Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 29. SEVARDNADZE PÁRIZSBAN Blochnak semmi köze a Szovjetunióhoz Kaszab Zsuzsa, az MTI tudósítója jelenti: Felix Blochnak, a kémkedéssel vá­dolt amerikai diplomatának semmi kö­ze a Szovjetunióhoz, „nem áll kapcso­latban velünk" — nyilatkozta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter párizsi megérkeztekor a Reuter hírügy­nökség kérdésére. Sevardnadze a Kam­bodzsáról rendezendő, vasárnap kez­dődő nemzetközi értekezleten vesz részt. Jurij Gremitszlcih külügyi szóvivő ugyanerre a kérdésre válaszolva meg­erősítette pénteki, moszkvai sajtókon­ferenciáján, hogy Felix Bloch, a bécsi USA-nagykövetség volt első beosztott­jának semmi köze a Szovjetunióhoz. Pénteken Moszkvában sajtókonfe­renciát tartott John Bolton amerikai külügyminiszter-helyettes és Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter­helyettes ismertetve azokat a konzultá­ciókat, amelyeket a két külügyminisz­térium képviselői az ENSZ Közgyűlése 44. ülésszaka előtt tartottak. Mint kö­zös sajtókonferenciájukon megállapí­tották, igen hasznos párbeszédet foly­tattak a béke megőrzésével, a regioná­lis konfliktusokkal, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni harccal kapcsolatban felmerült kérdésekről. A tárgyalásokon előkerült még az ökológiai kérdésekben való együttmű­ködés szükségessége. A nemzetközi ter­rorizmus elleni harcban mindkét fél ki­emelte, hogy meg kell találni az ilyen cselekedetek elleni harc formáit nem­csak az ENSZ keretén belül, hanem annak szakosított szerveiben is. A ká­bítószer-kereskedelem mára nemzetkö­zi méreteket öltő problémává vált, ép­pen ezért az ellene folytatandó harcnak is nemzetközi méretűnek kell lennie. NEMZETISÉGI SZÍNEZETTEL Forrongás Moldáviában MOSZKVA Több tízezer ember részvételével tüntetésekre és tömeggyűlésekre került sor az elmúlt napokban Moldáviában. A gyűlések egy részét a Moldáviai Népfront szer­vezte, ugyanakkor nyilvánosan is megjelent a helyi orosz nyelvű lakosságot tömörí­tő Interfront. Bár a konfliktusnak nemzetiségi színezete is van, a szovjet televízió helyszíni jelentéseiből, riportjaiból kiderült, hogy az elégedetlenség oka a köztársaságban tapasztalható súlyos gazdasági és szociális helyzet. A gyűlések résztvevői elmond­ták, hogy a köztársaság területén az elmúlt évtizedben elsősorban kihívó középüle­tek épüllek új székházat kapott a Moldáviai Kommunista Párt KB. a helyi Legfelsőbb Tanács, a szakszervezeti központ stb. Eközben a városokban, így Kisi- nyovban is égető a lakáshiány, nincs megfelelő számú bölcsőde, iskola, kórház. Az orosz nyelvű lakosságot tömörítő Interfront szerepe a megmozdulásokban nem egyértelmű, hiszen igyekszik az eseményeket az orosz és a moldáviai lakosság közötti nemzetiségi konfliktusként feltüntetni. Kisinyovban ismeretlen eredetű röplapok az orosz nép elleni leszámolás közeledtét ígérik, és az Interfront védelmi szervezetek létrehozására ösztönzi a helyi oroszokat. A moldáviaiak, így a Moldá­viai Népfront is, tiltakoznak a provokációk ellen, mint ahogyan sérelmesnek tart­ják, hogy idén — nem tudni, kiknek a kezdeményezésére az úttörőtáborokban elkülönítették az orosz és a moldáv gyerekeket. A moldáviai nyelviörvény, a latin betűs Írásmód a köztársaság történelmi hagyományainak újjáélesztését jelenti, nem pedig az ott élő más népek ellen irányul — mondják a helybéliek. Moldáviában a nyclvtörvény értelmében mind a moldován, mind az orosz nyelv hivatalossá válik. Dubcek a Szolidaritás és a LEMP együttműködését tanácsolja Scipiades Iván, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Alexander Dubcek, az erőszakkal meghiúsított 1968-as csehszlovákiai reformok atyja arra buzdítja a lengyel Szolidaritást, hogy működjék együtt a Lengyel Egyesült Munkáspárttal. Az erről szóló interjú pénte­ken jelent meg a Szolidaritás napilapjában, a Gazeta Wyborczában. Ugyanezen a napon a LEMP lapja, a Trybuna Ludu ismét helyt adott hasábjain a csehszlovák pártlap Szolidaritás-ellenes kijelentéseinek. Dubcek az interjúban — amelyet a napokban Prágában járt lengyel ellenzékiek egyike készített — üdvözli a szovjetunióbeli változásokat, csak azon sajnálkozik, hogy ezek ilyen megkésve következtek be és annyi idő veszett közben kárba. A csehszlovákiai helyzettel kapcsolatban azt mondta, hogy a kormány és a párt ugyan határozatokat fogadott el a reformról, de ez csak a felszín, mert a szavak és tettek között nincs összhang. Habsburg Ottó a Magyarország-küldöttség elnöke BONN Habsburg Ottót, a Páneurópai Unió elnökét, egykori trónörö­köst a Strasbourg-i Európai Parlamentben a Magyarország- küldöttség elnökévé választották. A testület felerészben európai parlamenti képviselőkből, felerészben magyar parlamenti képvise­lőkből fog állni közölte az MTI bonni irodájával a müncheni Páneurópa sajtókirendeltség pénteken. A Magyarország-küldöttséget újonnan alapították. Habsburg Ottó elnökké választásában kiváló lehetőséget lát „a budapesti gyors európaizálódási és demokratizálódási folyamat támogatásá­ra”. Bátorító, hogy az Európai Parlament képviselőinek többsége felismerte: Magyarországot és szomszédjait nem lehet egy kalap alá venni — közölte a Páneurópa sajtószolgálat. A új gyógyszer az AIDS ellen WASHINGTON Egy új gyógyszer, laboratóriumi rövidítéssel a DDI (dideoxyi- nosin) fontos szerepet játszhat majd az AIDS elleni küzdelemben — közölték csütörtökön amerikai egészségügyi források. Bár a DDI-vel ugyan néni lehet véglegesen meggyógyítani a gyilkos kórt, ám adagolásával a szervezet ellenállóképessege jelen­tősen erősödik, a betegek közérzete javul, étvágyukat visszanyerik, rezisztensekké válnak egyes fertőzésekkel szemben. A DDI-nek sokkal kevesebb nem kívánatos mellékhatása van, mint a már használt AIDS-gyógyszernek, az úgynevezett AZT-nek. Az orvosok egyelőre várják a hivatalos engedélyeket, hogy szep­tembertől megkezdődhessen a gyógyszer klinikai próbáinak máso­dik szakasza. A szer hatásait mintegy ezer AIDS-betegen, az Egye­sült Államok húsz városában fogjak ellenőrizni. Szóvivői tájékoztató az MSZMP KB üléséről Az eredeti tervhez képest egy nappal korábban, október 6-án kezdő­dik az MSZMP kongresszusa —jelentették be pénteken este a párt központi bizottsági ülése közben megtartott szóvivői tájékoztatón. Kimmel Emil helyettes szóvivő mellett Kovács Jenő, az MSZMP PIB tagja, a Központi Bizottság titkára és Berecz János, a K B tagja, a sajtó nyilvánossága nélkül lefolytatott tanácskozás első két napirendi pont­jának előadója vállalkozott arra, hogy az újságírók kérdései nyomán összegezze az előterjesztések lényegét, a vitában elhangzottakat. Kimmel Emil tájékoztatást adott arról, hogy a testület kegyelettel tisztelgett- Kádár János emlékének, méltatta munkásságának elévül­hetetlen érdemeit. Az MSZMP kiemelkedő személyiségének, a párt harminc éven át volt vezetőjének méltatása többek között hangsú­lyozza: politikai örökségéből el kell sajátítani az előremutató eleme­ket: Kádár János pártvezetőként, államférfiként egyaránt a végrehajt­ható cselekvési programok megalkotását, az emberek megnyerését tartotta fontosnak, mint az ország fejlődésének alapját. A KB köszö­netét fejezi ki azért az együttérzésért, amellyel tízezrek rótták le kegye­letüket az egykori pártvezető ravatalánál, illetve sírjánál. A testület a temetésen való részvételt egyértelműen politikai demonstrációnak minősítette, amely bizonyította, hogy az ország lakosságának jelentős része, elismerve a reformok, az átfogó megújulás szükségességét, lényegesnek tartja a kádári örökség maradandó értékeinek megőrzé­sét, abban látja hazánk haladásának zálogát. Áz MSZMP munkakongresszusának előkészületeiről Kovács Jenő elmondta: a KB csomagtervet tárgyalt, amelyben szerepelt a kongresz- szus napirendjére, az ügyrend elveire, a választások előkészületeire vo­natkozó javaslat, a megrendezés költségeivel kapcsolatos elképzelés, valamint egy közbeeső tájékoztató és állásfoglalás arról, hogy az eddig viták tapasztalatai alapján a kongresszuson milyen vezető és ellenőrző testületeket lenne célszerű létrehozni. Utalt arra, hogy korábban nem volt „divat” ilyen kérdések megtárgyalása, s most azért történt így, mert felismerték, hogy célszerű széles körben e kérdéseket megvitatni. Az ülésen a legnagyobb vita arról folyt, hogy milyen módon szervezhetők a küldöttcsoportok, hogyan lehet a párt legfelső fórumát megszervezni. A KB-titkár utalt arra, hogy e kérdésben összeütköztek a hagyomány- őrző és a változtatást szorgalmazó nézetek. Végül is az a megegyezés született, hogy a kongresszusi küldötteknek ajánlják: hagyják jóvá, hogy két módon - területi alapon és vélemény­közösségek, nézetek alapján — lehessen küldöttcsoportot alakítani. Fontos kérdés volt a kongresszusi napirend; újabb ajánlás alapján beszámoló hangzik el a politikai helyzetről, a teendőkről, benne az el­múlt egy-másfél év minősítésével. Kovács Jenő a kongresszus időpont­jának előrehozatalát indokolva úgy fogalmazott: várhatóan élénk esz­mecsere alakul ki a megvitatandó témákban, s az előzetesen megjelölt időtartam erre nem biztosítana lehetőséget. A szóvivői tájékoztatón e napirenddel kapcsolatosan számos kérdés hangzott el. A válaszokból kitűnt, hogy a küldöttek egyéni választás alapján vesznek részt a kongresszuson; 600 párttagot képvisel egy kül­dött. A munkacsoportok már megalakultak, s megválasztották szóvi­vőiket is. A konzultációk a kongresszus megnyitása előtt egy hónappal megkezdődnek. Az elképzelések szerint a párt legmagasabb fórumát követően politikai nagygyűlést rendeznek, hogy az MSZMP a nagy nyilvánosság előtt is bemutassa programját, vezetőit, arculatát. A ta­nácskozás az MSZMP kongresszusa nevet viseli. v Elhangzott az is, hogy a párton belüli különböző politikai áramla­tokhoz tartozók; amennyiben hajlandók deklarálni hovatartozásu­kat, egyforma eséllyel indulnak a küldöttválasztásokon. Nem lehet­nek ugyanis senkinek külön jogai; a kisebbség védelmét biztosítani kell a választási rendszerben. A KB- és KEB-tagok egy kis részét egyébként már megválasztották küldöttnek. Az 1276 küldöttnek kö­rülbelül egyharmada titkos szavazás nyomán már megkapta mandá­tumát. Berecz János, a kövekező napirendi pont előadója ugyancsak rövi­den összefoglalta az előterjesztes főbb elemeit. Elöljáróban magyará­zatot fűzve ahhoz, hogy miért őt jelölték erre a feladatra, emlékezte­tett: a téma megtárgyalásának előkészületei az ő irányításával folytak, s az MSZMP elnöksége úgy határozott: a funkcióváltozás nem ok arra, hogy más terjessze elő a témát. A napirend jelentőségéről szólva utalt arra: a Központi Bizottság még soha nem foglalkozott a párt és az egyház, a párttagok és a vallásos emberek viszonyával — a Politi­kai Bizottság belső határozata szabályozta ezt a kérdést. Az MSZMP most nyíltan kíván fellépni e kérdésben is. Kijelentette: nem vált előnyére a téma megtárgyalásának, hogy a sajtó nem volt jelen a vitánál, hiszen ez is a politika teljes nyilvánosságához, nyíltsá­gához tartozik. A vitában is megállapították, fordulatra van szükség: a párt közvet­lenül kívánja kapcsolatát kiépíteni a vallásos emberekkel és az egyhá­zakkal, lehetővé téve, hogy a párttagok ideológiai kérdésekben ne az eddig elfogadott elveket tartsak szem előtt. Hangsúlyozta: nem ateis­ta, hanem a társadalmi haladás mellett elkötelezett pártról van szó. Folytatni kell az eddigi jó hagyományokat: a szabad vallásgyakorlást teljessé téve, a marxisták és a vallásosak dialógusát a legmagasabb szinten folytatva. Hozzáfűzte: a párt belső normáit ilyen vonatkozás­ban át kellett alakítani. Berecz János kijelentette: az 1956 előtti egyházpolitikát illetően nincs vita a KB-tagok soraiban. 1957-től a párt nyitottabb, a kapcso­latokat építő szövetségi politikát folytatott, s ez egy viszonylag érvé­nyesülő vallásszabadsagot jelentett. Á mostani fordulathoz hozzátar­tozik, hogy az állam es az egyház elválasztása teljes legyen, hogy minden állampolgár egyenlő, nem lehet különbséget tenni a vallásos és nem vallásos emberek között. Ugyanakkor a párt és a hívők, az egyházak viszonyát a hazához és a haladáshoz való viszony határozza meg. Rámutatott arra is, hogy nagyon sok ateista fenntartással fogad­ja ezeket az alapelveket. Számítani kell értetlenségre, s attól való félelemre, hogy politikai versengés alakul ki a különböző mozgalmak, pártok között a vallás felhasználásával és kihasználásával politikai célokra, a politikai befolyás növelésére. Berecz János végül hangsúlyozta: fel kell oldani a merev szabályo­kat, és a lelkiismereti szabadságot a párton belül is biztosítani kell. Mindez együtt azt jelenti, hogy gyökeres fordulatra van szükség az MSZMP egyházpolitikájában. Végül Kimmel Emil tájékoztatót adott arról, hogy a KB értékelte a bukaresti felső szintű magyar—szovjet, illetve magyar—csehszlovák találkozót. Tudomásul vette, hogy román kezdeményezésre magyar —román párt vezetői találkozót tartottak. A Központi Bizottság be­számolót hallgatott meg George Bush látogatásáról. A párt vezetői­nek moszkvai megbeszéléseivel összefüggésben a Központi Bizottság kifejezte reményét, hogy olyan kedvezően alakulnak az európai folya­matok, a nemzetközi helyzet, amelynek nyomán lehetővé válik a szovjet csapatok teljes kivonása. A testület fontosnak tartja, hogy továbbra is szoros legyen az együttműködés és még hatékonyabb, intenzívebb tapasztalatcsere bontakozzék ki az MSZMP és az SZKP különböző szervei között. A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Fejti György, a KB titkára előterjesztésében a július 22-ei időközi országgyűlésképvi- selő-választások tapasztalatairól. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra: nagyon fontos, hogy az augusztus 5-ei pótválasztásokon az MSZMP tagjai aktívan működjenek közre a párt jelöltjeinek népsze­rűsítésében, elfogadtatásában. Szükségesnek tartja, hogy az időközi választások tapasztalatait az általános választásokra történő felké­szülés során dolgozzák fel és hasznosítsák. A beszámoló rámutat: a választások mélyebb következtetés levonására nem alkalmasak, vi­szont külön elemzést igényel, hogy az időközi választásokon általá­ban is jellemző csekély részvételhez, érdeklődéshez képest most még alacsonyabb volt a részvételi arány. Rámutat arra is, hogy a párt helyi szerveinek magatartásában jelen voltak a régi mechanizmus elemei. A Központi Bizottság beható vitát folytatott a nemzeti megbékélés­re vonatkozó javaslatról, s úgy döntött, hogy a vita figyelembe vételé­vel az állásfoglalást a Politikai Intéző Bizottság véglegesíti, és tervezet formájában hozza nyilvánosságra, hogy a párt tagjai érdemben kifejt­hessék ezzel kapcsolatos véleményüket, állásfoglalásukat. A testület ennek nyomán tér vissza a témára következő ülésén. A Központi Bizottság személyi kérdésekben is döntött. A Társada­lompolitikai Bizottság vezetése alól felmentette Berecz Jánost, és a bizottság vezetésével Barabás Jánost, a Központi Bizottság titkárát bízta meg. Áz előző testületi ülésen Kovács Jenő KB-titkári kinevezé­sével vezető nélkül maradt a pártpolitikai osztály; ennek vezetőjévé a Központi Bizottság Tóth Andrást nevezte ki. (MTI) .«ugrs Brinkmann professzor a Hiltonban (Folytatás az I. oldalról) zást szerveznek a feketeerdei, azaz a j; Freiburg közelében található glotter- badi 162 ágyas kórházba. A hetedhét- országra szóló lakodalomról elhíresült Tri berget is fölkapta a hír. Azóta so­kan csak azért utaznak a Brinkmann és Christa házasságáról ismert kisváros­ba, hogy ők is ugyanott, ugyanolyan szertartással, ugyanolyan körítéssel mondjanak egymásnak holtomiglan- : holtodiglant. Hangjáról is gondolhattam volna azonnal, hogy a mindig higgadt, min­dig megnyerő (számomra túlságosan negédes) főorvos a sorozat több száz millió nézőjének a szivében, lelkében él, valóságosan hasztalan keresném a világban. Beszédtónusa kevésbé fé­nyes, ünnepélyes, mint ahogyan azt a magyar változatban Bács Ferenctől megszoktuk. Ki tudja, hányadszor mesélte el éle­Szigorított őrizetről Kalocsán (Folytatás az 1. oldalról) ségsztrájk. Ezt követően jelentették be, hogy az igazságügy-miniszter saját ha­táskörében intézkedve félbeszakította a szigorított őrizet letöltését, s ennek nyomán július 27-étől szeptember I -jé- ig minden érintettet el kell bocsátani a szigorított őrizetből. A kalocsai bünte­tés-végrehajtási intézetben — közis­mert nevén a női börtönben azt kér­deztem a parancsnokhelyettestől, Ko­vács István őrnagytól, hogy most, a döntéshqzatalt követően, ismerve a rendelkezést, mit tesznek, s mit tettek már eddig. Elmondta, a sajtókonferencia nap­ján az intézet vezetői is megkapták a első szóbeli tájékoztatást a tennivalók­ról. Az intézkedés egyébként nem érte teljesen váratlanul őket, miután a ter­vezet szerepelt a Btk-t módosító javas­latok között, de azt tényként fogadják el Kalocsán is, hogy a váci börtönben történtek felgyorsították a folyamatot. Az intézet vezetői azonnal ismertették a miniszteri döntést a tizenöt elítélttel — azért az eltérés a korábbi központi jelentésben szerepelt adattól, mert júli­us 27-én egy személy, letöltve alapbün­tetését, szigorított őrizetbe kér,ült —, s megállapodtak, hogy megkezdik a sza­badulás előkészítését. Ezt pedig, mint hallottam, egyálta­lán nem egyszerű feladat a legtöbb volt elítélt esetében, s erre most lényegben egyetlen hónap marad. Ezen idő alatt kell az elbocsátandóknak munkahelyet és jó néhányuknak lakást, vagy leg­alább ideiglenes szállást találni, az idő­seknek, rászorulóknak pedig egészség- ügyi, vagy szociális otthoni elhelyezé- ről gondoskodni. Ami pedig szinte le­hetetlen az intézet közreműködése nél­kül. Éppen ezért az itt dolgozóknak kötelességük is mindezeket megtenni. Hiszen tapasztalatuk, ha valakit megfelelő, vagy legalább a minimális támogatás nélkül útjára engednek, az nagyon rövid idő múlva, s meglehet, valójában részben önhibáján kívül, visszakerül a büntetés-végrehajtási in­tézetbe. Az itteni keresményük, külö­nösen a jelenlegi gazdasági helyzetben, nem sok időre elég. A tizenöt érintett pénze a távozáskor például személyen­ként 2000-től 10 000 forintig terjed. Aki pedig — más alkalommal —- az esetleges letiltások miatt pénz nélkül távozna— s ilyen nemegyszer előfor­dul —, annak az egyszeri segélyként adható 500 forint és az ingyenes haza­utazási utalvány ma már gyors segít­ségnek sem mondható. A parancsnokhelyettes megemlítet­te, hogy Kalocsán két személynek au­gusztusban lejárna az eddigiek értelmé­ben a szigorított őrizetből minimálisan kötelező két év, a többiek ennél keve­sebbet töltöttek le. Mint mondta, az évek folyamán változott a bírói gya­korlat is, ezt a joghátrányt — egyfajta hallgatólagosan elfogadott meggondo­lás nyomán - az utóbbi esztendőkben egyre kevesebbszer alkalmazták'. Míg korábban 80-100 személy töltötte Ka­locsán a szigorított őrizetet, addig most tizenöt. S véleménye szerint ma már nincs bíró Magyarországon, aki ezt az intézkedést elrendelné. Egyébként a kalocsai büntetés-végrehajtási intézet képes arra, hogy amint az igazságügy­miniszter írásos utasítását kézhez kap­ják, minden érintett volt elítéltet egy napon belül elbocsássanak. Ám Kovács István őrnagy szerint fontosabbnak érzik maguk az érintet­tek is, hogy a szeptember 1-jéig hátralé- yő időben a lehetőségekhez képest mi­nél jobb legyen az intézeten kívüli éle­tük, a környezetükbe való beilleszkedé­sük előkészítése. Ezt nagyban meg­könnyítené, ha a megkeresett munka­helyek legalább válaszolnának az állást kereső levelekre, a helyi tanácsok pedig lehetőségeikhez mérten támogatnák a szabadultakat, s rugalmasan, gyorsan intéznék ügyeiket. V. T. tét pénteken. Megpróbálta az élet! Tíz­éves korában vesztette el édesapját, a négygyermekes kántortanítót. Valahol a lengyel fronton áldozta életét Sgy őrült hatalomvágyáért. Pomerániai édesanyja egyedül nevelte a fiukat. A vesztét érző hatalom 1945-ben őt is besoroztatta. Péncélököllel a kezében határozta el: a maga részéről befeje­zettnek tekinti a háborút. Évekig a szovjet megszállási zóná­ban, a későbbi Német Demokratikus Köztársaságban élt, sok mindennel próbálkozott. Az áhított orvosi pályá­tól a színpad csábította el. Képesítés nélkül lépett föl a schwerini Népszínpa­don, Berlinben egy „igazi” előadást lát­va döbbent rá arra, hogy mennyi tanul- nivalója van még. Beiratkozott egy szí­niiskolába, de befejezése előtt előnyös szerződéseket kapott. Vezető színész volt Frankfurt am Main-ban, Köln­ben, Zürichben, Münchenben, majd jött a bécsi Burgtheater. 1964 óta eljátszotta a klasszikus drá­mák egész sorának valamelyik főszere­pét. Közel áll szívéhez Schiller. Leg­utóbb Mephistóként partnere volt a Szabó István-filmekből is jól ismert Klaus-Maria Brandauernak. Ezúttal Klausjürgen Wussow volt a Mephisto. Az ő élete sem felhőtlen. Nétiányan fénymásolatban megkaptuk a Bild am Sonntag főszerkesztőjéhez tíz nappal ezelőtt írt levelét. A hamburgi Wus­sow is ott él bulvárlap öklömnyi betűkkel kérdezte tőle, nem szégyelli-e magát. Az olcsó szenzációkat hajhászó (kitaláló?) rikkancsújság évek óta csip­kedi, marja. A tudósításomnak kiszorítható hely még kevesebb, mint a magyarországi látogatása során percről percre progra­mozott Wussow ideje. Ä búcsúzáskor így is szakított kis időt arra, hogy mielőtt megírta volna olvasóinkat üd­vözlő sorait érdeklődjön lapunk fe­lől. Már-már Brahmsra hivatkozva csábítottam volna a hírős városba egyik dala szerint itt élnek a legszebb lányok, asszonyok —, de azután eszembe jutott a Bild am Sonntag és letettem tervemről. Még csak az hiá­nyozna, hogy ezért is „leleplezzék”. A számtalan filmben, tévésorozat­ban szerepelt színész szombaton este nyilatkozik a Tv-2 műsorában, de va­sárnap is feltűnik a képernyőn. Lesz meglepetés is, de nekünk sem árulta el, hogy mi. Tudtuk: hiába faggatnánk. A Klinika szereplőit sok ezer márkára büntették volna, ha kipöttyentik, kinek miként alakul a sorsa. Lett volna miből fizetni. Wussow úr egymillió forintnak megfelelő gázsit kapott egy folytatá­sért. A sorozat 70 részből áll (nálunk 24-et mutattak be). Heltai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents