Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 26. VÉGE EGY KORSZAKNAK S az új kevésbé keserves? Lakások várnak vevőre Kecskeméten is Két generáció nőtt fel napjainkig Magyarországon anélkül, hogy megtudhatta volna, milyen is az igazi lakáspiac. Mivel a kereslet messzi meghaladta a kínálatot, az állam adminisztratív úton beleavatkozott a vevő és az eladó dolgába. Az igazságtevés igényével a tanácsok jelölték ki az OTP-értékesítésű lakások (túlnyomó részének) leendő tulajdonosait. Hosszú-hosszú listákon tartották nyilván az igénylőket, akiknek éveket kellett várniok, míg sorra kerültek. Volt persze valamennyi szabadon értékesített OTP-s lakás is, ilyenhez az jutott hozzá, akinek szerencséje vagy sok pénze volt. „Jobb időkben” licitálással (is?) lehetett lakást venni: annak adta el a pénzintézet, aki a legtöbbet fizette érte. Nem ismerik lehetőségeiket? Azok a bizonyos listák a tanácsokon még mindig léteznek. Ám jobbára már csak annak dokumentumaként szolgálhatnak (ha érdekelne valakit), hogy kik, hányán maradtak lakás nélkül. Nem azért mert nem kell, hanem mert nem „kel” a lakás. Felére csökkent, egyes helyeken csaknem teljesen leállt a magánerős építkezés is. Bács-Kiskun megyében a múlt év első hét hónapjában (tehát július 31 -óig) 1589 új családi ház, 84 társasházi lakás építéséhez, valamint 4000 családi ház felújításához, bővítéséhez kértek (és kaptak) OTP- hitelt. Ez év hasonló időszakában ezek a számok a következőképpen alakultak: 687, 32 és 2100. Az tűnik ki ebből, hogy a lakosság anyagi tartalékai kimerültek. Nem cáfolja ezt Szöllősi Béla, az OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága igazgatóhelyettese sem, de hozzáteszi:- Szerintünk valójában nagyobb a lakások iránti fizetőképes kereslet, mint amennyi az egyik napról a másikra kialakult piacon jelentkezik. Csak a lehetőségeket nem ismerik elég jól az emberek. A másik ok pedig az, hogy megijedlek a januárban bevezetett hi- telkamátrendszertől, mivel nincsenek egészen tisztában vele. Mik azok a nem ismeri lehetőségek? — Lakáskínálatunk soha nem volt ilyen széles skálájú, mint jelenleg. Árban: az olcsóbbtól a luxuskivitelü drágáig. Vannak használt és új eladó lakásaink. Befejezettek és a tulajdonos igénye szerint befejezendők. Tetőtérrel bővíthetők. - Garázzsal, garázskialakítás lehetőségével. Kecskeméten a Szé- chcnyivárosban, a Vacsi közben, a városközponti Dobó körúton, s a város belsejében néhány lakásos társasházakban a Klapka és a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Ami pedig az új kamatrendszeri illeti folytatja az igazgatóhelyettes —, nem is olyan borzasztó, mint amilyennek első hallásra tűnik. Mondana ehlwz példát ? Hogyne. Két gyereket vállaló fiatal házaspár tavaly még 380 ezer forint kölcsönt kaphatott, háromszázalékos kamatra. Ennek az összegnek 35 év alatt közel 235 ezer forint a kamatter- he, összesen tehát csaknem 615 ezer forintot kell visszafizctniök. Az idén januártól 400 ezer forint az igényelhető kölcsön, 15 évre érdemes kérni. Ehhez ugyanis az első öt évben 70, a másodikÉpül a többi.. . Vajon kiknek? (Tóth Sándor felvételei) Almási Márta ban 35, a harmadikban 15 százalékos törlesztési támogatást kap a fiatal házaspár, így nem egészen 71(^ezer forintot kell visszafizctniök. Abszolút ösz- szegben tehát nem sokkal többet, mint a korábbi feltételekkel. De a hitel kamata sem annyi, amennyinek „látszik”. A tizenöt évre vetítve ugyanis átlagosan 7 7,5 százalékos, az első öt évben pedig gyakorlatilag semmi. Kezdőknek használtat — Tételezzük fel, hogy a potenciális vevőket sikerül meggyőzni: a kamatteher tényleg nem is olyan borzasztó az új rendszer szerint. És a törlesztés? — Az első öt évben havi 2140 fo'rint. Szerintem ennyit ki tud fizetni egy fiatal házaspár. A főállásban szerzett havi jövedelmük — nettóban — általában eléri a 8-10 ezer forintot. Amiből a legalább kétezer forintos rezsiköltség kiegyenlítése után marad 5-6 ezer forint, két-három-négy személyre. Mégis elfogadom; szülői segítséggel, külön keresettel elboldogulnak. Ha már van lakásuk. De a jelenlegi árak mellett egyáltalán hozzájutnak-e ? Mennyi saját tőkével kell indulnia a fiatal házaspárnak? Egy szcchenyivárosi, negyedik emeleti, kétszobás lakás, étkezővel, loggiával, plusz 12 négyzetméter alapterületű bővíthető tetőtérrel I millió 420 ezer forint. Mit kaphat egy fiatal házaspár? Alanyi jogon (há vállalnak két gyereket, vagy ha már van), 200 ezer forint szociálpolitikai támogatást a költségvetésből, 400 ezer forint OTP- hitelt . . . A hiányzó összeg 820 ezer forint. Ennyit nem tudnak összeszedni. Valóban, ez a variáció inkább olyanoknak való, akik a meglevő lakásukat szeretnék elcserélni nagyobbra, újra. A semmivel indulóknak használt lakást tudunk ajánlani. Például kétszobásat, aminek körülbelül egymillió forint az ára. Tételezzük fel, hogy egyiküknek van 100 ezer forintos ifjúsági takarékbetétje, ami kölcsönnel megduplázható. Férj, feleség a munkahelyétől kaphat együtt 100 ezer forintot. Tanácsi támogatást ötvenezret. Mindezt az alanyi jogon járó 200 ezer forintos szociálpolitikai támogatás és a 400 ezer forintos kölcsön 950 ezerre növeli. így csupán 50 ezret kell a fiataloknak a rokonoktól, innen-onnan összeszedni... Képzeletben megpróbálom elfogadni, hogy ez az út valóban járható a semmivel indulóknak. Az OTP-hitel- törlesztés az első öt évben havi 2140 forint. De ki mondja meg, hogy 5- 10 év múlva a kétgyermekes házaspár tudja-e fizetni az addigra 4230, illetve az 5460 forintra növekedő törlesztést?! Ki nyer, ki veszít? Meggyőződésem, hogy a probléma a túlságosan magas árakkal kezdődik. • A Szcchcnyivárosban kívül-bclül tetszetős lakások várnak vevőre. A termelői árat nem tudná lejjebb szorítani az OTP? Versenytárgyaláson dől el, ki lesz a kivitelező, mennyiért,' milyen feltételekkel. Természetesen a legelőnyösebb ajánlatot fogadjuk el, egyebek között a legkedvezőbb árat. Az értékesítésen mennyi haszna van az OTP-nek? Különböző mértékű .. . — Átlagosan! Engedje meg, hogy példával mutassam meg, hogyan alakulnak az értékesítési áraink! Az egyik kivitelezőnk az első ütemben 19 ezer forintot kér négyzetméterenként. Ezt a tanácsnak fizetendő, durván 1800 forint per négyzetméter telgk- és közművesítési ár növeli, az összesen 20 ezer 800 forint. Eladási ára közel 21 ezer. A második ütemben épülőért 21 ezer 800-al fizetünk, 22 ezer 271-ért értékesítjük. A harmadik ütemben 22 ezer 800-at adunk, 24 ezer 465-öt kérünk. A tervezési, szavatossági, kamat-finanszírozási, kdzelési' költség bennünket terhel. Bármennyi hasznot húz is a pénzin- tézet'az'ért'ékesítésből; rrtegsporolhatná magának a vásárló, ha közvetlenül a termelőtől vehetné a lakást. Legalábbis így lenne logikus. De számít ez már ilyen rohamosan növekvő alapanyag- árak mellett? Hiszen, ha így folytatódik, hamarosan teljesen leáll a lakásforgalom, az építkezés. Az OTP vezetői azonban most még bíznak abban, hogy tehetnek valamit annak érdekében: vevőre találjanak eladó lakásaik. Nagyobb szabású reklámba kezdenek hamarosan, amelyben sorsolással nyerhető, nagy értékű ajándék is szerepel. No persze, másféle tanulságot is levontak a kialakult helyzetből: megyénk több városában, mint például Kalocsán, Kiskunhalason, Bácsalmáson, felhagytak a lakásépítéssel. Mindenesetre vége egy hosszú korszaknak: nincs szükség elosztásra. Aki tehát mégis úgy érzi, bírja anyagi erővel, nem kell hogy a tanácstól igényeljen lakást. Forduljon egyenesen az eladóhoz, azaz az OTP-hez. Bírálatok és dicséretek a szövetkezeteknek címezve Bírálják és dicsérik a szövetkezeteket. Mindkét tábor talál érveket véleményének igazolására. Valóban dicsérhetök a szövetkezetek, hiszen a mezőgazdasági termelésnek több mint 80 százalékát adják, s az sem vitatható, hogy Magyarországon jó az élelmiszer- ellátás, s ráadásul ámbár drágán - még exportra is jut. Okkal bírálják a szövetkezeteket, hogy saját és a közösségi tulajdon ellenére gyenge hatékonysággal gazdálkodnak, bürokratikus a működésük. A bírálók táborába a szövetkezeti dolgozók egy része is belépett, joggal panaszkodnak alacsony jövedelmükre, vezetőik pedig a szövetkezeti lét kilátástalanságára. A szövetkezeti törvényt többször módosították, ám a sokak által óhajtott, nemzetközi hagyományokra épülő szövetkezeti elvek ma sem érvényesülnek következetesen. Van-e, s ha igen, mi a szövetkezetek jövője? E kérdésről beszélgettünk dr. Csele Lászlóval, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos igazgatójával. A szövetkezeti mozgalmai több mint százéves gazdasági szükség hozta létre. Az egyéni gazdálkodók védekezése a tőkeerős vállalatokkal szemben. A világ gazdasági élvonalában a száz legnagyobb, és ugyancsak száz legeredményesebb vállalkozás között egyetlen szövetkezet sincs. A csúcstechnológiák fejlesztése egyes kivételtől eltekintve — nem szövetkezeti sajátosság. Ebből következik, hogy a szövetkezetek megőrizték eredeti helyüket, elképzelésüket, s napjainkban is változatlanul a kistulajdonosok gazdasági formációi. Ennek, persze, nem mond ellent az, hogy kis méretben is nagyon hatékonyan képesek gazdálkodni. Jellemző példája ennek Dánia és Hollandia mezőgazdasága, ahol a hatékonyság és a szövetkezeti lét képes volt ötvöződni. — A magyar szövetkezetek — jelentős eredményeik ellenére — gyengébbek, mint a nyugat-európai farmerek társulásai. Mi az oka ennek? A magyar szövetkezetek jelentősen eltértek — kedvező irányban — a Szovjetunió és más szocialista országok kolhozaitól, de így sem voltak mentesek az ideológiai és politikai terhektől, fogyatékosságoktól. A falu sztálini átszervezése, kollektivizálása a parasztságot tudatosan választotta el a tulajdontól, azért, hogy függő helyzetbe kerülve formálhatóvá, irányíthatóvá váljanak. Az eredeti szövetkezeti gondolattól eltérve a kollektívák nem kockáztattak, „csak a mának éltek”, a vagyongyarapítást szinte teljesen mellőzték, abban érdéktelenek voltak. Ráadásul a beszerzés, a termelés és az értékesítés elvált egymástól, a termelői jelleg lett az egyeduralkodó. — Az elkövetett hibák tehát világosak. Mi lehet az a program, ami a jelenlegi helyzetből kiutat nyit, egyértelművé, biztonságossá teszi a szövetkezeti létet? — Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám, vissza kell térni az eredeti szövetkezeti gondolatokhoz, helyre kell állítani a tulajdonlás, az önrendelkezés jogosítványait. Ha ugyanis nem felülről irányítják, hanem a jól felfogott egyéni érdekeltség vezérli a gazdálkodást, az kikényszeríti a hatékonyabb munkál. Magyarán, a szövetkezetekre kell bízni, hogy a törvényességi kereteken belül a saját legjobb belátásuk szerint, a körülményeknek megfelelően döntsenek". — Mit kell tenni azért, hogy a tagság érezhesse is az önrendelkezési, tulajdonlási jogot? Az 1989. évi XII. törvény az 1971 -es törvénnyel szemben érdemi változtatásokat hozott. A jövőben ugyanis — az önkormányzat döntése alapján a szövetkezeti vagyon felosztható, annak fele vagyonjegy formájában a tagok tulajdonába mehet. A vagyon másik feléből 40 százalék oszthatatlan, a tagok közös érdekeit szolgálja, míg 10 százalék szövetkezeti vagy a regionális központ tulajdonát képezi, s mozgalmi célokat hivatott anyagilag is megalapozni. Ez a döntés mindenképpen erősíti a gazdai, tulajdonosi tudatot, hosszabb távú érdekeltséget jelent. — A szövetkezeti vagyon egyik legnagyobb része a termőföld. Hogy gazdálkodhat ezzel a szövetkezet? Minél előbb el kellene érni, hogy a föld tőkeként, pénzben kifejezett vagyonként szerepeljen a mérlegben. S hogy ez ma még csak óhaj, annak egyik oka, hogy mesterségesen bonyolulttá tették a<föld pénzbeni értékelését. Kezdetben jó megoldásnak látszik, hogy a föld értékét a jól bevált földforgalmi gyakorlatnak megfelelően, aranykoronánként 400 kilogramm búza árával vennék azonosnak. így például egy 18 aranykfironás szántóföld megközelítően 40 ezer forintot érne hektáronként. A föld valós értéke, persze, a kereslet-kínálatnak megfelelően, alkuban dőlne el. — Ha a földnek értéke lesz, ez tovább növeli a termelési költségeket, ami következésképpen a fogyasztói árak emelkedésével is jár. A gazdálkodóknak nem feltétlenül kellene megvásárolniuk a földet, lehet azt bérelni is. Ez,érdeke az országnak is, hiszen a tőkeszegény világban hiba volna a kevés pénzt föld vásárlására lekötni. Az árak egyébként sem emelkednének automatikusan, hiszen egyfelől a föld után amortizációt nem kell számítani, másfelől a földdel kapcsolatos egyéb ráfordításokat eddig is költségként kezelték a gazdaságok. A föld va- gyonkénti értékelése azonban szükséges a gazdasági tisztánlátáshoz. Csökkentené a vagyonra vetített egységnyi jövedelem mértékét, ,s ez az eddigieknél is nyilvánvalóbbá tenné a mezőgazdaságban elérhető prolii alacsony szintjét. — Ha mindez megvalósul, át kell alakulnia a szövetkezeti vezetésnek, valamint a tagság és az agrárgazdálkodást irányító menedzserek kapcsolatának is? — Ez természetes, s ennek a módszerei megint csak a szövetkezés kezdeti éveiben kialakult gyakorlathoz hasonlóan képzelhetők el. A testületi vezetés és a szakmai irányítás egymástól elkülönülten, az utóbbi a tulajdonosoknak alárendelten működött. E régi megoldásnak a korszerűsített változata jól szolgálná a tulajdonosok érdekérvényesítését, a menedzseri munkakörök kialakítását. Ily módon a szövetkezeti tulajdonosok és a menedzserek érdekei, feladatai világosan szétválnának. Mindehhez persze az szükséges, hogy a magyar szövetkezeti gazdálkodásban a bürokrácia enyhüljön. Hiába erősödik a tulajdonhoz való kötődés, semmilyen tulajdon nem képes működni a mindent gúzsba kötő, az önállóságot béklyóba verő bürokrácia mellett. V. Farkas József Vetőmagok és következtetések Kisebb terület, gyarapodó kalászossor A kalászosok termése már a tárolókban van, az új kenyeret is megünnepeltük. Az őszi kalászosok idei talaj-előkészítése is sok helyen megtörtént. A földbe való vetőmagokat vizsgálják. A szántóföldi szemlék tapasztalatainak mérlege megvonható. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet kecskeméti területi központjában Dómján Gergely statisz^ tikai adatokkal kezdi a beszélgetést. Míg az elmúlt évben az őszi kalászosok vetőmagját mintegy 8200 hektáron termelték meg a megyei gazdaságok, addig az idén a bejelentett terület 7500 hektár volt. A területcsökkenés mellett feltűnő a „paletta szélesedése”: az eddig megszokott őszi búza, őszi árpa, rozs mellett feltűnt — igaz kisebb területekkel a tavaszi árpa, a du- rumbúza, a tritikálé és a zab. A szántóföldi szemlék tapasztalatait, adatait sorra véve még valami szemet szúr: az eddigi években alkalmatlannak minősített kizárt területek 10 százalékos aránya helyett ez, ebben az évben, elérte például őszi búzában a huszonöt százalékot. A vélhető magyarázatba belefér a piaci viszonyok alakul- gatása is. Azaz: amelyik gazdaságnak nem volt érvényes szerződése a megtermelendő vetőmag mennyiségére, az költségkímélés miatt már nem szelektált a területen. Kicsit piszkálgatva a dolgot, azért többféle eszébe jut erről az egyetlen momentumról az embernek. Evek óta beszélünk arról, hogy — szakmai megfontolások ellenére — a mező- gazdasági üzemek saját termésükből fognak vissza vetőmagot. Az előző évek adatait vizsgálva a vetőmag-felújítás aránya 40 százalék volt, ebben az évben, az előzetes jelzések szerint, ennek csupán a fele lesz. Az igény tehát kevesebb, pontosabban igény még lenne, csak hát az erre szánt pénz csappant meg jelentékenyen. A felmért igénynek a forgalmazó vállalat, a kizárások és a csökkenő terület ellenére bőségesen meg tud majd felelni. Az is igaz viszont, hogy egy kicsit tovább is lehet gondolkodni. Mégpedig azon, ami oly sokszor elhangzik mostanában: hogyan lesz a négyforintos búzából 14 forintos kenyér? Néhány fillért, bizony, ez is jelenthet. Hiszen bár a szelektálás költségei nem kicsik, a szcmléztetés is pénzbe kerül az elvetett magasabb szaporítási fokú mag értéke is nagyobb. A megtermett termés pedig nem a földbe „forog visz- sza", nagyobb hozammal kecsegtetve, hanem a malomba vagy a takarmánykeverőbe kerül kommersz terményként. Ennyi kitérő után kerítsünk sort a szorosan vett szakmai tapasztalatokra. A szántóföldi szemlék sorát nézve kiderül, hogy az erre a vizsgálódásra bejelentett táblákon szigorúan betartották a technológiai utasításokat. Az idén a gyomirtások jól sikerültek, a táblák az átlagosnál tisztábbnak bizonyultak, megdőlés is csak foltokban fordult elő. A kedvező tavasz szép hosszú, kitelt kalászokat nevelt, a termésátlagok elfogadhatóak lettek. Elfogadhatóak és nem kimondottan jók? Ennek okára az aratás utáni tarlójárásoknál derült fény. Az őszszel porba vetett növények magja közül, bizony, sok nem kelt ki, a tőszám gyenge maradt. A betakarításkori időjárás is rossz tréfát sütött el: egy éréscsoportnyi fajta esetében megszorultak a szemek, a hektoliter-súly csökkent. Bár a vetőmagminősítéshez elengedhetetlen csíraszámvizsgálatok tapasztalatai még nem álltak össze, annyi az eddigiekből is megállapítható: ezzel az értékkel nem lesz különösebb gond. Az őszi búza vetőmag-termesztésében a fajtaarányokat nézegetve feltűnően kis terület a külföldi származékoké, durván számolva még az öt százalékot sem éri el. A két hazai ncmesítőintézet versengésében viszont — kézenfekvő magyarázat talán a közelebbi, hasonlóbb adottság — a szegediek viszik a pálmát, hiszen első és másodfokú szaporítás esetében is kétszeres területet foglalnak el a fajtái. Viszont a fajták szereplése között lényeges eltérés nincs, sem Szeged, sem Mar- tonvásár javára. Bács-Kiskun ban kilencszáz hektár átlagában ez a legalacsonyabb felületet elfoglaló őszibúza-fajla a GK Öthalom mutatkozott igen jónak, hat tonnán felüli termésével, amitől alig marad el a másik szegedi fajta, a GK Zombor. Szinte „fej fej melletti” eredményi mutat ezekkel és egymással, négyszáz-négyszáz hektáron, az MV 14 és az MV 15. Gál Eszcter Az aymarák utódai Van egy ország Dél-Amerikában, amelyet északon és keleten Brazília, délkeleten Paraguay, délen Argentína, nyugaton Peru és Chile határol. Ez az ország most Bolívia néven ismert. Mielőtt a spanyolok odaérkeztek volna, az inkák birodalmához tartozott, és Kollasuyu- nak, a kollák országának nevezték. A spanyolok 1538- ban meghódították, gyarmatosították. A 19. század elején a spanyol gyarmatosítók elleni sikeres függetlenségi háború (1824—25) után egész Dél-Amerika felszabaditási mozgalmának hőse, Simon Bolivar tiszteletére Bolivár Köztársaságnak nevezték el, röviddel utána pedig Bolíviának. Területe különböző földrajzi övezetekre oszlik. Ezek az andi magaslati övezet, a magas fekvésű völgyek övezete, a szavannák övezete és az őserdők övezete - mind-mind más éghajlatúak. Bolívia lakosságának mintegy kétharmad része indián, a többi keverék és csekély számban fehér. Az őslakók 3 százaléka erdei indián, 56 százaléka kecsua: ők alkotják a Bolíviában, Argentínában, Ecuadorban és Peruban élő legnagyobb andi népcsoportot. Az Andok vidékének másik nagy népcsoportja az aymara; Bolíviában az őslakók 41 százaléka e csoportból származik. Az aymara népnek még a származása is felderítetlen, akárcsak a kecsuáké. A legelfogadottabb feltevések szerint ezeknek az indiánoknak az ősei 20 000-30 000 évvel ezelőtt jöhettek Ázsiából, s előbb az Amazonas vidéki erdőkben állapodtak meg, vadászó és gyűjtögető életmódot folytattak, majd ismeretlen időpontban — a magas fennsíkra (Altiplano) vándoroltak, és ott, a természetes kiválasztódás hosszas folyamatában idomultak a környezethez, letelepedtek és belterjes mezőgazdaságot teremtettek. Az aymarák tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz. Különleges típust képviselnek az Andok népei között. Magasságuk nem haladja meg a 160 centimétert, zömök és szikár testalkatúak. Sem a férfiak, sem a nők nem híznak cl. Mellkasuk erősen kifejlődött a gyér oxigénű levegőn. Fejük rövid, arcuk széles, szemük enyhén ferde vágású, bőrük bronzszínű, hajuk sűrű és fekete, öregségükre sem hull ki, és nem is őszül. Hagyományaikhoz erősen ragaszkodnak. A kívülről jövő újításoknak ellenállnak, de mihelyt megértik vagy tapasztalják a hasznosságukat, befogadják és felhasználják őket. Vagy harminc éve, amikor Bolíviában megdőlt a középkori rendszer, a forradalom őket is magával ragadta. Az eszmélésből hatalmas tanulási vágy született, és bár az írni- olvasni nem tudás még mindig igen nagy, az aymarák egyre inkább követelik a tanulás jogát. Kétnyelvű (spanyol aymara) oktatásuk ugyan eléggé tökéletlen, mert a spanyol hatás ellenére még mindig életerős aymara nyelv kizárólag a beszédben él. Az aymara egyébként árnyalt, gazdag szókincsű, ragozó nyelv, számos képzője, sok torokhangja és összetett hangja van. Képünkön: Népviseletbe öltözött aymara eredetű bolíviai lányok, a diákok III. népi fesztiválján. (MTI külföldi képszerkesztőség)
