Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-08 / 212. szám
1989. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Szüreti számítgatás Orgoványon A szőlőskertekben megkezdődött a betakarítás, a korai, vékony héjú szőlők szürete. Az Orgoványi Egyetértés Szakszövetkezet 6000 hektáros területének fele tagi érdekeltségű, ebből 1000 hektáron szőlő van. A szuttyo- gó, esős időben a 270 hektáros közös szőlőben már javában folyt a munka, ide álltak be a Salgótarján környékéről, Nádújfaluból érkezett asszonyok is. A tagok viszont még készülődnek - egymás kezéből kapkodták a kilincset, míg Radványi Jenő főagronó- mussal beszélgettem —, legtöbbjük a hét végén áll be családostól a szőlősorokba. Ahogy az a magas fiatalember is, aki a főagronómustól mindössze két dolgot kérdezett. Lesz-e üres konténer, amire megnyugtató válasz érkezett. A másik kérdés már nehezebb volt: mennyi lesz a szőlő ára? Erre viszont csak találgatás, bizonytalanság volt a válasz. Vissza is kérdezett a főagronómus: milyen a szőlő? A fiatalember megvonta a vállát, volt már jobb is . . . A Lakhegyi mézest, az Ezerjót nagyon gyorsan meg kell szedni... és már húzta is be maga után az ajtót. Radványi Jenő közben sorolta: az Ir- sai Olivért bizony ki kellett termelni az idén, mert az egymást követő fagykáros éveket nagyon rosszul tűrte a fajta. De azt is mondta, hogy az általános gyakorlattól eltérően ezen a vidéken az elmúlt években folyamatosan nőtt a szőlőterület. Ez csak az idén torpant meg, az évek során 100- 150 hektáron ültettek a tagok, ebben az esztendőben viszont 20 hektárt. A visszaesést az értékesítési gondokkal magyarázzák. Egyre többen térnek rá az eddig kedvelt magasművelésről a fejművelésre, és az újabb fajták helyett például az Izsáki Sárfe- hért választják. Az idei szüretkor a tavalyi mennyiséghez hasonlót várnak Orgoványon, 9-10 ezer tonnát. Az első szedések termése a Kecskemétvin szabadszállási pincészetébe került, a gazdaság saját feldolgozója a csúcsidőszakban áll munkába. A szőlőt a helyszínen minősítik és veszi meg a Kecskemétvin, azonban azonnal át is adja a szakszövetkezetnek, bérfeldolgozásra.1 A mdstot aztán folyamatosan szállítja el a vállalat. Az idén abban reménykednek az orgoványi szövetkezetben, hogy legalább minimális nyereséget tudnak elérni az ágazatban a tavalyi 2,5 milliós veszteség helyett. Szinte végszóra érkezett egy szürke pulóveres férfi, aki bekapcsolódva a beszélgetésbe, máris azt fejtegette, mi minden kellene ahhoz, hogy jó lélekkel nekivágjon bárki is a szőlőtermelésnek. Igencsak nehezményezte — biztosan nem csak a saját nevében —, hogy a már leszedett szőlő árát is csak találgatni lehet. Pedig minden dolgok kulcsa ez, mondja, hiszen a termelő így nem is választhat, hová vigye, esetleg jobb árért, a szőlőjét. Pedig mindenki fut a pénze után, hiszen a termelés költségeinek emelkedését végképp nem tükrözi a felvásárlási ár. Idézte: míg 10 évvel e/előtt a szőlő kilójáért 7-8 forintot kapott, addig tavaly a szövetkezetben 10,50- re jött ki az átlagár. A költségek viszont emelkedtek, legalább két-, de inkább háromszorosukra. Például a Ridomil nevű növényvédő szer akkor 200 forintba került, most 700 az ára. De az MTZ traktor sem marad el árnövekedésben sokkal, hiszen 96 ezer helyett fizethetnek érte 230 ezret. Pedig de sokkal szívesebben látnának a szőlőjükben kisebb gépet, a Dutrá- hoz vagy az UE—28-ashoz hasonló, 20-30 lóerőset. Elmondta azt is a termelő, sokat gondolkodnak azon, hogyan lehet abból a szőlőből, amit 10 forintért vettek meg tőlük, 40-50 forintos bor. Jó, jó, persze, sokba kerül a feldolgozás, a palack, a dugó, de nem csak ez növel árat. Nem fér a fejünkbe — tárta szét a kezét —, hogy a must- és borforgalom 25 százalék áfát visel és ez az emelt érték a 15 százalékos forgalmi adó alapja. A főagronómus egyetértett a felvetésekkel; arra már ketten próbáltak meg válaszolni, mégis, miért termelnek itt szőlőt, és miért telepítenek? Hiszen szürke pulóyeres beszélőtár- sunk elmondta, azon kevesek közé tartozott, akik az idén szőlőt ültettek. Az első sztereotip válasz természetesen az volt, hogy valamiből mégis meg kellene élni. A második viszont már arra utalt, hogy a termelők figyelnek arra, hogyan, merre mozog a piac, a mezőgazdaság és igyekeznek e sodrásban helyet találni maguknak. A nagyüzemnek egyre kevésbé van pénze telepítéshez, a támogatások csökkennek. Azok az ültetvények, amelyeket ilyen formában telepítettek, lassan elöregednek. Valamivel a pincét később is meg kell tölteni. Azzal a borral, amelynek szőlőjét most ültetik a termelők, és akkor fordulnak majd termőre. Csak addig kitartson az erejük. Gál Eszter • A korai fajtákat már szedik. • Még üresek a konténerek. • Olcsó, de jó a nádfalú présház. Tőkeimport kicsiben és nagyban Magyarország politikai és gazdasági vezetői a gazdasági reform előkészítésének és bevezetésének időszakában ismerték fel a külföldi működőtöké bevonásának célszerűségét és jelentőségét. Ám a tőkeimportot szabályozó — 1972 évi — rendelet még a kézivezérlés szellemét képviselte, mindent előírt, mit és hogyan tehet Magyarországon a külföldi tőke. A fékek, biztosítékok mellett tiltások is jellemezték a külföldi működőtökét országunkba invitáló szabályozást, sőt a feldolgozóiparokban nem kívánatos idegennek minősítették. Vegyes vállalatok szabályozása A működőtőke-import az elmúlt évben jutott el a liberalizáltságig és az ösztönzöttség olyan fokára, amely többé-kevésbé megközelíti a fejlődő és a közepesen fejlett országok ilyen jellegű normáit, szabályait, lehetőségeit. A vegyes tulajdonú vállalatok ma már normatív szabályok szerint, cégbejegyzéssel jöhetnek létre. Teljes egészében külföldi tulajdonban lévő vállalatok, társaságok is alapíthatók, a legalább 30 százalékos külföldi tőkerészesedéssel létrejött társaságok öt évig 60 százalékos adókedvezményt, a különösen fontos tevékenységeket végző vegyes tulajdonú társaságok pedig öt évig teljes adómentességet, majd pedig 60 százalékos kedvezményt kapnak. A hazai, a magyar tulajdonban lévő vállalatok, társaságok nézőpontjából mindez irigylésre méltó kedvezmény. Ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy az adókedvezményen, a profit repatriálásán s a befektetések jogi védelmén kívül számos országban a külföldi működőtökét még egyéb módon is pl. megfelelő infrastruktúra rendelkezésre bocsátásával, állami tőkejuttatással — segítik, támogatják. Megállapítható, hogy a tőkeimport feltételeinek korszerűsítésével párhuzamosan, azt követően szembetűnően nőtt a működőtöké beáramlása, a vegyes tulajdonú vállalatok száma. 1987 végéig több mint 200 vegyes vállalat létesült, amelyekben együttesen mintegy 200 millió dollár értékű külföldi tőke volt befektetve. Egy évvel később — s ebben már szerepe volt a korábbinál nagyobb kedvezményeknek, a működőtőke bevonását érintő társasági törvénynek és a külföldi befektetők jogvédelmét garantáló törvénynek a vegyes vállalatok száma megközelítette a 300-at, a befektetett külföldi tőke összege pedig meghaladta a 310 millió dollárt. Szerény beáramlás A dinamikus fejlődés sem vonhatja el a figyelmet arról a tényről, hogy a magyar gazdaságban jelen lévő külföldi működőtőke csepp a tengerben: a 310 millió dollár értékaránya az 1988 évi konvertibilis export-teljesítményhez pl. mindössze 5,3 százalék, az importhoz viszonyított arány 6 százalék. A bevont működötöké méreteit, jelentőségét az is érzékelteti, hogy a Tungsram Rt. részvényeinek nem egészen felét a-közelmúltban 110 millió dollárért vásárolta meg egy nyugati bankkonzorcium. A magyarországi vegyes vállalatokba fektetett külföldi tőke mintegy háromnegyede a pénzintézeti szektorba, a szolgáltató ágazatokba, az idegenforgalomba áramlott, az ipar részesedése mintegy 25 százalék. A már ténylegesen működő vegyes vállalatok tőkehatékonysága jócskán felülmúlja a népgazdasági átlagot. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a vegyes vállalatok túlnyomó többsége szerény induló vagyonnal rendelkezik. Jelentősebb vegyes vállalatok — pl. a magyar japán Fermentációipari Rt., a Dunamont Polisztirolgyártó Rt. továbbá az üveggyapot, valamint a float- üveg gyártására alapított vegyes társaságok csak az utóbbi esztendőben jöttek létre, a termelést még nem kezdték meg. A vegyes vállalatok általában kisvállalkozásoknak megfelelő tőke- és üzemmérete több körülménnyel magyarázható. A vegyes vállalatok szinte kivétel nélkül új alapítások s mind a külföldi, mind a magyar alapitó többnyire kis- vagy középvállalatok. A vegyes vállalati méretek egy további meghatározója a magyar piac mérete, kapacitása, továbbá az a tény, hogy a külföldi partner elsősorban a magyar piacon kíván tevékenykedni, a tőkés exportban a külföldi, a rubeles exportban a magyar partner érdektelen. Újra indul a tőzsde A magyar nézőpontból kívánatos külföldi működőtőke-bevonás nagyságrendjét a különböző intézmények milliárdokra becsülik. Ennek s az utóbbi évek tapasztalatainak figyelembevételével fel lehet, fel kell ismerni a müködőtőke-bevonás néhány objektív tényezőjét. Nevezetesen: kizárólag új vállalatok, társaságok alapításával nem lehet számottevő működőtökét bevonni, azért sem, mert a magyar vállalatok tőkeszegények. A működőtőke-bevonás fő áramlatát világszerte a transznacionális vállalatóriások milliárdos nagyságú külföldi befektetései alkotják. Száz százalékban külföldi tulajdonú vállalatok alapítására már nálunk is van jogi lehetőség, ez azonban kevés, további minimális feltétel a megfelelő közgazdasági környezet, a piac léte és működése. A külföldi tőke importjának, a külföldi tőke magyarországi befektetésének egy további útja-módja és feltétele; a tőkepiac, a tőzsde. Valószínűsíthető, hogy az átalakulási folyamatban növekedni fog a részvénytársaságok száma, a részvények volumene, ami az ehhez csatlakozó intézkedésekkel — nemzetközileg elfogadott vagyonmérlegek készítése, az infláció nemzetközi szintre süllyesztése, a nemzeti valuta korlátozott átválthatósága elvezethet az értéktőzsdéhez, amely intézményesítheti a működőtőke-bevonást. Ám eddig — s ez időtávban aligha konkretizálható — „apróban”, továbbra is vegyes vállalatok létesítésével lehet növelni a magyar gazdaságban tevékenykedő külföldi működőtökét. Garamvölgyi István Teller Ede élete és kora Emma mama végre utazhat A „bomba” atyjáról, Teller Edéről sokat beszélnek—de nagyon keveset tudunk róla. A Trefort utcától a hidrogénbombáig címmel a Magyar Világ Kiadó gondozásában rövidesen megjelenik az amerikai S. Blum- berg és G. Owens bestsellere, amelyet Egri György Kanadában élő magyar újságíró dolgozott át. Az érdekes könyvből közlünk részleteket. ) A háború befejeződött. Most végre alkalom nyílt arra, hogy a Teller házaspár felvegye a kapcsolatot a Magyarországon rekedt rokonokkal. Az az 1933-as döntésük, hogy a nácik elől való menekülésük iránya nem Magyarország — megmentette az életüket. De nem minden rokonuk járt ilyen szerencsével. A háború idején alig-alig tudtak valamit meg róluk, Teller most felhasználta magas kormányzati összeköttetéseit arra, hogy minél előbb híreket kapjon szeretteiről. Nővére, Emmi 1934-ben férjhez ment egy sikeres ügyvédhez, Kirz Andráshoz. 1937-ben megszületett egyetlen fiuk, de a boldog családi élet csupán 1944-ig tartott. 1944 tavaszán Kirz András munkaszolgálatra vonult be, és bár október elején egyszer még hazaengedték szabadságra, ezután többé már nem adott életjelt magáról. Jóval később jelentkeztek tanúk, akik elmondták, hogy Mauthausenbe került, és ott végeztek vele. Emmi kisfiával visszaköltözött a szülői házba. Az öreg Teller és felesége szerencsésen átvészelték a náci szörnyűségeket. A náci üldözés áldozata lett Mici bátyja, Teller Ede legszorosabb gyermekkori barátja, Harsányi „Suki” is. Az élet nagyon lassan kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba. Magyar- ország szovjet katonai megszállás alá került, de a másik három győztes nagyhatalom is katonai missziót tartott fenn, és mert Emmi anyanyelvi fokon beszélt németül és angolul, hamarosan fordító-tolmácsként állást kapott az amerikai katonai missziónál. Már önmagában ez is nyújtott bizonyos anyagi bázist, és. aztán hamarosan kiderült, hogy a megváltozott viszonyok ellenére Teller Miksa is folytathatja ügyvédi gyakorlatát. A család egyesítése Amerikában nem valósulhatott meg, noha Teller Ede állása és anyagi helyzete ezt lehetővé tehette volna. Valami, akkor még megmagyarázhatatlan közbelépés következtében a dolog sehogy sem „jött ösz- sze”. A szülők túl öregek voltak ahhoz, hogy illegálisan vágjanak neki a határnak, a kivándorlásra jogosító útlevél pedig sehogy sem akart megérkezni. Az elkövetkező nagy bajt Emmi állása okozta. Az amerikai katonai missziótól átkerült a „CARE” nevű élelmezési segélyakcióhoz, majd 1948-tól 1950- ig az amerikai követség alkalmazottja lett, mígnem a követség létszámát szovjet nyomásra számottevően csökkentették. Részben Emmi tartós kapcsolata a Magyarországon szolgálatot teljesítő amerikai misszióval, esetleg az is, hogy ismertté vált Teller Ede szerepe az atombomba létrehozásában, vezettek oda, hogy a Teller család rákerült a kitelepítendők listájára. 1951 júniusának egyik hajnalán három órakor rendőrök dörömböltek a lakás ajtaján. A 24 órás határidő elteltével a családot elszállították Andornaktályára. A legtöbb, amit ebben a kínos szituációban ki tudtak harcolni maguknak, hogy a közeli nagyvárosban engedélyezték a kis János részére az év végi vizsgák letételét. Csak Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után térhettek vissza a kitelepítésből Budapestre, de régi otthonukat nem kapták vissza. A Rákosi-korszak hatóságai még azt is kémgyanúsnak találták, aki netán Amerikában élő fűszerkereskedő unokatestvérével levelezett. Miként mertek volna közvetlen kapcsolatot tartani a világ egyik legismertebb atomtudósával? Az összeköttetést közöttük Hess Magda, a gyermekek egykori nevelőnője tartotta fenn, aki még a háború előtt visszaköltözött Chicagóba, és ekkor már asszonynevére: Mrs. Jacob Schulznak lehetett küldeni Budapestről hébe-hóba a leveleket. A család lépésről lépésre történő egyesítése csak később kezdődött meg. 1956 őszére Kirz János már másodéves egyetemi hallgató volt, az 1956-os felkelés egyik aktív résztvevője. Sok választása nem lehetett! A többi kétszázezerrel együtt elhagyta az országot. Anyja és nagyanyja abban reménykedtek, hogy őket, mint sokra már nem használható idősebb asszonyokat talán előbb-utóbb majd csak kiengedik az országból, de a katonaköteles korban levő, elektromérnök-hallgató Jánosnak egyenes útja van az Újvilág felé. Bécsbe érkezése után Chicagóba telefonált Schutzné Hess Magdához, és a volt nevelőnő rögtön értesítette a ber- keleyi új otthonban Micit. Azonnal intézkedtek. Elhárították a bürokratikus akadályokat, és az új családtag 1957. január 15-én megérkezett Kaliforniába. Éppen évfordulóra érkezett: Edward 49. születésnapjára. Két héttel később már a kaliforniai egyetem hallgatója volt. Ilona mama és Emmi legális kivándorlása azonban nem sikerült, bár amerikai oldalról mindent megtettek ennek érdekében. Edward Teller egyre dühösebb lett. Korábbi rossz emlékeit, keserű tapasztalatait most megtetézte az a tudat, hogy megakadályozzák az anyjával és nővérével való találkozást. Ekkoriban történt, hogy washingtoni utazás alkalmával az utcán véletlenül összefutott Szilárd Leóval. Viszonyuk 1958-ra már feszültté vált, Szilárd politikailag balra tartott, míg Teller egyre inkább jobb felé sodródott. Mindazonáltal megörültek egymásnak, elhatározták, hogy együtt ebédelnek. Beszélgetés közben Szilárd felszólította: — Ede, gyere el velem Oroszországba, látnod kell azt, ami ott van! Ha alaposan körülnéznél, nem lennél velük szemben ennyire elfogult! — Nem megyek — válaszolta Teller. — Számtalan okom van a vonakodásra, egyik az, hogy anyám és nővérem Magyarországon élnek, s ha elutazom Oroszországba, esetleg kellemetlen helyzetbe kerülhetek: családtagjaimat túszként visszatarthatják, hogy információkat szerezzenek tőlem. — Szamárságokat beszélsz, Ede! Eszük ágában sincs az oroszoknak ilyen alávaló módszereket alkalmazni. Megértelek téged, és megpróbálok valamit tenni az ügyben. Egy évvel később sor került a második Pugwash-konferenciára, ahol Szilárd előbb a szovjet, majd a magyar delegáció vezetőinek tette szóvá Teller sérelmét. Ezekben a beszélgetésekben ösz- szefoglalta, miről tárgyaltak Tellerrel. Tellernek fenntartásait tekintve természetesen nincs igaza — mondotta Szilárd -, de valóban helyes lenne, ha a Teller család még Budapesten élő tagjait kiengednék Magyarországról. Akkor Teller nem hivatkozhatna arra, hogy a családdal kapcsolatos aggodalmai miatt nem látogat el a Szovjetunióba. Három héttel később az anya, özv. Teller Miksáné és özv. Kirz Andrásné sz. Teller Emma értesítést kapott a magyar belügyminisztériumtól, hogy vegyék át kivándorló-útlevelüket. Teller ezt az ügyet úgy foglalja össze, hogy a magyar hatóságok könnyen belle- egyezhettek a két asszony távozásába, mert azok visszatartása értelmetlen és haszontalan akadékoskodás lett volna. Másrészt viszont ez az elhatározás Szilárd pozícióját és bizalmát erősítette. Ha nemet mondanak Szilárdnak, ezzel Teller igazát támasztják alá. Ilyen előzmények után 1959. január 18-án a repülőgép leszállt a San Franciscó-i repülőtéren. Az anya a várakozás 23 keserves éve után magához ölelhette világhírűvé lett fiát. (Folytatása következik)
