Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
I 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 13. Azt is vegyük tudomásul, Évek óta semmi nem nőtt ebben az országban jobban, mint a fennálló állapotok, a folyó események felett gyakorolt kritika. Ez jó, mert csak az á társadalom képes a fejlődésre, amelyik nem hiteti el önmagával, vagy amelyikkel nem sikerül elhitetni a vezetésnek, hogy minden jól megy és a lakosság meg lehet elégedve. Szükségszerű is, hiszen az elmúlt évtizedekben az volt a jellemző, hogy a hibákról nem volt szabad szólni, az eredményeket fel kellett nagyítani, sőt nem is létező eredményeket kellett kitalálni. Ennek éljük meg ma a reakcióját. Végzetes hiba az, ha a vezetés azt hiszi, hogy mindent a legjobban csinál, ennél csak az a nagyobb hiba, ha ezt sikerül a közvéleménnyel is elhitetnie. Érthető tehát, hogy nem az elégedetlenség ellen akarok szólni, az nemcsak indokolt, hanem szükséges is. Van azonban másik véglet is, amikor az eredményeket nem veszik tudomásul. Én ennek a jeleit is látom egyre jobban elszaporodni. A történelemben egyedülállót valósítottunk meg Mikor a társaságomban panasz- kodókat, bírálókat megkérdem: most jobb, vagy akárcsak egy évvel ezelőtt? Gondolkodás nélkül rávágják, hogy most. Aztán jönnek a dek. A következő kérdésem: vártál ennyi pozitív változást egy évvel ezelőtt? A gyors válasz: nem. Tehát egyetértést tapasztalok abban; hogy az események a vártnál jobban és gyorsabban alakultak. Természetesen éz csak általánosságban igaz, mert egy sor területen nincs javulás, sőt. Amennyire azonban hiba volna az eredményekkel való általános megelégedettség, annyira hiba, ha nem látjuk, hogy lehetünk elégedettek is. Én négy területet emelek ki, amelyeken indokolt és hasznos volna látnunk az eredményeket: A politikai életünk gyorsabban és zökkenőmentesebben demokratizálódott, mint azt bárki külföldön és itthon elképzelte volna. Nem állhatunk meg ott, ahová eljutottunk, de a folyamatok sínen vannak, és I ami jó! hitem szerint visszafordíthatatla- nok. Ebben a tekintetben nemcsak az elmúlt 40 évre igaz, hogy alig történt valami az elmúlt évhez képest, de az én korosztályom az élményei alakján tudhatja, hogy 1945 és 1949 között is sokkal kevesebb történt érdemben. Ha az elkövetkező két-három évben így folytatjuk, a történelemben eddig egyedülállót sikerül megvalósítani. Ha ez a közvélemény előtt is nyilvánvalóvá válik, több reményünk lehet arra, hogy a hatalom birtokosai is képesek lesznek e történelmi feladat megvalósításáért egyéni érdekeik fölé emelkedni. Nem akarok a nálam sokkal nehezebb anyagi körülmények között élők nevében is nyilatkozni, de megmondom, hogy én, az utóbbi évek nagyobb szabadságát többre értékelem, mint nyugdíjam reálértékének rohamos értékvesztését. Az azonban aligha vitatható, hogy a kényszerű nadrágszíjmeghúzásért az egyetlen, amit a közeljövőben kaphatunk, a nagyobb politikai szabadság és nemzetközi tekintély. S Komp helyett híd A magyar külpolitika évszázados távlatban mérve is kiemelkedő eredményekre, a nemzet érdekeit képviselő stratégiára lehet büszke. Az elmúlt kétszáz esztendő során a magyar külpolitikái még mindig Ady által oly találó megfogalmazás, a komp-természet jellemezte. Ez alatt azt kell érteni, hogy külpolitikánk vagy az egyik nagyhatalom oldalán kötött ki, vagy a másikén. Ha az egyik parthoz kötötte szorosan magát, akkor a másikról hitte, hogy az lenne esetleg a jobb. Ehhez még egy másik tényt is hozzá kell tennünk: az állam külső tekintélyét nagyobbra értékelte, mint a nép érdekeit és a világpolitikai realitásokat. Meggyőződésem szerint a magyar külpolitika az utóbbi években, feladva komp-természetét, a híd szerepét vállalta, és tudomásul vette nemcsak a pártok, de a partok realitását is. Mindennek ellenére szinte nem is emlékszem, hogy valaki is megdicsérte volna ezért az illetékeseket. Hiba. Az igazságügyi szerveink s jogszabály-előkészítésünk is kiváló munkát végzett. E téren is egy év óta több történt, mint előtte egy évszázad alatt összesen, különösen igaz ez a színvonalra és arra, amennyire sikerült elszakadnia a napi politikai csatározásoktól. Ez annál nagyobb dicséretet érdemel, mivel az elmúlt negyven évben e téren uralkodtak a legszomorúbb állapotok. Sokszor elmondtam a múltban, hogy milyen súlyos hiba, hogy a jogásztársadalom 1949 után szinte teljesen elvesztette korábbi politikai szerepét. A reformkortól kezdve a jogászok a társadalmi fejlődés, a reformok követelésének él- yonalát képviselték. Ebből a szerepből kizárták őket, és nem is sikerült még a hátsó ajtókon sem visz- szajönniük. Ezért aztán annál nagyobb a jelenlegi szerepükért járó elismerés. Az elmúlt év során talán ők tehették a legtöbbet a reform megvalósítása érdekében. Látványos eredmények a tömegkommunikációban A nap minden órájában látható leglátványosabb eredményt azonban a hírközlésben értük el. Az újságok, a folyóiratok, a könyvek, a rádió, a televízió mondanivalójának értéke egy év alatt a többszörösére emelkedett. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a felemelt árak ellenére nőtt az újságok iránti kereslet, és ennél is sokkal jobban a megvásárolt újságból elolvasott anyag mennyisége. Mindez az emelkedő költségek ellenére csupán azért, mert az újságírók munkája klasszisokkal jobb, mint korábban volt. Lehetett volna még más eredményekről is szólni, nemcsak a helyhiány miatt, de ezt azért sem tartottam indokoltnak, mert a hibák és hiányosságok száma ennél is sokkal nagyobb. Kopátsy Sándor Buzsáki lakodalmas • A Somogy megyei Bu- zsákori az IBUSZ hagyományőrző folklórprogramként június végétől feleleveníti a buzsáki lakodalmast. A műsort a helyi — mintegy ötvenfős — együttes adja elő, bemutatva a különböző népszokásokat, a lány kikérésétől a lakodalmi vacsoráig. (MTI-fotó) „KONKRÉT JELZÉSEKET KÉRÜNK!” Lakásvásárlás után utólagos 99felszóla van helye! 99 A pénztártól való távozás után utólagos felszólamlásnak helye nincs! így figyelmeztették a közönséget régebben a mozik és a vasutak pénztárainál. Bár mozgóképszínház és Magyar Királyi Államvasutak 1989-ben már nincsenek, a kecskeméti Mátyás király körúti új házak lakói nem szeretnék: nehogy ők is hasonló helyzetbe kerüljenek a kivitelezőnél, a Du- tépnél. Az építők elmentek, a lakók: a tulajdonosok maradtak. Ki egymillió 132, ki egymillió 700 ezer forintot fizetett lakásáért. A „pénztártól”—vagyis az OTP-től már távoztak, megállapodtak a részletekben, így élhetnének nyugodtan, ha csak a fiatal házigazdák — 'Törökné a 68-as, Tarjányi Andrásáé az 58-as épületben és mások — nem tennének mérlegre nap mint nap bosszantó „apróságokat”. Mert abból van bőven! Rövid terepszemlére indulunk: a 68-as házban, a 3. emelet 9. számú lakás erkélyüvege egy centi- méteres hézaggal mozog, nincsen felül begit- telve. A lazán felszerelt villanykonnektor, közel a padlóhoz, ujjnyi réssel nemcsak a szemet bántja, hanem a szobában játszó kisgyermeket is veszélyezteti. Szerencsétlen megoldást választottak az építők az eső és a hóié elvezetésére. Az ereszcsatornák alsó könyökrészét csa- padékviz-elvezető vályúkkal hosz- szabbították meg, amelyeknek a vége csupán a járdára torkollik. Most még csak foltos a járda ettől a barkácsmegoldástól, azonban télen már csúszkálhatnak, lábukat törhetik a lakók a jégen. Az egyik felvételünkön láfható garázsablak építői számításon kívül hagyták, hogy a víz nem föl-, hanem lefelé folyik, mint itt az ablak alatti lejtőn is. Aki az 58-as épület gyermekko- csi-feltoló szegélyét tervezte, annak sem lehetett még gyerekkocsi a kezében! A „hegynek fel” menet annyira meredek, hogy nem bírja szusszal egy vékony karú édesanya. Ám, ha fel is erőlteti a kocsit, a kicsit kivéve belőle, nincs hóvá tennie, mivel a gyerekkocsi-tárolóban jelenleg kerékpárok vannak. Attól is idegesek a lakók, hogy a padláson beázik a tető a kazán fölött. A kazán mellett — körben ■HÜH • Lcpcsö a lépcsőn ... • Hol a gitt... • ... és egy villanyszerelő, csavarhúzóval? — 'ázásnyomok tanúskodnak erről. Ez, a 60-as számú ház oszlopos bejáratához oda nem illő „pótlépcső”, s az autógumi-kerítés — valamiféle pótmegoldásként — továbbélő divatja rontja az új házról való benyomást. Üröm az örömben. — Mire számíthatnak a lakók? Együtt kell élniük az új ház hibáival? Nagy Tibort, a kivitelező Dutép üzemigazgatóját kérdezem, aki ezt válaszolja: — Hál’ istennek, ezek nem jelentős problémák! — véli az igazgató. — A gittelést az erkélyüvegen pótoljuk, elnézést kérünk a lakótól ezért a hiányosságért. A kilazult konnektorral kapcsolatban: egy férfinek meg kell tanulnia, hogyan erősítse vissza. A csapadékvízlefolyót tervező tervezte. Az, hogy a víz megáll a járdán, elvi síkon probléttta. (?) A régi; városszéli házaknál is közvetlenül a járdára folyik a víz a csatornából. A gyerekkocsik feltolására való emelkedőt én is láttam. Szerintem nem annyira meredek az. Arról, hogy a tető az olajkazán fölött beázik, nem tudtam. Megnézzük. Az átadás után egy évvel egyébként minden lakást felülvizsgálunk. Ha hibajelzést kapunk a lakóktól, megyünk hamarább is. Konkrét jelzést kérünk! Fényképes beszámolónkat is talán konkrét jelzésként fogadhatják a Dutépnél. Annak a vállalat—lakók közti kapcsolatnak az alapján, hogy a pénztártól való távozás fizetés — után is van helye a felszólamlásnak! Kohl Antal A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV Színpad és vérpad Gáspár Margit sokoldalú szépírói, publicisztikai munkássága pályakezdése, 1946 óta mindig is elválaszthatatlan volt a színháztól. Összesen tizenkét drámája, vígjátéka került színre, közülük több külföldön is jelentős sikert aratott. Prózái munkái közül nagy visszhangot váltott ki Láthatatlan királyság című önéletrajzi írása. Legjelentősebb alkotása azonban a Színpad és vérpad, amely 1974-ben jelent meg először Isteni szikra címen, mivel az eredeti címet nem engedélyezték. A könyv hetek alatt elfogyott, ám újbóli megjelentetésére egészen mostanáig a nagy francia forradalom 200. évfordulójáig nem kerülhetett sor. A Szabad Tér Kiadó adta ki néhány hete Színpad és vérpad címen a munkát. A terjedelmes, több mint 700 oldalas regény főszereplői azok a „mámo- sor tömegek, amelyek lelkesen álltak csatasorba egy emberségesebb világ kivívásáért és cinikus karrieristák, amelyek köpönyegforgatására bármely hatalom biztosan számíthat... Halálmegvető bátorságé hazafiak és konstruált perek áldozatai, mert hát az letiport ellenfél becsületét is sárba kell taposni”. A leírás ismerősen cseng, noha nem XX. századi, hapem a nagy francia forradalom koráról, eseményeiről szól. A szerző úgy véli azonban, hogy a mai olvasó könnyen rokoníthatja saját élményeihez ezeket, mert annak ellenére, hógy a történelem során jelentősen változtak a társadalmi körülmények, az „emberi tényező” legfőbb vonásaiban változatlan maradt. Ugyanúgy válaszol az elnyomásra, a felszabadításra, a hatalommal való visszaélésre, korrupcióra, fenyegetettségre. FILM Rémült rohanás Ilyenkor nyáron még a szokásosnál is nagyobb számban lepik el a mozivásznat Starsky és Hutch lezser rokonai, utánzatai, csak győzze a néző megjegyezni a sok „külvárosi körzet” „szuperzsaruját”. Tulajdonképpen a részletek nagyjából egyeznek, most is egyedül a színhely más: New York és a még gyakoribb San Francisco után ezúttal Chicago utcái szolgálnak hátterül a jó és rossz fiúk összekoccanásainak. Stílusuk — magánemberként vagy munka közben — mindenesetre jellegzetes: összetéveszthetetlenül rámenősek, ami kiderül abból is, ahogyan a nehéz fiúkat vagy a besúgókat szóra bírják. Alkalmi hódításaik is tökéletesen stílustiszták; a megkívánt hölgyek férjét — a pásztoróra idejére legalábbis — egyszerűen letartóztatják. Üldözők és üldözöttek sok lényeges kérdésben egyetértenek, nem kedvelik például a pszichologizáló óhazai módszereket, annál inkább a gyors és hathatós megoldásokat. A rutinos rendező, Peter Hyams föltehetően tisztában van azzal, hogy a cselekmény nem sokkal eredetibb, ese- ménydúsabb, mint egy átlagosan jó amerikai televíziós krimi. Ám tudta azt is, mennyi múlik a jó vágásod, a ritmuson, s a főszereplők, Gregory Hines és Billy Cristal játékán, akik nagy humorral keltik életre a kopott sémát, a két egymásra utalt barátot. Fehér és színes bőrű párosításban sem lepődünk meg rajtuk, a fogás szintén nagy hagyományokra tekinthet vissza Cramer Megbi- lincseltek-je óta. Kár, hogy a jó csapatmunka végül is csak egy közepes ügyet, illetve mozit szolgál. LEMEZ Szikora Párizsban? Most aztán jó lesz vigyáznom, mit írok. A közelmúltban ezeken a hasábokon kifogásolni mertem Szikora Róbert jeles magyar popénekes mosolyát. Jöttek is az olvasói levelek, pontosabban a rajongók felháborodott sorai. (Igaz, mellettem is kiálltak néhányan!) Azt írta az egyik kislány, majd az Új R-Go lemezről merészeljek rosszakat írni, ad nekem. Biztosított arról, ez egy jó lemez lesz. Nos, az Egy proletár Párizsban című, egészen friss albumról van szó. Ez tulajdonképpen már nem R-Go lemez, hanem: Szikora Róbert & the R-Go Proletars-é, és a Favorit szerkesztőség „favoritja”. Mi tagadás, ízléses a külső, tetszetős az ötvenes évek hangulatát idéző lemezborító, a cigarettázó Szikora-fotó, a Népszava- címoldal — a hátoldalon. (Az már más kérdés, hogy tényleg „százezrek kenyere-e a csikidamm”, ahogyan az egyik szlogen hirdeti.) Az új összeállítás nyitószáma, az Anna valóban jó szám. Hogy miért? Felfedezhető benne egy magyar népdal motívumkincse, a Hej, Dunáról fúj a szélé. Ez önmagában is erény, és biztosítéka a sikernek, még ha feldolgozásról is van szó. A Lány volt a lány, az Áll a bál, a Túl késő, a Nap lánya megszokott hangulatot idéznek, vagyis a régi R- Gót hozzák közénk. A Dől a torony című, Erdélyért szóló szerzemény lesz a slágerlisták vezetője, erről a Magyar Rádió gondoskodik, ezt hallani legtöbbször. A máiik oldalon az Elvihar- zott, a Reggeli lány indít; semmi különös élményt nem nyújtó szerzeményekről beszélhetünk. A címadó Egy proletár Párizsban csak jópofa fordulatokkal van teli, úgy mint a Pakk. És hát gyors tempóban énekel Szikora a zárószámban arról, hogy mit jelent a vallás számára és másoknak mit jelenthet- (ne). A dal címe: Jézusom. Bármennyire szomorú, be kell vallani, Szikora Róbert önállóan, szólóban nem képes megismételni a korábbi sikerét, az R-Go kiváltotta népszerűségét. Lehet, hogy elfogyott az energia? Nem is csodálható, hiszen a lemezborítón felsorakozó közreműködők között nem egyszer fedezhető fel Szikora neve. Álljon itt bizonyítékként, milyen sokoldalú sztárral állunk szemben. Zene: Szikora Róbert és K.O.WATS. Szöveg: Szikora Róbert. Szikora Róbert: ének —gitár—orgona—dob—dobprogram— hózentráger. Tasakterv: Szikora Róbert. Zenei rendező: Szikora Róbert.” És aki a lemezt legtöbbször hallgatja: Szikora Róbert. Megvásárolja: Szikora Róbert. Ezen sorok olvastán felháborodott hangú levelet ír: Szikora Róbert? ... (SLPIM 37254) B.T.
