Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 2. Elutaztak a prágai menekültek (Folytatás az 1. oldalról) Rudolf Sehers szövetségi miniszter, a kancellári hivatal főnöke — a Deutschlandfunk (DLF) rádió közlése szerint — jelezte: az NSZK prágai és varsói nagykövetsége a jövőben is telje­síti munkafeladatait és nem lesz lég­mentesen elzárva a külvilágtól. Erre senki nem gondolt. Másfelől azonban bizonyos műszaki átalakításokat, fel­újításokat kell végrehajtani ily nagy­számú menekült ott-tartózkodása után. A bajor határőrség jelentése szerint az éjjel változatlanul tartott a menekül­tek beáramlása. Magyarországon és Ausztrián át a reggeli órákig újabb SSO NDK-állampolgár érkezett. * Miután reggelre teljesen kiürült a nyugatnémet nagykövetség épület- együttese, az MTI prágai tudósítója körülbelül 50-60 NDK-állampolgárt látott vasárnap későn délelőtt a misszió előtt, amelyet csehszlovák rendőrök kordonja vett körül. Ezek az emberek abban reménykedtek, hogy bejutván, számukra is lehetővé teszik majd az NSZK-ba való kiutazást. A rendőrök igazoltatták az embereket és megaka­dályozták, hogy a kerítésen át valaki bejusson a misszió területére. A prágai nyugatnémet nagykövet vasárnap délelőtt a képviselet előtt vá­rakozó NDK-állampolgárokkal közöl­te, hogy a szombati akció egyszeri al­kalomra szólt. Felszólította őket, hogy utazzanak vissza az NDK-ba és kérje­nek legális kivándorlási engedélyt. ELTORLASZOLTÁK A VÁGÁNYOKAT Turista­invázió PRÁGA Felkészületlenül érte Csehszlová­kiát, hogy az utóbbi időben ugrás­szerűen megnőtt az országba beuta­zó, végső úticélként Ausztriába vagy más országokba tartó lengyel turisták száma. A vonatok már he­tek óta rendkívül túlzsúfoltak, nem ritka az olyan eset, hogy a 800-1000 férőhelyes szerelvényeken emberte­len körülmények között 3000-4000 ember is utazik. Rendszeressé vált, hogy a nemzetközi gyorsvonatok a .lengyel utasinvázió miatt 10-15órát is késnek. Mivel a lengyel turisták többsége spekulációs céllal külön- fajta árucikkeket, mindenekelőtt ci­garettát, szeszes italt, ágyneműt, távcsöveket, órákat, fényképezőgé­peket akar átvinni Ausztriába, az osztrák vámőrség rendkívül meg­szigorította a csehszlovák—osztrák határátkelőhelyeken az ellenőrzést. A petrovicei lengyel—csehszlo­vák vasúti határállomáson, illetve a pozsonyi és breclavi csehszlovák— osztrák közúti átkelőhelyeken már nemegyszer erőszakos cselekmé­nyekre is sor került. A lengyelek, akiknek sokszor fél napot is vára­kozniuk kell, kövekkel dobálják meg és igyekeznek az árokba fordí­tani más turisták autóit, és durván sértegetik a határ- és vámőröket Breclavnál több alkalommal a rendőrségnek kellett közbelépnie, hogy biztosítsa a rendet, a rendbon­tókat visszatoloncolják Lengyelor­szágba. A pozsonyi határátkelőhe­lyen a lengyelek egyfajta tiltakozó akciót is szerveztek az egyik éjsza­ka, autódudáikkal hosszan tülköl­tek, megzavarva a pozsonyi külvá­ros lakosainak álmát Itt is a rend­őrség avatkozott be. Egyébként már a határ lengyel oldalán hatal­mas gondot okoz a turistainvázió, a ziebrzydowicei vasútállomáson a feldühödött turisták több órára el­torlaszolták a vágányokat. Emiatt a Polonia 993, a Báthory expressz 840 percet késett. A súlyosbodó helyzet miatt a csehszlovák vasúti szervek megálla­podtak a lengyel vasúti igazgató­sággal, illetve a lengyel vám- és ha­tárőr szervekkel, hogy a nemzetkö­zi vonatokra csak annyi utast en­gednek fel, amennyi a hivatalosan megállapított férőhely. A megálla­podás szombaton reggel lépett élet­be. A KÖZÉP-EURÓPAI ÖSSZETARTOZÁSRÓL Pozsgay Imre ausztriai előadása Magyarország csak Közép-Európán keresztül zárkóz­hat fel Európához és a világhoz — hangoztatta Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Elnökségének tagja az alsó-ausztriai Krems városban szombaton délután tar­tott előadásán. A magyar politikus az itt működő tarto­mányi tudományos aijadémia rendezvénysorozatán vett részt. Ennek keretében ő és Erhard Busek osztrák tudo­mány- és kutatásügyi miniszter előadást tartott Közép- Európa jövőjéről/' Pozsgay Imre kifejtette: a közép-európai eszme másfél százados történetében a magyarság számára váltakoztak a kedvező, békés, felzárkózásra alkalmas időszakok a nemzeti szemszögből rossz emlékű háborús évekkel, de végül is a közép-európai összetartozás múltjáról pozitív mérleget lehet megvonni. Magyarország, amelynek ha­gyományaival és nemzeti törekvéseivel a második világ- háború utáni rendezés korántsem volt összhangban, az Európától való négy évtizednyi elszakitottság és perem­helyzet után ismét szorosan kapcsolódni akar Közép- Európához, de nem valamiféle anakronisztikus tömörü­léshez, hanem mint szuverén államok együttműködő kö-* zösségéhez. Az államminiszter hangot adott meggyőződésének, hogy — különösen a szovjet reformirányvonal hatására - a Kele t-Európának nevezett térségben is új meggondo­lások fognak érvényesülni az európai eg> ségesülést illető­en. Ma nagy lehetőségek vannak a törabiogikán történő felülemelkedésre, de továbbra is számolni kell az államok közötti bizonyos vonzásokkal. Magyarországnak is van­nak érdekei, amelyek az eddigi kelet-európai szövetségese­ihez való bizonyos kötődéseinek fenntartását kívánják meg, miközben a nyugati vonzás is erősen hat rá, r - Magyarország a Közép-Európába szóló „belépője­gyet” főként az európai értékrendbe való beilleszkedés^ sei, az igazán európai szellemi terméknek számító sza- j badságfelfogás alkalmazásával- akarja megváltani ' folytatta Pozsgay Imre. Az erre irányuló hazai törekvé­sekről szólva egyebek között kiemelté az államszocializ­mus sztálinista modellje által felszámolt állampolgári önrendelkezés helyreállításának fontosságát. Rámuta­tott: a magyar reformfolyamat ma a gazdasági válság ellenére elsősorban politikai változásokban nyilvánul meg, mert ezek nélkül a gazdasági válság kezelésének csak rövid távú megoldásai —i például a restrikció — lehetségesek, s a gyenge legitimációjú parlament és kor­mányzat nem képes kellő lendületet adni a gazdasági megújulásnak. A miniszter úgy vélte: kérdéses lehet, hogy a mai Euró­pa mennyire tud együtt élni egy tartós válságban levő Kelet-Európával, de bizonyos, hogy igazi, teljes és egysé­ges Európa nem jöhet létre keleti része nélkül Hangsú­lyozta: Ausztriának is érdeke fűződik ahhoz, hogy Ma­gyarországon Közép-Európára, felzárkózásra irányuló fejlődés menjen végbe, mert keleti határain veszélyesebb egy bizonytalan helyzetű, elzárkózó rendszerű szomszéd, mint egy, a világra nyitott ország. . Pozsgay Imre szavai után Erhard Busek előadásában osztrák szemszögből világította meg a közép-európai politika, kultúra és tudomány távlatait, s az ezek valóra váltásában Ausztriára váró tennivalókat. Mindkét mi­niszter válaszolt a vezető osztrák értelmiségiekből álló hallgatóság kérdéseire. A magyar vendég ezek kapcsán a magyar ifjúság helyzetéről, az európai katonai tömbök felszámolásának kilátásairól és a vallásszabadság mara­déktalan érvényesítését célzó magyarországi lépésekről beszélt. A rendezvény befejeztével Pozsgay Imre újságíróknak nyilatkozva kifejezte azt a meggyőződését, hogy az MSZMP közelgő kongresszusán a párt reformvonalának képviselői fognak győzelmet aratni, mert—-mint mondta — erősebbek, szervezettebbek és tisztább a lelkiismere­tük is, mint a többi áramlathoz tartozóké. AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE A MEGYEI NAPILAPOK J TEREMTSENEK ESÉLYEGYENLŐSÉGET Baker Magyarországról Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: „— Igen beható megbeszélésekét folytattam a magyar külügyminiszter­rel arról, hogyan segíthetjük országa reformjait” 1= jelentette ki az MTI tudósítójának kérdésére James Baker amerikai külügyminiszter. Baker közép-európai idő szerint pénteken éjjel értékelte New Yorkban a sajtó előtt az ENSZ-közgyűlés első hetében folytatott tárgyalásait. Baker fontosnak tartja a változásokat Kelet-Európábán, s ezért — mint mondotta — a Nyugat kézzelfogható támogatást kíván adni hozzájuk. „Ugyanakkor megismételjük, hogy a reformok sikere végül is a lengyel és a magyar népen múlik. Ettől függetlenül segítenünk kell és segíteni is fogunk” — hangsúlyozta. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy hamarosan mások is követik Kelet-Európábán a lengyel és a magyar példát. Baker kijelentette, hogy a lengyel kormány stabilizálási terve összhang­ban van a Bush elnök által korábban megadott alapelvekkel. A hét vezető nyugati ország külügyminisztereivel csütörtökön este tárgyalt New York­ban a Lengyelország és Magyarország támogatását szolgáló tervekről, immár tudatában a „24-ek” (a támogatásban részvevő nyugati Országok) konkrét brüsszeli javaslatának. Az amerikai kormány a jövő héten kíván : dönteni arról, milyen formában kapcsolódik be a támogatásba, közölte. Az MTI kérdésére, hogy vajon egyoldalúan Lengyelországon van-e most a hangsúly, az amerikai külügyminiszter határozott nemmel válaszolt. Lengyelországban valamelyest gyorsabb lehet a haladás politikai téren, míg Magyarországon a gazdasági reform halad gyorsabban előre — de jön a politikai is — mondotta James Baker. Kínai kollégájával folytatott két tárgyalásáról az amerikai külügymi­niszter azt mondotta: „érezhető volt a kínai kormány szándéka, hogy mindent megtegyenek a két ország számára igen fontos geopolitikai és stratégiai viszonyunk megőrzéséért”. A kínai külügyminiszter azt mondta, hogy azokat, akik csak eltérő véleményt nyilvánítottak, nem büntetik meg, felelősségre vonják viszont azokat, akik kárt okoztak, „akik megsértették a törvényeket”, mondotta ej Baker. A miniszter válaszaiból kitűnt, hogy a közel-keleti kérdésekben aligha volt érdemi haladás az izraeli külügyminiszter és az egyiptomi elnök bevo­násával folyt tárgyalásokon. Az amerikai külügyminiszter közvetetten elutasítottatoz afgán kormány javaslatát, hogy küldjenek amerikai különmegbízottat tárgyalni Kabulba. Arra van szükség, hogy a Nadzsibullah-rendszer átadja helyét egy repre­zentatív afgán kormánynak, mondotta Baker. Jazov az USA-ba utazott Hivatalos egyesült államokbeli látogatásra utazott vasárnap Dmit- rij Jazov hadseregtábomok, az SZKPKB PB póttagja, szovjet hon­védelmi miniszter. Utazásával part­nere, Richard Cheney amerikai vér dclmi miniszter meghívásának tesz eleget. • Bár Jazov látogatásának prog­ramjáról a szovjet tömegtájékoztatás előre nem ismertetett részleteket, fel­tehető, hogy hivatalos megbeszélései kapcsolódnak azokhoz az új megál­lapodásokhoz, amelyeket egy héttel korábban Eduard Sevardnadze kül­ügyminiszter kötött a James Bakerrel folytatott megbeszéléseden. HOLNAPTÓL A PÁRTOK SZÁMÁRA A megyei napilapok és a nem fővárosi független lapok újságírói országos találkozót tartottak szeptember 30-án Szegeden, a Nyil­vánosság Klub szervezésében. A résztvevők több órás vita után a következő nyilatkozatot fogadták el: „Magyarország demokratikus átalakításának előrehaladásával egyre kérdésesebb a megyei napilapok helyzete. A megyei napila­pok tájékoztatási monopóliumán alapuló vidéki sajtóstruktúra az állampolgárok számára — akiknek többsége nem az MSZMP tagja — mára már elfogadhatatlan, mint ahogy az is, hogy az MSZMP KB, illetve megyei szervezetei kisajátíthassák maguknak a helyi napilapokat, hogy fenntartsák a főszerkesztői kinevezés jogát, hogy meghatározzák a naponta összesen 1,25 millió pél­dányban megjelenő 20 napilap szerkesztési politikáját. Az utóbbi időben örvendetesen elszaporodtak országszerte a társadalom jobb, gazdagabb tájékozódását szolgáló független he­lyi lapok. Az üzleti vállalkozások keretében működő független sajtó nagy része azonban súlyos pénzügyi gondokkal küzd. A szű­kös nyomdai kapacitások, az egyre dráguló papír, a monopolhely­zetével visszaélő Posta terjesztésének zökkenői a szűkös tőkével rendelkező független lapokat még akkor is pénzügyi nehézségekbe sodorják, ha tényleges űrt töltenek be az újságpiacon, s ha sikerül is példányszámukat több ezerre feltornászniuk. Mindezeket figyelembe véve , a szegedi tanácskozás résztvevői javasolják, hogy a nemzeti egyeztető tárgyalások napirendjére haladéktalanul vegyék föl a megyei lapok és kiadóvállalatok tulaj­donlásának kérdését. A megyei napilapok teremtsenek esélyegyenlőséget a pártok és szervezetek számára. Szerkesztőségi kollektívájuk gondoskodjon a régió polgárainak hiteles tájékoztatásáról. A főszerkesztői állá­sok betöltésére írjanak ki pályázatot. E lapok egyetlen párt, moz­galom kisajátító szócsövei se lehessenek. Társadalmi összefogásra van szükség a súlyos pénzügyi helyzet­be került független lapok támogatására, újabb helyi újságok alapí­tásának elősegítésére. Meg kell teremteni az e lapok munkatársai­nak egységes fellépésére szolgáló fórumot. Kezdeményezzük a már létező és még megalapításra váró füg­getlen lapokat támogató Sajtó Demokrácia Alap megteremtését. A hazai és a külföldi tőke bevonásával létrejövő alap pénzeinek szétosztásáról gondoskodjon egy, a független lapok, a MÚOSZ és a Nyilvánosság Klub képviselőiből álló kuratórium. A tanácskozás résztvevői javasolják a nemzeti egyeztető tárgya­lások résztvevőinek, hogy a pártatlan tájékoztatás 1989. augusztus 24-én elfogadott alapelveit — az MTI, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió mellett — érvényesítsék a megyei lapok is, mint közszolgáltatási intézmények.” (OS) Varsóban ülésezik a VSZ Katonai Tanácsa Október 3-ától 5-éig a lengyel fővárosban tartja következő ülését a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa—jelen­tette szombaton a TASZSZ hírügynökség, amely ebből az alkalomból interjút készített Pjotr Lusev tábornokkal, a VSZ főparancsnokával. Lusev röviden értékelte a Katonai Tanács eddigi, mintegy két évtizedes tevékenységét. Hangsúlyozta: a testület eleget tett egyik legfontosabb feladatá­nak, vagyis biztosította a tagállamok hadseregei között a harci és kiképzési tapasztalatok állandó cseréjét és mindvégig arra törekedett, hogy a legmaga­sabb szinten hajtsa végre a Politikai Tanácskozó Testület és a Honvédelmi Miniszteri Bizottság határozatait. Lusev szerint ezért a Katonai Tanácsnak kiemelkedő helye van a Varsói Szerződés szervezetében. Megalakult az MSZMP Reformszövetség Az MSZMP-kongresszus reformel­kötelezett küldötteinek csoportja 1989. október 1-jén megalakította a Reform- szövetségetv Vezetőül Kosa Ferencet, szóvivőül Ágh Attilát, Gazsó Ferencet és Vitányi Ivánt választották. Nyilatkozatot fogadtak el a küldött­csoportok. Ebben kinyilvánították a Reformszövetség megalakulását, csat­lakozásra szólítva mindazokat a kül­dötteket, akik álláspontjukkal egyetér­tenek, és azok kongresszusi képvisele­tét vállalják. Kambodzsa —vietnami csapatok nélkül Lezárult Kambodzsa történetének egy szakasza, s új kezdő­dik. Vietnam csaknem tizenegy évig tartó katonai szerepválla­lása véget ért. Több mint négyszáz újságíró és 26 külföldi megfigyelő is szemtanúja lehetett annak, hogy a reguláris vietnami egységek valóban elhagyták Kambodzsa földjét. Am a fegyverek aligha hallgatnak el, de most már kizárólag khmer felek állnak szemben egymással. Phnompenben érezhető az aggodalom a közeljövő fejlemé­nyei miatt, viz emberek főként arról beszélnek, hogy a Vörös Khmerek alakulatai harckészültségben állnak. Céljuk az, hogy benyomuljanak az ország belsejébe, településeket foglal­janak el, s talán a fővárost is veszélyeztethetik. Phnompenben sokan felkészültek az esetleges evakuálásra. Pániknak azon­ban nincs jele. Néhány kereskedő bezárta üzletét, de az árukí­nálat most jobb, mint az utóbbi évtizedben bármikor. Ez kéz­zelfogható következménye annak a liberális gazdaságpolitiká­nak, amelyet a Hun Sen-kormány az utóbbi időben folytat. A magángazdaság tehát voltaképp a status quo-ban érdekelt. A phnompeni vezetők sem rejtik véka alá, hogy a polgárhá­ború fellángolásától tartanak, ámde rögvest leszögezik: a kor­mányerők képesek megvédeni pozícióikat a polpotista fegyve­resekkel szemben. A hadsereg indokínai viszonylatban immár korszerű fegyveres erőnek tekinthető, s a helyi milíciákkal együtt hozzávetőleg ötszörös túlerőben van az ellenzéki szövet­ség gerilláival szemben. Az ellenzéki hármas koalíció fegyvereseinek mintegy fele Sziltanuk herceg és a polgári-nacionalista Sonn Sann katoná­ja, ám ezek eddig sem vettek részt intenzíven a harcokban. A Vörös Khmerek — megbízható becslések szerint — 14-15 ezer harcossal rendelkeznek, és hozzávetőleg ugyanennyi fegy­vertelen khmer tartozik soraikba. A polpotista fegyveresek többsége azonban már öreg. A Vörös Khmereknek sikerül ugyan soraikba toborozni vagy kényszeríteni fiatalokat, de az újabban közéjük állók híján vannak a harci tapasztalatoknak. Phnompenben úgy vélik, a külföldi fegyverszállítások leállí­tásától függ, hogy mekkorára csaphat fel a polgárháború lángja. A polpotisták komoly készletekkel rendelkeznek thai­földi táboraikban, fegyvertartalékaik 2-3 évre is elegendőek. Azok viszont minden bizonnyal túloznak, akik szerint Kambo­dzsa területén több mint húszezer polpotista gerilla lenne. Ennyi fegyveresük nincs is a Vörös Khmereknek. Ezzel szem­ben a kambodzsai népi milicisták között nemrég háromszáz- ezer kézifegyvert osztottak szét, s fennáll a veszély, hogy egy részük átáll a polpotistákhoz, de valószínűleg legfeljebb csak töredékük teszi ezt meg. A Phnompentöl 40 kilométerre vonf védelmi gyűrűt minden bizonnyal képtelenek áttörni a Vörös Khmerek. Ugyanakkor meglehet, hogy ideig-óráig elfoglalhatnak településeket, akár megyéket is —például a Thaifölddel szomszédos Battambang tartományt ==, ám aligha lesz idejük polgári közigazgatás kiépítésére. Az ellenzéki erők ütőképességét gyöngíti az is, hogy a hármas koalíció megosztott, sőt, még a vörös khmerek vezetői között sincs mindig egyetértés. „Minden okunk meg­van elvetni annak az eshetőségét, hogy a polpotisták ellenőrzé­sük alá vonnak néhány megyét vagy települést" ■— szögezte le a minap Hun Sen kormányfő. A phnompeni vezetés kizártnak tartja a Vörös Khmerek visszatérését a hatalomba, részvételüket a jövő Kambodzsájá­nak kormányában. Szihanuk herceget arra szólítják fel, hogy szakítson ezzel a szövetségesével, hiszen immár megszűnt a rendezés egyik akadálya, a vietnami katonai jelenlét. Hun Sen szerint Szihanuk számára politikai öngyilkosság lenne, ha továbbra is kitartana a Pol Pot-klikk mellett. A kambodzsai kormányfő nem tagadja ugyan, hogy az utóbbi időben — főként a kudarcba fulladt nyári párizsi békekonferencia óta — megromlott a viszonya a herceggel, de kész az újabb tár­gyalásokra a khmer ellenzéki felekkel: A tárgyalások tető alá hozatalában most Thaiföld állt az élre. Csaticsaj Csunhavan kormányfő három lehetséges helyszínt javasol: országa fővá­rosát, Bangkokot, Dzsakartát vagy Párizst. Phnompenben és Hanoiban most nyomatékkai emlékeztetik Kínát arra az ígéretére, hogy beszünteti a fegyverszállítást a vörös khmereknek, miután Vietnarr\ kivonult Kambodzsából. Pekingen múlik, mondják, hogy megismétlődik-e a „Killing, fields", a kambodzsai népirtásról szóló film története. Indokí­nai megítélés szerint Peking most nem törekszik politikai megoldásra, s amit jelenleg folytat, az nem más, mint nagyha­talmi beavatkozás egy kis ország ügyeibe. Ebben nyilván sok az igazság, s az is biztosra vehető, hogy Kína továbbra is befolyásolni akarja a kambodzsai folyamato­kat. Legfőbb ütőkártyája pedig a vörös khmer haderő. Laczik Zoltán Újabb csata a megyei kórház bérharcában (Folytatás az 1. oldalról) ellátásban dolgozó kollégáikhoz ha­sonlóan 10 ezer 600 forint, mellesleg a megyei kórház közel háromezer dolgo­zójának átlagos besorolási bére 7 ezer 863 forint!) A bizottság jelentésében föltárta, hogy a bizalmitestület elé már csak két alternatíva került a kórházi szakszerve­zeti bizottság döntése alapján. Ez a döntés szabálytalan volt, mert csak vé­leményezési jogkör illette volna meg. Több dokumentáció hiányzott, és el-, lenőrizhetetlennek bizonyult, hogy a vezetői bérek, a bizalmiak, főbizalmiak bére, a többletmunkadíjak, jutalmak, az érdekeltségi szabályzat alapján kifi­zetett összegek esetében minden eset­ben érvényesült-e a szakszervezeti bi­zottság egyetértési joga. Megállapítot­ták egyebek között, hogy az intéz­ménynek a tervidőszak utolsó éveire átdolgozott és a bizalmitestület által elfogadott bérkoncepciója nincs. Több órás vita következett, melyben a kórház szakszervezeti bizottságának képviselője, Abonyi Gézáné — aki tár­sadalmi munkában látja el a feladatot, tekintve, hogy függetlenített szb-titkár nincs a kórházban —, vitába szállt az általa prezentált ügyiratok létén- nemlétén is, majd kérte, hogy a bizott­ság jelentését behatóbban tanulmá­nyozhassa. A kórház főigazgató főorvosa, Ko­vács A. Gábor bejelentette, hogy az alapellátásban dolgozók újonnan ala­kult szakszervezeti alapszervezetével lefolytatott béralkutárgyalása ered­ménnyel zárult, s ha a még két szárnyra szakadt szakszervezeti alapszervezetek ezzel egyetértenek, a jövő évi bérkeret előrehozásával idén november 1-jétől megnyugtatóan mégoldja a feszültség­keltő bérvitát. A jelenlegi helyzetben azonban ez a kiút járhatatlannak lát­szik. A megyebizottság úgy értékelte, hogy Bács-Kiskun megye egészségügyi dolgozói még a pedagógusoknál is hát­rányosabb bérkörülmények között dolgoznak, ezért háromtagú delegációt küldenek a megyei tanács elnökéhez, legyen segítségükre a tarthatatlan hely­zet feloldásában. A helyzet jelen pillanatban a követ­kező: az elmérgesedett bérharcból a jö­vőre nézve is érvényes tanulságok levo­nása még hátravan. A végrehajtott vizsgálatok (megyei tanács egészség- ügyi, pénzügyi osztálya, szakszerveze­tek megyebizottsága) összegzése is a megyei tanács testületének feladata lesz. Annyi azonban bizonyosnak látszik, a valódi érdekképviselet hiánya belát­hatatlan következményekkel jár, meg­teremtéséhez együttes erőfeszítés szük­ségeltetik. A most lezajló szakszerveze­ti választások, az újonnan megalakult kórházi szakszervezeti alapszervezetek — remélhetőleg — már teljes fegyver­zetben léphetnek a dolgozók valós ér­dekeinek képviseletében a pástra. N. M.

Next

/
Thumbnails
Contents