Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
A’VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP NAPILAPJA xliv. évf. 189. szám Ara: 5,30 Ft 1989. augusztus 12., szombat CSÁNK CSABA A szibériai legenda nyomában Fogoly költő a Bajkál partjánál (5. oldal) Valóban látták Szibériában Petőfit? Mit vallottak a hazatért hadifoglyok? Milyen híreket hozott Swigel Ferenc? Hamisító, szélhámos volt a nyomdász? Cikksorozatunkban is tovább szaporodnak a kérdések! LENGYELORSZÁG Lesz-e koalíció? A lengyel Szolidaritás mozgalom parlamenti csoportjának vezetője kijelentette, hogy az ellenzék hajlandó a „reformkommunistákat” is magában foglaló koalíció megalakítására. Bronislaw Geremek az olaszországi Castel Gondolfóban adott tv-nyilatkozatában csütörtökön úgy vélekedett, hogy a Szolidaritás júniusi választási győzelme „riadalmat” keltett a Lengyel Egyesült Munkáspártban. A Szolidaritás nemrég az Egyesült Parasztpárttal előzetes megbeszéléseket tartott a koalíció megalakításának lehetőségéről. A LEMP szövetségesének számító másik kisebb csoportosulás, a Demokrata Párt szintén jelezte, hogy hajlandó fontolóra venni az elgondolást. Adam Michnik, a Szolidaritás másik vezető személyisége ugyanebben a tv-nyilat- kozatban hangsúlyozta, hogy az „alternatív koalíció” létrehozásának járhatósága a két kisebb párttól függ. — Adam Michnik és Bronislaw Geremek a pápa nyári rezidenciáján, Castel Gondolfóban folyó európai társadalmi szemináriumon vesz részt. A tanácskozás egyik szünetében a két politikust fogadta II. János Pál pápa. A Lengyel Egyesült Munkáspárt parlamenti csoportjának tagjai csütörtökön Varsóban tanácskozásra ültek össze, hogy megvitassák a LEMP vezette többpárti koalíció jövőjét — jelentette a PAP lengyel hírügynökség. Hírek szerint az országban négyszázhetven gyár és üzem péntekre egyórás figyelmeztető sztrájkot hirdetett meg, tiltakozásul a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája ellen. Lengyelországban nemrég felszabadították a legfontosabb közszükségleti cikkek árait. Azóta az árak esetenként több száz százalékkal is emelkedtek. AZ EGYOLDALÚ FEGYVERZET- ÉS LÉTSZÁMCSÖKKENTÉS JEGYEBEN Felszámolták a szabadszállási 145. harckocsidandárt íitMttó ■ . mm < i' Pénteken reggel igazán jelentős esemény kezdődött Szabadszálláson, a Kossuth Lajos Laktanyában. A nemzetközi enyhülési folyamat részeként, a katonai szembenállás mérsékléséért, a kölcsönös bizalom erősítésének jegyében a Magyar Néphadsereg szövetségeseivel ösz- szehangoltan megkezdte a fegyverzet- és létszámcsökkentés egyoldalú végrehajtását. Ez alkalomból az alakulathoz érkezett Meiszter Dávid nagykövet, a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások magyar küldöttségének vezetője, dr. Babinyecz Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Bak István országgyűlési képviselő, dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, az alakulat volt parancsnokai, illetve a Magyar Népköztársaságba akkreditált diplomáciai testületek katonai és légügyi attaséi, a hazai és a külföldi sajtó képviselői. Lőrincz Kálmán altábornagy sereg- testparancsnok köszöntése után az alakulat parancsnoka, Végh Ferenc alezredes elmondta: az alakulat 31 éves fennállása után felszámolásra kerül. Ez a magasabb egység, amely feladatát önállóan, vagy másokkal együtt oldotta meg, sajátos helyzetben volt, ugyanis békében csak keretállománnyal rendelkezett. A harci technika döntő részét tartósan tárolták. A dandár alapfeladatain túl lánctal- pasharcjármű- vezetők kiképzését végezte. Az alakulótéren ezalatt felsorakozott a dandár tiszti és legénységi állománya, majd a Himnusz elhangzása után Lőrincz Kálmán felolvasta a honvédelmi miniszter parancsát ^az alakulat megszüntetéséről. Ezután dr. Szabó Ferenc kért szót. Elmondta, hogy harminc esztendővel ezelőtt a Dunai Vasmű csapatzászlót adományozott az egységnek, kifejezve, hogy a vállalat több mint tízezres kollektívája bizalmat szavazott az egység katonáinak és tisztjeinek. Szólt a nemzetközi enyhülésről, amely lehetővé teszi, hogy hazánkban csökkenteni lehessen a néphadsereg létszámát, fegyverzetét, haditechnikai eszközeit. „Jelképnek is tekinthetjük, hogy a harckocsik jelentős része beolvasztásra kerül, visszatér a Dunai Vasműbe, ahol annak idején páncéllemezeit előállították. Az is jelkép, hogy a tankok másik része kisebb átalakítással a polgári életben segíti a békés termelői munkát” — hangsúlyozta a vezérigazgató. A dandár parancsnoka vázolta ezután a dandár rövid történetét, hangsúlyozta, hogy mindent megtettek a katonák neveléséért, a haditechnika mesteri kezelésének elsajátításáért, a polgári lakossággal való szoros együttműködéséit. A parancsnok a személyi álló- mány nevében búcsút vett a csapat- zászlótól, s ezzel az ünnepélyes állománygyűlés befejeződött. Az ünnepséget követően arra kértük Lőrincz Kálmán altábornagyot, hogy mondja el a Petőfi Népe olvasóinak, hogyan hasznosítják a laktanya épületét, hová kerülnek a katonák és a tisztek, mi lesz a felszabaduló tiszti lakásokkal? — Az alakulat laktanyájának egy részét átveszi az Ilku Pál Páncélos és Gépjármű Kiképző Központ, más részüket raktárként hasznosítjuk. A páncélosdandár sorállományát ma leszereljük, a hivatásos tisztek és tiszthelyettesek pedig más helyőrségben kaptak beosztást. Jó néhányan itt maradnak továbbra is. Sajnálatos módon nem sok tiszti lakás üresedik meg, ugyanis az áthelyezett hivatásos tiszteknek, tiszthelyetteseknek egyelőre nem tudunk lakást adni, de ezt igyekszünk mihamarabb megoldani. Bak István országgyűlési képviselő, a nagyközségi tanács elnöke arról szólt, hogy bizonyos munkanélküliség lesz a községben, ha rövid ideig is, ugyanis hatvan polgári alkalmazottat nem tudtak elhelyezni. Róluk a Magyar Néphadsereg gondoskodik, amíg álláshoz nem jutnak. Sikerült szót váltanunk Fazekas Tibor hadnaggyal, a dandár egyik századparancsnokával. A fiatal tisztet a múlt év augusztus 20-án avatták fel, s már azt megelőzően Szabadszállásra kérte magát. Ezért ehhez az alakulathoz, mert itt tudta legjobban kamatoztatni képességeit. Az már egy kellettles dolog, hogy itt ismerte meg Szoboszlai Anikót, aki a Petőfi Általános Iskolában képesítés nélküli nevelő, most végzi a főiskolát. — Egy hét múlva, augusztus 19-én a tiszti klubban tartjuk az esküvőnket, itt Szabadszálláson. Én maradok ebben a helyőrségben, ugyanis az Ilku Pál Kiképzési Központban osztályfőnök leszek. Miután apósommal ennél a dandárnál együtt szolgáltunk, továbbra is együtt maradunk, hiszen apósom ugyanitt kapott beosztást. A jövő terve az, hogy lakáshoz jussunk, s ennek van reális lehetősége. Délután a vendégek, a sajtó képviselői láthatták, amint a dandár harci technikai eszközeit a vasútállomáson vagonokba rakták. Gémes Gábor A KUNSÁGHÚS KÖRZETÉBEN VAN HÚS Mégis drágábbak lesznek egyes készítmények? Napok óta több intézmény, szervezet illetékesei mondják el véleményüket arról, tulajdonképpen van-e és miért húshiány, húsellátási zavar hazánkban. A Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál érdeklődtünk ugyanebben az ügyben. A Kunsághús emblémát viselő feldogozó igazgatója, Suhqjda István az első kérdés után erőteljes nemmel felel. Szállítási körzetükbe — mondta — Bács-Kiskun megye kétharmadába, Csongrád északi részébe, illetve Budapestre a kereskedelem megrendelésére mindenütt meg tudtak felelni, az utolsó dekagrammig. Sőt, hétfőtől — a kiskunfélegyházi vállalat vágósorának szokásos évi kéthetes karbantartási idejében — is zavartalan ellátást ígért, hiszen a készítmények gyártásához elegendő alapanyagot „spájzoltak”, az ez idő alatt felvásárolt sertéseket pedig a szekszárdi társvállalatnál vágatják le. A megnyugtató hír után azért gondolkodóba eshet az ember, összefüggéseket keresve. Kezdjük a húst előállítón, a sertéstartón. Aki tartja, neveli, eteti az állatait. Ugyanúgy, mint tette évekkel ezelőtt is, csak akkor még haszonnal. Statisztikával bizonyítható, hogy 1989-ben egy hízón ötödannyi haszna marad a termelőnek, mint négy évvel ezelőtt. A dolog vetülete a Kunsághúsnál az, hogy az idén 410 ezer sertést vásárol fel, negyven százalékát az 1985. évinek. Persze, az is lehetséges, hogy a termelő máshová adja el azt a bizonyos sertést, fillérrel, forinttal többért. Nagyon érthető módon „szaladva a pénze után”, hiszen a tápot, a gyógyszereket meg kell venni, nagyüzemben az embereknek bért kell adni és állni a többi költséget úgy, hogy azért ne szaladjon veszteségbe az állatok tartása. Ha már a forintoknál tartunk. A félegyháziak úgy mondják, két éve a legjobb minőségű sertés kilójáért fizettek maximum 41 forintot, ma 56 forintot. Az 50 forinton fölüli összeget a rendelkezések szerint a vállalatok saját nyereségük terhére adhatják, merthogy a belföldi tőkehús árába ennyit számolhatnak. A sertés viszont nem csak színhúsból van, szakszóval a „színhúskitermelés” 55-57 százalék, a többi csont, szalonna, zsír, bőr, belsőség. Azt is mondták a gyáriak, Összes költségük 88-90 százaléka az alapanyag-ár, a többi 10-en, béren (?), energián esetleg megpróbálhatnak spórolni. A Kunsághús a levágott állatok 80 százalékát belföldi piacon értékesiti. Az első félévben, „ráfejelve”, elszállították a szocialista országokba az államközi szerződésekből rájuk eső részt. Mára a fennmaradó húsz százalék dollárexportja maradt. Igen ám, de — jó piacot sikerült találniuk a külkereskedőknek — mindenki exportálni óhajt. Nem feldolgozott terméket, hanem élő állatot. Az exportfelár is pénzt hoz, úgyhogy akadt olyan termelő, aki csak akkor ad az ÁHV- nak sertést — kötötte volna ki —, ha élőexportra szállítják azokat. Csakhogy ennyi élőexportra nincs szükség. Másrészt milyen alapon az övét? Harmadrészt — egy kicsit előbbre is látva — dömpinghússal megjelenni külföldön, árcsökkenést eredményez. Egyébként a hazai húshiányt fékezendő, megállítandó intézkedések történtek: az export visszafogására. Néhány húsipari vállalat a Balaton környékére, a félegyházi Budapestre irányít nagyobb mennyiségű húst. Ajánlást teljesít. A piacgazdálkodás jegyében tehát ajánlják, hogy ezentúl kétszeres húsmennyiséget szállítson Budapestre az exportja terhére a Kunsághús. Arra a kérdésre, vajon lehet-e ezt az ajánlást semmisnek venni, igen kétes értékű válaszok mutatkoznak. Merthogy az államigazgatásnak joga van arra, hogy kötelezze a vállalatot. Igaz, megteheti Félegyháza, hogy szállít, hiszen árualapja van. És tulajdonképpen így további esetleges tortúrától mentesül, ha első szóra megfelel, már nem deklarált ellátási kötelezettségének. A hétköznapi fogyasztó az üzlet pultjain találkozik a hússal. A drágával és a még drágábbal. Hogy miért? A magyarázat végtelenül egyszerű: a kereskedelem érdekeltsége is az, hogy minél nagyobb haszonnal dolgozzon. Milyen könnyen belátható, hogy a 150-160 forintos sertéshús és a három — nem tévedés — három forintos csont 10,5 százalékos árrése nem ugyanakkora összeget takar. A kereskedelem jóérzésére pedig — a szegénység emlegetésével — régen nem lehet apellálni. A fogyasztó pedig keresi az olcsóbb termékeket. És néhány napja ismét kénytelen volt tudomásul venni egy áremelés hírét: ezúttal a húskészítményekét, 1-13 százalékkal. A vállalatok igazgatói azon vitatkoztak, hogy valamennyi hústermékre vagy néhány termékcsoportra vonatkozzék-e az áremelés. Egyezkedésük végül is a termékcsoportokra vonatkozó döntést hozta. Erre az árhivatal is áldását adta. A számítások szerint, a húsiparnak ez 400 millió forintot hoz majd, viszont — ugyancsak országos adat — a belföldi forgalmazásra eddig 800 millió-1 milliárd forintot fizetett rá. Ez az a patthelyzet, amiből ki kellene valahogyan tömi. Hogy hogyan? És kinek? Termelőnek? Feldolgozónak? Exportálónak? Kereskedőnek? Fogyasztónak? Vagy mindany- nyiunknak? Ugyanis az előbb felsoroltak mindegyikének tagjai adott pillanatban fogyasztókká válnak. És most is — magunkon — csattantottuk az ostort. * * * Sőt, most már tulajdonképpen azt sem lehet tudni, kinek is higgyen az ember. Mire ez az írás elkészült, a hírközlő szervek segítségével már a cáfolat is napvilágot látott: Mike Imre, a Húsipari Központ vezérigazgatója szerint szó sincs a tőkehús árának emeléséről. Viszont Kiskunfélegyházán a vállalat vezető szakemberei egy listát emlegettek e tájékoztatás közzététele előtt két nappal. Ezen — mondták — a húskészítmények, így például étkezési szalonnák és a zsír árának emelése szerepel. Az a bizonyos ostorcsattanás így még jobban üt, hiszen azt, hogy mi az igazság, majd csak akkor tudjuk meg, amikor az üzletben vásárolni akarunk! Gál Eszter A MEGYÉBEN 2,5 MILLIÁRD FORINTOT FIZETTÜNK BE A személyi I jövedelemadó első évének tapasztalatai Az új adórendszer — s ezen belül a mindenkit leginkább érintő személyi jövedelemadó — első évét magunk mögött tudhatjuk, ha nem is éppen nagy megelégedésünkre. A Figyelőben megjelent adatok szerint az országban összesen befizetett adó (szja) 75,4 milliárd forint volt, 9 százalékkal több a tervezettnél. Az adófizető polgárok döntő többsége munkaviszonyban álló alkalmazott és alig két százalékuk főállású vállalkozó. Valószínűleg sokakat meglep: utóbbiak átlagjövedelme az alacsonyabb. Ennél több nagy meglepetéssel nem is szolgált az 1988-as adóév. Hiszen az, hogy túlságosan sok az adózással járó adminisztráció, hogy magasak a kulcsok, s hogy bonyolítja a rendszert a sokféle kedvezmény — már igazán nem tekinthető meglepő tapasztalatnak. Bács-Kiskun megyében 48 ezer állampolgár nyújtott be szja-bevallást, és kétszázezren adtak munkahelyükön nyilatkozatot. A legfrissebb adatok szerint a megyei adófizetők 2,5 milliárd forintot fizettek be az államkasszába. A jövedelmek döntő többsége Bács-Kiskunban is bérből és fizetésből származik. A főállású vállalkozók átlagos jövedelme itt is alacsonyabb, mint I a munkaviszonyban állóké. Ami első pillantásra meglepő, másodikra talán már nem annyira: (Folytatás a 2. oldalon) " ■ ... ’■ ■ • A Magyarországon akkreditált diplomáciai testületek katonai attaséi tisztelegnek az elvonuló állománynak. • A harckocsizódandár katonái megkezdték a harckocsik leszerelését.
