Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

1989. augusztus 3. • PETŐFI NÉPE • 5 munkahelyi jövedelmekről van szó) kevesebbje volt a népesség majdnem 30 százalékának. Ezen belül is majdnem 20 százalék a 2500 forint alatti sávban helyez­kedett el. Már akkor is, és persze azóta, a kemény bérrestrikció és a mindinkább felgyorsult infláció következtében, semmit nem ja­vultak az anyagi életfeltételek. Napjainkban eljutottunk oda, hogy több mint négymillió em­bernek nincs elég munkahelyi ke­resménye ahhoz, hogy, a mai fo­galmak szerint, egészségesen táp­lálkozzék, hogy kulturált életfel­tételekhez nélkülözhetetlen la­káskörülmények között éljen, hogy elegendő szabad ideje le­gyen az általános regenerálódás­hoz, hogy különösebb anyagi megfontolások nélkül kulturá­lódhasson és szórakozhasson, egyszóval, hogy itt és most, ama társadalmilag elfogadhatónak ítélt életnívón éljen. Nos hát ezért sem halogatható a bérreform és legfőképpen nem halogatható — e reform megala­pozásaként — a régóta elmesze- sedett bérpolitika gyökeres átfor­gatása. Ám jobb megbékülni azzal a roppant kinos és lehangoló gon­dolattal, hogy a közvélemény re­ményeiben elő bérreformra épp­úgy nincs lehetőség manapság, mint ahogy nem volt mód rá az adóreform elhatározásakor sem. Magyarán és egyszerűen: belát­ható időn belül Magyarországon nem lehet érdemleges bérreform­ra, a megélhetési gondokat vala­mennyire is könnyítő béremelés­re számítani. A számtalan ok kö­zül most csak két tényezőt érde­mes említeni: változatlanul tartja magát az a végtelenségig leegy­szerűsített elmélet, miszerint elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Következéskép­pen senki és sehol nem figyel a fordított irányú összefüggésre, hogy tudniillik a bérezés és álta­lában a meglévő anyagiak elosz­tásának mindenkori rendje mi­ként befolyásolja a gazdaság tel­jesítőképességét. A bérezés a ma­radékelv alapján történik, vagyis szó sem lehet annak megfontolá­sáról, hogy mi az a minimális bérnövekmény, amelynek ellené­ben kíméletlenül megkövetelhető a gazdasági teljesítmény. Persze, nemcsak úgy, általában, hanem minden munkahelyen, minden munkavállalótól. S mert a bér­rendszer esetleges reformjától tö­kéletesen független a juttatási — közkeletűbb néven: a szociál­politikai — rendszer esetleges re­formja is, ezért változatlanul csakis a ködös elképzelésekben, majdhogynem a vágyálmok kö­zött él a feleslegesen és értelmet­lenül foglalkoztatott munkavál­lalók számának radikális csök­kentése és bérük szétosztása azok között, akik valóban értelmes, hasznos és főleg nyereséggel ke­csegtető munkát végeznek. A belső piac vészesen összeszűkült A bérreform előkészítő munká­latai során voltak „korai” elkép­zelések, amelyek szerint a meglé­vő bértömeget — teljesítmény­arányosan — újra el kell osztani. Vagyis, a gyengébb teljesí tményű- ektől el kell venni ahhoz, hogy a jobbaknak és a legkiválóbbaknak többet adhassanak. Aztán villám­gyorsan kiderült, hogy ez járha­tatlan út. Az ilyesfajta átcsopor­tosítás — a jelenlegi gazdaság- és főleg termékszerkezetben — tár­sadalompolitikáikig egyszerűen elfogadhatatlan és a munkaválla­lók felbecsülhetetlenül nagy há­nyadátállítaná a jelenleginél is sú­lyosabb megélhetési gondok elé. Pénzre, persze, mégiscsak szükség lenne, legfőképpen az agyontor­zult kereseti arányok viszonylag gyors helyreállítása miatt. Ám ez is csak olyan ütemben mehet, ahogy és éppen a bérreform ha­tására növekszik a népgazda­ság teljesítőképessége, egyszer­smind emelkedik a bérekre is szét­osztható jövedelme. Mindennek a végiggondolásá­val a figyelmeztetés máris elhang­zott, hogy tudniillik, vigyázat, mert az éppen hogy csak liberali­zált bérszabályozás első öt hó­napjában a bérek „elfutottak”, sőt: a liberalizáció mértéke is mintha túlzott lenne. Az efféle további törekvések mindenesetre' leállítandók, de legalábbis na­gyon komolyan mcgfontolan- dók. Vagyis, ismétlendő: ne szá­mítson itt senki érdemleges bér­reformra, legalábbis egyelőre. Legfeljebb arra lehet és főleg kell! — figyelni, hogy vajon mi­ként alakul majd a bérek további visszafogása esetén a hazai fize­tőképes kereslet. És vajon mi lesz azzal a gazdasággal, amely a kül­piacokon már hosszabb ideje csak nagyon nehezen boldogul, egyre inkább csak kínlódik, amely most legújabban — saját­ságos okok miatt - a szocialista országokba irányuló exportját is kénytelen visszafogni, és közben már komolyan kell számolnia az­zal is, hogy számára a belső piac úgyszintén reménytelenül és ve­szélyesen összeszűkül? Lehetsé­ges, hogy ez a gyengécske és egy­re inkább piacképtelen gazdaság végül is a túltermelési válság mi­att fog összeomlani? Vértes Csaba BIZTONSÁGOS BEFEKTETÉS Kincstárjegyek árverése A költségvetési deficit finanszírozá­sára az állam 1988 óta bocsáthat ki Magyarországon állami adósságleve­let, közismertebb nevén: kincstárjegye­ket. Tavaly év végéig 16,4 milliárd fo­rint értékű kincstárjegyet értékesítet­tek, zömmel a lakosságnak. Az elég gyorsan népszerűvé vált értékpapírok választéka tavaly év végén tovább bő­vült. Decemberben rendezett először a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kincs­tárjegyárverést, amely azóta is rendsze­resen ismétlődik. Bán Ferenc, az MNB megyei igazgatóságának helyettes veze­tője az alábbiakban azt foglalja össze, mi is a kincstárjegy-aukció. A kincstárjegy rövid távon a vállala­ti, szövetkezeti és költségvetési intéz­mények legkedvezőbb befektetési lehe­tősége. A befektetés biztonságos, a ho­zam magas. Az állami költségvetés év­közi hiányának finanszírozására az MNB — a Pénzügyminisztérium meg­bízásából hetente aukciót szervez. Az így értékesített kincstárjegyek nem azonosak a pénzintézetek (OTP, taka­rékszövetkezetek) által, a lakosság kö­rében forgalmazott kincstárjegyekkel, jóllehet, azokat is a költségvetési hiány áthidalására hozzák forgalomba. Az MNB aukcióin 3 és 6 hónapos le­járatú, nem kamatozó kincstárjegyeket bocsát ki. A gazdálkodó szervezetek a megvásárolni szándékozott darab­számra tehetnek vételárajánlatot. (Egy darab értéke 500 ezer forint.) A vevő a százalékban megadott ajánlati összeget fizeti be, például 95 százalék esetén 475 ezer forintot. Kilencven nap elteltével az MNB 500 ezer forintot fizet vissza. Ez, az egész évre kivetítve, megfelel 21 százalékos hozamnak. Bács-Kiskun megyében jórészt költ­ségvetési szerveknek és pénzintézetek­nek értékesítettünk kincstárjegyet 50 milliárd forint értékben. A legutóbbi aukción az elérhető hozam meghaladta a 21 százalékot. A megyei gazdálkodó szervezetek ajánlataikat igazgatósá­gunkon is megtehetik, levélben is. A beérkezett ajánlatokat bizottság bontja fel meghatározott időpontban, éppen azért, hogy a Pénzügyminisztéri­umot az eladás feltételeinek kialakítá­sában az ajánlati összeg és áz ár ne befolyásolhassa. Az aukcióval kapcsolatos tudniva­lókról, a részvétel szabályairól a me­gyei igazgatóság munkatársai bármi­kor készséggel adnak bővebb tájékoz­tatást az érdeklődőknek. A FRANCIA FORRADALOM HATÁSA MAGYARORSZÁGON Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Tisztelegni szeretnénk mindazok emléke előtt, akik több mint két évszázada már egy emberarcú társadalom megvaló­sítására törekedtek így ajánlja a Magyar Nemzeti Múze­um és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítását. Azt a méreteiben szerény, de tartalmában jelentős, október 22- éig látható kiállítást, amelyet a francia forradalom 200. év­fordulója tiszteletére állítottak össze saját gyűjteményükből és a Hadtörténeti, a Munkásmozgalmi és a Szépművészeti Múzeumjói kölcsönzött anyagból. Metszetek, könyvek, írásos és tárgyi dokumentumok idé­zik a Nemzeti Múzeum három termében a nagy francia forradalom korát, eseményeit, előzményeit és következmé­nyeit. Mindenekelőtt a bennünket érintő hatását. Hiszen a forradalom történései nálunk is közismertek. Ezért a kiállí­tás témája nem is ez, hanem amire címe is utal: A francia forradalom hatása Magyarországon. A 18. század Európa francia százada — ezzel a mondattal indít a tárlat. Felidézve a francia szellem, ízlés, divat, nyelv, építkezés, művészei, érintkezési forma hódítását. Azokat az arisztokrácia számára az életörömtől, csillogástól teli évtize­deket, amelyeknek lezárása éppen a francia forradalom volt. „Talán sohasem tört elő ilyen őszintén az életöröm, a sors azaz a születési előjogok és társadalmi rend kegyeltjei sohasem élvezték ilyen szemérmetlenül fényűző, kifinomult szórakozásokkal teli életüket, s ezt a kiváltságos életet igye­kezett utánozni mindenki, aki tehette Európában .. . Hason­ló csodálat övezte a francia felvilágosodás nagy gondolkodói­nak új eszméit a józan értelemnek, az emberek egyenlőségé­nek, szabadságának és a munkának a fontosságáról. A művelt arisztokraták az új tanokért lelkesedve nem ismerték fel, hogy azok saját világukat veszélyeztetik, a társadalmi elismerésre és hatalomra vágyó polgárság pedig bennük látta felemelkedése eszközét.” ^ E rokokó ízlés elterjedését csupa olyan tárgy illusztrálja a tárlaton, amely magyarországi kastélyokból került elő. A francia felvilágosodás eszméi, s nagy filozófusok munkái széles körben elterjedtek Magyarországon is. (A nemesi test- őrség tagjai éppen Bécsben, Mária Terézia udvarában ismer­kedtek meg a felvilágosodás gondolataival.) írók, költők, filozófusok, jogtudósok, egyházi férfiak csatlakoztak a Mar­tinovics Ignác által szervezett köztársasági mozgalomhoz is: Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Verseghy Ferenc, Szentjó- bi Szabó László, Hajnóczy József, a magyar jogtudomány kiváló művelője, Szentmarjay Ferenc, aki magyarra fordítot­ta a Társadalmi szerződést és Saint-Just vádbeszédét a Gi­ronde ellen, Laczkoyics János, a forradalmi szellemű egyház- és vallásellenes röpiratok szerzője. Vigyázó szemetek Párisra vessétek! olvashatjuk Batsá­nyi ismert sorait a Magyar Museum lapjain. S a francia forradalom eseményeiről egyidejűleg közölt tudósításokat a Pressburger Zeitungban és a Magyar Kurírban. Fél évszá­zaddal későbbi relikvia Saint-Justnak A francia forradalom és alkotmány szelleméről című könyve, amelynek címlapján a költő kézírásával ez áll: Petőfi Sándor kincse. Ahogy nyomon követhetjük a francia forradalom esemé­nyeit s magyar visszhangját, úgy jutunk el Napóleon császár­rá koronázásáig, a győri csatáig, Waterlooig, Szent Ilona szigetéig meg I. Ferenc osztrák császár, magyar király ural­kodásának éveiig, a magyar jakobinusok kivégzéséig, a bécsi kongresszusig ... A kiállítás nem csupán történelmi megemlékezés, mert felidézi azokat az eszméket, amelyek még ma is megvalósí­tásra várnak, figyelmeztetnek a türelmetlenség és az erőszak veszélyeire. (kádár) SZEMELVÉNYEK A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ÉVKÖNYVBŐL III. A világ mezőgazdasága A világon 1987-ben megtermelt búza (517 millió tonna) ugyan nem csúcstelje­sítmény, mégis több mint kétszerese az 1960-as mennyiségnek. Hasonlóak az arányok szinte minden fontosabb szán­tóföldi növény (rizs, árpa, kukorica) esetében, burgonyából viszont még 1940-ben is csupán 15 százalékkal taka­rítottak be kevesebbel, mint napjaink­ban. A világ mezőgazdasági, területe (amely a teljes terület egyharmada) egyébként a 80-as évtizedben egy fran- ctaországnyi területtel) több mint 500 ezer négyzetkilométerrel nőtt. Hazánkat mint az európai országok többségét inkább a kismértékű csökkenés jel­lemzi. így is előkelő helyen állunk a mezőgazdasági terület arányát illetően, hiszen a földrészünkhöz tartozó orszá­gok közül Magyarországon kívül csu­pán a Brit-szigeteken (az Egyesült Ki­rályságban és Írországban) magasabb ez az arány 70 százaléknál, a skandináv országokban viszont Dánia kivételé­vel — á tíz százalékot sem éri el. A Föld legnagyobb búza- és rizster­mesztője Kína, s a megtermelt kukorica mennyiségéi illetően is csupán az Egye­sült Államok előzi meg. A búzatermelők rangsorában meglepő módon hetedik helyen áll Törökország, ahol 1930-ban még hazánkéhoz hasonló mennyiségben termesztettek búzát, most pedig három­szor annyit takarítanak be. A világ 12 legnagyobb rizstermesztője közé csak két, nem ázsiai ország került be: Brazília és az Egyesült Államok. A kávé viszont már nem csak latin-amerikai specialitás, a legnagyobb termelők között ázsiaiak (Indonézia, India) és afrikaiak (Elefánt­csontpart, Uganda, Etiópia) is találha­tók. Keresők és eltartottak Tanulságos és elgondolkodtató ösz- szehasonlításokra adódik lehetőség a Nemzetközi Statisztikai Évkönyv segít­ségével a világ különböző országaiban élő emberek életszínvonalát és -körül­ményeit illetően is. Egy aktív keresőnek kettőnél is több eltartottról kell gondoskodnia az arab országokban (az évkönyvben Algéria, Egyiptom és Marokkó van feltüntetve), Közép-Amerikában és Mongóliában. Az európai államok közül is elsősorban a déliekre (Spanyolországra, Görögor­szágra és Olaszországra) jellemzőbb a magas arány, de például Írország lako­saiból is csak minden harmadik kereső. Ebben tálán az is szerepet játszik, hogy Spanyolország után éppen Írországban volt 1987-ben a legnagyobb arányú a munkanélküliség Európában (19 száza­lék). Érdekes, hogy míg a nők aránya eltérően alakult az európai országokban a munkanélkülieken belül (Spanyolor­szágban, Görögországban és Dániában számottevően nőtt, Ausztriában, az NSZK-ban és Portugáliában jelentősen csökkent), addig a fiatalok munkanél­külisége arányait tekintve valamennyi, a kötetben szereplő országban csökkent (bár Olasz­országban még így is 50 százalék felett van). A szocialista országokról Jugo­szláviát kivéve nincs adat. K. L. Gy. ZSOLNAI HÉDI: JOHANNA A KOCSMÁBAN III. Vészterhes szabadság Zsolnai Hédi — a majdani népszerű sanzon-, dal- és slágerénekes — a munkaszolgálat fizikai és lelki megpróbáltatásai után a bujkálás feszültséggel teli hónapjait éli át az ostromlóktól szorongatott, nyilasok által uralt Pesten. Utolsó menedékhelye egy Duna-parti szálloda, ahol az akkori kor szinte minden „szereplője ” megfordul, a némettől a hamis papírokkal bujkáló zsidóig. A szálloda egy bombatámadás után lángba borul, „verebek és vérebek” együtt szorulnak a pincébe. A felszabadulás napjai újabb kegyetlen megpróbáltatásokat mérnek a húszesztendős leányra, akinek évtizedekkel később írt önéletrajzát az ősszel jelenteti meg a Magyar Világ Kiadó. incs olyan közeg, melyben ne lehetne, ha csak egyetlen vagy igen gyér számú, de rendes emberre is lelni. Ezért muszáj, kell életben maradni. Naponta, percenként más-más hírek szűrődnek kintről. Már itt vannak az oroszok! Már Pesten vannak ... Mégse, Budán vannak ... Itt vannak a belvárosban, csak voltak — ismét németek ... Idegtépő! Túlélni! Túlélni! Túlélni! S egy napon végre megjelennek az orosz katonák! A zsidók mellüket verve, boldogan gajdolják: „Mi zsidók vagyunk!” Egy öreg bácsi figyelmeztet: „Vigyázzatok! Ukránok! Anti­szemiták !’’ Nem! Hédi ezt nem is akarja meghallani. Ez lehetetlen! Rohanna, Jutna végül az utcára. Emberek! Oroszok! Hát itt vagytok végre! De hirtelen elsötétedik minden, s először nem is képes észlel­ni, mi történik. Nincs is rá ideje. A harmadik-negyedik vadál­lat után elájul, Kitty vizes ruhával törölgeti, de nem sokáig ... Új szörnyeteg érkezik, mögötte gunyoros pofával a „zsidó nyilas’’! S Hédi távolról, nagyon messziről hallja csak a han­got: „Itt van!" O, Hédi. O van itt. Ot ajánlgatja a zsidó fiú a szovjet katonáknak. S Hédit hurcolják, most egy kibombázott fodrászüzlet üveg­cserepei fölé dobják, mint egy zsákot, és jönnek, jönnek . . . A hatodik visszakíséri a szállásra. Kitty ismét ápolgatja, ek­kor már magas láza lehet, hőmérő nincs, de hideg-meleg leli, reszket, didereg. Idegláz, mondják. Alomba ájul, de arra éb­red, puskatussal veregetik a vállát: „Davaj! Davaj!" S viszik, ismét viszik ... Az ezredesi főhadiszállásra! Ez háromszobás pince: ebédlő-háló-iroda. Hatalmas, megterített asztal, rajta hasított fehér lepedő . . . ételek, italok, rákok, pezsgők! Hédi öklendezik . .. Egyél! Igyál! —- Csak a hangsúlyból s az erőszakos mozdulatokból érti: zabáltatni, vedeltettfí akarják! Énekelnek! Harmonikáznak! Csókolgatják egymást. .. Az ezredes kirúgja a katonáit, elfújja a gyertyákat. Talán a sötét­ben el lehetne iszkolni. De nem lehet. Már érzi derekán a hüllő-érintéseket. . . Reggel. Ébresztőt üvölt egy katona, kivel az ezredes „ha­za"-kísérteti a királyi mait resse-1. . . Senki nem érdeklődik. Kitty és ő csomagolnak. Kitty hívja, menjen hozzájuk, nem messze van vagy volt a lakásuk. De elbúcsúznak, Hédi túl akar lenni a mindennél ijesztőbb valósá­gon: ki él még a családból? Néhány utcasarok után összeesik , lázas. Nem bírja a két .bőröndöt. A f éltve őrzött „stafírung" és ő a kocsiút közepén fekszenek. Jármüvek nem járne/k. Emberek is alig. Az első házig e/vonszolja magát a bőröndök­kel, ahol egy portára lel, talán valami irodaházi éle? Ötödik kerület, Nádor utca 8. (Lehet, hogy 18, a 8-as biztos). A por­tás elvállalja. Hédi felírja a nevét, hogy ha nem ö jönne, a nevére hivatkozik majd, aki a bőröndökért jelentkezik. Kitty címét tudja, előbb odahurcolja magát. Közel van. Kitty anyja otthon! Boldogság! A mama kedves, igazi mama módra Kitty- vei együtt Hédi körül ugrándoznak, nagy-nagy szeretettel. Másnap szereznek valakit, aki elmegf a bőröndökért. Se portás, se bőröndök! A házban senki. Hédi összes vagyona a békarongyok . . . Kittyék felöltöztetik. S néhány nap múlva Hédi elindul haza ... Az öltözete: fatalpú cipő, hosszúnadrág, pulóver s egy valódi mosómedvebunda. (A bunda kölcsön.) így érkezik meg a Teleki tér 3-ba. Gyalog, végig a Belváro­son . . . Váci utca, Kígyó utca, Szervita tér, Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, végig-végig egy hatalmas, rothadt piac . .. . y A széttaposott ember, lómaradványok, mint szertegurult, ki­loccsant naracsok . . . S egy napon megjön apa. Mindent, ami apán van, el kell égetni. Hemzseg a ruhatetűktől. Más különös baja nincs. Egészséges, nem bántották. Persze faluról falura (még ha védetten is) bujkált először a németek, majd az oroszok elöl, bombazáporok közepette ... Nem tudni, estére lesz-e szalma vagy árok, vagy bármi, hol néhány órát aludni lehet, nem nevezhető kéjutazásnak. Nagyon sok gyanútlan „boldog fel­szabadított"-at hurcoltak el az oroszok , s ezekből nagyok sok örökre eltűnt . . . Géza bácsit is vitték „egy kis krumplihámo- zásra" - egy év múlva került elő. Az utcán Hédi orrig behú­zott kendővel, festetlenül mer csak még mindig közlekedni.- Nyugodj meg nyugtatja Géza bácsi —, én is voltam már felszabadító csapatban, a magyarok is cudar dolgokat müveitek. A lerohanó csapatoknak minden nációban az a dolguk: fosztogatni, gyilkolni, megbecsteleníteni. Tudod, mi­ket láttam én? Nem! Nem! Hagyd abba, Géza! üvölt Hédi, és vizsgál­ja nagybátyja arcát, aki imádja öt, s akit ö'is nagyon szeret. Indult az első szabad színház: Új Magyar Színház. Hédi barátnőjével, Z. Katival bekerült a nyitó darabba. Statisztál­nak. Kati gyermekkori pajtása, R. Tamás zenekari tag vitte be őket. A Csodabár című operett. Klasszis szereposztás! Ahogyan a pesti brancs mondja: „akié! és mozog". Ebben még statisztálni is megtisztelő. A színház a kora esti órákban kezd, mert villamosok még nem járnak, a város meglehetősen sötét este, siralmasak az utcák, és félösek. Nappal már pesti arca van a Rákóczi útnak, Nagykörútnak, az emberek üzletelnek. Hédit R. Tamás, a zenész kísérgeti minden este. Természetes, ez megint „szerelem”. R. Tamásnál revolver van, önkéntes nyomozó. Egyik este már majdnem a kapu előtt vannak, ami­kor orosz katonák támadnak rájuk az úttest közepén, a villa­mossíneken, ahol időnként kísérleti, utas nélküli kocsik lézen­genek. Igazolványaikat elkobozzák, Hédi nyakáról letépik a láncát. Tamás üvölt: „Szaladj, fedezlek!" Hátra nem mer nézni, csak a puskaropogást hallja. Rózsihoz megy aludni, f él. hogy kereshetik. Tamás hajnalban kerül elő, nagymama lek ül - di Rózsihoz. Mi történt? Csatangoltam . . . A revolvert kellett elrejtenem valahol. Megölted őket? Kettőt, azt hiszem . .. De jött a villamos, talán „baleset" lesz az egész. Ha nem lövök, kinyírnak! Hédi és Tamás aznap Olga néniéknél alszanak, Hédi to­vábbra is ott marad, Tamás naponta máshol tartózkodik. így az elkobzott igazolványokból csak Hédiékig jutnak cl. Nagy­mamát többször becibálják az orosz parancsnokságra. Hédi jelentkezik. Ott tartják. Igaz, adnak mellé egy magyarul be­szélő katonanöt, aki vigyáz, hogy ne molesztálja senki. Nem a katonák közé, egy irodába zárják. Ez egyben rögtönzött szovjet katonai fogda. Több mint egy hete van már ott, mikor nagymama elárulja Tamás tartózkodási helyét. Szembesítés, mindketten ugyanazt vallják. Amit ők maguk sem tudnak, az oroszok közlik: négy katona volt. Kettő meghalt, valóban keresztülment a villamos is rajtuk. Kettőt őrizetbe vettek". Ezek ketten a vád tanúi. Tamás hónapok óta ül. Az újságok fotós beszámolókat közölnek. Hédi idézést kap. Helyszíni szemle a Teleki tér és Népszínház utca sarkán. Hatalmas tömeg. Hozzák Tamást, kopaszra nyírva és alaposan „megdolgozva" . .. Elítélik: (Folytatjuk )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents