Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 199. szám Ara: 4,30 Ft 1989. augusztus 24., csütörtök BOQZAK TIBOB Megtaláltuk Petőfit! 5. oldal A szakemberek öröme Munkatársunk cikksorozatának hetedik részében a Pctöti-expedíció régészeit, külföldi antropológusait és munkájukat mutatja be. A „főszereplők”: Szabó Géza, Varga Béla régészek, Bruce Latimer, Clyde Simpson és Alckszej Burajcv antropoló­gusok. HÍRŐS NAPOK— TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁSOK KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR Reflektor a kertészetre # A korábbi esztendőkben is nagy sikere volt a Hírős Napok termékbemuta­tóinak. A kertészeti ágazatot teljességé­ben átfogó, a tudományos eredmé­nyekkel, a tcrmcsztéstcchnológiával, a marketingmunkával foglalkozó, s a termékeket bemutató két, egymás­hoz kapcsolódó rendezvénysorozat színhelye lesz Kecskemét szeptember 8-ától 10-én estig. Ekkor rendezik meg immár 16. alkalommal a Hírős Napokat, s ennek keretében nyol- cadszorra az országos kecskeméti napokat. A szervezőket — a megyei és a városi tanács, a Magyar Agrártu­dományi Egyesület kertészeti társa­sága, ennek megyei szakosztálya elsősorban a szakmai és a piac- gazdasági szempontok késztették a hagyományos rendezvények folyta­tására, idei megtartására, ugyanak­kor mellőzik a költséges látványos­ságokat. Takarékos módszereket alkalmaznak mind a szervezésben, mind a lebonyolításban, és a kiállí­tók pénztárcáját sem terhelik meg. A „Szerényen, de színvonalasan” szlogent hangoztatják, s azzal is vonzóbbá kívánják tenni a rendez­vénysorozatot, hogy a bemutatott termékek többségének megvásárlá­sát lehetővé teszik. A marketing és a kertészeti szak­mai témák állnak a rendezvényso­rozat középpontjában. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban szeptember 8-án; a megnyitót köve­tően elkezdődő kertészeti tanácsko­záson dr. Papócsi László mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter­helyettes is piacgazdasági ügyekkel foglalkozik előadásában, s az ez­után elhangzó korreferátumok ugyancsak a kereskedelem, a ter- mékpiacosság témakörét ölelik föl. A szekcióüléseken pedig a szőlő-, a zöldség- és a dísznövénytermesztés fajta-, valamint termesztéstechno­lógiai, gépesítési ügyei kerülnek szóba. A Hírős Napok termékkiállításá­nak a művelődési központ és a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon ad helyet; a Domus Áruház előtti téren láthatják az érdeklődők azokat a gépeket és eszközöket, amelyek a kisüzemi termelésben a jövőben nélkülözhetetlenek lesz­nek. Magyar, osztrák, jugoszláv, olasz kisgépeket egyaránt bemutat­nak, sőt (egyeseket előjegyzésre) meg is vásárolhatnak a látogatók. Külön placcon árusíthatják zöld­ség-, szőlő- és gyümölcsféleségeiket a kistermelők. Ä Magyar Reklám­szövetség és megyei szervezete, együtt a városi tanáccsal, kirakat­versenyt rendez. A piaci szempont­ból legértékesebb kiállított termé­keket a szervezők díjazzák, az át­adásra 8-án kerül sor. Termelőket, szakembereket, érdeklődőket egy­aránt várnak a rendezvénysorozat­ra. Az előadásokat is bárki meg­hallgathatja, belépődíjat sehol sem kérnek. A szervezők számítanak ar­ra, hogy invitálásukra eljönnek az új pártok és egyesületek képviselői is. Természetesen szórakozásra is lehetőség nyílik: vendéglők, bor­kóstolók mellett kis vidámpark áll a látogatók rendelkezésére. A népi iparművészek ugyancsak sátrat ütnek ezen a három napon és kínálják portékáikat. Cs. 1. CSEHSZLOVÁK SAJTÖVÉLÉMÉMEK: Bikaborjak 1 ff 1 ff buzlo virágokkal... (?) A csehszlovák sajtó politikai jó­ízlés határait súroló stílusban tá­madta szerdán a prágai Vencel téri tüntetésen részt vevő Fidesz-tago- kat és magát a magyar ellenzéki ifjúsági szervezetet. A Rudé Právo és a pozsonyi Pravda volt budapesti tudósítója, Gejza Vilcek a pozsonyi Pravda szerdai számában megjelen­tetett jegyzetében „fiatal bikabor­jaknak” titulálta a Fidesz aktivistá­it, akik megfogalmazása szerint — nem sokat tanultak a politikai gyakorlatból, azt azonban már jól elsajátították, hogy ha vörös színt látnak a politikai arénában, azon­nal támadni kell. „Hát ezek voltak itt nálunk hétfőn, a Vencel téren, állítólag nem tankokkal, hanem vi­rágokkal jöttek. Ezek a virágok azonban nem illatoznak, inkább bűzlenek, még ha exportálták is azokat” — jegyezte meg a volt tu­dósító. Gejza Vilcek egyébként, bírálva Václav Havel hétfői szereplését a Magyar Televízió Panoráma műso­rában, nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Charta vezető sze­mélyiségének politikai ideáljából nyújtott ízelítőt a Fidesz tagjainak szereplése a prágai Vencel téren. A csehszlovák sajtóban egyéb­ként az immár bevett gyakorlat sze­rint megjelent az első olvasói levél is, amely szintén a Fideszt vette cél­ba. A Rudé Právo és a pozsonyi Új Szó egy időben jelentette meg szer­dán a magyar nemzetiségű Hegedűs Sándor prágai mérnök méltatlan­kodó sorait. A mérnök (aki mint írta, Csehszlovákiában született, magyar nemzetiségű és egy dél-szlo­vákiai munkás fia) visszautasította, hogy Csehszlovákiának a Fideszé- hez hasonló „felhívásokra” volna szüksége. Megismételte a csehszlo­vákiai átalakítással kapcsolatban a hivatalos beszédekben oly sokszor hallható tömör megállapítást, mi­szerint: „egyszerűen becsületes munkára és jobb eredményekre” van szükség. A Rudé Právóban és a Pravdá­ban különben a két lap jelenlegi budapesti tudósítója nagy részletes­séggel ismertette az Esti Hírlapnak azt a cikkét, amely bírálja a Fidesz részvételét a Vencel téri tüntetésen. A tudósító az írásból azokat a ré­szeket emelte ki, amelyek egyet nem értésüket hangsúlyozzák és kétség­be vonják, hogy a Fidesz lépése jó szolgálatot tett volna Magyaror­szágnak. „A nemzeti megbékélés ügyét kívánjuk szolgálni” Megtartották a Bacs-Kiskun megyei háromoldalú politikai egyeztető tárgyalás első fordulóját Augusztus 22-én a Bács-Kiskun megyei háromoldalú politikai egyeztető tárgyalás délután öt órától este fél tizenegyig tartott. Lényegét tekintve feszült, de az előzetes várakozásokat meghaladóan udvarias és megegyezésre kész légkörben folyt a munka. Elsőként Gaborják József, a me­gyei tanács elnöke mondta el, miért fogadta el az elnöki meghívást. Kö­zölte, hogy elsősorban is meg akarta ismerni személyesen a munka részt­vevőit. Hiányolta, hogy a Magyar Demokrata Fórum nincs jelen a ta­nácskozáson. Távolmaradásukat fájlalta, annál is inkább, mert a tár­sadalom szempontjából fontosnak ítéli az ilyen politikai egyeztetéseket. Annyira fontosnak, hogy a megyei tanács lehetőségeinék mértékében támogatni is kívánja a felvetődött problémák gyakorlati megoldását. Hisz abban, hogy a tárgyalók jó­szándéka komoly és így a munka eredményes is lesz. Ezt követően a tárgyalást beveze­tő elnök megnyitójában kérte a ta­nácskozók eltökéltségét a megegye­zésben és udvariasságát a tárgyalás menetében. Ismertette a résztvevők­kel azokat az egyénileg kezdeménye­zett elnöki lépéseket, melyeket végül is eredménytelenül, az MDF munká­ba való bekapcsolása érdekében tett, majd felkérte a Harmadik Oldal résztvevőit, hogy tegyenek szándék- nyilatkozatot. Ennek során vala­mennyien elismerték a kezdődő ese­mény társadalmi fontosságát. Hiá­nyolták az MDF jelenlétét és kérték, hogy az előzetes elgondolásokkal szemben, ne csupán véleménynyilvá­nításijoggal, hanem a többiekkel tel­jes egyenlőségben vehessenek részt a munkában. Ezt az indítványt az ér­dekeltek azonnal elfogadták és hatá­rozattá emelték a továbbiakra, hogy minden oldal azonos joggal és azo­nos kötelezettségekkel legyen jelen. Az ügyrendi megállapodások né­ha érzékeny érdekeket érintő, prakti­kus részleteiben is gyorsan egyetér­tésre jutottak, ezzel is kinyilvánítva eredményességre törekvő jószándé­kukat. Eredménynek csak a kölcsönös egyetértést tekintik. A jegyzőkönyv az elnök irányítása mellett készül, ám tartalmát a három oldal szóvivői hitelesítik aláírásukkal. Felhatalmazták a választott elnö­köt, hogy a munkaszakaszokról a mindenkori első információt megad­ja és kérje fel az érdeklődő orgánu­mok illetékeseit, hogy a tárgyalás­ban részt vevők különvéleményei iránt is tanúsítsanak érdeklődést. Az első elnöki javaslat szellemében meg­állapodtak a tanácskozás elnevezésé­ben. A jószolgálati bizottság azon­nali kijelölésére vonatkozó elnöki in­dítványt jóhiszeműségük nyilvánítá­sa gyanánt elutasították. Első munkaprogramként az Ellen­zéki Kerekasztal tagjainak helyiség­és telefonigényét vitatták meg. En­nek kapcsán az ellenzéki résztvevők, vagyis a Néppárt, a Szociáldemokra­ta Párt, a Szabad Demokraták Szö­vetsége és a Független Kisgazdapárt kinyilvánította, hogy sem évtizede­kig MSZMP-célokra használt, sem égető társadalmi szükségletek meg­oldására használható helyiségeket nem kíván elfogadni. A meghatározott feltételek között az MSZMP megyei vezetésének kép­viselői nem tudtak konkrét ajánlato­kat tenni, ám garanciát adtak arra, hogy politikai erejükkel elősegítik a jogos igények gyors kielégülését a megye területén. Például felszólítják döntési munkakörökben dolgozó tagjaikat, hogy erejük szerint segít­sék a konkrét megoldást. A Hazafias Népfront megyei tit­kára kijelentette, hogy a szervezet szűkös infrastruktúráját ahogy eddig is — a jövőben is, egyeztetések alapján, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőinek rendelkezésére bocsát­ja. Ezután szót kért a megyei tanács elnöke. Kijelentette, hogy a jogos igé­nyek mielőbbi kielégítésére felajánlja a tanács hatáskörébe tartozó, átme­netileg üresen álló irodaház kedvez­ményes használatának lehetőségét az Ellenzéki Kerékasztalhoz tömörült pártoknak, amennyiben azok megyei szintű szervvel rendelkeznek. Vagy, ha ezt nem érzik jó megoldás­(Folytatás a 2. oldalon) Kecskemét visszakéri a kiürült laktanyákat Általános megütközést és felháborodást váltott ki Kecske­méten is az a minisztertanácsi kabinetülési állásfoglalás, miszerint a szovjet csapatkivonással megüresedett laktanyá­kat értékesíteni kívánják. A lakosság véleményét is tolmá­csolva, azzal egyetértve Németh Miklós miniszterelnöknek írt levélben fogalmazta meg ezzel kapcsolatos álláspontját a Kecskeméti Városi Tanács vezetése. Nyomatékkai hangsúlyozzák: a város nem kíván lemon­dani a megüresedett laktanyák tulajdonjogának visszaszer­zéséről. A két szóban forgó épületegyüttest, ugyanis 1894 és 1897 között saját pénzén Kecskemet város építtette. A Ru­dolf, illetve a Ferenc József nevet viselő laktanyák a hozzá­juk tartozó területtel együtt 1973-ig Kecskemet tulajdoná­ban voltak. Ekkor kisajátítás jogcímén, — egy kizárólag a Honvédelmi Minisztériumnak megküldött határozattal lejegyezték a városi tulajdonokat nyilvántartó telekkönyvi betétből. A város a kisajátítás kapcsán semmilyen — sem pénzbeni, sem más természetű ellenértéket nem kapott. Messzemenően jogosnak tartja tehát a város vezetése a la­kosságnak azt az igényét, hogy a laktanyákat ugyanúgy térítésmentesen kapja vissza Kecskemét, mint ahogyan elvet­ték tőle. A város vezetése nevében a levelet aláíró Adorján Mihály tanácselnök elmondta, hogy Kecskemét hajlandó bizonyos kompromisszumra. Azaz, mint ezt a Honvédelmi Minisztéri­um és a városi tanács képviselőinek korábbi tárgyalásán is megfogalmazták: nem feszegetik élesen a tulajdonjog kérdé­sét, ha a megüresedett épületegyütteseket felsőfokú oktatási intézményként hasznosítják. Az ellen sem tiltakoznak, hogy a város belterületén lévő laktanyák a továbbiakban idegen- forgalmi, gyógy-idegcnforgalmi vagy szabadidő-létesít­ményként hasznosuljanak. Ezekben az esetekben viszont már lényeges a tulajdonoskérdés. Tekintettel arra, hogy az eddig nyilvánosságra hozott in­formációkból arra lehet következtetni: a megüresedett lakta­nyák vállalkozásszerű hasznosítására, illetve értékesítésére erőteljesebbek a központi szándékok, a tanács vezetése nyo­matékosan tisztázni kívánta a miniszterelnöknek küldött levelében is, hogy ilyen feltételek mellett Kecskemét nem mond le jogos tulajdonáról. K. K. Hányaveti önkritika I Új varázsige kövesedik a hivatalos nyelvhasználat­ban: „Nem számítottunk rá . . „Nem számítottunk rá", hogy a világútlevél — di­cséretesen nagyvonalú, ám a feltételeket és legfőkép­pen az anyagi alapokat tekintve mindenképpen elha­markodott bevezetése az évtizedek óta áruhiánnyal bajlódó ország lakosait nem a szerény turistáskodásra, hanem a gátlástalan bevásárlórohamokra ösztökéli majd. Fölemésztve mindazt a devizát, amennyi ebben, az idegenforgalmilag ugyancsak érdektelen országban nagy kínnal-keservvel összekaparható a hozzánk láto­gató külföldiektől. „Nem számítottunk rá", hogy a Forma — I-es autó­cirkusz valóban olyan cirkusszá változik majd Ma­gyarországon, mint. sehol másutt, ahol,ilyen versenye­ket rendeznek. S egyre inkább gyanítható, hogy e cir­kuszt nem annyira az előnytelen szerződés, hanem in­kább az elképesztően dilettáns gazdálkodási szisztéma okozza. Lehet az véletlen vagy netán sorscsapás, hogy a népszórakoztatásnak és reklámnak ez a válfaja a világon mindenütt óriási üzlet, csak nálunk gyötrelme­ket okozó ráfizetés? „Nem számítottunk rá”, hogy minden politikai nyi­tás és a nagyhangú reformszólamok ellenére sem ömlik a külföldi (pardon!: a nyugati) tőke Magyarországra, mely minden ép eszű vállalkozó számára legfeljebb csak ígéretes változások de egyre inkább politikai zűrzavar, és a rövid távon is a kiszámíthatatlan állam- és gazdaságirányítás — színtere. „Nem számítottunk rá", hogy egy olyan országban, ahol nagy kapkodva újabb és újabb autópályák építésé- j be fogtak, hogy aztán valamennyit félig kész állapot-; hun hagyják, ott nem lehet autópályadíjat követelni, mert ha mégis, akkor ebből országos botrány lesz. „Nem számítottunk rá", hogy egy - a szó legszoro­sabb értelmében — beteg országban nem lehet olyan gyógyszer-kereskedelmi reformot végrehajtani, amely néhány hét alatt az ideg-összeroppanás szélére kergeti az orvosokat, a gyógyszerészeket és a gyógyszerfo­gyasztásra kényszerülőket. „Nem számítottunk rá", hogy ha egyszer a kisterme­lőknek nem éri meg a tömeges „hústermelés", ráadásul olyan időben, amikor minden mozdítható készletet ex­portálunk, akkor előbb vagy utóbb húshiánnyyal kell számolni. „Nem számoltunk" azzal sem, hogy ha száz- és száz­ezrek lódulnak neki a nagyvilágnak autóval, akkor a tervezettnél jóval több lesz benzinfogyasztás, tehát i— amúgy kiszámítható idő múltán benzinhiány lesz az országban. Ráadásul az ipar benzinéhségének mes­terséges és kényszerű csillapítása csakis időleges meg­oldást jelenthet. „Nem számítottunk rá", hogy a nagy hirtelenjében összetákolt adórendszer olyan mértékű teljesítmény­visszatartásra kényszeríti majd a munkavégzésre képes embereket, mint ami ma már bizonyíthatóan tovább nyomorítja az amúgy is teljesítményképtelen, és ezért a végső nyomorúság állapotában vergődő gazdaságot. Ezek csak amolyan hirtelenjében felkapott példák, a lista a végtelenségig gyarapítható, bizonyítván, hogy egyre önkritikusabbak vagyunk, hisz egyre gyakoribb a különösebb szégyenkezés nélküli, esetenként már- már hányaveti módon odadobott megjegyzés, hogy „nem számítottunk rá ...!" Várom, nagyon sokadmagammal együtt várom e gyakori félmondat nagyon is kézenfekvő folytatását, hogy azt mondja: „Nem számítottunk az egyébként igenis kiszámíthatóra, tehát dilettáns amatőrök va­gyunk. Következésképpen. .." Nos, vajon minek kellene történnie a sorozatos mel­léfogások következményeként? Hogy minek ? Hát a kíméletlen személyi konzekven­ciák még kíméletlenebb érvényesítésének! Itt, nálunk, Magyarországon?! Ahol évtizedeken át még arra sem számítottunk, hogy a mereven következetes kontrasze­lekció által vezérelt káderpolitika a most már kikerül- hetetlennek látszó csődbe sodorja az országot ? Megle­het: ez az egyetlen kínos tény, amit ma már úgy, isten­igazából felismertünk és belátunk, no, de ugye, „nem számítottunk arra", hogy ez az elképesztően amatőr és pöffeszkedően dilettáns káderpolitika az országmentés szempontjából nélkülözhetetlen nemzedékek sorsát te­szi tönkre? Vértes Csaba A SZOVJET PIAC VISSZAESETT - ÚJ VEVŐK KELLENÉNEK Eladatlan élelmiszerek Az év első hét hónapjában nem mindenben az elképzelések szerint alakult a magyar konzervexport, és az év további részében is nagy erő­feszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a gyárak által feldolgozott áruk maradéktalanul vevőre talál­janak. A vártnál is nagyobb gondot az okozza, hogy a Szovjetunió az idén az államközi szerződésben ko­rábban rögzítettnél 20 százalékkal kevesebb élelmiszert vesz át, holott éppen a Szovjetunió volt évtizede­kig a magyar élelmiszer-gazdaság termékeinek legnagyobb felvevőpi­aca. Az így kiesett mennyiség jó részére a kereskedelem másutt nem talál vevőt. Vajda László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ke­reskedelmi főosztályának helyettes vezetője elmondotta: július végéig a rubelelszámolású piacokon ahol a legjelentősebb vásárló még min­dig a Szovjetunió volt — a zöldség­konzervekből 200 ezer tonnát érté­kesítettek, 33 ezer tonnával keve­sebbet, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Gyümölcskonzervekből 80 ezer tonna talált vevőre ezen a piacon, 14 ezer tonnával kevesebb, mint tavaly július végéig. Az értéke­sítés föllendítésére a központi szer­vek az úgynevezett barteltípusú ke­reskedelmi formáció alkalmazását is ajánlották, ami azt jelenti, hogy a magyar áruért ellentételként kül­földi terméket fogadhatnak cl. Ez azonban még csak igen kis részben valósul meg a gyakorlatban. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents