Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 23. Lesz-e fürdőzőtó Bácsalmáson? • Egykor ezt a területet is víz borította. (Besir Lászlóné felvételei.) (Tudósítónktól.) „Valahol nem messze, félóra járásra / Terül egy kis tenger, Bácsalmás Sóstója. / A vize olyan sós, akárcsak a tenger /, Éppen, hogy csak háborogni nem mer.” Ezekkel a sorokkal kezdődik egy század eleji vers a Bácsalmástól mintegy 3 kilométerre, délnyugatra még ma is megtalálható Sóstóról, amely nevét valószínűleg a viz nátri- umklorid-tartalmáról kaphatta. Kedvenc fürdőhelye volt a bácsalmásiaknak és a térség lakóinak egyaránt. A víz nagysága és mélysége az idő folyamán változott, 1941-ben például 2 méteres víz is volt. A Sóstó eredetileg gróf Teleky Józsefné tulajdonát képezte. Emberek százai, ezrei keresték fel, de még a lovakat is itt úsztatták időnként, mely ellen a lakosság több ízben felháborodását fejezte ki. A harmincas évek közepén bajai cserkészek táboroztak a partján. Azóta, sajnos, már többször is kiszáradt a tó. Mi a helyzet ma? Milyen elképzelések vannak a tó hasznosítására? Többször is szerepelt napirenden a különböző egyesületeknél a Sóstó kérdése. A városi tanács végrehajtó bizottsága két évvel ezelőtt elhatározta, hogy megfigyeléseket végez a víz alakulását illetően. 1988 őszén a Margitta- szigeti társulattal egy 110 méter hosszú és 8-10 méter széles vízfeltáró aknát és egy 3,4 méter mély kutat létesítettek. Rendszeresen mérik a vízszint ingadozását a bácsalmásiak. Az eredmények biztatóak, hiszen közel egy év tapasztalatai 138- 145 centiméter mélységet mutatnak. A közeljövőben vízmintát is küldenek vizsgálatra, hogy valóban meggyőződjenek a Sóstó gyógyító hatásairól. A térség kedvenc fürdő- és szabadidőhelye lehetne ismét ez a tó. Hétvégeken így is sokan látogatják a szép környezetet. Műút vezet a tóhoz — a Petőfi Tsz-nek köszönhetően —, környékét beültették tölgyfákkal. A lakosság támogatására lehetne számítani, amennyiben megvalósulna az elképzelés. Balá- zsics Jánosné például már százezer forintot adott a tó megmentésére. Egyébként a településfejlesztési és gazdasági bizottság figyelemmel kíséri a Sóstó sorsát, s javaslatot dolgoz ki az egykori fürdőhely megmentésére, rendbetételére. Reméljük, hogy a régi vágy teljesül, és az újra fürdőhellyé alakított tó vizének gyógyító hatását mind többen megtapasztalhatják. Természetesen nagy társadalmi összefogásra lesz szükség, mivel az anyagiak előteremtése nem könnyű ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Juhász Jenő KAMPÁNY A MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK ELLEN Tovább romlik Kína gazdasági helyzete A demokratikus megmozdulások elleni megtorlás csöndessé válásával a konzervatív — és öreg — pekingi vezetés az egyre komolyabbá váló gazdasági nehézségek megoldására igyekszik koncentrálni. A The Asian Wall Street Journal helyzetelemzésében úgy véli, a kínai gazdaságban akkora a káosz, hogy a nehézségek fokozódásával nem elképzelhetetlen a tömegek elégedetlenségének újjáéledése sem. Talán ezt is érzékelve, a pekingi vezetés nagyon igyekszik megnyerni a tömegek bizalmát, s ezért körükben népszerűségi kampányt folytat: elbátortalanítja és fenyegeti a túl feltűnően sikeres magánszektort. A kínai technokraták és a külföldi vegyes vállalati partnerek véleménye egyformán figyelmeztető: amennyiben a pekingi keményvonalas vezetés nem képes rendet teremteni a gazdasági reform összekuszálódott szálai közt, újraéleszteni az ösztönzőket és a termelékenységet, az infláció és a hiány csak rosszabbodni fog. Állami vállalatok mentése Valós alapja van annak a véleménynek, hogy a felülkerekedett politikai konzervativizmust a gazdasági visszarendeződés is követi majd, de a központi tervezéshez való visszatérés Kína csődjét jelenti — idéz a gazdasági napilap egy vezető kínai közgazdászt. Mi több, a közgazdászok közül egyre többen hangoztatják, hogy elkerülhetetlen a kínai gazdaság teljesítményének jelentős csökkenése, sőt, a recesszió. Ez utóbbi viszont hatalmas veszteségeket jelentene az állami vállalatoknak, amit nagyrészt az államkasszából kellene fedezni. Az állami vállalatok megmentésére fordított kiadások azonban már tavaly 18 százalékkal, 12 milliárd dollárra emelkedtek, ami a költségvetési bevételek egyharmadát emésztette föl. A kínai vállalatok körében megnőtt a sorban állás is, ami egyenes következménye a szeptembertől a gazdaság lehűtésére folytatott hitelszűkítő takarékossági politikának. Sok vállalat már képtelen működőtökéhez jutni, miközben a vásárlók nem tudnak fizetni a szállításokért. A sorban állás különösen súlyosan érinti a kisebb, félig vagy teljesen magánkézben levő vállalkozásokat, amelyek alatt nem feszül állami védőháló, és sokszor a hitelező bankok jóindulatától függnek. Tömeges csőd veszélye Különösképp súlyossá válhat a helyzet vidéken folytatja elemzését a The Asian Wall Street Journal —, ahol éppen ezek a vállalatok millióknak nyújtanak munkaalkalmat. Ezen cégek pénzügyi összeomlása a kommunista párt 1949-es hatalomra jutása óta a legnagyobb munkanélküliséget idézheti elő, s ez forrása lehet az újabb tömegmegmozdulásoknak. Hivatalos becslések szerint az idén a 18 millió vidéki vállalat — foglalkoztatottainak száma mintegy 90 millió fő, termelési értékük 162 milliárd dollárra rúg — akár 30 százaléka is csődbe mehet a nyersanyaghiány és a hitelfelvételek megszigorítása miatt. Bár rövid távon a tömeghangulat megnyerését szolgálja, hosszabb távon visszaüthet a magánszektor ellen két hónapja elkezdett, s az utóbbi napokban fölerősödött kampány — figyelmeztet a gazdasági napilap. Pekingben most közölték: „ésszerű” szintre kívánják korlátozni a magánvállalkozók nyereségét, hogy csökkentsék a kialakult jövedelemkülönbségeket. A kínai adóhivatal elnöke úgy vélte, hogy több területen a magánvállalkozók adókötelezettségüknek csupán 20-30 százalékát fizetik be, s ezen az arányon javítani kell — hangsúlyozta. Kijelentette, hogy a tavalyinál hárommilliárd jüannal több, 12 milliárd jüannyi (3,2 milliárd dollárnyi) adót szándékoznak az idén beszedni a magánvállalkozóktól. A feltételezett adócsalásokat kiderítendő, augusztusban és szeptemberben szigorúan ellenőrzik a magánvállalkozók könyvelését jelentették be Pekingben. A kínai törvények szerint a magánvállalkozók tiszta nyereségük 52 százalék kötelesek adóként befizetni, további 30 százalékot újra be kell fektetniük, s csupán a maradék 18 százalékot költhetik el szabadon. * Jelentős visszaesés A magánsze'ktor-ellenes kampány még csak a következő hónapokban kezdi éreztetni hatását, a pénzügyi megszorító intézkedések viszont már megtették a magukét: június végén 12,34 millió magánvállalkozás 19,43 millió embernek adott munkát, ami 2,19 milliós csökkenést jelent a magánvállalkozók, 3,57 milliót az ebből élők számában — közölte a kínai parasztok napilapja, hozzátéve, hogy a magánvállalkozások 70 százaléka a parasztok körében található. A kínai lap további adataiból kiderül, hogy az iparban, az építőiparban és a szállítás területén dolgozó magánvállalkozók főleg ezeken a területeken találhatók a vendéglátás és a kiskereskedelem kivételével a nem mezőgazdasági ágazatok — teljesítménye az idei év első hat hónapjában 29 százalékkal visszaesett az előző év azonos időszakához képest. 1981 óta első alkalommal csökkent Kínában a magánvállalkozók száma. (Reuter, AP DJ, MTl-Press) ROMÁN ATOMFEGYVER? A közelmúltban elhangzott hivatalos román nyilatkozatot világszerte úgy értelmezték, hogy Románia képes atomfegyvert előállítani. A bejelentésnek érthetően nagy visszhangja volt. A szakemberek véleménye viszont egyértelműen az, hogy e román kijelentés minden alapot nélkülöz. Különbséget kell tenni a korszerű, jelenleg hadrendben álló, valamint a legprimitívebb, ré- ges-rég elavult fegyverek között. (Az utóbbira példa a hiroshimai bomba.) Egy hadsereg csak korszerű fegyvert rendszeresíthet, a primitív változatok legfeljebb zsarolásra, terrorista célokra alkalmasak. A korszerű nukleáris fegyverek nélkülözhetetlen anyagai a plutónium, az erősen dúsított (úgynevezett fegyverminőségü) urán és a tritium. A plutónium a természetben nem fordul elő, előállítása atomreaktorokban történik. Fegyverhez alkalmas plutóniumot speciális reaktorban, különleges az erőművi reaktorokétól eltérő — üzemviteli körülmények között lehet gyártani. A plutóniumot a reaktorból kiemelt fűtőelemekből egy rendkívül komplex üzemben — az újrafeldolgozó műben — lehet kinyerni. Romániának nem állanak rendelkezésére az említett létesítmények, sőt "ezeket saját erőből nem is lenne képes létrehozni. A fegyver-minőségű uránt urándúsító műben állítják elő; itt a bomba számára megfelelő urán —235-öt elválasztják a 140-szer nagyobb koncentrációjú urán—238-tól. Az USA-ban, majd a Szovjetunióban, Angliában, Franciaországban és Kínában felépített, úgynevezett gázdiffu- ziós dúsítok több négyzetkilométer területet elfoglaló, óriási villamosenergia- és vízfogyasztású gyártelepek. Az USA 25 ezer ember több éves munkájával épitette fel a maga üzemét. A román műszaki színvonal csillagászati távolságra van attól, amit az urándúsítás megkívánna. A tríciumot is atomreaktorban történő besugárzással lehet előállítani, igen költséges eljárással. Az alapanyagok az atomhatalmaktól legális úton nem szerezhetők be. A csempészés, illetve lopás lehetőségét már többször felvetették (egyes arab államok, Izrael és néhány más állam kapcsán is). De magának a fegyvernek az előállításához is olyan fejlett technológiai (fémkohászati, robbanóanyag-technikai, elektronikai, számítás- technikai stb.) ismeretek szükségesek, hogy az atomhatalmakon kívül ezeknek csak néhány iparilag fejlett ország van birtokában. Korszerű nukleáris fegyver előállítása tehát sok éves fejlesztőmunkát igényel egy iparilag fejlett ország számára is, egy elmaradottabb ország számára pedig a feladat reménytelen. A lehető legprimitívebb fegyver talán elérhető távolságban lehetne Románia számára, bár ehhez is sok száz, magasan kvalifikált szakember több évi munkája és igen jelentős anyagi források kellenének. Az ilyen kivitel azonban sok szempontból balesetveszélyes. (Pl. megvan a véletlen robbanás lehetősége, szemben a korszerű fegyverekkel, amelyeknél ez kizárt.) A román atomfegyver tehát inkább egy elképzelt gazdasági, technikai, politikai nagyságot szimbolizáló propagandafegyver. Dr. Makra Zsigmo„d KRIMI A JAVÁBÓL! RUSZIRUSZEV: Petrov elvtárs egy szem leánya, aki A város (a főváros) egyik elit idegennyelvi gimnáziumának Ill/B osztályos, nem kevésbé elit tanulója volt, ennek ellenére aljas módon faképnél hagyta a szeretője, egy aljas alak, sírva-ríva bezárkózott a szobájába, és papírra vetette életének első költeményét, melynek minden egyes sorából áradt a gyűlölet. Ugyanezen a napon Nikolaj Nix, az Égbolt című almanach szerkesztője és a B (vidéki) város fiatal művészeit tömörítő alkotókor tagja egy mániákus állhatatosságával éles kirohanásokat intézett a helybéli elöljáróság bizonyos lépései ellen. Arról volt szó ugyanis, hogy szemet vetett egy pazar, tengerparti barokk villára, és megesküdött, egy árva sort sem ír le addig, amíg a városatyák kezébe nem nyomják az áhított szentély kulcsát, ahogy ez már az Égbolt című almanach szerkesztőjének és az alkotókor tagjának dukál. ígéretét megtartotta. Az említett vidéki város elöljárója, vagy ahogy ellenségei nevezték, a „tárca nélküli miniszter", izgatottan sétált föl- alá dolgozószobájában, és alig 15 másodperc alatt megtette az íróasztala és a titkárnőhöz vezető ajtó közti távolságot és vissza, ami összesen 24 métert jelentett. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Mert hát égető szüksége volt kétmillióra, kerek kétmillióra, hogy befödethesse végre a város feltúrt utcáit, és megerősíthesse helyzetét a közelgő választásokon. Erre azonban minimális esélye volt, hadd ne mondjam, semmi. Petrov elvtárs egy szem leánya, miután körbejárta a város összes szerkesztőségét (mondanunk sem kell, eredmény nélkül), hirtelen rájött, hogy az élet, bár amúgy is röpke, még jobban megrövidíthető, hála az értelmiségiek körében alkalmazott világraszóló találmánynak, a cukrozott patkánymérégnek. Ez a csodaszer egy idő óta cinkosan kacsingatott rá a házipatika dobozából, ö pedig meg- hányta-vetette törvénytelen szerelmének esélyeit, és arra a következtetésre jutott, hogy bármihez is fog, mindenképpen nőnek az esélyei — veszteni nem veszthet semmit. Mindenre el volt szánva. Mint mindig, most is a véletlen sietett segítségére. Az egyik fővárosi eszpresz- szóban megismerkedett Nikolaj Nixszel, a költővel, aki, mint az alkotókor tagja és az Égbolt című almanach szerkesztője, már rájött két fontos dologra. Igaz, hogy a jó költészettel messzire juthat az ember, de azért a csapnivaló verseket sem szabad lebecsülni. A sors pedig most soha vissza nem térő lehetőséget csillantott fel előtte, s hogy elméletét nyomban be is bizonyítsa, habozás nélkül nekilátott, hogy megszője az intrikák szövevényes hálóját, akár egy igazi krimiben. Tüzetes töprengés után rájött, ha Petrov elvtárs arra adná a fejét, hogy megpróbáljon közbenjárni egy szem leánya költeményének érdekében B város elöljárójánál, B város elöljárójának nem marad más választása, minthogy fölkeresse őt az Égbolt című almanachnál. Az „Égbolt"-hoz vezető úton pedig ott csil- log-villog az a káprázatos tengerparti palota. Es úgy érezte, hogy fél lábbal már át is lépte a villa küszöbét. Petrov elvtárs számára, akinek főszerep jutott ebben a melodramatikus családi történetben, miután álmatlan éjszakák hosszú sorát töltötte a kandalló előtt üldögélve, és kiutat keresett ebből a fölöttébb kényes helyzetből, nem volt idegen a gondolat, hogy segítségért forduljon B város elöljárójához. Igaz, hogy minisztériumi osztályvezető lévén annyit sem konyított a költészethez, mint tyúk az ábécéhez. Ragályos himlőnek tartotta, melyen mindenkinek át kell esnie. A dotációhoz viszont úgy értett, hogy abban nem volt hiba. Kisujjában volt a beruházás minden csínja-bínja. Miután átlapozta az Égbolt című almanachot, visszafojtott örömmel elövette régi noteszét, leporolta, és az adatok tengerében rábukkant B város elöljáróságának (tegnap estig) érdektelen telefonszámára. Tapasztalatból tudta, hogy nincs a földön olyan elöljáró, akinek ne hiányozna a kérdéses kétmillió, és jóslata hajszálpontosan bevált. Sokkal jobban szerette egy szem leányát, mintsem megengedett volna magának holmi baklövést. B város elöljárója nyomban megfejtette Petrov elvtárs szavainak értelmét, akár egy kiváló detektív. Kétmillió — nem akart hinni a fülének. Kétmillió — holmi bökversért! A tfutott az agyán, hogy Nikolaj Nix, ez az alávaló, megint kelepcébe csalta. Mert hát tökéletesen tisztában volt vele, ahhoz, hogy szárnyára bocsáthassa az imádott leányzó költeményét, le kell mondania arról a pazar tengerparti házról. De hát nem volt más kiút. Álma, hogy rendbe hozathassa végre a város feltúrt utcáit, és megerősítse helyzetét a küszöbönálló választásokon valóra vált. Úgy látszik, ennek a beképzelt költőcskének, akit ő idáig levegőnek nézett, mégiscsak igaza van. A jó költészettel messzire juthat az ember. No, de hát a csapnivaló verseket sem szabad lebecsülni. (Bolgárból fordította: Adamccz Kálmán) KÉPERNYŐ Gyurika és Tamás Ha történetesen egy nagyközség helyi rádióadójában vállalna esetenként egy-egy nagyfröccsel fizetett mellékállást a nagyfőnök és az általa nemrégiben kinevezett, jövedelmező reklámügyekben jártas munkatársa, már leleplezte volna őket a vidéki visszaéléseket kipécé- ző, széttrancsírozó szerzőpáros. Az olvasók agyában vádló felkiáltójellé magasló kérdőjellel tették volna föl a szónoki kérdést, hogy vajon van-e összefüggés Gyurika barát- kozása és Tamás nyilván nagyon jól jövedelmező produkciói között. (A feltehetően többféle címen szövegírás?, szerkesztés?, színészi játék — felvett tiszteletdíjhoz az először gondolt összeg elé mindenki odaírhat egy egyest...) A sorok között azt is sejtették volna, hogy ilyen üzletek reményében vitték a sportosztályra a pénzes játékok bajnokát... Mielőtt a falusi urak és őrgrófok hűbéreseként hátrakötnék sarkamat a nagy magyar erkölcsi parlag úgymond dudváit az általuk vadhajtásnak látott növényeknek föl- mutogatók, mielőtt bugyuta parlagi fickónak látszanék, gyorsan hozzáteszem, hogy cudarság meghüm- mögtető előnyölésnek, szellemi fu- sinak, könnyű pénzkeresetnek feltüntetni Rózsa György és Vitray Tamás telefonos jeleneteit. El kell hinni nekik: közérdekre áldoznak drága idejükből. Információikkal rengeteg bosszúságtól kímélik meg az előfizetőket. Rossz az, aki rosszra gondol. Más a reklám és más a közszolgálat. Bírálat helyett pleesni illetné a jeles tévés személyiségeket, de legalábbis egy soron kívüli piros telefon. A legkevésbé sem foglalkoztat a Kapcsoltam most kapcsolok, már ennél is volt valamilyen kapcsolat, messzire ágaznak az összefonódás gyökerei! —, a leg-műsorok sztárja miként formálja életművét. Vitray Tamás pályájának alakulását azonban valóban közérdeknek érzem. Még akkor is, ha máig hiányzik az állami, illetve a Kos- suth-díjasok közül. (Mert az ország volt az első embere saját bevallása szerint nem nézett tévét, vagy azért, mert egy főembert a rosszullét környékezte a honi televíziózás sokszor megújult személyisége láttán?) Tudom, a sportosztály vezetője is a piacról él, sokba kerül új családi kötelékek kialakítása, azzal is tisztában vagyok, hogy a jövedelem lassan társadalmunk legfontosabb értékmérőjévé magasztosul, mégis, mégis. Másfél évtizede a Tudomány és Technika Háza nagytermében, mint az Érdekes Találkozások Klubja házigazdája, nyilvánosan helytelenítettem a meghívott Vitray Tamás bejelentését: ötvenéves kora után eltünedezik a képernyőről, szerkeszt, irányít. A hatodik évtizedben már ne nagyon mutogassa magát az ember, így indokolta véglegesnek mondott elhatározását. A kilencvenes évek magyar televíziójának is szükséges van a mikrofo- nos Vitrayra; ne adja el ilyen olcsón magát. Híres — igaz, nála sokszor jobban megfizetett — pályatársai sem adják el magukat reklámemberként, ráadásul ilyan gügye törté- netecskékkel. Felejtsük el gyorsan az egészet. * * * Pontos az Új világ című műsor alcíme: Külpolitikai képes krónika. Mondanám, olvasmányosan tájékoztatják a nézőket közelmúltunk nagy történelmi személyiségeiről, ha a jelző nem az írott sajtóhoz kötődne elsősorban. A külpolitikai sajtó rendszeres olvasóinak, a Panoráma nézőinek nem sok újat mondott, de érdekesen, színesen tálalták, amit láttunk, hallottunk. Népszerű ismeretterjesztés volt, a szó legjobb értelmében. * * * Felelőtlen volnék, ha minősíteném A küklopsz sorozatot. Oly későn vetítették, hogy egyszer-kétszer inkább a pihenést választottam. Annyit azonban megkockáztatok a látottak alapján, hogy számunkra eddig kevéssé ismert információkhz jutottunk a kalandos történet által. Bizony többet tudunk távoli tájakról, távoli eseményekről, mint arról, hogy közvetlen szomszédságunkban miként éltek meg sorsfordító éveket. Hcltai Nándor • A vízfeltáró akna jól tartja a vizet.
