Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

1989. július 5. • PETŐFI NÉPE • 5 INDONÉZIÁBA IS SZÁLLÍT A TÖVÁLL Kis vállalat — nagy vállalkozások • Felvételünkön Juhász György állítja össze az ÁCSI megrendelésére gyártott berendezés egyik elemét. A kecskeméti Töváll (teljes nevén: Termelőszövetkezetek Vegyesipari és Szolgáltató Közös Vállalata) a múlt esztendő sikeres zárása után — 86 milliós árbevétel mellett több mint 12 millió forintos nyereséget köny­velhetett el — az idén is eredményes évre számíthat. Bár most az első félévben mutatkozik némi lemaradás, ám Hegedűs Mihály fővállalkozó véleménye szerint ezt hamarosan behozzák. A fiatal szakember optimiz­musa megalapozottnak tűnik, hiszen épp a közelmúltban kötöttek meg egy 40 milliós indonéz exportszerződést, amelynek értelmében a Töváll egy épülő, új, propán-bután-palackot gyártó üzemhez készít komplett edző és megeresztő technológiai sort. A másik szerződésen jószerével még meg sem száradt a tinta. A doku­mentum szerint a kecskeméti vállalat az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet (ÁCSI) megrendelésére 24 millió forint értékben komplett por­szóró üzemet ad át augusztus 30-án. A Töváll szakemberei biznak benne, hogy svéd és osztrák partnereik segítségével időben elkészülnek e szoros határidejű munkával. G. B. Eleink életéből JÚLIUS Szent-Jakab hava Nyárhó Földmívelés Az őszi szántásu földekre a trágyát kihordják. Ugariás, az őszi vetemé- nyeknek csűrbe takarítása ideje elkö­vetkezett. Szép időkkel csapó földet ás­nak. A bükköny s más takarmánypótló elnyomattatik. Mihelyt a kender sár­gulni kezd, levele hervas s virága elhull, azonnal felnyüvettetik, szellős helyen megszárittatik. Borsót, répát, bük­könyt, lóhert, pohánkát rozs földekbe tavaszi takarmányul elvetik. Kert Tisztogatni. Ültetni kártifiól bimbós és téli kehi palántát, vetni endivi magot. Alvó szemre szemezni, előbb szem- zettek kötését tágítani, s vad hajtástól tisztogatni. Ültetni basilik^, majoránna, tárkony palántákat. Érett magvakat gyűjteni. — Virágos kendert nyüvni. Öntözni, kapálni, gyomlálni. Vetni sóskát, spinátot; őszi saláta kehr, és kareláb magot. Ültetni vörös és tarló répa magot. Trillagekat nyesni, tisztogatni és kötni. Kajszi baraczkot szárítani, és béfőz- ni szedni. — Kimaradt spárga gyökere­ket pótolni. — Üres ágyakat fel forgat­ni. Öntözni szorgalmasan. Baromfi Pulykáknak fejük olajjal gyakran bé kenendő, hogy feje könyebben ki verje vörösét. Tyúkokra ügyelni hogy szélyel ne tojjanak, és vadon ne költsenek, libák­nak füleit olajjal békenni. Pulykákat tarlóra hajtani. Ludakat, és első kelésű libákat tépni, de azután jól tartani, hogy tollok jőjön. Kácsákat holmi huladékkal főleg ha vizük van, fel hizlalni igen könyü, azt mind öszve vágva a vizbe hinteni. Tyúk tojást gyűjteni. Különféle Méheknek nagy fóróságnák árnyé­kot adni, a szorgalmasoknak alátenni. Gyenge rajokat öszsze verni. Selyem hernyók bé fonásukra mesz- telen galyakat adni. Méhek öldösik a heréket, azoknak segíteni. Kajszi baraczkot szárítani, és bé főz­ni; zöld babot, borsót elrakni. Tapásztalati jegyzetek ... Jó idő lesz 1-ör: ha holfogyatkozás- kor jó idő volt, 2-or: ha a fülmilék énekelnek, 3-or: ha a kéményből a füst egyenesen fölfelé száll, 4-er: ha az esős idő ködös időre változik. Rossz idő lesz 1-ör: ha napfelkelte­kor menydörög, 2-or: ha alkonyaikor a kakas kukoríkor, 3-or: ha a tyúkok gubbaszkodnak, 4-er: ha a vizi mada­rak gyakorta fürödnek, 5-ör: ha az ár­vapinty hangosan énekel, 6-or: ha a varjú, gyöngytyuk s páva lármáznak. Régi kalendáriumokból gyűjtötte: Bognár András MÁTÓL KAPHATÓ: Interjúkötet Nyers Rezsőről Mától kapható az az interjúkötet, amely a helyi, megyei nyilvános­ságban, többnyire a Petőfi Népében megjelent, a szerző Váczi Tamás, a lap főmunkatársa által irt vagy gondozott cikkeket összegyűjtve, és azokat egy újabb interjúval kibővítve mutatja be Nyers Rezsőt, Kecskemét országgyűlési képviselőjét, s immár az MSZMP elnökét. íme néhány gondolat a 80-as évekről áttekintést adó írásokból: „A választók részéről 1947-ben tapasztaltam ehhez hasonló érdeklődést, amikor is különböző pártokra voksoltak.” (1985. június.) „1985 végül a nehézségek újrakeletkezésének esztendeje lett. Nem reform vezette ide a gazdaságot, hanem éppen a reform hiánya.” (1986. december.) „A tagság gondolatilag túlmegy azon a tervezeten, elképzelésen, amit a Központi Bizottság fogalmazott meg.” (1988. április.) „1976-ban egy svéd szocialista újságnak adtam interjút, s két dolog miatt már akkor megbíráltak engem — de nem volt nyilvá­nos ez sem.” „A reformpolitika tehát a reformerők új felsorakozását jelenti az MSZMP-n belül és azon kívül is. (1989. április.) „Az 1986 végén készült interjút mint erről később értesültem — hosszabban elemezte a Szabad Európa Rádió.” (Bevezető.) (A kötetet a Kossuth Könyvkiadó kecskeméti kirendeltségén és munkahelyi terjesztőinél lehet megvásárolni). A történelem felemás pillanata Feszültségek az élelmiszer- hiány miatt Szovjet mezőgazdaság Az élelmiszerhiány feszültségeket kelt a szov­jet társadalomban, s e gondokat nem a távoli jövőben, hanem nagyon is belátható időn belül kell megoldani, hiszen nem kizárólag gazdasá­gi, hanem politikai jelentőségű kérdésekről van szó. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov azon a tanácskozáson, amelyet a hét végén tartottak az SZ.KP Központi Bizottságában az élelmiszeripar helyzetéről, illetve a mező- gazdasági cikkek tárolásának és feldolgozá­sának kérdéseiről. A tanácskozáson elhang­zott beszédeket és hozzászólásokat a hétfői Pravda közölte. Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a mezőgazdasági kérdésekért felelős KB-titkár előadói beszédében azt emelte ki, hogy a sú­lyos ellátási problémákat csak az összes ren­delkezésre álló erőforrás mozgósításával lehet rövid időn belül megoldani, mindenekelőtt a gyakran húsz százalékot is meghaladó veszte­ségek csökkentésével (húsból például egymil­lió tonnára rúg a veszteség a hütőházak és a feldolgozókapacitás hiánya miatt). A szovjet élelmiszeriparban dolgozó 3 millió ember munkájának nagyobb presztízst kell biztosítani, s fokozott figyelmet kell fordítani a haszonbérleti szerződések elterjedésének a mezőgazdaságban, illetve a háztájiknak. A családi gazdaságok száma jelenleg 36 millió a Szovjetunióban, s a megzögazdasági terme­lés 24 százalékát adják — mutatott rá Liga­csov, hangsúlyozva: most már megfelelő kis­gépekkel is cl kell látni a termelőket (utalt arra, hogy egy amerikai farmer munkája négyszer jobban gépesített, mint a szovjet pa­raszté). Az előadói beszédet követően a tanácskozá­son 19-en kértek szót, majd Mihail Gorbacsov foglalta össze a vitát. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy sürget az idő, záros ha­táridőn belül Javulást kell elérni az élelmiszer­ellátásban. Sok függ a központi intézkedések­től, így a pénzügyi helyzet stabilizálásától, hiszen éneikül az állampolgárok nem fogják érzékelni életkörülményeik javulását: zse­bünkhöz mérten kell élnünk, csak a megkere­sett pénzt szabad kifizetnünk — jelentette ki. Gorbacsov szerint a piaci egyensúly megte­remtéséhez a decentraíizálási intézkedéseket követően nagyobb önállóságot kapott helyi szervek döntő mértékben járulhatnak hozzá, s nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a jogok mellett kötelezettségeik is vannak. Nem is tudom, hol kaptam el — hi­szen most annyifelé nyüzsögnek az em­berek —, csak váratlanul megütötte a fülemet: felemás. Valaki ezt a szót hasz­nálta'. A szöveg többi részére nem is emlékszem pontosan. Csak arra, hogy erről volt szó, erről az időről, helyzetről, a történelmi szituációról, amiben élünk. Valóban, bólintottam rá önkéntele­nül, felemás. Egyrészt, ugye, lent vagyunk a gödör fenekén. Gazdaságilag — a szakadék legszélén. Eladósodva. Hiszen dollár- milliárdokkal tartozunk. Egészségünk a mocsár; a halálozási arány szörnyű; a népesedési statisztika már szinte tragi­komikus, elfogyunk. Egyszerűen elfo­gyunk. A kultúra ... az erkölcs (már a közerkölcs) .. .a nemzeti büszkeség ... Mondjuk úgy: a kultúra újratermelése egyszerűen megszakadt. Másrészt ez a világszerep. Negyven éve lesz mindjárt, hogy ami itt végbe­megy ... voltaképpen a gondolkozás Válasz egy rehabilitált értelmiséginek A Petőfi Népe 1989. június 15-ei számában Egy rehabilitált értelmiségi címen megjelent írása indí­tott a válaszadásra, és hogy az olvasók is tisztán lássanak az évek óta tartó múzeumügyben, a volt igazgató személyes problémájában. Talán soha nem lett volna múzeumigazgatói állása Kozma úrnak, ha hét évig nem harcolok egy gyűjtés elhelyezéséért. A gyűjtést sok év fáradal­mával Csík Antal végezte, Kiskunmajsára vonat­kozóan. Az utolsó időszak volt ez, amikor a meg­mentésre gondolhattunk. Sajnos, 1973-tól hét éven át hiába kilincseltem a helyi szerveknél, a járásnál, a megyénél és az országos szerveknél, csak elvi egyetértést kaptam a múzeum megalakítására. 1980-ban a Jonathán Tsz irodát cserélt, a meg­üresedett helyiséget Csík Álltai gyűjteményének megismerése után a tsz felajánlotta a múzeumnak. Ez év áprilisában a tsz és a tanács vezetősége bi­zottságot hívott össze, e bizottságba meghívtuk Kozma Hubát is. Itt én feltártam a meglévő muze­ális anyag megmentésére a tervet, majd á tsz elnö­ke felajánlást tett a helyiség átadására és ígéretet három évig való fenntartására, melyet később, 1982-ben, összesen öt évre egészített ki, tehát 1985. decemberig. Nos, ekkor még Kozma úr neve fel sem merült, sem mint vezetőé, sem mint munkatársé. Megkez­dődtek az átalakítások a megyei múzeum igazga­tósága alatt és annak útmutatása szerint, Csík Antal vezetése mellett. Az iskolai év megnyitása előtt jelentkezett Kozma úr, amikor megtudta, hogy a gimnázium nem óhajtja tovább foglalkoz­tatni, azt Ő ma is tudja, hogy miért. A tsz elnöke felvette, mint történelemtanárt. Önéletrajzát 1980. október 6-án küldte be, mely­ben saját kezűleg írt szövegben is megerősíti a tényt, hogy a tsz alkalmazza 1980. szeptember 1-jétől. Idézve a leírt szövegből „vállaltam el 1980. szeptember elsejétől a kiskunmajsai helytörténeti gyűjtemény vezetését. A helytörténeti gyűjtemény megyei múzeumi hálózatba helyezéséig Kiskun- majsa tsz alkalmazásában állok.” Tehát Kozma Hubának tudnia kellett, hogy mennyi időre kapott vezetői megbízatást, hisz’ ez a dátum több jegyzőkönyvben is szerepel. Őt a tsz az átadás után is alkalmazni akarta, fizetése meg­hagyása mellett, mely a megyén belül kiemelkedő volt a múzeumi dolgozók körében. A más munkát nem vállalta, de elhelyezkedéséig a tsz hét hónapon át teljes fizetését folyósította munka nélkül. Kis­kunfélegyházára került tanárként, majd Szánkra. A megnyitás után a múzeumi anyagok további gyűjtésében kb. 70%-os részem volt. így kerültek oda Konecsni György, Járitz Józsa, dr. Bulyovyz- ky Gyula, Zsidó Péter, Benedek István anyagiak­ban ki nem fejezhető értékű hagyatékai. Az egyéb múzeumi anyagokat a tsz gyűjtötte be, főként ta­goktól származnak. Kozma Huba akkor tisztessé­ges fizetésért az előírt múzeumi munkálatokat folytatta (gyűjtött anyagok leltározása, raktározá­sa, adminisztráció, anyagok bemutatása a nagykö­zönségnek.) 1981 -tői az évente szervezett 4-6 napos rendezvénysorozat alkalmával különböző kiállítá­sokat, rendezvényeket segítettem szervezni a mú­zeumban is, így került sor anyám kiállítására, ami­kor már országos első díjat nyert festményeivel Karcagon. Körülbelül tíz kiállításon vett részt, több megyei lap foglalkozott festményeivel és or­szágos lapok is, 1988-ban Kecskeméten volt önálló kiállítása, nagy sikerrel, ez évben és jövő évre is már hivatalos kiállítani. Tehát Kozma úr csak megköszönheti, hogy az ő vezetése alatt a múze­umban is megrendezhette Síposné Kulcsár Mária kiállítását. Egyébként Ő kérte a rendezés lehetősé­gét. A fiam verseit Kozma úr ugyan hol helyezhette volna el? Fiam ezt soha nem is kérte tőle. Fiam a verseit elhelyezhette volna író, költő barátainkon keresztül, hisz’ húsz éven át sokan megfordultak nálunk, de őket sem kérte erre. A gúnyosan említett szakmai felügyelet hozatta létre a múzeumon túl a tájházat, a könyvesboltot, a természetvédelmi területet. Mind, mind külön harcba került, újságok hasábjain lehetett olvasni akkoriban. A névadással kapcsolatban a leírt beszélgetésre nem emlékszem; egy hosszú autó­úton sok mindent beszélget az ember, de ha mondtam is, volt alapja. Általában az alapítókról nevezik el az intézményeket. Én mindenképpen előtérbe helyezném Csík Antal, Konecsni György, Járitz Józsa nevét. Mindenesetre szava­zással döntetném el a nevet, ha erre egyáltalán szükség lenne. A fényképekre vonatkozóan a következőket tu­dom írni. A majsai emberekről, régi házakról, üz­letekről sok képet sikerült begyűjteni, melyek kiál­lítva is lettek, ezek között, igaz, uram bocsá’, meg­található a férjemé is, az enyém csak azért nem, mivel nem volt gyermekkori fényképem. A múlt bemutatására egy múzeumban a képek is fonto­sak, nem szeretném, ha Kozma úr rehabilitációja után a múzeumból ezek elvesznének. 1982. októ­ber 6-ai Népszavában Kovács Júlia cikkében már Kozma Huba úgy szerepeltette magát, mint múze- umálapító, „A modern hős” címmel. Csak azért nem reagáltunk rá, mert mindenki tudta, hogy nem igaz, neki tennie kellett a rábízott feladatot, melyet meghatározott a múzeumok munkaügyi rendtartása. Ezek után kérem, tegyék közzé, hogy nagyon sajnálom a múzeumért vívott harcom, de csak Kozma úr és barátai miatt, akik a jó ügyet szolgáló emberek letaposását tűzték ki célul. Demokratikus újságírás is csak akkor lehetséges, ha mindkét felet meghallgatva, bizonyítékkal alátámasztva közlik a cikkeket. Legyen vége, hogy rögeszméket hozunk nyilvá­nosságra. Dr. Vedres Ferencné Kiskunmajsa HIDAK A JÖVŐBE? Miami visszalépett, s Budapest--íBécs nagy valószí­nűséggel megkapja a világkiállítás közös rendezésé­nek a jogát. A jelszó: „Hidak a jövőbe”. Csak az a kérdés, hogy a politikai hídszerep mellett gazdasági értelemben is híd lesz-e a világkiállítás. A nemzetközi tapasztalatok alapján a világkiállítás megrendezése ugrásszerűen korszerűsíti a rendező or­szág közlekedését, szállodahálózatát, a városképét — mondják a világkiállítás-pártiak. A II. világháború óta 13 alkalommal rendeztek világkiállítást, az USA- ban hatot, Japánban hármat, Kanadában kettőt, Bel­giumban és Ausztráliában egyet-egyet. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy ezeknek az orszá­goknak eleve fejlett az infrastruktúrája, továbbá terü­letileg is akkorák, hogy a világkiállításhoz kapcsoló­dó fejlesztések — Belgiumot kivéve — inkább regio­nális jelentőségűek lehettek. Vagyis eddig az infra- stukturális fejlettség — az úthálózat, a telefonhálózat, stb. — nem következmény volt, hanem előfeltétel. A világkiállításokat egy jobbára kész, a különböző rendezvényekre is alkalmas környezetbe telepítették. S mindebből az következik, hogy ha Magyarország a világkiállítástól a telekommunikációs alulfejlettség vagy a hasonlóan közepesnek mondható úthálózat és egyebek forradalmi javulását várja, ez példátlan a világkiállításokkal kapcsolatos várakozások történel­mében. Az ország nehéz gazdasági helyzetére való hivatko­zással a világkiállítás mellett szól az az érv is, hogy enélkül nem lenne mód a közlekedési, távközlési, ke­reskedelmi, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi infra­struktúra átfogó, nagymértékű fejlesztésére. Ebben az érvelésben ugyan van némi igazság, csak éppen mint­ha mindez valamiféle önzsarolással próbálná befolyá­solni a közvéleményt. Vagyis: a világkiállítás nélkül az infrastruktúra fejlesztésére nem jutna pénz. A világkiállításra felépülő utak, szállodák és más létesítmények egyébként is szükségesek az ország mo­dernizációjához, s ezek a létesítmények megmaradnak és a későbbiekben hasznosíthatók. Itt csak arra volna célszerű figyelni, hogy ha az ennek nyomán keletkező haszon a világkiállítás bevételeit gyarapítja, akkor a létesítéshez szükséges, forrásokat a költségek között kell számba venni. És mind ez ideig inkább az a gyakorlat, hogy a hozamokat nagyvonalúan, a költsé­geket szűkkeblűén mérik fel a világkiállítás mellett ervelő személyek és szervezetek. Kardinális érv — ugyancsak a rendezvény mellett —, hogy ez üzleti sikert hozó nyereséges vagy azzá tehető vállalkozás. Nos, erről csak annyit, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények, me­lyek többnyire nem is hoztak hasznot. A fentebb említett 13 kiállításból például 11 pénzügyi kudarc­nak bizonyult. S így — épp a nehéz gazdasági helyzet okán számolni kellene azzal hogy a világkiállítás veszteséggel jár, miközben az amúgy is szűkös forrá­sokat „fogyasztjuk” el általa. Mindezek mellett a világkiállítás valóban ösztönző­je lehet a világgazdasági nyitásnak, és bizonyos érte­lemben a politikai reformfolyamat folytatásának is. Hiszen azt a világkiállítást ellenzők sem vitatják, hogy e rendezvénynek számos pozitív következménye lehet a magyar gazdaság átalakulására és a nyugati orientá­cióra. A magyar vállalatok számos exportlehetőséget csíphetnek el, és ezáltal fellendülhet az üzleti aktivitás. Csakhogy azon is sok múlik, hogy a világkiállítás és az ezzel kapcsolatos beruházások egy következetesen és sikeresen piacosított gazdaságban történnek-e, avagy a magyar gazdaság eddigi működési problémái fennmaradnak-e 1995-ig. H. A. forradalma. A közgondolkozásé. A leg­különbözőbb látható külső történések­kel. 1953, 1956, 1988—89. De úgy lát­szik, az út, amin végigmegyünk ... egy nép elkezd gondolkozni. .. és nem áll meg. Halottak, börtönök, nyomorú­ság ... de kitaláljuk és véghezvisszük. Hiszen ez a legcsodálatosabb forrada­lom. Es június 16. fegyelme, méltósága. A nyugalom, a virágerdő. A tolerancia. Azt mondja egy ifjú: bebizonyosodott, hogy a kommunizmus és a demokrácia nem fér össze. Egy öreg mellettem he­lyesbít: az bizonyosodott be, hogy de­mokrácia nélkül a kommunizmus elkép­zelhetetlen. De nem folytatja azzal, hogy tűrhetetlen, ahogj ezek a fiatalok beszélnek. Beszéljen mindenki. Vitatkozzunk. Gondolkozzunk. Ez egy gondolkozó ország. Ezáltal fordulunk át a diktatúrából a demokráciába. Még fordulunk. Még csak fordulunk. De már észrevette a világ. Európa előbb; de már szinte az egész világ. Fi­gyelnek, nézik, várják. Mi lesz ebből? Es ez már lehet, hogy elsősorban tő­lünk függ? Rajtunk múlik ? A népek ne­künk szurkolnak ? — ..........................—........—....■—........... M i vagyunk a színpadon ? A gödörben és a színpadon egyszerre. Kimászni a gödörből... és végigcsi­nálni a színpadi játékot a hosszú, lelkes tapsig. A világnézőtéri előtt. Egyszerre. Felemás. Hát... ha már benne vagyunk. Gyűr- kőzzünk. Gondolkozzunk. Ez az első felvonás, tizenhatodikáig .. . sikerült. Türelem. Legjobb erény az állhatatosság. Molnár Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents