Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 14. AZ AGRIKON MUNKÁSKÜLDÖTTEI KIHARCOLTÁK Létszámcsökkentés esetén végkielégítés Október 5-én az Agrikon Vállalatnál bizal­mi-testületi ülést tartottak. A vezérigazgató a vállalat foglalkoztatási elképzeléseiről adott számot. A testület úgy foglalt állást, hogy to­vábbra sem értenek egyet a létszámleépítéssel és szükségesnek tartják a munkahelyi biztonság megteremtését. Ugyanezen az ülésen egyhangú­an elfogadták a kollektív szerződés módosítá­sát. Az Agrikon Vállalatnál egy munkásgyűlésen döntöttek arról, hogy a vállalat vezetői és a munkásküldöttek tárgyalóasztalhoz ülnek, és igyekeznek közös — mindkét fél számára elfo­gadható — elhatározásra jutni. A küldöttek a vállalat vezetőivel több fordulóban tárgyaltak, kifejtették álláspontjukat, elsősorban foglal­koztatási kérdésekben. Javaslatot tettek a lét­számleépítésben érintett dolgozók munkahelyi biztonságának megteremtésére, s kérték ennek kollektív szerződésben történő rögzítését. Ez végül is az október 5-ei vállalati bizalmitestületi ülésen megtörtént. Legfeljebb 10 százalékos bércsökkenés A kollektiv szerződés módosítása alapvetően három pontban foglalkozik e kérdéskörrel. Az első pont, hogy a létszámleépítés, átszervezés címén történő felmondás időpontjáról 90 nap­pal korábban köteles a munkáltató a dolgozót értesíteni. Mielőtt azonban erre sor kerülne, a ■vállalat vezetői kötelesek megvizsgálni, hogy van-e lehetőség a vállalaton belüli átirányításá­ra azonos szakmában, képzettségének megfele­lő, de más szakmába való áthelyezésre, vagy más munkahelyen szakmai átképzésre, ha ezt a dolgozó kívánja. Keresni kell a lehetőséget a vállalat vezetőinek a dolgozó más szakmában történő foglalkoztatására, a vállalaton keresz­tül külföldi munkavállalásra. Ha mindezek si­kertelenek, akkor meg kell vizsgálniuk, hogy a környezetükben lévő más vállalatoknál az azo­nos szakmában való áthelyezésnek megvannak- e a lehetőségei. Idősebb dolgozóknál az eddigieknél fokozot­tabb mértékben élni kell a korengedményes nyugdíjba helyezéssel. A felajánlott, vállalaton belüli és kívüli munkahelyek esetében a dolgozó nem köteles 10 százaléknál magasabb alapbér­csökkenést elfogadni. Ha ennél nagyobb az alapbércsökkenés, vagy a vállalat nem ajánl fel gyáron belül vagy kívül munkahelyet, akkor a kollektív szerződésben rögzítettek szerint vég- kielégítést köteles fizetni a dolgozónak, amelyet az utolsó munkanapon vehet fel. Ennek mérté­ke a következő: aki egy évig dolgozott a válla­latnál, annak nem jár a végkielégítés. Egy-két év után 1 hónap, kettő-három év után 2 hónap, három-öt év után 3 hónap, s öt évtől^- ez már törzsgárdatagságnak számit — fél év átlagkere­sete jár. Kilenc hónapos biztonság A kollektív szerződés módosítása gyakorlati­lag azt jelenti, hogy ha egy dolgozó a létszámle­építési listára felkerül az Agrikonnál, a bejelen­tés időpontjától számítva 9 hónapig egzisztenci­ája biztosítva van a legrosszabb esetben is. Ez abból következik, hogy a bejelentés időpontjá­tól számított 3 hónapon belül nem küldhetik el, mivel 90 nappal előtte be kell jelenteniük a vállalat vezetőinek a felmondás időpontját, il­letve, hogy nem sikerült sem a vállalaton belül, sem kívül állást szerezni. Ha törzsgárdatag az illető, akkor megkapja hat hónapra az átlagke­resetét. Ez a vállalatnál korábban meglévő lét­bizonytalanság érzését nyilván oldja, mert a három, illetve a hat hónap elegendő idő arra, hogy a dolgozó megfelelő állást szerezzen, talál­jon. A korábbi helyzethez képest ez igen lényeges változás az Agrikonnál, ugyanis eddig a vállalat nem volt kötelezve ilyen 90 napos bejelentésnek eleget tenni. A felmondási idő csupán egy-két hét, vagy egy hónap volt, amely után a dolgozó az utcára került. A vállalat számára az sem volt előírva, hogy köteles vizsgálni annak a lehető­ségét, miszerint a dolgozót álláshoz; keresethez juttassa'. Ilyen módon az Agrikon munkásai esetében ez a fajta létbizonytalanság megszűnt. Hosszú, de eredményes viták A bizalmitestületi ülésen csupán a mértékek­kel voltak gondok, ugyanis a vezetés más mér­cével mért. A példa kedvéért: a végkielégítésnél nem az egy-, hanem a hároméves munkavi­szonyt tartották mérvadónak. A bércsökkentés tekintetében az volt az elképzelésük, hogy az elérheti a 20 százalékot, de a tárgyaláson részt vevő munkásküldöttek nem engedtek követelé­sükből, saját elképzelésükhöz ragaszkodtak. A megfelelő munkahely-meghatározásnál a gazdasági vezetőknek az volt az álláspontjuk, hogy az adott munkahelyet három óra-oda- vissza utazással meg lehet közeliteni. Ezt a kül­döttek nem fogadták el, ragaszkodtak a kétórás munkahelyi utazáshoz, ugyanis a vállalat veze­tői által javasolt utazási idő, a mai gyors közle­kedés esetében, akár budapesti munkahelyet is megfelelőnek tartott volna. A küldöttek legfel­jebb kerekegyházi, tiszakécskei gyárba való utazást tartottak elfogadhatónak. Végül is hosszú viták után alakult ki a vázolt megegyezés. Mindkét fél részéről megvolt a kompromisszumkészség, így lehetett közös megegyezésre jutni. A tárgyalások azonban még nem fejeződtek be, Következő témaként — október 19-én — a vállalati jövedelem- és bérarányokról tárgyalnak. A vezetők az ehhez szükséges dokumentumokat tanulmányozásra eljuttatták a munkásküldötteknek. Ezek alap­ján tudják a küldöttek véleményüket kialakíta­ni, s vagy kitartanak a munkásgyűlésen elhatá­rozott álláspontjuk mellett, vagy újat fogalmaz­nak meg. Gémes Gábor EVRÓPA-BAJNOK NEM LETT, DE SZERZETT EGY JÓ BARÁTOT Az áramvonalas HWS—Tormási Kft. Mester úrból ügyvezető igazgató A Tormási fivéreket nagyon sokan ismerik a hírős városban; és mindjárt hozzáteszem, kedvelik is. Aki a két mester, Attila és László műhelyében javíttatja autóját, az azért, mert jó munkát kap a pénzéért, aki pedig valaha, még nem oly régen, Attilának szurkolt a gokartpályán, a máig kitartó sportbarátság okán. Benn járnak már az érett férfikorban, dé valahogy sikerült megmaradniuk olyan jó, bandabeli srácoknak. Műiden együtt van bennük, ami az üzleti sikerhez szükséges. Tormási Attila, aki — bár egyenrangú társak bátyjával—a főnöki teendőket ellátja, mégis panaszkodik: Lézer vezérli a hasítógépet • Még hiányoznak a falak, de hamarosan megkezdik az új' üzemben a gépek telepítését. — Az idén jó, ha elkerüljük a vesztesé­get. Ilyen hihetetlenül rossz alkatrészellátás mellett az érvényben lévő rezsiórabérekkel lehetetlenség tisztességes haszonnal dolgoz­ni. Hat százalék kezelési költséget számít­hatunk föl az általunk beszerzett anyagok­ra. Ez a benzinre sem elegendő, amit föl­használunk a fut kosáshoz. A megrendelőre nem lehet áthárítani a pluszkiadást, ő azt kifogásolná, nem beszélve a borravalókról, amelyeket bizonyos zsebekbe bele kell csúsztatni. Az ember végül is szeretné látni, hogy a munkája, igyekezete hoz valamit, nem hiábavaló. Tormásiék törték a fejüket, mflyen fába kellene fejszét vágniuk, hogy a vállalkozá- ■ suk gazdaságosabb legyen. Előbb autók értékesítésére gondoltak; nyugati orszá­gokban megszokott, hogy a szerviz mellett járműadásvétellel is foglalkozik a tulaj. . Jogszabályi akadályokba ütköztek. Végül is a sportbarátság — amely ezúttal a hatá­rokon túl köttetett—reményekre jogosító megoldást hozott számukra. — Tíz évvel ezelőtt részt vettem az NSZK-ban, Lidolsheimben megrendezett gokart Európa-bajnokságon. Nem szere­peltem valami fényesen; nem mentségemre hozom föl, de a technikai sportokhoz jó technika kell, és bizony az én járgányom enyhén szólva nem a legkiválóbb volt a mezőnyben. De nem is a helyezésem a lé­nyeges: akkor ismerkedtem meg a szintén versenyző Heinz-Wemer Schollennel, aki civilben egy gokartokat nagyban forgalma­zó üzletember fia, s ő maga az autóipar egy sajátos területén tevékenykedik. Aacheni székhelyű cége különleges igények szerint Mercedes, Audi, Volkswagen, Peugeot és más típusú autókat alakit át, természetesen egyedi megrendelések alapján. Általában áramvonalasabbá, sportosabbá formálják | sorozatban készült gépkocsikat. Kapcso­latban állnak az aacheni főiskola autós kí­sérleti üzemével. A HWS Export-Import GmbH ismert cég az NSZK-ban. Nos, Hé- inzzel akkor, az Európa-bajnokságon is­merkedtem meg. Már akkor is segítségem­re volt a versenyzésnél, cseremotort adott. Osszebarátkoztunk, együtt jöttünk Ma­gyarországra a kecskeméti pálya avatására, majd szintén együtt mentünk tovább Ju­goszláviába egy újabb versenyre. Azóta ő is, én is abbahagytuk a gokartozást, de a barátságot fönntartottuk. így jöhetett létre a HWS—Tormási Gépjármű Szerviz Kft. Augusztusban tárgyaltak először komo­lyan az együttműködésről, s október elején megalakult a kft.- Tevékenységünk kapcsolódik a HWS GmbH-nak a Szigma Kereskedelmi Vállalattal tető alá hozott üzletéhez: a Fél­egyházán nyitott autószalonjukba érkező nyugati kocsikat mi adjuk át a vevőknek, miután elvégezzük rajtuk a nullarevíziót, a szükséges átvizsgálást, javítást. A műhelyt, az eszközök egy részét mi adjuk, a szüksé­ges legkorszerűbb nyugati berendezéseket, műszereket pedig a HWS. Azt is vállalta a partner, hogy a Tormási-műhely szakem­bereit az NSZK-ban „kiképezteti”, megta­nítanak bennünket a műszerek használatá­ra, és módunk nyílik több kocsitípus alapo­sabb megismerésére. Az ígért eszközök egy része már megérkezett. A kft.-nek nem kell majd alkatrészek után loholni — legtöbbször hiába, mert úgy sincs —, a HWS gondoskodik róluk. Az autókat előjegyzés alapján- szállítják Félegyházára a megrendelőknek, újakat és használtakat, bármilyen típust. (Kecske­méten is nyílik szalorimég az idén.) A nem első tulajdonoshoz kerülő járművekre is adnak tízezer kilométeres, illetve hat hóna­pos garanciát. Garanciában legkésőbb két héten belül rendelkezésre áll a szükséges pótalkatrész. Már elterjedt a hír a nagy vásárlási láz­ról, mely szerint három Merced® volt kiál­lítva a félegyházi szalonban, s darabonként harminchatezer nyugatnémet márkáért egyazon személy vette meg őket. Az igazság az, hogy a látható autók bemutatás céljára érkeztek, előjegyeztethetők a kiállított típu­sok és másfélék, s köztük csak egy Merce­des van. Az előjegyzések száma egyébként már száz fölött van, de vajon lesz-e folya­matosan, egész éven át munkája a HWS -—Tormási KfL-nek? t — Bízunk benne, hogy igen. Egyébként tervbe vettük, hogy a más úton az országba hozott nyugati típusú személyautók javítá­sára is vállalkozunk majd. Ehhez megfelelő alkatrészkészletre lesz szükségünk, s már tárgyaltunk egy konszignációs raktár létre­hozásáról a kft.-nél. Egyébként Heinz- Wemer Schollentől nem idegen a gondolat, hogy Dél-Magyarországót ő lássa el nyu­gati típusú személyautókkal, és ehhez létre­hozzon egy szervizhálózatot. Ha a kft. a reményeink szerint működik, közös beru­házással építünk egyszervizt Kecskeméten. Visszatérve arra, hogy lesz-e elegendő mun­kánk, elmondhatom még: amennyiben alábbhagyj vásárlási kedv, mert például forgalmi adóval terhelik a kocsibehozatalt, amint ezt rebesgetik, akkor bekapcsoló­dunk a HWS kocsiátalakító munkájába. Egy-egy átalakítás nem kis értékű vállalás, tehát még az országba ide- és visszaszállíta­ni is megérheti a HWS-nek. Egyéb terveink is vannak, de ezekről még korai lenne be­szélni. A kft.-alapításhoz egymilliós törzstőkére volt szükség, ebből a felek 250—250 ezer forintot helyeztek letétbe a bankban, a fennmaradó összeget a társaságba hozott termelőeszközök értéke egyenlíti ki. A tisz­ta nyereségből egyenlő arányban részesedik a Tormási-műhely és a HWS GmbH. Az irányítás három ügyvezető (igazgató) kezé­ben van: Heinz-Werner Schollen, Tormási Attila és Peter Zaun ez a három személy, akik közül az utóbbi a nyugatnémet cég kereskedelmi igazgatója, s az ilyen jellegű feladatokat a kft.-ben is ő látja el. Tormásiék fölkészítették a műhelyüket, hogy saját eszköztárukat kiegészítsék — a többi közt komputeres diagnosztikai mű­szerekkel. Egyelőre három alkalmazottjuk van, a két mester fia, Zoltán és Attila is a kft.-be tartanak, az előbbi az autószerelő szakközépiskola elvégzése és némi szakmai gyakorlat után most katona, az utóbbi a kecskeméti műszaki főiskola hallgatója. Mindkettőjüknek módjuk lesz az NSZK- ban tanulni a HWS-nél. Az ifjabb Attila gokartját kinti motor röpíti, s állítólag a motoron nem múlik, hogy a Tormási nevet nemsokára ismét jegyezzék a hazai go­kartsportban. Érdemes sportolni? Az áramvonalasra tervezett HWS—Tormási Kft. megszületé­se azt bizonyítja: többszörösen. A barátság a rideg üzleti világban is nagyon sokat ér. A. Tóth Sándor Az NSZK-ban jelentős politikai erőt képviselnek a zöldek. Álljon itt ennek bizonyítására egy példa, amelyet a napokban hallottunk Földvári Istvántól, a Bajai Épület- asztalos- és Faipari Vállalat (Béfa) igazgatójától. Nos, az említett párt képviselői a nyugatnémet parla­menttel olyan törvényt fogadtat­tak el, hogy országuk a továbbiak­ban ne Vehesse ki részét a trópusi erdők pusztításából. Az exóta fa­fajták helyett elsősorban hazai, fő­leg fenyőfát használjanak a feldol­gozóüzemek. A törvény megszüle­tett, s ennek hatására egy csapásra megnőtt az NSZK-beli ablakgyár­tó igénye az úgynevezett háromré­tegű alapanyag iránt. Ezen a ponton kapcsolódik a történelembe a Béfa, amely kiváló érzékkel kihasználta a kínálkozó lehetőségeket és világszínvonalú berendezésekhez jutott. A bajai cég ugyanis ’87-ben beszerzett né­hány új, csehszlovák keresztmet­szet-megmunkáló gépet, amelyek segítségével igényes hőszigetelt ab­lakokat készíthetett. A baj csak ott volt, hogy a mai, nemzetközileg is elfogadott, szigorú ' Szabvány I há- rojnrétegüvfára épül. Mivel hazai boltokban egyre kevesebb ablak kelt el, a vállalatnak, továbbfej­lesztése érdekében, exportpiacok után kellett néznie. Éppen kapóra jött, hogy a zöl­dek által szorgalmazott törvény nyomán egy nyugatnémet vállal­kozó olyan üzem után kutatott, amely háromrétegű fenyőfát gyár­tana. A szerződés szerint a Béfa évente 8-9 ezer köbméter fenyő fű­részáruból 5700 köbméternyi, há­rom rétegből ragasztott ablak- és ajtóalkatrészt, illetve hossz- és szé­lességi toldású bútorlapot gyárt. A szerződések birtokában a ba­jai vállalat exportbővítő pályáza­tot nyújtott be, amelyet az idén augusztusban a tárcaközi bizott­ság, el is fogadott. Ennek értelmé­ben, nyolcvanmilliós beruházással, kétezer négyzetméteres alapterüle­tű üzemcsarnokot építenek. A döntéssel egy időben hozzálá­tott a terv valóra váltásához a kivi­telező, a Bajai Építőanyagipari Vállalat. A létesítmény váza már áll, s várhatóan októberben befeje­zik a munkát. Ezután jöhet a gé­pek beszerelése, amelyeket az NSZK-ból szereztek be lízingszer­ződés keretében. Csúcstechnológi­át képviselő berendezések ezek. A hasítógépeket például lézer irányfény működteti, az optimali­záló körfűrészt pedig komputer vezérli. Földvári István elmondta, hogy a 2-3 millió márka értékű gépekkel a jövő év februárjában kezdik meg a próbaüzemet. Április elejétől pedig már teljes kapacitással dolgoznak. Az új technológia — az igazgató véleménye szerint — további ex­portbővítési lehetőséget rejt magá­ban, hiszen segítségévéi hamaro­san nyugati piacokon is eladható ablakokat tudnak majd gyártani. Ez pedig nem lenne lebecsülendő eredmény. Gaál Béla A SZAKSZERŰ PARTNER Agrobank-fiók Kecskeméten Kecskeméten nyitotta meg áz országban tizenegyedik fiókját az Agrobank Rt. A főleg mezőgazdasági, élelmiszer-ipari vállalatok­kal kapcsolatban álló pénzintézet egyáltalán nem ismeretlen Bács-Kiskunban, részvényesei között akadnak megyei cégek is. A bank tavaly létesített irodát a megyeszékhelyen, ebből „nőtt ki” a teljes körű szolgáltatást nyújtó, számlavezetésre is jogosult területi fiók. A bank üzletpolitikai jelszava: a szakszerűség — .mondta a napokban tartott megnyitón Gehl Gusztáv vezérigazgató. Az Ag­robank elsősorban az élelmiszer-gazdaság iránt elkötelezett, de megcélozta már a vállalkozókat is. Tavaly mintegy 1 milliárd forint kölcsönt folyósított kisvállalkozóknak. Emellett, hallottuk a megnyitót követő üzletbaráti találkozón, a pénzintézet a külföl- ditőke-bevonás feltételeinek kialakításába is be akar kapcsolódni, azaz segíteni szeretné — banki eszközökkel — vegyes vállalatok létrehozását. Export-import ügyletek bonyolításával pedig a nemzetközi porondra kíván kilépni. A megyei vállalatok és szövetkezetek hiteligényének kielégíté­sében a kis- és középbankok többnyire csak kiegészítő szerepet játszanak (az Agrobank és a Mezőbank az idei első fél évben együttesen mintegy 500 millió forinttal). Az Agrobank ezt a kiegé­szítő szerepet szeretné valóban partneri .viszonnyá változtatni. Érdeklődésben, úgy tűnik, egyelőre nincs hiány a bank iránt; az üzletbaráti találkozón jó néhány megyei nagyvállalat vezetőjét is ott láttuk. M. Á. • A kft. Mercedesé siet majd a bajba kerülő ügyfelek segítségére. (Tóth Sándor felvételei) • Tormási László, Heinz-Werner Schollen és Tormási Attila.

Next

/
Thumbnails
Contents