Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 29. Mégis, kinek az érdeke ? „A ma iskolarendszere a holnap munkanélküliségé” — hirdette a felirat a Budapesti Műszaki Egyetem egyik hallgatói gyűlésén, ahol oktatási rendszerünk állapotáról folyt éles, indulatokkal erősen fűszerezett polémia a hallgatók és a meghívott párt-, és állami emberek kökött. Egy esztendeje, amikor ez történt, még megrótták a krónikást, amiért az egyetem lapjában le merte írni a fentebb idézett mondatot. „Ez azért erős túlzás, nem gondolja?” - mondták az „elvtársak”. Nos, az idők változnak: a közelmúltban Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője az oktatási rendszer cs a munkaerőpiac kapcsolatáról szólva, betűre pontosan idézte az egyetemisták „erősen túlzó” mondatát. Négyezer diák az utcán Tavaly négyezer diák került ki az utcára, frissen szerzett érettségi, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben. Az utcára lépésük szó szerint értendő nekik ugyanis nem jutott munkahely. Lévén, hogy az 1988-ban végzetteknek nem egészen öt százalékáról van szó, akár legyinthetnénk is: nem kell vészharangot kongatni, és különben is: biztosan rosszul választottak pályát, és nem gondoskodtak előre ők vagy a szüleik — munkahelyről. Ám nagyon igazságtalanok lennénk, ha ilyeneket mondanánk. Az az idő már elmúlt, amikor mindenkinek majdhogynem állampolgári jogon dukált a munkahely. A jó pályaválasztásról pedig nevetséges dolog beszélni, amikor még maguk a vállalatok illetékes vezetői sem tudják megmondani, hogy milyen szakemberekre lesz szükségük három-négy év múlva, amikor a ma pályaválasztói befejezik tanulmányaikat. Egy kifejezetten peches korosztály lép ki most és az elkövetkező néhány évben — az iskolákból. A tervutasításos gazdaságpolitika iskolázta be őket, s a nyiladozó piacgazdaság méri meg tudásukat, felkészültségüket. Igaz, a szerkezetváltás, a szakemberek szerint, egy tapodtat sem haladt" előre, annyi történt csupán, hogy az új, liberalizált bérgazdálkodás hatására a vállalatok ma már nem vesznek fel „vattaembereket”, sőt, a meglévőktől is inkább szabadulni igyekeznek. Új munkahelyek pedig nem nagyon „létesülnek”, nincs aki létesítsen ilyeneket. A régi reflexek azonban annál inkább működésbe kezdtek. Ki ne emlékeznék a bértarifa- rendszerre, amikor a bérek az életkor függvényében emelkedtek egy rosszul kezelt szociálpolitikai szempont okán, a teljesítményektől szinte teljesen függetlenül. Kevés kivételtől eltekintve, a fiatalok ma is alacsony kezdőfizetéssel lépnek ki az életbe, még az olyan munkahelyeken sincs ez másképp, ahol — egy technológiai váltás miatt friss ismereteik miatt ..előnyben vannak* még az évek ó ta ott dolgozókkal szemben is. Csakhogy ezek a vállalatok inkább nem vesznek fel új dolgozót, gyakran inkább technológiát sem váltanak, csak hogy elkerüljék az átképzések, elbocsátások okozta konfliktusokat. Ez a gyakorlat eredményez olyan meglepő, bár korántsem ritka helyzeteket, mikor is egyik-másik vállalat szakképzetlen emberek garmadával próbál minőséget termelni, miközben a nála hiányzó szakemberek közhasznú munkán tengenek. A legpechesebbek azonban mégiscsak azok, akik elhitték: minél többel tanul valaki, annál értékesebb tagja a társadalomnak. Ők, akik gimnáziumba mentek: mert onnan lehet bizton pályázni a felsőoktatásba. De ha nem is sikerül a felvételi, akkor is sokoldalúbban képzettek, több mindenre megtaníthatok, mint akik „csak egy sima szakmunkásképzőt" végeztek, vagy mint a szakközépiskolából kikerülők. Hiszen nekik nagyobb az általános műveltségük, következésképpen olyan alaptudással bírnak, amire könnyen építhetnek aszerint, hogy a későbbiekben milyen speciális ismeretekre lesz szükségük. Tudás és papír Mindebből azonban a gyakorlatban csupán az nem igaz, hogy a mai munkaerőpiac értékeli, igényli az általános műveltséget. „Neki” ugyanis olyan munkásra van szüksége, aki a belépése pillanatában mindenhez ért, amihez csak az adott munkapad mellett érteni kell. A gimnáziumokban érettségizők egyike sem ilyen. Még akkor sem, ha valamilyen kideríthetetlen okból kifolyólag, az utóbbi években mindinkább reklámozzák a gimnáziumi fakultációkat, mondván: mégse,kerüljön ki a gyerek az alma materből úgy, hogy „semmihez sem ért”. No^le milyen fakultációkat kínálnak az iskolák? És milyen „papírt” adnak elvégzésükről? Tisztelet a csekély számú kivételnek, a fakultációkon megszerzett ismeretéért egy fillért sem fizetnek a munkaerőpiacon. Pláne, hogy fakultatív tantárgyakból teljesített vizsgát igazoló oklevéllel - az érvényes jogszabályok szerint — sehol sem lehet munkába állni. Igaz, a legtöbbeket ez'nem is zavarja, hiszen ők tovább akarnak tanulni, még ha csak kettesek, is, csak akad egy „piti kis főiskola” ahová ennyivel is bejuthatnak . . . Ebbéli reményeiket sem a család, sem az iskola nem oszlatja szét. Senki nem áll melléjük, hogy „ebből elég, iratkozz inkább egy másik iskolába, szakközépbe vagy szakmunkásképzőbe”. De a szülők sem' verik a gimnázium igazgatójának asztalát, hogy olyan fakultációkat indítson, aminek — egy sikertelen felvételi esetén - hasznát is veheti a gyerek. Képezzék ki adószakértőnek, könyvvizsgálónak, — kapva kapnának érte a sorra alakuló kisvállalkozások. De nem, az iskolarendszerünk ennyire még nem tár- sadalmasodolt. Ki találja ki? Mindenki bízik valamiben. Az igazgató abban, hogy majd csak intézkedik a minisztérium, a szülő és a gyerek abban, hogy csak sikeredik az a felvételi, vagy ha nem, hál találnak egy jó munkahelyet a következő próbáig. És a vállalatok is bizakodnak: majd csak találnak munkaerőt valahogy. Amikor Glatz Ferenc művelődési miniszter meghirdette oktatás- korszerűsítési elképzeléseit, teljesen kétségbe estem. A miniszter programja félreértés ne essék — szerintem jó. Annyi csak a bajom, hogy ő találta ki, a miniszter. Sem a vállalatok vagy azok érdek- képviseletei - — sem a szülői munka- közösségek nem követelték ki, hogy az iskola valóban az életre készítse fel a gyereket, a leendő munkavállalót. Hát mégis, kinek az érdeke, hogy ne csellengjenek a munka nélküli fiatalok százával, ezrével, s holnapután talán már tízezrével az utcán? A kultuszminiszternek egyedül kell kitalálnia, hogy vajon mire is lenne (lesz) szükségük a gazdálkodóknak? Senkinek sem fontos, hogy a felnövekvő generációk — szándékuk szerint valóban hasznos tagjai legyenek a társadalomnak? A holnapra senki se gondol? Fekete Gy. Attila • A halasi gyáregység önállósága is jelentősen megnő. TÖBB NYERESÉGRE SZÁMÍTANAK Szervezeti változás nagyobb önállóság Önálló részvénytársaságokká és korlátolt felelősségű társaságokká oszlott fel június 26-án a Budaprint tízezer fős nagyvállalat. Az új szervezetek egyike a Budaprint Szekotex Rt., amely magában foglal egy fővárosi, egy szegedi gyárat, valamint egy kiskundorozsmai és egy kiskunhalasi gyáregységet. Az előzményekről s a változás várható eredményeiről Varga Alajossal, a halasi gyáregység vezetőjével beszélgettünk. Elöljáróban arra kértük, mutassa be a régi nagyvállalatot. A régi szervezet a hagyományos szocialista nagyvállalat jegyeit viselte magán. Fővárosi központtal működött, amely direkt módon, felülről irányította a hozzá tartozó egységeket normatívák és bázisszemlélet alapján. Épp ebből adódóan a cég negyedszázados fennállása alatt mindig, csupán a minimális nyereség elérésére volt képes. Hiszen ha netán egy gyár, vagy gyáregység kiugró t teljesít, akkor a következő évben már azt tekintették volna bázisnak. Maga alatt pedig ugye senki sem akarja vágni a fát... Az rt. egyik számottevő előnye épp abban áll, hogy az eddig közepesen dolgozó gyár a jövőben nyugodtan produkálhat kiugrót, az eredményét nem vonja el senki. Nem szabják meg, mennyi energiát használjanak fel a termeléshez. A nyereség 3 százalékát lefizetik a vagyonkezelő központnak, a többivel viszont maguk a gyárak gazdálkodnak. Vagyis, tetszés szerint felhasználhatják technológiai fejlesztésre vagy béremelésre. — Az előbb hangsúlyozta, hogy nem szabják meg, inennyi energiát kell cgy- cgy évben felhasználniuk. Miért, korábban előírták? — Sajnos nagyon is precízen, A központnak is dolgoznia kellett. . . Tény, hogy meghatározták: a gyáregységünknél például évente ezer kiló fűtőolajat használhatunk fel. És bizony ezt ajánlatos is volt eltüzelni, még akkor is, ha enyhe tél köszöntött ránk. Nehogy „lerontsuk a bázist”. Mert utána esetleg hideg tél következett, amikor még ez a mennyiség sem volt elegendő. Túllépni persze ilyenkor sem volt szabad a keretet. De meghatározták a felhasználható villamos energia mennyiségét, és azt is, mennyi négyzetméter nyers- szövetet gyártsunk. — A szervezeti változással tehát megszűntek ezek a problémák. A Szekotex Rt. még mindig nagy- vállalatnak számít hazánkban, hiszen több mint háromezer embert foglalkoztat. Ám mivel eredményorientált, lényegesen rugalmasabbá vált. Olyany- nyira, hogy az rt.-én belül rövidesen gyáregységünk is eredményorientált elszámolásra szeretne áttérni. Úgy tűnik, főnökeink ehhez hozzá is járulnak. Megegyezéses négyzetméter árat kapunk majd. Annyi ágyneműszövetet gyártunk, amennyit akarunk, s ránk bízzák, hogy ehhez mennyi energiára van szükségünk. TTMizednél több, hogy a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát Márka-üdítőital-koncentrátumot exportál Csehszlovákiába. 1986-ban kezdődtek el szovjet partnerrel is a tárgyalások. A Volgográd megyei Volga Agráripari Kombinát vezetőivel megkötött tavalyi egyezség után a Kecskemétvin szakembereinek közreműködésével — részben innen szállított berendezések üzembe állításával — az idén júniusban kezdődött az üdítőital-gyártás a inihajlovkai üzemben. Az együttműködés eddigi értékelése, valamint ennek bővítése, sőt vegyes vállalat létesítése is szóba került a hét elején Kecskeméten, a vállalat központjában kezdődött tárgyaláson, amelyre a volgai kombinátból eljött Merinics Alekszandr párttitkár, Zsirnov Anatolij a kombinát konzervgyárának igazgatója, Beszarab Valentin a külkapcsolatok osztályának vezetője és Radionov Alekszandr a gazdasági és tervosztály vezetője. * SZOVJET PIACON (IS) HÓDÍT A MÁRKA Együttműködés után vegyes vállalat? Borsódy Miklós, a Kecskemétvin vezérigazgatója fogadta a vendégeket, s már az első megbeszélésen olyan üzleti témák kerüllek napirendre, amelyek diszkréciót igényelnek, s mindaddig belső vállalati ügyként szerepelnek, míg a megegyezés, illetve a szerződés- kötés létre nem jön. Az viszont nem titok: a partnerek akarják az iizlctbőví- tést, mindkettőjüknek vannak olyan termékeik, amelyek „kicserélése” jövedelmet hozó vállalkozásnak tűnik. Tizennégyezer ember dolgozik a Volgái kombinátban, amelyhez mintegy ötven vállalat, egység tartozik. Egyebek mellett tizenöt szövetkezet és állami gazdaság, két baromfitelep, szállító-, szolgáltató-, javító-, élelmiszer- ipari feldolgozó vállalatok, nyérctelep és egy építőipari'tröszt. Éves termelési értékük 200 millió rubel. Az új üdítőitalgyárukról az ott elkezdődött munkáról Merinics Alekszandr a következőket mondotta: Együtt megoldottuk a szőlő és alma Márka gyártását és forgalmazását a mihajlovkai területen, és konzervgyári „témákban” is vannak bizonyos együttműködéseink. A megyénkben — Kérem, mutassa be kicsit részletesebben az új vállalatot. A budapesti és a szegedi gyár részvénytársasággá szerveződését elősegítette, hogy egységeik egymást* követik a technológiai sorban. A Szegedi Textilmüvek és a gyáregységek gyapotból nyersszövetet állítanak elő; a pestiek pedig ebből ágyneműszövetet, konyhai térítőkét gyártanak. Ezen belül a halasi gyáregység 240-250 fős kollektívája évente 6,5 millió négyzetméternyi nyersszövetet készít, csaknem 300 millió forintos értékben. — Beszéljünk néhány szót az anyagiakról is! Úgy tudom, a részvénytársaságba belépett néhány tőkeerős cég is. így igaz. Többek között egy nyugati NSZK-beli is. Sőt, a nyugati tőke részaránya ezáltal olyan mértékűvé vált, hogy már mentesültünk a bérkorlátozások alól. Az idén eddig már 9 százalékkal megemeltük az alapbért, de most újabb 10-15 százalékos emelést tervezünk. A béremelésnek természetesen határt szab az eredmény, de most már csak az! Érdekességképpen elmondhatom, hogy egy hazai magánvállalkozó is beszállt az rt.-be ötszázezer forinttal. Ez vállalati méretekben aprópénznek tűnhet, de magánembernek óriási összeg. Bár napjainkban még nehezen mozdul a magántőke, de úgy látszik, ez a fővárosi vállalkozó üzletet lát a Szekotex Rt.-ben. — Az alakulástól alig egy hónap telt el. Érzékcitek-c ez idő alatt valamilyen pozitív változást itt, a halasi gyáregységnél? Végre fizetőképesek vagyunk! Az első félévben már sok hazai céghez hasonlóan mi is sorba álltunk a bankban. A béren kívül már jószerével semmi| sem tudtunk fizetni. Végre, megszűnt ez a tarthatatlan helyzet. A belépők pénze bőven fedezi a kiadásainkat. Jó dolog ez, hiszen hónapok múlva számíthatunk csak a bevételeinkre. — Végezetül: milyen eredményre számítanak az új szervezeti formában? Tavaly „nullára futott ki” a vállalat. Épp, hogy nem volt veszteséges. Mi erre az évre legalább húszszázalékos vagyonarányos nyereséget terveztünk. Ez pedig jóval meghaladja a százmillió forintot. Gaál Béla igen alacsony az üdítőital-fogyasztás és -forgalom, viszont az igény nagy, ezért a mennyiséget növelni, a választékot viszont szélesíteni szeretnénk. — Ez a kombinátnak jó üzlet? Igen, azért csináljuk, hogy javítsuk a jövedelmezőséget. Az üdítőitalgyártásban nagy segítséget kaptunk a Kecskemétvintől és reméljük, rövidesen az óránként kétezer darab félliteres palack üdítőital gyártásához létrehozott kapacitást a szőlőn és almán kívül más ízű üdítők készítésével tudjuk kihasználni. — Az italokat hogyan fogadták az orosz emberek? — Nagy megelégedéssel. ízlik mindenkinek, jónak tartjuk, ezért is folytatunk tárgyalásokat a továbblépésről, és ezért is ragaszkodunk az együttműködéshez. Mint Zsirnov Anátolijtól megtudtam három éve magyar paradicsomsűrítő berendezést vásároltak, amelynek idei üzembe állításához is segítséget kérnek a Kecskemétvintől. Régebben a barátság, most emellelt-az üzleti érdekek fűz(het)ik össze a két ország vállalatait, legalábbis erre utal, hogy a volgai kombinát külkapcsolatok osztályának vezetője is itt van. S hogy milyenek a lehetőségeik, erről így beszélt: A magyar és szovjet vállalatok közötti közvetlen termelési és kereskedelmi kapcsolatok előtt ma már nincs akadály. Közvetlenül tárgyalhatunk, köthetünk üzleteket mi már két éve. Elsőként a Kecskemétvinncl, azóta az NSZK-ban, Nyugat-Berlinben és Spanyolországban folytattunk tárgyalásokat és alakulóban vannak a kapcsolataink. Úgy látjuk, hogy a Kecskemét- vinnel közös vállalat alakítására is jó lehetőség kínálkozik. — Üzleti szempontból mit jelent a • A négy vendég: a közgazdász, a párttitkár, a, külkapcsolatok felelőse és a konzervgyár igazgatója. kombinátnak a magyar kapcsolat? a kérdésre Radionov Alekszandr válaszol: Az az egységünk, ahöl most a Márka-félék gyártása kezdődött, éppen csak rentábilis volt. A jövőben, az üdítőkkel, jelentős jövedelmet tudunk elérni és ezt mondhatom a legfontosabbnak. Egyébként országunkban radikális reformfolyamat megy végbe. A jövetelem célja még az is, hogy megismerkedjem a Kecskemétvin közgazdasági rendszerével, ugyanis önálló elszámolású gyáregységi rendszert akarunk bevezetni kombinátunkban. — Mi azt halljuk, hogy az öt évvel ezelőttihez képest áruhiánnyal küszködik a Szovjetunió; az üzletekben alig lehet kapni valamit. Ezt minek tulajdonítják? Egyetlen gazdasági reformtól sem várható azonnali eredmény válaszolt a párttitkár. A világpiacon dekonjunktúra van, árveszteségeink jelentősek. Nekünk fő exportunk a nyersolaj és a fa, amelyeknek az ára nagyot zuhant. így az exportbevételeink leapadása is hozzájárul a mostani helyzethez. A vállalati önállóság is lassan bontakozik, és korántsem teljes körű mondotta a külkereskedelmi szakember. — Újabb intézkedések, törvények kellenek, hogy felgyorsuljon az önállósági folyamat és lendületbe jöjjön a gazdaság. — A gazdasági elbillenés azzal is magyarázható, hogy nálunk még nincsenek piaci viszonyok vélekedett a közgazdász , és a vállalatok közöli nincs konkurencia. A monopolhelyzcl- bc került vállalatok árdiktálását, önkényeskedését meg kellene szüntetni, vagy legalább kordába terelni, hogy a munkabérek mögött magas, jó teljesítmények legyenek, elegendő termék, hogy ne kelljen áruhiánnyal küszködnünk. Most az a helyzet, hogy az emberek nagyobb részének van pénze, de alig tud érte szükségletének megfelelő dolgokat vásárolni. — Ezen a helyzeten több magyar vállalat is képes lenne segíteni, ha vulnának olyan áruk, amit a magyaroknak cserében az ország és a vállalatok érdekeinek megfelelően adni tudnának.- A kecskeméti tárgyalásaink ilyen jellegűek, 10-15 terméket ajánlottunk például a Kecskemétvin egyéb termékeiért, s reméljük sikerül üzletet kötni — mondotta befejezésül a párttitkár. A szovjet kapcsolat egyik felelőse Keresztes József, a Kecskemétvin termelési igazgatóhelyettese ezzel egyetértve még hozzátette: v — Üzleti alapokon nyugvó vállalkozások továbbfejlesztésére lehetőség van, akarat, is és mindkét kombinát érdeke, hogy ezen keresztül is javítson a jövedelmezőségén. Csabai István Termelőszövetkezeti palóc múzeum Század eleji, vályogból épült házat vásárolt meg a Karancslapujtői Karancs Tsz, amelyet múzeumnak rendezett be. A kiállított tárgyakat a termelőszövetkezeti tagokTársadalmi munkában gyűjtötték. A múzeumban a századfordulótól a század kejzepéig használatos tárgyakat, köztük sok munkaeszközt helyeztek el. • A század közepén még korszerűnek számító mezőgazdasági gép, a Holler traktor. Ezt az erőgépet az 50-es években szerveződő termelőszövetkezetekben használták.
