Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

XLIV. cvf. 214. szám Árai 4,30 Ft 1989. szeptember 11., hétfő MEGALAKUL A DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM Hiányzikanemzeti egység Szeptember 16-án tartja alakuló ülését a Demokratikus Magyarországért Mozgalom. Ekkor vitatják meg alapító nyilatko­zatát. Ez megállapítja: végérvényesen bebizonyosodott, hogy a sztálini típusú társadalmi berendezkedés még a mostani, liberali­zált formájában is működésképtelenné vált, további toldozgatás- foltozgatás nemzeti katasztrófához vezetne. Teljes fölszámolása tehát éppoly halaszthatatlan teendő, mint egy korszerű, demokra­tikus, életképes társadalmi berendezkedés létrehozása. Gazsó Ferenc, a Demokratikus Magyarországért Mozgalom (DMM) előkészítő bizottságának tagja az MTI munkatársának nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a DMM még júniusban jelen­tette be megalakulási szándékát. Az azóta eltelt időben bizonyossá vált, hogy az állampolgárok egy része igényli a politizálásnak ezt a formáját, s hogy szükség van erre a mozgalomra, amelynek célja a békés, demokratikus átmenet elősegítése, az aktív hozzájárulás a radikális társadalmi változásokhoz. A mozgalom szervezett tár­sadalmi-politikai erőként, az alkotóerők mozgósításával elő kí­vánja segíteni a diktatórikus hatalmi rendszer békés felszámolását, a gazdasági összeomlás elhárítását a szabad, független és demokra­tikus Magyarország mielőbbi megteremtése érdekében. Ehhez nemzeti összefogásra van szükség, ettől azonban még igen távol van az ország. Mint mondta, a sok gond közül talán éppen a nemzeti egység hiánya a legfájóbb, mert hiába is hivatkozunk külső körülményekre: az egymáshoz való közeledés, az összefogás kizárólag rajtunk áll vagy bukik. Gazsó Ferenc szólt arról is, hogy a DMM nem akar kirekeszteni soraiból egyetlen jószándékú és becsületes állampolgárt sem. Min­denkinek elemi joga, hogy szabadon dönthessen a népi, nemzeti, a haladó polgári és munkásmozgalmak értékeihez való kötődésé­ről. Ezért csatlakozásra szólítanak fel mindenkit, aki a haza sorsá­ért és jövőjéért felelősséget érez. (MTI) • • Öröm és megtiszteltetés Az MTI munkatársa arról kérdezte Pozsgay Imrét, hogy miként értékelte sikerét a kecs- ; keméti küldöttválasztó közgyű­lésen. Az MSZMP elnökségé­nek tagja a bizalmat ezúton is megköszönve, hangsúlyozta, hogy egy csoport döntése nem az ország akaratát tükrözi. Ép­pen ezért változatlan a rokon- szenve és bizalma Debrecen vá- : rosával, s hálával és köszönettel j tartozik Kecskemétnek a figye­lemért és bizalomért. A mostani választás egyébként azzal a ta­nulsággal szolgált: bizonyos/ döntésekben magukat többség­ben érző emberek azon vehetik észre magukat, hogy nem az or­szág többsége áll mögöttük. Egyébként több olyan kezde­ményezésről kapott hírt az or­szág minden sarkából, hogy kongresszusi köldöttnek jelöl­nék. Debreceni kudarcát köve­tően a szolidaritásról és a szim­pátiáról szóló telefonok és leve­lek sokasága bátorította. A kecskemétiek ajánlatát örömmel és nagy tisztelettel fo­gadta el. (MTI) NYERS REZSŐ INTERJÚJA A pártszakadás zűrzavart, bizonytalanságot jelentene Az MSZMP, az ország helyzeté­ről, a szovjet vezetésnek a magyar változásokhoz való viszonyáról, de mindenekelőtt a koalíciós kor­mányzás szükségéről beszél Nyers Rezső, az MSZMP elnöke a Corri- ere della Sera című lapban a hét végén közzétett interjúban. Nyers Rezső az MSZMP-ről ki­fejtette: sokan hajlamosak drama­tizálni a helyzetet, de valójában az a két szélsőséges álláspont, amely- lyel semmiféle egyezkedés nem le­hetséges, minimális súlyt képvisel a párton belül. Ezek egyrészt a fundamentalisták, akik régi mar­xista formulákhoz és dogmákhoz kötődnek, másrészt az ultraradi­kálisok, akik „forradalmat akar­nak az MSZMP-n belül, de elszige­telődtek a reformkörök második országos tanácskozásán”. A sztálinisták és az ultrarefor­merek, a szélsőséges álláspontokat vallók sorsa egyelőre nem világos: „ha elfogadják az új programot és a párt demokratikus, eltérő plat­formokat és irányzatokat is meg­tűrő új működési szabályait, bent­it Folytatás a 2. oldalon) • Képünkön: a vendégek az átadás előtt álló új üzemcsarnokban. A Hírős Napok ipari programjának kereté­ben a keceli Pintér Művek és a Helvéciái Petőfi Tsz is kapott rangos látogatókat. A túlzás nél­kül világhírűnek mondható Pintér József gyá­rában a legkorszerűbb technológiát, kiváló szakembergárdát, önálló utánpótlásképzést ta­nulmányozhatták az Ipari Minisztérium vezető munkatársai, és az ország megyéinek, megyei városainak tanácsi szakemberei. A Pintér Mű­veknél persze nemcsak a sikerekről esett szó, hanem a kibontakozást gátló merev szabály­zókról, rendelkezésekről is. Tegnap bezárult az idei Hírős Napok rendezvénysorozata, amely az idén is a kertészek, illetve az ő termékeiket feldolgozók sereg­szemléje volt. A Bács-Kiskun Me­gyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának vezető­helyettese, Papp Géza, a három nap tapasztalatait így összegezte: — Többek véleménye az, hogy veszített fényéből, szegényebb lett, kevésbé „mulatság jellegű" a Hírős Napok az idén. Miért? — Tudatosan úgy szerveztük, hogy ebben az évben árut tudjunk bemutatni, ne csak termékeket. Egy termék ugyanis akkor válik áruvá, ha eladható. Az idén ennek az eladhatóságnak a bemutatását céloztuk meg, nagyobb hangsúlyt kapott a „tálalás”. Bár minden al­kalommal azon igyekeztek a kiállí­tók, hogy minél szebben mutathas­sák meg a termékeiket, az idén mégis különösen erre hívtuk fel a figyelmüket. Arra, hogy úgy vo­nultassák fel az árujukat, ahogyan a vásárló, a fogyasztó — akár itt­honi, akár külföldi — legszíveseb­ben látná. — Megvalósultak az elképzelé­seik ? — Igen. Szellősebb jobban átte­kinthető, mutatósabb lett a kiállí­tás. Többször feltűnik a csomago­lás, egy-egy különleges formájú (Folytatás a 2. oldalon) A magyar kormány döntése a hazánkban tartózkodó NDK-állampolgárok kiutazásának lehetővé tételéről A Magyar Népköztársaság kormá­nya az elmúlt hetekben folyamatosan foglalkozott a Magyarországon tartóz­kodó és a Német Szövetségi Köztársa­ságba áttelepülni kívánó NDK-állam­polgárok helyzetével. Több alkalom­mal is tárgyalásokat folytatott a Német Szövetségi Köztársaság illetékeseivel, hangsúlyozta, hogy a megoldást a kél német államtól reméli. Az NDK és az NSZK közötti megbeszélések azonban nem jártak eredménnyel. Időközben Magyarországon folyamatosan növe­kedett a hazatérést megtagadó, s az NSZK-ba távozni kívánó NDK-állam- polgárok száma. Aggasztó helyzet ala­kult ki a magyar—osztrák határon is, megszaporodtak az illegális határátlé­pésük, s az ezzel kapcsolatos erőszakos cselekmények. A kialakult helyzetért a Magyar Népköztársaságot semmiféle felelősség nem terheli, a probléma okainak minő­sítése nem a magyar kormány feladata. Az áttelepülni kívánók ügyének ke­zelésében a Magyar Népköztársaság kormányát mindvégig az általánosan elfogadott nemzetközi és a saját politi­kájában érvényesülő emberi jogi elvek, humanitárius szempontok vezérelték. A tarthatatlanná vált helyzetben a kor­mány úgy döntött, hogy ideiglenes jel­leggel, felfüggesztve az 1969-ben kötött magyar—NDK kormányközi megálla­podás vonatkozó pontjainak hatályát, lehetővé teszi a Magyarországon tar­tózkodó és hazatérni nem kívánó NDK-állampolgárok számára a távo­zást minden olyan országba, amely őket kész átengedni vagy befogadni. Az intézkedés 1989. szeptember 11- én, hétfőn 0.00 órakor lép életbe. * * * Horváth István belügyminiszter uta­sította a rendőrség és a határőrség szer­veit, hogy azok a hazánkban tartózko­dó NDK-beli állampolgárok, akik har­madik országba kívánnak tőlünk tá­vozni — további intézkedésig NDK-s okmányaikkal elhagyhassák Magyarországot. A határőrizeti szer­vek valamennyi határátkelőhelyen és forgalom-ellenőrző ponton biztosítják számukra az, országból történő kilé­pést. (MTI) AZ ORVOSOK MÁR NEM KÉSNEK, CSAK „HÁBORÚZNAK’’ Hová tűnt Hippokratész Récéiről? Viharos tanácsülés a nagyközségben A község egészségügyi, köztisztasági és környe­zetvédelmi helyzetéről is tárgyalt legutóbbi ülésén a keceli tanács. A témáról a helyi szociális és egész­ségügyi intézet igazgató főorvosának, dr. Bárdos Klárának írásos beszámolója, majd szóbeli kiegé­szítése alapján tájékozódhattak a tanácstagok, akik közül többen részletező kérdéseket is intéztek a napirend előadójához. Kecelen négy általános körzeti, két gyermek­körzeti és két fogorvos áll a betegek gyógyulásá­nak szolgálatában. Az egészségügy feltételei általá­ban kielégítőek, a halálozások száma azonban je­lentősen megnövekedett, a rendszeresen jelentkező influenzajárvány pedig közepes volt az idén. Nem történt változás a köztisztasági viszonyokban, a szervezett szemétszállítás hiánya miatt az illegális szemétlerakóhelyek száma is egyre több. A szokványosnak tűnő tanácsülés szokványos­nak mondható napirendjét nagyszámú érdeklődő kísérte figyelemmel. A jelenlévők pontosan tudták: a lassan fél éve tartó, egyre élesebbé váló keceli „orvosháború” indulatai feszülnek a beszámoló minden mondatából. Ezért vett részt a tanácsülés munkájában ezúttal dr. Ligeti Zsuzsanna, a megyei egészségügyi osztály vezetője, ezért jelent meg a sajtó, és ezért éltek a nyilvános ülésen megjelenési jogukkal a községi orvosok közül is legtöbben. Rövidesen aztán kiderült: mégis csak hiányzott erről a tanácsülésről valami. Az ókori orvostudo­mány egyik megalapozójának, Hippokratésznek „szellemét”, az orvosi etika néhány fogalmát igye­keztek száműzni indulatosan a fórumról a viharos, személyeskedő vitát provokáló felek. „Az orvosok késnek, a keceliek zúgolódnak” — tudósítottunk még májusban arról, hogy az orvosok közül néhányan rendszeresen késve kezd­ték meg napi munkájukat. Esetenként több száz lakos hangulatát is kedvezőtlenül befolyásolta ez a községben. A Petőfi Népében megjelenő Írást az orvosok tiltakozó levele előzte meg, utóbb pedig különféle megyei vizsgálatok és a keceli orvosok közötti belső háború követte. „Munkaidőnket be­tartjuk” — állították az érintettek. A megyei egész­ségügyi osztály és az orvosetikai bizottság is egyér­telműen cáfolta ezt. Az utóbbi testület véleménye szerint például az egyik keceli körzeti orvosnő évek óta sorozatosan elkésett, ezért fegyelmi eljárást javasoltak ellene. Dr. Ligeti Zsuzsanna kifejezet­ten etikátlannak tartja kolléganőjének azt a fajta védekezését is, mely szerint ilyen alacsony bérezés­nél mind a tanács, mind a lakosság több toleranci­át mutathatna orvosaival szemben. És egyáltalán: miért hunytak szemet a munkafegyelem romlása fölött éveken át, miért nem léptek már előbb? No, persze, az etikátlanul felvetett kérdés való­jában nem alaptalan. Az évek óta húzódó ügyet ugyanis a tanács még januárban „lepasszolta”, és a körzeti orvosok korábbi ügyvezetőjére bízta a munkáltatói jogokat. Az új igazgató, dr. Bárdos Klára ezzel tulajdonképpen a tanácsi adósságot is örökölte: szilárdítsa meg a munkafegyelmet az or­vosok körében, és szervezzen éjszakai központi orvosi ügyeletet Kecelen. Jó szándékú kolléganő­jükkel ezután törvényszerüen(?) keveredett hábo­rúba hat társa. Beosztottként — úgy tűnik - im­már főnökük menesztését követelik. A „ki kit győz le?” társasjáték hónapok óta dúl a községben, a nyolc orvosból kettő a „front” egyik, hat a másik oldalára szorult. A többség azt szeretné, ha a „mondvacsinált” indokokkal átrendezett — így például a lakossági érdekekre hivatkozva —, az orvosokra személy szerint hátrányos jelenlegi rendelési időket megvál­toztatnák. Kérik dr. Bárdos Klára vezető beosztá­sának megszüntetését, és javasolják a tanács mun­káltatói jogkörének visszaállítását. Végezetül mél­tánytalannak tartják, hogy az éjszakai ügyeletet adók körébe nem vonták be korábban jelenlegi főnöknőjüket is. Ezek után tulajdonképpen hihe­tetlen, de igaz: az orvosi alapellátás gyakorlatilag nem lett még tere a háborúnak. A betegek azonban értetlenül nézik az ütközetet. A tanácsülésen színpadias külsőségek közepette juttatta magát szóhoz az orvosokat képviselő dr. Kóczah Judit. Kétségbe vonta a fórum határozat- képességét, lévén a 35 tanácstagból csupán 18 je­len. A szószóló a tanácstagoknak egy-egy levelet adott át. Ezt a hat keceli orvos irta alá, az ő vélemé­nyüket tartalmazta. „Mi nem azt akárjuk, hogy dr. Bárdos Klára innen elmenjen, csak azt, hogy ez a lehetetlen állapot, amely a gyógyító munkát már- már lehetetlenné teszi, megszűnjön.” — írták az igazgatónő személyét kifogásoló orvosok. Ezzel a gondolattal egyébként egyetértett velük szinte valamennyi hozzászóló a tanácsülésen. Az orvosok mértékvesztése és együttműködési készsé­gének hiánya miatt — hangoztatták a keceli „orvosháború” lassan ugyanis országos hírre viszi a községet. Noszlopy Nagy Miklós AZ SZDSZ NAGYGYŰLÉSE Az ellenzék összefogásra szólít a választási győzelemért Programismertető nagygyű­lést rendezett szombaton a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk zeneiskola zsúfolásig megtelt hangversenytermében a Szabad Demokraták Szövetsé­ge. A nagygyűlésen Haraszti Miklós író, valamint Kőszeg Ferenc, az SZDSZ szóvivője szólt a szervezet egy évtizedes múltjáról, hányattatásairól, mai programjáról, feladatairól. Utalva az 1956-ós népforrada­lom leverésére, az azt követő megtorlásokra, majd a Kádár­rezsim megtévesztő társadalmi konszenzusára, az előadó a rendszer legnagyobb kártételét abban jelölte meg, hogy az em­berekben megdőlt az eszmékbe vetett hit, s a népet, amely a rákényszerített helyzetben a le­hető legkisebb rossznak a Ká­dár-rendszert tekintette, min­den eszközzel elvonta, valóság­gal leszoktatta a politizálásról. A fordulat a 80-as években ment végbe, amikor a hatalom­nak be kellett ismernie gazdasá­gi vereségét, amelyet jelentős részben a politikai szabadságjo­gok hiánya okozott. Az MSZMP bomlásának felgyor­sulása, a nép bizalmatlansága arra ösztönzi a Szabad Demok­raták Szövetségét, hogy töre­kedjék olyan kormány alakítá­sára, amelyet az MSZMP nem kompromittált. Ez lényegében (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződtek a Hírős IS apók VÉLEmIÍ YE KÜLDÖTTÉ

Next

/
Thumbnails
Contents