Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
1989. szeptember 20. • PETŐFI NÉPE • 5 LESZÁZALÉKOLÁSI TORTÚRA Panaszkodjon, csak panaszkodjon! „Egyszerű dolgozó nő vagyok. Tésztacsomagoló a Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat kunszentmiklósi gyáregységében. Munkámat szeretem, és úgy érzem, megbecsülnek ... Öt évvel ezelőtt nőgyógyászati műtéten estem át. Hosszú hónapok után felgyógyultam és dolgoztam. Ám két éve ismét megműtötték, és azóta sem gyógyultam meg. A hasfalam nyitva. így közlekedem egy héten kétszer Budapestre, az Orvostovábbképző Intézetbe, kezelésre. Nyolc hónapi táppénz után a vállalat elindította a leszázalékolásom, de elutasított a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság. Egy hétig tudtam dolgozni. Ott estem össze a munkahelyemen. Újra fellebbeztem. Újra elutasítottak, mivel a munkaképesség-csökkenés §0 százalékos — az ő megállapításuk szerint. Fellebbezés fellebbezést követett ... 1988. május U-én a táppénzjogosultságom lejárt, de nem tudom felvenni a munkát. Meg egészségügyi kiskönyvet sem kapok. A körzeti orvosom azt mondta, így nem lehet dolgozni. Nem is tudok. A panaszirodához fordultam. Igazat adtak, de pénzt csak a Társadalombiztosítási Igazgatóság döntése alapján lehet folyósítani. A döntésre hónapokat vártam, végül az Egészségügyi Minisztériumhoz fordultam. Elintézték, hogy méltányossági alapon visszamenőleg megkapjam a táppénzt. És újra a Társadalombiztosításhoz irányítottak. Kezdtem a kálváriát elölről. A döntés ugyanaz: 50 százalékos munkaképesség-csökkenés. Negyvenegy éves vagyok. Állandóan kötözöm a hasam. így élni, ilyen állapotban!? Itt maradtam anyagi támasz nélkül. Van egy 13 éves kislányom. Ő még tartja bennem a lelket. Pereskedni nem akarok. Ehhez sem lelki erőm, sem pénzem nincs. Azt szeretném csupán, hogy zárja le az ügyemet a Társadalombiztosítási Igazgatóság csak arra az időre, amíg meggyógyulok ..., ha meggyógyulok.” — Részletek Fodor Józsefné Kunszentmiklós, Újtemető út 11. szám alatt lakó olvasónk leveléből. „Ő olyan EMBER és munkaerő — meg kell mentsük!” A fentieknél részletesebben leírt tortúra és szenvedés igazában nem kételkedtünk. Inkább arról szerettünk volna meggyőződni, ki az az asszony, aki a mai megélhetési körülmények között ilyen állapotban képes és bír a maga módján harcolni életéért, igazáért, hogy kiskorú gyermekét felnevelhesse. De találkozzunk először a munkaadó helyi vezetőjével. Könnyű Vilmosné így nyilatkozik: — Fodorné 1974 óta dolgozik nálunk. Tésztaüzemi dolgozó volt, később — egészségi állapota miatt — csomagoló lett. Onnan ment cl az orvoshoz, mert állandóan rosszul volt. Azután következett a műtétek sorozata, és félezernél több napi táppénz. Amikor kiírták dolgozni, jött ö, de egy óra múlva már rosszul lett. Szemmel látható, hogy nem kitalált a betegsége. Nyitva a hasa. Borzasztó! Óránként kötözi. Már nem bírtuk látni a szenvedését. Teljesen tönkre ment — idegileg is. Nem tudom elképzelni, hogy ezt az asszonyt miért nem százalékol- ják le? Elmentem vele Szegedre, de Bács megyéhez tartozik. És újra megszületett a döntés: 50 százalékos munkaképesség. De mi alapján? Létezik ilyen? Amit itt a vállalatnál, meg Kalocsán, a központban meg tudtunk, tudunk érte tenni, megtesszük. Mert Ő olyan EMBER és munkaerő volt mindig. Higgye el, ájuldozva jött be a kapun, de azt mondta, itt akar lenni, csinálja, megpróbálja, mert tudja, norma van. Az asszonyok sokszor megcsinálták helyette a műszakot. A betegség sok kiadással jár. De nálunk az élelmiszeriparban — és szerintem sehol — nem dolgozhat ilyen állapotban. Nem bír egy órát állni, vagy ülni. A vak is láthatja, nagyon beteg. Mit vizsgálnak vajon, akiknek pontot kellene tenni az ügy végére? Hová forduljunk helyette, érte? Meg kell mentsük! Látok én leszázalékolt embereket..., de ne meséljem! Ő meg ott... kíváncsi lennék rá, ki tudna az ő helyében azzal az 50 százalékos munkaképességgel dolgozni? Ezt csak ez a nő bírhatja. De meddig? — és Könnyüné előhozza a dokumentumokat: Rehabilitálható ? ? ? „287/89-14 Ny 79 55/88/9 Határozat rokkantsági nyugdíj- igény elutasításáról... felszólaló nem tekinthető rokkantnak. Munkaképesség-csökkenése 50 százalékos. Rehabilitálható, terhek emelésével járó nehezebb fizikai munkát nem végezhet, fokozottan balesetveszélyes munkakörben nem foglalkoztatható. Figyelemmel az orvosi szakvéleményre a nyugdíjfellebbezési szakbizottság a felszólalást elutasítja. Rehabilitálása érdekében forduljon a csökkent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottsághoz ... megyei Társadalombiztosítási Tanács nyugdíjfellebbezési szakbizottsága 1989. augusztus 29-én tartott üléséről. Andrási Kálmánná szak. biz. vezető.” A Karamell központjában Fodorné rehabilitációját szeptember elsején tárgyalták. „ ... sajnálattal megállapítja, hogy számára megfelelő munkakört nem tud felajánlani...” (Bűn is lenne Fodorné által ma még — és sajnos jó ideig — betölthc- tetlen munkakört csupán emberségből felajánlani). A helyi tanács illetékes osztálya és dr» Kenéz László orvos összefogásával jelenleg rendszeres szociális járadék megállapításán fáradoznak. Ám a bürokráciát ismerve, ebből a pénzből a beteg asszony egyhamar nem utazhat Budapestre ..., s a többi kiadásról nem beszélve. „Nem biztatnak” Városszéli ház az Újtemető út 11. alatti. Nehéz járású, termetes, sápadt, szomorú arcú asszony nyit ajtót. Bemutatkozásom után hamar elmondja, nem is hiszi, hogy meghallgatom. — Hadd mondjam el önnek, szemtől szembe: én szeretnék dolgozni, de ... ha gondolja, nézze meg, nem hazudok. Megnézem. Csak az jut eszembe, vajon, akik azt a bizonyos 50 százalékot megállapították, látták azt, amit én? — Tegnap voltam az orvostovábbképzőben — folytatja keserűen az asszony —, holnap ismét megyek. Hamarosan. Újabb műtét vár rám. De nem biztatnak, hogy mikor gyógyulok fel. Nincs meg az a góc, amitől nem forr össze a hasam. Abba kötnek bele a döntőbizottságon is, hogy az otthoni munkát hogyan végzem el. Nézzék meg! Ha csak rosszul lépek ... Akkor sűrűbben kötögetem. A kötszert, a gyógyszert kézhez kapom. Most ez lesz a tizedik műtétem és a hetedik hasfeltárásom. Már egy hónapja erősítenek. A karom is zsibbad. El vagyok keseredve ... Azért becsületes embernek érzem magam. Csak annyira szeretnék meggyógyulni, hogy kapjak egészségügyi kiskönyvet és valami munkát majd ad az én vállalatom. A bátyám egy éve öngyilkos lett. De nekem muszáj bírnom! Az orvos is azt mondta, ott a kislány. De hány rokkantnyugdíjas tud dolgozni!? Hogyan bizonyítsam, hogy lassan már arra sincs erőm ... az örök láz ... huszonnégy, vagy már több is a zárójelentésem. Itt, a városban emberségesek velem. Még a pesti idegenek is ... De így nem mehet sokáig. Mindenkinek van gondja, baja. Ha végképp egyedül maradok, egy kiló kenyérre sem jut, nemhogy ... És ilyenkor járok úgy, hogy a gyereknek vettem ezervalamennyiért téli cipőt. Két hétre levált a talpa. Az Alföldi Cipőgyár azt írta, a gy^rck neiP rendeltetésszerűen használta. Igaz. Felhúzta és járt benne. Jó kislány, vigyáz ő mindenre — csak én vigyázhatnék rá. Úgy szerettem volna Lapp elvtárssal beszélni. Május 23-án voltam Kecskeméten, a Jókai téren, a döntőbizottságnál. Az orvos úgy rám üvöltött: Rosszul érzi magát? Üljön le! Elájulni sem tudtam a hangnemétől. Panaszkodjon csak! — folytatta. Panaszkodjon! Tudja maga, mit kell itt mondani, elég sokat volt már itt! Sírva jöttem ki. Akkor akartam dr. Lapp Jenőt megkeresni, de a titkárnője nem engedett be hozzá. Azt mondta, ez nem hozzá tartozik, hanem az új SZTK-ba. Kiborultam. Megkerestem az igazgatót, ott, kint a Nyíri úton. Ő szépen visszautasított az SZTK-ba ... elhagyott az erőm ... Nem kívánom én, hogy egy életen át rokkantnyugdíjas legyek, csak gyógyítsanak meg. Most dr. Dömötör György kezel. Nagyon bízom benne. Jó ember — igaz, a többi is. Ha sikerülne ... Persze, ennyi műtét után pihenni kell majd ... hova forduljak? Itt ez a két Bongó, ha az egészséghez nincs szerencsém, ez hátha ... és akkor nem kell a társadalombiztosítás „kegye” — és látom, könnyeket csaló kín szülte humor ez. Pulai Sára EZ MINDENRE JÓ! Szemenszedett igazságok — fedett tárolószínek, — burkolt épületek, — Kőszigetelt csarnokok ♦ TERVEZÉSÉT, ÉPÍTÉSÉT — FŐVÁLLALKOZÁSBAN IS — VÁLLALJUK RÖVID HATÁRIDŐVEL ♦ MÁS TÍPUSÚ könnyűszerkezetek szerelésével, utólagos hőszigetelésével, elektromos és épületgépész szakipari tevékenységével együtt. ♦ BÁBEL MŰVEK Vállalkozási Irodája Budapest XII., Hegyalja út 95. TELEFAX: 185-74-38 TELEX: 22-5038 Munkaidőn túl üzenetrögzítő veszi az érdeklődéseket. V _____________ B ABE if m lm T T un j „A mai futball már teljesen átalakult, mást követel a pályán, sőt azon kívül is. Az analfabéta labdarúgó már nem boldogul. A kiemelkedéshez egykor elegendő volt a technika, ma, ha nem vagy atléta, keress más mesterséget." (Enzo Bearzot labdarúgó-szakember) „A labdarúgás egy röpke pillanatra felejteti ugyan a bajokat, de amikor előjönnek a hétköznapi gondok, amikor a kenyérhez sem jut hozzá az ember, akkor háttérbe kerül a játék. Engem gazdaggá tett az Arany Istennő, ám az argentinok milliói ettől még koldusszegények maradtak.” (Diego Maradona labdarúgó) „Maradonával a Nápoly nézhet egy bálványt, hogy ne lássa a sebeit." (Luigi Compagnone író) „Ha jól mennek a dolgok, akkor te vagy a király, ha rosszul, akkor csupán egy idegen. És jaj annak, akivel éreztetik, hogy idegen.” (Hansi Müller labdarúgó) „A taktikát mindig kitűnően lehet alkalmazni, amíg nincs nálad a labda. Ám ha megkapod, nincs az a játékos, aki a taktikára gondolna." (Michel Platini labdarúgó-szakember) „Amikor a fejeddel nem boldogulsz, legjobb, ha a testedet fejleszted.” (Sylvester Stallone színész) Kilencedik meghívás a Wagner-fesztiválra A premiert követő napon a sajtókonferencián találkoztam Sólyom-Nagy Sándorral Richard Wagner színházának, a Festspi- elhausnak az éttermében. Kilencedik éve töltöm itt a nyarat — mondta Sólyom-Nagy Sándor —, megismertem a nemzetközi élvonalban számon tartott kollégák munkásságát, a különféle rendezői koncepciókat, állíthatom, hogy a bayreuthi műhelyhez fogható színház nem, létezik a világon. Az igaz, hogy helyet adnak a kísérleteknek, érvényesülnek modern felfogások, de mindez olyan szinten, amely máshol el sem képzelhető!- — A Parsifal az Ön pályájának is emlékezetes állomása. A budapesti Operaházban, illetve korábban az Erkel Színházban láthattuk, amint Amfortas szerepét énekelte. — Nagy öröm ért akkor, amikor Wagner úr közölte, hogy a bayreuthi Parsifalban is gondolt rám, eddig ugyanis a Mesterdalnokokban, majd a Tannhäuserban kaptam kisebb szerepeket, az idén az egyik Grál lovag szólamával gyarapodott bayreuthi repertoárom, ezek után még közelebb áll hozzám ez a csodálatos alkotás. Felfigyelt a kritika és pozitív jelzőkkel dicsérte a második felvonásbeli viráglányok jelenetének esztétikus, harmonikus megoldását. Markó Iván koreografálta és tanította be az énekes és táncos művészeket a cselekménnyel, a zenével összhangban, így jött létre az előadás egyik legszebb részlete. Ez rendkívül jelentős siker, mert a szerző eredeti elképzelését sem a fia, Siegfried Wagner, sem az unokák nem tudták az adott kor stílusának megfelelően felidézni. — Markó Iván és társulata éppúgy hazajáró „vendég” Bayreuthban mint én, ők is részt vesznek a Wagner-fesztivál első külföldi turnéján Japánban, az ünnepi játékok befejezése után. A Tokyo Department Store mamutkonszern új kultúrcentruma, a Bun- kamura ünnepélyes megnyitóján, majd ezt követően két héten át különböző városokban adunk részleteket Wagner zenedrámájából, operáiból, én még a Lohengrinben is fellépek. — A hírek szerint Markó Éva, a budapesti Operaház tagja pedig a kórusban énekel, több mint tízévi bayreuthi közreműködés után, ezek szerint szép számban vesznek részt magyar művészek a vendégjátékokon. • Sólyom-Nagy Sándor Rcinmar von Zweier szerepében a Tannhäuserban- - Azt hiszem, mindnyájunkra felelősség- teljes, izgalmas, érdekes koncertek és élmények várnak, hiszen rajtunk is múlik, hogyan fogadja be Richard Wagner muzsikáját a japán közönség. E. M. KÉPERNYŐ Ha nem látjuk, szeretjük Arra gondoltam az egyik szomszédos ország ezer fős üdülőjében, hogy nem kapok helyet tévéhíradó idején a klubszobában. Nem akartam hinni a szememnek, ketten-hárman voltunk kíváncsiak az esti hírtájékoztatóra. Nem voltak kíváncsiak a műsorra a fogadó országból érkezett vendégek, az ott pihenő keletnémetek, csehek, lengyelek. A velem együtt utazók sem áldoztak néhány percet az esti tájékozódásra, noha nap közben többször is hiányolták a friss információkat. Hazafelé buszozva többen örvendeznek: szép volt, jó volt, még a felszínes szakszervezeti szervező sem tudta elrontani a jó hangulatot, de azért jól esik majd egy kis hazai csirkepörkölt, meg borjúpaprikás, az otthoni ágyikó! Bármilyen hihetetlen, legalább annyian hiányolták a tévéhíradót, mint a töltött káposztát, vagy a szokott hosszúlépést. Még ránk mondják, hogy csak a gyomrunknak élünk. Ezt is megéltem: senki sem szidta a tévét. Nem tudom, mit adtak volna, ha föltűnt volna esténként a Kudlikjuli, Kézicsókolomjuszt, a Bajuszosdéry. Holtig tanul az ember. Ha módosítani óhajtja Szabadság téri intézményünk a róla kialakult képet, divatosul „imázsát”, akkor küldje el a fél országot magas hegyekbe, kéklő tengerek mellé egy-két hétre. Lám, kiderül, megszoktuk, azért zsörtölődünk vele, inkább Vele, mert hiányzik, mert megszoktuk, mert a mikölykünk, mert. * * * Elmúltak a szépnapok, újra hazai szemmel (ingerültséggel, előítéletekkel, rokonszenvekkel) nézem a képernyőt. Figyelem, hogy az^ifjúsági műsorok ásza-e a tévé Ász műsora. Legfeljebb felső, esetenként király. Kitűnő az ötlet, de sok a mükedveskedés, a közhely, mondanám a nyelvi pongyolaság tulajdonképpen, ha tulajdonképpen úgy beszélnék, mint a riporter és néhány megszólaltatott. Titokban még adunak minősítésén töprengtem, amíg fel nem tűnt az egyik ajnározott ász. Egy pufók gimnazista. Úgymond, vállalkozó. A kisiparos papa által elővarázsolt, saccra legalább öt-hatmilliós villából vállalkozik a zsebpénzből vásárolt néhányszázezer forintos videokészülékével. Nagyszerű, ilyen vállalkozóké a világ, ilyenek az ifjúság példaképei. Tisztelt Ász! Megváltoztatom véleményemet, ha elárulják, hogy minden gyerek mögé miként varázsolódhatna ilyen családi háttér. * * * Leginkább az anti-krimi és anti- film Derrick után elhangzott Kulturális ajánlat tetszett. Fölhívta a tisztelt publikum figyelmét ...nem s zószerinti idézet következik — a sántalábú gyilkosra, a férfira, aki a férfiakat szereti, az anyaszomorí- tó hullarablóra. Ánnak is ászt adnék, aki bebizonyítaná, hogy mindez mitől kultúra, meg miért és ki ajánlja. Figyeltem az ócska krimiket ajánló hölgyet, elpirul-e. Nem pirult el. Javaslom hogy az operaház műsorát, meg a hangversenyeket, meg Móriczot és társait reklámként népszerűsítsék. Elképzelhetetlen számomra, hogy ez is, az is kultúra. * * * I Abban viszont biztos vagyok, hogy az utóbbi évek egyik legel- gondolkodtatóbb, legmagvasabb műsora volt a vasárnap este sugárzott Balogh Edgár interjú. így is lehet kérem társalogni közös történelmi felelősségről, lehetőségekről, emberségről. Legszívesebben megköszöntem volna a szobám sarkában szerénykedő készüléknek: hozzásegített ehhez az élményhez. * * * Fölszólítom a szombat esti tévéhíradó felelős szerkesztőjét: tudassa valamilyen formában, hogy miért próbálta lejáratni Vitray Tamást, mint az elmúlt idők egyik sunyilelkű kiszolgálóját. Bárcsak mindenki legalább így szolgálta volna ki hivatását, a nézőket, mint ő. Ilyen személyeskedésnek, önkénynek nincs helye a képernyőn, sem kollégákkal, sem kívülállókkal szemben. Heltai Nándor NEMERE ISTVÁN: Leszámolás (8.) Felmásztam a teraszra, a kötelet magam után húztam. A széles üvegajtó nyitva volt. Tízig sem számolhattam volna, amikor már bent voltam Hamson, a gengsztervezér szobájában. Sehol senki, de lentről hangokat hallottam. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Az első, amit megláttam, egy férfi igen,széles háta volt. Ez az illető az ajtó előtt, a lépcsőkorlátnál állt, és lefelé nézett. Onnan lentről hallatszott az élénk beszélgetés. Pár szó hatolt a fülembe, amiből tudtam: a rendőrségi nyomozók veszekednek Hamsonnal. — Elég sok pénzt kaptak már tőlem, Tulski és Merx! — harsogta Hamson, már ismertem a hangját. Hát most igyekezzenek! Tegyenek valamit! Kapják el azt a pasast! Végtére is, az egy gyilkos! A választ nem hallottam, amazok elég zavarosan és halkan magyarázkodtak. Megjegyeztem a nevüket. Kilestem oldalt — sehol senki. Csak az a széles vállú gorilla. Gyorsan becsuktam az ajtót, lekapcsoltam a lámpát a szobában, beálltam az ajtó mellé, és egy kezem ügyébe akadt tárgyat — azt hiszem, kristálypohár volt a bárasztalkán ledobtam a padlóra. A csörgést persze meghallotta ez az őr. Nagy lendülettel nyitott be. A teraszra vezető ajtó nyitva volt. Tehát a huzat, gondolhatta ... Ha ugyan volt ideje ilyen gondolatokra. A csapást a halántékára kapta, és eldőlt, mint egy zsák. Nem tudtam, mikor éb-. red fel, hát elvettem a fegyverét. Már odakünn ellenőriztem: meg volt töltve. Jól jöhet még — zsebre tettem. Nem mehettem le a lépcsőn. A két detektív éppen elment. Hamsont fényképekről és a tévéből ismertem. Undorító, hájas alak, nagy testű bunkó, aki csak erőszakos természeté révén lett főnök abban a kis malTiavilágban. Az emberei tavaly négy rendőrt tettek el láb alól, persze nem lehetett rájuk bizonyítani. A kikötőben egy besúgó is eltűnt nyomtalanul, egy ellenük indult pör koronatanúit pedig átvágott torokkal találták egy csatornában a főtárgyalás előtti hajnalon. Szóval, ez az úriember állt ott. Most éppen megfordult. Két testőr állt mellette. Nem habozhattam tovább. Egyetlen lövés elégségesnek bizonyult. Meg voltam győződve róla, hogy a szívébe kapta. A dörej még el sem halt, én már visszaugrottam a szobába, kirohantam a teraszra, és a kötélen csúsztam lefelé. A tenyeremről le is jött a bőr. Leérve mcglapultam a fal tövében csak a kezdők rohannak el ilyenkor. Hiszen éppen akkor érnek a korláthoz az üldözők ... A világosból jöttek, szemük még nem szokta meg a sötétséget; Összevissza ordítottak. Nagyon idegesek lettek még maguk előtt látták lerogyó főnöküket... A kötélen egyik sem akart leereszkedni, futottak vissza a lépcsőhöz. Mire kirohantak az udvarra, én már a pálmák alatt futottam, akár a szélvész. Ha most észrevesznek, ráadásul valamelyikük mesterlövész is, hát végem van. De már a falon voltam, mikor észrevették. Néhány golyó süvített el még igencsak élő porhüvelyem mellett. Futottam idegen kerteken át, aztán sötét utcák következtek, Megmenekültem. A feladat egy részét már teljesítettem. De még hátra volt a másik fele. Fel kellett keresnem Paretti urat is. * A pirkadat még nem egészen kezdődött el. Az ég alja csak egy kicsit lett világosabb keleten. A házak között csönd honolt. A sötétség otthonossá tette számomra az utcákat. Máskor is szerettem éjszaka járni a várost. A városokat . .. Mert mostanában sokfelé megfordultam. Mint említettem már, úgy kéthetente kaptam valakitől új címeket, neveket, térképeket. Videofelvételeket, fotókat, híreket. Ezekre minden alkalommal nagy szükség volt. A Paretti-házat meg sem lehetett közelíteni. Mindenfelé rendőrök állták el az utat. Valóságos ostromállapot volt. Megint bementem egy telefonfülkébe, és a rendőrkapitányt hívtam: Binncr? Van két detektívje, név szerint Tulski és Merx. Mindkettőt Ic- pénzelte Hamson. Jó lenne, ha még ebben az órában lefogatná őket. Reggel kezdheti is ellenük az eljárást. — Maga aztán nagyon elszemtelene- dett, tudja? tajtékzott. — Megjegyezte a neveket? Figyelmeztetem, ez egy hivatalos bejelentés volt. Hangszalagra vettem a beszélgetésünket — és letettem a kagylót. A hangszalagra vétel nem volt persze igaz, de Binner talán elgondolkodik rajta. Mellesleg Én sem felejtem el azt a két nevet... Legalább egy órámba került, míg körbejártam azt a négy utcát, amit a rendőrök lezártak. Parettiékhez sehol sem jutottam be. Végre a homályban egy sarkon várakozva hallottam, mit mondott valaki a rendőrautó rádióján. Az a kocsi pár méterre tőlem állt, az őrt álló fiúk leeresztett ablaknál cigarettáztak. Öt perc múlva indul a konvoj, hozzák Parettit a városi börtön felé. A Nortel utcán át mennek, vigyázzatok. ( Folytatjuk )
