Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 23. a HATÁRŐRT NDK-állampolgár halálos sebesülése Európai tett volt 1848—49 (Folytatás az 1. oldalról) nyezők szellemét vigye tovább — állapította meg Pozsgay Imre. 1849-ben is a kor, a minket körülvevő Európa és a nagyhatalmi zsarolás voltak alacsonyrcndüek. Erkölcsileg, szellemileg az volt az európai tett, amit a magyarság kezdett, s az volt az Európa-ellenes, amit az akkori nagyhatalmi koalíció ellenünk elkövetett. Ezért fontos ..folytatta Pozsgay I mre a 140 évvel ezelőtti gyulai eseményekre emlékezni, az Aradra vezető út egyik keserves állomásán elidőzni, mert erre az erkölcsi többletre figyelmeztet. Figyelmeztet a honvédő szellem erkölcsi értékére, arra, ami az igazi magyar katonának mindig tulajdonsága volt. Különösen azóta, hogy a reformkor, a nemzeti megújulás gondolata ráébresztette ezt a nemzetet arra, hogy problémáink megoldása a politikára tartozik, a nemzet biztonságának megőrzése pedig a katonákra. A negyvennyolcas honvédek példáját azért fontos hangsúlyozni ebben a kavargó mai Magyarországban, mert új vállalkozások kezdetén a történelem idézése a legpraktikusabb dolgok közé tartozik állapította meg Pozsgay Imre. 1848/ 49 tanulságai nélkül, nemzeti önismeret nélkül csak a bajokat gyüjt- hetnénk a fejünkre, s elszalaszta- nánk azt a szinte példa nélküli nagy esélyt, amely most egy független, demokratikus Magyarország megteremtését, megszervezésének lehetőségét hozta el nekünk. A negyvennyolcas honvédtiszti emlékhely megalkotására vállalkozó gyulaiak dicséretével fejezte be beszédét Pozsgay Imre. Az emlékülést követően került sor a gyulai várkertben a 48—49-es honvédtiszti emlékhely avatására, emlékező beszédet Pozsgay Imre mondott. Sikerült elkerülni a nyílt válságot Augusztus 21-én, hétfőn 22.40 órakor halálos kimenetelű fegyveres baleset történt a Vas megyei Répcevis— Peresznye községek közötti magyar— osztrák határszakaszon. A határvonal közelében szolgálatot teljesítő két határőr felszólítással és figyelmeztető lövések alkalmazásával három személy Ausztriába irányuló tiltott határátlépését igyekezett megakadályozni. Schulz Kurt-Werner NDK-állampolgár a határvonal közvetlen közelében az őt feltartóztatni akaró határőrt táskájával megütötte, és miután a katona a földre esett, fejbe is rúgta. Dulakodás kezdődött közöttük, ennek során 10-12 méterre osztrák területre sodródtak át, ahol az NDK-állampolgár a határőrtől el akarta venni fegyverét. A birkózás, a fegyver rángatása közben a figyelmeztető lövés során már korábban kibiztosított és csőre töltött géppisztoly elsült, és az NDK-állampolgárt halálosan megsebesítette. A járőrök a sérültet segítségnyújtásra alkalmas helyre szállították, de a gyors orvosi beavatkozás „A mai állapotokat az első világháború idején kialakult helyzettel lehet összehasonlítani, amikor is az orosz birodalmon belül nemzeti felszabadító mozgalmak alakultak ki. Bár országunknak ma más a megnevezése, politikai téren a lényeg változatlan. Helyben semmit nem tudunk elintézni, mindent a központ diktál, csak azért, hogy befolyását fenn tudja tartani. A mai változások csak arra jók, hogy enyhítsék látszólag Moszkva beavatkozását, azonban a lényeg mégis változatlan maradt. Lettország a második világháború előtt némely gazdasági és kulturális eredményét tekintve Skandinávia előtt járt. Na, és hol tartanak ma? Hol tart ma Dánia, vagy akár Finnország hozzánk képest? Arra a következtetésre jutottunk, hogy létünket, fejlődésünket az elkülönülés és a függetlenség biztosításával tudjuk garantálni. Ma a Nyugat kapcsolatokat keres Kelettel. A balti államok szabad, semleges zónát alkothatnának, amelyek mind a Kelettel, mind a Nyugattal gazdasági kapcsolatokat építhetnének ki, akár közvetítést is vállalnának ... Azonban szeretném aláhúzni, hogy ez az átalakulás csak békés, parlamentáris úton történhet meg.” E szavak I. Gejdaoszktól, a tizenháromezer főt számláló lettországi nemzeti függetlenségi mozgalom egyik vezetőjétől származnak. Gondolatait a Lityeraturnaja Gazeta egyik júliusi száma tette közzé. A kiemelés talán tensem járt eredménnyel. Az NDK-állampolgár élettársa és hatéves gyermeke nem sérült meg. Az ügyben a vizsgálatot a Győri Katonai Ügyészség folytatja, és az eddigi előzetes megállapítások szerint baleset történt. Közben azt is megállapították, hogy a fenti személyek augusztus 20-án este Zsira község térségében már kísérletet tettek az Ausztriába irányuló szökésre, de a határőrizeti szervek előállították őket. Meghallgatásuk és a figyelmeztetésük után felszólították az NDK-beli családot a nyugati határszakasz környékének elhagyására. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az eseménnyel kapcsolatban kérte „a határeseményeket kivizsgáló osztrák—magyar vegyesbizottság” soron kívüli összehívását. (MTI) * Az NDK-beli állampolgárok tömeges határsértési kísérletei miatt kialakult helyzetről tartottak sajtótájékoztatót kedden a BM Határőrség soproni dencióziusnak tűnik, ugyanakkor tény, hogy valamilyen formában a Szovjetunióban a Moszkvától való eltávolodás igénye jelen van a nemzetiségiek körében. A Baltikumtól, Moldávián keresztül a Kaukázusig. A kérdés az, hogy ezek mértéke belefér-e a glasz- noszty által már valamennyire liberalizált belpolitikai életbe, avagy — lényegében még — a hagyományos struktúra nem ad erre lehetőséget. Azaz sikerül-e átszervezni a birodalmat, új, a különböző területek partneri kapcsolatai alapján, vagy Moszkva kemény keze dönt továbbra is mindenben, még több okot adva a tagállamok függetlenségi törekvéseinek. A függetlenség évtizedei A balti helyzet már csak azért is igen kényes, mert ezek az államok a két világháború között függetlenek voltak, s igen sokan emlékeznek arra az időre, amikor a sztálini Szovjetunió csapatai megszállták — Moszkva szerint repatriálták — e három kis országot. Lettország, Litvánia, Észtország kis államok, melyek a nagyhatalmak érdekszféráinak üzközőpontján feküdtek mindig. Svédek, lengyelek, németek, oroszok harcoltak a Baltikum megszerzéséért évszázadokon keresztül. E viszályokból a szentpétervári cárok kerültek ki győztesen, hogy Oroszország magához csatolja e térséget őslakosaival. E kis népek 1918-ban, kihasználva az orosz kerületi parancsnokságán. Szalontai János alezredes, parancsnokhelyettes egyebek közt elmondta: januártól július végéig a soproni határőrkerületben 1050-en kíséreltek meg határátlépést. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évekhez képest mintegy 6-8-szorosára növeke- det a tiltott határátlépési kísérletek száma. Augusztus eddig eltelt időszakában 1070-en próbálták illegálisan átlépni a magyar határ e szakaszát. Közülük 845 határsértőt fogtak el. Az utóbbi hetekben az erőszakos kitörési esetek száma megnövekedett — mondotta. Több kirívó esetről számolt be. A soproni közúti határátkelőnél nyugati rendszámú személygépkocsikkal, motorkerékpárokkal törtek ki menekülők. Az elmúlt hét végén Sopron- pusztán, a páneurópai piknik rendezvényét kihasználva, mintegy 190 NDK-beli állampolgár több csoportban a járőröket, a határőrtiszteket és a segítségükre siető osztrák fináncokat félrelökve szökött át Ausztriába. Augusztus 21-én este Fertőrákoson két BELGRAD Románia és Magyarország hosszú időn át szocialista országként fejlesztette kapcsolatait. A román félnek semmilyen problémája sincs Magyarországgal. A jószomszédi kapcsolatok és minden területen az együttműködés mellett voltunk, vagyunk ma is. Egyes magyar nemzetiségű román állampolgárok élete iránti felelősségünkkel kapcsolatosan valóban megfogalmazódtak bizonyos igények, de egyidejűleg megfogalmazódott az is, hogy ez a Román Szocialista Köztársaság problémája. A Román Szocialista Köztársaság állampolgáraként országunk minden lakójának azonos kötelezettségei vannak. Szomszédainkkal mi jó együttműködést akarunk kialakítani az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján, hogy segítsük egymást az egyik vagy másik országban felmerülő bizonyos kérdések megoldásában, de anélkül, hogy igényt tartanánk a belügyekbe való birodalom széthullását, a bolsevik forradalom liberalizmusát, önállósodnak, de a függetlenség alig két évtizedig tart. Bár a moszkvai forradalmárok egy része nem nézte jó szemmel a finnek, a lengyelek, a balti népek elszakadását, mégis, mindenekelőtt Lenin nyomására, elfogadták a különállás tényét. A kis népek sorsa pedig attól függött, hogy az első világháború utáni kontinentális erőegyensúly miként alakul. Szovjet-Oroszország belső gyengesége, illetve politikai szalonképtelensége nem adott módot arra, hogy döntő módon beleszólhasson a nagypolitika dolgaiba. Németország, mint vesztes hatalom, „sebeit nyalogatva”, főleg önmagával volt elfoglalva 1933-ig. A franciák és angolok érzékenyen figyeltek az európai politikai egyensúlyra, s ennek volt köszönhető a Baltikum önállósága. Hitler hatalomra jutása után felborul ez az erőegyensúly, részben a nácik felfegyverkezése következtében, részben pedig azért, mert a sztálini Szovjetunióban meghirdetett, foggal és körömmel, vérrel és könnyel biztosított sajátos modernizációs fejlődés első gyümölcsei beértek. Az ország újból felkapaszkodott a nagyhatalmak közé. Mint Hitler, úgy Sztálin is megfogalmazta a maga érdekszféra-politikáját. Míg a német őrvezető ezt gátlástalanul, cinikusan, blöffölve realizálja, kihasználva Párizs, London politikai vakságát, addig Sztálin kivárt. A Kreml, látva, hogy az egykori antant-országok a béke oltárán feláldozzák Ausztriát és Csehszlovákiát, illetve tapasztalva, hogy Németország ellen a későbbi szövetségesek 1939-ben még nem kívánnak együttműködésre lépni, cselekvésre szánta el magát. NDK-beli állampolgárt szólított megállásra a járőr. Miután a nő megállt, a férfi a járőrt arcul ütötte. Az inzultus ellenére a járőr nem alkalmazott kényszerítő intézkedést, és elfogta a menekülőket. A vizsgálat folyamatban van. Ezekben az esetekben - mutatott rá Szalontai János alezredes kifejezetten a határőrök higgadtságán múlott, hogy nem vettek tragikus fordulatot az események. A továbbiakban hangoztatta: a határőrség a nemzeti érdekek szem előtt tartásával humánusan igyekszik feladatát teljesíteni. Ez megnyilvánul egyebek között a határsértőkkel kapcsolatos bánásmódban is. A tömeges határsértési kísérletek, az NDK-sok által hátrahagyott gépkocsik feltörése, az embercsempészek működése azonban a törvényes rendet, a közbiztonságot veszélyezteti. Csupán augusztusban 9 magyar és 41 NSZK- beli embercsempészt, illetve segítőt derítettek fel —- mondotta befejezésül a soproni határőrkerület parancsnokhelyettese. (MTI) Feszültség a Kaukázusban Ismét meglehetősen feszült a helyzet a Kaukázus térségében: Bakuból sztrájkokat jelentenek, Jerevánban jelentős fennakadások vannak a mindennapos életben. Az örmény pártvezetés felhívásban kérte az azerbajdzsán párt segítségét. Rendkívül feszült a helyzet Kara- bahban, az örmény—azerbajdzsán határon, valamint a Nahicseváni Autonóm Köztársaságban. Eközben Jereván és az örmény köztársaság életét néhány napja rendkívül súlyos benzinhiány bénítja. Jelentős gondok vannak a lakosság alapellátásában is. Az áldatlan állapotok előidézője az, hogy — a Komszo- molszkaja Pravda szerint elszaporodtak a vasúti szerelvények elleni támadások és a mozdonyvezetők nem vállalkoznak a szállításra. beavatkozásra — ezeket fejtette ki Nicolae Ceausescu román elnök a Danas című zágrábi hetilap munkatársainak a román—magyar kapcsolatokról feltett kérdésére. Az interjút a lap keddi számában közölte. „.. . Sokat beszélnek az emigrálásról. Ezeket az ügyeket humanitárius szellemben oldottuk meg, beleértve a családegyesítést, de elleneztük, és ellenezzük a politikai emigráció serkentését és támogatását. Véleményünk szerint ez olyan probléma, amely ütközik az igazi emberi jogokkal, az imperialista körök, a monopóliumok érdekeit szolgálja, őket segíti különböző szakemberek és tudósok verbuválásában...” A román elnök snagovi rezidenciájában több mint három órán át válaszolt Miroslav Lazanski neves horvát publicista kérdéseire. Ezúttal is kifejtette azt az álláspontját, amely szerint a „romániai nemzeti kisebbségek élvezik az összes jogot", szavai szerint mind a törvényben, mind a gyakorlatban. Kézfogás a kis népek rovására 1939. augusztus 23-án Berlin és Moszkva között szerződés született, melyet a világ Ribbentrop Molotov paktumként ismert meg. A megnemtámadási szerződés ismertebb fele gazdasági és politikai jellegű volt. A titkos záradék, melynek létezését ötven éven keresztül tagadták a Szovjetunióban, Kelet-Európa érdekszférák alapján történő felosztását tartalmazta. Sztálin a Baltikumra, Lengyelország keleti felére, Moldáviára tartott igényt, s nem mondott le Finnország bekebelezéséről sem. Hogy miért került sor az ominózus szerződés aláírására? A történészek egy csoportja mindenekelőtt a háborút megelőző közvetlen eseményekkel próbálja magyarázni. Moszkva el akarta kerülni a háborút. Berlin pedig, tanulva az első világháborúból, nem kívánt kétfrontos konfliktusba keveredni. De mégis miért bízhatott Hitlerben Sztálin, illetve az az antifasiszta szovjet vezetés, amely Franco tábornok, Mussolini és Hitler csapatai ellen jelentős katonai segítséget küldött 1936—38 folyamán a spanyol köztársaságiaknak? Az is ismert, hogy a Komintern VII. kongresszusán, 1935-ben éppen Moszkvában fogalmazták meg a fasizmusellenes népfrontpolitika alapelveit. A valódi magyarázatra még várnunk kell egy ideig, addig, amíg a zárt szovjet levéltárak anyagait nyilvánosságra nem bocsátják. Ugyanakkor van egy kevéssé ismert, bár igen fontos szál, mely a németeket a szovjetekkel összekötötte, s talán a 39-es szerződésben ez is a bizalom egyik építőkövét alkothatta. Barta Zsolt (Folytatjuk ) Iványi Pál előadása Hatékonysága nem növekedett, stagnál, erőteljes infláció jellemzi, külső és belső pénzügyi problémákkal küszködik, ennek ellenére talpon maradt, sikerült elkerülni a nyílt válságot .. így minősítette a m agyar gazdaság helyzetét Iványi Pál, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden Tatán, az MSZMP nyári egyetemén tartott, konzultációval kísért előadásában. Hozzátette: ugyanakkor jelen van egy nyílt pénzügyi válság kialakulásának lehetősége is. Címszavakban értékelve az elmúlt egy esztendőt, kiemelte az ipari termelés stagnálását, amelynek hatására a klasszikus értelemben vett ipar teljesítménye mintegy 0,2 százalékkal kisebb az egy évvel ezelőttinél. A bérek az év első felében 18,5 százalékkal növekedtek, 16-17 százalékkal emelkedett a kiskereskedelmi forgalom, s az infláció mértéke túllépett a 16 százalékon. Kritikusnak mondta az ország fizetési helyzetét, ugyanis dollárelszámolásban a terv szerint 600 millióval romlott volna, most viszont úgy tűnik, ha lényeges változások nem következnek be, ez az összeg meghaladhatja az egymilli- árd dollárt. Rendkívül kiélezett a költségvetés helyzete. A féléves költségvetési pozíció 35 milliárdos hiányt mutat. A kimozdulás érdekében vállalkozásélénkítő, struktúraváltoztató, privatizációs lépések megtételére lenne szükség. Iványi Pál a legnagyobb veszélyt a külső fizetési pozícióban jelölte meg, hiszen nettó adósságállományunk 13,5 milliárd körüli. Véleménye szerint az adósságszolgálati terhek az idén és a jövő esztendőben még nem túl magasak. A következő három évben a gazdaságnak ki kell fizetnie a 11 millió dollárt, ha fizetőképességét meg akarja tartani. A KB titkára a továbbiakban kitért arra, az elsősorban az ellenzék részéről felvetett kérdésre, hogy mit csinált a magyar gazdaság a felvett hitelekkel. Utalt arra, hogy a felvett hitelek csak arra elegendőek, hogy kifizessük a kamatokat és a kölcsönöket, megőrizzük fizetőképességünket, semmiféle pótlólagos forrást nem jelentenek a gazdaság számára. Az eladósodással összesen mintegy 3,5-4 millió dollárnyi olyan pénz jutott az országba, amit a gazdaság szabadon felhasználhatott. A kilátásokról szólva elmondta: ha a magyar gazdaság képes egy jó adósságmenedzselési tervet készíttetni és elfogadtatni — a külfölddel is — az elkövetkező 4-5 évre, akkor megvan az esély arra, hogy a meglévő terhekkel is talpon tudjon maradni. Levél az MSZMP kiskunfélegyházi alapszervezeteihez Kedves elvtársak! Az 1989. február 28-án kelt levelünkhöz hasonlóan most ismét az alapszervezetekhez fordulunk. Az MSZMP őszi kongresszusára való felkészülésük során elemeztük városunk politikai életét, s benne a helyzetünket. Megállapítottuk, hogy az 1988. májusi pártértekezlet óta városunkban még mindig nem következett be a várt fordulat. Az idézett levelünkben kezdeményezett és sürgetett városi pártértekezlet késleltetése miatt elmaradt a múlt kritikus értékelése, s így nem tisztázódhattak fontos kérdések. Továbbá nem történt meg a városi pártbizottság és testületéinek radikális, az új feladatokhoz és a helyzetekhez igazodó átalakítása sem. A városi pártbizottság eddigi tevékenysége alapján bebizonyította, hogy alkalmatlan a helyi politikai élet befolyásolására, a pártszervezetek munkájának koordinálására, a reformok helyi kezdeményezésére és a helyi reformok összefogására. Mindezek következménye, hogy tovább csökkent városunkban az MSZMP akcióképessége és tömegbefolyása; viszont a visszarendeződés esélyei nőttek. Városunk párttagsága ebben a helyzetben „készül” az őszi pártkongresszusra, és ilyen körülmények között folytak a sikertelen időközi országgyűlési- képviselő-választások . A városi pártbizottságot az 1988. májusi pártértekezlet óla súlyos mulasztások terhelik, amelyekért a felelősséget vállalnia kell! Javasoljuk, hogy a városi pártbizottság testületi ülésén értékelje eddigi tevékenységét és a további politikai károk elkerülése érdekében mondjon le, adja át helyét egy ideiglenes bizottságnak, amely haladéktalanul készítse elő a városi pártértekezletet. A pártértekezlet tűzze napirendre: 1. Az elmúlt négy és fél évtized — de kiemelten az 1970-es és 1980- as évek kritikus elemzését, valamint a kiskunfélegyházi reformkor 1989. április 21-én nyilvánosságra hozott állásfoglalásában megfogalmazott kérdéseket; 2. Az időközi országgyűlésikép- viselő-választás tapasztalatainak értékelését; 3. Az MSZMP őszi kongresszusára való felkészülést és a küldöttek megválasztásával kapcsolatos kérdéseket. Kérjük a város párttagságát, pártszervezeteit, hogy nyilvánítsanak véleményt és támogassák javaslatainkat. Kiskunfélegyháza, 1989. aug. 15. Elvtársi üdvözlettel: MSZMP városi bizottsága 1. sz. lakóhelyi reform-alapszervezete „Mi virággal jöttünk, nem tankkal” (Folytatás az 1. oldalról) A Rudé Právo egyébként kedden éles hangú kommentárban külön is foglalkozott a hétfői prágai tüntetésekkel. A lap a csehszlovákiai és külföldi ellenséges erőknek tulajdonította a megmozdulást, azt hangoztatva, hogy a demonstráció egy sor előkészületnek, annak a törekvésnek az eredménye, hogy az 1968-as augusztusi események huszonegyedik évfordulója „államellenes konfrontációkra felhívó jelzés legyen”. Az újság azt fejtegette: nem lehetett kétség afelől, hogy az ellenséges erők mindenáron utcai demonstrációkra törekednek, és csupán álcából igyekeztek korábban elhitetni, hogy megpróbálták híveiket lebeszélni az ilyen akciókról. A Rudé Právo a csehszlovák hírszolgálati iroda helyzetértékelésével egybehangzóan azt hangsúlyozta, hogy a hétfői eseményeket külföldről szervezték: a megmozdulások „bizonyítékkal szolgálnak a provokáció szélesebb internacionalizálására”. Az újság azt írta, hogy a tényeket még pontosítani kell, de „már most gyanús az, hogy mennyi külföldi turista érkezett éppen augusztus 21-én Prágába”. „Vajon mennyi igazság lehetett a magyar turisták válaszaiban, miszerint Prágába augusztus 20-áról, a Magyar Népköztársaság ismét nemzeti ünneppé nyilvánított napjáról jöttek megemlékezni?” — jegyezte meg a lap, és az AFP-re hivatkozva azt írta, hogy a budapesti rádió már szombaton közölte: a Fidesz aktivistái hétfőn Prágába érkeznek, hogy részt vegyenek az öt VSZ- tagállam csehszlovákiai intervenciójának évfordulójára rendezendő esetleges felvonuláson. A Rudé Právo „a provokáció internacionalizálásának” tulajdonította, hogy a csehszlovák fővárosban hétfőn több mint ezer olasz állampolgár tartózkodott és hogy a korábbi külföldi hírek szerint a Fideszhez hasonlóan a lengyel Szolidaritás is háromezer képviselőjét akarta Prágába küldeni. Az újság vádjaiból kijutott a nyugati hírügynökségeknek is, mindekelőtt a brit Reuternek és a francia AFP-nek, A lap egyebek között azt hangoztatta: céljuk azt volt, hogy a csehszlovák társadalom destabilizálódásáról szóló híreket terjesszenek. Köszönet Kohltól Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja kedden az NSZK külföldi képviseletein tartózkodó NDK-menekültek kérdésének megoldása végett felajánlotta, hogy azonnal kész találkozni Erich Honeckerrel, az NDK párt- és állami vezetőjével, ha ezzel messzeható és tartós könnyítéseket tudna kieszközölni az emberek javára. A rendes évi szabadsága után megtartott első sajtóértekezleten egyúttal kihasználta a lehetőséget arra is, hogy külön őszinte köszönetét mondjon a magyar kormánynak a menekültkérdésben tanúsított építő jellegű magatartásáért. A bonni kormányfő véleménye szerint azonban az NDK nélkül Budapesten sem lehet megoldást találni. Bejelentette, hogy az Erich Honeckeren pénteken végrehajtott epeműtétre való tekintettel, az NSZK kormánya egészen a keddi kora reggeli órákig a berlini vezető legközelebbi környezetével volt kapcsolatban. Jelezte, hogy állandó és szoros érintkezést tart fenn Hans-Jochen Vogellal, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökével is. Bonni politikai körökben emlékeztetnek rá, hogy Hans-Jochen Vogel a napokban bajorországi üdülőhelyén fogadta a menekültügyi kérdések humanitárius megoldásával foglalkozó Wolfgang Vogel NDK- ügyvédet, Erich Honecker bizalmasát. Egyelőre nem tudott tájékoztatást adni afelől, hogy van-e mozgás a probléma megoldásában. Nyomatékosította ellenben azt a nézetét, hogy a kialakult helyzetért az NDK vezetését terheli a felelősség. Ceausescu szerint a kisebbségek élvezik az összes jogot BALTIKUMI HISTÓRIA Érdekszférák ütközésében (1)
