Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-25 / 200. szám
1989. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE • 5 • Csapi József tázlári megrendelő arra készül, hogy Zsákára megy centrifuga- motorért. (Straszer András felvételei) Nem felejtem el azt a napot. Egy haragos férfi jött be hozzám, a szerkesztőségbe. Láttam rajta, hogy végponton van, olyan állapotban, amikor az ember vagy robban, vagy infarktust kap. — Mi történt? — Egy hűtőládát vettem, majdnem harmincezer forintért. Ebben a disznóvágási portéka, meg ami a piacolásból málna, cseresznye és meggy kimarad, nem romlik meg egész éven át. Csakhogy a motorja az első perctől kezdve erősen melegszik, a kezem nem állja! Attól félek: leég. Jelentettem az Elekt- roszer kiskőrösi háztartásigép-javítói- nak, de azok nem törik magukat, hogy a gondomon segítsenek. Azt szeretném, ha megnézné, miért ilyen ráérősek Kiskőrösön. Tizenkét kompresszor helyett egyet Ezen ne múljon. Indulok a szolgáltatóhoz, hiszen csak a másik fél véleményével lehet teljes a kép. — Huszonöt éve dolgozom a szolgáltatásban mondja a kiskőrösi műhelyben Szűcs Istvánná —, de ilyen mérges emberrel még nem találkoztam. Fújta a magáét, engem alig hagyott szóhoz jutni. Mindig a szomszédját emlegette, aki szerint a kompresszornak nem szabad melegedni. Látogatásomig a szerviz rendezte a panaszos ügyét. A haragos ügyfél megnyugodott. Ám még mindig sokan számolják türelmetlenül a napokat: meddig kell várniuk, amíg hibás háztartási gépeiket, tévéjüket és rádiójukat megjavítva visszakapják? A selejtes árukat és az alkatrészhiányt nem lehet megszokni vagy hosz- szan elviselni. Látogatónk se pazarolta volna az idejét, hogy a szerkesztőségben felkeressen, ha a megvásárolt termékkel és az alkatrészpótlással elégedett. Azon a héten, amikor az ő hűtőgépével volt baj, a kiskőrösi szerviz tizenkét kompresszort rendelt, de csak 1-et kapott. Sokasodnak, vaskos köte- gekké duzzadnak azok a munkalapok, amelyekre hónapokkal ezelőtt — némelyikre fél éve - ezt írták: „Alkatrészhiány miatt nem javítható". Kilencvenkilenc! — Jelenleg 60 háztartási gép áll, tartozékokra várva — vezet végig a műhelyen Csanda Gyula szerelő. — S ezek csupán az erősáramú kategóriába tartozó eszközök! Harminckilenc híradás- technikai termék használhatatlan még ezek mellett. A szerelő 6 órakor kel és társaival 20 óráig bent dolgozik, de még így sem mondhatja el mindig: ma jó napja volt, minden munkát elvégezhetett. Harminc gépből jó, ha tízet üzemképessé tesz. Itt egy Tornádó porszívó, január óta nincs hozzá szélkerék. A HV-82-es vasalót is csak akkor veheti át a gazdája, amikor szállítanak nyelet. Egy hősugárzóba fűtőbetét kellene. Októbertől itt porosodik. Palást sincs 407-es Hajdú centrifugához és motor RG-28- as robotgéphez. A Kiskőrösi Baptista Szeretetház lakói Sanyo kismagnójuk- ra várnak. Nincs hozzá való mikrofon. A tabdi Brunszer Ferenc Colotron színes tévéje RGBY modullal, a soltszent- imrei Csontos Mihályné VEF 206-os táskarádiója kf-tekerccsel, a kiskőrösi Csernák János színes tévéje kábeltunel- lel, a tázlári Csapi József C 283-as Hajdú centrifugája motorral, egy keceli megrendelő kvarcrádiója hangszóróval lenne ismét üzemképes. Amikor nem kedvenc a Kedvenc A vevők kiszolgáltatott helyzete, sajnos, örökzöld újságtéma. A Magyarországon forgalomba hozott Kedvenc és Aroma kávédarálókhoz például nincs forgórész Kiskőrösön. Aki valamelyikben a motort szeretné kicseréltetni, inkább lebeszélném róla. A motor és beépítése, munkadíjjal és az áfával együtt, annyiba kerül, hogy ha az ügyfél húsz forintot tesz hozzá, vehet érte újat. — Kezdünk a Nyugatra hasonlítani — hallom Csanda Gyulától. — Ott is IMS • Javításra várva. • Dolgozik Mayer Zoltán hűtőgépszerelő. Ameddig van alkatrész ... • Lchoczki Csaba tv- és rádiómüszcrész. Harminckilenc híradástechnikai termékkel nem tud mit kezdeni. Ügyfélnek és szolgáltatónak is a legrosszabb: várni. a késztermékek előállítására törekszenek a gyártók, és nem annyira az alkatrészpótlására. Az NDK-ból importált BL vasaló talpa, ha kiég, a termék használhatóságának a végét jelenti. Ehhez a vasalóhoz is hiányoznak az alkatrészek. így aztán sok gépet visszaadunk mostanában az ügyfeleknek, azzal, hogy nem tudjuk megjavítani. Előfordult olyan eset is, hogy egy üzletbe hívtak bennünket, mivel az eladás előtt bekapcsolt (kipróbált) tévé elromlott. Mindig a vevő húzza a rövidebbet? Az egyik, pórul járt centrifugatulajdonossal, Csapi Józseffel a tázlári határban találkozunk. Már nem Kiskőrösre készül, hogy a szolgáltatóknál érdeklődjön, mint eddig kéthetenként csinálta. Azt tervezi, hogy maga megy Zsákára, alkatrészért. Hátha sikerül neki motort venni a tavaly 2800 forintért vásárolt háztartási géphez. Ha nem, kidobja a centrifugát a szemétbe. Elég sok üzemanyagot pocsékolt el eddig is a szervizbe járással! A szolgáltatóknál tett látogatásom és a tázlári emberrel való találkozás után még inkább megértem: miért idegesek annyian — a kiskőrösi javítók megrendelői közül kilencvenkilencen —, ha a gyártók rossz munkájára és a hiányos alkatrészellátásra ők fizetnek rá: a fogyasztók. Az ő zsebük bánja, hogy annyi a hibás áru, amelyekkel aztán állhatnak sorban a korántsem fillérekért dolgozó szervizekben. A minap a kezembe került egy régi, ma is jól működő rádió. Összehasonlítottam a Kiskőrösön talált 99 hibás műszaki termékkel. Azokhoz képest még nincs is olyan rossz állapotban. Kíváncsi vagyok rá, mikor és kik gyártották. Dobozában, belül, máig ott a felirat: 1949. II. 20 Beke brigád. Hol vannak, dolgoznak-e ma Beke brigádok? Jó lenne tudni. Kohl Antal ROSSZ TERMÉKEK — HIÁNYZÓ ALKATRÉSZEK Dolgoznak-e ma Beke brigádok? 8. Aki a csodákban hitt Volt közöttünk egy ősz hajú ember, aki rendkívül bölcsen, higgadtan végezte a dolgát. Hajnalban már készült az aznap reá váró munkára, és ha úgy alakult a helyzet, lemondott az ebédről, a vacsoráról. Farmerban, me- gamorvos pólóban cipelte a megtömött csomagokat, az elsők között vállalkozott az éjszakai őrségre, és nem húzódott vissza azoktól a feladatoktól sem, melyek nem éppen az antropológusra vártak. Dr. Kiszely Istvánról, a nemzetközi hírű antropológusról van szó, aki a Petőfi-expedíció szakmai irányítójaként dolgozott Barguzinban. Ha úgy vesszük, életében számos kalandot átélt már, és szerencséje, hogy mindig azt tehette, amihez igazán kedvet érzett. Bejárta az egész világot, számos, különös emlékű ásatásban, expedícióban vett részt. Ismertek könyvei, egyebek között a Föld népeit bemutató vaskos kötetek. Kiszely professzor nevével forr egybe a barguzini exhumálás is. Ő volt az, aki először pillantotta meg azt a bizonyos koponyát, melyről később az amerikai és a szovjet antropológusok is kijelentették: nem fér kétség hozzá, hogy Petőfi Sándoré. És Kiszely István az, akit a legtöbb bírálat ért. Akkor is, amikor még Magyarországtól több mint tízezer kilométerre voltunk és akkor is, amikor hazatérve beszámolt a feltárás körülményeiről, az azonosítás apró pontjairól. Türelmesen hallgatta a hitetlenkedőket. Mit is tehetett volna? Az a szakember, aki bátran tett kijelentéseket egy nagy horderejű dologban. Persze, jól tudta, hogy „leszakadna az ég”, ha mégis kiderülne, hogy tévedett. Az antropológia a tényekre támaszkodik, nem lehet mellébeszélni. Azt hiszem, ezt senki sem vitatja. Miért jelentette volna ki akkor Kiszely professzor a megtalált csontokról, hogy azok Petőfiéi, amikor eddigi, huszonöt esztendős pályájának eredményei eshetnének kútba? Eddig nem tévedett az azonosításokban. Sokat beszélgettünk, naponta összegeztük az eseményeket, a történteket. Kiszely István mintegy főszereplővé vált abban a dokumentumfilmben is, melyet a Kecskeméti Városi Televízió stábja forgatott Barguzinban. A szokásos „napzárták” után, hazafelé utazásunk egyik éjszakáján, a Petőfi-expedíció összegzésére kértem a csoport ver zető antropológusát, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársát. — A XX. században is vannak még csodák, melyekben hinni kell — felelte tömören Kiszely. Sokféle információ volt birtokunkban, mire eljuthattunk Barguzinba. Szerencsénk abban állt, hogy a megbízható és megbízhatatlan értesülések közül jól szelektáltunk. Vallom, hogy íróasztal mellett nem lehet művelni a történettudományt, legfeljebb csak egy részét. Legjobb, ha a helyszínen győződünk meg a feltevésekről, esetünkben az évszázados legenda valódiságáról. Ha eredménytelenül fejeztük volna be az expedíciót, akkor sem bánkódnánk, hiszen a jelzett helyen nem kellene tovább keresni Petőfi Sándort, a dekabristákat, a száműzötteket. Nehéz napokat éltünk át együtt, nem mindenki szokott az expedíció során jelentkező extrém körülményekhez. Bár a barguzini helyzet még istenes volt, nem úgy, mint — mondjuk — a sivatag közepén, Egyiptomban vagy Kínában. Az pedig kétségtelen: összehangolt csapatmunkát végeztünk, jól összekovácsolódott a huszonhárom tagú expedíció. Mindenkinek jutott szerep; együtt örültünk, együtt búslakodtunk. Milyen tapasztalatokat szerzett dr. Kiszely István, akit munkahelyéről csak szabadsága terhére engedtek el? — A munkában hinni kell! Gondolom, valamennyien hittünk abban, hogy megtaláljuk Petőfi Sándort, bár tudtuk: kevés erre az esély. A kutatási adatok, a megszállott szakemberek mellett szerencse is szükségeltetett. — Ezt mondja egy olyan szakember, akinek lényegében csak a tényekben kel! hinnie? Másképpen fogalmazva: a csontok magukért beszélnek! — Ez igaz, de hadd tegyem hozzá: egész életemben a csoda, a szerencse vezérelt. Barguzinban olyan kollégákkal végeztem együtt az azonosítást, akikkel korábban nem találkoztam. A tudományág szépsége, egyöntetűsége, hogy az egymástól függetlenül végzett azonosítások, mérések végeredménye mind a négyünknél stimmelt. Talán többen emlékeznek még arra, mit nyilatkozott Kiszely István a Kecskeméti Városi Televízióban, majd a Petőfi Népében, amikor arról kérdezték, milyen szempontok alapján lehet azonosítani Petőfi földi maradványait. A professzor hangoztatta: ő nem Pető- fi-kutató. Azt is bevallotta: nem saját maga búvárkodott az irodalomtörténeti dokumentumok között. A kutatók segítettek neki, lényegében készen kapta a korabeli leírásokat, a költő alkatára vonatkozó visszaemlékezések kivonatait. Az csak a sors kellemes meglepetése, hogy az azonosításhoz „szükséges” jegyek megtalálhatók a Barguzinban előkerült csontokon. És még egy csoda: a több mint százharminc esztendeje nyugvó csontok igen jó állapotban vannak, köszönhető ez a szibériai föld megtartóképességének. Humuszsavas talaj esetén —- mint amilyen nálunk található — nehezebb dolguk lett volna az antropológusoknak, mert a szétporladt csontok nehezebben „faggathatok”, a patológiai elváltozásokat sem lenne könnyű azonosítani. — Nem lehet véletlen, hogy most, 1989-ben találtunk rá Petőfi Sándorra - gondolkodott el Kiszely István. Az utóbbi esztendőkben és az idén is sok olyan dolog történt, aminek következtében át kell írnunk történelmünket. Ebben a zűrzavaros politikai helyzetben kellenek példaképek, ideálok, hogy tartást adjanak a magyarságnak. Petőfire valamennyien felnézünk, személyében a szabadság, a kötelékektől való megszabadulás szimbólumát látjuk. Lehet, hogy sokan attól félnek, hogy egy leendő nagy (újra)temetés. után másképp kell látni bizonyos dolgokat, át kell írni a Petőfi-életrajzot? Megjósolhatom: ha lesz méltó temetés, óriási tömegeket mozgat majd meg. Mit jelent dr. Kiszely Istvánnak a „nagy felfedezés”? Nem titkolta, hogy örömmel vállalta Morvái Ferenc felkérését, amikor meghívta a barguzini exhumálásra. Petőfi felkutatását igazán magyar ügynek vélte. És nemes feladatnak, melyei így vagy úgy, de meg kellett oldani. Kiszely elvégezte a dolgát, most már háttérbe húzódott. Nincsenek kétségei az előkerült csontokat illetően. Játszhatnak bizottságosdit, vizsgálgathatják a csontleletet, rendezhetnek nagy temetést, cikkezhetnek az újságok: ezek már nem a Barguzinban járt szakemberre tartoznak. Természetesen részt vesz bizonyos további azonosításokban, ha felkérik. Ilyen lenne egy szerény ember? (Folytatjuk ) Következik: Eliszuni kitérő • Petőfi koponyájáról is pontos méreteket vettek. A háttérben néhány műszer látható. • Mindenkit a szenzációs felfedezés foglalkoztatott. Képünkön Csank Csaba, Kiszely István és Szabó Géza. • Kiszely professzor, aki a csodákban hitt. • Búcsú a csontoktól, a koponyától: a „csomagolás'’ pillanata. (A szorzó felvételei)
