Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

1989. szeptember 26. • PETŐFI NÉPE • 5 TÖNKRETETTÜK A TERMŐFÖLDET Magyarország a legalkalmasabb kísérleti műhely Talajjavítás ásványi anyagokkal Ha egyáltalán tudomást szerzett róla, kívülálló számára teljesen érdektelen­nek tűnhetett az a közelmúltban Kecskeméten rendezett kétnapos ankét, amely­nek címe így szólt: Agrogeológia és természetvédelem a Duna—Tisza közi ho­mokvidéken. A rendező szervek neve is csak szűkebb szakmái körben ismert: a Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szervezete, a szegedi akadémiai bizottság földtudományi szakbizottsága, Kecskeméti Mezőgazdasági Földtani Társaság. Mégis: érdemes a laikus számára is érthető nyelvre lefordítani a rendez­vényen hallottakat, mert személy szerint mindenkit érintenek. A hagyományos— veszélyes! Nem egyszerűen megváltoztatjuk, hanem tönkretesszük, kizsákmányoljuk a természetet, a környezetünket, ahol élnünk adatott. Hittünk is meg nem is az e tényre, illetve a sokáig még távolinak tűnő veszélyekre figyelmeztető tudósok­nak, szakembereknek. Sajnos, „eljött az idő”. A természetet nem kímélő maga­tartásunk következményei máris közvetlenül érintenek bennünket. Az egyik ilyen súlyos következmény, hogy tönkretettük a termőföldet. A tápanyag­visszapótlásról gondoskodtunk, de mindig csak a legközelebbi cél: a termésho­zam növelése érdekében. Minderről dr. Hámor Géza professzorral, a Magyar Ál­lami Földtani Intézet igazgatójával beszélgettünk a geológusok, mezőgazdá­szok, kutatók és gyakorlati szakemberek ankétján. Világszerte ijesztő méretekben növekszik e haszoncentrikus gazdálkodás következményeinek veszélye—mondta a professzor. Magyarországon példá­ul a termőföld egy része fokozatosan clsavanyodott, ez a folyamat az utóbbi húsz évben felgyorsult. A régi módon, a hagyományos módszerekkel nem lehet meg­akadályozni a nemkívánatos változást, sőt! Ezek az úgynevezett hagyományos kezelések újabb veszélyek forrásai. A növényvédő, a talajfertőtlenítő szerek kör­nyezetkárosító hatása közismert. A műtrágya csak a felső talajréteget gazdagítja tápanyagban. Bizonyos elemeket pótol, elindítva, erősítve olyan folyamatokat, amelyek más, hasznos elemek krónikus hiányához vezetnek. Á szervestrágyázás következtében a talajban egyes nehézelemek elérhetik az emberi szervezetre ká­ros mennyiséget. De hosszú távon az öntözés is nemkívánatos változásokat idéz elő a talajban. Mindezek természeti katasztrófához vezetnek, illetve vezettek, az Alföld szikesedéséhez például. De ha nem lehet büntetlenül öntözni, trágyázni, permetezni, akkor mit lehet csinálni? Nos, ez az, aminek a kutatására szövetkez­tek a hazai szakemberek. Nem lenne egyszerűbb átvenni a külföldi tapasztalatokat ?- Ilyen jellegű kutatásokra, kísérletekre Magyarország természeti, s nemkü­lönben történelmi adottságainál fogva is a legalkalmasabb. Gondoljon csak bele: Európa tele van hegyekkel... Vagy másként nézve: az iparilag fejlett országok­nak inkább megéri a technikai-műszaki kutatásokba fektetni pénzt, energiát... A Bioalginit meg a többiek A talajjavításban felmerüli problémákra megoldást a természetes eredetű, azaz az ásványi anyagok jelenthetnek. De melyek és hogyan? E kérdésben az alapkutatásokkal egy időben kísérleteket isfolytatnak. Nem valószínű, hogy van Európában az agrogeológiai vizsgálódásnak olyan jól kiépített rendszere, bázi­sa, mint Magyarországon. A Magyar Állami Földtani Intézet már évekkel ezelőtt elkezdte kísérleteit az ország különböző részein, köztük Bács-Kiskun megyében. Tapasztalatai alap­ján ez az intézet hozta létre tavaly a Kecskeméti Mezőgazdasági Földtani Gazda­sági Társaságot (amelynek tíz tagja és két támogatója van). A társaság tevékeny­ségének alapvető célja, hogy vizsgálja a talajjavításra számításba jöhető földtani képződmények (alginit, riolittufa, zeolit, bentonit), és a tőzeg, istállótrágya, vala­mint a kommunális szennyvíziszap hatását a Duna - Tisza közén jellemző rossz termőképességű talajon. Ehhez a Kecskeméti Törekvés Tsz területén tíz hektár áll rendelkezésükre. Az ÉBKM Vízmű Vállalat megbízásából a szennyvíziszap hasznosításával kísérleteznek (keverik ásványi anyagokkal). Mindemellett a Ke- fag kerekegyházi erdészetében és csemetekertjében állítottak be akáctelepítéshez kísérleteket. Ezek bemutatása és a tapasztalatok átadása volt a kétnapos szakmai találkozó egyik célja. A gazdasági társaságok munkájáról dr. Szolnoky Győző igazgatóval beszélgettünk. —- A térségünkben honos növénykultúrákkal: szőlővel, almával, spárgával, napraforgóval, paradicsommal, lomberdővel kísérletezünk - mondta az igaz­gató. Többször ismételve, különböző dózisokban szórjuk ki a kísérleti anya­gokat. Mérjük azok hatását a talajszerkezetre, a tápanyag- és vízgazdálkodásra, a termesztés biztonságára, gazdaságosságára, a termesztett növény hozamaira. A kutatási eredmények, a talajjavító anyagok, technológiai eljárások adaptálá­sát külső cégek megrendelésére is vállaljuk, UgyanakkoraHelvéciai Állami Gaz­daságban elkezdtük a környezetbarát Bioalginit gyártását. Kísérlet Helvécián, Félegyházán Mi az és mire jó ? — A zöldség, gyümölcs, szőlő, dísznövény és erdészeti kultúrák intenzív ho­tt Hámor Géza professzor és dr. Almási László, a földtani társaság munkatársa a kísérleti napralörgótáblánál. • A Kecskeméti Törekvés Tsz területén tíz hektáron folytat kísérleteket a földtani társaság. zamnövelő kompozituma. Csak természetes eredetű anyagokat tartalmaz. A ha­zai boltokban már forgalmazzuk, ugyanakkor az NSZK-ba, Svájcba, Áusztriá- ba mintákat küldtünk ki. A visszajelzés alapján számíthatunk megrendelésre. A svédek is kértek belőle. Ha az adott természeti körülményeik között beválik, nagyobb tételben is megrendelik. A közelmúltban egy újabb földkeverék, a Bio- BA RT gyártását kezdeményezte társaságunk. Vizsgáljuk á riolittufa nagyüzemi felhasználásának lehetőségeit. Ez a takarmánykiegészítő (baromfinak, sertés­nek, juhnak) egyúttal megköti a levegő szennyeződését, például az ammóniát. Különböző kísérleteket folytatunk az erdőfelügyelőség megbízásából Helvéci­án, a növényolaj-ipari vállalat kutatóintézetének a félegyházi Lenin Tsz-ben. Ezek a külső megrendelések többszörösen hasznosak, mert bevételt, ugyan­akkor közvetlen tapasztalatokat jelentenek a kísérletező társaság számára. Almási Márta GONDOLATOK, KONFERENCIÁRA KÉSZÜLVE Megújulásra vár az úttörőmozgalom A nemzetközi helyzet és a legfelső hazai vezetésben bekövetkezett válto­zások lehetővé tették Magyarországon a demokratizálási folyamat elkezdődé- sét és rohamléptekkel történő előretö­rését, megnyíltak az emberek, s velük együtt a titkos irattárak. Az uralkodó cgypártrendszer átadta helyét a politi­kai pluralizmusnak, kedvük szerint vá­laszthatnak az emberek a gondolkodá­suknak és érdekeiknek legjobban meg­felelő pártok, társadalmi szervezetek között. A megváltozott körülmények nem maradtak hatástalanok a gyermekvi­lágra sem. Az egyetlen, a gyerekek tel­jes körét felölelő úttörőszervezet mel­lett megjelentek más gyermekszerveze­tek, sőt, létrejöttek a gyerekek érdekei­nek képviseletét magukra vállaló és azokért harcolni kész felnőttszerveze­tek is. „Divatossá” vált az eddigi szer­vezetek — így az úttörőszervezet — létének megkérdőjelezése. Ilyen körül­mények között magától értetődő, hogy az úttörőszövetségnek el kell gondol­kodnia jövőjéről. Tárgyilagosan a hibákról, erényekről Ha végigtekintünk a Magyar Úttö­rők Szövetsége 43 éves múltján, vilá­gossá lesz, hogy mindazok a hibák, melyeket ma szemére vethetünk, az uralkodó politikai rendszer következ­ményei, mely rendszer kiskorúnak te­kintette az egész társadalmat, nem en­gedte az önálló gondolkodást, a nagy politika szolgálójává és dekorációjává tette a gyermekmozgalmat, szolgaian másolva a pionírszervezetet. Föléje he­lyezte a KISZ-t, meghatározta felada­tait, politizálásra kényszerítette, ezáltal fokozatosan elvesztette igazi gyermek­tömegszervezet lett, ahol a gyerekek többsége nem tudta elmondani, mit je­lent számára úttörőnek lenni. A moz­galom vezetői szinte 100 százalékban pedagógusok lettek, az értelmiség azon tagjai, akik mindinkább a társadalom rabszolgáivá váltak, akik nem rendel­keznek a szükséges erkölcsi és anyagi megbecsülés minimumával sem. Cso­da-e, ilyen körülmények között, ha az úttörőélet a sok lelkes úttörővezető pe­dagógus tevékenysége ellenére sem vált színessé, élményszerűvé gyerekeink számára? Ez az úttörőmozgalom még ilyen kö­rülmények között is sokat lett. Bár nem tudta foglalkoztatni a gyerekek teljes körét, de tömegmozgalom jellege lehetővé tette, hogy minél több gyer­mek számára nyújtson hasznos elfog­laltságot. Táboraival, túráival sokak számára biztosította országunk, kultu­rális értékeink megismerését, és egyben segítséget nyújtott a szabad idővel nem rendelkező szülőknek a gyermekek fel­ügyeletében, nevelésében. Tevékenysé­gével kiegészítette az iskolát, sokak szemrehányásá szerint az iskola „szol­gálólánya” lett, elvégezte azt, amire az iskola nem volt képes. A kisdobosok 6 pontja és az úttörők 12 pontja olyan követelményeket állított az úttörők elé, melyek teljesítésekor joggal lehettünk volna büszkék gyermekeinkre —, azonban a tömegjelleg, a pedagógus úttörővezetők túlzott elfoglaltsága le­hetetlenné tette az erkölcsi követelmé­nyek számonkérését. Egy sor olyan kezdeményezés indult útjára a mozgalomban, melyek miatt nem kell szégyenkezni — gondoljunk csak a kulturális szemlékre, sportren­dezvényekre, turisztikai akciókra, pró- bázásokra, éves mozgalmakra, úttörő- gárda-szemlékre, a vörössipkásokra, a játékvárakra, a különböző jubileu­* * 1 ---1142 „ s ok-sok forint értékű haszonhulladék­gyűjtésre stb. Egyértelműen megállapítható, hogy a hibák és fogyatékosságok ellenére az úttörőmozgalom volt az egyetlen társa­dalmi szervezet, mely szándékában mindig jót akart, soha nem okozott rosszat tagjainak, s csupán az vethető szemére, hogy — önhibáján kívül — nem mindig és mindenben sikerült cél­jait elérnie. Követelmények a jövőben Ez a nagymúltú szervezet bebizonyí­totta, szükségük van rá a gyerekeknek, szülőknek egyaránt, még akkor is, ha sok kritika éri múltja, tevékenysége mi­att. Természetesen az úttörőszövetség­nek is meg kell újulnia. Önálló, függet­len gyermekszervezetként kell működ­nie — nem kisajátítva magának az ösz- szes gyereket, hanem együttműködve más, az alkotmányos keretek között tevékenykedő gyermekszervezettel, tá­maszkodva a felnőtt-társadalomra, ki­emelten a szülőkre, akiket partnernek tekint a gyerekek nevelésében. A szövetség tagjainak nevükhöz mél­tóan vállalniok kell a haladás hirdetői-- nek és előremozdílóinak szerepét, de­mokratikusan kell funkcionáltatniuk közösségeiket, szervezeteiket, az ön­kéntesség elvének betartása mellett. Nem szabad, hogy politikai és ideoló­giai küzdőtérré váljon a gyermekszerve­zet, ugyanakkor ápolni kell a szabad­ságharcok hőseinek emlékét, törekedni kell a nemzeti, nemzetségi értékek meg­ismerésére, megőrzésére, gyarapítására, a hazaszeretet elmélyítésére. Programjait úgy kell formálnia, hogy több lehetőséget kínáljon a játék­ra, a természeti és társadalmi környezet momcmumtOT vAHelmére és átalakítá­sára az emberi kultúra elsajátítására. Egészséges, alkotó gondolkodó, érték- termelő embereket kell nevelnie. Mind­ez nem megy a régi módon. Tudomásul kell venni, hogy nem min­den szülő, így nem minden gyerek vá­lasztja az úttörőmozgalmat, de akik ezt választják, azoknak nem szabad csalód­niuk. Ehhez a mozgalomnak olyan veze­tőkre van szüksége, akik értenek hozzá, a gyerekek, az ügy szeretetéért csinálják, akiknek vannak önálló gondolataik, s nem mindent felülről várnak. Az úttörőszövetséggel szemben tá­masztott követelmények új, rugalma­sabb szervezeti formát igényelnek, melynek a tartalmat kell szolgálnia. Er­re már vannak példák országszerte, tő­lük nem szabad idegenkedni. Közös gondolkodást ■ Konferenciára készül az úttörőszö­vetség. A november végén megrende­zésre kerülő konferencián nem kisebb a tét, mint az úttörőszervezet léte és jövője. Ezt kell most végiggondolnia minden a gyerekek érdekeit és az úttörőmozgalmat szívügyének tekintő — felnőttnek, pedagógusnak és nem pedagógusnak, úttörővezetőnek és nem úttörővezetőnek. Ez a szövetség eddig is tett annyit a gyerekekért, hogy léte nem lehet kétséges egyetlen felelő­sen gondolkodó személy előtt sem, a létezés hogyanjára az országos tanács vitára bocsátja a 43 év történelmi érté­kelésére vonatkozó gondolatokat és előszóval az új alapszabály-tervezetet. Van még idő a konferenciáig a fele­lősségteljes közös gondolkodásra, mely nagy segítséget adhat a konferencia résztvevőinek a hagyományokhoz és értékekhez ragaszkodó, de szellemé­ben, szervezetében új úttörőszövetség létrehozásához, melyet sokan akarnak és melyért sokan aggódnak hajdani és mai úttörők, úttörővezetők és támoga­tók egyaránt. Dr. Szedres! István, Kecskemét, Ady E. u. 22. „SEHÁNYAS!”, „MAMA!” ÉS AZ UTCA MOCSKA Környezetszennyezés szóval és tettel — Hogy van? A máskor egy kurta válasszal vagy vállrándítással elintézett kér­dés ma — úgy veszem észre — tű­ként hatol be az emberek dobhár­tyájába, s még kissé azon túl is. Legtöbbször érzékeny területeket érint, mint azt gondjaikkal hozzánk forduló kecskeméti olvasóinktól is tudjuk. Jöjj el, Európa! —- Nem vagyok fiatal már — hal­lom az Erkel utca 2. számú házban Nagy Ferencnétől —, elmúltam hat­van, talán ezért is jobban fáj, ami­kor megalázó helyzetbe hoznak. Egy szerda reggel kint várakoztam a buszállomáson és egy, lángost eszegető, gépkocsivezetőtől kérde­zem: „Megmondaná, hogy két meg­állóval lejjebb hányas kocsi áll?" Udvarias érdeklődésemre ez a hety­ke válasz: „Sehányas!" Nem hagytam annyiban a félváll­ról odavetett feleletet, elmentem a Volán igazgatóhelyetteséhez. Az megértőén fogadta panaszomat és elnézést kért az udvariatlanságért. Megígérte, kideríti, ki volt a sofőr és figyelmezteti, hogy többé ilyen* hányavetien ne beszéljen az utasok­kal. — Hiányzik a tiszteletadás a fia­talabb nemzedékből — így látja ol­vasónk —, vagy mi, hatvan éven felüliek lettünk érzékenyebbek? Ha a nemzet Európához akar fölzár­kózni, megteheti-e például egy hen- lesüzleli eladó, hogy lemamáz en­gem, a vásárlót, amikor azt tuda­kolja tőlem: rajta hagyhatja-e a mérlegen a tíz dekagrammal több húst? Ezt a mamázást nem tűröm el... értse meg a kiszolgáló! Bécs- ben sokkal udvariasabbak a keres­kedők. Ha nem hiszi el, győződjön meg róla, hogy ott „Uram!"-nak vagy „Asszonyom!’’-nak szólítják a vevőt. ' Azért, persze,- nem kell okvetle­nül Bécsbe menni, bár akinek futja a pénzéből és az idejéből, miért ne szerezhetne ott is tapasztalatokat. Budapesten is vannak olyan üzle­tek, ahol joggal érzi úgy a látogató, hogy őt várták. Nagy Fcrencnénck az egyik fővárosi boltban annyira udvariasan kínált az eladó egy ru­hát, hogy nem tudott neki ellenáll­ni, megvette. Ha akkor kérdeztem volna tőle, „Hogy van?", bizonyára azt feleli: —- Köszönöm, jól! Kecskemét: koszos város Hogyan lehetne jobban, embe­ribb módon élni a — most már me­gyei városi rangot kapott — telepü­lésen? Ez is sokunkat foglalkoztat, mióta az itt lakók közérzetére, han­gulatára malomkőként nehezedik, hogy Kecskemét egy koszos város. S míg a „Sehányas!", a „Mama!" és az egyéb, bárdolatlan kifejezések a mindennapi érintkezésben az embe­ri méltóságot sértik, a lakóhely szennyezettségével és gazdátlansá­gával is komoly aggodalomra ad okot. Levélíróink számtalanszor kérik, hogy tegyünk igazságpt ebben vagy abban a kérdésben. így történt a napokban is, amikor a Tinódi utcá­ba hívtak bennünket. Egyik lakótársukra panaszkod­tak a többiek, hogy az ablakon ki­önti a zsíros mosogatólevet, vödör­ből vizet zúdít az erkélyre, emiatt a gyerekek tapicskálnak a járdára csurgó szennyes lében, felhordják a talpukon a sarat a lakásokba. A la­kótársak mindent megpróbáltak. Szép szóval kérték a földszinten élő asszonyt, hogy változtasson a ma­gatartásán, ám eddig hiába. Majd az újság! Körültekintést kíván egy ilyen „ringbe” beszállni és ott döntőbíró­nak lenni, hiszen ami a házbeliek­nek nem ment, miért menne az újságírónak. Mégis, hajlok a párbe­szédre. Haliga ttassék meg a másik fél is! így derül ki, a bepanaszolt asszonnyal való beszélgetéskor, hogy ő hogyan látja a dolgokat. Vádlottból vádló — Ki szokta önteni a zsíros le­vet? Ugyan már! A konyhában itt a mosogató. Miért önteném ki? —- Igaz, hogy az erkélyről lecso­rog a víz a járdára? — Az erkélyt leöntöm, de a jövő­ben vigyázok, hogy olyankor távo­labb legyenek a gyerekek. És arról nem beszéltek a lakótársak — for­dította meg a kérdést —, hogy ne­künk meg milyen kellemetlensége­ket kell miattuk elviselni? Reggel 5 órától itt pöfögtetik a Trabantjai­kat az ablakunk alatt, benzinfelhő-» ben reggelizünk. A felső emeletek­ről az erkélyünkre rázzák a szőnye­geket. Mi kapjuk a port, akár tet­szik, akár nem. Meglepő, hogy míg bent szinte patikatisztaságú a lakás, a háziasz- szony nagy gondot fordít erre, kívül ennek már nincs folytatása. Százfé­le hulladékot rejt az ablak előtti bokor. Konzervdoboz és papír- zsebkendő is van alatta. Jóízűen lakmároznak a hangyák. Nem messze ide egy kukára való szemét: a fűre borították. Összetört, félig a földbe süllyedt pad siralmas látvá­nya zárja a képet a Tinódi utcai házsor közvetlen közeiének elha­nyagoltságáról. Kik segíthetnének ezen a helyze­ten? A lakók. Este a nők nem mernek kimenni Eszi, marja a várost másutt is a gazdátlanság erről számol be Kanyó Gábor a Batthyány utca 27. szám alól. A társasházban, ha el­romlik a lift, ez a terhes és kisgyer­mekes anyákat, s a fájós lábú időse­ket sújtja leginkább. Az ajtók csap­nivalóan rossz minőségűek, zárha- tallanok, a kerékpár-, a babakocsi-, a cipő- és a ruhalolvajoknak köny- nyü a dolguk. Sötétedés után a nők nem mernek egyedül közlekedni a házban. A harmadik emeleti lép­csőházban, ahol Kanyó Gábor is lakik, fekete festékkel valaki bemá­zolta az ajtót, a villanykapcsolót és a villanyórát. A rendőrök egy hét alatt hét olyan betolakodót távolí­tottak el az épületből, akik a sze­mélyfelvonó gépházában ágyaztak meg maguknak. Parkoló van — WC nincs Elkeseredett lakók állítanak meg az Arany János utcában. Dr. Ador­ján Mihály tanácselnökhöz készül­nek, tiltakozni akarnak, de előtte elmondják nekem is, hogy miért ennyire harciasak. Azt meglátják, ugye emlé­keztetnek a lapunkban kedden Út- tévesztök címmel közölt képes in­formációra —, hogy az Arany Já­nos utcában néhány kerékpáros fel­ment a járda szélére. Miért? Mert az autóktól már nem tudnak és nem mernek az úttesten közlekedni. El­foglalnak minden zugot, beférkőz­nek mindenhová a kocsik. (A jár­dán való kerékpározásnak, néze­tünk szerint, egészen más okai van­nak. A szerk.) Veszélyben a gyalogosok! Csütör­tökön délben egy busz a Nagytemp­lom melletti Hock János utcában akkora helyet lefoglalt a járdán, hogy a sovány emberek is csak has- mánt oldalt fértek cl az elter­peszkedett járműnél. Szóval... ír­jon a Petőfi Népe javasolják a gyalogosok és a kerékpárosok rossz helyzetéről is, s adjon hangot az Arany János utcaiak panaszá­nak. Elmondják, hogy mióta kész az autóparkoló a rendelőintézet és az utcájuk között, a lépcsőházakba és a liftekbe járnak a szükséghely­zetben levő autósok kis- és nagy­dolgaikat elvégezni, mivel a tanács nem épített nekik nyilvános WC-t. (A Balatonnál ezt úgy oldották meg, hogy mozgó illemhelyeket te­lepítettek a partra.) Élni hagyni! Ki vállalhatja a felelősségei azért, hogy egy ekkora lakóhelyen ilyen megrontott környezetben éljenek to­vább az emberek, mint Kecskemé­ten? Látja-c a tanács a füstös-poros levegőt, amelyben egyre több a sá­padt arc — „dolgozik” a szervezet­ben a kipufogógázok sokféle káros terméke , s amely megakadályoz­za, hogy énekórákon ablakot nyit­hassanak az iskolákban. Fű, fa, le­vegő, házak és emberek beavat­kozás nélkül tönkremennek a lég- szennyezéstől. Mégis: Öveges Lász­ló építési és közlekedési osztályve­zető szerint legfeljebb 1995-re vár­ható, hogy a helyzet lényegesen ja­vul. Addig, fokozatosan, a külső körutakra terelik át a forgalmat a megyei város szívéből. így lesz majd a nagykörútból kiskörút. — A tanácstcstületnek el kell fo­gadnia a forgalomelterelésre vonat­kozó tervjavaslatot — bizakodik az osztályvezető —, mert különben nem maradunk életben. 1995? Késő...,- nagyon késő! Hamarább kell a „mentőövet” be­dobni, hiszen már így is nyakig ér a szenny! Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents