Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 9.

KONGRESSZUSI KÜLDÖTT

Felzárkózni Európához

A városkörnyék kommunistái választották kongresszusi küldötté Szir- may Lászlót, a Jakabszállási Népfront Szakszövetkezet pártalapszerveze- tének függetlenített titkárát. A negyvenéves agrármérnök 1971 óta tagja az MSZMP-nek,

— Milyen programmal készül a kongresszusra?

— A Demokratikus Magyarországért programot támogatom.

A kongresszuson azt az irányzatot képviselem, amely megteremti, hogy ne kelljen szégyenkezni a piros könyv miatt. A pártban gyökeres változtatás kell! Mire gondolok? a szervezeti szabályzat átalakítására, alulról építkező, közvetlen és ne képviseleti demokráciát gyakorló pártra, amely programpárt legyen, és ne ideológiára épüljön. A programnak olyannak kell lennie, hogy azt mindenki értse, mindenki számára vonzó legyen, vázolja fel a célokat, az eszközöket és az ellenőrzés módját. El kell vezetni az országot, a pártot Európába. Fel kell zárkóznunk az iparilag fejlett országokhoz, be kell lépnünk az Európa-házba, mert nekünk ez az életterünk, itt kell megvivnunk saját harcunkat, és itt kell élnünk, boldogulnunk is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy meg kell szakítani kapcsolatainkat szövetségeseinkkel. Az együttműködés formáit újra kell gondolni, de politikai tartalmán dőreség lenne változtatni. Szükségesnek tartom, hogy az igazságszolgáltatás váljon külön az államtól, s legyen teljes nyilvánosság. Ez megfelelő ellenőrzést jelenthet a pártok működésében és a közöttük lévő küzdelemben.

— Szeretnénk, ha elmondaná, milyennek tartja a párt belső helyzetét.

Ma a párt belső helyzete olyan, amilyenné a vezetők formálták:

zilált, átalakulóban van. Ez nem jelenti azt, hogy gyenge lenne, de sajnos eluralkodott a kényelmesség, az utasításra való várakozás. Szükséges lenne, hogy alapvetően hiteles vezetőket válasszon a párttagság, olyanokat, akiktől számon is kérheti a tevékenységét, a nyilatkozatokat. Jelenjenek meg új arcok a politikai közéletben, fiatalok, akiknek van elképzelésük, merik vállalni tetteikért a felelősséget. Elképzelhetőnek tartom, hogy a megyei pártbizottságot egy szövetség vagy koordinációs szervezet váltaná fel. Az irányító pártszervezetek a képviselői választókerületek körül alakulnak majd ki, de ezek a politikai centrumok nem állandóan, csupán időlegesen tevékenykednek. A pártalapszervezetek működhetnek

a munkahelyeken, a lakóterületen, mint ahogy ez nálunk a községben már kialakult. A demokráciát betű szerint kell alkalmazni és tiszteletben tartani a jogokat.

— Falun él, testközelben tapasztalja az agrárkérdésekkel kapcsolatos gondokat, nehézségeket, ezekről mi a véleménye?

Azt tartják, hogy a falu még csendes. Ez kívülről valóban így tűnik, de az embereknek van véleménye. Az agrárolló tovább nyílik, s ez a nagyüzemeket a lehetetlenségbe taszítja. Két Lada Szamara gépkocsi áráért kapunk egy Rába-ekét, s több mint ötmillió forint egy Rába Steiger-traktor. Az ipar valósággal kizsákmányolja a mezőgazdaságot, közben a felvásárlási árak egy helyben topognak, vagy csak parányit emelkednek. Létre kellene hozni egy valós érdekképviseleti szervezetet, amelynek vétójoga lenne, s egyaránt kiállna a mezőgazdasági nagyüzem és a kisgazdaságok mellett. A kistermelők kiszolgáltatottjai a felvásárlóknak, a feldolgozóiparnak. Nagyon jó dolognak tartanám, ha kialakulna egy vertikális integráció, a termelő, a feldolgozó és az exportáló cégek között. így a nagyüzem is érdekelt lenne a több, a jó minőségű áru előállításában. A földnek legyen reális értéke — hiszen ez is termelőeszköz — de a nagyüzemeket meg kell tártani, lehessen bérelni, kiadni, a kistermelőket támogatni. Ehhez azonban jó adópolitika is szükséges, megszüntetve azt, hogy a mezőgazdaság nettó befizető legyen. Változtatni kell a pénzügyi politikán is, hiszen ma nagyobb a banki kamatláb, mint a mezőgazdaság nyeresége.

— Sokan — talán joggal — túlzottnak tartják az információk mennyiségét, amit a hírközlő szervek az emberek nyakába zúdítanak Valóban így

van ez?

— Kétségtelen, nehéz .ma eligazodni abban, hogy mi a valós és mi a valótlan, mi a progresszív, és mi a maradi álláspont. Az is igaz, hogy nem szabad semmit sem elhallgatni. Az azonban fontos lenne, hogy milyen adatokat hoznak nyilvánosságra az egyes szervezetek, mert részeredmények, kiforratlan vagy érlelődő elképzelések publikálása félrevezeti a hozzá nem értő olvasót, hallgatót vagy nézőt. Azt is meg kellene határozni, hogy kik nyilatkozzanak, hiszen ez óriási felelősséget jelent, s a nyilatkozóból nem hiányozhat a szakértelem, a hozzáértés. Azt nem szabad megengedni, hogy manipuláció legyen a hatalom és a különböző lobbyk között, ezt a nyilvánosság megakadályozhatja. Ami a kongresz- szust illeti, reménykedem abban, hogy helyreállítja a párttagságban a megingott bizalmat és megteremti azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a kibontakozást. Gémes Gábor

A csodák a földön történnek.

(Tudósítónktól) Murphy a többi klasszikus gondolkodóhoz hasonlóan

zseniális alaptételeinek megalkotásakor — hogy tudniillik: „ami el tud romlani, az el is romlik ” természetesen nem láthatta előre a társadalom és a gazdaság fejlődésének minden vonzatát. így aztán értelemszerűen egy szóval sem utalt arra, hogy ez a megállapítás az „Erika" típusú mechanikus táska-írógépre is igaz lenne, különös tekintettel a vasárnapra, akkor, ha a vele elvégzendő munka hétfő reggelre határidős.

Ezek után senki sem várhatja el tőlem, az egyszerű halandótól, hogy számolva ezzel az eshetőséggel kettőnél kevesebb gép megléte esetén ne kezdjek hozzá hét végén gondolataim papírra vetéséhez. A csapás délután ért, s az „e" betű működésképtelenné válásának formájában öltött testet.' Kísérletet sem tettem a hiba okának feltárására, esetleges kijavítására, mert beavatkozásommal nem akartam veszélyeztetni a többi betű épségét.

Rövid gondolkodás után megtaláltam az akkor még kivitelezésében egyszerűnek, tartalmában zseniálisnak vélt megoldást. Elindultam és végigjártam az általam ismert nagyobb vendéglátó egységeket, a munkaszüneti napokon is dolgozó állami vállalatokat, intézményeket és ezek munkás- szállóit. Problémámat mindenhol megértették és együttérzésükről biztosítottak, de gépelési lehetőséget nem kaptam. Természetesen sok, oly an helyen megfordultam az ellenkezőjét nem tudom bizonyítani ahol egyszerűen nem volt talédható a technika ezen csodájából egyetlen darab sem. Volt, ahol kioktattak és elmagyarázták, hogy milyen veszélyes eszköz lehet az írógép illetéktelen személy kezében. Megtudtam, hogy van a szomszédunkban olyan ország, ahol a rendőrség gyártási szám és íráspróba alapján a forgalomban lévő összes ilyen eszközt évente ellenőrzi. Érdekes és elgondolkoztató, hogy a társadalmi rendszerünk iránti lojalitásomat a nálam található összes igazolványok

együttes, felmutatásával sem tudtam

hitelt érdemlően bizonyítani.

Megfordultam olyan portán, ahol

az irodáik bezártságának a tényét falon lógó, valószínűleg a titkárnők által leadott kulcsok bemutatásával támasztották alá. A látvány során keletkezett ötletem, miszerint „nem tehetne-e egyet leakasztani.. . ?" nagyobb felháborodást váltott ki, mintha egy zsák meztelen csigáit borítottam volna az asztalra.

Az idő múlásával egyenes arányban nőtt a tehetetlenségem folytán bennem keletkezett elkeseredés, és talán ennek tudható be, hogy olyan lépésre szántam el magamat, amire kevésbé szorongatott helyzetemben nem is gondoltam volna. Az ötletet az adta, hogy a piarista rend temploma előtt az esti istentisztelet végeztével csoportokba verődve beszélgettek a hívők. Ekkor ébredtem rá a valáijában triviális tényre, miszerint az egyház tevékenysége sem szünetel vasárnap. A sekrestyében egy fiatal pap fogadott, s a problémám meghallgatása után készségesen invitált az irodájába, mivel ott volt az írógép.

Nyugodtan dolgozhat -- mondta —, de szerinte egyszerűbb lenne a

helyzet, lia elvinné a gépet, s majd a munkája végeztével visszahozná.

Tetszenek érteni ? RÁBESZÉLT az eszköz elvitelére. Nem kért pénzt letétbe, nem nézte meg az igazolványaimat, fel sem tételezte, hogy az állam erőszakos megdöntésére törekvő szervezet véreskezű propagandistája vagyok, s még a nevemet sem kérdezte meg. Bajban voltam, ezért segíteni akart. Zavaromban valami köszönet- félét rebegtem és hazasiettem.

Később a történteken elgondolkodva döbbentem rá arra, hogy mennyire el vagyunk szokva az önzetlen, a min- den hátsó "góndőTat nélküli segítség- nyújtástól. Mivel az események ilyetén alakulása felkészületlenül ért, zavarba jöttem, mert másra számítottam.

Gecse Gusztáv, a kiváló filozófus mondotta egyszer, hogy a csodákat nem lehet elmesélni. Ugyanis aki nem látta, az úgysem hiszi el, aki meg jelen volt, annak nem kell elmondani. Napjainkban is vannak csodák. Nem nagyok és világrengetőek, mint hajdan állítólag, hanem picik és emberiek.

Igazán szép lenne a világunk, ha az állampolgáraink közötti kapcsolatokra ezek a „csodák,, lennének a jellemzőek, csak hát ehhez sok olyan emberre lenne szükség, mint Sárközi Sándor. a fiatal pap-tanár.

Galambos Sándor

VILÁGBANKI HITEL LAKI ! ELEKRE

Fejlesztik a tsz iparí üzemét

Miként az összes többi mezőgazdasági üzem, a Lakitcleki Szikra Tsz is azért kezdett ipari tevékenységbe, mert biztos bevételre volt szüksége. A 15 évvel ezelőtt létrehozott gumi- és a műanyagüzemük be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Hosszú időn keresztül mindkettő jó nyereséggel működött. A korábbihoz képest ma már kevésbé jövedelmező a tevékenységük, de nem csak a külső körülmények az anyagár-emelkedés, a központi elvonások növekedése stb. miatt. Ugyanis az ipari termelés hasznának, sőt a visszatérített adókedvezménynek is a nagy részét kezdettől fogva a mezőgazdaságba invesztálták. Ez most bosszulja meg magát. A gépek, berendezések elavultak, elhasználódtak, következésképpen alacsony hatékonysággal dolgoznak, ugyanakkor mind

többet kell rájuk költeni. Egyre drágábban termelnek mindkét üzemben, pénz viszont nincs a műszaki felújításra. A lassú leépülés útja végül is a felszámoláshoz vezethetne, hiszen miért is folytatna veszteséges ipari tevékenységet a mezőgazdasági szövetkezet?

Pedig kár lenne mindkét üzemért, hiszen jól értékesíthető termékeket gyártanak. Köztük olyanokat is, amelyek tőkés importot pótolnak. A gumiüzem többnyire ipari, illetve tartós fogyasztási cikket gyártók megrendelésére dolgozik. Például alkatrészeket készítenek a Hajdúsági Iparmüveknek, a Rába Gépgyárnak háztartási, valamint mezőgazdasági gépekhez, amelyek egy része tőkés exportra kerül. A gumitermékek szintetikus és természetes alapanyagból cxtrudálással, fröccsöntéssel és préslechnológiával készülnek. A különleges igényeket is kielégítik, így vállalkoznak hő-, olaj-, benzin-, sav-, lúgálló, valamint a környezet erős hatásainak (hidegnek, ózonnak,a trópusi időjárás-megpróbáltatásainak) ellenálló, valamint az élelmiszer-ipari követelményeknek megfelelő minőségű termékek gyártására.

A műanyagüzemben az iparban használatos, hőre lágyuló műanyag alkatrészeket (perselyt, kereket, görgőt stb.), valamint háztartási eszközöket készítenek. Két alaptechnológiát alkalmaznak, a fröccsöntést és az exlrudálásos palackfúvást. Termékeik egy részét nyugatnémet és dán cég megrendelésére készítik, egy részét a Tradecoop Külkereskedelmi Vállalat értékesíti, de a hazai piacon is jól el tudják adni portékájukat.

Nos, úgy tűnik, nemcsak magyar mércével értékes a lakiteleki tsz ipari üzemeinek tevékenysége. Termelé• Képeinken: Gulyás Béla a gumi-, és Gulyás Imre, a müanyagiizem dolgozója a bécsi kiállításra készítik a termékeket.

'S' (Tóth Sándor

ffe í felvételei.)

sük korszerűsítéséhez világbanki kölcsönt pályáztak meg, sikerrel. A műanyagüzem 250 ezer dollár hitelt kapott. Októberben már megérkezik a 190 ezer dollár érjékü két palackfúvó gép, amelyek a maguk nemében a legkorszerűbbek közé tartoznak: Mint Szabó Béla üzemvezető elmondta: 13,5 százalékos kamattal kapták a hitelt, ami ugyan a forint leértékelése miatt 15,5 százalékra növekedett, de még mindig kevesebb, mint amennyiért a hazai pénzintézetek kölcsönöznek forintot. Tíz éven belül kell kiegyenlíteni a tartozási, az első két évben csak a kamat fizetendő.

Faragó Lászlónak, a gumiüzem vezetőjenek azonban az a véleménye: óriási előnyre tehettek volna szert, ha a kölcsönt pár évvel korábban kapják. Akkor ugyanis még a kereslet jóval meghaladta a kínálatot, Ebben a termelő számára igen kedvező helyzetben sok megrendelést voltak kénytelenek visszautasítani, mivel nem győzték kapacitás* ■saLMosl már, ha megkapják a vi" lágbanki hitelt, a gumi üzemben is a legkorszerűbbekre cserélik ki a gépeket, berendezéseket, a termékeknek nemcsak a minősége javul, hanem a mennyiségét is növelni tudják. Újabb piacokat kell tehát szerezniük most, az egyébként is éleződő versenyben.

Mégis bízvást mondható: újabb, felfelé ívelő periódus előtt áll mindkét üzem. Jelenleg éppen a szeptember első hetétől csaknem egy hónapig nyitva tartó bécsi kiállításra készülnek, amelynek elnevezése: Újdonságok Magyarországról. Egyfajta elismerési is jelent a termelő számára az ezen a kiállításon való részvétel.

A. M.

Teller Ede élete és kora

Csillagháborús tervek

A „bomba” atyjáról, Teller Edéről sokat beszélnek — de nagyon keveset tudunk róla. A Trefort utcától a hidrogénbombáig címmel a Magyar Világ Kiadó gondozásában rövidesen megjelenik az amerikai S. Blumberg és G. Owens bestsellere, amelyet Egri György, Kanadában élő magyar újságíró dolgozott át. Az érdekes könyvből közlünk részleteket.

6 A termonukleáris reakció clmélc- • ti kiindulópontjait már a harmincas évek végén megfogalmazták, s már Los Alamosban tudták, hogy a termonukleáris reakció kiváltásához szükséges hő előállításához mindenekelőtt a nehézhidrogén-atomok, a deutérium kiválasztására van szükség. Rövidesen bebizonyosodott, hogy a deutérium meggyújtása maghasadásos atombomba útján nem lehetséges, ehhez trí- ciumot, azaz hármas atomsúlyú hidrogénatomokat kell alkalmazni. Tehát a deutériumnak és a Líciumnak a reakciója bizonyult termékeny ötletnek.

1950. március 2-án Teller Washingtonba látogatott, ahol politikai pártfogóival tárgyalt. Nehéz kérdésekről kellett ebben az időben dönteni. Milyen veszélyt jelent egy hidrogénbomba- robbanás után keletkező radioaktivitás? Még a legkiválóbb tudósok is csak nagy óvatossággal mertek ehhez a kérdéshez nyúlni, és a régi barátok, mint

Szilárd és Bethe is, olyan veszélyzónákra hívták fel a figyelmet, amelyeknek hatására az illetékesek akár elálltak volna a kísérletsorozat folytatásától.

E két nagyon régi jó barát ellenvéleménye különösen fájt Tellcrnck, és úgy érezte, hogy azok eltúlozzák a veszélyeket. Természetesen joguk van ahhoz," hogy hangot adjanak saját meggyőződésüknek, de ugyanezt ő is megteheti anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné az immár két évtizedes jó viszonyukat.

Ez az összecsapás azonban még csak a kezdete volt a hidrogénbomba-ellc- nes kampánynak. Amerika legtekintélyesebb szakmai magazinja, a Scientific American három egymást követő számában adott helyet a hidrpgénbomba ellenzőinek.

Teller hamarosan a Bulletin of the Atomic Scientistsben (Az Atomtudó- sok Bulletinjében) válaszolt. Bár írása nem volt mentes az indulatoktól, mégis szigorúan tartotta magát a tudományos tényékhez. íme, írásának vázlatos

gondolatmeneté. Az atomkísérletekben részt vevő tudósok közül senkinek sem lehet teljesen tiszta a lelkiismerete. De a tudósoknak a kutatás kötelességük! Teller meg volt győződve arról, hogy a hidrogénbomba előbb-utóbb mindenkinek rendelkezésére áll majd, de aki előbb ismeri meg a természet törvényeit, az kissé jobban tudja befolyásolni érvényesülésüket, mint az, aki utóbb érkezik ehhez az állomáshoz.

Teller egyik kollégájával, Frederic de Hoffmann-nal új tézist dolgozott ki a hidrogénbomba előállítására. A korábbi 1 „receptekkel” ellehtétben ez olyan egyszerűnek tűnt, hogy számos eddig kételkedő tudós is Teller oldalára állt. Az eljárás lényege: folyékony Líciumot és folyékony deutériumot egy atombomba okozta hő segítségével aktivizálnak. Ez így még nem volt hidrogénbomba, de mégis rendkívül közel állt hozzá. Szívesen írnánk az eljárásról, de ez lehetetlen, mert közel négy évtizeddel később a kidolgozás technikai módja még mindig az amerikai kutatóintézetek és a hadügyminisztérium szigorúan titkos anyagához tartozik.

A teljes titkosság miatt a mai napig sem tudjuk, hogy miből állt az a kísérletsorozat, amelyik a „Greenhouse” (Melegház) fedőnevet kapta. 1950. május 8-án zajlott le ennek legfontosabb mozzanata. Á hajnalra kitűzött robbantást egy zivatar miatt három órával elhalasztották. Teller ismét csodálkozva szemlélte a robbanás nyomában képződő lánglabdát és gombafelhőt. Maga a robbanás azonban még nem volt a siker bizonyítéka. Azt kellett kideríteni, hogy valóban cgycsüll-e a hőhatás következményeként a deutérium a tríciummal.

Lehet, hogy a feszültség oldása végett az egyik tudóstárs, Ernest Lawrence fogadást ajánlott Tellernek. Law- rencenek akkor kellett fizetnie, ha a kísérlet nem sikerült, Tellernek akkor, ha sikeres volt. Az eredményt másnap tudták meg. Kora reggel, mikor Lawrence munkába indult, Teller odalépett hozzá, és mosolyogva nyújtott át öt dollárt.

*

Csendes évek következtek egy ideig. Legalábbis' csendesnek minősíthetők egy olyan nagy tudós és robusztus egyéniség életében, mint Edward Teller. Végül vállalta és erkölcsi kötelességének tartotta, hogy tevékenyen bekapcsolódjon a nemzetvédelem ügyeibe. Ezzel összefüggésben egyre többször adott tanácsokat a hatalom képviselőinek.

Barátság alakult ki közte és Nelson Rockefeller között, aki a vagyonbiro- dalom örököse, New York állam kormányzója, majd az Egyesült Államok alelnöke lett. A barátság olyannyira szoros lett, hogy amikor a Lawrence a Livermore Intézettől nyugdíjba ment, a professzor hajlandó volt anyagi ellenszolgáltatással is járó kapcsolatba lépni a Rockefeller családdal, noha ezt egyetlen más politikusnak sem tette volna meg.

A Ronald Reagan és Edward Teller közötti barátság is meglehetősen régi keletű. Már amikor Reagant 1967-ben először választották meg Kalifornia állam kormányzójává, szoros együttműködés alakult ki közöttük, ami később oda vezetett, hogy a magyar származású professzor a nyolcvanas évekre az

........Ill' I II1— II...................Ili............

e

lnök egyik legfontosabb tudományos tanácsadója lett.

1982 januárjában, többszöri előzetes üzenetváltás után arról értesítették Téliért, hogy Ronald Reagan beszélgetésre várja Washingtonban.

Egy évvel később nagy vonalakban megtudhatta a világ, hogy a beszélgetésen miről volt szó. Részleteiben azonban még ma sem tudjuk, és valószínű, hogy ez az elkövetkező évtizedek féltve őrzött titka marad. A beszélgetés tartalmáról senki sem hajlandó nyilatkozni, pedig Teller doktor változatlanul hangoztatja, hogy a tudományok fejlődésének legnagyobb ellensége a titkolózás.

Az értesülések jórészt az elnök 1983. március 23-ai híres televíziós beszédéből, kisebb részben pedig azokból a nyilatkozatokból, valók, amelyeket Teller a titkosság megsértése nélkül mondhatott el. Ezekhez járult még olyan tanúk elbeszélése, akik ugyan nem voltak jelen kettőjük eszmecseréjénél, de az elnök szükebb köréhez tartozván, ők maguk is értesültek valamiként a gondolat érlelődéséről. Egyikük a már régen „ellenféllé” lett egykori jó barát, Hans'Bethe., 1983 februárjában a livermore-i laboratóriumban találkoztak. A magyar tudós a cél érdekében odáig merészkedett, hogy olyasmit is elmondott kollégájának; ami akkor még nem volt.teljes mértékben közölhető információ. A laboratóriumban előállított röntgen-lézer teljesen új fordulatot ad a fegyverkezési versenynek. A röntgen-lézer kisugárzó központja a világűrben keringve helyezhető el, és gyilkos erejű sugarai még a Világűrben' meg tudják semmisíteni a rakéta'által hordozott gyilkos, nukleáris tölteteket.

Amikor a töltet felrobban, még mielőtt további apró nukleáris részecskékét killövelne magából, egyetlen lángoló gömbbé válik, maga körül mindent elpusztít, elsősorban a többi bombát és más fenyegető fegyvert. Az atomháborút száműzik a Földről a csillagok közé. Ez a csillagháború.

Hans Bethe egyetlen pillanatig sem vonta kétségbe egykori barátja közléseinek fizikai igazságát. Egyenesen zseniálisnak tartotta az elképzelést, és különösképp tudományos eleganciáját dicsérte. Mégsem csinált titkot abból, hogy a várható tudományos viták során a gondolat alkalmazása ellen kíván fellépni. Mert az új fegyverre újabb ellenfegyver a válasz, és éppen az, amit döntő áttörésnek tekintünk, fog újabb lendületet adni a fegyverkezési versenynek.

Végül is kinek van igaza? Ronald Reagannak, aki Teller életét az emberi lét végső határáig szeretné meghosz- szabbítani, vagy a fizikustársának, Isadora Isaac Rabinak, a Nobel-díjasnak, aki szerint jobb lettvolna az emberiségnek, ha Teller Ede soha meg sem születik?

E kérdésre nem könnyű a válasz, de ennél is sokkal nehezebb arra felelni, hogy hol a helye Teller professzornak az emberi haladás szempontjából. Áldani vagy átkozni fogja-e nevét az utókor? A világvégét vagy.az emberiség új korszakát hozta-e közelebb? Az erre adandó hiteles válasz Független az ő akaratától. Valószínűleg pontos feleségének, Micikének az állítása: ha a háború vagy a béke kérdésében az én ■ férjem döntene, úgy kevesebb oka lenne. a világnak a félelemre.

(Vége)