Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-21 / 223. szám

1989. szeptember 21. «PETŐFI NÉPE • 5 Két, de inkább három évtizedes nemesítői munka első eredményeit kasszírozhatják a Kertészeti Egyetem Sző­lészeti és Borászati Kutató Intézete (SZBK1) e témával foglalkozó munkatársai. Az ötvenes évek végétől szüle­tett, keresztezett szőlőhibridek sokszori szelektálása — és hosszú éveken keresztüli — vizsgálata után, az idén hoznak igazi termést azok, amelyeket már a gyakorlat is kipróbált. Sőt, az első szüretek terméséből már az egyszer fejtett, kis mennyiségű borok is a pincében érlelődnek. Az Intézet Tudományos munkatársa, e téma kutatás- vezetője, dr. Hajdú Edit azonban nemcsak e fajták úgymond népszerűsítésére törekszik beszélgetésünk alatt, hanem a szőlőágazat mai helyzetének egészébe próbálja illeszteni e vállalkozásukat. NEHÉZ ÉVJÁRAT /yf rr • aj Szolovizsgak A z agrárválság megrendítette a szőlészetet is, de új gondola­tok is születtek. Sokat beszélünk mostanában arról, hogy a mező- gazdaság egyes ágai nem a nagy­üzemi termelésben vannak a leg­jobb helyen. Ilyen például a szőlő, amelyről nagyon sokszor elmond­juk, hogy csak úgy termelhető, ha letérdel mellé az ember. A kisgaz­daságoknak mások a lehetőségeik, mint a nagyüzemeknek. Könnyen belátható, hogy egy 100 hektáros szőlőültetvényt nem lehet adott időpontban — mondjuk egy kárte-' vő rajzásának óráiban — végigper­metezni, míg a kisgazdaságban er­re igenis van mód. Az is igaz — hiszen egyre inkább a kevesebb vegyszer felhasználása a törekvés — hogy az időpontok pontos be­tartása mellett előtérbe kerülnek a rezisztens fajták, amelyek egy vagy több betegségre nem fogékonyak, tehát kevesebbféle vegyszer szük­séges a termelésükhöz. — Az utóbbi évek időjárása a fagyérzékenységre is figyelmeztet. — Bács-Kiskunban is úgy igye­keztünk, hogy ne ugyanazon a ter­mőhelyi adpttságon próbáljuk ki a fajtáinkat. így Allampusztán, Ke­celem Izsákon, Soltvadkerten és Jánoshalmán állítottuk be kísérle­teinket, de elvittük a hibrideket a Mátrába is, két gazdaságba. Ez utóbbi azért figyelemre méltó, mert az egyik helyszín Etyek, ahol arra készülnek, hogy egy új borvi­dék hírnevét alapozzák meg. Visz- szatérve az időjárásra, ezeken a különböző területeken természete­sen nem ugyanolyan mértékben pusztított a fagy, de átlagban és általánosságban lehet levonni kö­vetkeztetéseket. A természet maga is szelektált a fagyos évjáratokban. A kísérleti ültetvények mind ma- gasművelésűek, tehát eleve jobban kitettek a fagyhatásnak. Mi úgy vizsgáltuk a növényt, hogy nem­csak a lehúzott szálvesszőket néz­tük meg, hanem elsősorban a felső. részeket. A tapasztalat, hogy a leg­jobb téltűrőknek az interspecifikus fajták mutatkoztak. — A kísérleteket tehát több he­lyen állítják be. Mennyire eltérőek a kapott adatok? — Hallatlanul korrekt a kapcso­latunk a szakemberekkel. Annál is inkább, mert közös az érdekünk. Az állami minősítésre bejelentett fajtákból adott pillanatban rendel­kezésre áll a szaporítóanyag, nem is akármilyen, hiszen a kísérletek idején a vírustesztelést is elvégez­zük. Az viszont igaz, hogy a beérke­zett termésekből készült borok mi­nősége tükrözi a termesztési tech­nológiát, az ottani szakemberek szemléletét és — mit tagadjuk — a gazdaság anyagi helyzetét is. —: Ezek szerint nemcsak a szőlőt magát, hanem a belőle készült bort is vizsgálják? — Azt csak igazán. Hiszen a végső cél az eladható, jó minőségű bor. A kísérleti sorok terméséből úgynevezett mikrovinifikációs módszerrel készülnék a borok, amelyeket aztán laboratóriumban vizsgálnak, majd szigorú szakem­bergárda kóstolja. Az is „kiugrik” ilyenkor, mennyire nagy szükség lenne a termelők és a feldolgozók szorosabb együttműködésére, az oda-vissza csatolt információkra. Nem beszélve arról, hogy a piac­kutatás, a fogyasztói igények fel­mérésének hiánya igen sok bizony­talanságot okoz. — Ez az év — így szüret közepén — várhatóan mit hoz? Az biztos, hogy nehéz évjárat lesz. A koraiak cukorfoka jónak mondható, ami a fajták cukorter­melő képességére utal. Sarkalatos kérdés a különböző savak aránya, finomsága, ami viszont a szüreti időpontok legjobb megválasztását igényli. Az eddigi egyszer fejtett borok a várt minőséget hozták, az időjárás viszont nagyon próbára teszi a még nem szedett fajtákat. Hogy ezek milyenek lesznek, még nem tudni. Gál Eszter A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA ÚJSÁG Erdélyi Tudósítások Az Erdélyi Tudósítások harmincezer példányban jelenik meg havonta. A szerkesztők célja, hogy az „Erdély- üzlet” lefutása után tisztességes, átfogó tájékoztatást adjanak Erdély történel­méről, kultúrájáról, a mai Romániáról, a román—magyar viszonyról és ennek nemzetközi vonatkozásairól, valamint a menekültek helyzetéről. A most megjelent számból is kiderül, mindezt indulatmentesen, szenzáció­hajhászás nélkül tárják az olvasók elé. Egyes cikkek, információk külföldre is eljutnak, a jogsértésekről szóló tudósí­tások bekerülnek az emberi jogi szerve­zetek jelentéseibe. Az Erdélyi tudósítások új számában olvasható Lévai József írása, melynek címe: Kit szolgálnak a hamis jelentések? Schöpflin György Erdélyről írt folytatá­sos tanulmányt, ezúttal a negyedik rész jelent meg. Úgy várták, mint egy isten­séget — így jellemzi egy román építész- mérnök Ceauscscu látogatását a cerna- vodai atomerőműnél. Hunya Gábor ar­ról számol be, mire spórol Románia az adósságtörlesztés után. Böjté Csaba a Romániáról szóló NDK-szamizdatot ismerteti. Az Olvasóink tudósítanak cí­mű rovatban közreadott írásokból egyebek között megtudhatjuk, hogy Nagy Imre temetésének napján több erdélyi faluban betiltották az istentisz­teletet, a harangozást, és azt, hogy a Csíkszeredái értelmiségieket hónapokig zaklatták a magyar diplomatával való találkozások után. Az említett cikke­ken kívül még számos érdekes témáról találhatunk olvasnivalót az Erdélyi Tu­dósítások negyedik számában. LEMEZ Felkelt a nap! Az 1988-as Szegedi Ünnepi Játékok egyik színvonalas programja volt a Fel­kelő nap háza címmel megrendezett nemzetközi népzenei fesztivál. A sok érdeklődőt és sok előadóművészt von­zó műsorról hangfelvétel készült, me­lyet dupla nagylemezen jelentetett meg a Hungaroton. Ez arra is jó, hogy a magyar népzenei mozgalom jelenlegi helyzetéről képet kaphassunk — a sze­replőkön, repertoárukon keresztül. A lemezre igen-igen változatos anyag kériilt. A Mcta együttes szatmári, Se­bestyén Márta, Szvorák Katalin és Ju­hász Zoltán palóc és rábaközi, az Ök­rös együttes ugyancsak rábaközi népze­nével lepi meg a hallgatókat. Érdekes és értékes színfolt a Kalyi Jag cigány népzenéje. Lehetetlen felsorolni az ösz- szes műsorszámot, így még egy-két ki­válóságra hívom fel a népzene barátai­nak figyelmét. Kalotaszegi dalokat ad elő az Ökrös együttes, a Téka pedig mezőségi, gyimesi és moldvai muzsikát játszik. Csodálatosan szól a Fehér ga­lamb (mezőségi, gyimesi halottas) Se­bestyén Márta tolmácsolásában. A Kalamajka, a Vujicsics, a Muzsikás együttes kiváló összeállítását a mezősé­gi finálé zárja le, befejezésül pedig Be- recz András énekli a Moldvából szár­mazó Ó Szent István, dicsértessék! cí­mű dalt. Örülhetünk ennek a két fekete ko­rongnak. Hallgatása során úgy érez­zük, a nézőtéren ülünk. A helyszíni fel­vételek szerkesztője Halmos Béla, zenei rendezője pedig Szörényi Szabolcs. (SLPX 18157—58) MŰSOR Bolgár dzsessz és tánc A magyarországi bolgár napok kere­tében ma este hét órakor, illetve holnap este hétkor Kecskeméten] az Erdei Fe­renc Művelődési Központban érdekes­nek ígérkező műsorok lesznek. Először a Dinamit Brass Band dzsessz-koncert- jét rendezik meg. A már számos nem­zetközi fesztiválon., szereplés .(Együttes 1981-ben alakult, rendszeresen szere­pelnek a televízióban, á rádióban. Most készítik új lemezüket. A Szever- nyaski Tánc- és Énekegyüttes pénteken lép dobogóra. Ők 1959-ben amatőr csoportként kezdték a pályát. Műso­rukra a hangszeres zene, a népdal és a néptánc szintézise jellemző. Eddig mintegy 3500 koncertet adtak. A világ sok országában megfordultak már, ná­lunk most mutatkoznak be először. Remélhetőleg Kecskeméten vastapsot kapnak majd! (Képünkön a dzsessz­együttes tagjai.) (B. T.) FILM Gondos bocsok Hiánypótló produkciónak szánta a Hírős Film a forgalmazásában mától a mozikba kerülő egész eslés amerikai animációs produkciót. Megvásárlásá­val, forgalmazásával elsősorban annak a korosztálynak igyekeznek élményt szerezni, amelynek képviselői egyéb­ként csak rövidfilm-összeállításokként találkozhatnak mesefilmekkel. A „tün­dérmeseként” ajánlott mackótörténe­tet Arna Selznik rendezte, címadó dalát Carole King énekli. A Gondos bocsok meséje egy keret- történetben; a „Cseresznye Erdei Árva­házban” hangzik el. A klasszikus ame­rikai rajzfilm legérzelmesebb vonulatá­nak jegyében született procukció sze­replői arra szentelték életüket, hogy felkeressék azokat az embereket, akik­nek szükségük van arra, hogy megta­nulják, hogyan gondoskodjanak társa­ikról. A bocsok figyelemmel kísérik a magányosokat, kiépítik a Szivárvány Mentő Szolgálatot, amelynek tagjai válságba jutottak segítségére sietnek. A film további részében különféle ka­landok közepette láthatjuk a jótékony­kodó főszereplőket, hol a földön, hol pedig a felhők között. A Hűvösvölgyi Ildikó, Józsa Imre, Schubert Éva, Ma­ros Gábor, Magda Gabi (és sokan má­sok) hangján megszólaló rajzfilmfigu­rák minden bizonnyal kellemes perce­ket szereznek a legkisebbeknek. (K. J.) HOZZÁSZÓLÁS A PETŐFI-VITÁHOZ 55 Míg az igazság kiderül... 99 £ ■N I 1 ■V l * . I V\ ' f r\/ a*. „ver­Megkülönböztetett érdeklő­déssel figyeltem a Morvái Fe­renc által pénzelt Petőfi-expedí- ció tevékenységét és a kutatás­ban részt vett személyek nyilat­kozatait, cikkeit, cikksorozata­it. Külön örültem, hogy a me­gyei lapunk, a Petőfi Népe olyan cikkeket, közleményeket szentelt a témának, mely más­hol nem is volt olvasható! Ma­gam is lelkes Petőfi-rajongó va­gyok. Érdekel minden vele kap­csolatos könyv, újságcikk. Őszintén elismerésre méltó cselekedet az, amit Morvái Fe­renc végrehajtott a Petőfi-k uta­tás során. Hogy a mai, befelé forduló emberek világában va­laki a vagyona egy részét a tu­domány, a társadalom javára fordítja, már ez önmagában is önzetlenséget bizonyít. Az újsá­gok, a folyóiratok, de a hírköz­lő szervek is meglehetősen ve­gyes érzelmű cikkeket, híreket közöltek a Petőfi-kutatásról. Ki így, ki úgy, mérséklete”, tanulmányai alapján, s a megrögzött megszokása alapján is hihetetlenkedve, kételkedve fogadta a gyors, váratlan, sokszor egymásnak is ellentmondó híreket, érveket. Ezen nincS is okunk csodálkozni. Petőfi Sándor halálával 140 év óta foglalkoznak az irodalomtörténészek s a kutatók, de az egyszerű emberek is. Lehet azt mondani, hogy könyvtárnyi irodalom van már erről a témáról. Rögtön szögez­zük le: Petőfi eltűnt a segesvári csatában! Senki nem látta meghalni vagy elesni! S ez döntő! Az állítólagos szemtanúk nem hitelesek. Nyilat­kozataik, visszaemlékezéseik ellentmondásosak. Szerintem: kölcsönösen egymástól szerezhették az ismereteiket. Van aki szőke, van aki fekete szakál- lúnak mondja a halott Petőfit, van aki fekete pan­tallóban, más meg vászonnadrágban látta. A val­lomások, visszaemlékezések évek, évtizedek múlva születtek. Az idő általában elhomályosítja, meg­szépíti a megtörtént eseményeket, nincs igazi hitele az ilyen vallomásoknak, a később írt visszaemléke­zéseknek. Petőfi 1849. július 31-én délután öt-hat óra táj­ban tűnt el a segesvári síkon. Megítélésem szerint a szemtanúk igen sokat foglalkoztak a visszaemlé­kezéseikben Pétöfi eltűnésével. Lengyel József or­vos, aki a sebesült katonákat kötözte, egészségügyi ellátásban fészesítétfé okét, nem ért rá Petőfi hollé­tével, mozgásával részletesen foglalkozni! A veszr tes csatában egyébként is mindenki saját magával, a saját feladatával lehetett efoglalva, s nem a másik gondjával, cselekedetével. Ki figyelt azokban a válságos órákban pont Petőfi Sándorra? Szerintem senki! Az is lehet, hogy enyhén vagy súlyosan meg­sebesült az ütközetben ... A mai kutatások, ismereteink megerősítik azt a tényt, hogy a cári orosz csapatok 1849-ben igenis ejtettek foglyokat, hadifoglyokat. Valószínű, hogy koszorús költőnk is hadifogságba eshetett. Ez a feltételezés már a múlt század második felében, még inkább az első világháború után megalapo­zottnak látszott. S érdekes, hogy az 1870-es évek elején már elterjedt a szibériai változat! A segesvári csatatér közelében három nagy tö­megsírba és a Csontakertben lévő kisebb sírba temették a hősi halottakat. Ezen sirokat mind fel­tárták, azonban egyikben sem lelték meg Petőfi jól ismert tetemét. Egy csontváz nem tűnhet csak úgy szőrén-szálán el. Jómagam is hajlok a szibériai száműzetés elmélete felé. Szerintem Petőfi földi maradványait tárták fel ez év nyarán Barguzinban! Ezt a további vagy ismételt antropológiai kutatás meg fogja erősíteni. Petőfi, akit hadifogolyként kivittek vagy szám­űztek Szibériába, miért nem adott életjelt magáról? ,.... T~ “T ,. F.'JS’N® t ü n b b u <t ' , i.-P' 9' ** for*. iá**-! I 1 Sr&xC<X*fy<yiJ ‘Ü'Á/ őrt ''/fajú Árttasf0 Citbiirlí» ,3«br ■£ f / • ...... . V Uligitn r:p— ® GtlNiMI ■ ©lítib £<mb. KA. ____­$ eeft Ifién ™ ~ -P S/-A- — r—-A~í' 1 r . ■ /? / ~~ (Ifyargt JOírínUrimg ’ |3^'rt ám j ' . SU « f d) t C ( 6 U ti g 7f/ U -vé, • Ács Tibor hadtörtenesz korábbi kutatásai során megtalálta Petőfi Sándor katonai egészségügyi törzslapját. Erről bővebben a Magyar Hírlap szeptember 8-ai számában olvashattunk. Itt közöljük a lapban is megjelent xeroxmásolatot. — tehetjük fel joggal a kérdést. Véleményem sze­rint, ha így történt, okai voltak a hallgatásra. Pél­dául: megtudhatta, hogy férjhez ment Szendrey Júlia; hála kötelezte a postamester lányához; ő is új családot alapított; lehet, hogy elborult az elméje az elbukott szabadságharc miatt; félt hazajönni — joggal — nehogy ő is a kivégzettek, száműzöt- tek sorsára jusson; a betegsége is leköthette; lehet, hogy semmi lehetősége nem volt életjelt adni ma­gáról. Ezek emberi dolgok* Petőfi is ember volt. Szerin­tem nevét is azért változtatta, módosította oroszra, hogy eltitkolja kilétét. Petőfivel foglalkozni nem kegyeletsértés. Jó len­ne a teljes igazságot kideríteni, de csak tudomá­nyos kutatással. Petőfi feltárt földi maradványait vessék alá a legmodernebb, ha kell számítógépes kutatásnak is. Én el tudom hinni, hogy a nagy költőnk csontvázát lelték meg. Bizonytalan a szü­lőhelye, az lett a halálhelye és körülményei is. Szendrey Júlia mindig visszavárta férjét, olyan ér­zése volt, hogy Sándor él. Esetleg valaki mégis adott valami információt? Ezt már aligha lehet utólag kideríteni. Sokan azzal foglalkoznak, hogy méltó dolog-e Petőfit így megbolygatni? Nem kegyeletsértés-e ez egyik legnagyobb forradalmár költőnkkel szem­ben? Már évtizedekkel ezelőtt is leírták: lehet, hogy még évszázadok múlva is foglalkozik a tudomány, az utókor Petőfi halála körülményeivel, vagyis ad­dig, míg az igazság kiderül. Jó lenne, ha az illetékesek minél előbb elháríta­nák az akadályokat a földi maradványok haza- szállítása elől! A kétkedés, késleltetés is kegyelet­sértés. Magyarországon lehetne azonosítani a csontvázat, a hajtincset a hajmaradékkal, ismere­teim szerint a csontszövetet pedig az édesanyja csontszövetével! Ki kell zárni minden kétkedést, gyanút. Ez a gyorsaság, szakszerűség volna méltó a Petőfi-hagyományhoz és -tisztelethez. Ennyit joggal elvárhat az ország közvéleménye a kor­mánytól, az illetékesektől. Véleményem szerint a költő földi maradványait Budapesten, a Kerepesi temetőben a „legszeretet- tebb anya, a legszeretettebb apa”, „a feleségek felesége”, „István Öcsém” és a fia mellé kellene országos ünnepi temetéssel, katonai tiszteletadás mellett végső nyugvóhelyre tenni. Hiszen Petőfi Sándor nemcsak a szülővárosé, nem egy megyéé, hanem az egész nemzeté! S jó lenne olyan helyet találni, mely végső nyugvóhely, ne vándoroljon többé a teteme sem, hiszen vádorolt már eleget életében, s holta után is. Megérdemli már az örökt pihenést. Kenyeres Dénes Kecskemét NÉVADÓ: MOHOLY NAGY LÁSZLÓ Iskolai ünnepség Bácsborsódon Szeptember hónap szerte az országban a tanítás, az iskolai élet kezdete. Teli szorongással, izgalom­mal. Ez tölti el az első általános iskolai osztályba lépőket, á pályakezdő pedagógusokat, az iskola vezetőit. Ez az izgalom csak fokozódik ott, ahol valami új is kezdődik. Például névadásra készül a község apraja-nagyja. Ez történt a napokban Bácsborsódon. A település iskolája most 200 éves. Erről emléke­zett meg az igazgató, s ez adott alkalmat arra, hogy névadással kössék össze a tanévnyitó ünnepélyt. A névadó a községnek — a múlt század végén született — neves fia, Moholy Nagy László építész, fotográfus, pedagógus. Őt méltatta dr. Bognár Lajosné, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának titkára. Szólt a névadó európai értékű tudásáról, élete utolsó éveiről, amikor az Amerikai Egyesült Államokban tanított, továbbá arról, hogy a nagy múltra visszatekintő község iskolájának története erre az alkalomra nyomta­tásban megjelent, amit a község szülötte, dr. Mol­nár János írt meg. Az iskola nevét jelző tábla leleplezése után kapott szót az iskolatörténet szer­zője, aki a szerzői jogdíjról lemondva alapítványt tett „Szülőfalum” névvel, amelyhez kérte a jelenlé­vők csatlakozását. Az alapítvány célja, hogy éven­te elismerje azoknak a tehetséges nyolcadik osz­tályt végző bácsborsódi tanulóknak a munkáját, akik történelemből és a vizuális nevelést szolgáló tantárgyakból kiemelkedő teljesítményt nyújtot­tak. Az alapítványhoz még az ünnepség során csat­lakozott a helyi termelőszövetkezet, csatlakoztak az iskola volt pedagógusai, diákjai és a szülők. Az ünnepély befejező eseménye egy iskolatörté­neti dokumentumokat és a névadó munkásságát jelző kiállítás megnyitása és megtekintése volt. Igen nagy érdeklődéssel forgatták a hajdani diá­kok az őket is megörökítő naplókat, s nézték fi­gyelmesen az iskolai élet sokszínűségét bemutató fényképeket. R. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents