Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

1989. szeptember 1 í. • PETŐFI NÉPE • KÍBŐL LEHET CÍMZETES IGAZGATÓ? Vesztett a férj, vesztett a neje is Terhe Dezsőnének még voltak tervei K ülönös helyzet alakult ki a kecskeméti Hunyadi János Általános Iskola júniusi igazgatóválasztása után: az intéz­ményt tizenöt esztendeje vezető Terbe Dezsőnének a tantestület túl­nyomó többsége nem szavazott bi­zalmat. A vezető nélkül maradt általános iskola élére a városi ta­nács végrehajtó bizottsága Lengyel Lászlót — korábban a városi ta­nács főmunkatársa — állította, egy évre szóló megbízatással. Ter­be Dezsőnének 15 éven át végzett eredményes munkája elismerése­ként ugyanakkor címzetes igazga­tói cím adományozását, valamint a korábbi — igazgatói — fizetésé­nek további folyósítását hagyta jó­vá a vb. —- Csak a közvélemény nem érte­sült a korábbi esetekről, vagy való­ban nem volt még példa Kecskemé­ten a címzetes igazgató elismerés odaítélésére ? Egyáltalán, mely ren­delkezés teszi lehetővé a szóbartfor- gó cím elnyerését, s kinek? -— Ko- márominé Szabó Katalintól, a vá­rosi tanács személyzeti főelőadójá­tól egyebek mellett ezekre a kérdé­sekre kértünk választ. — A művelődési miniszter intéz­ményvezetői megbízással kapcso­latosan megjelent jogszabályának 17. paragrafusában, azaz a záró rendelkezések között olvasható: „A megbízás lejártakor a megbízó címzetes óvodavezetői, illetőleg címzetes igazgatói címet adomá­nyozhat, és engedélyezheti a veze­tői pótlék legfeljebb 50 százaléka alapbérként való folyósítását an­nak az intézményvezetőnek, aki a vezetői munkáját legalább tíz éven át eredményesen végezte.” 1986 óta érvényes az intézményvezetők pályázati úton történő megbízása. Azóta valóban első ízben élt a vb a cím odaítélésének lehetőségével, bár korábban - az akkor érvény­ben lévő rendelkezések értelmében - - már volt példa hasonló elisme­résre. — Milyen jogokkal ruházzák föl ezáltal a kedvezményezettet? — Erkölcsi elismerésről van szó elsősorban, mely az intézmény ve­zetésébe való beleszólásra nem ad jogosítványt. A Hunyadi János Ál­talános Iskola eredményeivel elé­gedett volt mindvégig a tanács, csakúgy, mint Terbe Dezsőné munkájával. Ezt az iskola eredmé­nyei, jó híre is indokolja. Semmi­képp sem volt kívánatos tehát, hogy Terbéné a korábbinál hátrá­nyosabb anyagi helyzetbe kerül­jön. Ezért az igazgatói pótlék felét- a rendelet alapján - megkapta, a másik felét pedig törzsbéresítette a munkáltató. — Az ön megítélése szerint ered­ményesen végezhette a munkáját az a vezető, akit beosztottjai beír jál ismernek —- nem kívánnak tovább az igazgatói székben látni? — Egy vezető értékelésének csak az egyik momentuma a szak­mai — ez esetben pedagógiai alkalmasság kérdése. Az ilyenfajta rátermettség meglétét Terbénénél vitatni nem lehet. A hitetlenkedők elég, ha elolvassák pályázati anya­gát: példaértékű. Nem elhanyagol­ható azonban a vezetésre való em­beri alkalmasság kérdése sem. Ez esetben pedig itt hibádzhatott va­lami. * Terbe Dezsőné — a címzetes igazgatói cím birtokosaként, igaz­gatói fizetéséért korábbi beosztott­jai között, mint napközis nevelő — megkezdte a tanévet. — Miért ezt, a kellemetlenebb­nek tűnő megoldást választotta, holott a városi művelődési osztályon felajánlották: segítenek új munka­helyet találni? — Ismerem a mondást: ahol az ember egyszer már misézett, nem jó ministrálni. Én a nyugdíjig hát­ralévő négy évet mégis itt szeret­ném eltölteni. Természetesen csak abban az esetben, ha nem szenve­dek hátrányt a különböző előítéle­tek miatt. Hozzám nőtt ez az isko­la, áz itteni gyerekek, a tantestü­let.. . Túl az első megrázkódtatáson, mit gondol vereségéről? Azóta is keresem a hibát ön­magámban. Egy pálya végén már nehezebben viseli az ember a ku­darcot. Tudom: okos taktikával, politikával megnyerhettem volna a választást, de pedagógiai elvek és önmagam megtagadásával. Legér­zékenyebben mégsem ez érintett, hanem a csalódottság, melyet kol­légáim okoztak, akik nem álltak nyíltan elém a véleményükkel: ne pályázzak, nem akarnak az irányí­tásom alatt dolgozni. Én azt hit­tem, őszinte légkör vesz körül. Egy kicsit önmagam megnyugtatására azért elmondom: nem vagyok ab­ban biztos, hogy a gyerekek, a szü­lők, az iskolatanács véleménye is ugyanez lett volna. — Az ön igazgatói fizetése nem okoz-e újabb ellenszenvet, konflik­tussorozatot környezetében ? Nincs jelentős különbség a hasonló korú és hasonló helytál­lással dolgozó kollégák és az én jövedelmem között. De úgy gon­dolom, hogy tizenöt éves igazgató­ságom alatt haladó szellemben, jó hírű, eredményeket felmutató is­kolát vezettem. Sértőnek érzem ezért, amikor összevetnek olya­nokkal is, akik esetleg épp csak haladtak az árral. A pedagógusfi­zetések egyébként sem irigylésre méltók. Ötvenegy évesen 15 500 forint a bruttó jövedelmem —- a pótlékkal együtt —, s ennyit az iskola fűtője, házfelügyelője is ke­res. A szeptemberi béremeléskor csak a minimumot kaptam, így jó esélyem van arra, hogy mire nyug­díjba megyek, semmivel sem lesz magasabb a jövedelmem, mint bármely más napközis nevelőé. — Erez-e összefüggést férje vá­lasztási bukása, s az ön vereségé között? Megszoktam már, hogy tíz­szeresen kellett mindenütt az alkal­masságomat bizonyítani, hogy el­ismerjék, nem azért vannak ered­ményeim, mert a férjem megyei ve­zető. A mai közhangulat is minden bizonnyal hozzájárult a megítélé­semhez, de semmiképp sem hi­szem, hogy ez lett volna a fő ok. Persze egyszerűbb volna most azt mondani, hogy magam is belefá­radtam már, s nem bánom, hogy így alakult. De nem fáradtam bele! Tele voltam még tervekkel, szeret­tem volna a pályám méltón lezár­ni ... De sebaj! Sok minden vol­tam már, napközis nevelő most először. Új kihívás, új feladat. Most ennek kell megfelelnem. A gyerekek őszintesége és szeretete — remélem — átsegít ezen a nehéz helyzeten. G. Tóth Tímea Nyarat idéző pillanatok az alpári Holt-Tiszánál a \ Letettem a telefont, és töp- ' J rengve meredtem magam elé. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor nem túl értelmes arcot szoktam vágni. Mond­ták is régebben a lányok, no és nem csupán ők. „Teddmeg nekem, barátom — mond­ta az imént az, akivel beszéltem. — Csak rád számíthatok. Te vagy a legjobb embe­rem." — Hát, ha ez van, ezt kell szeretni — mondtam félhangon. Ez a szokásom is ré­gi. — Egyáltalán, túl sok régi szokásom van vettem észre —, most már ideje változtatni. Összepakoltam a holmimat, és elhagy­tam a kis szállodát, ahol az utóbbi napok­ban meghúztam magamat. Végre volt cé­lom, és nem kellett lődörögnöm, fogyaszt­va kis pénzemet. Ha sikerül most ez a dolog, nem lesz hiány a földi javakban, ebben biztos lehettem. Mostanában ez az életem: havonta kétszer elutazom valaho­vá, és ha sikerül a dolog, kapok érte egy kis pénzt. Senki sem sejti, mivel foglalko­zom valójában. Kivéve a barátomat, per­sze. Felszálltam egy vonatra, és akkor már számtalan érvem is volt, amikkel gondo­latban mégnyugtattam magamat. Végső soron, csak a munkámat végzem majd ott is. Mi az nekem .. ? Hiszen mondhatjuk úgy is: szakember vagyok, aki most tény­kedni fog. És kész, ennyi. Jó messze voltam a fővárostól, amikor a kalauz beszólt a fülkébe : — Erding következik, uram! Köszönöm. Délelőtt tíz órakor fékezett a vonat Er­ding pályaudvarán. Szemem előtt nőtt a vasútállomás épülete. Olyan volt, mint ezer más állomás ebben az országban. De én tudtam, ez csak a látszat. Ami Erding- ben most történni fog, az egyszer talán belekerül egy bizonyos szakma évkönyvei­be. Tanítani fogják. Ebből az álmos kisvá­rosból híres helyet csinálok. Felrázom az ittenieket — vége a tespedésnek, a száz­éves álomnak, hé! NEMERE ISTVÁN Leszámolás — Erding! — kiáltotta valaki a pero­non, a vonat megállt. Huszonnégy órám van rá. Huszonnégy óra múlva itt minden más lesz, mondtam magamban, és leléptem a földre. Megér­keztem. Tudtam, senkinek sem mondhatom el, miért jöttem. Utazásom célját rajtam kí­vül csak egyetlen ember ismeri, és ő most valahol a messzeségben feszülten várja az eredményt. Ott ül a telefon mellett, hogy mindig elérhessem. így beszéltük meg. De én eltökéltem, hogy csak akkor hívom, ha már felmutathatok valamilyen eredményt. Vagy akkor sem. Az eredményt megtud­hatja a tévéből, rádióból is, ha nagyon kíváncsi és türelmetlen lesz. Pedig nem szokott az lenni, sok éve jót ismerem őt. Út közben végiggondoltam a dolgot, és kész tervem volt. Ráadásul reméltem, hogy azt végre is hajthatom, talán csak kisebb változtatások árán. A lényeg az, hogy senki se tudjon beleköpni a levesem­be. Huszonnégy óra nem sok. De nem is kevés. Ha ügyes leszek, sokat elérhetek ennyi idő alatt, de táléin rövidnek bizonyul az ellenfeleim számára. Merthogy már azok is vannak Erdingben. Ellenfelek. Csak még nem tudnak róla. Az állomás előtti téren porszag úszott a levegőben. A tetőkön tévéantennák, né­hány taxi az árnyékban, másutt a napsü­tötte téren pár szomjazó fa, és egy elha­nyagolt virágágyás. Vidéki fészek ez az Erding. No, úgy tűnik, álmosak itt az em­berek. Ma este már kicsit élénkebbek lesz­nek. A szálloda ott volt az állomással szem­ben. Komótosan átballagtam a téren. Né­hány gyerek szalad arra, egy kutya lihe­gett a bejáratnál, az árnyékban . . . Odabent kellemes volt a félhomály, a hű­Vök léPegő' Fiától nő állt a recepciónak csúfolt kicsiny asztalka mögött, engem nézett. Egyáltalán, az volt az érzésem, mindenki engem néz. Olyan volt, mint a rühesség, vakarózni lett volna kedvem mi­atta. Jő napot. Szoba kell mondtam bőbeszédűen. A lány tizennyolc lehetett még, vékony gyerek, de a ruha alatt már látni, hogy kiteljesedik. Az arca sem volt csúnya, a szeme értelmes. Szép zöld sze­mei voltak. Rokonszenves, mondják erre a filmekben. Meglehetősen vonzó az olya­noknak, mint én. Naponta egy tizes így ő. Szeretem a célratörő, egyszerű válaszokat. Rendben van lepörgettem egy hú­szast. Két napra kell. — Ez a holmija? ■ mutatott magában árválkodó bőröndömre. — Ez mind ....intettem, és akkor elő­s zör mosolyintottam is egyet. No, nem vittem túlzásba a jókedvet. Nem is volt rá okom. Mióta ezt a szakmát űzöm, valaho­gyan nincs sok kedvem vigyorogni.- Milyen nevet írjak be? — kérdezte kis mosollyal az ajka szegletén. A szája is szép volt. Még szinte gyerek, az ördögbe is, és mégis nő. A cinkosságával azt sejtet­te, tudja, álnevet fogok mondani... Nem is tévedett. — Traun. Anton Traun. Maga elé húzta a könyvet, közben oda­adott egy kulcsot: — Nyolcas, az emeleten balra. Szép keze volt. Szívesen megsimogat­tam volna. Egyáltalán, nagyon jól éreztem magamat a közelében. Ugyanakkor mást is, éreztem. Ez a lány itt csak kényszerű­ségből van, ez sugárzott belőle. Szíveseb­ben lett volna másutt. —Kösz....és felmentem. A lépcsőfor­d ulóból visszanéztem, de csak a napbarní­tott karját láttam. Elképzeltem, hogy nyelve hegyét kidugja ajka szögletében, úgy körmöli a megfelelő rubrikába: A-n-t-o-n T-r-a-u-n. ( Folytatjuk ) ERZSÉBET-DÍ J 1989 j „ | Ez év novemberében harmadszor kerül kiosztásra az Erzsébet-díj. Az „Alapszabály szerint minden esztendőben csak az elmúlt — (most az 1988/89-es) — évad kiemelkedő \ művészi teljesítményei vehetők figyelembe. A szakma legkiválóbb képviselőiből alakult zsűri, kategóriánként 5-5 személyre tett javas­latot. A javasolt jelöltekből kategóriánként csak 1 személy lehet a díj nyertese -bár azt mindegyik megérdemelné— Hogy a legjobbak között ki lesz az első, a Közönség, vagyis az Ön szavazata fogja eldönteni. Ezért kérjük, hogy az egyes kategóriák­ban,szereplő 5 név közül, a legjobbnak tartott művész neve mellé egy X jelet tegyen. A kivágott szavazólapot legkésőbb október 10-ig kell „Erzsébet-díj" Bp. 13. Pf. 42. 1253. címre beküldeni. A beérkező szavazatok számítógépes feldolgozásra kerülnek és az ered­mény hitelességét az ellenőrzést végző állami közjegyző biztosítja. Az ügyet szerető és a játékot kedvelő szavazók között kisorsolunk 20 db ajándékot (techni­kai újdonságot!) és 60 db belépőjegyet az Erzsébet-díj kiosztó Gálaestre. KŐSZINHÁZ: A- SZÍNÉSZ: 0 BALKAY GÉZA g] DARVAS IVÁN [3] KERN ANDRÁS @] KÉZDY GYÖRGY [5] MÁCSAI PÁL FILMMŰVÉSZET: C SZÍNÉSZ: DO EPERJES KÁROLY [2] GÁSPÁR SÁNDOR E KOLTAI RÓBERT [4] MÁTÉ GÁBOR E RUDOLF PÉTER RÁDIÓ-TELEVÍZIÓ: E SZÍNÉSZ: m BODROGI GYULA 0 CSÁKÁNYI LÁSZLÓ 0 GÁLVÖLGYI JÁNOS 0 NEMCSÁK KÁROLY [H SZILÁGYI TIBOR OPERA: G'ÉNEKES: 0 BEDE FAZEKAS CSABA 3 FARAGÓ ANDRÁS gj GULYÁS DÉNES El KÁLMÁNDI MIHÁLY [5] NÉMETH JÓZSEF l> SZÍNMŰ-ÍRÓ: Q] EÖRSI ISTVÁN (2 GYURKOVICS TIBOR d NÁDAS PÉTER @ SPIRÓ GYÖRGY E SZÉKELY JÁNOS K‘ DÍSZLET-JELMEZTERVEZŐ: E CSÁNYI ÁRPÁD (2) FEHÉR MIKLÓS 0 LANGMÁRANDRÁS ® VÁGÓ NELLY E VOGEL ERIC A beküldő neve: ............................................ e lme:............................................. B SZÍNÉSZNŐ: Q] CSÁKÁNYI ESZTER [3 KOVÁCS ZSUZSA (3 KÚTVÖLGYI ERZSÉBET 0 TAKÁCS KATI 0 UDVAROS DOROTTYA D-SZÍNÉSZNŐ: □ BODNÁR ERIKA 0 ESZENYIENIKŐ 0 HALÁSZ JUDIT 0 POGÁNY JUDIT [U JEMESSY HÉDI F- SZÍNÉSZNŐ: 0] MOÓR MARIANNA Üj RÁCKEVEI ANNA 0 SCHUBERT ÉVA El TÖRŐCSIK MARI 1] VENCZELVERA H- ÉNEKESNŐ: Q] CSAVLEK ETELKA m LUKÁCS GYÖNGYI 0 MÉSZÖLY KATALIN [4] PITTI KATALIN H] ROST ANDREA J- RENDEZŐ: CD ASCHER TAMÁS [1 BÉKÉS ANDRÁS 0 BOZÓ LÁSZLÓ [4] GYARMATHY LÍVIA 0 ZSÁMBÉKI GÁBOR L- HUMORISTA: Q] GALAMBOS SZILVESZTER 0 PETERDIPÁL 0 SINKÓ PÉTER 0 SZILÁGYI GYÖRGY 0 TRUNKÓ BARNABÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents