Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 28. KÁVÉS, LIDI, INCI, RÓKA MEG A TÖBBIEK .. . nem csak minket fejtek, a többi parasztot is” Látogatóban Kiss gazdánál A fischerbócsai faluközpont elején balra kanyarodva nehézjármű­vek vágta, keményítette út vezet a tanyavilágba. Néhány kilométer után messziről kiált egy gémeskút, körülötte békésen legelész a tehéncsorda, bentebb, a majorban óriáskazlak. Az idegen érkezését hamar megtudják a háziak: a kerítést megrohamozzák a csaholó kutyák. A gazdasszony, kezében ostorral, rutinos mozdulattal csak int egyet az ebek felé, mire azok engedelmesen elsomfordálnak. — Az ember valahol hátul van, a gazdasági udvarban — mondja közömbösen az asszony. — Előhívom. — Grádicsot csinálnék a magtárhoz, de még ettől is elvették a kedvemet — ezzel fogad a II. kér. 160. számú ház tulajdonosa, Kiss Gyula. • A tisztaság szent. Fejős előtti tőgymosás. Iránvjelzö Óvjuk őket a veszélytől! Becsaptak! Pedig úgy látom, itt nem lehet különösebb ok a panaszra, hiszen a házuk tája mintagazdaságnak is beillik. Hallottam, különösen elismert a tejter­melésük, s a közelmúltban kiérdemel­ték a legtöbb tejet értékesítő kategó­riában az egyik dobogós helyet a Középmagyarországi Tejipari Vállalat­tól. Hát ez az. Éppen ma voltak itt a kecskeméti tejesek. Váratlanul. Hajna­lok hajnalán ébreszteni jöttek, arról le­késtek próbál mosolyogni a gazda. Tejzsírfokolást csinállak. Itt a zsebben a szállítási könyv. Ugyan magyarázza már meg valaki okos, hogy ugyanazok­tól a tehenektől, ugyanazzal a takar­mányozási, fejési móddal, amit itt a helyszínen jónak találtak, hogyan le­het, hogy a Bócsai Szőlőskert Szakszö­vetkezet tejházában 3,4-et mértek, ezek a szakemberek meg 1,5-del többet?! Vagy ne is magyarázzák! Tudjuk mi. Becsaptak minket: Sorozatban. De nem csak minket „fejtek”, a többi pa­rasztot is. Ezért zúgolódunk. Ha utá­naszámolnánk, hogy mennyi pénzt vet­tek ki a zsebünkből, megbolondul­nánk. Pedig a mi áfánk az idő. Fél ölkor kelünk, de tizenegy felé no, nem délelőtt — sem kerülünk ágyba. Reggel, este két óra hossza csak a fejési ceremónia. Olyan pontosan kell itt csi­nálni mindent, mint egy csecsemőgon­dozásnál. Nézzék meg az állományt, még kint vannak a legelőn. A főépület ahol három szoba konyha, fürdőszoba egy hosszabb mellékhelyiséggel folytatódik. Rendel­tetésük csak az ajtókat benyitva lát­szik: takarmányos, garázs, kamra, kis­konyha. A sort fakerítés választja el. Azon túl a „palota” az állatoké. Vigyázzanak! Igaz, az imént sö­pörtem, de az aprójószágnak is jobban esik a tiszta járdára csinálni figyel­meztet a háziasszony. Közben a nagy­lány, azaz a fiatalasszony, Éviké a tejes­kannák felé tartva elhagy bennünket, férje, Tóth Ferenc visszamegy a család szeme fényéért, a kilenc hónapos Ber­nadettért. Ennyire futotta erőnkből Tudja, én ide születettem foly­tatja a gazda —, azaz: negyvenegyben egy bugaci tanyában. Ott nőttem föl. Hatvankettőben kerültünk össze. Az­óta állattartással foglalkozunk. Hosszú ideig szőlőnk is volt. Azt hittük, na­gyobb haszon lesz a marhákból. Olyan hitvány, sporllóugrató tanya volt ez. Eddigi erőnkből ennyire futotta. Mert az a jó, míg az ember mozogni bír és hiánya van. Ezért lett ekkora a gazda­ságunk, villannyal, vízzel meg minden­nel. Ameddig a szem ellát.. . ? No, nem. Tovább! Huszonkét hold, meg bérleti gyöp huszonnyolc. A szakszövetkezettől tavaly visszakap­A Nap éltető melege szakadatlanul árad a Földre, és az emberiség eközben energia­gondokkal küzd. Mi sem kézenfekvőbb tehát, mint megragadni a Nap energiáját. Ezt teszi a strandon napozó ember, a na­gyítóüveggel papírlapot gyújtó gyerek is. Az elmúlt századok során változó érdeklő­dés mutatkozott a Nap engergiája iránt, de mindig csak járulékos szerepe volt az egyéb energiaforrások mellett, elsősorban azért, mert az energia koncentrálása nem könnyű technikai feladat. Fazekasok na­pon szárították a kiformált tárgyakat, má­sok a napmclcggel sót pároltak le a tenger­vízből, s ha igaz, Arkhimédész hatalmas tünk 15 holdat. Tizenkét holdon lucer­na terem, tízen vegyes gabona, kukori­ca. A konyhákért az asszonyoké, az 500 négyszögöl szőlő kóstoló. A takar­mányos az állatoké. Nézze, itt a pony­va alatt az egyik legfontosabb segítőnk, az RK 2-es fűkasza. Jó munkát vé­gez. A fű saját vetés, három fajtából. Kell két év, mire jól bebukrosodik, megfeszül a földön. Saját a traktor, az eke, a rendsodró, a pótkocsi. A műtrá­gyaszórót eladtuk. Itt az orozva keltő japántyúkok fészke - mutat a kazlak­ra. — Hétezer bála. Mi raktuk egybe. Ez egyévi szükséglet az állatoknak. Eh­hez „csemege” is kell: évente legalább négyszáz mázsa szemes terményt ve­szünk a gabonaipartól, meg száz mázsa tápot. Itt, a sárban milyen jól érzik ma­gukat a disznók. Fia tudnák, mi vár rájuk a téten . . . Mindjárt sarasak szól közbe a feleség, Juliska. I la egy kis cső van, azonnal „fészkelnek”. Persze, azért disznók. Az ólban kilenc anya- s egy apaállat. Régen 70-et, 90-et is lead­tunk. Ma már nem éri meg! A kismala­cokat értékesítjük, de előtte felszede­tünk velük egy kis súlyt. A Kiskőrösi Állami Gazdaság a múltkor 70 forin­tért vette kilóját. A tyúkok, a csirkék, a pulykák, a kacsák közöli elvan a lehet, amelyik már olvasni tud. Egy nap 35-38 liter tejel is ad. Igaz, a négy­éves Bodor — már kényszerre került szegény 42-t szolgált. A feketében, a holstein-frízekben is bennük az ab­rakerő. Ugyanazok pirosban is van­nak. Egyébként legszebbek, amikor előhasiak. Ott a Gyöngyi, övé a négy hónapos borjú. Egyébként a színes mintájúnkat - - vörösben és feketében — szeretjük. A Kávés a törzsfőnök. Aztán jön már a Lidi, Inci, Róka, Ki­csi, Ruzsi is. Tizenkilencen vannak. Nem mind fejős, kettő nehézhasas, el- apasztós is van közöttük. De nem tu­dunk megbékélni. Nem értjük, hogy ilyenkor már hogy lenne gyöngébb a tej! Nincsenek ezek teli vízzel még nyá­ron sem. Látja, ezek szinte vigasztal­nak, ahogyan körülvesznek bennün­ket. Olyan szelíd jószágok. — Akkor most jöhet a fejés ... , Picit várjunk. Csak a megszokott időben adják igazán. Ma már köny- nyebb, mint tíz esztendeje. Igaz, őriz­zük még a tologatós masinát. Persze, kézzel is tudjuk. Éviké még pici lány volt. amikor megtanulta. Meg sosem volt olyan, hogy ez női. ez meg férfi­ún összhangban az egyes Országok energia­igényével. Vagyis a napsugárgyűjtés mel­lett feltétlenül gondoskodni keli az energia rövidebb-hosszabb idejű tárolásáról is. A másik nehézséget az jelenti, hogy a Föld felszínén kicsi a napsugárzás energiasűrű­sége: a mérsékelt övben négyzetméteren­ként átlagosan csak 130-150 watt, és a tró­pusokon sem több 300-350 wattnál. Ez azt jelenti, hogy egy vasaló és egy hajszárító együttes használatához szükséges 1 kilo­watt teljesítmény 10-15 négyzetméterről gyűjthető össze. Mégis, a prognózisok sze­rint, néhány évtized múlva az energiaellá­tás esetleg 20-25 százalékát napenergia biz­tosítja. A fejlett országok nagy anyagi rá­fordítással keresik a gyakorlati megvalósí­tás lehetőségét. Még az olyan, napfényben munka. Jól néznénk ki! Tudjuk, mit kell megcsinálni. Összefogunk. Mi, fér­fiak akkor is boldogulunk, ha az asszo­nyok házon kívül, ügyintézőben van­nak. Mert innen is van ám mit intézni! Húsevők vagyunk. Alapanyag a hűtő­ben, vagy szaladgál, a hozzávalókat bespájzoljuk és irány a lábos. A sok szennyes ruhát a „Hajdú néni” elintézi, mert a tisztaság az szent nálunk! Na­gyon kell vigyázni. Ma egyébként nem alszunk. Felváltva vigyázzunk a soros ellőt. Igaz, nem tanultuk a bábaasz- szonyságot, mert mi is csak beleszület- tünk, belekezdtünk, beleszerettünk eb­be. Csak ne vennék el az ember ked­vét.. . Végül is itt éjt nappallá téve dol­goznak, távol a világtól. Csak a jó­szág . .. ? Imádunk látni, kirándulni. Deb­recentől Pécsig. De annak is ára van. Olyankor éjszaka kelünk, ellátjuk az állatokat, aztán hajnalban elindulunk. Fejesre meg rohanás vissza. Persze, nem csak a víkendért, néha egy-egy borjúért is, elmegyünk megyehatáron túlra. Mert nem a darab a fontos, ha­nem a jó darab. Jó irányú munkahely lenne ezt'.. .! Tudjuk azt is, hogy min­den évben meg kell siratnunk legalább egy állatot. Ugyanis minél nagyobb tej- jellegű a tehén, annál nagyobb a veszé­lye az elhullásnak, mert nem olyan acé­los. Reméljük, azért sikerül a mai men­tésünk. Segítünk szegény állaton, hogy ne szenvedje, csak a szükségeset. Már nehézvemhességü. Látszik, túl kitő- gyelt, a medencecsontnál a horpasz be­esett, egyre nehezebb a mozgása. Na­gyon oda kell figyelni, mert a jó abrak után nagy borját fog elleni. Közben előkerül a kétkannás fejő­gép. Az állatok nyugodtan, békésen tűrik a „vallatást”. Úgy adják a sűrűn habzó hófehér nedűt, hogy a gazdák ez időre biztosan elfeledték a szakszövet­kezeti „fejést”. De mi történhetett, s történik-e valami azért, hogy a Kiss- gazdák termelési kedve megmaradjon? szegény országok, mint Dánia, Svédország is jó befektetésnek tartják a kutatásra for­dított sok tízmillió dollárt. Kézenfekvő lenne a közvetlen energia- átalakítás fényből mindjárt elektromos­sággá. Ilyen közvetlen cnergiaátalakítók a napelemek. Sajnos, ezek ára még meglehe­tősen borsos, kilowattonként 1000 dollár­ra tehető. De ezt érdemes összehasonlítani azzal, hogy 1972-ben a Skylab űrállomás napelemes energiaforrása még kilowatton­ként 300 000 dollárba került! A jó hatásfo­kú (10-20 százalék), de drága alapanyagú napelemek helyett rosszabb hatásfokú, de olcsón előállítható polikristályos szilícium alapú cellák bevezetése hozhat majd jelen­tősebb áttörést. A gyermek már alacsony termete mi­att is hátrányban van a felnőtt közleke­dőkkel szemben, nem úgy látja a for­galmat. Látási és hallási szempontból nem tudja egyszerre úgy összegezni a tapasztalatokat, mint a felnőtt, aki gyorsan felméri a közeledő jármű tá­volságát, sebességét, mozgási irányát. Szüksége van tehát olyan magatartási mintákra, amelyek a korlátáit is figye­lembe véve védik a forgalomban. * Az iskolába vezető úton keresni kell a gyermek számára a biztos átkelőhe­lyeket. Ezek ne legyenek közvetlenül kanyar után vagy emelkedő közelében, ahol a közeledő jármüvet nem lehet idejében észrevenni. Kerülni kell az át­kelést a lassú, nagyméretű járművek előtt, mert ezek eltakarhatnak egy kis, de gyorsabb járművet. A gyermek ne keresztezze átlósan az utat, mert háttal a forgalomnak nem veszi észre az eset­leg közeledő járművet. Az átkelés ne legyen lassú, elhúzódó. * Ajánlás az autós szülők számára: ne álljanak meg az iskola előtt a második sorban, a menetiránnyal szemben, a járdán vagy gyalogátkelőhelyen! Ne engedjék a gyereket az úttest felé ki­szállni, győződjenek meg az ajtó kinyi­Megközelítően hárommillió olyan ember vesz részt nap mint nap a közlekedésben, akik életkori sajátosságuk miatt még vagy már nem képesek teljes mértékben al­kalmazkodni az erőteljesen növek­vő forgalomhoz. A gyerekekről és az idősekről van szó! A gyerekek megfelelő közlekedési tapasztalat nélkül közlekednek útjainkon, me­net közben tanulva tapasztalva — szerzik meg a biztonságos közle­kedéshez ' szükséges ismereteket. Tapasztalatlanságukból adódóan nehezen mérik fel a közlekedési helyzetek bonyolultságát, nem is­merik fel a veszélyhelyzeteket, túl­zottan bíznak fizikai erejükben, gyorsaságukban. Váratlan (meg­gondolatlan!) cselekedeteikkel gyakran teremtenek veszélyes hely­zeteket s ezekben igen gyakran ők maguk lesznek a szenvedő alanyok, a közlekedési balesetek okozói, ré­szesei! A járművezetőkre és gyalogosok­ra nehéz feladat hárul, nekik kell vigyázni a gyermekekre! Számítani kell játékosságukra: a járda szélén haladó gyermekcsoportból ki-ki ugrik egy gyerek, nekik ez is játék. Az úton közlekedők részére pedig elhárítandó veszélyhelyzet, amire fel kell és lehet készülni. „Gyermek lába a küllők között” cím alatt, úgy tíz évvel ezelőtt írt cikket a Petőfi Népe. Azóta sok kcrékpárbaleset történt. Általá­ban évente száz felett mozog, s a sérültek többsége 1—6 éves kisgyermek, vagyis böl- csődés-, illetve óvodáskorú. A balesetek na­gyobb része a nyári hónapokra esik, a sérülé­sek 50-60 százaléka enyhébb, 8 napon belüli, de 30-40 százaléka hetek, hónapok alatt gyó­gyul, néha életre szóló egészségkárosodással jár. A klinikai képe jól ismert: többnyire az egyik alsó végtag, boka vagy sarok tájának, ritkábban a lábfej vagy a lábszár lágyrészei­nek felületes vagy mély sérülései ízületi sza­lagsérülésekkel, csonttörésekkel vagy anél­kül képezik a jellegzetes tüneteket. Általános gyógyulási idejük 18 nap. A traumatológia régebbi ismereteiben hi­ányzott a megelőzés fogalma és abban való hite. A prevenciós elgondolás amolyan kísér­letnek tűnt. A küllősérülések alapos tanul­mányozása és megismerése után, aránylag rövid idő alatt, megtaláltuk a veszély forrá­sát. Az a határozott nézet alakult ki, hogy a küllősérülést csak azok a gyermekek szen­vednek, akiket a kerékpár csomagtartóján, vagy arra szerelt ülőkén szállítanak, küllővé­delem nélkül. Ugyanis az itt ülő gyermek lába a hátsó kerék két oldala közelében, a küllők forgápterében helyezkedik el, és így kisebb befelé irányuló lábmozduláttal a kül­lők közé szorul. A legegyszerűbb védelem­nek a küllők forgásterének fedőlappal való elzárása ígérkezett. A célra alkalmas a mű­anyag lap, a farostlemez, pléh és az erős drótháló is. Mindezek házilag felszerelhetek és aránylag olcsó anyagok. Adataink szerint a sérült gyermekek mind kisgyermekek, 6 évnél fiatalabbak, ezért a mozgalmat a kisgyermek-intézményekben: a bölcsődékben és az óvodákban kezdtük el. Ezeknek .az intézményeknek adottságai és tárgyi felszereltsége is alkalmasnak ígérke­zett és bizonyult a mozgalom számára. . Az óvónők és bölcsődei gondozók sok értékes felvilágosítást tudnak adni, a szülők legalkalmasabb oktatóinak, irányítóinak bi­zonyultak. tásának veszélytelenségéről! Nem szük­séges a gyermeket az iskola kapujában kitenni, jobb, ha egy kicsit távolabb, de az iskola oldalán, viszonylag nyugodt helyen száll ki a gyermek, ahol nincs szükség sietségre. * Tanévkezdéskor a szülők leghatéko­nyabb óvintézkedése, ha megkeresik és megtanítják a gyermek számára az is­kolába vezető legbiztonságosabb útvo­nalat. Nem a legrövidebb és leggyor­sabb, hanem a legkönnyebb és legegy­szerűbb útvonalat kell kiválasztani, fi­gyelembe véve a forgalom nagyságát, az. autóbusz-megállóhelyek elhelyezé­sét, a kanyarodó járműveket, a forgal­mi jelzéseket! Kezdetben a szülő és a gyermek együtt járja végig a kijelölt útvonalat, majd a szülő távolról figyel­je, hogy a gyermek miként hajtja végre az utasításokat! * Az iskolaév megkezdésekor a gyer­meknek a legtöbb esetben nagyobb for­galomhoz kell hozzászoknia, mint ami­lyet az iskolai élet előtt vagy a szünidő­ben megszokott. Ezért fokozatosan kell bevezetni a közlekedésbe, hozzá­szoktatni a megfelelő viselkedéshez és folyamatosan figyelemmel kell kísérni annak elsajátítását! Befogott napsugarak kecske is. Igaz, a betyár, nem néz sem­mit. Növendék üszőből csak most öl. Nem szaporodnak egyhamar, mert az összegyűlt tejpénzből szoktuk gyarapí­tani őket. Ezek szinte vigasztalnak Kintebb a villanypásztor vigyázza a csordát. Bátortalanságomat látva, a gazda mellém szegődik és megnyugtat: Szelíd ez mind. Annyira ismerjük őket, mint a szülő a családját. „Gyertek hamar!” — hívja őket az asszony. És „kórusban” kezdik a bemutatásukat: — Ami egy tehénben jóságnak kell lenni, az a Bimbóban megvan. Siikös- dön, Rád Tónitől negyvenezerért vet­tük. A Báránynál jobb tehén csak az tükrökkel gyújtotta fel a Szürakuzára tá­madó római hajóhadat. A Földre érkező napenergia mennyisége valóban hatalmas, az emberiség jelenlegi energiaigényének kielégítésére a tizedrésze is elegendő lenne. Játsszunk a számokkal: egy magyarországnyi aktív napenergia­felvevő felület elegendő lenne az egész vi­lág ellátására. Ha ... és itt bizony számos ellenérv és nehézség sorolható fel a nap­energia energetikai alkalmazhatóságával kapcsolatban. Az egyik igen komoly gond, hogy a napsugárzás mértéke ingadozó, nagymértékben változik a földrajzi, időjá­rási viszonyokkal, és messzemenően nem A küllők között Az iskolakezdés után a csendes is­kolák környékén újból megjelennek a gyerekek. Reggel a rohanás, az esetleges elkéséstől való félelem, dél­után a zárt falak közül való kiszaba­dulás érzése a gyerekek nagy részé­nél körültekintés nélküli rohanás­ban nyilvánul meg, aminek nem akadálya a járdaszegély, de még a biztonsági korlát sem. Megjelennek útjainkon az első osztályos gyerekek is, akiket rövidebb-hosszabb kísér- getés után a szülők kíséret nélkül en­gednek cl az iskolába. Ezek a gyer­mekek minimális közlekedési ta­pasztalatukkal igen gyakran te­remtenek veszélyes helyzeteket. Mit lehet tenni? A közlekedésre való nevelés legfontosabb tenniva­lója a személyes példamutatás! Min­den felnőtt akarva, akaratlanul példát mutat a gyerekeknek. A közlekedési szabályok be nem tar­tása, a türelmetlenség, azerőszakos- ság, a megértés hiánya megannyi rossz példa, amit a gyerekek kriti­kátlanul átvesznek a felnőttektől. Mivel a közlekedésre nevelés a csa­ládban kezdődik, ügyeljünk arra, hogy gyalogosan és járművel közle­kedve egyaránt jó példát mutas­sunk. Ne szégyelljük hibánkat elis­merni, ha esetleg saját gyerekekünk figyelmeztet rá bennünket. Köztudott, hogy a kisgyermekkorban kül­lősérülést elszenvedett gyermek iskoláskor­ban rendszerint lemarad a versenyfutásban és a magasugrásban, felnőttkorban pedig nem bírja a tartós állást és járást. Az ilyen betegeknek gyakori panaszuk, hogy estére bedagad a valamikor küllősérült lábuk. A küllősérülések elleni mozgalmat az első perctől kezdve rokonszenv kísérte. Először csak Kecskeméten és a környéki községek­ben szerveztük a mozgalmat, majd annak sikere után, az egész megyében. Ehhez min­den feltétel adott volt: a megyei egészségügyi osztály hozzájárulása, a megyei kórházi tra­umatológiai osztály támogatása, a Köjál egészségnevelési osztályának az adománya, az oktatótáblák, az orvosok, gyermekorvo­sok és óvónők százai és szaktanácsadóik, a megyei vezetők és a kecskeméti nagyvállala­tok aktív támogatása. A gyermekkori küllősérülés tulajdonkép­pen népegészségügyi és társadalompolitikai probléma, mert széles rétegeket érintő, or­szágos ártalom. Rontja a gyermekek egészsé­gét, rontja a család anyagi és morális helyze­tét, még a család kenyéradó vállalatának sem közömbös. Gyakorlati példa erre a Kecske-, meti Baromfifeldolgozó Vállalat magatartá­sa. Azt vállalta ugyanis, hogy dolgozóinak a kerékpárját az üzemi műhelyben, a vállalat terhére ellátják a szükséges védőfelszerelés­sel. A küllősérülésekből származó évi terme- lésiérték-veszteséget 1987. évben megyénk­ben, az érintett munkahelyeken 27 millió fo­rintra becsülik. Ez az összeget a sérülések száma, a gyógyulási idő 18 napos átlagának és a napi termelési érték egy főre eső részének szorzata adja. Anyagi dologról lévén szó, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a sérülteket orvosi vizsgálat, gyógykezelés, kórházi ellátás, családjukat pedig baleseti segély, táppénz és egyéb juttatás illeti meg. Bizonyos, hogy a küllősérülés költségigényes ártalom. Elkerülni, megelőzni kívánatos, nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági szempontból is. Dr. Janik Kálmán A gyermekbalesetek megelőzése • Nincs külön női és fértimunka. Tóth l'erenené Kiss Éva, a/ egyetlen lám is régről edzett. • Kiss Gyula cs felesége, Juliska — még ha nehéz is — megkönnyeb­bülten önti a kora este fejt, friss te­jet. (Walter Péter felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents