Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 18 KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Széles társadalmi alapon nyugvó tulajdont Prikkel Józsefet Kecskeméten az elektori testület választotta meg kongresszusi küldötté, 35 éves, 1982 óta tagja az MSZMP- nek. Beszélgetésünk során azt hangoztatta, hogy a munkásokat, az alkalmazottakat képviseli a tanácskozáson, s azt is: az MSZMP csak akkor tud döntő tényező maradni a jövő politikai életében, ha most már végre tényleg a néphez fordul, a nép érdekében cselekszik. S SAJTOPOSTA KINEK VAN IGAZA? Válasz és viszontválasz autó-adásvételi ügyben — Hogyan határozná meg a sza­badság és a tulajdon fogalmát? Társadalmunknak a szabad állampolgárok társadalmává kell válnia, de ez önmagában nem elég. Ezt a polgári társadalmak is lehe­tővé teszik. Nekünk tehát biztosí­tani kell a lakóközösségek, a ter­melői kollektívák és a nemes em­beri értékek köré szerveződött cso­portosulások szabadságát csak­úgy, mint a legegyszerűbb érdek- védelmet felvállaló közösségek ön- rendelkezését. A közösségek auto­nómiájába — tágítva a kört — ter­mészetesen be kell sorolnunk a nemzet, a nemzeti kisebbségek, az ország szabadságát, végső soron egész Európa, sőt a világ népeinek az önrendelkezéshez való jogát is. A világon ugyanis ma még jobbára a szabadságot csak hírből ismerő népek élnek, elnyomja őket a hely­zeti előnyt élvező monopoltőke, a fegyveres terror és a legkülönfé­lébb bürokráciák érdekeit kifejező propagandagépezetek által kifej­tett érzelmi — lelki — presszió.- Mostanában egyre inkább keressük-kutatjuk, hogy ki az iga­zi, az állami vagyon végső, valódi tulajdonosa. Az 1984-ben létreho­zott önkormányzati testületeket maguk mellé állították — gyakor­latilag maguk alá gyűrték — a me­nedzserek. Ezzel semlegesítették az utolsó ellenőrzési fórumot is, ami a korábbi államigazgatási irányí­tás helyébe léphetett volna. Rá­adásul, nemrégiben a parlament egy olyan átalakulási törvényt ha­gyott jóvá, amely tulajdonképpen a menedzsereknek adja a jogot, hogy ők válasszák ki a vállalat új tulajdonosát. Ezzel egy, a piaci gazdaságokban elképzelhetetlen szituáció állt elő, azaz a tulajdonos által kinevezett menedzserek a tu­lajdonos fölé nőhetnek. így elvileg és a valóságban is lehetővé válik, hogy a csekély létszámú legfelsőbb menedzseri réteg a társadalmi vagy csoporttulajdont gyakorlatilag kisajátítsa magának, s a tulajdono­si jogok gyakorlásával a társadal­mi termelés aránytalanul nagy ré­szét a saját javára fordítsa, kire­kesztve ebből a lehetőségből a dol­gozók legszélesebb rétegeit. El kell tehát kerülnünk, hogy a tulajdono­sijogosítványok és ezáltal a vissza­élés lehetősége a jelenlegi, munká­ját jól vagy rosszul végző, szűk me­nedzserréteg ölébe hulljanak. Ehe­lyett széles társadalmi alapokon nyugvó köztulajdoni formákat kell kialakítani, s erőteljes társadalmi, azaz dolgozói ellenőrzést, részvé­telt kell a vállalkozások irányításá­ban megvalósítani. Ennek ma már léteznek módszerei. Természetesen szükség van a magántőke és a kül­földi működő tőke növekvő szere­pére is gazdaságunkban. — Véleménye szerint, mit kellene elvetni a jelenlegi politikai, társa­dalmi gyakorlatból? — Amit el kell vetnünk, az — véleményem szerint a diktatú­rák bármilyen formája, a monopó­liumok rendszere és a bürokráciák fojtogató hálózatai. Nincs szüksé­günk se fegyveres, se politikai, se szellemi diktatúrára. El kell vet­nünk a politikai és gazdasági kizá­rólagosságokat. Ugyancsak káros és az egész társadalom fejlődését visszaveti az ismeretek, a tudás monopolizálása. Ezt a luxust a jö­vőben már nem engedhetjük meg magunknak. Lehetővé kell ten­nünk, hogy az állampolgárok sza­badon hozzáférhessenek a külön­böző információs médiákhoz, akár mint az információ fogyasztói, akár mint annak forrásai. — Észre kell vennünk, hogy a régi — posztsztálinista — politikai és gazdasági bürokráciák át akar­ják menteni hatalmi alapzatuk mi­nél nagyobb részét az elkövetke­zendő időszakokra is. Részleges reformokkal, az ellenzék egyes csoportjainak adott kedvezmé­nyekkel olyan politikai helyzetet akarnak teremteni, amelyben a nép feje fölött átnyúlva, s kiegyez­ve az új, feltörekvő'alternatív poli­tikai elitek egyes képviselőivel, meg tudják őfizni régi hatalmi po­zícióikat. Ha ez a vágyuk teljesül, az azt jelentheti, hogy a politikai és gazdasági önrendelkezés lehetősé­géből a nép, a dolgozó ember ismét hosszú időre kirekesztődik. — Milyennek tartja a párt hely­zetét, milyennek szeretné látni az MSZMP-t? — Válságban van az ország gaz­dasága, s válságban van az ország vezető politikai ereje, az MSZMP maga is. A tagság bizalma megin­gott a helyi apparátusokban, de megrendül hite a Központi Bizott­ság tagjaiban is. Igen üdvös lenne az MSZMP számára, ha sikerülne megszabadulnia a szélsőségektől és főleg annak hangadóitól. Értem ezen mindazokat, akik valamiféle kisebbségi diktatúra megvalósítá­sát elképzelhetőnek tartják, de azokat is, akik nyíltan fellépnek a magántulajdon dominanciáját cé­lul tűző tőkés restauráció, illetve a közösségi tulajdon elvtelen kiját­szása, kiárusítása mellett. Vélemé­nyem szerint az MSZMP-nek a magyar baloldal legerősebb pártjá­vá kell válnia, illetve ezt a pozíció­ját meg kell őriznie. Meg kell talál­nia a barátokat és szövetségeseket a baloldalban, de együtt kell mű­ködnie mindazokkal a józan és mérsékelt erőkkel, amelyek a múlt diktatúrájából a jövő demokráciá­jába vezető békés átmenetet támo­gatják. Az MSZMP-nek nemcsak a magyar, Amein az egész európai baloldal erős tartópillérévé kell válnia — ezzel is fölkészülve a — remélhetőleg nem is olyan késői jövőben megvalósuló — békés és egységes Európa kihívásaira. Gémes Gábor AGRÁRÉRTELMISÉG — EGYÜTT Önállóbban, tartalmasabban A Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) Bács-Kiskun Megyei Szervezetének berkei­ben — ugyanúgy, mint ebben az időben hazánk bármely terü­letén — dúlnak a viharok. A kérdések, amelyek működé­sével kapcsolatban felvetőd­nek, érintik egészen létezésének szükségességétől a hogyan to- vább-ig gondolatkörét. A me­gyei szervezetek tagjai, vezetői, igyekeznek választ kapni a kér­désekre. így a Bács-Kiskun me­gyei szervezet vezetői is, akik néhány nappal ezelőtt parázs vitát folytattak egymással, illet­ve az országos egyesület képvi­selőjével a Kecskeméti Törek­vés Tsz tanácskozótermében. A MAE megyei elnöke, dr. Matos László beszámolt az idén végzett munkáról, a Hírős Na­pok rendezvényeiről — mely­nek szervezésében szintén részt vállaltak — és a megye agrár- gazdaságának jelenlegi, cseppet sem rózsás helyzetéről. A ta­nácskozás feladatául azt szab­ta, döntsenek róla, hogyan ké­szüljön a szervezet novemberi, megyei választásaira. A MAE megyei titkára, Dk tzendy Károly mondandóját az­zal kezdte, jó lenne visszaállíta­ni az informális és formális te­vékenységek közti összhangot. Az idei választások jó alkalmat adhatnának a tagtoborzásra, il­letve arra, hogy kiderüljön, ho­gyan lenne legcélszerűbb a ta­gok összetartása. Az országos szervezet titká­ra, Sárosi László az eddigi me­gyei tanácskozások tapasztala­tát is igyekezett megvonni, mondván, a MAE megítélése kedvező, a tagok — az agrárér­telmiség — magukénak érzik, hasznosnak tartják azt a célt, amit a szervezet megalakulása­kor maga elé tűzött. Azt, hogy az agrártudomány eredményeit a gyakorlat aprópénzére igyek­szik váltani. Ez a megítélés azonban nem szól a szervezetek esetenként szakosztályok — nagyobb anyagi, szervezeti függetlenségének törekvései el­len. A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövetsé­ge — az anyaszervezet — gyö­keres változtatásra szánta el magát, amikor lehetővé tette, hogy tagegyesületei január else­jétől önálló bankszámlával ren­delkezzenek. Ezzel — talán —• megszűnhet az, hogy a mintegy húszezer tagot számláló MÁÉ pénzéből más, kevésbé önellátó egyesület kapjon támogatást. Ezt a formát egyébként Bács- Kiskunban is kipróbálták, hi­szen az a megyei egyesület ez év második félévétől önálló szám­lakezelési jogot kapott. (Már­mint arra az összegre vonatko­zóan, amely a „nagy kalapba” történő befizetés után megma­radt.) A hozzászólások sokszínűsé­ge, hangsúlyának különbözősé­ge jól tükrözte a vezetőségi ta­gok eltérő véleményét. Abban majd’ mindannyian egyetértet­tek, hogy az agrárértelmiség összefogására, az eredeti cél megvalósítására alkalmas az egyesület. Abban azonban már megnyilvánultak a vélemény- Viilönbséj'.ck." hogy ehhez tar- • m;:i esetleg . a Képviseld, teljes • ;iiáIh’s.igoi kapjon-e a külön­féle szakmák csoportja, vagy esetleg helyi szerveződés le­gyen. A felvetések között szere­pelt például az, hogy a mező- gazdasági tárca miért nem tart­ja fontosnak a szakmai értelmi­séget, miért nem támogatja, il­letve ha netán — volt már rá precedens — kikéri véleményét, miért nem hasznosítja. Elhang­zott az is, hogy végre lépni is kellene, pontosan meghatároz­ni egy irányvonalat, menetren­det, nem csak újból és újból a „gondok feltárásáról” beszélni. Döntés arról született, hogy a MAE jelenlegi szervezete a to­vábbi céloknak megfelel, tehát a választásokat így rendezzék, de a tartalmi megújulás min­denképpen szükségszerű. G. E. Szeptember 4-ei Sajtóposta rova­tunkban jelent meg a „Csúnyán be­csaptak . ..” cimű írás, melyben szóvá tettük: az Univer szövetkezet új telepén, több mint 56 ezer forintért, olyan hasz­nált Moszkvicsot vásárolt egyik olva­sónk, melynek — már hazafelé menet rosszul működött a kuplungja, sebessé­get alig lehetett váltani, az olaj csöpö­gött, a kormány használatakor kotyo­gott az egész kormánymű stb. Otthon — tüzetesebben átnézve a járgányt — további technikai hiányosságot fede­zett fel, s ekkor rádöbbent, hogy be­csapták. É soraink nyomán választ küldött szerkesztőségünkbe az Univer szövet­kezet autókereskedés-telepének vezető­je, Fejes Tibor, akinek elsőként a pana­szoshoz címzett levelét közöljük: „Kedves Vevőnk! A Petőfi Népében közzétett rágalma­it visszautasítom és rosszindulatúnak ítélem. Nem igaz, hogy azt mondtam volna Önnek: csak műszakilag kifogástalan autót értékesítünk. Egységünk hasz­nált kocsik vételével-eladásával foglal­kozik. Hogy milyen mértékű a hasz- náltság, ezt állapítjuk meg az átvétel­kor felvett gépkocsiállapotlapon, amely alapja a vevő tájékoztatásának. Az indítható kocsit beindítjuk és pró­baút során bemutatjuk a működését. Kérésre a vizsgálóaknára is felállítjuk, hogy a vevő megnézhesse a járművet alulról. A gépkocsi állapotát tükröző lapot Ön látja, sőt, aláírta csakúgy, mint a hitelügyi iratot. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy egyiket sem olvasta el figyelmesen. Pedig a vásárlás napjától, 1989. május 25-étől kezdődően lett vol­na erre ideje. S mert nem tette meg, ezért tartom rosszindulatúnak. Nagyon furcsa, hogy a kifogásaival nem közvetlenül engem keresett meg, esetleg a közvetlen felettesemet, vagy a felügyeleti szervünket. Helyette a sajtó­nyilvánosságot választotta. Azon se csodálkoztam volna, ha panaszával rögtön a miniszterhez fordul. Összefoglalva: szeretném megnyug­tatni, hogy ön használt (és nem új) autót vásárolt, megtekintett állapot­ban, 36 százalékos áron, hitelre. Mind­ezekre a tudtával, beleegyezésével ke­rült sor. így hát nem látom igazolva, hogy az egységünk megtévesztette vol­na.” Mindezek mellé egy kioktató hang­nemű kísérőlevelet is mellékelt Fejes Tibor, aki sértődötten bírálja, hogy a történteket volt bátorságunk megírni. Ezek után megmutattuk e reagáláso­kat a tulajdonosnak, a hetényegyházi Szabó Zoltánnénak, aki rögtön tollat ragadott és az alábbiakat írta viszont­válaszként, mely sorokat is kötelessé­günknek tartjuk ismertetni: „Nincs szó rágalomról és sajnálom, hogy a telepvezető így ítéli meg a dol­gokat. A helyszíni beszélgetést én oly­képpen értelmeztem, hogy a közúti közlekedésre kifogástalan kocsit ka­pok. De hát nem ezt tapasztaltam. Ami a hibákat illeti, azokat csak megismé­telhetném. Egyébként a 100950 számú állapot­lapot csak utána kaptam kézhez, hogy az árat kifizettem. Az autó átnézésére utólagosan került sor. A telepvezető valamiféle készségről szól a vevők érdekében, nos, esetünk­ben az történt, hogy a férjem indította be a kocsit, mert szakember a közelben sem volt. Mellesleg az indítókulcsot is az egyik adminisztrátortól kaptuk meg. Való igaz, használt kocsihoz jutot­tam, de 56 ezerért túl sok ez a bosszú­ság, ami miatt bizalmatlan lettem önökkel szemben. Autópiacon ilyesmi­ben nincs része az embernek. Egyéb­ként a kocsit most viszem nagyjavítás­ra ...” A szerkesztő megjegyzése: Hogy melyik félnek van igaza, nem a mi feladatunk eldönteni. Annyit azonban bizonyossággal leszögezhe­tünk: sem az eladónak, sem a vevőnek nem lehet érdeke, hogy az adásvételi ügylet csalódással, reklamációval vég­ződjön! ÜZENJÜK „Hű olvasó” jeligére, Kecskemétre: Mint a hozzánk érkezett leveléből meg­tudjuk, az ön legidősebb, ám a 19. életévét még be nem töltött gyermeke tavaly fejezte be nappali tagozatos kö­zépiskolai tanulmányait, amelyet köve­tően megvonták az utána járó családi pótlékot. Nos, ez az intézkedés megfe­lel a hatályos előirásoknak. Utóbbiak­ból az is kiderül, hogy a felsőfokú kép­zésben részesülő fiatal már nem kaphat ilyen ellátást. Másik kérdésére vála­szolva közöljük: ha a szülő saját ház­tartásában legalább három gyermeket nevel, akik még nem 14 évesek, vagy már elmúltak, de 30. életévüknél fiata­labbak, s a középiskola, illetve főisko­la, egyetem nappali tagozatos tanulói­hallgatói, utánuk gyermekenként havi 1000 forinttal csökkenthető a személyi jövedelemadó megállapításakor figye­lembe vett összjövedelem. A gyerme­kek életkorára, tanulására stb. vonat­kozó nyilatkozatot a munkáltatóhoz kell benyújtani, amely már a fizetendő adóelőleg kiszámításakor köteles e kedvezményt alapul venni. Jankovics Józsefnek, Hercegszántó­ra: Jogi előírás, hogy magánszemély csak megfelelő képesítés birtokában kaphat működési engedélyt fagylalto- zói tevékenységhez. Szakképzettség hí­ján a szakmában eltöltött hároméves gyakorlat igazolása szükséges e vállal­kozáshoz. További felvilágosítást a Kiskereskedők Országos Szervezete Bács-Kiskun Megyei Titkárságától kérhet, e címen: Kecskemét, Klapka u. 35. 6000. Kovács Györgynének, Kömpöcre: A munkaképtelenségi járadékos akkor kaphat házastársi pótlékot — ennek havi összege maximum 900 forint —, ha a feleség elérte a 65 éves életkort vagy munkaképtelen, s a bármilyen cí­men kapott ellátása (nyugdíj, segély, egyéb jövedelem) nem haladja meg az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét, a megközelítőleg 3500 forintot. Hasonló tárgyú sorai elolvasása után az a véle­ményünk: az Ön édesapját nem illeti meg a szóban forgó pótlék, mert a há­zastársa nem rendelkezik a már emlí­tett feltételekkel. Ha ez ügyben szak­ember válaszára is igényt tart, fordul­jon felvilágosításért a megyei társada­lombiztosítási igazgatósághoz, levél­ben vagy személyesen. Orosz Gyuláncnak, Soltszentimrére: Szerkesztőségünkhöz küldött levelében az áll, hogy az eltűnt kisborjúja miatt nyomozó rendőrök igen indulatosak voltak, sőt, Önre nézve sértő kijelenté­seket tettek. Mi a részletek kellő isme­rete nélkül nem ítélhetjük meg a történ­teket, azt azonban leszögezzük: e ható­ság is köteles udvarias magatartást ta­núsítani az állampolgárral szemben az eljárása során. Javasoljuk, hogy a jo­gosnak tűnő panaszáról írásban infor­málja a területileg illetékes rendőrkapi­tányság vezetőjét, nem kielégítő válasz esetén pedig a megyei rendőrfőkapi­tányt. Szerkeszti: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 Cigi és pipa helyett Az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélye alapján megkezdődött a dohányzásról leszoktatást elősegítő, gyógynövénykivonatokat tartal­mazó tabletta gyártása a törökbálinti Energ Innov Kisszövetkezetnél. Az új készítmény receptúráját hazai szabadalom alapján állították össze, s 13-féle növényi kivonatot tartalmaz. A rágyújtás hiányérzetének feltá­madásakor cigaretta helyett egy Nonikot tablettát ajánlatos a szájba venni, ezt elszopogatva mérséklődnek a dohányzás abbahagyásával járó tünetek. A készítményből az idén várhatóan már 1 millió tablettát állíta­nak elő, s a gyógyszertárakban, illetve a gyógynövényboltokban lehet hozzájutni. VISSZHANG Másképpen — a lakáshitelek kamatairól Mint ismeretes, hazánk nehéz gazdasági helyzetét jobbítandó, illetve a költségvetési hiányt csökkentendő, felmerült az illetékesek körében, hogy módosítani, pontosabban növelni kellene a korábban folyósított lakáshitelek kamatait. E terv ellen elemi erejű tiltakozás bontakozott ki a lakosság körében. Az elgondolásnak azonban vannak támogatói is. Közéjük tartozik K. M. tassi lakos, aki érveit levélben juttatta el lapunkhoz. A tárgyilagos tájékoztatásnak szerves része, ha az átlagostól eltérő véleménynek is nyilvánosságot ad. Ezért tesszük közzé olvasónk sorait, a lényeget nem érintően rövidített formában: „Magam is régen épült, komfort nélküli lakásban élek hosszú ideje. Sokán vagyunk hasonló helyzetűek a megyében, az országban. Mi is vágyunk szép, új otthonra, egészséges környezetre. De ennek megterem­téséhez nincs elegendő pénzünk, az OTP-től és a takarékszövetkezettől pedig csak magas kamatra kapunk lakásépítési, vagy -vásárlási hitelt. Az ok: a népgazdaság kasszája sovány, nagyobb jótékonykodást nem tesz lehetővé. De hát a sok-sok évvel ezelőtt lakáshoz jutottak iránt miért jótékonykodhat ez a kassza? Én úgy látom, az állam jogosan és érthetően akarja felemelni a már korábban igénybe vett lakáshitelek kamatait. Gondoljuk csak végig a dolgot: Aki 10-15 éve vett fel hitelt lakás építéséhez, vagy vételéhez, az akkor keresett havi 3-4-5 ezret. Most legalább dupla, de esetenként talán három­négyszeres jövedelemből él. Ez idő alatt, természetesen, nőtt az otthoná­nak forgalmi értéke is, ami annyit jelent, hogy a 70-es évek közepén, vagy a 80-as évek elején 500-600 ezerbe került lakás manapság körülbelül 1 milliót ér, vagy még többet. Ez a bér-, illetve vagyonérték-növekedés magával kell hozza, hogy a kamatok emelkedjenek. A társadalom eme érintett tagjainak is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a társadalom egyéb rászorulóinak lakás- és életkörülményei javuljanak. A sokat emlegetett közmegegyezéshez szükségesek az ilyesféle kölcsönös szándékok, célok is. Valami olyan mértékű kamatemelést tartanék igazságosnak, amely a lakással kapcsolatosan most felveendő hitel kamatával van arányban. Tisztában vagyok vele, hogy a megélhetés szinte mindegyik családot érintő nagy kiadással jár, mégis az a meglátásom: a pénzbeli tartozás néhány százaléknyi növelése nem veszélyeztetné a hosszú évek óta lakás (ház)-tulajdonosok egzisztenciáját. ..” ÍGY IS LEHET... Nemrégen nyílt meg a Szabadság tér 3. szám alatt az a bőráruszaküzlet, ahol szandált vásároltam magamnak. AÍig használtam pár alka­lommal a lábbelit, amikor hirtelen fesleni, kopni kezdett. Rögtön észrevettem, hogy a minőségével lehet baj, s máris mentem vissza a boltba reklamálni. Mondandómat követően kissé kínos volt bevallani, hogy a blokkom már nincs meg. Némi tapasztalat révén átvillant az agyamon, hogy e helyzetemben maxi­mum egy udvarias elutasításban lehet részem. De nem ez történt. Az eladó, valamint az egység vezetője, Rózsa Ilona kedvesen, megértőén hallgat­tak végig, s azzal biztattak, mielőbb tesznek valamit érdekemben. És már másnap jött a távirat, hogy reklamációm orvoslása érdekében fáradjak be hozzájuk. Bementem, s megtudtam, hogy a gyártó céggel megbeszéltek mindent, aminek alapján az elkészített jegyzőkönyv már csak aláírásomra vár. Amire sor került, majd visszakaptam a vételárat hiánytalanul. Az intézkedés minden percében a legnagyobb készséggel és udvariassággal viseltettek irántam a kereskedők. így is lehet vitás ügyet rendezni a boltban, ahová máskor is szívesen betérek! Dr. Sápi Sándorné Kecskemét KI KAPHAT SÍRHELYET? Eddig azt hittük, hogy csupán az anyagi javak szerint van különbség ember és ember között. A közelmúltban arra döbbentünk rá: a differenciálás alól az sem mentesülhet, aki a végső nyughelyéhez keres parcellát. A községi temetőnkben észlelt furcsa gyakorlatot teszem most szóvá, melynek lényege, hogy mindenekelőtt az kaphat ott temetési helyet, aki családi kriptát szándékozik létesíteni. Ez pedig manapság nagyon sok pénzbe kerül. A kisjövedel­műek ilyesmire nem is gondolhatnak. Értem én a temető fenntartóját, aki igyekszik minél több bevételre szert tenni a meghatározott nagyságú földterület bérbe adása révén, ám gondolnia kellene a szegényesebben élőkre is, akiknek a forintjaiból legfeljebb egy kis kőkeresztre futja, az elhunyt hozzátartozójuk emlékét megőrizni. Persze, van ezzel kapcsolatosan másik baj is, az, hogy a temetői terület nincs tisztességesen feltérképezve, így a sírhelyigénylés teljesítése sem egyszerű. Az illetékeseknek több figyelmet kellene fordítaniuk az ilyen panaszok megelőzésére! T. G.-né Hetényegyháza

Next

/
Thumbnails
Contents