Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

1989. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT RÖVIDEN • Szeptember 9-én, szomba­ton 9 órától rendezik meg Kecs­keméten, a városi sportcsarnok­ban a hagyományos Kecskemét Judo Kupa felnőtt, első osztályú nemzetközi cselgáncsversenyt. • A Traverz kecskeméti MHSZ-klub sárkányrepülő­szakosztálya idén ünnepli fenn­állásának 10 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból^ kilenc motoros sárkányrepülő tegnap 610 kilométeres túrára indult. A túra résztvevői a jakabszállá- si gyakorlóterükről rajtoltak és a Szeged—Békéscsaba—Mis­kolc—Hajdúszoboszló—N yír- egyháza—Miskolc—Szolnok —Kecskemét útvonalon 12 órát töltenek a levegőben. A tervek szerint vasárnap, a délutáni órákban érnek vissza kiindulási helyükre. • A kiskunfélegyházi városi labdarúgó-szövetség módosítot­ta a megyei III. osztályú labda­rúgó-bajnokság keleti csoportjá­nak sorsolását, amelyet a hét vé­gi műsor megjelenése után kap­tunk kézhez. Eszerint a hét végi forduló a következő: augusztus 26-án, szombaton: Kecskeméti MÁV—Városföld 15 órakor, Bugac—Ladánybene, Szánk— Fülöpháza 16.30; augusztus 27- én, vasárnap: Jászszentlászló— Kiskunfélegyházi Vasutas 10 órakor, Nyárlőrinc—Lakitelek II., Kunszállás—Ballószög, Szentkirály—Csólyospálos 16.30 órakor. • Szombaton két megyebeli férfi kézilabdacsapat lép pályá­ra. Az NB I. B-ben szereplő Kiskunmajsa 10 órakor Székes- fehérvátott, az NB Il-es Solt- vadkert 17 órakor Dunaföldvá- ron játszik. • Az országos autócross- bajnokság hatodik fordulóját bonyolítják le szombaton, Túr- kevén. A viadalra 17 klub autó­sait várják, akik két kategóriá­ban küzdenek a hétszáz méteres, több hajtűkanyarral és egy emel­kedővel nehezített pályán. A verseny 13 órakor az elő- és a középfutamokkal kezdődik. A fináléban a legjobb 10-10 au­tós harcol a végső győzelemért. • Nehéz helyzetben van Bognár György, a Toulon, és Vincze István, a Lecce labdarú­gója. Mindkét játékos edzője közölte, a futballisták részt ve­hetnek a szeptember 6-ai, Bel­fastban sorra kerülő Észak­írország—Magyarország vb- selejtezőn, de ha elutaznak a mérkőzésre, akkor egy időre le kell mondaniuk a kezdő tizen­egyben elfoglalt helyükről. • Bicskei Bertalan szerint jól sikerült a különböző labdarúgó­válogatottak hét eleji edzéssoro­zata, amely már az Észak-íror- szág elleni labdarúgó vb-selejte- ző jegyében zajlott. A szövetségi kapitány elmondta, hogy a FI­FA a svéd Fridrikssont jelölte játékvezetőnek, de ö szeretné elérni, hogy az MLSZ vezetői kérjenek másik játékvezetőt. Fridriksson vezette azt a tavalyi, Celtic—Bp. Honvéd kupamecs- cset, amelynél Bicskei ült a kis- padon, és szerinte a bíró egy jo­gos tizenegyest nem adott meg a Honvédnak. • Duisburgban, a nyári Universiádén az olimpiai baj­nok kardozó Szabó Bence, és a párbajtőröző Eőri Diána aranyérmet szerzett. • A labdarúgóutánpótlás- nevelés területén kifejtett tevé­kenységéért Ungur Pál, az Izsá­ki Medosz ifjúsági csapatának edzője a megyei tanács által adományozott „Településfej­lesztésért” kitüntető emlékérmet kapta. A kitüntetést augusztus 20-án Vízin Mátyás, Izsák nagyközség tanácselnöke adta át. • A Bajai SK tegnap kül­döttközgyűlést tartott, amelyen a többi között személyi kérdé­sekről döntöttek. Szóba került a BSK kapcsolata a bázis- és a patronáló vállalatokkal, a ba­ráti körrel, a különböző tanin­tézetekkel. Megtárgyalták az egyes szakosztályok munkáját, a sportegyesület elmúlt évi gaz­dálkodását, a létesítmények helyzetét is. A küldöttközgyű­lés lapzártakor még tartott, ezért erre később még bőveb­ben visszatérünk. Befejeződött a díjhajtás Balatonfenyvesen, a 3. kettesfogat­hajtó világbajnokságon pénteken fejez­ték be a versenyzők a díjhajtást. A ma­gyar válogatottak teljesítményéről és további esélyeiről kérdezte az MTI munkatársa Váczi Ernő szövetségi ka­pitányt. — Eddigi legtitkosabb várakozá­sainkat váltotta valóra a világbajnok­ság — mondta a szakvezető. — Külö­nösen elégedett vagyok ifj. Lázár Vil­mos és a halasi Szegedi Gábor eredmé­nyével. Kiss Zoltán díjhajtását mi a tribünről valamivel jobbnak láttuk, mint ahány pontot a zsűritől kapott. Ennek ellenére nincs okunk a panasz­ra, mivel Molnár Jánost jól értékelte a versenybíróság. — Es a világbajnok? — Kecskeméti László címét nem tisztelte a zsűri, és bemutatkozását reá­lisan értékelték. A világbajnok sokáig betegeskedett, és a lovai sincsenek a legnagyobb rendben. — Kik a legveszélyesebb ellenfelek ? — A kettesfogat-hajtás egy olyan szakág, amelyben gyakran változik a nemzetközi élmezőny. Nagy meglepe­tést okoztak például az amerikaiak, akik két remek hölgy: Lana Wright és Sharon Chesson jóvoltából akár nagy sikert is elérhetnek. Kiktől vár különösen jó szereplést a maraton- és az akadályhajtás előtt? — Elsősorban talán Kecskeméti László az, aki bármikor képes a kiugró teljesítményre a maratonpályán. Fehér Mihály; Lázár Vilmos és Szegedi Gá­bor eddig többször is bizonyított, re­mélem, ezúttal sem csalódunk bennük. Szúrópróba Tatán Az idei három pozitív eset — még ha a „bűnbe esettek” nem is voltak tagjai a címeres mezes társaságnak , érthe- tődően, riadóztatta a magyar súlyeme­lés irányitóit. Érthetően, hiszen egysze­rűen nem történhet meg az, ami Szöul­ban Szanyival és Csengerivel a dop­pingvizsgálatnál megesett, vagyis nem bukhat meg magyar a szeptemberi athéni világ- és Európa-bajnokságon. Egy újabb botrány ugyanis már alap­jaiban veszélyeztetné a sportág létét, legalábbis idehaza mindenképpen. De azért sem engedhet meg magának az MSSZ újabb blamázst, mert jövőre a jubileumi, 60. férfi felnőtt világbajnok­ságnak Budapest ad otthont. Márpedig a leendő házigazdának mindenben il­lendő jó példával elöljárnia . .. Éppen az esetleges „balesetek” elke­rülése, sőt kizárása érdekében szapo­rodtak meg ez évtől a doppingellenőr­zések, s idén először vezették be a meg­lepetésszerű szúrópróbákat is. A várat­lan kontrollok egyikének csütörtökön volt szenvedő alanya a felnőtt váloga­tott keret, amely a tatai edzőtáborban készül a görögországi vb-re. Az OSH osztályvezető-helyettese, dr. Bakanek György vezette csoport reggel állított be a súlyemelőkhöz, s vette le a szüksé­ges mintát a tizenhárom jelölttől, akik közül kikerül az Athénba utazó tíz ver­senyző.- Nyugodt vagyok a vizsgálat ered­ményét illetően — mondta pénteken Hegedűs Miklós, az MSSZ főtitkára. — Új utakon akarunk elindulni, jól felfogott érdekünk, hogy a válogatot­tak mindegyike tisztán, doppingmente­sen készüljön, s a tiltott megsegítések­nek egyszer s mindenkorra véget ves­sünk. A Tatán lévő keret tagjai vala­mennyien tisztességesen készülnek, nem tudom elképzelni, hogy bármelyi­kük is megkockáztatná a súlyos követ­kezményekkel járó lebukást, ami állan­dó fenyegetést jelentene a doppingoló súlyemelőnek. A tatai edzőtáborban Hanzlik Já­nos, a vb—EB előtti utolsó munkasza­kaszt is személyesen felügyelő szövetsé­gi kapitány azzal kezdte a telefonbe­szélgetést, hogy nem lepődött meg a doppingellenőrző stáb felbukkanásán. Az új ellenőrzési módi szerint csalás­ra — „öntésre” — valóban semmi esély, hiszen a súlyemelők mindegyike teljesen pucéran volt köteles mintát szolgáltatni az orvosi szobában, ahol senkit sem hagytak magára, amíg nem produkálta a vizsgálati anyagot. Most már maga az elemzés van hát­ra. A Sportkórház doppinglaboratóri­umában végzik el az analízist, s két héten belül, tehát értelemszerűen még az athéni utazás előtt kiderül: joggal bíznak-e a szakvezetők a világ- és Európa-bajnoki szereplésre kiszemelt versenyzőkben. LENNI VAGY NEM LENNI VOLTA TÉT A bajai tanács a sport mellett voksolt Mint egy focicsapat kilencven perc játék után, olyan képet mutat­tak már az ülés elkezdése előtt a Bajai Városi Tanács tagjai. Az átizzadt ing, a gyöngyöző homlok csak részben volt a tikkasztó hőségnek betudható. A téma, a tanácskozás legfőbb napirendi pontja hevítette föl már a kezdet kezdetén az ülésterem légkörét: a negyven­hat fős tanácstagi „csapat” a város sportjának jelentősebb támogatá­sáról volt hivatott dönteni. Az előterjesztett beszámolóból kiderült: Baján kilenc egyesületben tizenhét szakosztály működik. Az igazolt sportolók létszáma kilenc- száz, az utóbbi esztendőkben kettőszázötvennel gyarapodott. A leg­jobbak közt található Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, IBV- harmadik és országos bajnok. A szép eredmények ellenére a minősí­tett sportolók száma csökkent. A létestímények felújításra szorulnak, fenntartásukról (egy 1987-ben megállapított két és fél milliós összeg fejében) a BSK gondoskodott. Ennyi pénzből ma már az üzemelési költség sem jön ki! A bajai diák- és szabadidősport országos hírű. A városban tizenhat iskolai sportkör és egyesület működik. A felnőttek viszont mind kevesebb időt szentelnek a szervezett, versenyszerű testmozgásra. Nő azoknak a meghirdetett rendezvényeknek a száma, amelyek érdeklő­dés hiányában elmaradnak... Sokan magyarázzák mindezt a gazdasági helyzet romlásával. Ösz- szegszerűen a sportkörök gazdálkodása tükrözi a bajai pénzhiányt. Bár a klubok bevétele jelentősen emelkedett az utóbbi években (példá­ul vállalkozások útján tettek szert dicséretesen szép összegekre), a különböző adók, a megnövekedett utazási és szállásköltségek azt eredményezték, hogy a legnagyobb egyesület, a Bajai SK fizetésképte­lenné vált. A két legnépszerűbb sportág: a kosárlabda és a labdarúgás „tulajdonosa” már régen bedobhatta volna a törülközőt, ha kellő időben nem érkezik címére — amúgy toldozás-foldozás gyanánt —- a hiányt fedező pénz. Mára kritikussá vált a helyzet. A városi tanács illetékes osztálya egyfajta vizsgálódást kezdeményezett a gondok orvoslásának érdeké­ben, amelynek eredményeként elkészült az állásfoglalás és a javaslat, amelyet csütörtökön délután a tanácsülésnek kellett elfogadnia vagy elutasítania. A teremben és a karzaton sok-sok érdeklődő fészkelődön izgatot­tan. Többségük versenyző, szurkoló, akik mind a város sportjáért aggódtak. Általános volt a vélemény: amennyiben a testület leszavaz­za a tervezetet, akkor katasáfrofális helyzet alakulhat ki az egyesüle­tekben. Több nevet emlegettek a tanácstagok közül, akik utálják a sportot, sajnálják a rá fordított pénzt és igyekeznek majd a tervezet ellen hangolni a szavazásra illetékeseket. Különösen a javaslat egy pontja váltott ki vitát: „2. Baja Város Tanácsa a működési, fenntartási költségvetése 8 százalékát fordítsa a sport működési támogatásá­ra." Schwarcz Iván osztályvezető-helyéttes riéhány gondolatot még hoz­zátett az írásos anyaghoz, szóban egészítette ki a tervezetet. Kezdőd­hetett a vita. Az első hozzászóló nyíltan megkérdezte: fölvállalhat-e a tanács ekkora pluszkiadást? Számításalszerint öt-hat milliót kellene „leakasztani” valahonnan ahhoz, hogy a‘ sportélet megkapja a javas­latban tervezett összeget. Honnan? Mely területről szándékoznak le­csippenteni pénzt a sok-sok csalódást okozó labdarúgóknak? Feszült csönd lett úrrá a teremben. A vendégként „hallgatózó” karzatbeliek fészkelődtek helyükön. Az illetékes tanácsi osztályvezető válasza nem megnyugtató. Még nem tudja, honnan teremtik elő ezt a pénzt, de a lényeg az, hogy egyetlen más terület sem szenvedhet hiányt, kaphat kevesebb pénzt a már meghatározottnál, a sport jelen­tősebb támogatása miatt... A következő hozzászóló a javaslat elfogadása mellett érvelt — nagyon hatásosan. Látszott: hosszú esztendők óta tevékenykedhet a bajai sportéletben. Élesen tette föl a kérdést: el kell dönteni végre, kell-e Bajának a sport, vagy sem! Vállalati vezetők jól tudják: szinte lehetetlen több pénzt a támogatásra fordítani. Az viszont igaz — így a fölszólaló —, hogy az üzemek megemelt adói a tanácsi kasszába kerülnek, a tanács pénztárcáját gazdagítják. Miért ne lehetne akkor ennek egy részét a sporttámogatásra fordítani... ? Szép sorjában következtek a hozzászólások. A feszült légkört csu­pán az újonnan kialakított mikrofonok zuhanása, elromlása és beger­jedése oldotta néha. Kicsit megnyugodni látszott a sportolók tábora: néhányan meg is tapsolták a második hozzászólást. Ám újabb ellenvé­lemény érkezett: a labdarúgásnak és a kosárlabdának semmiféle nevelő ereje nincs, állította az egyik tanácstag, majd hozzátette: támogassa mindenki azzal a kedvenc sportágát, hogy megveszi a belépőt! A sokadik fölszólaló figyelmeztette tanácstagtársait arra, hogy most nem a labdarúgásról és a kosárlabdáról leniének, hanem Baja sportjáról. Ne engedjék meg, hogy pillanat yi érzelmek hatása alatt döntsenek egy hosszú időszakot meghatározó javaslatról. „Baja ha­lott város a sport nélkül" — zárta megdöbbentő kijelentéssel mondan­dóját. Összesen tizenheten adtak hangot véleményüknek a tanácsülésen. Igazi vita, kulturált véleményütköztetés volt. Aki figyelemmel kísérte a többórás eszmecserét, már a szavazás előtt bizton tudta: felelősség- teljes és a tervezetet támogató döntés születik. Nem is történt más­ként. Mindössze három tartózkodás mellett fogadta el Baja tanácsülé­se a város sportjának megmentését célzó javaslatot. * * * Megvan hát a hőn óhajtott tanácsi támogatás. Nagy összegről, milliókról van szó. Utólag az is bekerült a határozatba, hogy az összeg felosztásakor a végrehajtó bizottság a feltételekről is dönt. Nyomon követhető lesz a pénz útja és az is: miként tudja a tanácsi segítséget eredményekben, tehetséges bajai sportolók felnevelésében kamatoztatni a helyi sportéletben tevékenykedő szakembergárda. Rajtmár István SARC ÉS BÜROKRÁCIA? Púpok a sport hátán Kóros betegség ütötte fel a fejét a sportvilágban: a pénzhiány. Pedig nincs belőle kevesebb, mint korábban, sőt. .. De manapság a több is kevesebbet ér, mert a szabályzók a sportegyesületeket sem kímélték. A 43 százalékos társadalombiztosítási járulék - a többi apróbb, de ugyancsak elvonást jelentő kötelezettséggel együtt — nehéz helyzetbe hozta a klubokat. A támogatást nyújtók megadóztatott pénze a társadal­mi egyesületeknél újra adózik, komoly léket ütve ezzel a sportklubok egyébként is labilis hajóján. De követelményeket támasztanak és sarcol- nak a szövetségek is. Egyik klubvezető panaszolta a közelmúltban: a jó utánpótlás-nevelés eredményeként öt sportolót adtak el. A klubnak 500 ezer forintot kellett befizetnie a szövetség kasszájába átigazolási díjként, de adózik az egyesület azért is, ha szerződést köt a sportolóval. Valószínűleg van igazságtartalmuk azoknak az egyesületi kérdések­nek, amelyek azt firtatják, milyen alapon húznak le róluk több bőrt, milyen jogon támasztanak a klubokkal szemben olyan követelményeket, amelyekhez segítséget nem adnak. Vannak szövetségek, amelyek előír­ják, hogy a felnőttcsapat mellett hány ifjúsági, serdülő, úttörő és egyéb korosztályú csapatot kell indítani, s ezeket utaztatni, étkeztetni kell, szállást kell biztosítani. Ha az egyesület nem tudja teljesíteni a szövetség követelményét, büntetik a klubot, pontokat vonnak le a felnőttcsapattól. A dicséretesen szélesedő demokratizmus közepette a klubok minden eddiginél nagyobb önállóságáról hallani, csak éppen a kezük és lábuk van megkötve. Az önállóság jele az is, hogy egy múlt évi rendelet az egyesületek közvetlen hatáskörébe utalta a profistátüsban levő sportoló­kat, akik korábban a különböző vállalatoknál voltak munkaviszonyban (sportállásban). A profik munkakönyvé a klubokba került, csak éppen a fizetésük, a tb-járulék nem mindig követte őket a társadalmi egyesület­be. Sok gazdasági vezető közölte: átutalná az összeget a megállapodás szerint, de nincs rá lehetősége, mert a vállalata is fizetési nehézségekkel küzd. Vajon mit tehet az a klubvezető, akinek nincs módja továbbpasszolnia a labdát? Ismét — nem először — nehéz helyzetben van a sport. Az életfeltételek szorítása részben külső, másrészt viszont belső okokra vezethető vissza. A kettő közül valószínűleg az utóbbiakon lehetne a legrugalmasabban változtatni a sport belső tartalékainak jobb kihasználásával. Például kecskeméti mérkőzésre nem kellene feltétlenül nyíregyházi játékvezető­ket küldeni, ha a Csongrád vagy a Szolnok megyei bírók is megfelelné­nek. Az is nyitott kérdés, miért kell a serdülőcsapatokat az ország másik végébe utaztatni, ha egy szűkebb területi bajnokság keretében — lénye­gében olcsóbban — is biztosítható a cél: a játék, a fejlődésük. Mi szükség van arra, hogy a Budapesten székelő szövetség előírja: a megyei klub mérkőzésére húsz, harminc vagy ötven rendezőt biztosítson? Hogy ki és miből fizesse ki őket, az a szövetséget a legkevésbé sem érdekli. Ha botrány tör ki, úgyis a klubok viselik a felelősséget a hiányos rendezésért. Akkor meg miért nem bízzák rájuk, mikor hány rendezőt alkalmazza­nak? Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a sportot sarcoló, rendelkező, utasító szemlélet csöppet sem változik. Pedig nagy hiba, ha az egyesület a sportvezetés kiszolgáltatottja, s mást sem tehet, mint igába hajtja a fejét vagy megszűnik. Ez azonban ellentétes minden, fejlődést szolgáló elkép­zeléssel. Ahhoz, hogy szükség legyen sportvezetőkre, sportolók, szakosz­tályok, egyesületek kellenek. És olyan vonzó életfeltételek, amelyek ösztönzik a sport fejlődését. Banczik István FEGYVERROPOGÁSTÓL HANGOS A KECSKEMÉTI LŐTÉR Olimpiai és világbajnokok az indulók között Tegnap délelőtt Hajdú Lajos, a Bp. Honvéd sportlövőszakosztályának ve­zetője nyitotta meg a harmadik Takács Károly-emlékversenyt a kecskeméti MHSZ-lőtéren. Takács Károly, a Bp. Honvéd egykori sportlövője az 1948-as londoni, és az 1952-es helsinki olimpi­án önműködő sportpisztolyban szer­zett aranyérmet. Később a fővárosi klub utánpótlásának volt az edzője. Emlékére 1985-től kezdődően kétéven­ként versenyt rendeznek a baráti had­seregek sportlövő-válogatottjainak részvételével. Az idei viadalra 9 magyar, két szov­jet, egy-egy NDK-beli, lengyel és bol­gár egyesület 350 sportlövője érkezett a megyeszékhelyre. A sportolók junior és felnőtt korosztályban mérik össze tudásukat. Megyénket az MHSZ Kis­kunsági Erdész Lövészklub versenyzői képviselik. A háromnapos viadalon az összes olimpiai versenyszám műsorra kerül. A kisöbű sportpuska 3 x 40 lövéses összetett felnőtt férfi számában elindul az olimpiai bajnok Lvov Vladimir, a CSZKA Moszkva versenyzője. A gyorstüzelő pisztolyosok között lőál­lásba lép Bazinszkij (CSZKA Moszk­va), a szöuli olimpia győztese. A ma­gyarok közül ott lesz a versenyben a háromszoros világ- és ötszörös Euró­pa-bajnok puskás Fórián Éva, az olim­piai 6. helyezett, Európa-bajnok Záho­nyi Attila is. A szakemberek szerint a legnagyobb küzdelem a gyorstüzelő pisztoly szám­ban várható. A versenyek ma és holnap egyaránt délelőtt 9 OTakor kezdődnek. —sze— Megrendelő (Bélyeg nélkül feladható.) POSTAHIVATAL Postaszolgálati HELYBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents