Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-14 / 217. szám

1989. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Közlemény a kongresszusi 1 mandátumvizsgáló bizottság üléséről A mandátumvizsgáló bizottság 1989. szeptember 12-cn ülést tartott. Áttekintet­te a küldöttválasztás eddigi folyamatát, amelynek során a választásra jogosult kö­zösségek eddig mintegy 1100 küldöttet vá­lasztottak meg. A már mandátummal rendelkező kül­döttek 84 százaléka ötven év alatti, na­gyobb részük 1971 után lett a párt tagja, 88 százalékuk először vesz részt pártérte­kezleten vagy pártkongresszuson. A kül­döttek több mint háromnegyede szellemi foglalkozású, viszonylag alacsony a fizikai dolgozók és a közvetlen termelésirányítók aránya. Nagyon kevés közöttük a harminc év alatti fiatal (3 százalék) és a nő (7 száza­lék). A kongresszusi küldöttek több mint 80 százaléka tölt be választott párttisztsé­get (alapszervezetben 23 százalék, üzemi és intézményi pártszervben 33 százalék, terü­leti párttestületben 33 százalék, megyei tes­tületben 8 százalék, a Központi Bizottság­ban 3 százalék), de csak 16 százalék látja el főállásban. Szakapparátusban dolgozó pártalkalmazott mindössze 6 van a küldöt­tek között. A mandátumvizsgáló bizottság megálla­pította, hogy a küldöttválasztást a párttag­ság különböző megoldások és eljárások keretében, a helyi körülményeket figyelem­be véve bonyolította le, tekintettel a vá­lasztásban érintettek demokratikus igé­nyeire is. A küldöttválasztás gazdag ta­pasztalatok összegyűjtését tette lehetővé, elősegítve ezzel a párt új választási szabály­zatának elkészítését is. A bizottság szabálytalannak minősítette a Fót nagyközség és a helyi Vörösmarty Mgtsz pártszervezeteiben a küldöttválasz­tás során lefolytatott szavazást és elrendel­te annak megismétlését. Az új szavazást a Pest megyei mandátumvizsgáló bizottság ellenőrzésével 1989. szeptember 23-áig kell lebonyolítani. (MTl-Press) Elkészült a hévízi tófürdő „A99 épülete A hévízi tófürdőben elkészült az az épü­letegyüttes, amelyet pár évvel ezelőtt tűz pusztított cl. Az új épületeket a Balaton- vidéki Építőipari Kisszövetkezet szak­emberei másfél év alatt építették fel. A 156 millió forintos beruházás kere­tében téli gyógyászati részlegeket, masszázst és súlyfürdőt is kialakítottak, különös tekintettel a mozgássérült bete­gekre. Az épületegyüttest a legkorszerűbb tűzoltó berendezésekkel látták el, ne­hogy megismétlődhessen a korábbi ka­tasztrófa. (MTI-fotó). Állandó életveszélyben Döbbenetes tragédia! Kecskeméten, a Kiskörúton, a Rá­kóczi út kereszteződésében hétfőn reggel egy tcjszállító tehergépkocsi halálra gázolt egy kerékpárost. Feltehetően — hiszen a napi gyakorlat ezt igazolja — a kerékpáros a három forgalmi sáv közül a jobb szélsőben próbált volna tovább, egyenesen haladni — ez a sáv a jobbra kanyarodó járműveknek van fenntartva —, s a beforduló teherautó alá került. A haláleset megtörtént, bár elkerülhető lett volna, tanul­ságai általánosíthatók, alkalmazhatók. A Kiskörút kiala­kítása — most ne azt firtassuk, szerencsés volt-e — olyan közlekedési helyzetet teremtett, hogy a gépjárművek éppen a betorkolló, nagy járműállományt átbocsátó utak, a for­galomirányító rcndőrláinpák miatt, torlódnak a kereszte­ződésekben. (Csúcsforgalmi időszakokban egyik csomó­ponttól a másikig áll a kocsisor.) Az általában két forgalmi sávos úton akkora a zsúfoltság, hogy a járművezetőknek elég önmaguk, gépjárművük biztonságát, épségét megőriz­ni. Sajnos, ezen a gépjárművekkel — autóbuszokkal, te­her- és személygépkocsikkal — teli úton ott cikáznak a kerékpárosok, a segédmotorosok, félrerúgva a forgalmi szabályokat, a két járműsor közé furakodnak, bevágnak a kanyarodók elé, az elütés veszélyének téve ki magukat. Ahol a három sávot sikerült kialakítani —-> Cifrapalota, Hock János körút — a kereszteződésekben a kétkerekűek tulajdonosai, akik vagy nem ismerik a szabályokat vagy nem tartják be azokat, a belső forgalmi sávból is kanya­rodnak jobbra vagy balra, az éppen elforduló jármüvek elé, ahelyett, hogy járműveikről leszállva áttolnák azokat. 'Több évtizedes közlekedési tapasztalat mondatja e so­rok írójával: Kecskeméten a Kiskörúton való közlekedés a kerékpárosok, a segédmotorosok számára állandó veszélyt jelent. Nem egy összeütközés történt már amiatt, hogy a kerékpáros életét megmentsék. Autóbusz-vezetők mesélik: hátuk mögött 40-50 utassal kénytelenek hirtelen fékezni, blokkolni, veszélyeztetve azok testi épségét, mert egy fiatal srác bringájával éppen az autóbusz elé szlalomozott. Nem szükséges tovább sorolni a példákat, lenne még bőven belőlük, intézkedni kellene! Nem népszerű az elgondolás, de talán biztonságos: a kerékpárokat, segédmotorokat — éppen az ő biztonságuk megőrzése érdekében — ki kellene tiltani a Kiskörútról. Lehetnek érvek, ellenérvek, de az utolsó tragédia memen­to: az életét senkinek sem lehet visszaadni. G. G. Az MSZMP kongresszusán valódi küzdelem lesz, s a tét se kicsi Interjú Szabó Károllyal, Kiskunhalas küldöttével Az időközi országgyűlési választások kapcsán, de számtalan poli­tikai vitában is a vidék mint a hallgatag tömeg megtestesítője szere­pel. Szabó Károllyal, az MSZMP kiskunhalasi bizottsága első tit­kárával, a „vidék” egyik, pártkongresszusra megválasztott küldötté­vel beszélgettünk. Sokat hallottunk a küldöttválasz­tások körüli vitákról az országban, de a megyében is. Összefügg ez a párton be­lüli irányzatok csatározásaival? — Természetesen folyik egyfajta he­lyezkedés. Nem mindegy, hogy milyen beállítottságú küldött képviseli az adott terület párttagságát. Az egyes irányzatok, persze, számolják a poten­ciális voksaikat. Amikor a küldöttek névsora összeáll, abból többé-kevésbé ki lehet következtetni az erőviszonyo­kat. Több évtized után most egy olyan kongresszus előtt állunk, ahol valódi küzdelmek lesznek, s a tét se kicsi. Tar­tok tőle, hogy ez a kongresszus az irányzatok összecsapásának kongresz- szusa lesz. Hogy a végén felállva hány párt tagjaiként távozunk, nem tudom megjósolni. Egy biztos: ez a párt a jelen körülmények között egyre inkább mű- ködőképtclcnné válik. A párt válságá­nak felszámolása összefügg az ország sorsával is. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi létszámnak akár egyharmadát képező cselekvő tagság többet tud ten­ni az ország dolgaiért is. — Halason is jelen vannak ezpk az irányzatok? Ha igen, ön hová sorolja magát? — Az itteni párttagság, a pártbizott­ság összetételében is megjelennek a re­formkörök képviselete mellett azok, akik károsnak tartják az úgynevezett jobbratolódást. Jelen van a demagógia, a régi beidegződés. Én magam a re­formkörökkel szimpatizálok annak el­lenére, hogy nem vagyok tagja egyik­nek sem. Tisztelem őket, mert a párton belüli lendületet ők hozták.- Elenyészően kevés, a megyében szinte nincs is munkásküldött a munká­sok pártjának kongresszusára. Az, önök feladata lesz tehát, hogy valamennyiü- két, érdekeiket képviseljék majd. Ho­gyan készülnek erre? — Ez tény — mármint, hogy kevés a munkásküldött. De nem szabad a statisztika függvényében ítélni. Ismert a korábbi gyakorlat, amikor megszab­ták, hogy kik legyenek a küldöttek vagy a képviselők, a statisztika arányá­ban. Semmi jó nem származott belőle. Hiszem, hogy az öt halasi és Halas kör­nyéki küldött — ha nem is kétkezi munkás — egyrészt rendelkezik a meg­felelő információkkal, másrészt kész ezeket az információkat megszerezni. Aktívamegbeszélések egész sora áll mögöttünk és előttünk, szinte minden esténket találkozók kötik le. Meghir­dettük azt is a városban, hogy minden kedden és csütörtökön este héttől vár­juk azokat, akik véleményüket, gondo­lataikat el kívánják mondani. Bízom abban, hogy ha valaki szót kap az öt küldött közül, ezeket a véleményeket továbbítani tudjuk a kongresszusnak. — A kerékasztal-tárgyalások egyik sarkalatos pontja a párt kivonulása a munkahelyekről. Halason van olyan vállalat, ahol már meg is szűnt a munka­helyi pártszervezet. Egyetért ezzel vagy helyteleníti? Ahogy a párt fokozatosan lemon­dott a vezető szerepről, a vállalatok párttagsága megcsappant. Elsősorban azok a középvezetők léptek ki, akik a párttagságtól karriert reméltek. A ve­zetők nyomán a kétkezi munkások is elbizonytalanodtak, Akik pedig nem azért léptek be a pártba, mert attól egzisztenciális előrelépésüket remélték. Olyan értelemben nincs már helye az MSZMP-nek a munkahelyeken, hogy munkaidőben pártoktatást, -gyűlése­ket szervezzünk. Nem hiszem azonban, hogy bármely üzemi vezető megtiltaná, hogy munkaidőn túl a munkásai, mondjuk, az üzemi ebédlőben összejöj­jenek a pártról eszmecserét folytatni. Más kérdés azonban, ha a lakóterü­let lesz a politikai csatározások színhe­lye. Az a véleményem, hogy ahol a küz­delmek eldőlnek, a mi pártunknak ott a helye. Végül hallhatnánk valamit az önök programjáról, annak helyi sajátosságai­ról? A kongresszus után hamarosan helyi pártértckczlcteket kel) összehívni, ahol ennek a pártbizottságnak vissza kell adnia a megbízatását. Több véle­mény alátámasztja azt is, hogy szüksé­ges lenne önálló Városi pártbizottságot létrehozni, amellyel teljesen egyenran­gú községi bizottságok is működnének, s közösen létrehoznának egy területi elnökséget, amely a térséget érintő kér­désekben döntene. Végre kell hajtani egy generációváltást is. A 30 40 év közötti korosztálynak sokkal nagyobb lehetőséget kell adni, hiszen ők azok, akiknek aligha lehet az elmúlt negyven évet a nyakába varrni. Jól felkészült, elkötelezett emberek; akiket a régi be­idegződések nem kötnek. Helyi sajátosságként merül fel a földkérdés. Vannak szervezetek, ame­lyek a termelőszövetkezetek felszámo­lását, a föld felosztását igényelnék. Ér­telmetlen pocsékolásnak tartom az ilyenfajta gondolatot. Túl nagy luxus lenne a felhalmozott értékeket ily mó­don elprédálni, nem beszélve a munka­helyek megszüntetéséről, ami ezzel együtt járna. Egyelőre piaci feltételek­kel, egészséges versenyt teremtve kell megadni a lehetőséget az egyéni vállal­kozásokra, a különböző tulajdonfor­mák együttélésére. Hajós Terézia AZ MDF LEVELE A KECSKEMÉTI TANÁCSELNÖKHÖZ Tisztelt Tanácselnök Úr! Önhöz írott, 1989. június 21-én kelt levelünkben — indokként szervezetünk hatékony működésének közérdekű voltát felhozva- tevékenységünk folytatásához a város támogatását igényeltük. Hivatkoztunk a városi tanácsban megszerzett mandátumunkra, eddig kifejtett várospolitikai tevékenységünkre, valamint arra, hogy a demokrácia klasszikus európai hagyományai szerint műkö­dő, hatékony társadalmakban az ellenzék nélkülözhetetlen, s ezért a közkiadások terhére támogatásban részesül. Igényünket az a szándék is indokolta, hogy az előttünk álló országgyűlési időközi választás megvívásához teremtsünk anyagi forrásokat. Megkeresésünket Tanácselnök Úr megértéssel fogadta, s tudo­másunk szerint lépéseket is tett, hogy részünkre a város bérelendő helyiséget utaljon ki, s hogy a tanácstestület számunkra pénzbeli támogatást szavazzon meg. Segítő szándékát köszönve értesítjük, hogy a bérlemény kiutalására igényt tartunk, a pénzbeni támoga­tásról viszont lemondunk. Noha meggyőződésünk, hogy a pénz elfogadásával nem ten­nénk a közérdek ellen, mert szervezetünk erősödne, s ez hosszabb távon mindenképpen a köz nagyobb javát szolgálná, mégis lemon­dunk a pénzről, az alábbiak miatt: Egyrészt az országgyűlési választást a pénz átvétele nélkül, a tanács nyomdájának önköltségű igénybevételével is megnyertük. Másrészt megértéssel vagyunk városunk szűkös anyagi helyzete iránt, s a látszatát is el akarjuk kerülni annak, hogy sürgető szociá­lis, művelődési vagy lakásgondok megoldása elől vonjuk el a forrásokat. Osztjuk továbbá a Magyar Demokrata Fórumnak az országos háromoldalúpolitikai egyeztető tárgyalásokon az Ellenzéki Kerék­asztal révén kifejtett álláspontját, miszerint a többpártrendszer nem kerülhet több pénzébe az országnak, mint az egypártrendszer. Ha ezt az alapelvet magunkévá tettük, csak olyan pénzt fogadhatunk cl, amely nem a város költségvetéséből származik, hanem koráb­ban az MSZMP és kiszolgáló szervezetei támogatását szolgálta, s melynek megszerzése nem félremagyarázható szubjektív döntés, hanem normatív módon szabályozott jogosultság következménye. MDF Kecskemét Városi Szervezete A csend pénzbe kerül Egy díjnyertes tanulmány a bajai zajról A megyei fejlesztési alapítvány pá­lyázatára jelentkezett kutatási tervvel egy fiatal fizikus, az MTA Bajai Csil­lagvizsgáló Intézetének munkatársa, Hegedűs Tibor. Az alapítvány felügye­lő bizottsága nagyra értékelte a köz­hasznú ötletet, Baja város közlekedési­zaj-térképének elkészítését. Felesleges minden fejtegetés annak ccsetelésére, hogy gyakran már elviselhetetlennek érezzük a körülöttünk lévő világ hang­erejét. így van ez más városokban is, nem csak Baján. Hegedűs Tibor jóvol­tából most egy értékes tanulmány áll a várostervező szakemberek rendelkezé­sére. A pontos adatok megmutatják, hogy hol és mit kell jobbítani. Miért éppen ilyen munkába fogott? - kérdeztem Hegedűs Tibortól, akit a munkahelyén kerestem fel az egyik délelőttön. A szegedi egyetem fizikus szakán végeztem öt évvel ezelőtt. A képzés so­rán a lézer- és biofizikára, illetve a spektroszkópiára próbáltak orientálni bennünket. Engem mindig a csillagok fizikája vonzott, de szerettem volna a közösség számára közvetlenül haszno­sítható és engem is érdeklő témával foglalkozni. Bevallom: rá is vagyok er­re szorulva, mert a bruttó 6500 forint fizetésből két kisgyermekkel, bizony, felkopna az állunk. Mikor kezdett a munkához? Két évvel ezelőtt adtam le a pályá­zatot, mely az elképzelésemet tartal­mazta. Az alapítvány felügyelő bizott­sága megkötötte velem a szerződést. Énéi k ül hozzá sem kezdhettem volna a mérésekhez, hiszen a tenyérben is elfé­rő, 300 ezer forintot érő műszer heti kölcsönzési díja hatezer forint. Egyéb­ként ez volt a gordiusi csomó az egész vállalkozásban: az’*angol gyártmányú, mikroprocesszor-vezérlésű mérőesz­közt magánszemélynek egyáltalán nem adják kölcsön, ezért egy gmk segített hozzá, hogy megkaphassam félévi vá­rakozás után. Nyáron szerettem volna mérni, de szeptember lett belőle. Megvilágítaná röviden, hogyan történt az adatfelvétel? Tizenkilenc olyan pontját válasz­tottam ki a városnak, melyet jellegze­tesnek tartok a forgalom szempontjá­ból. Mind a tizenkilenc ponton napon­ta háromszor végeztem mérést, nagyjá­ból nyolcórás eltéréssel. Ez bizony nem volt könnyű, mert lóhalálában kellett eljutnom az egyik mérési helyről a má­sikhoz, gyorsan felszerelni a műszert az állványra, kalibrálni. .. Nézem a bonyolult táblázatokat és térképeket. Azt első pillantásra látom, hogy az átlagos zajszint Baján már ma is meghaladja az elfogadható értéket. Még a kelet-európai szabvány szerint is, pedig ez jóval enyhébb a nyugat­európainál! A mi szabványunk nappal­ra lakóövezetben, városközpontban, továbbá iskolák, kórházak közelében 55 deci beles zajszintet engedélyez leg­feljebb. Ezzel szemben Hegedűs Tibor átlagos értékként hétköznap délelőttre 69,7, délutánra 68,8 dccibcles értéket kapott. A legrosszabb a helyzet éppen ott, ahol a gyógyulás végett a legjobb­nak kellene lennie, a kórház környé­kén. Hasonlóan rossz a Déri kert és a Jelky tér mellett vagy a Monostori úton', mégpedig az egész nap folyamán csakúgy, mint a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Ortutay és a Duna utca torko­latánál. Éjszaka a megengedeti maxi­mum a kórháznál csak 30 decibel, he­lyette az átlagos zajszint 60-60,7 deci­bel, de kiugróan magas a Déri kertnél, a Csanádi úton, 65,3 decibel. Hegedűs Tibor újabb térképet tesz elém, a következő magyarázattal: Az előbbi adatok átlagos és egyenletes zajnak felelnek meg, mely egyébként ugyanolyan káros az emberi fül számára, mint a pillanatról pillanat­ra változó értékű zaj. A csúcsértékek viszont egy-egy pillanatra a fájdalom­küszöböt is megközelítettek. Ezt ta­pasztaltam a Marx téren,, az autóbusz­állomásnál vagy a Kölcsey és a Völgy utca kereszteződésénél, elsősorban a reggeli órákban. A zajméréssel egy idő­ben forgalomszámlálást is végeztem. Ennek eredményét az 1985. évi adatok­kal összevetve azt mondhatom, hogy Baján három év alatt több mint kétsze­resére növekedett a gépjárműforgalom. Ebből kiszámítottam, hogy ilyen növe­kedési ütem mellett 1991-re az átlagos hétköznapi zajszint délelőtt-délután körülbelül 73,5, éjszaka pedig 64,5 de­cibel körül lehet. Összefoglalva tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a zaj elleni védekezés megkezdése nem halasztható tovább, hiszen néhány éven belül egészségünket károsító mér­téket érhet el. — Mit javasol a helyzet jobbítására? A legolcsóbb zajvédelmi eljárás talán a kisnövésü, de dús lombú fák és magasra növő sövények kiültetése, mert így 3-6 decibellel csökkenthető a zaj szint. A városrendezési tervvel egyetértve úgy gondolom, hogy a for­galmat, különösen a nehézgépjármüve­ket cl kell terelni a városközpontból és a lakóövezetekből. Például az 55-ös út­nak a Duna-hídhoz vezető szakaszán, illetve a Szegedi útnak a déli ipartelep­pel való összekötésével. Külföldi ta­pasztalatok figyelembevételével zajel­nyelő vakolatokat lehetne alkalmazni a városközpontban készülő épületeknél. Persze, ezek a zajcsökkentési eljárások pénzbe kerülnek, de megérik a ráfordí­tást. Hiszen az egészségünkről van szó! Gál Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents