Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám
1989. augusztus 16. • PETŐFI NÉPE • 3 ROSSZ MUNKAKÖRÜLMÉNYEK, KEVÉS FIZETÉS Munkáshiány a könnyűiparban Miközben az iparvállalatok jó része foglalkoztatási gondokkal küzd, a könnyűiparban ezzel ellentétes folyamat tapasztalható: az ágazatban ösz- szességébcn még mindig munkaerőhiány van. Az Ipari Minisztérium tájékoztatása szerint a könnyűipari vállalatoknál ez idáig nem voltak foglalkoztatási gondok. Annak ellenére sem, hogy a struktúraváltás, a termékszerkezet korszerűsítése és a piac igényeihez való alkalmazkodás a könnyűipari cégektől is számos átszervezést és ezzel egyidejűleg létszám-átcsoportosítást igényelt. Az Ipari Minisztérium felmérése szerint az elmúl! 13 év alatt csak a ruházati iparból 68 ezer ember távozott. A könnyűipari vállalatoknál hosszú ideje évi 4-5 százalékkal csökken a létszám. A folyamatos létszámcsökkenésnek több oka is van. A könnyűiparban meglévő rossz munkakörülmények miatt ezek az üzemek nem vonzóak. Ráadásul a gyakran zajos, poros, több műszakos munkát végzők az ipart átlagnál lényegesen kevesebbet keresnek; átlagosan mintegy 1500 forintos a bér- elmaradás. Ennél is rosszabb a helyzet a ruhaiparban, ahol a szakemberek 2000 forinttal keresnek kevesebbet az ipari átlagnál. A könnyűipar jövedelemtermelő képessége továbbra sem teszi lehetővé, hogy az ágazat megújuljon. Az idén az első félévben a cégek nyeresége egyhar- madára csökkent. Ez ugyancsak azt eredményezi, hogy a munkaerő a jövedelmezőbb cégekhez „menekül”. Az Ipari Minisztérium a strukturális átalakítást továbbra sem akarja befolyásolni, a vállalatoknak maguknak kell megoldani a felmerülő problémákat. A könnyűipari cégek egy része — élve önállóságával - egyelőre az idegen munkaerő alkalmazásában látja a megoldást. így például a gyapjúiparban mintegy 100 mongol, a textiliparban több száz vietnami és több mint kétezer kubai vendégmunkás dolgozik. Az Ipari Minisztérium véleménye szerint az elkövetkező öt évben a könnyűipar továbbra is munkaerő-felvevő lesz, bár arra lehet számítani, hogy a külföldi munkaerő részvétele jelentősen csökken. A struktúraátalakítás folytatódása, új vegyes vállalatok létrehozása, a modern technika elterjesztése rövid időn belül helyenként foglalkoztatási gondot eredményezhet. Egyelőre azonban a könnyűiparban ezzel a vállalatok nem számolnak. (MTI) Átúszta a Dunát — utána szült Újszülött kislányát tartja kezében Camelia Popescu-Sorina romániai menekült, aki kilenc hónapos terhesen, a Dunát átúszva hagyta el Romániát, hogy Jugoszláviában csatlakozzon férjéhez, aki már korábban elhagyta az országot. A 30 éves tanárnő a partot érés után még órákon keresztül gyalogolt erdőn és mezőn át, mielőtt megszülte gyermekét. (TELEFOTÓ — MTI) MIT VÁRNAK AZ MSZMP KONGRESSZUSÁTÓL? Egyértelmű konzervgyári vélemények A Kecskeméti Konzervgyár három kommunistájával arról beszélgettünk: ki mit vár az MSZMP kongresszusától. Az itt dolgozó munkásokra véletlenül sem lehet ráragasztani a „hallgatag tömeg” címkét, ugyanis szenvedélyes vita bontakozott ki még azokról a témákról is, amelyeket csupán futólag érintettünk. A kongresszustól — ez érzékelhető volt — mindenki, még a pártonkívüli- ek is sokat várnak. Baranyi Imrcnc munkás a kisegítő üzemből, a VI. párt- alapszervezet tagja a következőket mondta. Sokat várok a kongresszustól. Helyre kellene tenni a dolgokat, s olyan politikát kidolgozni, folytatni, amit lehet követni. Pontosabban: szűnjön meg végre a párton belüli hatalmi harc, amit nemcsak szégyellnek a kommunisták, de jól tudják: ez óráról órára gyengíti sorainkat. Annyit beszélnek, de csak beszélnek az alulról való építkezésről, s aki a leghangosabban fújja, pontosan az, aki mindezzel a legkevesebbet törődik. Igenis szeretnénk hallatni mi, egyszerű emberek, kommunisták a hangunkat, s aki érdekünkben szól, ne kozmetikázzon, adja vissza a közösség véleményét. Helyre kell állítani a párt becsületét, de szeretném hangsúlyozni, nem az üzemekben dolgozó párttagok juttatták ide a pártot, hanem a legfelső vezetők. A gazdasági helyzet kritikus, de ezt sem mi, egyszerű emberek okoztuk. Nagyon sok manapság a szöveg, a gyűlés, mindenki jogokat követel. A munkaidő kihasználásával senki sem törődik, s főleg a munkáról senki sem beszél. Láthatja: van véleményünk, elképzelésünk, érdekel bennünket mi lesz a párttal, az országgal, de ténylegesen ki kérdez meg bennünket? Fazekas Károly osztályvezető-helyettes, az V. pártalap- szervezet tagja sem csomagolta be mondanivalóját. — A párt döntse el: milyen utat választ, de szeretném, ha olyan párt maradna, amelyikbe beléptem: a munkások, a kisemberek pártja. A jelenlegi helyzet a pártfegyelem lazulását eredményezi, pedig most lenne igazán nagy szükség erre, mert a megújulás, a demokrácia, rendet és fegyelmet is feltételezi. Olyan Központi Bizottságot, Politikai Bizottságot, elnökséget válasszon a kongresszus, amely ne csak sodródjon az eseményekkel, hanem találja meg a kiutat ebből az áldatlan politikai helyzetből. A pártnak képesnek kell lennie arra, hogy megtalálja a helyes arányokat a reformokban. Ma — egyesek szerint — akinek a legnagyobb a hangja, csak az a reformer. A kongresszusnak minden párltisztségre egyszemélyi felelőst kell állítania, tisztáznia kell a közelmúltat, hogy ne kelljen a kommunistáknak lehajtott fejjel járniok. Én az elmúlt negyven év bűneit nem tudom vállalni, de az elért eredményeket, a hibákkal együtt igen. Kommunista pártba léptem be, ma is annak érzem magam, s egy ilyen pártban szeretnék tovább dolgozni. Kis Antal tmk-lakatos, az I. pártalapszervezet tagja is nagy várakozással tekint a kongresszus elé. Elsődlegesen a pártnak kell önmagát a mai politikai élet színpadán helyre tennie. Most olyan érzése van minden kommunistának, hogy gyengül, erőtlenedik az MSZMP, s képtelen azt adni, ami stabilitást, bizalmat jelent. Ezt kell helyreállítani, de sürgősen. Nem látom a kiutat sem a politikában, sem a gazdaságban, de lassan a tulajdonviszonyokban sem. Én azon vagyok, hogy a munkásoké legyen az üzem, érdemes legyen dolgozni. A kongresszuson minél több olyan ember kaphasson szót, fejthesse ki véleményét, vehessen részt a határozatok meghozatalában, akik ismerik a kétkezi munkások gondjait, s akik igenük a szocializmus felépítését, akiknek drága a párt. A párttagság zöme — velem együtt — sokat vár a kongresszustól, de nem szeretnék csalódni. Sok ember elvesztette hitét a pártban, mi még hiszünk, s jó lenne, ha a párt legfelsőbb fóruma ezt a hitet megerősítené bennünk . .. Gcmes Gábor Kiemelkedő búzatermés, rekordmennyiségű cukorrépa várható (folytatás az 1. oldalról) létből csupán' 2500 hektár termésével lehetett számolni, a többi ki sem kelt, vagy kipusztult. Paradicsomból várhatóan eleget kap a feldolgozóipar és a kereskedelem, míg a nagy értékű fűszerpaprika-ültetvényeket a kánikula eléggé tönkretette, így a tervezettnél kevesebbre számítanak. Dull Ferenc kereskedelmi főosztály- vezető a húsellátás átmeneti zavaraival kapcsolatban kijelentette: az országban húshiány nem volt, és jelenleg sincs. Azt azonban elismerte, hogy a fővárosban, továbbá a nagyobb idegenforgalmú térségekben és jó néhány határszéli településen akadtak gondok. A húsipari vállalatok egyik napról a másikra 30-40 százalékkal több húst nem tudtak adni. A szakminisztérium többféle intézkedést kezdeményezett. A belföldi ellátás elsőbbségének biztosítására átmenetileg az élő és a hasított félsertés exportjának visszafogására kérte a vállalatokat. Intézkedtek a hazai húskészletek egy részének felhasználásáról, vagyis az állami készletek felszabadításáról. A külföldi vásárlókat arra ösztönözték, hogy ha lehetséges, átmenetileg sertéshús helyett marhahúst vásároljanak. A főosztályvezető azt is kijelentette: a húsellátás átmeneti zavarához az állatállomány csökkenésének egyelőre semmi köze. Elmondotta: az év második felében is legalább ugyanannyi húst adnak át a belkereskedelemnek, mint a múlt év hasonló időszakában, vagyis több mint 180 ezer tonnát. A jövő évi kilátások azonban korántsem ilyen jók. Jelenleg ugyanis az egy évvel korábbinál 16 ezerrel kevesebbet, összesen 670 ezer anyakocát tartanak a termelők, az állatlétszám csökkenése az év végéig elérheti az 55- 60 ezret is. A szaporulat visszaesése jövőre akár egymillióval is csökkentheti a felhizlalt állatok számát. A legnagyobb gond a termelői érdekeltség erőteljes csökkenése, mivel a takarmányárak fél év alatt 20 százalékkal emelkedtek, emellett más költségek szintén nőttek, ugyanakkor a felvásárlási ár növekedése ehhez képest szerény mértékű volt. A húsipar vállalatai sincsenek könnyű helyzetben: veszteségük a sertéshús minden kilogrammján 12 forint volt az első félévben; ezt az exportfelárral eddig valahogyan kigaz- dálkodták, ám a jövőben erre képtelenek lesznek. A sajtótájékoztatón jelen lévő Papó- esi László miniszterhelyettes, kérdésre válaszolva, elmondotta: a MÉM hamarosan javaslatot tesz a kormánynak a sertés termelői árának emelésére, különben olyan időszakban esik vissza a hizlalási kedv, amikor a külpiacon is nagy az érdeklődés az áru iránt. (MTI) Nemzetközi tudományos konferencia Kecskeméten Keddtől a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben számolnak be legújabb ismereteikről a II. nemzetközi afitológiai szimpózium résztvevői. Huszonkét ország ötvenhat, levéltetvekkel foglalkozó, kutatója — többek között az ausztráliai, indiai japán, kanadai tudományos élet jeles képviselői — adnak számot kutatási eredményeikről. Az előadások anyagát az Acta Phytopathologica Hungarica fogja angol nyelven a következő számában közölni. A nemzetközi konferenciának négy magyar résztvevője van, közülük dr. Basky. Zsuzsa, a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat szolnoki intézetének kandidátusa (házigazdaként) és dr. Szalay- Marzsó László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora tart előadást. A résztvevők szakmai kirándulást tesznek majd Bugacra, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park területén gyűjtőmunkát is végeznek, majd a főváros és Szentendre megtekintése után, pénteken ér véget a hivatalos program. K. M. EGY RS-ADAGOLÓ — ÉS AMI MÖGÖTTE VAN HASZNOS RONCSOK Vajon hány fölösleges kilométert utazhatott Granek Péter, kiskőrösi szakszövetkezeti tag, míg föladta a kutatást; levélíráshoz fogott? „Hátha a szerkesztők, útjaik során, találkoznak az RS—09 —M-nél hiányzó üzemanyag-adagolóval. Nagyon kellene: rossz a traktor, áll a gazdaság!” Nem foglalkozunk hiánycikk-közvetítéssel. E kivételes esetben azonban utánajártunk az ügynek, megpróbáltunk, — és sikerült is — segíteni. Az Agroker Vállalat alkatrészosztályán mosolyogtak. Az RS család már „old-timernek” számít a szakmában. Sorolták viszont az RS-specialisták címeit. Igaz, sokszor úgy tűnt: hiába a lista. Adagoló sehol sincs. Szinte meglepett, amikor Nagy Ferenc Izsáki alkatrész-kereskedő kérdezett: — Milyen kellene? Új 5120-ért, vagy felújított 2200 forintért? Az ügylet kapcsán kerekedett beszélgetés részletei talán az olvasókat is érdekelhetik... Ócskavasból munkára fogható masina — Szerintem szégyen a magyar iparra, hogy roncs erőgépek alkatrészellátásából még meg lehet élni Magyarországon. Egyáltalában, megy az üzlet? — kérdeztem Nagy Ferenctől. Úton vagyok mindig, hogy menjen! — válaszolta Nagy Ferenc. A hiánycikklisták is bővülnek, mert vénülnek az ősmasinák ... Ebből élek, mégis azt mondom: a politikai-gazdasági vezetés nagy tévedése volt — vagy értelmezhetjük KGST-átoknak is? —, hogy Magyarországon ma nem gyártanak a kis- és a középgazdaságoknak megfelelő, szolid áron megszerezhető erőgépeket. Hogy várhatnánk színvonalas termelést a selejtezés után felújított, javítgatott gépekkel? — Ilyen negyven év után, mint amilyet a parasztság átélt a szocializmusban, az a meglepő, hogy egyáltalában van még az embereknek kedvük roncsokkal bajlódni. A miénkhez hasonló alkatrészbolt csak Bács-Kiskunban működik néhány. Ezek is itt, a megye közepén, Kiskőrös és Soltvadkert környékén. Ahol a kedvezőbb szövetkezeti forma — a szakszövetkezeti rendszer — még nem fojtotta cl a parasztok vállalkozó kedvét. Amikor a szőlős- vagy gyümölcsösgazda egy kicsit is azt érezte, hogy a sajátját — meg a gyerekeiét — ülteti, védi, óvja: mindent másként csinált. Ócskavasként, kilóra megvett gépekből fabrikált munkára fogható masinákat. Ha a családi gazdaságokban üzemelő „öszvér” alkalmatosságokat egyszer felvonultatnánk, jól szórakoznának a korszerű technikák ismerői. Pedig a helyzet igen komoly, mondhatnám: tragikomikus. Legnépszerűbb az MTZ-család —i Mekkora szőlőterület számít errefelé nagygazdaságnak? ' Izsákon és tőlünk délre, Kiskőrös környéken 10-15 holdat gondozó családok is vannak. Számuk a szabályozás korszerűsödésével gyarapszik. A gazdagok folyamatosan gazdagodhatnak! — Milyen gépekhez szállít Ön alkatrészeket ? A nagyüzemek gépállomásairól folyamatosan kerülnek magánkézre a leírt, selejtezett masinák. Nagyon ragaszkodnak az emberek a „mindentudó” RS-ckhez. A kiöregedett Dutra U—28-asokat is dicsérik. Szerintem a Dutrával fel lehetett volna virágoztatni a magyar kisparaszti mezőgazdaságot. Sajnos, leállt a gyártással Csepel. — Jött viszont a kis Rába . . . — Éppen ez a kistraktor példázza legjobban: a magyar ipar nem mérte föl, hogy tulajdonképpen milyen gépre is lenne szüksége a magyar parasztnak. Egy komplett gyári kisgép 160 ezer forintba kerül. Viszont egy komolyabb gazdaságban már gyöngének bizonyul ... — Akkor ma mi jelenti errefelé a csúcstechnológiát ?- Egy idő óta már bárki, bármilyen traktort mbgvásárolhat. Van is a környéken jó néhány új, panorámás Zetor. Egy-két helyen új tartozékok (permetezők, pótkocsik) is vannak. De most egy közepes, családi gazdaság fölszereléséhez legalább másfél millió forint szükséges. Az elmúlt évek szőlő- és borárai bizony visszafogják az „alapítók” lelkesedését. Működő gépek nélkül elpusztul a termés- Az ősi masinákhoz Ön honnét szerzi az alkatrész-utánpótlást? — Ezt nehezen tudnám pontosan megválaszolni. Bontók, gépállomások eldugott polcain, üzemi raktárakban, MÉH-telepeken találni még néha muníciót. De a 1 egész országot be kell járni, hogy legyen szerencsénk. Magyarországon jó néhány szövetkezet és állami gazdaság van, ahol nem dobták ki a leselejtezett erőgépek alkatrészeit. Ezeket gyűjtöm össze, ha sikerül... És természetesen vannak kisiparosok, akik vállalkoznak szerelvények felújítására és alkatrész gyártására. A vásárlók pedig járnak házról házra. — Igen, mert működő gépek nélkül odaveszik a termésük. Mostanában sok vásárlónk volt Jugoszláviából is. Ott is hasonló a helyzet! Boltunkban legalább 1000-féle alkatrészt tárolunk ... Fel kell készülnünk a jövőre! Ha megindul a ráfizetéses tsz-ek felszámolása, s földhöz jut ismét a falusi lakosság, biztos, hogy megnövekszik a forgalmunk ... Farkas P. József Útban vannak az út menti fák? Olvasom a kiskunhalasi H. József szerkesztőségünknek küldött levelét, melyben igen érzékletes részletességgel próbál meggyőzni bennünket, hogy mennyire nincs igaza az újságírónak, sőt, egyenesen az emberi élet ellensége, amikor az út menti fák kivágása ellen ágál. H. József szerint ugyanis „aki a társadalom, a nép érdekeit nézi és józanul mérlegeli a dolgokat, annak be kell látnia, hogy évente ezernél több ember halála árán nem éri meg megtartani az út menti fákat”. S ez még mindig csak az anyagi oldal — állítja levélírónk —, hol van a humánus szempont? Mert H. József látott „az út szélén olyan kocsit, amelyben 12 év körüli kislány meghalt és egy 10 év körüli gyerek pedig éppen akkor agonizált”. Feltételezi tehát, ha másnak is lenne hasonló élménye, azonnal azt mondaná: .„Stihlt az út menti fáknak”. A levélíró azt is a szemünkre hányja, hogy véleményünk kísértetiesen megegyezik az illetékes minisztérium véleményével, azaz szerintünk is: az út menti fák nem okozói a baleseteknek, csak a súlyosságát fokozzák. Ezt az álláspontot cinikusnak tartja, valamint sérelmezi, hogy „amikor már-már sikerült némi előrehaladást elérni az út menti fák kitermelése terén is (.. .), akkor egyesek megállítani igyekszenek azt. Pedig nincs igazuk, mert — ahogy H. József véli „nem az út menti fák és a kipufogógáz állnak egymással szemben, hanem egy csomó ember élete és az út menti fák.” Elolvasva a levelet, az első megdöbbenés után, a következőket gondoltam. Nyilvánvaló, hogy aki ily nagyfokú részvétet tanúsít embertársai iránt, az tettre kész ember. Érthető tehát H. József igyekezete, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megmenti a nyaktörés kockázatának kitett emberiséget. Meg kell hagyni persze, a mentésnek elég furcsa, sajátos módját választotta. No, de ízlések és pofonok különbözők, fogadjuk el tehát, hogy H. József szívének a levélben felvázolt módszer a kedves. S hogy ezt továbbfejleszthesse és ezzel még több jót cselekedhessen az emberiség javára, néhány ötlettel kisegíteném. Javaslom például, hogy ha végzett az út menti fák kivágásával, következő lépésként rendelje el az őzek kiirtását. Persze, ha teljes munkát akar, akkor rendeletét terjessze ki minden, úton futkározó és a közlekedést akadályozó állat, mint például kutya, nyúl, fácán stb. kipusztítására. A sorba beveheti — persze, attól függ, mennyire alapos — az autó ablakán betévedő méheket, vagy a repülőket zavaró madárrajokat. Mindezt a belátására bízom. Jut eszembe! Nemrégiben a kecskeméti malom épületének ütközött egy autó. Tudom, nem tartozik a profiljába, de azért alkalomadtán gondoskodhatna ennek az eltüntetéséről is. Ha már minden veszélyt elhárított a közlekedésben, véleményem szerint, alakíthatna egy egyesületet, mely célul tűzné ki a természeti katasztrófák — természetesen az ön által már jól kidolgozott metódus szerinti — elhárítását. Kezdhetnék például a folyók kiapasztásával, az árvizek ellen ugyanis ez a legbiztosabb módszer. Ezek után már szinte gyermek- játék lesz a gyilkos rovaroktól hemzsegő őserdők kipusztítása. A vulkánok, gleccserek, lavinák megelőzésére ajánlanám a hegyek eltakarítását. Egyrészt így lesz mivel feltölteni a kiszáradt folyómedreket, másrészt pedig leveléből tudom, hogy az árkok betemetése terén igen jól haladtak, azt ugyanis nem akadályozták az újságírók — tervüket teljes mértékben teljesíthetik. Szintén leveléből tudom, hogy ön szakértője az aszály elleni harcnak. No, hát ebben az esetben a legegyszerűbb és leghatásosabb módszert akkor választaná, ha elintézné — persze, nem az illetékes minisztériumnál, hisz az cinikus —, hogy hűtsék le a Napot. A Nap kiiktatásával talán az egész tevékenységét ezzel kellett volna kezdenie — minden balesetet okozó veszély egy csapásra eltűnne. Szinte látom magam előtt a hatalmas, végtelenségig nyújtózkodó sivatagokat, ahol többé semmilyen akadály nincs. Ezek után ön is fellélegezhet és élvezheti a jól végzett munka örömét. De csak azt, ugyanis — objektív okok miatt — én nem tudok gratulálni. Félő, hogy az sem lesz, aki mindezért önnek kitüntetést ad. Vagy ha mégis, akkor csak egy önhöz hasonló életmentő egy másik naprendszerből. Azt tanácsolom, fogjon majd vele kezet. Benke Márta
