Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám

1989. augusztus 2. • PETŐFI NÉPE • 5 BŐVÜL, GYARAPSZIK A MAGÁNKERESKEDELEM A MEGYÉBEN KISOSZ-kirendeltség nyílt Baján Az elmúlt két évben jelentősen gya­rapodott a magán-kiskereskedők szá­ma a megyében. Ez év első felében szá­muk 1885-ről 2066-ra emelkedett, 331- en kértek új engedélyt, 150 szűnt meg, tehát az abszolút növekedés 181 volt — tudtuk meg Rozsnyai Simontól, a KISOSZ megyei titkárától. Különösen kedvező, hogy az élelmiszerszakmában történik az erőteljesebb növekedés, amely a lakosság jobb ellátását teszi lehetővé. Csupán ebben az esztendő­ben 29 új élelmiszerboltot nyitottak a magánvállalkozók. Igen jelentős a fel­futás a vendéglátásbail — eszpresszók, éttermek,, pecsenyesütők és szálláshe­lyek számában —, ahol csupán eszp­resszókból 16 új nyílt, főleg üdülőhe­lyeken, a Vadkerti- és a Szelidi-tónál, a Tőserdőben. Egyszóval, megindult az erőteljes privatizálás, amely feltehetően a fogyasztók számára jelent kulturál­tabb vásárlási lehetőséget, jobb kiszol­gálást, s talán bővebb árukínálatot. — A megyében a centralizálás miatt csupán egyetlen helyen, Kecskeméten lehetett a kiskereskedők ügyében intéz­kedni, igazolásokat kiadni — mondta Rozsnyai Simon. — Mivel a KISOSZ- ban a tagság önkéntes, szeretnénk olyan szolgáltatásokat nyújtani tagja­ink számára, hogy érdemes legyen be­lépni, hozzánk tartozni. Erkölcstelen­nek, lealázónak tartottuk, hogy a kis­kereskedők egy aláírásért, egy pecsétért olykor 180 kilométert utazzanak. Evek óta eldöntött tény, hogy Baján kiren­deltséget kell nyitnunk, de nem talál­tunk erre alkalmas helyet. A megye második legnagyobb városában és kör­nyékén nagyon sok a kiskereskedő. Ezt egy statisztikai felmérés is igazol­ja, ugyanis 30 kilométeres körzetben 24 községi tanács működik, s a kiskeres­kedők összlétszámának 40 százaléka e körön belül található. A gondokat eny­hítendő, a KISOSZ vezetői — éveken át — minden második szerdán összepa­kolták az írógépet, a különböző nyom­tatványokat, s elutaztak Bajára, ahol 9-től 13 óráig fogadónapot tartottak, s ahol nem volt ritka a 114 ügyfél ez idő alatt. (Még elgondolni is rossz, hogy milyen kevés idő jutott egy-egy kiske­reskedő ügyének elintézésére.) — Nagy segítségünkre volt a helyi­ség megtalálásában a városi tanács. Bajaszentistvánon a kettes körzeti pártházat vettük végül is bérbe a városi pártbizottságtól, 150 ezer forintért rendbe hozattuk, berendeztük. Itt nyi­tottuk meg augusztus 1-jén a KISOSZ teljes jogú bajai irodáját, amelynek ve­zetője Rádai Miklós. A megnyitásról 250 kiskereskedőt értesítettünk. A napokban tartott „műszaki át­adást” arra használták fel, hogy felve­gyék a kapcsolatot, bemutassák a kis­kereskedőknek a Fővárosi Kézműipari Vállalatot, amelynek teljes vezérkara megjelent Baján. Nem jöttek üres kéz­zel. A kilenc gyárral rendelkező vállalat üzletet ajánlott, lehetőséget kínált for­matervezett, divatos, és nem utolsósor­ban olcsó iparcikkek, ruházati áruk megrendelésére. S még egy dolog: meg­egyeztek, hogy negyedévenként ter­mékbemutatót szerveznek vásárlással egybekötve. Ez az új kereskedelmi fó­rum bizonyára tovább színesíti, bővíti a kiskereskedelem jelenlegi árukínála­tát. Gémes Gábor Rablógazdák Az utcában, ahol lakom, kicsiben tük­röződik az ország állapota. Ha jóindulatú akarok lenni, akikor azt mondom: átmene­ti állapot. Ha rosszindulatú, akkor anar­chiának nevezném a kialakult helyzetet. A, törvénytelenség tragikus helyzete ez, égy hitelét vesztett országos és helyi admi­nisztráció ellenében most már az a csoda, hogy nem ugrunk egymás torkának a kan­nibalizmus törvényei szerint. Az utcában, ahol lakom, két Mercedes épkocsinak garázst vájtak ki a hegyol- alból, az erdőből. Az utcában, ahol la­kom, valaki keresztben betonküszöböt he­lyezett el az úttesten. Majdnem tengelytö­rés és nyclvclharapás lett belőle, mert sö­tétben hajtottam arra, és előző nap még nem volt ott. Nem tudtam mire vélni a dolgot, aztán rájöttem: egy teherautó­tulajdonos ott szokta parkolni járművét, s úgy döntött, véglegesíti a helyet. Elég, ha ő tudja, ott van az a keréktámasztó küszöb. A többi autós meg dögöljön meg. Az utcában, ahol lakom, kastélyok épülnek, fittyet hányva minden építési elő­írásnak, beépítve minden négyzetméternyi telket. Én sejtem, kik ők: elég az hozzá, hogy megtehetik. Vagy azért, mert igen magas beosztásban vannak, vagy azért, mert van elég pénzük az esetleges büntetés kifizeté­sére. Vagy-vagy? A kettő nem zárja ki egymást, ugye? Ok a mi rablógazdáink. Ok nyilatkoz­nak a híradóban görcsös suk-süközéssel vagy éppen a helyettesüket küldik, aki leg­alább valamit tud magyarul. Ok szavaztak meg mindent, amiből nekik személyes hasznuk, az országnak nemzedékekre szó­ló kára lett. Ők utaltatnak maguknak mil­liós prémiumokat. Ők tagadják le felelős­ségüket, ők válnak bukás esetén ejtőernyő­sökké. És végül ők, ennek az országnak a rablógazdái nevezik az ilyen gondolatokat demagógnak. Mert az csak természetes, hogy most már ők is demokráciát akarnak. És közmegegyezést. Csak hát az a demok­rácia azért legyen szűk körű, és a közmeg­egyezés szentesítse a kiváltságokat. A tol­dozol t-foldozo tt törvénykezés, jogalkotás, a tekintélyét régen vesztett közigazgatás dzsungclélicn a rablógazdák jól érzik ma­gukat. S még örülhetünk, ha nem veszik elő szolgálati vagy személyzeti fegyverüket. Szentmihályi Szabó Péter Óriás gépeket is kiszolgál • Az egész­séges és bizton­ságos munka­végzés szem­pontjából a Transinnov Mű­szaki Fejlesztő Leányvállalat munkatársai vizsgálják a Ca­tering Service kocsit, ami a háromszáz sze­mélyesnél na­gyobb repülőgé­pek élelmiszer- kiszolgálására alkalmas. A jármű 5,2 mé­ter magasságig tudja ellátni a Ferihegyre ér­kező repülőgé­peket. (MTI- fotó) Gyermek-, ifjúság- és felnőttvédelmi szociálpolitikai célkitűzések megvaló­sítására hirdetett pályázatot ez év ele­jén a Szociális és Egészségügyi Minisz­térium. A felhívásra ötszázötvenhá­rom pályázat érkezett az ország min­den pontjáról, több mint 2 milliárd forint támogatási igénnyel. A gondos elbírálás után 218-an — összesen 250 millió forint értékben — találtattak érdemesnek a forintban kifejezhető se­gítségre. A kecskeméti Gyermek- és Ifjúság­védelmi Intézet 1988 márciusában hoz­ta létre szakértői csoportját, melynek feladatául az intézmény kötelékébe el­ső ízben bekerülő gyerekek és fiatalko­rúak teljes körű személyiségvizsgálatát jelölte meg. A szakértői bizottságot egy főállású pedagógus vezeti, tagjai pe­dig: részfoglalkoztatású pszichológus, gyógypedagógus, orvos és jogász. Az intézet évi költségvetéséből gaz- dálkodta ki a szakértői csoport bér- és dologi költségeit, de a sikeresebb mun­kavégzéshez fejlesztésre lett volna szükség. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium felhívására ők is beadták tehát pályázatukat, s az igényelt 248 ezer forintból 238 ezret meg is kaptak. Az összeg felhasználásáról, a támo­gatással lehetségessé vált fejlesztésekről dr. Kovács Gyulát, a GYIVI igazgató­ját kérdeztük. — A szakértői csoport a teljes szemé­lyiségvizsgálat elvégzését követően ne­velési, pedagógiai programot készít az állami gondoskodásban részesülők to­vábbi neveléséhez, illetve oktatásához. Ezt a programot az otthonban tartóz­kodás ideje alatt kipróbáljuk s még a gyermek elhelyezése előtt a szükséges korrekciókat is elvégezzük. A pályázott összeg felhasználásá­val lehetővé válik a szakértők teljes munkaidőben történő foglalkoztatása. Miként szélesedik ezzel feladatkörük ? — Lehetségessé válik a csoport me­gyén belüli mozgatása. Intézetünk mik- robuszával a szakértőket, valamint a vizsgálat kellékeit a helyszínre visszük, így időszakos szűréseket és vizsgálato­kat végezhetnek a nevelőszülőknél és a nevelőotthonokban elhelyezett maga­tartási zavarokkal vagy más problé­mákkal küzdőkkel. Ezenkívül a szak­értői csoport bekapcsolódhat például a hivatásos nevelőszülők és a nevelőszü­lők kiválasztásába, alkalmasságuk el­bírálásába. A 238 ezer forintos támogatást egyszeri vagy folyamatos hozzájárulás­ként kapják a költségekhez? — 1989-ben kapjuk első ízben fél évre megállapított összegként, majd öt éven keresztül a tizenkét hóra kiegé­szítve. A felhasználásról pontos, költ­ségekre lebontott írásos tájékoztatást kell- készítenünk — az elsőt mindjárt februárig — s megküldeni a minisztéri­umnak. — Mi lesz öt esztendő múlva a szak­értői csoporttal, ha a hozzájárulást már nem kapják ? — Öt év hosszú idő, egyelőre szá­munkra még beláthatatlan ... G. T. T. SZEMELVÉNYEK A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ÉVKÖNYVBŐL II. Növekedési ütemkülönbségek A Nemzetközi Statisztikai Évkönyv bőséges informá­ciókkal szolgál a világ országainak gazdaságát illetően is. Igaz, a szocialista és tőkés országok statisztikai rendszerének eltérése miatt az összehasonlítás sokszor nehézségbe ütközik, szerencsére azonban hazánk telje­sítményét mindkét összefüggésben szemlélni tudjuk. A gazdaság összteljesítira nyét vizsgálva arra a váratlan eredményre jutunk, hogy a ná­lunk már válságévnek számító 1987-ben az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem (ez szolgál a szocialista országok közötti összehasonlításra) növekedési üteme csak Bulgáriában volt nagyobb a magyarországi 4,3 százaléknál, s a tőkés orszá­gokban használatos GDP (bruttó hazai termék) növeke­désének 4,2 százalékos nagysá­gát is csupán Spanyolországé haladta meg Európában (s az évkönyvben szereplő többi or­szág közül is csupán a Koreai Köztársaság és Törökország mutatója a nagyobb). Persze, ha az 1986. évi adatokat te­kintjük, akkor csak á csőkké­A világ Megtudni az évkönyvből többek között azt is, hogy 1930 óta nem gyártottak egyetlen év­ben sem több gépkocsit a Föl­dön, mint 1987-ben, és hogy ép­pen ez az esztendő volt az, amelyben a világ cementterme­lése meghaladta az egymilliárd tonnát. És — bármilyen megle­pő — soha ennyi fekete- és bar­naszenet nem termeltek ki, mint ebben az évben. A világ legnagyobb kőolaj­kitermelői a Szovjetunió és az Egyesült Államok. E két ország együttesen több mint egymilli­árd tonna kőolajat hozott fel­színre 1987-ben, s ez a mennyi­ség több, mint a rangsorban utánunk következő nyolc or­szágé együttvéve. Motorben­zin-termelésben ífz USA uralja a világot: közel négyszer annyit állítanak elő évente, mint a ő nemzeti jövedelmű Lengyel- ország áll hazánk után a szoci­alista országok rangsorában, s a tőkés országok között is csak néhány olyan van, amelynek GDP-je a miénkénél ki­sebb mértékben növekedett az előző évhez képest. Egy dolog azonban egyaránt igaz 1986- ra, 1987-re és a megelőző évek­re is: nincs olyan tőkés ország Európában, amelyiknél a brut­tó hazai termék egy főre jutó értéke ne lenne magasabb a magyarországinál (amely 1987- ben 2460 dollár volt.) Földré­szünkön egyébként Svájcé a vezető szerep e téren 26 131 dollárral, s a 20 ezerhez közelít Dánia és Norvégia számadata is. ipara Szovjetunió, és tizenegyszer többet, mint Japán. Mi, magyarok büszkék va­gyunk a bauxitunkra és a sta­tisztika (legalábbis az évkönyv) szerint lehetünk is: Európában alig valamivel Jugoszlávia után következünk a kitermelt meny- nyiséget illetően. Más földré­szeken persze vannak nálunk sokkal nagyobb mennyiséget bányászok: Ausztráliában ti­zenegyszer, a Guineái Köztár­saságban több mint ötször töb­bet hoznak felszínre, és Jamai­ca, valamint Brazília is jóval előttünk áll. Ami egyéb büszke­ségeinket illeti: televízióból Eu­rópa nagyobb országai közül csak Bulgáriában és Svédor­szágban gyártanak kevesebbet, hűtőszekrényből egyedül Bul­gáriában ... K. L. Gy. A/funkatábor. Keretlegények. A megyeri pályán Rózsit és Zsuzsit szem elől tévesztette. Mennek, menetelnek ... Ömlik, zúdul az eső, viszik, hajtják őket országúton, földeken át... A lábak beragadnak a sárba, minden lépésnél meg kell állni, kiemelni a lábakat, és egyenként két kézzel továbbhe­lyezni. Vannak bátrak, kik megreszkírozzák az érdeklődést: — Hová megyünk?... — Hova megyünk? Szállodába! A Ritz Szállóba! Ott aztán hugyozhattok /— Es röhögnek, artikulálatlan, állati hangokon RO-HÖ-Ö-ÖG-NEK! Éjfél felé egy nyitott stadionhoz érkeznek, a lépcsőkre mu­tatva üvöltik: — No, az ágyak megvetve! Döglés! Aki pisilni kéredzkedik, azt középre guggoltatják, és elem­lámpákkal „bele"-világítanak. Nagy részük elöbb-utóbb való­ban elalszik a kimerültségtől. Hédi is. Arra ébred, hogy röhög­nek körötte! De még a lányok is ... Hédin egy világos esőkabát van, s utolsó percben anyja kezébe nyomott egy ceruzát, melyet a kabát felső zsebébe tett: „Hátha módod lesz írni..Tintaceruza volt. Az eső pedig ömlött.. . Hédi fejétől a talpáig lila lében úszott. Igazán nem lehetett mást, csak röhögni. A „végleges" szállás Vác mellett, Orszentmiklóson. Téglagyár. Kétszázan vannak. Fiatalok, öregek. Már az úton kialakultak a kisebb csoportok. Hédi másik hat lánnyal a lóistállóba kerül. Ez „előkelő", külön szállás. A többiek egyetlen raktárban összezsúfolva. Ezt a vörös hajú intézte el az egyik nyilassal. A „tömegszállásúak" máris gyűlölik őket. A munkájuk sáncásás, tégladobálás, ebédszállítás stb. Egy ideig Hédi vitte az ebédet a betegeknek, de annyit áskálódtak e miatt a .főúri" beosztás miatt, hogy átadta, és kérte magát vissza sáncot ásni. Néhány napja vannak ott, mikor hatalmas ribillióra érkez­nek estefelé a munkából. Egy anya megszökött a lányával. Éjszaka tizedelésen állnak . .. Egész éjjel, hajnalig. Dördülnek a golyók, s a koromsötétben nem lehet tudni, mi van. Reggel kiderül, „csak szórakoztak". Egy kis idegtorna. Délután sírt ásnak. Anyát és lányát ott lőtték le a sír szélén .. . Lehet, mozogtak még, de azonnal hányni kellett rájuk a földet. Bár esztendőknek tűnt, de nem sokáig voltak Orszentmikló­son. Vitték a csapatot tovább ... Az országúton a gyönyörű „vörös hajú lány" suttogta: —- Add tovább, lelépünk. —- Hogyan ? — Egyenként az árokba guggolunk pisilni. — Lelőnek! — Ne féljetek! Boros szakaszvezető fedez. — Hova visznek? — Haláltábor. — Honnan tudod? — Boros mondta. Nincs idő, én kezdem . . . Leléptek. Mind a heten. Órákig feküdtek az árokban, mire ki mertek kászálódni, esteledett. A váci vasútállomás messze volt még. Katonai teherautókat állítottak le merészen. A me­• Szobalányként a Bál a Savoyban című operettben, Németh Marikával. ZSOLNAI HÉDI: Túlélni... Az iljtí leány — Lakner bácsi hajdani gyermekszínhá­zának sztárja, zenés színpadok majdani üdvöskéje — szeme előtt 1944—45-ben egyetlen cél lebeghetett: élet­ben maradni. Munkatábor, szökés, bujkálások... A következő részlet a vészkorszak idejét eleveníti fel, Zsolnai Hédi idén ősszel, a Magyar Világ Kiadónál megjelenő önéletrajzi kötetéből. séket megbeszélték, kibombázott menekültek, papírjuk, min­denük odaveszett, pesti rokonokhoz szeretnének eljutni. Bevit­ték őket Vácig. A pesti vonatra hajnalig kellett várni. Elhe­lyezkedtek a vasúti resti padjain, s valahányszor csendőrök jöttek, alvást színleltek. Megúszták, fölkerültek a vonatra. Katonák között ültek, a „mese" ment tovább: menekültek ... pesti rokonok ... Befutottak a Keletibe. Saját környékük. Annyira elszántak és éhesek voltak, hogy beültek reggelizni az Emke kávéházha. Életveszély volt, különösen azon a vidéken, ahol bármikor ismerős léphet be. Összeguberálták a pénzt, izgultak, elég lesz-e. Ha nem, jön a „mese" .., A vörös begyűjtötte, ki hol lesz. Boros, a nyilas őnála jelent­kezik, segíteni fog továbbra is. Ugyanis a nyilas is lelépett. Hédi Edit nénjéhez megy Budára. Editék ott házmesterek. Editről senki nem tudja, hogy kitért zsidó: Ez sem veszélytelen. A férj, a nagybácsi „hitlerista". Tetejébe Hédi az egyik lányt is viszi, akinek nincs hová mennie. Nem váratlanul jelenik meg. Edit volt nála a munkatáborban. Anya még csomagot küldött, akkor mondta Edit: „ Ha tudsz, lépj le, és gyere hozzánk, aztán majd meglátjuk, mi lesz." De a lány vele ... arra nem számíta­nak Editék. Pali bácsi morog, de nem rúgja ki őket. Néhány nap múlva megjelenik Géza bácsi (anya és Edit öccse), kikeresztelkedett, katonaszökevény. Ez már sok Pali bácsinak. El kell menniük. Szerencséje van. Aznap délelőtt a Krisztinavárosban, öt percre Editéktől, találkozik egy ismerős lánnyal az utcán. Először rémülten nem akarja észrevenni, de a lány megállítja, s mielőtt Hédi elájulna, már kérdezi is halkan: — Miben segíthetek? Hédinek ekkor már hamis papírjai vannak. Egy tizennégy éves kisfiú küldte Edittel a régi Teleki téri házból. Reményte­lenül szerelmes volt a „nagylányba". Soha nem találkoztak a háború után. A krisztinavárosbéli lány lakást szerez a hamis névre Zug­lóban. Gyarmat utca ... A filmgyár utcája. A filmgyáré, ahol Lakner bácsi Zsolnaira keresztelte. De rég volt. .. Ibolya, a bajtársa, eltűnik. Nem mondja meg, hová. Tudja a zuglói címet, ha baj van, jelentkezik. Ebben maradnak. Majd kétfelé.. . Várja a besötétedést, akkor indul, talán este biztonságo­sabb. Gyalog a város egyik végéből a másikba. Villamosok már nem járnak. Elsötétítés. Szuroksötét a város. Megy az orra után. A Gyarmat utcához hatalmas üres telken kell átvág­ni, erre még „színésznő" korából emlékszik. Nagy keservesen megtalálja a házat. A lakás alagsori pince­szoba, egy mosdófülkével, fütetlen, s hiába nyomkodja a kita­pogatott villanykapcsolót, a villany nem gyullad. Feladva a reményt, hogy fényt csináljon (különben sem tudhatja, el van-e sötétítva az ablak), lépésről lépésre elérkezik az ágyszerűség­hez, és végre lefekszik. Fél. Persze, hogy fél. Ki tudja, nincs-e még valaki itt... De elalszik. Nagyon fáradt már, és nagyon fiatal még. Reggel aztán kiderül, nincs villanykörte. Kimerészkedik körtét vásárolni. Mire visszaér, ott várja a szakaszvezető: Boros, a nyilas. Editnél kereste, ő továbbította ide. — Hoztam egy kis ennivalót. Időnként majd megjelenek karszalaggal, hogy a környékbeliek lássák, nyilas ismeretsé­ged van. Betartotta. S ahányszor megjelent, egyre több embert talált az egyetlen szobában. Aki csak Edithez menekült a családból, azt Édit mind Hédihez irányította. Először Géza bátyja jelent meg, akinek szintén tarthatatlanná vált az ott-tartózkodása. Utána a „bajtársnö". Utána Imre unokaöccse, végül Rózsi néni Zsuzsikával. Es a, „bajtársnőn", Ibolyán keresztül még egy támogatójuk született: Ibolya barátja, az egyik nagyszálló magas beosztású dolgozója. Ibolyát a háború sem zavarta abban, hogy állandó­an szerelmes legyen. Egy éjszakára beleszeretett Géza bácsiba (aki gyönyörű férfi volt), és másnap reggel kijelentette: — Estére itt vagyok! Megyek és szerzek Gézának katonai pecsétet, hogy szabadságlevelet gyárthassunk. Délután halálra váltan megjelent helyette a szállóbéli barát. — Ibolyát elkapták! En a szálló kapujából láttam, amint a szemben lévő sarkon egy razziába keveredett. Innen mindenki­nek még ma el kell tűnnie! Rózsi'nénit Zsuzsival vitte Boros, a nyilas mint feleségét és kislányát. Imre, szegény, be a gettóba, Géza vissza Edithez, Hédit vitte az Ibolya barátja mint miskolci menekült unokahú­gát a szállóba. Mint nagybácsi bérelt Hédi számára egy fürdő­szobás, elegáns szobái, és ellátta pénzzel. Hédi nem értette, miért csinálja, s kínjában egy este felajánlkozott neki. Nem fogadta el. Ember volt. Azért csinálta. Borossal maradt a kontaktus. Kísérte Hédit a gettóba, nagymamának csomagot vittek. Egy napon nagymama azzal fogadja őket, anya írt! Még Hegyeshalomnál van, ahonnan svéd védett papírral el lehetne hozni. A svéd papírt már nagy­mama megszerezte. Hogyan, hol, mikor, soha nem derült ki. Boros vállalta, hogy szerez valakit 200 pengőért, aki még aznap érte tud menni. Aztán néhány nap múlva Boros szomo­rúan jön a hírrel. Elkéstek . .. Valóban érte ment-e valaki, vagy tényleg elkéstek ?... Hogy ez mit jelent, mindannyian tudják. A szállóban Hédi most úgy erezhetné magát, mint a höl­gyek, akiknek ruhákat szállított. A ,felső tízezer" között! Német különítmények és hamis papírral gazdag zsidók — zömében ezek lakják a szállókat. A németek időnként a Duna- parton „szórakoznak”. Estére a szálló ablakaiból a falak mentén és a part szélén elárvult cipőhalmazra bámulhat, aki akar. S másnap szenvtelen pofával megjelenni a reggelinél. .. Amíg van. Amíg tart a készlet. Sziréna! Hédi ekkor már egyre jobban fél az idegeitől. Túl sok lent a zsidó, a német. Nem megy le a pincébe. Fekszik az ágyban, hanyatt fekve, mozdulatlanul bámulja a mennyezetet, és várja, mikor szakad rá. Dehogyis várja! Sziklaszilárdan tudja: túléli! (Folytatjuk) JOHANNA A KOCSMÁBAN II. Támogatás szakértői csoport létrehozására

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents