogalmazó felszólalások. Né­hány markánsabb felvetés a kongresz- szus vasárnap délelőtti, „menetéből”: szükségtelenek a megyei népfrontappa­rátusok, helyükön szolgáltatást nyújtó információs irodákat kellene létrehoz­ni; a bizonytalanná váló költségvetési támogatás helyett a jövőben a népfron­tot is egyfajta vállalkozói magatartás jellemezze, s az ésszerű gazdálkodás érdekében állítsanak fel egy felelős va­gyonkezelői központot. „Nem szeretném, ha pártosodna ” A kongresszus előtt illő legfontosabb kérdés volt: pártként vagy politikai mozgalom­ként készüljenek a közelgő választásokra? A Hazafias Népfront leköszönő országos tanácsának egyik tagja, a bajai Schmidt Ildikó, az utóbbi elgondolást támogatta: —Nem szeretném, ha a népfront pártosodna. Egyetértek viszont azzal a gondolattal, hogy a választásokon önálló politikai erőként kellene megméretnie önmagát. A demok­ratikus átalakulást most ugyanis a többpártrendszerrel azonosítják sokan. Nyilvánvaló azonban, hogy egyetlen párt sem tudja átlépni önmaga érdekkorlátjait. Anra van tehát szükség, hogy legyen egy olyan erő, amelyik ellensúlyozza a pártpolitikai gondolkodás- módot. -Ez lehetne a népfront Vállalnia kell a pártokhoz nem tartozó közélet képvisele­tét- — Sokak szemében viszont hitelét veszítette a népfront. Megkérdőjelezik azt is, hogy szabadulni képes azoktól a szolgalelkektől, akik miatt a hajdani MSZMP „előszobája­ként” is emlegették. — Az egypártrendszer idejében valóban „pecsenyesütögetésre” használták sokan a társadalmi szervezeteket. Ennek a kongresszusnak képesnek kell lennie arra, hogy ne a „serpenyők számát”, hanem a valódi tenniakarást növelje. (N. N. M.) A népfront jövőtervenek megítélésé­ben jószerével teljes egyetértés mutatko­zott a küldöttek körében, ám többen megjegyezték: nem csak hosszú távú koncepciókban kellene gondolkozni, szükség lenne a következő egy-két év feladatait felölelő konkrét dokumen­tumra is. A kongresszuson szót kért Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter, akit több felszólaló a HNF köztársaságielnök- jelöltjének javasolt az előző napon. A népfront-mozgalomról szólva Kulcsár Kálmán úgy vélekedett, hogy a HNF pártokon felülemelkedve — de azokkal együttműködve — alkalmas erő lehet az integrálásra, a progresszív erők összefogására. Az alkotmányozás folyamatáról kifejtette: az 1949-es al­kotmány elvágta azt a fonalat is, amely Európához, s azt is, amely a magyar múlthoz kötött minket. Ezt most hely­re akarjuk állítani & mondotta. A kongresszus korábbi felszólalói­hoz hasonlóan a miniszter is nagy fon­tosságot tulajdonít az önkormányza­toknak. Mint mondotta: már a XIX. század nagy gondolkodói is az állam- és a társadalom-szerveződés legfonto­sabb elemének tekintették az önkor­mányzatokat. Jelen korunkra vonatko­zóan pedig — Eötvös József szavait idézve — úgy ítélte: az állami minden- hatósággal szemben az önkormányzat biztosíthatja az állampolgárok közvet- lpn védelmét, védekezési lehetőségét. Ha a magyar politikai kultúra negatív vonásait ki akadjuk. lyi^zpbölni, akkor az önkormányzatoknál leéli kezde­nünk; a demokráciát alulról kell meg­szervezni. A Hazafias Népfront kongresszusá­nak vitájában minduntalan visszatérő önkormányzatok kiépítésének lehető­ségeivel foglalkozott elsősorban felszó­lalásában Horváth István belügymi­niszter is. A Hazafias Népfront IX. kongresz- szusa ezt követően nagy többséggel el­fogadta az Országos Tanács beszámo­lóját, a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentését, a mozgalom jövőtervét, az elhangzott szóbeli kiegészítésekkel, il­letve Kukorelli István vitazárójával együtt. A tanácskozás tudomásul vette a történelmi bizottság jelentését is a népfront történetéről. Mivel az előre kiküldött alapsza­bály-tervezetet a szerkesztőbizottság lényegesen módosította, annak sokszo­rosítása alatt István Lajos, a jelölőbi­zottság elnöke kapott szót, s röviden ismertette a bizottság szempontjait. Cseres Tibor, a Magyar írók Szövet­ségének elnöke — aki Kulcsár Kálmán és Szokolay Sándor zeneszerző mellett szintén szerepelt a listán HNF-elnökje- löltként — visszalépett a mozgalom el­nökévé jelölésétől. Miután a résztvevők megkapták az alapszabály tervezetét, hosszas vitába kezdtek az egyes pontokról, számos módosító javaslatot fogalmaztak meg. A délutáni órákban -f mintegy há­romórás vita után B a -küldöttek elfo­gadták a Hazafias Népfront alapszabá­lyát. Az új alapszabály értelmében a Ha­zafias Népfront tömegmozgalomként működő társadalmi szervezet, amely az önkormányzati szervek, illetve az azokra épülő független, demokratikus, szociális biztonsagot nyújtó jogállam megteremtésén munkálkodik. Egyúttal kezdeményezi a pártok közötti együtt­működést. Újdonságnak számít az alapszabály­ban az a kitétel, miszerint a népfront vezetőségében csak olyan személyek tölthetnek be tisztséget, akik nem vesz­nek részt valamely párt országos testü­letében. Az alapszabály értelmében a Hazafi­as Népfront központi vezető testületéi: a kongresszus, az országos tanács és az országos elnökség, míg a tisztségvise­lők: elnök, ügyvezető elnök, hét alel- nök, ügyvezető titkár, valamint két tit­kár. Új testület az országos tanács mel­lett működő tanácsadó testület, amely a tudományos, a művészeti élet, az egy­házak és a nemzetiségi szövetségek ki­emelkedő személyiségeiből verbuváló­dik. Nyílt szavazással, elsöprő többség­gel Kukorelli Istvánt választotta ügy­vezető elnökévé a Hazafias Népfront IX. kongresszusa. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara államjogi tanszé­kének 37 éves egyetemi tanára 1989 áprilisától ugyanezt a posztot töltötte be a népfrontban. Pozsgay és Kulcsár Az első nap délelőttjén a fel­szólalók közül néhányan állást foglaltak abban: kit indítson köztársasági elnökjelöltként a mozgalom. Volt, aki kimondta, kire gondolt, más csak célzott rá. Kulcsár Kálmán igazság­ügy-miniszterre, aki az első sorban ült — Pozsgay I mre mel- ‘ lett. A Bács-Kiskun megyei kül­döttek ebéd közben beszélget­tek erről. Az államminisztert tá­mogatták legtöbben, mint meg­fogalmazták: Pozsgay. a nép­front korábbi főtitkára mun­kásságának időszakára datáló­dik a mozgalom „aranykora”. Éppen most pártolnának el tőle? Délután már Huszár István ült a két „rivális” között. Baljá­ra Pozsgay, jobbjára Kulcsár került. Oda nem illő közjáték zavarta meg a hosszas jelölési procedúrát: a résztve­vők „kitapsolták" az egyperces hozzá­szólás időtartamát túllépő Fekete Gyu­la írót, akit nem sokkal azelőtt az Or­szágos Tanács tagjává választottak. Fekete Gyula az incidensre azzal rea­gált, hogy bejelentette lemondását. Egy küldött javaslatára a levezető elnök szavazásra bocsátotta: elnézést kér- jen-e a kongresszus az írótól. Bár a szavazáskor 315-en megkövették Feke­te Gyulát, 239-en nem támogatták ezt a javaslatot, 46-an pedig tartózkodtak, az érintett erről nem szerezhetett tudo­mást, mert közben távozott a kong­resszusi teremből. A meddő jelölési vita közben Szoko­lay Sándor zeneszerzőé- aki Kulcsár Kálmán mellett a másik HNF-elnökje- lölt volt — úgy döntött: visszalép, nem vállalja a jelölést a mozgalom elnöki tisztére. Miután egyetlen jelölt maradt, nyílt szavazással döntött a kongresszus: túl­nyomó többséggel, 12 ellenszavazat és 12 tartózkodás mellett elnökévé válasz­totta Kulcsár Kálmánt. A Hazafias Népfront új elnöke — aki igazságügy-miniszter is — megkö­szönte a küldöttek bizalmát, s röviden annyit mondott: a népfront számára kijelölt és végrehajtandó program pon­tosan körülhatárolt a-'jövőtervben, s ő maga személy szerint minden erejével azon lesz, hogy az e dokumentumban leírjak sikeresen megvalósuljanak. * A késő esti órákban kezdődött meg a köztársaságielnök-jelölt személyéről a vita. Mig a kongresszus első napján több küldött — választóinak vélemé­nyét tolmácsolva — Kulcsár Kálmánt javasolta a népfront jelöltjének, vasár­nap már egyre gyakrabban merült fel Pozsgay Imre neve. Úgy vélték, a Ha­zafias Népfront legutóbbi időszaka el­választhatatlanul összefonódott Pozs­gay Imre tevékenységével. Mások vi­szont annak a meggyőződésüknek ad­tak hangot, hogy a népfrontmozgalom önálló, pártoktól független, „népfron­tos” jelöltet állítson, s erre Kulcsár Kál­mán a legalkalmasabb. Nemcsak a. népfront, hanem a nemzet érdekeit szem előtt tartva hangzottak el érvek egyrészt a nemzetközi hírű politikus, másrészt a nemzetközi hírű tudós mel­lett. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a kongresszus ne foglalkozzon ezzel a kérdéssel, illetve, hogy bízzák a döntést az Országos Tanácsra. Ezeket a javas­latokat azonban az egyre fogyatkozó számú küldöttek elvetették. Végül a kongresszus a Hazafias Népfront köztársaságielnök-jelöltjévé §f- nyílt szavazással — 411 szavazattal Kulcsár Kálmánt választotta meg. Pozsgay Imre 131 szavazatot kapott, 29-en tartózkodtak a szavazástól. Kulcsár Kálmán életrajza Kulcsár Kálmán Erdőtelken született, 1928. június 27-én. A középiskolát Egerben végezte, ugyanott kezdte meg tanulmányait, a jogakadémián. Jogi doktorátusi diplomát Budapesten, az akkori Pázmány Péter Tudományegye­tem állam- és jogtudományi karán szer­zett, 1970-ben lépett be az MSZMP-be. Az igazságügyi szervezet 1950—1957 között tevékenykedett, 1957-től az Eöt­vös Loránd Tudományegyetemen, illetve az MTA Jogtudományi Intézetében dol­gozott. A Magyar Tudományos Akadé­mia Szociológiai Kutató Intézetének igazgatója volt 1969 és 1983 között. Pé­csett a Jogtudományi karon is tanított 1963-tól, majd 1970-ben az ELTE taná­ra lett, 1973-tól az Akadémia levelező tagja, 1982-től rendes tagja, 1983-ban a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kár-helyettesévé választották. Igazság­ügy-miniszter 1988. június 29-től. A Magyar Szociológiai Társaság elnö­ke, részt vesz több más hazai és külföldi tudományos társaság munkájában. Ti­zenkét könyve jelent meg. Állami díjat 1985-ben kapott, majd 1988-ban tudományos munkásságáért, főleg a szociológiai kutatásokban elért eredményeiért tüntették ki. (MTI) Horn Gyula hamburgi látogatásának visszhangja Az NSZK hírközlésében és politikai köreiben nagy érdeklődést keltett, hogy Horn Gyula külügyminiszter péntek délután részt vett és felszólalt az NSZK-beli Európa Unió közgyűlésén. Az európai föderáció és az európai egyesülés gondolatát támogató, pártokon felüli szervezet arra készül, hogy Magyarországon rövidesen megnyissa első kelet-európai szekcióját. Ha­sonló tervet készített Lengyelország vonatkozásában is. A magyar diplomácia vezetőjének nagy tetszéssel, gyakran tapssal jutal­mazott beszédéből a szombati napilapok kiemelik, hogy a miniszter kinyil­vánította hazája érdekeltségét az európai integrációban, elsősorban a gaz­dásági közösségben való lehető leggyorsabb részvételében, és szükségesnek mondotta a közösség országainak közreműködését a magyar nemzetgaz­daság korszerűsítésében. Erre azért is szüksége van Magyarországnak, mert saját erőből aligha tudná felszámolni a korábbi évtizedek alatt kelet­kezett károkat. A Die Welt Horn Gyulának azt a mondatát idézi, amely szerint Magyarország felfogása szerint a magyar rcformirányvonal ered­ményessége érdeke egész Európának is. A napilapok megírják, hogy Walter Scheel, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és Hennig Voscherau, Hamburg szabad Hanza-város pol­gármestere köszönetét mondott a magyar kormánynak és népnek a kelet­német menekültekkel kapcsolatos humanitárius segítségért. (A Nord­deutscher Rundfunk észak-németországi rádióállomás szombati jelentése szerint a kora hajnali órákig ismét 542 keletnémet menekült érkezett Ma­gyarországon és Ausztrián át az NSZK-ba.) Nemzetközi Tőkés László Társaság alakult Münchenben Münchenben megalakult a Nemzetközi Tőkés László Társaság. A Temesváron élő Tőkés László református lelkész nevét felvett társaság megalakítását a Délszi­get című magyar hatvani folyóirat kezdeményezte. A társaság figyelmet kíván fordítani a nemzeti kisebbségek sorsára, sajátos kultúrájára, művészetére, s e'gyút- tal erősíteni kívánja identitástudatukat. A szervezőbizottságban hazánkat többek mellett Moldvay Győző, a Délsziget szerkesztő-kiadója és Dévényi János SZOT- díjas ötvösművész képviselte. Moldvay Győző az MTI tudósítójának elmondta: felhívással fordultak a külföl­dön élő magyarokhoz, melyben kérték, hogy támogassák a társaságuk munkáját. Szólt arról, hogy a társaság tevékenysége nem sért nemzeti érdekeket, nem kiván politikai harcba bocsátkozni egyetlen ország alkotmányos jogainak érvényesítésé­vel, ám minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy Helsinki szelleme egyre jobban érvényre jusson, s a kisebbségeket az anyanemzet polgárainak jogaival egyező elbánásban részesítsék. A szervezőbizottság munkájában részt vevő nyugat-euró­pai és egyesült államokbeli írók, művészek, üzletemberek véleménye szerint is van mód és esély a mostoha helyzetbe került kisebbségek életvitelének jobbítására, amennyiben a Nemzetközi Tőkés László Társaság is segít felderíteni a kisebbségi sors nehézségeit, illetve a változtatás igényével megkeresni a világ legbefolyáso­sabb politikusait, közéleti személyiségeit, hogy minden lehető fórumon szót emel­jenek a sanyarú életkörülmények közé szorított nemzetiségek jobb sorsáért. E célt kívánja szolgálni a negyedik esztendeje Hatvanban megjelenő Délsziget című folyóirat is, amely 1990-től minden számában három nyelven — magyar, német, angol — publikál tényfeltáró tanulmányokat, exkluzív interjúkat, amelyek á társaság céljaival egybeeső'témát feszegetnek. (MTI) A Fidesz 2. kongresszusa A programtervezet vitájával folytatta munkáját vasárnap a Fi­desz második kongresszusa a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen. Az ülés kezdetén az elnöklő He­gedűs István bejelentette, hogy a Fidesz-kongresszus első két napja alatt 100 fővel gyarapodott a Fia­tal Demokraták Szövetségének taglétszáma. A kongreszus harma­dik napjának reggeléig pedig már több mint 80 ezren adták kézjegyü­ket az SZDSZ és a Fidesz közös, népszavazást követelő aláírás- gyűjfő akciójához. Mint ismeretes, egyebek között a köztársasági el­nök megválasztását kívánják elha­lasztani, s azt az új parlamentre bízni. Ehhez kapcsolódva kért szót Gaskó István, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja: bejelentette, hogy pártja is csatlakozik az aláírásgyűjtő akció­hoz. Az érdemi vita megkezdése előtt Christophe Chailloux, a Francia Szocialista Párt Ifjúsági Szerveze­tének képviselője a francia fiatalok üdvözletét tolmácsolta az egybe­gyűlteknek. A délelőtti immár a meghir­detett napirend szerint zajló — ple­náris ülés folyamán a szekcióveze­tők összefoglalták a szombat esti viták eredményeit. A Fidesz leg­fontosabb állasfoglalásait tartal­mazó preambulum került ezután terítékre, amelyet a kongresszus 'résztvevői elfogadtak. A szöveg egyebek mellett azt tartalmazza, hogy a Fiatal Demokraták Szövet­sége megalakulásától kezdve meg­alkuvás nélkül vett részt a pártál­lam elleni, a szabad választásokért való küzdelemben. Egyetlen lehe­tőséget látnak a válság leküzdésé­re: nyugati típusú polgári demok­rácia és piacgazdaság megteremté­sét. A programtervezetek megvita­tása es elfogadása után a Fidesz- kongresszus vasárnap délután megtárgyalta a Fiatal Demokra­ták Szövetsége szervezeti és műkö­dési szabályzatának módosítására benyújtott javaslatot. Erről a szombati szekcióülésen az éjszakai órákba nyúló vita folyt, s a java­solt három tervezet közül többségi szavazással az Ökrös Tamás által kidolgozottat indítványozta elfo­gadásra a szekció, de a plenáris ülésen a kisebbségben maradt két tervezet készítője is kifejthette vé­leményét. Körülbelül egyórás vita után a kongresszus a szekció által javasolt változatot fogadta el, amelynek lényege, hogy növekszik a szervezet vezetésében a Fidesz- tanács szerepe. Politizáló tevé­kenységének elősegítésére.politikai tanácsadó testületet hoznak létre, s a tanácson belül titkárságot is választanak. A módosított szerve­zeti és működési szabályzat értel­mében a Fidesz tagja lehet minden 14. életévét betöltött magyar ál­lampolgár vagy Magyarországon érvényes letelepedési engedéllyel rendelkező személy, A 35. életévü­ket betöltött Fidesz-tagok részt ve­hetnek a szervezet munkájában, ám nem választhatnak és nem vá­laszthatók. A szervezeti és működési sza­bályzat módosítását követően a kongresszus megválasztotta a Fi­desz új, 13 tagú választmányát. Ennek tagjai: Fodor Gábor, Ro­ckenbauer Zoltán, Kövér László, Deutsch Tamás, Németh Zsolt, Tirts Tamás, Szájer József, Molnár Péter, Hegedűs István, Wachsler Tamás, Szelényi Zstzsa, Baráth Gergely és Kristóf Csaba. A kongresszus öt tartózkodással és hat ellenszavázattal határozatot hozott arról, hogy á Fidesz indul az 1990. évi parlamenti képviselői választásokon. A résztvevők úgy döntöttek, hogy az előkészületek keretében november 4-én és 5-én kétnapos választási konferenciát rendeznek Budapesten. A kongresszus nagy tapssal kö­szöntötte a tanácskozáson megje­lent Tamás Gáspár Miklóst, az SZDSZ Tanácsának tagját, aki az V. kerületi Ellenzéki Kerekasztal 7— ennek tagja a. Fidesz is—jelölt­jeként indul a főváros V. kerületé­ben decemberre kiírt időközi or­szággyűlési képviselői választáson. Tamás Gáspár Miklós rövid be­szédében kiemelte: a jövő, Magya­rországának olyan törvényekre van szüksége, amely nem az állam­polgárt, hanem az államot tartja kordában, és szavatolja az egyének és a csoportok szabadságát. Ólyan államra van szükség — hangsú­lyozta —, ahol nem a személyek uralma, hanem a törvény dominál. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents