Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT „FANTOMCSAPAT” A KOSÁRPÁLYÁN ...? Sztrájkoltak a játékosok, fölmondott az edző • Miért hátrált meg Rezák László? # Ki „kényszerítette” Boros Mihályt? # Elnyomták-e a klubban a kosarasokat? • Megkapták-e járandóságukat a sportolók? # Miről szavaztak a játékosok? • Osszeáll-e a csapat a bajnoki rajtra ? A zuhanyújság már rég beszámolt az esetről. Hetek óta rebesgetik Kecskeméten, hogy nagy baj van a férfi kosár­labdázóknál. A lengyelek, Stankiewicz és Pyszniak Paks- ra igazoltak. (Sokan állítják, hogy nem baj, mert a ráját­szásban enyhén szólva sem teljes erőbedobással játszot­tak végig néhány meccset. . .) De a „magyarok” közül is többen másfelé kacsingatnak. A szakosztálynak üres a kasszája, nincs a csapatnak technikai vezetője és szakosz­tály-vezetősége. A legfrissebb információ szerint bedobta a törülközőt az edző, Rezák László is. Látszik minden mozdulatán: készült a beszélgetésre. Sűrűn teleírt lapot tart maga előtt, onnan „puskázik”. Szarvasra készül a főiskolával, főállásban a kertészetin tanár. A kosáredzőség csak mellékes volt. Igen, csak volt, mert valóban beadta a fölmondását, tehát a hír igaznak bizonyult.- Nyolc esztendeje kerültem az első csapathoz. Azóta nem tudom eldönteni, hogy a klub van a szakosztályért, vagy fordítva. Könnyű lenne most, utólag, vádaskodni, nem is akarok, de egy biztos: valami nem stimmel a KSC-ben! Nem tartom nagy edzőnek magamat, de azt érzem, hogy megfelelő körülmények közt, az egyesület hathatós támogatásával sokkal jobb eredményeket érhet­tünk volna el. Néha elgondolkodtam azon: mi lenne, ha csak a kosárlabdával, az edzőséggel foglalkoznék? Mun­kám háromnegyedét a körülmények megteremtése, ki­alakítása vette el, s csak a többi jutott a sportra. Mindig azt éreztették velünk a KSC-ben, hogy tegyük össze a két tenyerünket, amiért csinálhatjuk a kosárlabdát. Csak a középszerűség volt a jó, ha véletlenül jobb eredményt értünk el a vártnál, már ferde szemmel néztek ránk. Persze, mert amikor reménytelen helyzetből fölkerültünk az első tízbe, akkor többet mertünk kérni. Aztán meg­kaptuk: ti akartátok a följutást, akkor teremtsétek meg a feltételeket is a magasabb osztályhoz! Be kellett lát­nunk: átigazolásokra valóban nem futja, meg kell szer­veznünk a hatékony utánpótlás-nevelést. Szépen alakul­gattak a dolgok, országos bajnok serdülő- és negyedik ifjúsági csapatunk van. Erre mi történik? Az úttörő kor­osztálytól lefelé az összes utánpótlásedzőnek fölmond­ták, igaz, nem csak kosárlabdában. Mi lesz most a tehet­ségekkel? Az elmúlt bajnokságban kiesett a felnőttgárda, fölkészülés előtt ismét hallottuk a varázsszót: oldja meg a szakosztály a problémáit. Megszoktuk már, hogy min­den csak az utolsó pillanatban rendeződik el, nem is vettem túlságosan zokon a dolgot. A játékosok viszont kijelentették: addig nem kezdenek el edzeni, amíg az egyesület ki nem fizeti nekik a január (!) óta esedékes járandóságukat, ami fejenként 15-20 ezer forintra rúg. Közben lemondott a szakosztály-vezetőség, úgy éreztem minden rajtam csapódik le. Nem bírtam tovább, én is elküldtem Király Józsefnek a felmondásomat. A válasz­ban elfogadták a döntésemet, azt azért hozzátették: nem szép, hogy cserbenhagyom az egyesületet. Csak hallo­másból tudom, hogy a játékosoknak megmondták: ha játszani akarnak, akkor keressenek maguknak edzőt, intézőt és szakosztályvezetőt. Egyébként állandó, vissza­térő probléma a KSC-ben a pénzhiány. Ha kérünk, csak tehetetlenül széttárják a kezüket: nincs. Aztán a legutolsó pillanatban, amikor már minden veszni látszik, mégis ■ adnak. De mi szükség van a lelki csatákra? Úgy látom, a klubban kihasználják azokat, akik bigott módon szere­tik a sportágukat, mert tudják, hogy rajtuk mindig lehet csavarni egyet. Rajtam már többet nem képesek! Nem hagytam cserben a KSC-t, de addig jutottam az évek során, hogy még a kosárlabda szabályait is szeretném elfelejteni zárja nagymonológját a volt vezetőedző. Jó pár nappal később, csütörtök este a városi sport- csarnokban. Egy pillanatra az újságíró is érzi a kosaras technikai vezető niányát: a KSC nemzetközi meccset játszik a lengyel Gdansk csapatával, ám ember nem akadt az együttes körül, aki erről értesítette volna a helyi sajtót.. . A karzaton Boros Mihály, aki egy esztendeje hagyta abba a kosárlabdát. Úgy hírlik, addig-addig „fenyeget­ték” volt csapattársai, amíg el nem vállalta az edzőséget. Igaz a hír, „mester" ? Fanyar, kényszeredett mosoly a válasz, majd egy kér­déssel indít. Mester? mondja, majd megadja a feleletet is. Nem, egyszerű edzőcske, aki valóban elvállalta egy évre a megbízatást, amelyhez a szövetség külön engedélyt adott, mivel csak segédedzői papírom van a szakmából. Sokan kérdik mostanában, miért mondtam igent akkor, amikor több, nálam képzettebb szakember visszautasí­totta a fölkérést. Egyszerű a válaszom. Azért, mert nem akartam, hogy megszűnjön a szakosztály és szélnek eresszék a fiúkat. Valahogy meg kell menteni a kecskemé­ti kosárlabdát! Többen távoztak a csapatból, miközben az ellenfelek külföldi kosarasokkal erősítettek. Boros edző számit-e Boros Mihály játékára? A két lengyel, valamint Lakosa és a nagyon tehetsé­ges Korcsog távozott a nyáron. Visszajött Horváth Imre, s ha minden igaz, én sem csak a kispadon izzadom majd végig ezt a — várhatóan rendkívül nehéz — bajnokságot. Sokatmondó tekintet kíséri mondatait. Beszélgetés közben az edzői szoba szekrényében turkál, ki-be pakol papírokat, igazolásokat vesz elő. Később jegyzőkönyvet készít össze, papír, indigó, papír, indigó, papír, ahogy a szabály megköveteli. Van-e már technikai vezetője az együttesnek ? A jelek szerint még nincs ... — De van! Horváth „Pipi” vállalta, úgy, mint én az edzősködést: társadalmi munkában, a játék mellett. Ná­lunk most ez a divat... Az újdonsült vezetőedző szerint miként áll most a szakosztály szénája? Rendeződtek a dolgok, vagy sem? Nem foglalkozom a szakosztállyal. Nekem egyetlen feladatom van: a közelgő bajnoki nyitányra a lehető legalaposabban fölkészíteni a csapatot. Közben munka­helyemen, az Agszirkoop G. T. számítógépei mellett is helyt kell állnom, a szakosztály problémáinak megoldása nem az én föladatom hadarja és már rohan le a pályára, kezdődik a mérkőzés. Hogy Boros Mihály jól számított-e, azt a jövő hivatott eldönteni. A csapat mindenesetre a pályán van, igaz, játékuk nyomán még gyakran megcsikordul a parketta. A karzat irodái népesek: Az egyikből gondterhelt arccal lép ki Tóth Béla, a kosárlabda-szakosztály elnöke, aki szintén beadta a fölmondását nemrégiben. Igen, én is lemondtam a megbízatásomról. Nem sértődésből, hanem az elveim alapján. Senkinek sem sza­bad a kelleténél hosszabb időt eltöltenie feladatkörében. Három évet ténykedtem a szakosztály élén, most jöjjön más, jobb, hatékonyabb elképzelésekkel. Én pedig ugyanúgy tagja maradok a szakosztálynak, mindenben segítem a csapatot, ahogy eddig is tettem. Ön nem érezte úgy, mint Rezák László, hogy a klub magára hagyta a kosarasokat, mostohagyerekként kezelte a szakosztályt? — Nem, nem volt így. Látni kell, hogy a városban nincs igazi gazdája a sportnak. Tanácstag vagyok, na­gyon készülök a legközelebbi ülésre, ahol a sport lesz a fő téma. Lám, Baján megér a sportélet tizenkétmilliót; Kecskeméten csak alig több mint hármat. Ha a városi tanács a költségvetésének a fél százalékát a sportnak adná, hamar megszűnnének a KSC, így a kosarasok égető anyagi gondjai is. Nem a felnőttcsapatoknak kelle­ne a pénz. Nem, hiszen a szakosztályunk igazolt verseny­zőinek a nyolcvan százaléka utánpótláskorú még! — Hogy fogadta Rezák lemondását? Nyolc év hosszú idő ugyanazon a kispadon. Akart, lelkesedett, de azt hiszem, nem tudta megértetni magát a játékosokkal. Sokat volt távol a válogatott miatt, ami, azt hiszem, rányomta bélyegét a csapat teljesítményére is. A kiésés nem csak rajta múlott, de azt hiszem, nem tudott már megújulni, megértem a döntését. —- Boros jobb megoldás? Jelen pillanatban bárki jobb megoldásnak tűnik. Többekkel beszéltünk, különböző okokra hivatkozva mindenki nemet mondott. Maradt Misi, nagyon lelkes, a játékosok hallgatnak rá. Megkapták-e a játékosok az elmaradt pénzüket? — Még nem, de szóban megegyeztünk, Hogy szeptem­ber 23-áig rendezi a klub és a szakosztály az adósságát. Persze, ez kétélű dolog. A játékosok azt vállalták, hogy kiharcolják a bentmaradást a legjobb tíz közt. Mi is vállaltunk kötelezettségeket a bajnokság idejére. A csa­pat kiesett, nekünk viszont fizetni kell... No, nem is itt van igazából a gond, hanem a magyar sport sajátságos helyzetében keresendő a probléma. A mi költségvetésünk másfél millió, a Videotoné hétnél is több. Külföldieket igazolnak, könnyedén meg is tartják őket. Nem tudjuk velük fölvenni a versenyt csupán lelkesedéssel. — Kecskeméten is játszott két lengyel. .. — Bele is tört a bicskánk! Az első évben rászolgáltak a pénzükre, velük jutottunk föl az elitmezőnybe. Ütána viszont gyengén játszottak, ellentétek voltak miattuk a csapatban, az egyesületben és a szakosztályban is. Mikorra lesz újra szakosztálya a férfi kosarasoknak ? Hamarosan, több jelölt van az elnöki posztra. Szá­mítunk a régiek, a nagy elődök segítségére is. Meglátja, a kosarasszív segíteni fog, rövidesen megoldjuk a gondo­kat - mondja és siet az üresen kongó nézőtérre szurkol­ni, izgulni a csapatért, úgy, mint hosszú esztendők óta bármikor. □ □□□□□ S a csapat meglepően jól játszik, győz 110—97-re a lengyelek ellen. A csapzott, izzadt játékosok közt csönde­sen ballag a kapitány, Felföldi Kálmán. A sztrájkról kér­dezem. Sajnos, rosszul sült el! Mi a klubot szerettük volna arra kényszeríteni, hogy az egy esztendeje esedékes meccspénzeket fizesse végre ki. Amíg ez,nem történik meg, addig nem edzünk. Erre mi történt? Éppen az vette ellene irányuló akciónak az egészet, aki hosszú évek óta a legtöbbet segíti a csapatot. Tulajdonképpen miatta, Tóth Béla miatt hagytunk föl az egésszel. Szóbeli ígéretet kaptunk az adósság rendezésére. Valóban azt az utasítást adta a játékosoknak a klub vezetősége, hogy keressenek edzőt, szakosztály- és techni­kai vezetőt? Nem egészen így hangzott el a fölszólítás. Király József azt mondta, találjuk meg a nekünk legmegfelelőbb szakembert, aztán a többit majd az egyesület megbeszéli az edzővel. — Kiket kértek föl? — Kégel Tamást, Szabó Ferit, Tóth Győzőt. Mindany- nyian nemet mondtak. Misit a csapat is akarta, győzköd­tük, végül rábeszéltük. — Rezák László neve föl sem merült? — Először is azzal kezdtük, hogy titkos szavazást tartottunk, maradjon-c Laci vagy sem? Heten adtuk le a cédulákat, s csak az első hatot néztük meg . .. — Valóban voltak ellentétek a játékosok és a volt edző közt? _ Én úgy mondanám, már nem volt harmonikus a kapcsolat. A rájátszásban csúcsosodott ki minden. Nem volt technikai vezető, a lengyelek egy hónapja nem kap­ták meg a fizetésüket, Pyszniak ráadásul rákapott az italra. Laci nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Szerintem, jól jön neki a pihenés, állítom, egy év múlva már egészen másként látna ismét munkához. — S mi lesz egy év múlva a csapattal? Sokan már előre elkönyvelik a kiesést. Én örök optimista vagyok. Mindössze egy hetet nem edzettünk, azóta viszont mindenki teljes odaadással készül. Az ellenfeleket jól ismerjük, igaz, kiegyensúlyo­zott a mezőny, de jó a sorsolásunk. Az glső négy forduló­ban akár nyolc pontot is elérhetünk, s akkor nem lehet baj. Ott leszünk a csoport első négy helyezettje közt! így a csapat kapitánya. Aztán siet az öltözőbe, mert zár a csarnok. A villanyoltás után mintha fény pislákolna a kosara­sok öltözőjében: mégis összeáll a csapat Kecskémé- ten...? Rajtmár István A SZÁGULDÓ ZSÁMOLYOK KONTINENSBAJNOKSÁGA Bakos András a sztárok közt 4 Augusztus utolsó hétvégéjén Svédor­szágban adott egymásnak randevút az európai gokartos élmezőny az Inter­continental -A kategóriában. A Vüt- tern-tó déli partján fekvő Jönköping városában 12 ország 66 legjobb karto- sának részvételével rendezték még e géposztály Európa-bajnokságát. A fi­náléra a finnországi és az olaszországi előselejtezőkön át vezetett az út. Bakos András, a kecskeméti Calderon! Go­kart Klub 16 éves versenyzője még má­jusban, az olaszországi Pomposában szerezte meg a jogosultságot arra, hogy indulhasson a kontinensbajnokságon. Ez eddig magyar kartozónak még soha nem sikerült. A kecskeméti fiú nagyon készült a versenyre. Sikerült gépéhez megfelelő mennyiségű gumit szereznie, az NSZK- beli Hettschell cégtől kapott három új KZH motort. A szakemberek szerint volt keresnivalója a döntős helyezések elosztásánál. Már a szabadedzésen lát­szott, hogy „fekszik” neki a jönköpingi pálya. A legjobb 20 versenyző között futotta a köröket. Ezt követően került sor az időmérés­re, ahol a magyar fiú nem kis meglepe­tésre ragyogó időt ment, megelőzve a nála sokkal esélyesebbeket. Ennél jobb bemutatkozást kívánni sem lehetne. Az időmérés alapján a kartosokat 6 cso­portba osztották, és megkezdődtek a selejtező futamok. Bakos az első fu­tamban 18 versenyző közül az 5. helyen végzett. A mezőny kiegyenlitettségére jellemző, hogy a futamgyőztes az idő­mérésen 45,32 mp-es időt ért el, de a 25. helyezett is belül volt a 46,32 mp-en. A legesélyesebbnek az olaszok szá­mítottak, az ő győzelmüket könyvelte el előre mindenki. Mi kell a jó ered­mény eléréséhez? Príma motor és váz, jó gumik, egy tehetséges versenyző és 50% szerencse. Ez utóbbi az, amely a második időmérő futamtól kezdődően elpártolt a magyar fiútól. A negyedik helyen száguldott, amikor eddig még nem tapasztalt hiba történt, a gyertya­pipa leesett. Mire visszatette, a mezőny elhúzott mellette. A következő három időmérő futamban sem volt sok szeren­cséje. Egyszer „kéfékezték”, megpör- düít a pályán és ez jelentős idővesztesé­get okozott. Az ötödik futamban pedig előzés közben letolták a pályáról. Eb­ből is látszik, hogy a kartozás nem kis­asszonysport. A profi versenyzők el­szívják az újonc elől a levegőt. Bakos az időmérések alapján a 45. helyen végzett. A legjobb 28 versenyző simán jutott a 34-es döntőbe. A fenn­maradó 6 helyet a reményfutamban le­hetett elcsípni. Itt Bakos, a 15. helyről indulva, a kilencedik kör után már a nyolcadik helyen haladt. Mindaddig versenyben volt, amíg a gépe bírta szuf- lával. De ekkor a fékben eltört egy csavar, és elfolyt a fékolaj. Andris kénytelen volt kiállni. így a legjobb 34 közé nem került be. Az EB-döntőben, amely hatalmas küz­delmet hozott a 34 versenyző közül csak 14 ért célba. A kontinensviadalt a holland Verstappen nyerte, az olasz Crinelli és a dán Munkholm előtt. A fináléba nem jutott kanosoknak Szövetség Kupa elnevezésű versenyt rendeztek. A 20 körös elődöntő után a döntőben ahol 30 körön át fogyasz­tották a km-eket — Bakos végül a má­sodik helyet szerezte meg. A verseny végén a Nemzetközi Kart Szövetség elnökhelyettese, Robert Langford úr gratulált a magyar fiúnak. Szerinte Andris mutatta be a mezőny legszebb, legtisztább előzéseit, kezében van az igazi kiugrás lehetősége. Bakos András első jelentős nemzet­közi felnőttversenyérő! kissé csalódot­tan, de egy kontinensbajnokság tapasz­talataival felvértezve érkezett haza. Októbertől megkezdi a téli alapozást és a felkészülést a jövő évi, angliai Euró- pa-bajnokságra. Szabó Etelka KECSKEMÉTI FIÚ A SERDÜLŐVÁLOGA TOTTBAN Az alma ezúttal sem esett messze a fájától Mészáros András a kecskeméti súlyemelés „hőskorának” egyik ki­emelkedő egyénisége volt. Az 1960-as években a Kecskeméti Spartacus pat­ronálta a súlyemelőket, a maga sze­rény eszközeivel. A versenyzők — akik az országos nagyságokkal szem­ben csak szerény amatőröknek számí­tottak — néhány szép eredménnyel hálálták meg a gondoskodást. Ilyen kiugró teljesítménynek számított Mé­száros András országos bajnoki aranyérme, a 60 kg-os súlycsoport­ban, 1965-ben. Nem kisebb ellenfele­ket győzött le, mint a világversenye­ken is induló Bagócsot és Benedeket, RÖVIDEN • Szeptember 5-én, kedden 17.30-kor ismét nem­zetközi kosarasesemény lesz a bajai Posta Sándor sportcsarnokban. A BSK a szegediek vendégeként hazánkban túrázó lengyel Gdansk együttesét fogadja. Várható, hogy a hazaiak színeiben bemutatkozik a közelmúltban leszerelt Mihálovics, a visszaigazolt Palás és a külföldről hazatért Likár is. • Juan Antonio Samaranchot újabb négy eszten­dőre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökévé vá­lasztották a Puerto Ricó-i San Jüanban, a NOB 95. ülésén. A kínai Csen Liang-ho a negyedik alelnök, míg az amerikai Robert Helmicket a végrehajtó bi­zottság tagjává választották. •Tüntetés volt az MLSZ székháza előtt. A honi futball szerelmesei közül néhány tucatnyian csütörtö­kön délután kulturáltan, szenvedélyektől mentesen tüntettek a Magyar Labdarúgó Szövetség Népköztár­saság úti székháza előtt. Amint Czékus Lajos, a szö­vetség főtitkárhelyettese elmondta: mintegy ötvenen- hatvanan gyűltek össze, s az MTK-szurkolók nevében beadványt nyújtottak át dr. Laczkó Mihálynak, az MLSZ elnökének. Ebben kérik a szövetség első em­berét, hogy a bundabotrányban való részvétel miatt eltiltott Hannich Péter, az MTK-VM labdarúgója részére adjon játékengedélyt. A hozzávetőleg 150 aláírással ellátott folyamod­vány átvétele után dr. Laczkó Mihály ígéretet tett arra, hogy a szövetség elnöksége legközelebbi ülésén, szeptember 12-én foglalkozik a kérés elbírálásával. Megrendelő .(Bélyeg nélkül feladható.) POSTAHIVATAL Postaszolgálati HELYBEN lolt csapat mérkőzésen, a 64 kg-ban Mészáros Péter képviseli a magyar szincket. Milyen eredményre képes? — Az edzéseredményei alapján a szakításban 95, a lökésben 115 kg-os eredményt várok tőle. Ez 210 kg-os összteljesítmény, ami 16 éves korban már igen jó eredménynek számít. Re­mélem, ezzel a győzelmet is megsze­rezheti.- Mit vár az edző a Mészáros fiúk­tól? Mindkettő nagyon tehetséges cs szorgalmas. Ha így folytatják, akár a csúcsra is feljuthatnak. • Startol a mezőny. A táv 15 kör. • Egy jó ka­nyarvétel so­kat számíthat. • Előzés köz­ben. • Bakos And­rás a dobogó második fo­kán, kezében a pezsgővel. Az alma nem esik messze a fájától. Az egykori bajnok fiai, András és Pé­ter a KSC súlyemelő-szakosztályá­ban Kasza György edző tanítványai­ként folytatják ott, ahol édesapjuk abbahagyta. Az idősebb fiú, András az ifjúsági korcsoportban, a 60 kg-os mezőny­ben már ért el néhány szép helyezést. A fiatalabbik, Péter, tagja az orszá­gos serdülőválogatottnak. — A hét végén Péter a válogatott­ban is bemutatkozik újságolta Ka­sza György edző. A Kassán, szep­tember 2-án sorra kerülő Csehszlová­kia—Magyarország serdülőváloga-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents