Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
1989. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Egyelőre elegendő a magyar bauxitvagyon A Hévízi-tó, illetve a karszt- vízvagyon védelmére — mint ismeretes — 1990 júniusáig véglegesen bezárják a nyírádi bauxitbányát. Itt több millió tonna bauxit kitermeléséről mond le a magyar alumíniumipar. Máshol is felfüggesztették a karsztvízszint alatti bauxitvagyon bányászatát, így Nagy egy házán, ahol jó minőségű alumíniumérc található, a szén és a karsztvíz alatt. Az így kieső, összességében tízmillió tonnát is meghaladó bauxitot új lelőhelyek felkutatásával kellene pótolni. Lesz-e elegendő bauxitja a Magyar Alumíniumipari Trösztnek?— érdeklődött Jámbor Árontól, a Magyar Állami Földtani Intézet főosztályvezetőjétől az MTI munkatársa. — Új bányák nyitásával, s bizonyos mennyiségű importtal mintegy 10 évig még a jelenleg művelt területekről is biztosan ellátható az alumíniumipar. A nagyobb gondok inkább ezután jelentkezhetnek. A következő években a karsztvízszint felett, vagy a víztartalékok számottevő veszélyeztetése nélkül lényegében négy területről termelhető ki a bauxit. Egyrészt Nyírádon is vannak még a karsztvíz veszélyeztetése nélkül hasznosítható kisebb bauxitlencsék. Az iszka- szentgyörgyi bánya ugyancsak termelhet, itt a korábban feltételezettnél jóval kevesebb karsztvíz jelentkezik. A halim- bai és a fenyőfői üzemek lényegében a karsztvízszint felett működnek, így a terület továbbra is művelhető. Ha viszont ezek a bányák is kimerülnek ... Jelenleg hol kutatnak és milyen eredménnyel? — Legígéretesebb a Fenyőfő —Iharkút, valamint a Tapolca —Nagyvázsony közötti terület. Amikor az iharkúti, könnyen elérhető bauxitvagyont kitermelték, ismét erőteljes kutatások kezdődtek más területeken is. így például Dél-Gerecsében, a Vértesben és a Bakonyoszlop környékén. E térségekben viszont csak a bauxit-előfordulá- sok pereme van a karsztvízszint felett, vagy pedig kis mennyiségű, illetve rossz minőségű az itt található bauxit. Mivel manapság a bányászati nagy vízkiemelések már a statikus karsztvízkészleteket veszélyeztetik, a karsztvíz védelme valóban elsődleges feladat. Kutatási eredményeink alapján viszont állíthatom: nehéz lesz a karsztvízszint feletti bauxittal fenntartani hosszú távon a korábbi időszak évenkénti 3 millió tonnás bauxittermelését — hangsúlyozta Jámbor Áron. Akik Szalay Ferenc művészetét kézikönyvekből, albumokból ismerik, azok indokoltan feltételezhetik, hogy az alföldi táj és a benne élő ember, a paraszti világ e mélységes belső ismerője ebből a környezetből indulva jutott el az alkotói életúthoz. Szalay Ferenc azonban 1931. február 13-án, az Alföldtől bizony elég távol, Mosonmagyaróváron, jogász-értelmiségi család gyermekeként indult életútjára. Mostani, a budapesti Műcsarnokban megnyílt kiállítása az 1963-as és 74-es bemutatkozás után a harmadik. A kiállítási katalógus adataiból az is kiderül, hogy Szalay Ferenc nem tartozik sem a mellőzött, sem a dédelgetet- ten elismert, kitüntetett művészek sorába: 1965-ben kapott Munkácsy-díja után több mint két évtizedet, majd negyedszázadot váratott magára (1988) az érdemes művészi elismerés. Ábban már számos művésztársa sorsát osztja, hogy alkotó munkája mellett több mint két évtizede a szegedi Tömörkény István Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyetteseként művészetpedagógiai, igazgatási teendőket is végez. A kiragadott sajátosságok és adatok után indokolt életútjának egyéb összetevőivel, eseményeivel is megismerkednünk. A szülővárosában befejezett gimnáziumi tanulmányok után felvették a Képzőművészeti Főiskolára, és ott Szőnyi István növendékeként szerzett oklevelet 1957-ben. Mestere hatásából eredeztethető Szalay Ferenc humánus elkötelezettsége, alkotói hivatástudata és a művészet társadalmi feladatába vetett hite. A főiskola elvégzése után Hódmezővásárhelyre telepedett le, és azóta ott él, alkot, mint a vásárhelyi műhely kiemelkedő, meghatározó egyénisége. Szinte természetes, hogy művészetének gyökerei az alföldi realistákig (Tornyai, Koszta, Nagy István) nyúlnak. Ez a kapcsolat azonban nem formai, hanem művészeti magatartásbeli és etikai. Érvényes elsősorban arra, hogy Szalay Ferenc is kötődik a tájhoz, a szűkebb hazához, a benne élő emberhez. Ez a kötődés nemcsak tematikai, hanem „testközeli” is. A tévénézők közül bizonyára vannak jó néhányan, akiknek emlékezetében felmerül Szalay Ferenc tanyája, szélmalma, melyet a Koncert a malomban című tévériportban láthattak. Ugyancsak az alföldi festészet hagyományából él tovább Szalay munkásságában a humanizmus, mely nála azt jelenti, hogy a tájban élő, azt formáló, alakító ember nemcsak megjelenítettje, hanem egyben címzettje is műveinek. A megjelenítési módja azonban már nem kötődik az alföldi realisták fő vonulatának drámaiságá- hoz, expresszivitásához. E tekintetben igen mélyre ásott az európai művészet történetébe1, egészen az olasz trecento hittel teli, őszinte világáig, a temperafestés visszafogott, világos színeinek érzelemteljességéig. Szalay Ferenc egyedülálló érdeme, hogy vállalkozott a táj nagy történelmi-társadalmi változásának, a mező- gazdaság szocialista átszervezésének megörökítésére. Tette ezt teljes őszinteséggel, olyan időben, amikor még nem lehetett beszélni arról, hogy ez az átszervezés nem május 1-jei felvonulás, hanem százezrek drámai történése volt. Megjelenítette a pergamenarcú, aggódó, új útra lépett parasztokat, és a hozzájuk küldött szervezők monolitikus, rezzenetlen arcát is. Az új közösségben helyüket kereső parasztok és a tsz- nyugdíjasok közössége, múltidéző emlékei mind-mind megjelentek művein. A lélek belső történése, drámája olykor csak egyetlen mozdulatban, a megszokott szerszámtól való elválás fájdalmában nyert megrázó kifejezést. A paraszti világ, a fogyó tanyák magányosodó öregjeinek sorsát sűríti egyetlen, a lavórból mosakodó öreg képi világába. Az aratás munkát, élelmet és életet jelentő eseménye mitikus jelentést kap nem egy művében. Portréiban sohasem fizetett vagy alkalmi modellekkel találkozunk, hanem mindig olyanokkal, akikkel családi kötelék vagy életre szóló érzelmi kötődés, barátság fűzi össze. Ezentúl természetesen foglalkoztatta népünk történelmének nagy és hősi vállalkozása: a szabadságharc is. Szépítés nélkül jelenik meg a fellángolás, a külsőségesség, a személyes preztízsfél- tés éppenúgy, mint a tragédia Október 6. című képén. Ez utóbbit a színekben gazdag nyár végi mezőre esett huszárcsákó és a mellé vetülő súlyos sötét árnyék emeli történelmi jelképpé. Szalay Ferenc munkássága mai, sokszólamú képzőművészetünknek sajátos egyéni gazdagítója. Ez a sajátosság, a szűkebb hazához való kötődés, a mélységes humanizmus, a megjelenítés tisztasága, egyszerűsége, érzelemteljessége által valósul meg. Századunk művészetének nagy eredményét az integráció, az egyetemesség jelentette. Ez azonban más oldalról a sajátos eltűnését, és ezzel a művészet szegényedését is magával hozta. Ennek felismeréseként a legújabb törekvések — a regionalizmus jegyében — vállalják a szűkebb haza sajátosságainak kifejezését is. Ezt az utat vállalta következetesen és járja sikerrel Szalay Ferenc. Dömötör János Kihalt erdők nyomában • Képünkön: köszén-(karbon-) korszakból származó haraszt lenyomata. Akkoriban — körülbelül 250 millió évvel ezelőtt — nagy kiterjedésű erdők voltak, óriási páfrányokkal, fatermetű korpafűfélékkel. (MTI-Press) Mi maradhat fenn hosszú-hosszú évmilliók múltával egy törékeny növényből? A leletek alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy a növény bármely szerve. Legnagyobb mennyiségben a pollenek (virágporszemek) maradtak fenn, mivel külső burkuk igen ellenálló anyagból épül fel, s kicsiny méretüknél fogva nem roncsolódnak. Még a nagy és szilárdnak hitt fatörzsek is könnyebben áldozatul esnek, nem beszélve a törékeny virágokról. Kedvező feltételek mellett azonban ez utóbbiak is fosszilizálódhatnak. A fennmaradt, apró növényi töredékek tanúskodnak az egykori erdőkről, összetételükről, és klimaigényük ismeretén keresztül eljuthatunk az őséghajlat megfejtéséhez is. Sokakban felmerülhet, hogyan kerülnek napvilágra a kőzetekbe zárt fosszíliák. Részben természetes, részben mesterséges feltárásokból ismerjük őket. Ez utóbbiak lehetnek felszíniek vagy fúrásból származók, például egy téglagyár agyagfejtőjéből, homokbányájából vagy fúrómagból. Természetes feltárás egy patak által kimosott és leszakadt part. A terület földtanának ismeretében megmondhatjuk, hogy elvileg lehetséges-e ősnövénymaradványok jelenléte a vizsgált területen, azonban hogy valóban van-e, és megtaláljuk-e, ahhoz sok szerencse is kell. Magyarországon is vannak olyan, évtizedek óta ismert, kőzettanilag és ősállattanilag vizsgált szelvények, melyek ősmaradványait csak az utóbbi években találták meg, még alaposabb és rendszeresebb vizsgálattal. A növénymaradványok, így az ősnövénylelőhelyek, lényegesen ritkábbak, mint az ősállatmaradványok lelőhelyei. A szilárd vázzal rendelkező állatok fosszilizációja ugyanis lényegesen kedvezőbb, mint az ősnövényeké. így az a megállapítás, mely szerint az őslénytani anyag hiányos, a növényekre fokozottan igaz. Ez nehezíti az egykori flóra és vegetáció rekonstrukciójának megalkotását, az ősföldrajzi kép megrajzolását, és az őséghajlat megítélését. Magyarország földtani felépítéséből, az itt található kőzetek képződési körülményeiből következően jelentős felszíni ősnövénylelőhelyeink zömében a harmadidőszakból, a tercierből ismertek. Legidősebb, növénymaradványban gazdag lelőhelyünk a mecseki jura időszaki, pontosan liász lelőhely. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ennél idősebb leleteink. Szórványleletek a permből, triászból is ismertek. Mire kell a tőzsde? Egyszer már volt magyar tőzsde, amelyet 1864-ben alapítottak s nyolc évtizeden át működött, túlélt két világháborút, végül 1948-ban megszüntették. Mostanában sűrűsödnek annak jelei, hogy ismét lesz magyar tőzsde. A gazdasági reformbizottság programtervezete abból kiindulva, hogy a piac- gazdaságnak az ár- és munkaerőpiac mellett a tőkepiac is nélkülözhetetlen tartozéka, szükségesnek minősítette a tőzsde működési feltételeinek már az idei évben való megteremtését s 1990-től kezdve a tőzsde tevékenységének fokozatos fejlesztését. A tőzsde létrejöttére utaló további jelzés: a szakemberek már javában dolgoznak azon a törvénytervezeten, amely az értékpapír-piaci tevékenységet, a tőzsde szervezetét, működésének feltételeit határozza meg. A tőke mint áru Az értéktőzsdéhez vezető út 1989-ben azzal nyitódott meg, hogy újból lehetővé vált közü- letek és magánszemélyek által vásárolható, 3-5 évre szóló hitelt megtestesítő kötvények kibocsátása. Az esztendők múltával új értékpapirfajták — letéti jegy, kincstárjegy — bővítették a választékot, az utóbbiak 1-3 éves lejáratú, valamint a néhány hónapos befektetések lehetőségét nyitották meg. A tőkepiac létrejöttének további jelentős lépése a tőke- és értékpapírpiac másik fontos „áruját”, a tőkejuttatást és a tulajdont megtestesítő részvényt élesztette újjá, a társasági törvény pedig a tőkeáramlás, a tőkemozgás, a tőkeátcsoportosítás vállalkozásformáit teremtette meg. Ez utóbbi révén az idei évtől a magánszemélyek számára is lehetővé vált részvények vásárlása. Az elmúlt hét esztendőben csaknem 30 milliárd forint értékű, több száz kötvényt, 1988 tavaszától az év végéig 14 milliárd forint névértékű 3—4—9 hónapos futamidejű kincstárjegyet és 6,4 milliárd forint értékű letéti jegyet bocsátottak ki. A bankreform keretében majd kéttucatnyi régi és új üzleti bank lett részvénytársaság több tízmilliárdos alaptőkével. Az elmúlt évben s még inkább az ideiben az rt. lett a vállalatgyarapítás és az átalakulás leggyakoribb formája. A régi és új rt.-k összesített alaptőkéje jóval túlhaladja az 50 milliárdot. Igaz, hogy a részvénytársaságok többsége zárt alapítású, a részvényeket az alapítók egyelőre nem értékesítik. Mindent egybevetve, a különféle értékpapírok együttes névérléke a 100 milliárdhoz közelít. Van értékpapír-forgalom, vannak már értékpapír-kereskedelemben közreműködő, megbízásokat teljesítő tőzsde- ügynökségek (brókercégek), s bár értékpapírtőzsde még nincs, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban rendszeresek a tőzsdenapi találkozók, amelyeken a bankok, pénzintézetek, brókercégek megbízottai, úgynevezett alkuszai, elsősorban, kötvényeket adnak- vesznek. A tőzsdéhez vezető fejlemények összefoglalásával a tőzsde — majd’ mindannyiunk számára elvont — fogalmát, tőkepiaci szerepét kívántuk érzékeltetni. A tőzsde ugyanis az értékpapír-, a tőkepiac csúcsszerve, az a hely, ahol a forgalomban lévő értékpapírok közül csak kevéssel, a legnagyobb értékvolume- nűekkel, a legnagyobb forgalmat ígérőkkel koncentráltan kereskednek. Az értékpapír- tőzsdének két alapfunkciója van: befektetési lehetőségeket biztosít a szabad tőkének, a pénzmegtakarítások számára; a vállalkozók a már működő részvénytársaságok számára pedig a külföldi — beleértve a működő tőke bevonásának — tőkeszerzés lehetőségét nyújtja. Gazdasági nyilvánosság Szakmai körökben igen sokan a tőzsdétől várják az eszközök jobb — a hatékonyság által orientált — elosztását, s ennek eredményeként a gazdaság, a termelés szerkezetének ugyancsak a hatékonyság jegyében való korszerűsödését. Mind a tőzsde, mind a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelem a gazdaság társadalmi nyilvánosságát szolgálja. Á várhatóan még az idén az Országgyűlés elé kerülő értékpapírtörvény tervezete előírja az értékpapír-kibocsátás nyilvánosságfeltételeit, az úgynevezett kibocsátási tájékoztató adattartalmát, s a vállalat éves gazdasági eredményeinek, mérlegének sajtóban való rendszeres közzétételét. A tőzsdére való bekerülésnek, a részvények befogadásának és jegyzésének, forgalmazásának különösképp szigorúak a feltételei. Ezt példázza, hogy a Tungsram Rt. külföldi tulajdonba került részvényeit a befektető pénzintézetek egyelőre pihentetik, s ha az elkövetkező három évben a korábban több kontingensen ismert Tungsram gazdasági eredményei bizalmat éb- resztőek lesznek, akkor, vagyis a következő évtized első esztendeiben, jegyeztetik be a nyugati tőzsdéken. Az értékpapírtőzsde elsősorban azokról és azoknak a vállalatoknak, cégeknek nyújt információt, amelyeknek részvényeit a tőzsdén forgalmazzák. A saját részvények, értékpapírok árfolyama, annak alakulása a vállalat piaci megméretését, értékelését fejezi ki, s ez a piaci érték egyaránt több és kevesebb lehet a vagyonmérlegben szereplőnél. A tőzsdei árfolyamok alapján a vállalatok üzleti és fejlesztési döntéseket hozhatnak. Nem véletlenül honosodott meg a tőzsdei barométer kifejezés, amely a tőzsde jellemző árfolyammozgása, üzletmeneteiének intenzitása az általános gazdasági helyzetre enged következtetni. Nem kell hozzá palota Valószínűsíthető, hogy 1990- ben lesz már magyar tőzsde, megfelelő elhelyezkedéssel, technikával, frissen képzett, fiatal szakemberekkel, alkuszokkal, egyszóval rendelkezik mindazzal, ami a tőzsdéhez kell. Azok számára, akik tudják, hogy a hajdani Budapesti Áru- és Értéktőzsde — a tv által használt Szabadság téri épülettömbben székelt. Az új tőzsdéhez nem kell sém palota, sem tornaterem nagyságú helyiség, a mai korszerű tőzsdék tulajdonképpen elektronizált irodák, amelyek az alkuszok és az úgynevezett piaccsinálók egyidejű jelenlétét sem igénylik, az üzletek számítógépeken köttetnek. Onnan folytatva, hogy jövőre már újra lesz budapesti értéktőzsde, de további esztendők kellenek majd ahhoz, hogy elegendő volumenű, összegű régi és új forgalomképes értékpapírok piacra kerüljenek, s a tőzsdének bőven legyen „árualapja” — mindenekelőtt részvénye —, amellyel a forgalmazás, a kereskedelem folyamatossá válhat. Garamvölgyi István Szalay Ferenc festészetéről • Öregember szekérrel • Október 6.
