Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

I 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 13. Azt is vegyük tudomásul, Évek óta semmi nem nőtt ebben az országban jobban, mint a fennál­ló állapotok, a folyó események fe­lett gyakorolt kritika. Ez jó, mert csak az á társadalom képes a fejlő­désre, amelyik nem hiteti el önma­gával, vagy amelyikkel nem sikerül elhitetni a vezetésnek, hogy minden jól megy és a lakosság meg lehet elégedve. Szükségszerű is, hiszen az elmúlt évtizedekben az volt a jel­lemző, hogy a hibákról nem volt szabad szólni, az eredményeket fel kellett nagyítani, sőt nem is létező eredményeket kellett kitalálni. En­nek éljük meg ma a reakcióját. Vég­zetes hiba az, ha a vezetés azt hiszi, hogy mindent a legjobban csinál, ennél csak az a nagyobb hiba, ha ezt sikerül a közvéleménnyel is elhi­tetnie. Érthető tehát, hogy nem az elégedetlenség ellen akarok szólni, az nemcsak indokolt, hanem szük­séges is. Van azonban másik véglet is, amikor az eredményeket nem ve­szik tudomásul. Én ennek a jeleit is látom egyre jobban elszaporodni. A történelemben egyedülállót valósítottunk meg Mikor a társaságomban panasz- kodókat, bírálókat megkérdem: most jobb, vagy akárcsak egy évvel ezelőtt? Gondolkodás nélkül rávág­ják, hogy most. Aztán jönnek a dek. A következő kérdésem: vártál ennyi pozitív változást egy évvel ezelőtt? A gyors válasz: nem. Tehát egyetértést tapasztalok abban; hogy az események a vártnál job­ban és gyorsabban alakultak. Ter­mészetesen éz csak általánosságban igaz, mert egy sor területen nincs javulás, sőt. Amennyire azonban hiba volna az eredményekkel való általános megelégedettség, annyira hiba, ha nem látjuk, hogy lehetünk elégedettek is. Én négy területet emelek ki, amelyeken indokolt és hasznos volna látnunk az eredmé­nyeket: A politikai életünk gyorsabban és zökkenőmentesebben demokra­tizálódott, mint azt bárki külföldön és itthon elképzelte volna. Nem áll­hatunk meg ott, ahová eljutottunk, de a folyamatok sínen vannak, és I ami jó! hitem szerint visszafordíthatatla- nok. Ebben a tekintetben nemcsak az elmúlt 40 évre igaz, hogy alig történt valami az elmúlt évhez ké­pest, de az én korosztályom az él­ményei alakján tudhatja, hogy 1945 és 1949 között is sokkal kevesebb történt érdemben. Ha az elkövetke­ző két-három évben így folytatjuk, a történelemben eddig egyedülállót sikerül megvalósítani. Ha ez a köz­vélemény előtt is nyilvánvalóvá vá­lik, több reményünk lehet arra, hogy a hatalom birtokosai is képe­sek lesznek e történelmi feladat megvalósításáért egyéni érdekeik fölé emelkedni. Nem akarok a nálam sokkal ne­hezebb anyagi körülmények között élők nevében is nyilatkozni, de megmondom, hogy én, az utóbbi évek nagyobb szabadságát többre értékelem, mint nyugdíjam reálérté­kének rohamos értékvesztését. Az azonban aligha vitatható, hogy a kényszerű nadrágszíjmeghúzásért az egyetlen, amit a közeljövőben kaphatunk, a nagyobb politikai szabadság és nemzetközi tekintély. S Komp helyett híd A magyar külpolitika évszázados távlatban mérve is kiemelkedő eredményekre, a nemzet érdekeit képviselő stratégiára lehet büszke. Az elmúlt kétszáz esztendő során a magyar külpolitikái még mindig Ady által oly találó megfogalma­zás, a komp-természet jellemezte. Ez alatt azt kell érteni, hogy külpo­litikánk vagy az egyik nagyhatalom oldalán kötött ki, vagy a másikén. Ha az egyik parthoz kötötte szoro­san magát, akkor a másikról hitte, hogy az lenne esetleg a jobb. Ehhez még egy másik tényt is hozzá kell tennünk: az állam külső tekintélyét nagyobbra értékelte, mint a nép ér­dekeit és a világpolitikai realitáso­kat. Meggyőződésem szerint a ma­gyar külpolitika az utóbbi években, feladva komp-természetét, a híd szerepét vállalta, és tudomásul vette nemcsak a pártok, de a partok rea­litását is. Mindennek ellenére szinte nem is emlékszem, hogy valaki is megdicsérte volna ezért az illetéke­seket. Hiba. Az igazságügyi szerveink s jog­szabály-előkészítésünk is kiváló munkát végzett. E téren is egy év óta több történt, mint előtte egy évszázad alatt összesen, különösen igaz ez a színvonalra és arra, amennyire sikerült elszakadnia a napi politikai csatározásoktól. Ez annál nagyobb dicséretet érdemel, mivel az elmúlt negyven évben e téren uralkodtak a legszomorúbb állapotok. Sokszor elmondtam a múltban, hogy milyen súlyos hiba, hogy a jogásztársadalom 1949 után szinte teljesen elvesztette korábbi politikai szerepét. A reformkortól kezdve a jogászok a társadalmi fej­lődés, a reformok követelésének él- yonalát képviselték. Ebből a sze­repből kizárták őket, és nem is sike­rült még a hátsó ajtókon sem visz- szajönniük. Ezért aztán annál na­gyobb a jelenlegi szerepükért járó elismerés. Az elmúlt év során talán ők tehették a legtöbbet a reform megvalósítása érdekében. Látványos eredmények a tömegkommunikációban A nap minden órájában látható leglátványosabb eredményt azon­ban a hírközlésben értük el. Az új­ságok, a folyóiratok, a könyvek, a rádió, a televízió mondanivalójá­nak értéke egy év alatt a többszörö­sére emelkedett. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a felemelt árak ellené­re nőtt az újságok iránti kereslet, és ennél is sokkal jobban a megvásá­rolt újságból elolvasott anyag mennyisége. Mindez az emelkedő költségek ellenére csupán azért, mert az újságírók munkája klasszi­sokkal jobb, mint korábban volt. Lehetett volna még más eredmé­nyekről is szólni, nemcsak a helyhi­ány miatt, de ezt azért sem tartot­tam indokoltnak, mert a hibák és hiányosságok száma ennél is sokkal nagyobb. Kopátsy Sándor Buzsáki lakodalmas • A Somogy megyei Bu- zsákori az IBUSZ hagyo­mányőrző folklórprog­ramként június végétől fel­eleveníti a buzsáki lako­dalmast. A műsort a helyi — mintegy ötvenfős — együttes adja elő, bemu­tatva a különböző népszo­kásokat, a lány kikérésé­től a lakodalmi vacsoráig. (MTI-fotó) „KONKRÉT JELZÉSEKET KÉRÜNK!” Lakásvásárlás után utólagos 99felszóla van helye! 99 A pénztártól való távozás után utólagos felszólam­lásnak helye nincs! így figyelmeztették a közönséget régebben a mozik és a vasutak pénztárainál. Bár mozgóképszínház és Magyar Királyi Államvasutak 1989-ben már nincsenek, a kecskeméti Mátyás király körúti új házak lakói nem szeretnék: nehogy ők is hasonló helyzetbe kerüljenek a kivitelezőnél, a Du- tépnél. Az építők elmentek, a lakók: a tulajdonosok ma­radtak. Ki egymillió 132, ki egymillió 700 ezer forintot fizetett lakásáért. A „pénztártól”—vagyis az OTP-től már távoztak, megállapodtak a részletekben, így él­hetnének nyugodtan, ha csak a fiatal házigazdák — 'Törökné a 68-as, Tarjányi Andrásáé az 58-as épület­ben és mások — nem tennének mérlegre nap mint nap bosszantó „apróságokat”. Mert abból van bőven! Rövid terep­szemlére indu­lunk: a 68-as házban, a 3. emelet 9. számú lakás erkély­üvege egy centi- méteres hézag­gal mozog, nin­csen felül begit- telve. A lazán felszerelt vil­lanykonnektor, közel a padló­hoz, ujjnyi rés­sel nemcsak a szemet bántja, hanem a szobá­ban játszó kis­gyermeket is veszélyezteti. Szerencsétlen megoldást vá­lasztottak az építők az eső és a hóié elvezeté­sére. Az eresz­csatornák alsó könyökrészét csa- padékviz-elvezető vályúkkal hosz- szabbították meg, amelyeknek a vége csupán a járdára torkollik. Most még csak foltos a járda ettől a barkácsmegoldástól, azonban té­len már csúszkálhatnak, lábukat törhetik a lakók a jégen. Az egyik felvételünkön láfható garázsablak építői számításon kívül hagyták, hogy a víz nem föl-, hanem lefelé folyik, mint itt az ablak alatti lej­tőn is. Aki az 58-as épület gyermekko- csi-feltoló szegélyét tervezte, an­nak sem lehetett még gyerekkocsi a kezében! A „hegynek fel” menet annyira meredek, hogy nem bírja szusszal egy vékony karú édes­anya. Ám, ha fel is erőlteti a kocsit, a kicsit kivéve belőle, nincs hóvá tennie, mivel a gyerekkocsi-tároló­ban jelenleg kerékpárok vannak. Attól is idegesek a lakók, hogy a padláson beázik a tető a kazán fö­lött. A kazán mellett — körben ■­HÜH • Lcpcsö a lép­csőn ... • Hol a gitt... • ... és egy vil­lanyszerelő, csa­varhúzóval? — 'ázásnyomok tanúskodnak er­ről. Ez, a 60-as számú ház oszlopos bejáratához oda nem illő „pótlép­cső”, s az autógumi-kerítés — va­lamiféle pótmegoldásként — to­vábbélő divatja rontja az új házról való benyomást. Üröm az öröm­ben. — Mire számíthatnak a lakók? Együtt kell élniük az új ház hibái­val? Nagy Tibort, a kivitelező Dutép üzemigazgatóját kérdezem, aki ezt válaszolja: — Hál’ istennek, ezek nem jelen­tős problémák! — véli az igazgató. — A gittelést az erkélyüvegen pó­toljuk, elnézést kérünk a lakótól ezért a hiányosságért. A kilazult konnektorral kapcsolatban: egy férfinek meg kell tanulnia, hogyan erősítse vissza. A csapadékvíz­lefolyót tervező tervezte. Az, hogy a víz megáll a járdán, elvi síkon probléttta. (?) A régi; városszéli há­zaknál is közvetlenül a járdára fo­lyik a víz a csatornából. A gyerek­kocsik feltolására való emelkedőt én is láttam. Szerintem nem annyi­ra meredek az. Arról, hogy a tető az olajkazán fölött beázik, nem tudtam. Megnézzük. Az átadás után egy évvel egyébként minden lakást felülvizsgálunk. Ha hibajel­zést kapunk a lakóktól, megyünk hamarább is. Konkrét jelzést ké­rünk! Fényképes beszámolónkat is ta­lán konkrét jelzésként fogadhatják a Dutépnél. Annak a vállalat—la­kók közti kapcsolatnak az alapján, hogy a pénztártól való távozás fizetés — után is van helye a felszó­lamlásnak! Kohl Antal A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV Színpad és vérpad Gáspár Margit sokoldalú szépírói, publicisztikai munkássága pályakezdé­se, 1946 óta mindig is elválaszthatatlan volt a színháztól. Összesen tizenkét drámája, vígjátéka került színre, közü­lük több külföldön is jelentős sikert aratott. Prózái munkái közül nagy visszhangot váltott ki Láthatatlan ki­rályság című önéletrajzi írása. Legje­lentősebb alkotása azonban a Színpad és vérpad, amely 1974-ben jelent meg először Isteni szikra címen, mivel az eredeti címet nem engedélyezték. A könyv hetek alatt elfogyott, ám új­bóli megjelentetésére egészen mostaná­ig a nagy francia forradalom 200. évfordulójáig nem kerülhetett sor. A Szabad Tér Kiadó adta ki néhány hete Színpad és vérpad címen a mun­kát. A terjedelmes, több mint 700 olda­las regény főszereplői azok a „mámo- sor tömegek, amelyek lelkesen álltak csatasorba egy emberségesebb világ ki­vívásáért és cinikus karrieristák, ame­lyek köpönyegforgatására bármely ha­talom biztosan számíthat... Halál­megvető bátorságé hazafiak és konst­ruált perek áldozatai, mert hát az leti­port ellenfél becsületét is sárba kell ta­posni”. A leírás ismerősen cseng, noha nem XX. századi, hapem a nagy fran­cia forradalom koráról, eseményeiről szól. A szerző úgy véli azonban, hogy a mai olvasó könnyen rokoníthatja sa­ját élményeihez ezeket, mert annak el­lenére, hógy a történelem során jelen­tősen változtak a társadalmi körülmé­nyek, az „emberi tényező” legfőbb vo­násaiban változatlan maradt. Ugyan­úgy válaszol az elnyomásra, a felszaba­dításra, a hatalommal való vissza­élésre, korrupcióra, fenyegetettségre. FILM Rémült rohanás Ilyenkor nyáron még a szokásosnál is nagyobb számban lepik el a mozi­vásznat Starsky és Hutch lezser roko­nai, utánzatai, csak győzze a néző meg­jegyezni a sok „külvárosi körzet” „szu­perzsaruját”. Tulajdonképpen a részle­tek nagyjából egyeznek, most is egye­dül a színhely más: New York és a még gyakoribb San Francisco után ezúttal Chicago utcái szolgálnak hátterül a jó és rossz fiúk összekoccanásainak. Stílusuk — magánemberként vagy munka közben — mindenesetre jelleg­zetes: összetéveszthetetlenül rámenő­sek, ami kiderül abból is, ahogyan a nehéz fiúkat vagy a besúgókat szóra bírják. Alkalmi hódításaik is tökélete­sen stílustiszták; a megkívánt hölgyek férjét — a pásztoróra idejére legalábbis — egyszerűen letartóztatják. Üldözők és üldözöttek sok lényeges kérdésben egyetértenek, nem kedvelik például a pszichologizáló óhazai módszereket, annál inkább a gyors és hathatós meg­oldásokat. A rutinos rendező, Peter Hyams föl­tehetően tisztában van azzal, hogy a cselekmény nem sokkal eredetibb, ese- ménydúsabb, mint egy átlagosan jó amerikai televíziós krimi. Ám tudta azt is, mennyi múlik a jó vágásod, a ritmu­son, s a főszereplők, Gregory Hines és Billy Cristal játékán, akik nagy humor­ral keltik életre a kopott sémát, a két egymásra utalt barátot. Fehér és színes bőrű párosításban sem lepődünk meg rajtuk, a fogás szintén nagy hagyomá­nyokra tekinthet vissza Cramer Megbi- lincseltek-je óta. Kár, hogy a jó csapat­munka végül is csak egy közepes ügyet, illetve mozit szolgál. LEMEZ Szikora Párizsban? Most aztán jó lesz vigyáznom, mit írok. A közelmúltban ezeken a hasábo­kon kifogásolni mertem Szikora Ró­bert jeles magyar popénekes mosolyát. Jöttek is az olvasói levelek, pontosab­ban a rajongók felháborodott sorai. (Igaz, mellettem is kiálltak néhányan!) Azt írta az egyik kislány, majd az Új R-Go lemezről merészeljek rosszakat írni, ad nekem. Biztosított arról, ez egy jó lemez lesz. Nos, az Egy proletár Pá­rizsban című, egészen friss albumról van szó. Ez tulajdonképpen már nem R-Go lemez, hanem: Szikora Róbert & the R-Go Proletars-é, és a Favorit szer­kesztőség „favoritja”. Mi tagadás, ízlé­ses a külső, tetszetős az ötvenes évek hangulatát idéző lemezborító, a ciga­rettázó Szikora-fotó, a Népszava- címoldal — a hátoldalon. (Az már más kérdés, hogy tényleg „százezrek kenye­re-e a csikidamm”, ahogyan az egyik szlogen hirdeti.) Az új összeállítás nyitószáma, az An­na valóban jó szám. Hogy miért? Felfe­dezhető benne egy magyar népdal mo­tívumkincse, a Hej, Dunáról fúj a szélé. Ez önmagában is erény, és biztosítéka a sikernek, még ha feldolgozásról is van szó. A Lány volt a lány, az Áll a bál, a Túl késő, a Nap lánya megszokott hangulatot idéznek, vagyis a régi R- Gót hozzák közénk. A Dől a torony című, Erdélyért szóló szerzemény lesz a slágerlisták vezetője, erről a Magyar Rádió gondoskodik, ezt hallani leg­többször. A máiik oldalon az Elvihar- zott, a Reggeli lány indít; semmi külö­nös élményt nem nyújtó szerzemények­ről beszélhetünk. A címadó Egy prole­tár Párizsban csak jópofa fordulatok­kal van teli, úgy mint a Pakk. És hát gyors tempóban énekel Szikora a záró­számban arról, hogy mit jelent a vallás számára és másoknak mit jelenthet- (ne). A dal címe: Jézusom. Bármennyire szomorú, be kell valla­ni, Szikora Róbert önállóan, szólóban nem képes megismételni a korábbi si­kerét, az R-Go kiváltotta népszerűsé­gét. Lehet, hogy elfogyott az energia? Nem is csodálható, hiszen a lemezborí­tón felsorakozó közreműködők között nem egyszer fedezhető fel Szikora neve. Álljon itt bizonyítékként, milyen sok­oldalú sztárral állunk szemben. Zene: Szikora Róbert és K.O.WATS. Szöveg: Szikora Róbert. Szikora Róbert: ének —gitár—orgona—dob—dobprogram— hózentráger. Tasakterv: Szikora Ró­bert. Zenei rendező: Szikora Róbert.” És aki a lemezt legtöbbször hallgat­ja: Szikora Róbert. Megvásárolja: Szi­kora Róbert. Ezen sorok olvastán fel­háborodott hangú levelet ír: Szikora Róbert? ... (SLPIM 37254) B.T.

Next

/
Thumbnails
Contents