Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 19. NEM LEHET CSUPÁNCSAK FÜGEFALEVÉL Úton a jogállamiság felé Augusztus 20. ünnepe az államalapítónak, de nem a jelenlegi alkotmánynak Augusztus 20. az elmúlt évtizedekben amolyan hármas ünnepnek számított. Ünnepe volt az államalapító Szent István királynak, az új kenyérnek, és az alkotmánynak. Hogy persze valójában ki mit ünnepelt, úgy legbelül, azt igen nehéz lenne megmondani utólag. A hatalmi-politikai hierarchia vezető posztjain lévők túlnyomórészt valószínűleg az utóbbit, míg a nép, a kisember feltehetőleg az első kettőt. De ne menjünk bele feltételezésekbe, a helyzet egy-két éve amúgy is változott, a hangsúlyok áttevődtek máshová. Különösen, hogy egyre több ember előtt nyilvánvalóvá vált: nincs jó alkotmányunk. Márpedig ez alapkő a jogállamiság kiépítéséhez vezető úton. Hogy milyen a jó alkotmány, és hogyan segíti elérni úti célunkat, erről kérdeztem dr. Kukoreltí István államjogászt, az ELTE docensét. • Egy héttel a felszentelés előtt. (Walter Péter felvételei) SEGÍTETT, AKI TUDOTT — AZ ÉRSEK ÉS A PÁRTTITKÁR Templom nélkül nem falu a falu — Évtizedeken át ünnepeltük az alkotmányt. Kérdés, kell-e ezt ünnepelni, így tesznek-e külföldön is?-Azt hiszem, valamennyi államban nagyon veretes ünnep ez. Különösen ott, ahol az alkotmányosság legitim, elfogadott, ahol évszázadokra visszamenő alkotmányok vannak. Éppen az Amerikai Egyesült Államok — gondoljunk a 200 éves évforduló ünnepségeire —, vagy Svájc a jó példa. Nyugat- Európára jellemző, hogy 1945 után stabilizálódnak az alkotmányok, s ténylegesen nemzeti ünnep az alkotmány elfogadásának dátuma, fontos eseménynek számítanak a különféle kerek évfordulók. Kevésbé tekintik ünnepnek ott, ahol még nincs sokesztendős múltja, például Európa déli országaiban, amelyekben 10-15 éve készültek az alkotmányok. De ott is stabilizálódni látszik a helyzet, nem valószínű, hogy Görögországban, Spanyolországban a következő évtizedekben új alkotmányokat fognak létrehozni. — Magyarországon is stabilnak látszott a helyzet egészen hosszú ideig. — Kérdés, hogy ezt a stabilitást hogyan értékeljük. Mert tény, hogy kötelező volt ünnepelni az alkotmányt augusztus 20-án. Nem véletlenül talált rá az akkori alkotmány-előkészítő bizottság — amelyet Rákosi vezetett — erre a dátumra. De, hogy a nép ezen a napon mennyire ünnepelte az alkotmányt és mennyire Szent Istvánt? Lehet, hogy külsőleg, kifelé az előbbit ünnepelték, hiszen a transzparenseken mindig az 1949-es alkotmányból volt egy-egy mondat, de befelé — s ezt kisebb, informális közösségekben, baráti körben magam is tapasztaltam nem azonosultak annyira ezzel az alkotmánnyal. Ma már föltehető úgy a kérdés: menynyire volt ez legitim, a nép által elfogadott? — Mármint az 1949-es alkotmány ... — Igen, vagy úgy is szoktak fogalmazni, hogy mennyire volt az alkotmány sáncain belül a társadalom egésze. Nézetem szerint, nem szervesült, és két évtizedes oktatási tapasztalataimból is el tudom mondani, hogy a belépő generációk mennyire távol vannak az alkotmány szellemétől. Az alkotmánytant az oktatási rendszer egészének közvetítenie kellene. Erre voltak és vannak is próbálkozások. Nyilván mélyek az okok, ami miatt ez nem volt sikeres. — Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az alkotmány volt távol a közfelfogástól? És a társadalmi folyamatoktól. A mélyebb gyökerek ott találhatók, hogy az 1949-es alkotmány egy modell- kényszer hátán érkezett meg. — Nevében szocialista, tartalmában sztálinista, lévén az 1936-os szovjet alkotmány másolata. — Az előkészítő folyamatok ezt jól mutatják. 1948—49-ben nagyon gyors fordítói munkák eredményeként fogalmazták ezt meg. Az ebben közreműködő idős kollégák a nyilvánosság előtt is többször elmondták: például azt kellett bizonyítani a Rákosi vezette bizottságnak, hogy egyes mondatok miért térnek el az 1936-os alkotmánytól. Mert voltak alkotmányjogászok, akik megpróbálták a magyar nemzeti fejlődés sajátosságait érvényesíteni, egy-két szakasz véletlenül meg is maradt a szövegben. De mindez elárulja azt is, hogyan született meg valójában ez az alkotmánylevél, s egyben magyarázat arra, miért lett a későbbiekben fiktív. Bár egyfajta jelentősége mégis volt annak, hogy megszületett az országnak egy írott alkotmánya. — Sokat nem hivatkoztunk rá, legfeljebb a politikai nagygyűléseken. — Egész közéletünkben és államéletünkben is alapvetően hiányzott a négy évtized alatt az alkotmányban való gondolkodás. Ha tényleg jogállam van, akkor az alkotmány szervesen benne él a közéletben. Nemcsak augusztus 20- án citálják, hanem idézik a vitákban, az emberi konfliktusoknál, az állampolgári jogok érvényesülésénél. Nálunk kutatók kimutatták: alig-alig találni olyan döntést — bíróit is, nem csak államigazgatásit —, amely visszautalt volna az alkotmányra. Ez pedig jelzi: valóban gond volt a legitimációval. — És milyen a jó alkotmány? A törvények törvénye, ami mindent szabályoz, vagy van, amit nem kell, nem ajánlatos tartalmaznia? — Régi vita ez az alkotmányjogtudományban. Úgy fogalmazható meg, hogy politikai ígérvény legyen-e az alkotmánylevél, vagy valóban a törvények törvénye, tehát jogi dokumentum. A mostani alkotmánykoncepciónál is lényeges ez a kérdés. Egyértelmű a válasz, s ebben konszenzus van, hogy igenis a jogi normati vitását kell erősíteni. Közjogi kódex legyen, s ne olyan jellegű, mint a szocialista alkotmányozás, amely a politikai rendszer egészének a dokumentuma kívánt lenni. Ez lényeges szerepmódosulás lesz. — Mit látni másutt, ha körülnézünk? A harmadik világra, s talán a déli féltekére, vagy egy szomszédunkat említve, Jugoszláviára jellemző az is, hogy politikai jellegű normákkal is tele van, tehát szélesebb íven szabályoz. De a tradicionális alkotmányok döntően az államszervezetet szabályozták a maga normativitásában, annak alapkérdéseit, valamint az állam és az egyén kapcsolatát, és minden más viszonyrend- szert mellőztek. Az európai centrum, a mértékadó országok alkotmányozása markánsan normatív, és nézetem szerint ide kell kötődjön az új alkotmányunk. A magyar államfejlődés során számos külföldi — angol, francia, német, osztrák — hatás ért bennünket, amelyek kimutathatók a nálunk kialakult intézményrendszerben. A két fő gyökér a parlamentarizmus és az emberi jogok. Szinte valamennyi európai alkotmány a hatalommegosztás elvére épül fel, s ez vezérlő elve a mi mostani koncepciónknak, ami valóban Európához köt bennünket. — Annak érdekében, hogy széles bázisa legyen, nem lesz-e túl átlagos? ;— Nem hiszem, mert a hagyományos alkotmányozási kérdésekben megvannak a tradicionális szabályok — részben az európai államfejlődésből, de a magyar államfejlődésből is ezek a technikák átvehetők. — Melyek ezek? — Az államszervezet klasszikus kérdései. Ezen belül döntően két témakört szabályoz: az agytrösztöt, vagyis a kormányforma egészét, az ebben közreműködő szerveket — elsősorban a feladatkör nézőpontjából. Meghatározza a parlamenti demokrácia, az államfő és a kormány egymáshoz való viszonyát. Klasszikus szabályozási forma a bírói állam működése: az alkotmánybíróság és a rendes bíróság tevékenysége. Egykét alkotmányban ehhez társul még az önkormányzat néhány eleme. A másik nagy körben, az állam és az egyén viszonyában, az alkotmány civil részében alapvetően az állampolgári jogokat rögzítik és azt, hogy a civil társadalom hogyan kötődik a közhatalomhoz, vagyis a népszuverenitás eszméjét. — Egy ilyen szellemű, népszavazással is megerősített alkotmánnyal közelebb jutunk-e a jogállamisághoz? — Föltétlenül, bár az alkotmány csak egy eleme a folyamatnak, ami már elindult Magyarországon. Elfogadtuk korábban a jogalkotási törvényt, az egyesülési, gyülekezési törvényt, a népszavazásról szóló törvényt, bizalmatlansági indítványt teremtett az Országgyűlés. Több új alkotmányos jelentőségű törvény készül, a kerekasztal is ezen dolgozik. A folyamat betetőzése lehet az új alkotmány, ami akkor lesz stabil, ha társadalmi alkotmányozás is zajlik, ha azt jól kibeszélik, ha valóban ván fogadóközege. A kerekasztal is társadalmi kontrollt jelent, s már formákra is szükség lenne. Nem szabad tehát elkapkodni, mert az igazán stabil alkotmányok másutt is hosszú folyamat eredményeként születtek meg. — Ez az Országgyűlés tehát biztosan nem fog alkotmányozni. — A kerékasztalnál megegyeztek, hogy a választások utáni új Országgyűlés — kvázi alkotmányozó nemzetgyűlés feladata lesz az új alkotmány elfogadása. De nem kizárt, hogy addig bizonyos intézményekben előrébb lépünk. Ezért is mondom, hogy számomra a jogállamiság megteremtése folyamat. — És mi e kifejezés tartalma? — Erről óriási viták zajlanak Magyarországon, jóllehet jelszóvá vált: jogállamot építünk. Ám ehhez a hatalomgyakorlás legfontosabb viszonyait — a társadalom és a közhatalom kapcsolatrendszerét ... legalizálni kell. Ha e z nem történt meg, nincs jogállamiság. De a törvényeket demokratikusan kpll elfogadni, s ezekben olyan tartalmak fogalmazódjanak meg, amelyek megfelelnek a demokrácia általános értékeinek, ugyanakkor mindez végrehajtható, működőképes legyen. Ha a politikai környezet diktatórikus, pusztán csak fügefalevél a jogállamiság. — Megfelel-e a jogállamiság kritériumának, ha valakit, mondjuk, jogszerűen elítélnek, de mindenki tudja, hogy a jogszabály rossz, ellentétes az emberek többségének igazságérzetével? Avagy jogszerű-e ilyen esetben az állampolgár engedetlensége? Ha jogászfejjel gondolkodunk, akkor azt kell mondani: Amíg egy törvény hatályban van, addig azt tisztelni kell, és végrehajtani. Erkölcsi- normák, magasabb természetjogi szempontok alapján ítélkezni aligha lehetne. A megoldás: ha a jogszabályt a társadalom vitatja, az nem elfogadott, akkor azt sürgősen módosítani kell. Erre példa, hogy ma az alkotmány és az alkotmányosság mennyire különvált. Az engedetlenségi mozgalom nem ismeretlen a közjogban, visszamehetünk időben egészen az Aranybulláig. Az alkotmányok is alkalmaznak néhol ilyen záradékokat, s ilyen intézményt magám is el tudok képzelni. De itt és most ez nem nagyon szolgálná a békés átmenetet. Lovasrohamok helyett az integrációs vonulatokra van szükség, hogy a parancsuralmi jogszabályok helyét konszenzustörvények vegyék át. — Ki dönti el, hogy az ország jogállam-e? A hatalom, az ellenzék, a népszavazás, netán külföld? Ennek vannak objektív paraméterei, ami alapján értékítéletet mondhat mindenki — itthon és a határainkon túl is. De végül a működés dönti majd el, és az állampolgárok, az egyének viszonyulása mindehhez. Ha ők is úgy érzik: jogállamban élünk! Ennek kialakulásához időtávlat és az abban megmutatkozó stabilitás szükséges. Ez teremtheti meg az embereknek a „jó királyba vetett hitét”. — A mi új alkotmányozásunk hogyan illeszkedik a külföld gyakorlatához? — Nyugaton a rendszer hasonló, ott világos a civil társadalom külünválása a közhatalomtól. Igaz, évszázadokkal előttünk járnak ebből a szempontból, és még négy évtizedet is ránkvertek. A jog ott objektivizálódott rendszer, ami egyfajta közlekedési pályát jelent a politikai mozgásoknak, és léteznek ehhez az intézmények is. A kelet-európai szocialista országok régiójában még él az idejétmúlt felfogás, hogy a jog pusztán az uralkodó osztályok eszköze, és ennek megfelelően funkcionált. Nálunk a régebbi korokban is meglehetősen meghatározta a politika az államjogot, a közjogot. Az elmúlt 40 évben azonban direktben történt ez. Nem is működhetett jogállami struktúra. Most érkeztünk el ebbe a szabadsághelyzetbe, hogy — egy focihasonlattal élve — nem egy kapura megy a játék, s mindjárt más szerepe van a szektorsemleges közjognak. — Akkor, véleménye szerint, mit ünnepiünk most? — Idén augusztus 20-án nem a hatályos alkotmányt. Politikai értelemben azonban ez a nap a magyar államiságnak, vagy talán annak a szituációnak, azon esély lehetőségének az ünnepe, hogy a magyar közjog, a magyar államfejlődés kezd visszatérni önmaga folyómedrébe. Én nem vetném cl augusztus 20-ától az alkotmány gondolatát. Ez a nap a magyar államfejlődés folyamatos ünnepe lehet már jövőre is, .fia közmegegyezésre alapozódó, új alkotmány születik, mégpedig a szerves fejlődés jegyében. Amelynek forrása a Szent István-i államalapítás. Váczi Tamás Öt esztendeje, a társközségi közigazgatási besorolást bejelentő ünnepi összejövetel után Érsekhalma elöljárói bemutatták a meghívottaknak a falut. Már akkor is szép házat láthattak a hajdani érseki uradalomból kicsírázó településen. Megnéztek épülő otthonokat, hallhattak az önállósulással reálisnak látszó tervekről. Őszinte elismeréssel nyugtázták a látottakat, csak egyetlen szegényes középület láttán csóválták a fejüket. Romány Pál, a megyei pártbizottság akkori első titkára is elégedetlenül szemlélődött. A helybéliek, érezvén a helyzet fonákságát, arra célozgattak, hogy majd kicsinosítják az öreg vályogépületet, toldozgatják-foldozgatják. Maguk is érezték, hogy elképzeléseik még félmegoldásként sem fogadhatók el. De egy kis magyar faluban ki mert új templom építésére gondolni még néhány évvel ezelőtt is? Az egész megyében egy-kettőt avattak az utóbbi negyedszázadban. Honnan vegyenek pénzt, ha valahogyan engedélyhez jutnának? Noha úgy érezték, hogy szívükből szól a párt megyei első embere, mégis némi aggodalommal hallgatták tanácsát: Ne legyen a templom az új település szégyene, építsenek újat. T öbbet nem mondott, de hangsúlyaiból érezték, hogy számíthatnak az érdekelt hatóságok, hivatalok támogatására. Örvendezett az akkor kalocsai koad- jutor érsek, Paskai László, az első pillanattól a saját ügyének is érezte a vállalkozást Kovács Géza érseki helynök, aki hosszú ideig érsekhalmi plébános volt. Utóda, az azóta elhunyt Németh Lajos, kitűnő szervezőkészségét gyü- mölcsöztette. Könnyű dolga volt, mert az öntudatában megnövekedett településen senki sem ellenezte a vállalkozást. Kell a templom, így szavaztak hívők és a materialisták vagy éppen a közömbösök. Számolgattak bent a kastélyban, azaz az érseki palotában is. Kováts Attilát, a Budapesten élő építészt bízták meg a tervek elkészítésével. Gyorsabban, mint gondolták, Dan- kó László, az új kalocsai érsek ünnepélyesen letehette az egyházi épület alapkövét. A régi lebontása után a tágas műemléki értékű — papiakban misézett, keresztelt, hirdette vallása igazságait Németh Lajos, majd eléggé váratlan halála után a Nemesnádudvarról vasárnaponként átjáró Kühner János kanonok. Ide került a templom védőszentjének, Szent Józsefnek a szobra, egy múlt század közepi, elfogadható színvonalú kisebb oltárkép, egy, a falu népe számára kedves Szent Antal- szobor, az öreg harmonium, néhány jó szándékú, ám gyengécskére sikeredett vallásos kép. A felszentelés előtt égy héttel vadidegen is sejthette a település 11 utcáján (a lakosság egy része külterületen él), hogy különleges eseményre készül Érsekhalma apraja-nagyja. Az autóbusz- megállótól bevezető nyílegyenes út községi szakaszán asszonyok egy, csoportja virágágyásokat öntözgetett, yomlált. A főtéren napbarnította fér- ak rendezték a terepet, a tűző napban is egyre gyorsabb munkára hajtva magukat. A tetszetős — szintén új — faluházban is sűrűn szóba kerül a közelgő ünnepség. Ki ne tudná itt, ho^y Paskai László esztergomi érsek, bíboros, a Magyar Püspöki Kar elnöke szenteli föl ma délután büszkeségüket? Meghívták a mostani megyei vezetőket es Romány Pált, dr. Gajdócsi Istvánt is. Természetesen nagy szeretettel várják egyházmegyéjük érsek-püspökét, Dan- kó Lászlót. A gond csak az, hogy miként férnek cl majd a 250-350 hívő befogadására tervezett épületben. Az érsekhalmiak ugyanis hazavárják innen elszármazott rokonaikat. Idős Petrezselyem István, az italbolt vezetője — tekintélyes pénzadománynyal járult az építkezés költségeihez több helyről is hívott hozzátartozókat. Lássák ők is, hogy mennyire felviszi a falu képét. Tetszik a Baján diákos- kodó Kuzman Juliannának is az épület. Vallásos családban nőtt fél, rendszeresen látogatni fogja az istentisztele• Épül az oltár. teket. Kéri, említsem meg: más építkezésekkel ellentétben itt akkor is rend, tisztaság volt, amikor a mesterek falaztak, fúrtak, faragtak. A fáradhatatlan energiájú Szita Ivánná, a községi kirendeltség köztiszteletben álló, minden jó ügyre magát illetékesnek érző vezetője szerint a templomépítési akció, ha lehet, még közelebb hozta itt egymáshoz az embereket. Külön elismeréssel, szól a Hosszúhegyi Állami Gazdaságról. Minden tőlük telhetőt megtettek a kez- delnényezés sikeréért, miután felülről megnyugtatták őket, hogy nem tekintik rossz pontnak, ha segítik ebben az ügyben is az érsekhalmiakat. Levették az anyagbeszerzés gondjait az egyházról, a társközségről, az alkalomhoz illő színvonalon dolgoztak. Tudták, hogy rajtuk a falu szeme. Falugyűléseken is föl-fölemlegették az építkezést. Csupán a toronnyal elégedetlenkedtek nehányan. Jobb lett volna sajnálkoztak —, ha olyan szép, barokkos, megszokott formájúvá alakítják, mint a szomszédos községekben. Végül is egyetértettek a kanonok úr érveivel — itt a helyi megbeszélésekre mindig hivatalos volt a plébános : a barokk előtt más stílust kedveltek, mert mindig az építőanyag szabja meg a stílust. A mai kornak ilyen a formavilága, már külsejével is hirdesse az utódoknak, hogy mikor épült. Valóban szép a templom. Egyszerű, világos, jó arányú. Különösen a szentély megoldása tetszik. A betörés- és tűzbiztos szentségtartó szekrényt Kölnből hozatta a plébános. Árát egy Amerikában élő egykori iskola- és most is paptársa fizette ki. Ide kívánkozik a neve: dr. Varsányi Vilmos. A kelyheket is számkombinációs páncélszekrény őrzi az elszaporodó templomi tolvajok, betörők ellen. A tágas hitoktató terem kisebb összejövetelek rendezésére is alkalmas. Ottjártunkkor éppen az utolsó simításokat végezte Tömör János kiskőrösi kőfaragó kisiparos a márványoltáron. A nyersanyagot Görögországból, Ni- kisziatból hoztak. Dicséri higgyünk neki, ért hozzá. A padlóburkolásra használt magyar márvánnyal már több gondja volt. A toronyban elhelyezett harangokat elektromosság kondítja, zengcli. Szombaton délután messze száll hívó szavuk a Duna, Jánoshalma, Érsekcsa- nád felé. Akkor is sűrű rajokban gyülekeznének a szépen alakuló templomtéren, ha áramszünet vagy bármi ok miatt elnémulnának az érc hangszerek. Még a legapróbbak, a bizony sok mindent felejtő öregek is tudják: mikor és mit ünnepel Érsekhalma 1989. augusztus 19-én. Nem csak a templomot. Úgy érzik, hogy kivívott önállóságuk most teljesedik ki. Annak idején megvédték iskolájukat a körzetesítéstől, most (Deli Ferenc igazgató és párttitkár irányításával, példamutatásával 19 pedagógus kovásza a gyönyörű eredményekkel a látogatókat is felvidító községfejlesztésnek) van templomuk. Meg faluházuk. Ezek nélkül pedig nem falu a magyar falu. Heltai Nándor M ióta eszünk kenyeret? Es vajon milyen lehetett őseink mindennapikenyere? A múlt század húszas éveiben Nagyváthy János Magyar házi gazdaasszony című könyvében így ír: „Jó kenyérnek azt tartjuk, amely domború, héja sem igen lágy, sem kemény, sárga vagy barna, de nem fekete égett: a béli szívós és nem elmorzsál- ható. Ha a bélit bényomják, ismét magától felduzzad, inkább apró sűrű, mint igen lyukatsos, jóízű, nem savanyú, több napok múlva is a tejet felisz- sza, mint a spongya, ha a fenekét megütik ököllel, az egész kenyér megrendül". A mai kenyér eredete után kutatva egészen távoli időkhöz érkezünk. Kis- Ázsiában és Eszak-Iránban időszámításunk előtt 10—8 ezerben, Közép- Európában 5 ezer körül már foglalkoznak búzatermesztéssel. Igaz, ezek az ősi búzafajok — az alakor és a tönkebúza csak kása készítésére voltak alkalmasak. Vaseszközeikkel a kelták már magasabb szintű földművelést folytattak, javult a búza minősége, ekkor (i. e. 4 —I. században) kezdődött a maihoz hasonló kenyér fogyasztása. A kelták forgó kézimalmokat és sütőkemencéket is használtak. Az első magyar kenyérsütök nevét 1139-ből ismerjük. A dömösi apátság szolgái voltak : Meiri faluban Vrabog, Kimis, Haladi, Muncasti, Scege, Gu- kus, Tenkudi, Hidegkút faluban Co~ sár, Edelényben Kimis és Gonoidi, Esztergomban Milost, Enyingen Cas- mer és Dömösön Cigu. A malmokról az első írásbeli említést a Nagyobb Gellért legenda 12. fejezete teszi: „Éjféltájban malomzörgést hallott, olyan malomét, aminőt egyebütt nem látott volt. Elcsodálkozott, hogy mi is lehet az. S nyomban utána a nő, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett...” A középkorban használt kézimalom alig változott, és még századunkban is használták. Az első magyar vízimalmokról az első említés 1061-ből való. Irodalmi emlékeink szólnak a dunai hajómalmokról. A szélmalmok viszont csak a 18. században jelennek meg hazánkban. Valamennyi maloni kővel őrölte a gabonát. De a kő maghéját is összetörte, a korpa bennmaradt a lisztben — ettől szitálással kellett megtisztítani. Mechwart András találmányával, a máig használatos hengerszékkel sikerült a malomkövet helyettesíteni. A gázenergia elterjedésével felépülnek az első gőzmalmok is. A mai, modern malomban már valamennyi folyamat —- még az anyag- mozgatás is — gépekkel, automatikus úton történik. Es természetesen tudományos liszt- és tésztavizsgálattal ellenőrzik — már 100 éve — a kenyérhez felhasznált anyagokat. A kenyér történetének nevezetes korszaka a 19. század második fele, amikor Magyarországon Mokry Sámuel elkezdi a búzanemesítést. Később Baross László, Fleischmann Rudolf és Székács Elemér minőségi búzái nevezetesek. 1950-től termelnek intenzív búzákat. ínséges években a legkülönbözőbb növényekkel pótolták, helyettesítették a búzát: fűrészporból, kukoricacsutkából, sás és nád gyökeréből, tölgy és bükk makkjából sütötték-a nyomorúságos kenyeret. A kenyérsütés csak lassan vált iparrá, még lassabban nagyiparrá. A városokban ugyan pék sütötte a kenyeret kisipari módszerekkel. De falun még nem is olyan régen házilag dagasztották a foszlós, fehér, óriás kenyeret. ■A sütőipar korszerűsítése Magyarországon csak 1953 után indult meg. (Kádár) A kenyér történetéről
