Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

1989. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Hírős Napok Árubemutató — cs vurstli: a minőség és a vásári bóvli sajátos keverékének bizonyult a legtöbb látogató szerint az idei Hírős Napok rendezvénysorozata. Lehetett—kicsit—bólogatni a szemrevaló gyümölcsök láttán és fanyalogni a nem különösebb ötlctcsségct mutató Dobó körúti „kiállításon". S bár az Alföld Áruház jól járt, hogy nyitva tartott a hét végén, a Hírős Napok idei rendezvényei nemigen fognak úgy bekerülni a köztudatba, mint a legsikeresebbek. Ennél volt —és remélhetőleg lesz—már jobb is .. .(Walter Péter képriportja) Ijfeafi ^ftothmans’ i iÄM ' •' r' i'"F's • v ■f1>; ’!> aiÄ^ipip« 1 'i P«tí-í «|; i- iJ<s:;. ;,. 3 n % TD« A actfiat/c „Nem a homlokzatot festjük, a házat építjük át” Beszélgetés Kovács Jenővel, az MSZMP PIB tagjával, a KB titkárával A Magyar Szocialista Munkáspárt új szervezeti szabályzata egy új párt alapszabálya lesz, olyan szocialista párté, amely politikáját a tagság akarata szerint alakítja, s magában is hordozza a demok­ratikus szocializmus alapértékeit. Ezt hangsúlyozta Kovács Jenő, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, aki e témának felelőse az MSZMP vezetésében. — Az előkészületekből, köztük az új szervezeti szabályzat - az alapszabály tervezetéből kitűnik: a közeljövőtől fogva az MSZMP nem lesz többé bolsevik típusú párt. Meg fog szűnni a pártban az, hogy a tagság szerepe legföljebb véleményezésre korlátozódjon, s főképp arra, hogy végrehajtsa a valakiktől-felülről-érkező utasításokat. Ez megfordul: a tagságnak önálló kezdeményezési jogot kell biztosítani a politika megformá­lásában, megerősítve a tagok szuverenitását — és a közös akarat kialakítására alkalmas, választott testületeket kell létrehozni. Ez a döntő, s ehhez kell igazítani minden szabályt. így a változások is nagyon jelentősek. Kiemelendő: a párton belül szabadon kell működniük a különféle nézetcsoportoknak. Azt jelenti mindez, hogy az eddig megszokott pártfegyelem helyébe mondjuk a pártcrkölcs lép? S a demokratikus centra­lizmust felváltja valamilyen más szervezeti alapelv?- Én úgy gondolom, hogy a pártban a demokrácia a bürokrati­kus centralizmus helyébe lép. A demokratikusan született dönté­sek képviselete és végrehajtása terén az akcióegység lesz a rendező elv. Tehát ez a párt, természetesen, ezentúl is pártként fog működ­ni. Az afféle elgondolások, hogy majd „mindenki azt csinálhat, amit akar, s nem lesz semmiféle összetartó erő a pártban” nos, ezek teljesen alaptalan vádak azokkal szemben, akik a párttagok nagyobb szabadságát, a testület közös véleményalkotási jogait állítják előtérbe. A másik: nem a fegyelem szűnik meg. Ellenkező­leg, a drillt váltja fel a tudatos fegyelem. Az a fegyelem, amely minden felelősen gondolkodó embernek a sajátja, miként az is, hogy a nézetek és a szándékok összevetése után közösségben is képes cselekedni. Számomra a fegyelem alapját az jelenti, hogy miután megvolt a lehetőségem arra, hogy a nézeteimnek megnyer­jem a többségei, s az esetleg nem sikerült nekem, akkor elfogadom, hogy más a többség. Folytatom tovább a küzdelmet a magam igazsága mellett, de mivel beléptem egy pártba, annak többségi akaratát tisztelve fogok cselekedni. S ezt valóban önként teszem, hisz ... főleg többpártrendszerben , ha alapvetően és mélysége­se n nem értek egyet e párt többségével, akkor szabadon távozha­tok. Ugyanúgy, ahogy beléptem. Élcsapatigény eltűntével valószínűleg értelmét veszti az eddigi tagfelvételi procedúra is. Lehet, hogy elegendő lesz egyszerűen beiratkozni a pártba. A baloldali pártoknak, a szocialistáknak és a kommunisták­nak is van egy hagyományuk, ami nem hiszem, hogy clitistának bélyegezhető: noha örömmel fogadnak minden belépőt, azért ra­gaszkodnak ahhoz, hogy az adott szervezeti közösség ne emeljen kifogást ellene. A jövőben nálunk sem tagfelvétel, hanem lényegé­ben véve belépés lesz. Ám annak a közösségnek, amelynek a belépési nyilatkozatot benyújtják, lehetőséget kell kapni arra, hogy véleményt mondjon erről a szándékról, netán kifogásolja. De én azt hiszem, hogy a többpártrendszerben a lehető legritkább eset­ben merül fel ilyen, hiszen a versenyben — nem elvtelenül, persze minden párt.üdvözli, ha csatlakoznak hozzá. Semmiképpen nem fogadja gyanakvással a belépni szándékozókat. Az eddigi tagfelvételi kritériumok nagy része tehát megszűnik vagy más értelmet kap. De vajon beléphet-e pártunk valamelyik kisközösségébe olyan ember, aki mondjuk iszákos, netán büntetett előéletű, veri a feleségét stb.? Inkább az úgynevezett egészen hétköznapi bűnökre gondolok ... Alighanem nagyszabású párttisztogatás lenne minden ma­gyar pártnál, még a vezetőségek egy részében is, ha az efféle kritériumokat vasszigorral érvényesítenék. Én úgy gondolom, hogy nem célszerű olyan emberekkel társulni, akik magatartásuk­kal szégyent hozhatnak a pártra és nem vagyok híve annak, hogy részeges, családjával brutális, botrányokozó embereket a szocialis­ta mozgalom a soraiba fogadjon. De azért mindig gondolok arra, hogy botlásainkkal együtt vagyunk emberek. Lehet-e egyáltalán joga a pártszervezetnek vagy bármilyen párttestületnek, hogy vizsgálja a párttag magánéletét? A pártszervek már ma sem folytathatnak semmiféle „nyomo­zást”. Egyébiránt én két komoly biztosítékot látok arra, hogy ez föl se merüljön. Az egyik: a kisközösségekben az emberek ismerik egymást. A másik pedig a nyilvánosság. Nem hiszem, hogy a pártszervezeteknek át kellene alakulniuk valamiféle „erkölcsren­dészetté”. Azt viszont mérlegelni tudják, s ezt rájuk kell bizni, hogy a velük dolgozó ember miként befolyásolja a pártról kialakult közvélekedést. Én akkor vagyok a nagyobb szigorúság híve, ha a párttag hatalmával visszaél, korrupciós, zavaros ügyekbe kevere­dik. Mennyire szükséges, hogy az új alapszabály előre szabályoz­zon, s mit lehet a jövőre bízni ebből a szempontból? — Most az a legfontosabb, hogy az új alapszabály visszafordít­hatatlanná tegye a változások folyamatát. Mivel a folyamatnak nem a végső szakaszában vagyunk, külön figyelni kell arra, hogy a párttagság közösségeinek kell szabadságuk legyen újabb gyakor­lati megoldások kikísérletezésére és meghonosítására. Amiben vi­szont nincs helye semmiféle „rugalmasságnak”, az a működési elvek, a párt alapstruktúrájának kérdése. S annak precíz meghatá­rozásában, hogy a vezető szervek milyen jogokkal vannak felru­házva. Az elmúlt időszak tapasztalata az is, hogy az úgymond „rugalmas” szabályozás az országos vezető testületeknek sokszor arra is lehetőséget adhat, ami a párttagság számára elfogadhatat­lan. — S egy ma megkerülhetetlen kérdés: ön szerint mi legyen a párt neve? Nekem rokonszenves a szocialista párt elnevezés is, s ha a többség erre voksol, én ezt elfogadom. De a tapasztalat szerint a klasszikus pártneveknek történelmi értékük van. Mi nem csak a homlokzatot akarjuk átfesteni. Ha pedig az egész ház újjáépül, akkor maradhat a régi házszám is.. . Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy a név megvitatása ne terelje indulati tévútra a lényegi vitát. Füzes Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents