Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 178. szám Ára: 4,30 Ft 1989. július 31., hétfő BARGUZINI KÜLDETÉS BORZAK TIBOR ÍRJA HAZA­ÉRKEZÉS UTÁN Nem engedhető to­vább a gunyoros hang­nem — Az expedíció résztvevőinek boldogsá­ga nem sokáig tartott — Az antropológusok miért hazudnának? — A csontok Ulan-Udében maradtak — Száznegy­ven év után ... OKTÓBER 6-ÁN KEZDŐDIK A KONGRESSZUS Kádár János érdemei — Magyar—román viszony — A szovjet csapatkivonás folytatása — Együttműködés az USA-val — Lelkiismereti és vallásszabadság KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. július 28-ai üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. július 28-án ülést tartott, amelyen a központi Bizott­ság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke és titkára, a megyei és a megyei jogú pártbizott­ságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság osztályvezetői, valamint a központi pártsajtó vezetői. I. A Központi Bizottság megemlékezett Kádár Jánosról, az MSZMP alapító tagjáról, nyugalmazott elnökéről, aki három évtizeden át volt a párt vezetője. A testület méltat­ta Kádár János kiemelkedő személyiségét, nemzetközileg is jelentős politikai munkásságát. Kádár János egész életében a szocializmus győzelméért, hazánk felemelke­déséért küzdött. Soha nem tévesztette szem elől nemze­tünk, a dolgozó nép érdekeit. Napjainkban is megszívle­lendők hosszú politikai pályafutása során leszűrt tapasz­talatai; elsősorban azok, amelyek a politika kiszámítha­tóságának szükségességére, a szélsőségektől mentes, hig­gadt és józan mérlegelés szükségességére figyelmeztetnek. Példát adó, hogy a közös bajainkból való kilábalás egye­düli járható útjának a kölcsönös engedményeken alapuló megegyezést és az együttes cselekvést tartotta. Kádár János politikai örökségéből őrizzük és folytat­juk mindazt, ami előremutató. Kádár János cselekedetei­vel mindvégig következetesen kiállt a szocialista Magyar- ország ügye mellett. Az MSZMP tagjai, a felnőtt nemze­dékek emlékeznek arra, hogy pártvezetőként és államfér­fiként a megvalósítható cselekvési program megalkotását és az emberek megnyerését tartotta a fejlődés alapjának. Hazafiként és internacionalistaként vallotta, hogy Ma­gyarország jövője elválaszthatatlanul összefügg a haladó emberiség, a szocialista közösség, Európa sorsával. A Központi Bizottság köszönetét fejezi ki mindazok­nak, akik szerte az országban megemlékeztek Kádár (Folytatás a 2. oldalon) BAGDAD: Merénylet magyar diplomata gépkocsija ellen A hét végén vált ismeretessé a hír, hogy csütörtökön Bag­dadban ismeretlen tettesek me­rényletet hajtottak végre a ma­gyar nagykövetség helyettes ke­reskedelmi tanácsosának, Szűcs Lászlónak az autója ellen. Az MTI külpolitikai főszerkesztő­ségének telefonon feltett kérdé­seire válaszul dr. Kató Ferenc első titkár, ideiglenes ügyvivő megerősítette, hogy a fehér szí­nű, mintegy 10 000 amerikai dollárt érő Toyota Cressida gépkocsi pusztulásakor szemé­lyi sérülés nem történt. A rob­banás az említett napon, né­hány perccel 12 óra után, rek- kenő hőségben következett be. De nyilvánvaló volt a szándé­kosság, mivel a kocsi műszaki állapota kifogástalan volt. Az autó üzemanyagtartálya azon­nal lángra kapott és a kocsi né­hány perc alatt kiégett. A bagdadi magyar misszió nem tartja valószínűnek azt, hogy a merénylők magyar cél­pontot akartak volna választa­ni. Figyelmeztető előzetes üze­netek ugyanis nem érkeztek a nagykövetségre *és a tettet utó­lag sem vállalta magára senki. Dr. Kató Ferenc elmondotta, hogy az okokra vonatkozólag a magyarok is csak feltételezése­ikre hagyatkozhatnak, ilyene­ket azonban nem kívánnak is­mertetni, már csak a rendőrség és más iraki szervek kérésére sem. Magyar részről egyébként nem várnak egyhamar hivata­los iraki állásfoglalást. Rakowski az első titkár VARSÓ: A LEMP KB új első titkára Mieczyslaw Rakowski, a távozó miniszterelnök. A Lengyel Egyesült Munkáspárt ülésének szombati napján ejtettek meg erről a titkos szavazást. Rakowski 171 szavazatot kapott, 41-en szavaztak ellene. Előzőleg a KB elfogadta Woiciech Jaruzelski lemondását első titkári megbízatásáról. Jaruzelski a múlt héten köztársasági elnök lett, márpedig az elnök nem lehet pártvezető is. Más nagyarányú személyi változások is bekövetkeztek a legfelsőbb párt­vezetésben. Miután a KB elfogadta lemondását, távozott a Politikai Bizott­ságból Kazimierz Barcikowski, Stanislaw Ciosek, Jozef Czyrek. Alfréd Miodowicz. Ciosek és Czyrek nemcsak PB-tagságáról, hanem KB-titkársá- gáról is lemondott. Rajtuk kívül a KB titkárai közül kikerült Zygmunt Czarzasty, Wladystaw Baka és Marian Orzechowski is, de Baka és Orze- chowski PB-tagságát megőrizte. Petőfit találtuk meg! m • Petőfi ko ponyája. • A hazaérkezés örömteli pillanata. A képen dr. Kiszely István antropológus, Búzás Mónika és Morvái Ferenc. • Útban az ulan-udci titkos raktárhoz, ahol Petőfi földi maradványait őrzik a további intézkedésekig. • A barguzini temetőben kopjafa őrzi a költő emlékét. 1. Illenék véget vetni a viccelődésnek, a gunyoros, sértő hangnemű cikkezésnek. Petőfi Sándorral, egyik legna­gyobb költőnkkel, forradalmárunkkal nem teheti ezt a sajtó, a magyar közvélemény. Az amúgy is szerencsétlen sorsra kárhoztatott ember nemcsak életében vívott csatá­kat, küzdött az igazságért, a szabadságért, hanem sajná­latos vádaskodások miatt száműzetése, halála után is bántották. Kevesen hittek Petőfi eltűnésével kapcsolat­ban abban, hogy Szibériába hurcolták. Amikor pedig expedíciót hirdettek a költő felkutatására, élcelődő cik­kek láttak napvilágot idehaza. Már-már csak a nagyrédei Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Iroda vezetője, Morvái Ferenc által támogatott Petőfi-expedíció botrá­nyairól tájékoztatták a lapok olvasóit, és természetesen a krónikások belekötöttek mindenbe, amibe csak lehe­tett. Július 13-ától, amikor Morvái vezetésével, anyagi támogatásával útra kelt a maroknyi csapat Szibériába, az ottani Barguzinban Petőfi (Alekszandr Sztyepanovics Petrovics) vélhető sírját exhumálni, sokan ismét csak nevettek a dolgon. Támogató nemigen akadt. A világra szóló, szenzációs bejelentést, hogy megtaláltuk Petőfi Sándor földi maradványait, nem hitték el, esetleg fenn­tartásokkal, megkérdőjelezett formában adták tovább a hírt. Figyelve az itthon megjelent újságcikkeket, meg kell jegyezni: nem tehetik ezt tovább Petőfivel! 2. 1989. július 17-én délelőtt a barguzini temetőben, azon az elhagyatott helyen, ahol politikai foglyokat he­lyezlek el, dr. Kiszely István antropológus megtalálta és amerikai, szovjet kollégáival azonosította Küchelbekker orosz dekabrista vezér csontjait. Nem sokkal később Petőfi Sándor földi maradványait is kiásták, azonosítot­ták. Körültekintően, nem elhamarkodottan, mondták ki a sokáig csak egymás között boldogságot okozó szenzá­ciós hírt, eredményt: ez Petőfi! Érthetetlen volt számunkra, akik ott voltunk az első perctől kezdve, hogy miért nem hisznek nekünk. Miért gátoltak napokig abban, hogy hazaröpítsük a hírt, első kézből. Telefonálni nem lehetett, rádiókapcsolatot alig sikerült létesíteni. Úgy éreztük, elvágtak bennünket a külvilágtól. Amikor pedig néhány napi küzdelem után sikerült tudatni az itthoniakkal, hogy megtaláltuk Petőfi csontjait, senki nem hitte el. Mostanra valamicskét válto­zott a helyzet, de csak a sajtót illetően. Az bizonyos: az örömteli pillanatokat, a napokig tartó boldogságot senki nem veheti el tőlünk, a szemtanúktól! Elmondhatatlan, megmagyarázhatatlan érzés tartotta fogva az expedíció minden tagját. Tudtuk, Petőfi feküdt abban a barguzini sírban. Koporsó nélkül. Dr. Kiszely István, Bruce Latimer, Clyde Simpson, Alekszei Burajev antropológusok alaposan átvizsgálták, majd jegyző­könyvbe vették a költő maradványait, több mint tíz jegy alapján mondták ki a százszázalékos választ. A koponya, a testalkat, az a bizonyos farkasfog, a bordasérülés, a tbc-nyom, a csonthártyagyulladás nyoma, a testmagas­ság és egyéb antropológiai jelek igazolták: a világ egyik nagy költője feküdt a sírban. 3. A boldogság nem sokáig tartott. Amikor Petőfinek kopjafát állítottunk, jelképesen újból „eltemettük”, más­nap Küchelbekker temetesi szertartásán részt vettünk, meg nem tudtuk, hogy idehaza, Magyarországon semmi­ben sem segítik az expedíciót. A hazaszállítással kapcso­latos ügyeket, intézkedéseket halogatták, egyáltalán nem tartották fontosnak. A szovjet partnerek megadták a szükséges engedélyeket a hazahozatalra, de mit értek, ha itthon másképp viszonyultak a nagy jelentőségű ügyhöz? Persze, mindenki bízott a fordulatban. A csontokat kellő biztonságban szállítottuk Ulan-hldébe, a burját terület fővárosába. És onnan már nem hozhattuk háza. Még Moszkváig sem. Nem értettük, ugyan kinek nem fontos ez az óriási tett, miért nem lehetett megtenni a lépéseket, több mint egy hét alatti? Ezt magyarázza meg valaki, feleljen döntéseiért. így hát a költő maradványait több ezer kilométer távolságban, Ulan-Udében kellet elhelyez­ni, titkos raktárban, ideiglenes megőrzésre. Vajon med­dig? 4. Ma,július 31-én, újabb küzdelmek kezdődnek. Ép­pen azon a napon, amikor véget ért a segesvári csata, amikor nyomtalanul!?) eltűnt Petőfi Sándor. És végre, mégis megvan! Lehet-e véletlen az időpontok összecsen- gése? Mindenesetre száznegyven esztendő eltelt... A 3. oldalon lapunk kiküldött tudósítója, Borzák Ti­bor, képriportban foglalja össze a Megamorv Petőfi- expedíció szibériai pillanatait. Sfiktj IHAROS GYŰLÉS A KECSKEMÉTI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALATNÁL KIÉ A GYÁR? Július 26-án olyan szavak hangzottak el a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat tanács­kozótermében, amilyenek soha azelőtt. Mint azt a jelenlévők kö­zül többen is állították: kitört a „glasznoszty”! Kovács Tibor, a tollmosó üzem csoportvezetője a délutáni munkásgyűlésen lekapta a mikrofont az elnöki asztalról. A levezető elnöktől átvette a ta­nácskozás irányítását. Dr. Tobak István vezérigazgatót határozott hangon fölszólította, hogy álljon föl, s kérdést kérdés után, világo­san tájékoztassa a dolgozókat az üzem égető gondjairól. Mint mon­dotta: minden púder, mellébeszé­lés nélkül. A vezérigazgató a váratlanul kerekedett feszes vitában — leg­alábbis ami az érveket illeti — alulmaradt; megbukott... A drámai szócsata előzményei­ről a vállalat — a megyeszékhely egykori büszkesége — válságáról a munkásdisputa másnapján tá­jékozódtunk ... Amikor a munkás kérdez Nincs, aki megmondaná: van-e kiút? — Ön szerda délután egy csa­pásra a baromfi-feldolgozó mun­kásvezére lett. Szinte mindent kockáztatva, pillanatok alatt ma­gához ragadta a kezdeményezést. Mint a fizikai dolgozók képviselő­je, számon kérte a korábban már hosszasan magyarázkodó igazga­tón a tetteit, mulasztásait. Mi in­dította önt erre a „mikrofonbitor­lásra”? — kérdeztem Kovács Ti­bortól. — A gyár dolgozóinak szám­talan súlyos problémája indított szólásra. Most igen nehéz lenne fölidézni pontosan azt a bizony­talanságot, azt a szorongást, ami a szalagok mellett, a raktárak­ban, a csomagolóban tevékeny­kedő emberek lelkiállapotát jel­lemzi. Gyári és országos szinten fölöttünk, a megkérdezésünk nélkül kötik a főnökök az alku­kat. Panaszkodnak vagy ígérget­nek, vigasztalnak vagy riaszta­nak; legtöbb esetben nem is ért­jük azt a nyelvet, melyen hoz­zánk szólnak. Nem tudjuk, mi lesz velünk, tervezhetünk-e jövőt e gyárban. Tisztes tájékoztatás helyett pletykákból, hallomásból értesülünk csak, hogy nagy baj van, fél éve sosem tapasztalt mélységre süllyedt a szekerünk az adósságban, a veszteségben. Nincs, aki megmondaná: van-e kiút? — Úgy tudom, a munkásgyű­lést éppen e kérdések megvitatá­sára hívták össze ... — Hívtuk, hívattuk össze! Nyílt levélben kértük fel a válla­lati tanács elnökét, hogy végre számoltassa el a dolgozó közös­ség előtt is a vezérigazgatónkat. Az asszonyok mellékeltek az íráshoz 13 kérdést is, amire konkrét, egyenes választ akar­tunk. Például, hogy mire fordí­tották a tavalyi — a korábbiak­hoz viszonyítva sajnálatosan gyenge — 17 milliós nyereséget. Miért emelték kisebb arányban a fizikai dolgozók bérét, mint az adminisztratív állományét? Ki a • A Barnevál dolgozóinak ajándéka a városnak. Sorban állás a 2 forint ötvcnfillércs libaaprólékért. Mégsem az ATEV kapta. (Tóth Sándor felvétele) felelős a termelés és az értékesítés gondjaiért? A kezdeményezés, úgy gondoltuk, végre felhívja a figyelmét a vezetőknek: eszmél­nek a lekiskorúsitott munkások; krízishelyzet van, nem lehet halo­gatni a tiszta szót. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents