Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 187. szám Árai 4,30 Ft 1989. augusztus 10., csütörtök GSANK CMM A szibériai legenda nyomában 5. oldal Alekszandr Sztyepanovics Petrovics és Szendrey Júlia Tényleg igaz, hogy Petőfi Sándor Alekszandr Sztyepanovics Petrovics néven került Szibériába? Kereste-e a hű hitves, Szendrey Júlia? Sorozatunk mai írásából ezekre a kérdésekre is választ kapunk. tál |; t A FÉLEGYHÁZI SZÖVETKEZETEI VISSZAHÍVTÁK A RINGBE Versenyben a lakásépítkezésre vállalkozók? • Ennek a félegyházi lakóháznak is a szövetkezet volt a kivitelezője. (Straszer András felvétele.) A LEMP ÁLLÁSPONTJA A Szolidaritás javaslata kormányzati válsághoz vezetne Kormányzati válsághoz vezetne, ha megvalósulna a Szolidaritás legutóbbi koalí­ciósjavaslata — állapították meg a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB politikai bizottságának keddi ülésén. Mint ismeretes, Lech Wale­sa, a Szolidaritás elnöke a hét elején azt javasolta, hogy a LEMP bevonása nélkül alakítson kiskoalíciót a De­mokrata Párt, az Egyesült Parasztpárt és a Szolidari­tás. A demokraták nem zár­kóztak el egy ilyen hármas kabinet megalakításának le­hetőségétől. A LEMP szerint a Szoli­daritás jelenlegi politikájá­val aláássa a kerekasztal ed­digi eredményeit és tudato­san megnehezíti Czeslaw Kiszczak kormányfő dolgát. A kommunistáknak most két feladata van, hangoztat­ták az ülésen: megegyezni azokkal, akik a nézetek kü­lönbözősége mellett is az or­szág javát akarják, és har­colni azokkal szemben, akik a fennálló rend ellen fejtik ki tevékenységüket. A Szolidaritás gdanski központja újabb sztrájkokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha a kormány nem hagy fel inflációgerjesztő politikájával. Keddi felhívá­sában felszólította á gyárak­ban működő szervezeteiket, hogy vegyék fontolóra a til­takozó akciókat, beleértve a munkabeszüntetéseket is, ha a kormány nem változtatja meg legutóbbi gazdasági in­tézkedéseit. Mostanra telítődött a piac Hosszú éveken keresztül amolyan nem-szeretem munka volt a lakásépí­tés. Nem is nagyon vállalkoztak rá a cégek. Az értékesítési árat ugyanis nem ők határozták meg: ebben a központi­lag megállapított felső határhoz kellett tartani magukat. Annál kevesebbet igen, de többet akkor sem kérhettek, ha az alapanyag árak növekedése megha­ladta a lakás értékesítési árának lehet­séges növelését. Márpedig ez rendre így volt, amit az infláció és a központi el­vonások növekedése csak fokozott. Megyénk ipari szövetkezetei közül csak a kiskunfélegyházi épitő vállalko­zik' lakásépítésre. Ezzel országosan is a ritkaságszámba menők közé tartozik. Több mint húsz éve veszik ki részüket ebből a feladatból, de eddig még sike­rült elkerülniük, hogy a szövetkezet pénzügyi egyensúlya felboruljon e gaz­daságtalan, vagy legalábbis kevésbé gazdaságos tevékenység miatt. Nem kis részben a No-Fines technológiának, valamint a Velox építési módnak kö­szönhetően, amelynek alkalmazására megyénkben elsőként vállalkoztak. Amióta a lakásépítés szabadáras te­vékenység, valamivel vonzóbbá vált a cégek számára. Ám azok közül sokan, akik megpróbálkoztak vele, az első ta­pasztalatok alapján nem vállaltak újabb megrendelést. A vásárló ugyanis elvárja — teljes joggal —, hogy amiért milliót vagy milliókat fizet, az legalább hibátlan legyen. Mondhatni, a lakás olyan áru, amivel a termelőnek az érté­kesítés után is sok a gondja, baja. S gyakran nem is a saját, hanem az alapanyaggyártó rossz munkája miatt. Három évvel ezelőtt a kiskunfélegy­házi szövetkezet úgy döntött, eleget volt már a ringben. Azt tervezték, hogy termelő kapacitásuknak csak 50-55 százalékát kötik le lakásépítéssel. Leg­nagyobb megrendelő partnerük, az OTP azonban a korábbinál is többet igényelt tőlük. De más körülmények is eltérítették terveitől a szövetkezetét. Az utóbbi időben az a „szokás” járja, hogy egy-egy nagyobb munkára pályázatot hirdetnek a megrendelők. Versenytár­gyaláson dől el, hogy ki lesz a vállalko­zó. S bár a termelő a saját elhatározása szerint indul vagy nem indul a verseny­ben, a jelentősebb munkalehetőségek jobbára csak ily módon adottak a szá­mára. így alakult, hogy szándéka elle­nére, fennállása óta a legtöbb lakás építésére vállalkozott a félegyházi szö­vetkezet 1988-ban. Csak a saját váro­sukban kilencvenegyet adtak át az el­múlt esztendőben. Az idén viszont a fizetőképes kereslet hiánya miatt mind­össze 38 lakás építését igényelte tőlük a helyi tanács, illetve mint megrendelő, az OTP. Nem maradt azért munka nélkül a szövetkezet. Középületek rekonstruk­cióját vállalták, félegyházán például a Móra Ferenc Művelődési Házét, ami a hozzá kapcsolódó épülettel együtt több évig tartó munkát ad. Kecskeméten hat- és tizenkét lakásos sorházat építe­nek No-Fines és Velox módszerrel, a Petőfivárosban, illetve Felsőszéktón. Kiskunmajsán és Kisteleken ugyan­csak lakásépítésre készülnek. Mind­emellett kisebb-nagyobb megrendelé­seket is vállalnak szakipari munkában. Az önálló vállalkozásra egy-egy részte­rület vezetőinek nem csak felhatalma­zásuk van. Jövedelmük függ attól, mennyire tudják lekötni részlegük ter­melő kapacitását, illetve, hogy mennyi lesz a bevételük. A. M. Értékesítik a volt szovjet laktanyákat Nyolcszáz tisztet avatnak augusztus 20-án IRODALMUNK A NAGYVILÁGBAN— POZSGAY IMRÉT IS MEGÉNEKELTETTE VASS LAJOS Gyermekjátékok, dalok és a magyarságtudat Lesz-e húshiány Magyarországon? Egy sertésen 200-400 forint haszon A Honvédelmi Minisztériumban szerdán délelőtt sajtótájékoztatót tar­tottak, ahol dr. Szabó Egon vezérőr­nagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese, szóvivő köszöntötte a sajtó munkatár­sait. Elsőként Kovács Lajos ezredes is­merteit az augusztusi állományváltás­sal kapcsolatos tudnivalókat. Mint ki­derült, július 4-én mintegy 1100 egyete­met és főiskolát végzett honvéd szerelt le, akik a honvédelmi törvény módosí­tásának időpontjában a 12 hónapot már letöltötték. Ezen a napon szereltek le azok a főiskolások is, akik 18 hóna­pos katonai szolgálatra vonultak be. E hónap első napján 3460 egyetemi elő- felvételis mondott búcsút a hadsereg­nek, rajtuk kívül az elmúlt év augusztu­sában bevonult felsőbbfokú végzettsé­gűek, valamint azok a sorkatonák, akik még tanulmányaikat folytatják. Augusztus 11-én és 18-án 27 900 ka­Lapunk hasábjain évről évre vissza­térő téma a pedagógushiány. S a leg­szomorúbb, hogy az okokat kutatva, csak ismételhetjük a már régen ismerte­ket: szerény bér, lakásgond, a pálya presztízsének csökkenése ... Az új tanévre több, mint ötszáz pe­dagógusállást hirdettek meg Bács- Kiskun oktatási intézményei, s alig há­rom héttel a tanévnyitók előtt, a kínált munkaköröknek csak a felére akadt jelentkező. Változatlanul nagy a hiány — megyeszerte — matematika, fizika, kémia szakos tanárokból, ahogy az idegen nyelveket oktatókból is — kivé­ve az orosz szakosokat. Bács-Kiskun városait tekintve, a ko­rábbi esztendőkhöz hasonlóan, Kalo­csán a legelszomorítóbb a helyzet; már szolgálati lakást is kínáltak az egyete­met végzett tanároknak, zenepedagó­gusoknak, hiányuk azonban ma is je­lentős. A megye többi gimnáziuma, szerencsére kedvezőbb képet mutat ezen a téren. Mert ha másképpen nem tudják, hát úgy oldják meg a pedagó­gushiányt, hogy főiskolai végzettségűe­ket alkalmaznak, s azután kötelezik őket az egyetemi kiegészítő elvégzésére. Kecskeméten, Baján és szinte vala­mennyi településen, ahol nevelőotthon működik — Hajóson, Kunfehértón, Dunavccsén, Dunapatajon, Fclsőszen­tona és határőr, valamint az új kikép­zési rendszerű műszaki csapatoknál dolgozó katona szerel le. Gyakorlatilag augusztus 18-áig 32 460-an szerelnek le a Magyar Néphadsereg kötelékéből. A harckészültségi szolgálat biztosítása érdekében 44-52 napra 480 katonát és tisztest tartanak vissza. Ez — húzták alá nyomatékosan — már tartalékos szolgálatnak számít, s az e célból visz- szatartottak száma a februári váltás­hoz viszonyítva a felére csökken, de így is az engedélyezett létszám egyharma- da. Elmondták még azt is, hogy szociá­lis, családi okból ötszáz sorkatonát he­lyeztek át, de ennél sokkal magasabb azoknak a száma, akiket a csapatok parancsnokai közvetlenül helyeztek át más helyőrségbe, illetve egységhez. El­hangzott olyan kérés — éppen a gyors intézkedés miatt — hogy azok, akik (Folytatás a 2. oldalon) tivánon —, számos gyógypedagógusi állás vár betöltésre. A városokban már nem kell képesí­tésnélkülieket alkalmazni óvónői, taní­tói munkakörökben — ellentétben jó néhány kistelepüléssel. — Alig akad falu, ahol teljes lenne általános isko­la-tantestületének a lfijíjíma ... A pedagógushiány oka változatlanul a szerény jövedelem. A pályakezdő óvónőknek, tanítóknak általában 4500 forintos havi bruttó fizetést kínálnak, míg a tanároknak általában 5200-at. Szolgálati lakást pedig ma már csak elvétve tudnak ígérni egy-két települé­sen. Csoda-e, hogy az egyetemet, főis­kolát végzett idegen nyelv szakosok in­kább az idegenforgalom vagy más, job­ban jövedelmező területen igyekeznek elhelyezkedni, ahogy például a mate­matikusok is mondjuk a számítástech­nika kínálta munkaköröket választják a katedra helyett? Mert hivatástudat ide, pályaszeretet oda, valamiből élni kell. S amíg a pedagógusi fizetések többszörösét kínálják máshol, addig a diplomások jó része nem az oktatási intézményekben kamatoztatja a tudá­sát a jövőben sem. Sok éven át sokszor leírtuk ezt a szót: pedagógushiány. S a jelek szerint, még sok éven át ismétel­gethetjük ... K. E. Szerdán délután 3/4 4 órakor érez­tem a legpontosabban, hogy éltető víz minden magyar számára az anyanyelvi mozgalom. Tucatnyi kéz lendült a magosba, amikor megkérdezte Hollós Róbertné, a gyermekjátékok szakértője, hogy ki ismeri a Kerekecske, gombocska című, évszázados tapasztalatokat hasznosító mondókát. (Ä gyerekujjak örömmel tanulnak meg, gyakorolnak fontos mozdulatokat, hajlításokat). Tudta Ausztrália déli tájairól a talán hetven nyarat is látott Dezséry András, tudta a papi hivatását Burgenlandban teljesí­tő Galambos Ferenc, tudta Lovas Mar­gó Franciaországból, tudták többen Amerikából. A Szórakaténusz Játékházban már túl voltak egy közös tánctanuláson, amikor a gyermekjátékokról kérdez­gették a hazai szakembereket a konfe­rencia résztvevői. Oláh Lajos prímás, Vidák István bőgős és Szigeti Róbert kontrás muzsikájára, Szeverényi Anikó és Andrási Izabella útmutatásával du­nántúli ugróst tanultak. A többség lent ropta a parketten, néhányan ücsörög­tünk a körbefutó lépcsőkön. Meg is kérdeztem ifjú (kijár neki őszülő fejjel is) Bartók Bélától, hogy édesapja szere- tett-e táncolni. „Más természet volt, egyetlen egyszer Varsányi Irén vitte táncba.” A zene, tánc, gyermekjáték tagozat alaposan körülnézett a hangulatos in­tézményben. Bocsássanak meg az elő­adók, a játékmesterek, ha tudósításom­ban az élmény hatására fölborítottam az időrendet, csak egy-két nevet emlí­tek. Debreczeni Tiborét talán, aki házi­gazdaként irányította a programot, Kriston Vizi Józsefét, az intézmény igazgatójáét, akinek volt mire hivat­koznia a Szórakaténusz tevékenységé­nek ismertetésekor. A másik tagozatban Szende Aladár bevezetője után azt vizsgálták, hogy milyen módszerekkel tanítható leg­eredményesebben a magyar, mint ide­gen nyelv. A hungarológiai oktatás lehetőségeit elemezték a harmadik csoportban. Adós vagyok azzal a hírrel, hogy kedden délután Pomogáts Béla beveze­tő előadása, vitaindítója után tartal­mas eszmecsere bontakozott ki arról, hogy milyen irodalmunk helyzete a nagyvilágban. A felkért hozzászólók: Czine Mihály egyetemi tanár, Göröm­bei András, Nagy János, Nagy Pál (Franciaország), Dobos László (Csehszlovákia), Balia D. Károly (Szovjetunió) érdekes és fontos szem­pontokkal, javaslatokkal járultak a ta­nácskozás sikeréhez. Este ...Fűzi László szerkesztő tájé­k oztatója után - Buda Ferenc és Do­bozi Eszter adta elő egy-egy versét, majd hosszú, jó hangulatú beszélgetés alakult ki a szerkesztőség tagjai és a vendégek között. Szerda délelőtt Maróti Gyula, a moz­galom kulturális bizottságának elnöke vezette be A fiatal nemzedékek ma­gyarságtudata felkeltésének és megerő­sítésének módszerei a nyugati magyar­ság körében — egyházak, ifjúsági in­tézmények, egyesületek tevékenysége című témakört. Kifejtette, hogy a szülők szándéka ellenére mind kevesebb magyar fiatal hajlandó időt, energiát áldozni arra, hogy tanfolyamon tanulja meg ősei nyelvét. A magyar nyelv külföldi okta­tására is szerveződött anyanyelvi moz­galomnak új módszereket kell keresni eredeti céljainak eléréséhez. Igazolódott, hogy játékos formában sokkal szívesebben ismerkednek a ma­gyar nyelvvel, ezért az anyanyelvi kon­ferenciának mindent meg kell tennie a külföldi magyar tánccsoportok, szín­játszó együttesek, muzsikás kisegyütte­sek támogatására. Az illetékes magyar intézmények, mindenekelőtt a Magya­rok Világszövetsége tanfolyamokat rendez külföldön és idehaza, műsorja­vaslatokat készít, tanácsokat ad, tágít­ja a kapukat. Az USA-ból érkezett Éltető Lajos tartott kiegészítő előadást, sokan hoz­zászóltak az elhangzottakhoz. Éppen Vass Lajos tartott előadást, amikor vendég érkezett: Pozsgay Imre államminiszter. (Senki sem hitte, hogy — mint ígérte — meglátogatja a konfe­renciát.) Mivel a magyar népdal hiva­tott népszerűsítője éppen énekeltette az egybegyűlteket, az államminiszter is dalolta: Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját... Később találkozott több résztvevővel, fölkereste Szabó Miklóst, az MSZMP megyei bizottsá­gának első titkárát, majd a kora délu­táni órákban visszatért a fővárosba. Az anyanyelvi konferencia az állás- foglalások összegezésével ma zárul. Heltai Nándor Számolhatunk-e Magyarorszá­gon tartós húshiánnyal? Ezekben a napokban ez is foglalkoztatja a ha­zai közvéleményt. A szakértők igye­keznek megnyugtatni az embereket, hogy erre nem kerül sor, de vajon mi idézte elő a húsforgalmazás jelenlegi zavarait? Erről kérdezte az MTI munkatársa Soós Gábor nyugalma­zott államtitkárt, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület elnökét. Soós Gábor szerint a mostani helyzet első­sorban a termelői érdekeltség jelen­tős visszaeséséből adódik. Az utóbbi években ugyanis számottevően emel­kedtek a hús előállítási költségei. Ezek közül a két legfontosabb: drá­gult a takarmány, s többe kerül az energia. így jelentős mértékben csökkent e tevékenység nyeresége. A sertéstenyésztésben azért vál­hattak ilyen kiélezetté az ellentétek, mivel ebben az ágazatban a kister­melők súlya meghatározó; minden második sertés a háztájiban hízik. S tudvalévő, hogy a magángazdasá­gok rendkívül költségérzékenyek, ha számukra nem kifizetődő a termék előállítása, akkor azzal tovább nem foglalkoznak. Tulajdonképpen most is ez történik: jelenleg egy-egy serté­sen a tartónak átlagosan mintegy 200-400 forint nyeresége van. Ez na­gyon kevés, s azt jelenti, hogy ese­tenként a termelés veszteségek. A termelők véleménye szerint álla­tonként legalább 600-700 forintos nyereség kellene ahhoz, hogy megle­gyen a tenyésztői kedv. Jelentős bi­zonytalansági tényező, ami szintén korlátozza a termelők aktivitását, hogy nem tudják, marad-c az 500 ezer forintos árbevételig érvényes adómentesség. A hústermeléssel kapcsolatos problémákat a Magyar Agrártudo­mányi Egyesületben régóta ismerik, és véleményüket, javaslataikat több ízben is eljuttatták az illetékes álla­mi szerveknek. Azonban az egyesü­leten belül is igyekeznek az érdekel­teket úgy orientálni, hogy kedvet csi­náljanak a hústermeléshez — még ilyen körülmények között is. Arra ugyancsak szeretnék ösztönözni a termelőket, hogy próbálják csökken­teni a termelési költségeket, főként a takarmányfelhasználás racionali­zálásával, mivel a költségek 50-60 százaléka ebből adódik. A húsellátás gondjait a dolgozók a szakszervezeteknél is szóvá tették. Ezzel kapcsolatban Bálint Attila, a SZOT szóvivője az MTI-nek az alábbi nyilatkozatot adta: Az ügyben a sajtóban egymásnak is ellentmondó magyarázatok köve­tik egymást. A dogozók úgy vélik, ideje lenne már az olyan kifejezések, mint „az időnkénti és helyenkénti kínálati zavar, ellátási feszültségek" helyett őszinte, nyílt magyarázatot adni a történtekre. De az üzletekből hiányzó húst ez sem helyettesíti. Azt pedig egyenesen felháborítónak tart­ják, hogy a húshiány okozta pszichó­zist áremelési törekvések érvényesí­tésére kívánják felhasználni a szak- vállalatok. Gyanítható, hogy az ügy hátteré­ben az húzódik meg: az exportérté­kesítésből sajnálatos módon nem a termelőknek, hanem a feldolgozó­nak és kereskedőnek van többlet­haszna, ezért nem szállítanak a ha­zai üzletekbe elegendő húst. Tehát alighanem a támogatásért folytatott hajsza rejlik a húshiány hátterében. Tudomásunkra jutottak olyan szándékok, hogy a húskészítmények árát 6-7 százalékkal kívánják emelni szeptember elejéig. Feltehetően is­mét olyan árcmcllési törekvésről van szó, amelyből a sertéstartó kisterme­lő nem részesülne, és amelynek ellen­értéké a helyenként túlméretezett, nagy szállítási távolságokkal dolgo­zó, kihasználatlan húsipari kapaci­tások okozta veszteségeket lenne hi­vatott ellensúlyozni. Tehát az elhibá­zott iparpolitikai döntések tandíját újfent a lakossággal szándékoznak megfizettetni. A szakszervezetek nem vitatják, hogy szükség van a gabona- és húster­melés, valamint -feldolgozás gondjai­nak széles körű elemzésére, és körül­tekintő intézkedésekre. A mostani áremelési szándék azonban aligha mutat ebbe az irányba. Az át nem gondolt, a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok életkörülményeinek alakulását figyelmen kívül hagyó ár­emelés ellen—úgy vélem—tiltakoz­nia kellene a szakszervezeti kollektí­váknak. A tervezettet máris meghala­dó árszint miatt pedig az ellentétele­zésen kellene gondolkodni, akár a munkahelyeken is. (MTI) VÁLTOZATLANUL HIÁNY VAN NYELVSZAKOSOKBÓL Szerény bér - szerény érdeklődés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents