Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-04 / 155. szám
1989. július 4. • PETŐFI NÉPE • 5 A győztes: Kolláth Mihály Ötezer forintos napidíj... Amikor elnéztem Kecskeméten, az Autóközlekedési Tanintézet tanpályáján a szinte leküzdhetetlennek látszó akadályok között gumiköpenyeiket csikorgató, felbőgő motorú személy- gépkocsikat, egy nagyon régi emlékkép jelent meg előttem. Gyermekkoromban Budapesten két — a szürke és a kék — taxivállalat működött, járműveik is ilyen színűek voltak. Különösen nagy volt közöttük a konkurenciaharc az utasokért, a biztonságos közlekedésért, a sofőrbecsületért, ami miatt nemegyszer ökölharcot vívtak. A Volán vállalatok gépkocsivezetői számára meghirdetett Vezess biztonságosabban verseny is hasonló célért bonyolódott, s a személygépkocsi kategóriában — feltételezésem szerint — a legjobb taxisok küzdöttek az első helyért. A 123-as rajtszámú Kolláth Mihály — amikor a gyakorlati verseny befejezése után kilépett a személygépkocsiból, hogy benyomja a stopperóra gombját — kissé sápadt volt. Félre ol- dalgott, letottyant a nedves fűre és nagyot fújt, kiengedte magából az összegyűlt feszültséget. — Huszonkilenc éves vagyok. Tisza- alpáron gyerekeskedtem onnan jártam be Kiskunfélegyházára a Petőfi gépészeti szakközépiskolába. Érettségi után nagyon rövid ideig dolgoztam Tatán a Hűtőtechnikánál majd Kecskeméten a Bácsépnél. A Kunság Volánhoz 1979- ben, éppen tíz éve kerültem, itt szereztem hivatásos jogosítványt. Nős vagyok, feleségem az Alföldi Tüzépnél dolgozik, van egy hatéves kislányom. Érdekes — állapítottam meg —, hogy még nem láttam a városban taxizni, holott sok taxist ismerek, elméleti és gyakorlati képességei a szakma művelésére tennék alkalmassá. Nem taxit, kamiont vezetek, nemzetközi fuvarozásban dolgozom, igaz, ezt csak két éve csinálom, de előtte is teherautót vezettem. Ausztriába, Fraut- schoba fát szállítok, egy-egy fuvar összsúlyban 38 tonnát jelent. Hétfőtől péntekig két fordulót bonyolítok le, ez összesen 2 ezer kilométer. Kétségtelen, ez a munka anyagilag előnyösebb, de nagyon sokat kell dolgozni. Hogy is van ez? Kamionos nyerte a 33 vállalati személygépkocsivezetőbajnok előtt a versenyt? A dolog úgy esett - magyarázta mosolyogva Kolláth Mihály —, hogy tavaly egy hasonló versenyt hirdettek, s miután nem volt ki a csapat, jelentkezők híján, beneveztem. Az 5. helyet szereztem meg. Nem sokkal később a Dutépnél városi versenyt szerveztek. A feleségem korholt is érte, miért neveztem be, miért ott töltöm a szabadidőmet? A versenyt megnyertem, s kissé megenyhült, amikor átadtam neki a 2800 forintos díjat. Ezért is számítottak rám a vállalatnál, no meg azért, mert megnyertem a vállalati előkészítőt is. Kedvelem a gépkocsit, akármilyen. Nem volt szokatlan a személyautó, egyáltalán nem zavart, hogy kisebb, fürgébb, mert szeretek vezetni, de izgultam, volt bennem versenyláz. Két napig — amíg a verseny tartott — szinte nyúzták a gépkocsivezetőket elméletből, gyakorlatból egyaránt. — Ez így igaz, kemény munka volt, tele izgalommal, de megérte. Két nap alatt az első hely megszerzésével 10 ezer forintot kerestem, ekkora napidíja aligha van valakinek ebben az országban. Emellett mint a vállalat legjobban szereplő versenyzője, tárgyjutalmat is átvehettem. Ez a dolognak csupán az anyagi része; nem lebecsülendő az az erkölcsi elismerés sem, amit a díj megnyerése jelent egy gépkocsivezető számára. Gémes Gábor Vegyes vállalat csigatenyésztésre Csigatenyésztésre és -forgalmazásra, Hungaro-Helix néven, vegyes vállalatot alapított Gyomaendrődön a fer- tőszentmiklósi, a szentbalá- zsi, a gyomaendrődi tsz és az olasz Euro-Helix s. r. I. (kft.). A 11 millió forintos alaptőkéből 51 százalékkal a magyar partnerek, 49 százalékkal az olasz fél részesedik. Az olasz partner gondoskodik a termék piaci elhelyezéséről is. A csiga keresett exportcikk, Nyugat-Európában biztos piaca van, ezért a kft. joggal számít arra, hogy a produktum maradéktalanul vevőre talál külföldön. MTl-fotó KÖZÖNY, SZÜRKESÉG, GONDOZ ATI ANSÁC Sóhaj barátainkért! Ifjúságom éveiben Csehszlovákia volt számomra a „bezzeg állam”. Olvasmányélményeim kedveltet- ték meg ezt az országot? Az első külföldi út élménye? Prága hangulata? A mieinknél érzékelhetőbb több demokrácia üdített fel? Mintha Csehszlovákia közelebb lett volna Európához. Gondozot- tabbnak, derűsebbnek, polgárosul- tabbnak tűnt. Jobban, nyugodtab- ban éltek. Cseppet sem örülök, hogy az utolsó 21 évben sok tekintetben elé- bük kerültünk. Az elpiszkolódott, elhanyagolt szlovák kisvárosokban először azt hittem, hogy csak a távoli perifériákra nem jut elég pénz. Helyi sajátosságnak véltem a nicse- vós nemtörődömséget. „Miért állunk, várunk?” — kérdezték Zólyomban magyar turisták. Mert a szlovák idegenforgalmi hivatal megbízottjánál vannak a továbbmenetelhez szükséges jegyek, okmányok. Mikor jön? Majd. Biztosan dolga akadt. Vagy értekezleten van. A köztársaság fővárosában is így jártunk. Két óráig bolyongtunk egy viszonossági alapon szervezett fél- hivatalos küldöttség tagjai, amíg kiderült, hogy az írásbeli ígéret ellenére nincs szállás. Este 8 órakor, Prágától 40 kilométerre szereztek egy takarítatlan munkásszállást. Fáradt emberek, szürkeség, közöny, vegetálás. Az NDK és Csehszlovákia határán, Usti Nad Laben környékén többször nem akartunk hinni a szemünknek. Holt erdők, a savas esőktől kipusztult hajdani rétek érzékeltették: mi lesz egy szép tájból, ha elhanyagolják a környezetvédelmet, a városvédelmet! Az új pozsonyi híd egyik följárója gyógyíthatatlan sebet ütött a történelmi városmagon. A számunkra oly fényesnek tűnő, csillogó hajdani koronázó város is megsápadt, el- színtelenedett. Hová lett az itt lakók életkedve, muzsikás vidámsága, mi történt Csehszlovákiával? Jobb idők éltető világossága mikor szívja föl a házakra, az utcákra, az emberekre ülepedett közönyt, mikor nézhetünk ismét irigykedve országépítő teljesítményeikre, izgalmas kulturális kísérleteikre. (Bárcsak elődeink többet tanultak volna a demokratikus Masaryktól, tanulékony munkásságától.) Mindkét ország érdeke, hogy együtt közeledjen Európához, mutassa föl a világnak legszebb értékeit, újra kifényesedjen a gyönyörű szomszédos ország. Hogyan is írta nagy költőjük, Nezval: „Adjátok ide, jó emberek, kezetek adjátok ide, / az ablakban felragyog a fehérlő ünnepi reggel.” Heltai Nándor LAKÁSKAMATOK Emelés — visszamenőleg ? Amiről sokáig csak fülesek keringtek, s amit a kormány mindeddig cáfolt, immár majdhogynem bizonyosság. Előbb vagy utóbb, de a régi, kedvezményes kamatozású lakáshitelek kamatait — ha a parlament úgy dönt -r- visszamenőleg felemelik. A költségvetésnek az idén mintegy 100 milliárd forintjába kerül a lakbér-hozzájárulás, a bérlakásfelújítás és a kedvezményes kamatozású lakáshitelek támogatása. Ez utóbbi összege 42 milliárd forint az idén, amely minden bizonnyal egykét év alatt a többszörösére nőne, ha nem emelték volna fel a kedvezményes kamatokat piaci, 17 százalékos kamatozásúra. 42 milliárdos állami támogatás Az elmúlt évtizedekben összesen 276 milliárd forintnyi alacsony kamatozású hitelt folyósított az OTP és a takarékszövetkezetek. Ebből 13,9 milliárd forint kamatmentes hitel, 1 százalékos kamatozású 32,1, 2 százalék pedig 19,8 milliárd forint. A 3 százalékos kamatú hitelek összege pedig eléri a 158 milliárd forintot. A rendszer ma úgy működik, hogy a költségvetés a pénzintézetek számára ezt kiegészíti 17 százalékra, s mindezt megfejeli 1 százalék kezelési költséggel is. Ez pedig együttesen adja ki az előbb említett 42 milliárd forintnyi támogatást. A régi és a mostani lakáshitelek felemássága miatt akik valóban hátrányos helyzetűek — tehát most vagy a közeljövőben jutnak lakáshoz —, azok kénytelen-kelletlen megfizetik a piaci kamatot, míg a szerencsés tulajdonosok jelentős támogatást kapnak. Sőt e támogatás összege az inflációval egyenes arányban tovább is növekedne. Ez tarthatatlannak látszik, lévén az állami költségvetés hiánya jelenleg is nagyobb a megengedhetőnél. A Gazdasági Reformbizottság 3 évre szóló programja szerint a lakásfinanszírozási rendszer változásának enyhítenie kell a költségvetésre nehezedő nyomást. A rúegol- dás több tényezőből állhat össze, így a lakásfinanszírozáshoz szükségesjövedelmek egy részét a vállalati jövedelmekből kell előteremteni, s olyan megoldást kell találni, amely növeli a már lakással rendelkezők terheit, és ebből jövedelmeket csoportosít át az első lakáshoz jutók számára. Jogilag nem látható tisztán a megoldás Az elképzelés a lakásfinanszírozási rendszer változásával egyidejűleg az állami bérlakások bérének emelését, a túlméretezett és bürokratikusán működő IKV-Jc megszűnését is célozzák. A lényeg, hogy parlamenti döntés alapján a régi kedvezményes lakáshitel-szerződéseket — jogilag nem tisztán látható, hogy mi módon meg kell változtatni. Mindenesetre elkerülendőnek látszik, hogy a „társadalmi igazságosság” jegyében úgymond kockás papíron szülessen megoldás. Eddig többféle változatot is tárgyaltak a szakemberek. Az egyik szerint a továbbiakban a hiteltartozásokra piaci kamatot kellene fizetni, s így értelemszerűen megszűnne a költségvetési kamattámogatás. Csakhogy ez esetben rendkívüli módon differenciált lakossági tehernövekedéssel kellene számolni, amely a hitelfelvétel idejétől függően havi 100 és 8 ezer között szóródna. A másik az elfogadhatóbb változat szerint úgynevezett gyorsított tőketörlesztést kellene előírni, például 3-4-szeresére emelve ennek mértékét. Ez a megoldás a kamatemelésnél jóval kiegyenlítettebb, havi 1500-2000 forint közötti többletkiadással járna a családok számára. A közvetlen költség- vetési kamattámogatás így csak 2-3 milliárd forinttal csökkenne, de a hitelszférában 30-40 milliárd forintnyi többletforrás keletkezne, s a kedvezményes hitelállomány 4-5 év alatt feleződne. Kompenzálás, de hogyan Persze égy ilyen intézkedés nem nélkülözheti az ellentételezést, s eldöntendő, hogy a lakossági tehernövekedést részben vagy egészben; a bérekben, a nyugdíjakban, illetve a családi pótlékban kompenzálják-e. Ez ügyben a vélemények eltérőek; a GRB szerint nem célszerű a teljes körű kompenzálás. A felszabaduló források egy részét az állami szociális bérlakásépítésre célszerű fordítani. A bizottság szerint az ellentételezés nagyobb részét általánosan és átlagosan kell kompenzálni, kisebb részben pedig szociálpolitikai jellegű ellentétel is alkalmazható. A bérben és juttatásokban történő kompenzálás viszont többletjövedelmet eredményez azoknál, akik nem élnek bérlakásban, illetve nincs kedvezményes hiteltartozásuk. E többletjövedelmet nem szabad elvonni azoktól, akiknek még nincs lakásuk, mivel ez a lakáscélú megtakarítások forrása lehet. A többieknél megfontolandó a lakásadó bevezetése. A hitelt igénybe vevők pedig a ténylegesen fizetett kamatok egy részét leírhatnák ebből az adóból, s így körülbelül 10 évig nem fizetnének adót. Ez egyúttal mérsékelné a vagyoni differenciálódást is. A lakásadó átlagos mértéke havonta 5-800 forint körül alakulna. Persze mindez tervezet, amellyel a készítők közül nem mindenki ért egyet, mert úgy véli, hogy ezek az intézkedések túlságosan durva és egyszeri jövedelemátcsoportosítást okoznak. Továbbá érdemben nem változtatnak a lakáshoz jutás rendszerén. Éppen ezért a lakásreform folytatásának keretében az ilyenfajta jövedelemátcsoportosítást csak 1992 után amikor feltehetően már nőnek a reálbérek tartják indokoltnak. Hajnóczy Árpád Az autók értékének legfontosabb jellemzői közé akár még másfél évtizeddel ezelőtt is a gyorsulás, a teljesítmény, a végsebesség tartozott, de ma már az autósok szemében az igazi érték, ha egy kocsinak minél kisebb a motorja, és minél kevesebb a fogyasztása. A konstruktőrök a fogyasztás mérséklésének egyik útját a kocsiszekrény alakjának optimális kialakításában, vagyis a légellenállás erőteljes csökkentésében látják. Köztudott ugyanis, hogy a légellenállás a sebesség négyzetével növekszik, és mértékét erősen befolyásolja a kocsi felületének nagysága, érdessége és a jármű alakja, áramvonalassága. A túlzottan áramvonalas kocsi azonban oldalnézetben már hasonlít egy repülőgépszárny alul lapos, felül ívelt metszetére, ezért a karosszérián nagy sebességnél már felhajtóerő is keletkezik, ami rontja az útfekvést, és akár fel is emelheti a járművet. A karosszériatervezők ezt a jelenséget úgy ellensúlyozzák, hogy olyan szerkezeti elemeket erősítenek a kocsiszekrényre, amelyek a légáramlás hatására ellenkező erőket mozgósítanak, és azok a kocsiszekrényt az úttestre nyomják. A légellenállás csökkentésének előnyei egyébként csak számottevő sebességnél mutatkoznak meg, s akkor néhány százalék erejéig befolyásolják az üzemanyag-fogyasztást. A jó úthálózattal, autópályákkal rendelkező országokban tehát nagyobb jelentősége van az optimális légellenállással való benzinmegtakarításnak. Képünkön egy jóformán ideális formakialakítású konstrukciót láthatunk, az új Matra M 25 típusú francia gépkocsit. Ez év tavaszán mutatták be a 3,47 méter hosszú, 675 kg súlyú gépkocsit, amelynek mindössze 1764 köbcentiméteres, de 200 lóerős Renault-motorja 650 méteren 250 km/óra sebességre gyorsítja a jármüvet. Az elmúlt lej évszázad történelmét kevésbé ismerőt könnyen félrevezetheti a feltételezés: a demokrácia megteremtéséhez elegendő, ha visszatérünk a „reménykorba”, a háborút követő koalíciós időbe. Abba a korba, amikor a Válasz című folyóiratban polemizálni lehetett arról, hogy milyen útra lépjen a magyar demokrácia. Bihó István tanulmánya, A magyar demokrácia válsága, ugyancsak Lukács György közbelépésére jelenhetett meg, Révai József, a kommunista . párt főideológusa a rendőrséggel akarta elkoboztatni a szedést. Vajon mi háborította fel ennyire Révait? Lényegében a már Németh László által is fölvetett „harmadik út” lehetőségének a keresése, immár a fasizmus leverése után. Mert kétféle félelem gyötri a fiatal demokráciát: „fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól.” Szenvedélyes mondat: „... aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló, aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruió, aki pedig Magyarországot az elé a hamis ajternatíva elé próbálja állítani, hogy csak kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsőleg egyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége.” Bíró Zoltán tanulmánya a „fordulat évét” megelőző hatalmi harcról, a taktikázásokról, a jelenkorra is érvényes gondolatokkal gazdagítja az olvasót. (Eötvös Kiadó)
