Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
1989. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 5 VENDÉGÜNK VOLT: DUPKA GYÖRGY, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség titkára Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség titkára, „civilben” a Kárpáti Könyvkiadó szerkesztője, egy kis küldöttség tagjaként — Balia D. Károly költő és Móricz Kálmán újságíró társaságában — érkezett Ungvár- ról az augusztus eleji kecskeméti anyanyelvi konferenciára. Kárpátalja magyarságának képviseletében először voltak jelen a Magyarok Világszövetsége által 1970 óta négyévenként összehívott rendezvényen. Dupka Györgyöt a meghívás előzményeiről kérdeztem. —- Korábban nem is képviseltethettük volna magunkat — kezdte a beszélgetést —, mert nem is volt érdekképviseletünk. A nemzetiségi létünket, tudatunkat veszélyeztető „merényletek”: a többi között az elszenvedett asszimilációs, elukránosítási kísérletek pedig ugyancsak szükségessé tették volna ezt. A jelenlegi lehetőségekig hosszú utat kellett megtennünk. Kisebbségi életünk első szakasza 1919-ben kezdődött. E dátum szerint hetven éve kisebbségként élünk. A második nagy korszakot 1944 novemberétől, Kárpátalja felszabadításának idejétől számíthatom. Az egyszerű emberek, a parasztok azt gondolták, hogy megindul a békés élet, földet kapnak, ám nem így lett. Két hét elteltével háromnapos munkaakciói hirdettek meg. Minden 18 és 55 év közötti magyar és sváb nemzetiségű (civil) embernek meg kellett jelennie a községháza udvarán, ahol fogollyá nyilvánították, majd munkatáborokba hurcolták őket. — Hány embert érintett ez a tragédia? — Több mint negyvenezret, akiknek pz jelentette a sztálinizmus kezdetét. Akkor egyértelműen úgy tűnt, a kárpátaljai magyarság kérdése csak „vagyonkérdés”. Később azokat is lágerekbe zárták, akik a Horthy-korszak idején valamilyen tisztséget viseltek. A Hruscsov-korszakban lassan változni kezdett a helyzet. A liberális politikának köszönhetően hazaengedték a börtönökből az embereket, s lassan elkezdtek kiépülni a magyarsági intézmények: az iskolák, a könyv- és lapkiadás. Mire azonban eredményeket érhettünkivolna cl, bekövetkezett a Brezsnyev nevéhez kötődő következő korszak, mely — a többi között egységes szovjet, oroszul beszélő családokat létrehozva igyekezett beolvasztani a nemzetiségieket. Kezdeményezéseink csődöt mondtak sorra, 1977- ben például legnagyobb problémáink (iskoláink bezárásának, anyanyelvűnk elsorvasztásának) részletezésével megfogalmaztunk egy beadványt, amelyet több ezer aláírással elküld tünk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához. A „válasz” nemsokára megérkezett: a szervezőket, közöttük Fodor Sándor tanárt elbocsátották az egyetemről, sőt, azokat a diákokat is eltanácsolták, akik részt vettek a mozgalomban, illetve támogatták a kezdeményezést. Első nekibuzdulásunknak tehát megvoltak az áldozatai. A magyarság újjászületése, a nemzetiségek támogatása már a gorbacsovi korszaknak köszönhető. Úgy éreztük, az új lehetőségek között megbocsáthatatlan volna, ha nem próbálnánk meg minden tőlünk telhetőt elkövetni ezen a területen a továbblépéshez. Január 21-én megalakult az Ukrán Anyanyelvi Társaság, melyre a magyar nemzetiségiek képviselőit is meghívták. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy azonosulnak problémáinkkal. Itt határoztuk el, hogy mi is létrehozunk egy érdekképviseleti szervezetet. Egy hónap múlva, február 26-án, az alakuló gyűlés kimondta a Magyar Kulturális Szövetség megalakulását. Munkabizottságokat hoztunk létre, melyek fölvállalják legfőbb gondjainkat. — Milyen munkabizottságok alakultak? — A jogi az érdekvédelem ügyeit kíséri figyelemmel, elemzi, intézi. A szociológiai, amelynek jómagam az elnöke vagyok, a magyarság statisztikai, demográfiai és réteg-összete- vődését tanulmányozza, és terepvizsgálatokat folytat, hogy megalapozza a többi munkabizottság tevékenységét is. Az anyanyelvi, nyelvpolitikai munkabizottság a kárpátaljai magyarság arculatának kialakításával foglalkozik. Arra ügyel például, hogy kétnyelvű: ukrán és magyar feliratok legyenek az intézményekben, utcákon, tereken, de foglalkozik a szórványmagyarság gondjaival is. Művelődési munkabizottságunk az itt élők művelődési ügyeit gondozza, ellenőrzi és segíti programokkal, míg a hagyományápoló profiljának megfelelően a helyi programokat irányítja. A közoktatási munkabizottság az óvodáskortól a felnőtt korig végig kíséri az oktatás és nevelés mindennapjait, és javaslataival (tan- könyvkiadást is felvállalva) igyekszik segíteni a munkát. — Hányán léptek be a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségbe? — Tizennyolcezren. Számukra ez nemcsak kulturális érdekképviseletet jelent, mert hisz (ebben rejlik mássága, a csehszlovákiai Csemadokkal szemben) ez egy öntevékeny, független társadalmi szervezet. Kicsit büszkék is vagyunk arra, hogy a szocialista országokban élő magyarság körében a miénk az első. A százharminc magyarlakta faluban több mint hetven alapszervezetünk létesült, gyakorlatilag behálózzák egész Kárpátalját. Politikai programmal is rendelkezünk; indulni akarunk az őszi és a tavaszi választásokon, igyekszünk felmérni a helyi lakosság igényeit. — Az anyanyelvi konferencián a kárpátaljai kulturális szövetség és a Magyarok Világszövetsége megállapodást kötött. Mit jelent ez az önök számára? — Szerződésünk lényegében demonstrálja, hogy teljes jogú tagszervezetként vehetünk részt a világszövetség munkájában. írásban rögzítettük, hogy sajátos eszközeinkkel támogatjuk a Magyarok Világszövetségének munkáját, kölcsönök sen informáljuk egymást és részt veszünk a jelentősebb akcióikban. Károlyi Júlia Törvény a sztrájkról Manapság a sajtóban dolgozó jogásznak nem nehéz megfogadnia azt az intelmet — a jogi szakcikkeket gondozó rovatvezetőktől —, hogy csak a legújabb jogszabályokról írjunk. A gondot inkább a megjelenő szabályok száma és tartalmuk stabilitása okozza. Még a legalapvetőbb jogforrás, a törvény sem hosszú időt álló, sziklaszilárd szabályozási forma. Szinkronban áll ez a társadalmi mozgások elementáris erejével, és a demokrácia iránti óhaj jogszabályai formába öntésével. Még néhány éve is csak félig hunyt pillákkal mertük volna nézni a most közlendő jogszabályt, ha az éppen nem valamelyik tőlünk nyugatra lévő állam jogi szabályozására vonatkozik. Nézzük tehát a mi sztrájktörvényünket! A DOLGOZÓKAT a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására — az e törvényben meghatározott feltételek szerint — megilleti a sztrájk joga. A sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki sem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni. A sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működniük. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos. A szakszervezeteket megilleti a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga. Sztrájk kezdeményezhető, ha a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre. Amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Minisztertanács öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásban részt vevő képviselőjét. Több munkáltatót érintő sztrájk esetében a munkáltatók kérelemre — kötelesek képviselőjüket kijelölni. JOGELLENES A SZTRÁJK, ha az előbb felsorolt követelményeket nem tartották be; alkotmányba ütköző cél érdekében indult; olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztással szemben rendezik, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik; kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt. Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél. Az államigazgatási szerveknél a Minisztertanács és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga. Nincs helye sztrájknak, ha az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná. A sztrájk ideje alatt az ellenérdekű felek további egyeztetést folytatnak a vitás kérdés rendezésére, illetve kötelesek gondoskodni a személy- és vagyonvédelemről. ANNÁL A MUNKÁLTATÓNÁL, amely a la-' kosságot alapvetően érintő tevékenységet végez — így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél — csak úgy gyakorolható sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik. A sztrájkjogszerűségének, illetve jogellenességének megál lapítását az kérheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik. A kérelmet a kérelmező székhelye (lakhelye) szerint illetékes munkaügyi bírósághoz kell benyújtani. A munkaügyi bíróság öt napon belül, nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. A végzés ellen fellebezés- nek van helye. Á JOGSZERŰ SZTRÁJKBAN részt vevő dolgozót megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok. A sztrájk miatt kiesett munkaidőre eltérő megállapodás hiányában a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg. A munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók, azzal, hogy a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni. Dj\ Kertész Éva BODZÁK TIBOD Megtaláltuk Petőfit! 5. Küchelbecker sírjánál Reggel nyolckor már a barguzini temetőben voltunk. Nemcsak a szakemberek várták, hogy megkezdődjön a munka, hanem az expedíció többi tagjai is. A kutatók, a történelem, az irodalom barátai, a tolmácsok, a televíziósok, a sajtó képviselői legalább olyan izgalomban voltak, mint a régészek, az antropológusok, akik az ásatás, az exhumálás napjaiban főszereplővé váltak. Új hét kezdődött. Az első napon, hétfőn délelőtt óriási meglepetés, felfedezés tanúi lehettünk. Tizenegy órakor mindenki az ötös számú sír körül ácsorgóit. Nem véletlenül, hiszen dr. Kiszely István a mélyre ásott sírgödörben „ismerős” koponyára lelt. Az első pillanatokban láthatóvá vált, hogy egy magas férfi csontjaira bukkant. A mérések alapján azt tudtuk, láttuk: mintegy 170 centiméteres ember földi maradványai kerültek elő a föld alól. A koponyán őszes hajmaradványokat, bajuszdarabkákat lehetett felfedezni. A valószínűleg hatvanéves korában elhunyt férfit keresztény szokások szerint temették el, erre utalt keresztbe tett keze. A barguzini temetőben, a helyieket nem így helyezték örök nyugalomra. Nem csak a Petőfi-expedíció résztvevői örültek a még ki nem mondott sikernek: megtaláltuk Küchelbecker sírját, csontjait. Látszott az izgatottság, a boldogság jele a szovjet kollégák arcán is. Perceken belül előkerültek a dokumentumok, a fennmaradt fényképek, festmények a jeles dekabrista vezérről. Amikor a színes arckép mellé helyezték az antropológusok a megtalált koponyát, még a laikus is észrevette az azonosságot. A mérések, azonosítások, az életrajzból jól ismert jegyek egybevetése után pedig nem sok kétség fért ahhoz, hogy valóban Mihail Karlovics Küchelbecker feküdt a sírban. Ezt a helyiek, majd később a helyszínre érkező szovjet antropológusok is elismerték. A csontok kiemelése során előkerült a száműzött rabgyűrűje is, melyről szintén tettek említést a levéltári leírások. Ki is volt Küchelbecker, akinek emlékműve mindeddig rossz helyen állott a barguzini temetőben? Alaposabb életrajzzal Nyikolaj Ugrjumov, a helyi műemlékvédelmi bizottság elnöke, a város helytörténetével foglalkozó újságíró kolléga szolgált. Elmondta, hogy az ismert orosz költő, Vilhelm Karlovics Küchelbecker fivére, Mihail részt vett az 1825-ös dekabrista felkelésben, Pétervárott. Lázadásukat a cári önkény eltiporta, a szószólókat pedig kényszermunkára ítélték. Mihail Kü- chelbcckert először nyolc évre száműzték, majd ezt öt esztendőre csökkentették. A csitai várbörtönben 1830 szeptemberében kezdte meg hányatott életét, onnan különösen kegyetlen bányamunkára irányították. Barguzinba 1831. július 10-én vetődött el. A To- karjev családnál szállásolták el. Kü- chelbecker megismerkedett Anna Sztyepanovával, Tokarjevék lányával, akit 1834-ben feleségül is vett. Házasságuk előtt született gyermekük meghalt. Később sem jártak szerencsével a gyermekáldást illetően, mert kisfiúk sem élt tovább néhány hónapnál. Az egyházi vezetés nem ismerte el Küchel- bcckcrék házasságát. Amikor pedig a szinódus 1837-ben határozatot hozott minderről, a szomorú sorsra jutott forradalmár azt hangoztatta, ha már elszakították a családtól, sorozzák be katonának és küldjék golyó elé. Három hónap ilányi száműzetés után, rokonai közbenjárására, mégiscsak sikerült visszakerülnie Barguzinba. Élete hátralevő éveiben helytörténettel, kertészkedéssel, gyógyítással, népműveléssel foglalkozott. Bajkálontúli vázlatok címmel vetette papírra tapasztalatait. Anna Sztyepanova Tokarjevával boldog házasságban éltek, hat gyermekük született. Barátságba került a hasonló sorsú, lelkületű magyar száműzöttel, Petroviccsal, vagyis Petőfivel. 1859. szeptember 29-én halt meg. Később mint Petőfi. Sírjuk egymáshoz közel állott, azon temetőrészben, ahol politikai foglyokat hántolták el. Ugrjumov világszenzációként adta közre a barguzini napilapban a hírt, miszerint a Petőfi-expedíció során elsőként Mihail Karlovics Küchelbecker csontjai kerültek elő. Természetesen a szovjet partnerek büszkék voltak a felfedezésre, a bravúrra. Látszott ez A. A. Petrunyinon is, aki a Burját ASZSZK Minisztertanácsa kormánybiztosaként segítette az expedíció munkáját, elsősorban a szervezési feladatokban. Tőle kérdeztem, milyen teendők várnak rájuk? — Az imént beszéltem a minisztertanács elnökével, a kulturális miniszterrel felelte Petrunyin, én pedig csodálkoztam a gyorsaságon, hiszen az első napokban éppen ennek ellenkezőjét tapasztaltuk. A kormánybiztos az ulan-udeiek köszönetét tolmácsolta az expedíció antropológusainak, majd kérte, jegyzőkönyvben hitelesítsék felfedezésüket. Megjegyeztem, akkor talán engedély nélkül is végezhetnénk ásatást az egyébként megtiltott helyen. — Ezt azért nem! — csattant a gyors válasz. Ha az első helyszínen nem találták volna meg Küchelbeckert, bizonyára mindenki az emlékmű körüli térségre tippel, oda pedig „pecsét” kell. Petrunyin is hálás volt Küchelbeckerért. J. Ny. Szlovohotov, az egykori barguzini tanácselnök könnyeket törölge- tett az arcán. Ünneprontó voltam, amikor arról kíváncsiskodtam, hogy vajon vállalja-e hajdani tévedését: nem az eredeti Küchelbecker-sír fölé állíttatta az emlékművet. Az idős burját ember az idő múlását, az emlékezés fakóságát okolta. Az viszont már biztos, az emlékművet át kell helyezni. Ezt meg is teszik majd. — Tudja-e, miről beszélnek a városban az emberek? — kérdeztem, gondolván arra, hogy szinte minden helybeli a meglepetéseket okozó expedícióról diskurál. Hát persze, ez volt a beszédtéma. A lakosság előbb tudott a jó hírről, mint Szlovohotov, de szerencsé• Kuchelbecker feltárt sírjánál Tyivanyenko magyarázott az érdeklődő barguziniaknak • Bruce Latimer és Kiszely István azonosította az orosz dekabrista vezér földi maradványait. re őt is értesítették telefonon. Azonnal a temetőbe indult. Talán útközben arra is gondolt, nem kellett volna elhanyagolni, levenni a napirendről Küchel- bcckcr sírjának keresését. Nem kellett volna figyelmen kívül hagyni a jeltelen temetkezési helyet, ahol végül is rátaláltunk a dekabristára. Nem sokkal később pedig Petőfi Sándorra. (Folytatjuk) Következik: Szenzációs és megdöbbentő felfedezés • Korábban rossz helyen emelték a Küchelbecker- emlékmüvet. Képünkön Tyivanyenko és Varga Béla régész. (A szerző felvételei)
