Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

1989. július 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Auf Wiedersehen im Jahre 1990! Viszontlátásra 1990-ben! Német nyelvi tábor Kunszentmiklóson Július elejétől német szótól volt han­gos a kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnázium kollégiuma. Nyugatné­met, NDK-beli és magyar diákok lak­ták a szobákat, töltötték meg az ebéd­lőt és a klubtermeket. Az első Bács- Kiskun megyei, középiskolás német nyelvi tábor résztvevői már csomagol­nak, ám magukkal viszik három, együtt töltött hét emlékeit és a tanulta­kat. Jakab Edit, a kunszentmiklósi gim­názium némettanára maga is diákként ismerkedett meg Kerstin Tischendorf- fal, aki most az NDK-beli Schwerin város középiskolájának tanárnője. Az ismeretségből tartós barátság lett: leve­leznek, rendszeresen találkoznak, az utóbbi években pedig már diákokat is „cseréltek” oly módon, hogy német, illetve magyar családoknál helyezték el a fiatalokat. — Ilyen előzmények után vetődött föl a gondolat, hogy mindezt még szer­vezettebb formában, német nyelvi tá­bor keretében kellene folytatni — mondja Jakab tanárnő. — Az elképze­lésünk támogatókra lelt, és már tavaly novemberben szervezni kezdhettük a kunszentmiklósi találkozót. Úgy tűnt, minden rendben lesz, ami­kor májusban telefonált a schwerini ta­nárnő és közölte Edittel: nem biztos, hogy a csoport megkapja a kiutazási engedélyt. Váratlanul ért a hír bennünket, de mivel semmiképpen sem akartuk, hogy elmaradjon a tábor, megpróbáltunk nyugatnémet diákokat meghívni. Eb­ben segítségünkre volt névadónk le­származottjának, Baksay Lászlónak az édesanyja, aki az NSZK-beli Aachen­ben él. Bethlen Jolán cikket jelentetett meg két helyi újságban, és szinte órák alatt jelentkezett 18 diák, akik örömmel vál­lalkoztak a magyarországi útra. S mi­vel kísérőtanár csupán egy akadt, az aacheni hölgy is a csoporttal utazott. — Nagyszerű három hetet töltöt­tünk el itt! — mondja lelkesen. — Ezek a gyerekek még sohasem jártak Ma­gyarországon, és kitűnően érezték ma­gukat. Kirándultunk Kecskemétre, Budapestre, jártuk a múzeumokat, lát­tuk az Állami Népi Együttest, bebaran­goltuk a várat. Apajpusztán lovasbe­mutatón vettünk részt, túráztunk, a Nyakvágó csárdában táncházat ren­deztünk. Ismeretségek, barátságok szövődtek a gyerekek között, többen tartani szeretnék a kapcsolatot. Már minden készen állt a nyugatné­met csoport fogadására, amikor híre jött, hogy az NDK-sok mégiscsak jön­nek. Annál jobb — örvendeztek Kun­szentmiklóson —, hiszen így még érde­kesebb, izgalmasabb lesz a tábor. — Kicsit azért izgultunk — ismeri be Csankovszki János, a Baksay-gimnázi- um igazgatója —, mert hiszen nem tud­hattuk előre, miként fognak egymással megbarátkozni a két német állam fia­taljai. Szerencsére simán ment minden, a gyerekek pillanatok alatt összemele­gedtek. A nyugatnémet csoport július 9-én, a húsz NDK-beli diák és az őket kísérő négy tanár egy héttel később érkezett. Bács-Kiskun megye középiskoláiból 36 fiatal vett részt a szórakozással fűszere­zett közös munkában. — Szerencsésen alakultak a dolgok: minden magyar diákra jutott egy né­met, mi pedig ennek megfelelően mó­dosítottuk a programot — mondja az igazgató. — Eredetileg skolasztiku- sabb foglalkozásokat terveztünk, ám végül is kötetlen, szabad programot valósítottunk meg, ahol a hangsúlyt a spontaneitásra, az élő német nyelv gya­korlására helyeztük. Magyar szó szinte el sem hangzott az elmúlt hetekben a kollégiumban. A gyerekek négy csoportban dolgoz­tak, ezeket Warga Éva, Borbély Ildikó, Molnár Csilla, Cserjés Zsuzsa főiskolás lányok vezették. A magyar fiatalok az utolsó napokban — természetesen né­met nyelven — dolgozatot írtak tábor­beli tapasztalataikról. Mindannyian jó véleménnyel voltak, de ami még fonto­sabb: az írásművek stílusa jócskán el­ütött korábbi iskolai'dolgozataikétól. Jakab Edit szerint hangulatuk volt az írásoknak, minden mondaton érződött a német diákokkal együtt töltött napok hatása. Knipf Rózsa, a bajai III. Béla Gimnázium tanárnője azt mondja: ez az, amit nem lehet tankönyvben leírni, órán elmondani. Kerstin Tischendorf tanárnő is jól­eső érzéssel nyugtázza a közös munka eredményét. Tanítványai örömmel is­merkedtek Magyarországgal és szíve­sen segítettek vendéglátóiknak a német nyelv gyakorlásában. Holger Raab nyugatnémet fiatalem­ber érdeklődéssel vegyes izgalommal utazott hazánkba. — A kapitalizmusról, természetesen, voltak ismereteink, de az önök rend­szeréről szinte semmit sem tudtunk. Azután meglepve láttuk, hogy csaknem minden olyan, mint nálunk. Nekem nagyon tetszett minden, sok barátságot kötöttem, és ha módom lesz rá, okvet­lenül visszajövök ide — mondja az aacheni diák, aki jövőre érettségizik. Bács-Kiskun első középiskolás né­met nyelvi táborának költségeit a me­gyei és a kunszentmiklósi városi tanács fedezte. A magyar diákok a szállásért és az ellátásért a tényleges ár harmadát fizették. A németektől nem kértek pénzt, ők sikeres nyelvtanári közremű­ködésükkel honorálták a vendéglátást. A szervezők remélik: folytatás ugyan­itt, jövőre. Sitkéi Béla Devizaszámla — buktatókkal Alighanem a közvélemény nyomásának is engedett a kormány, amikor úgy döntött, hogy szeptembertől to­vább liberalizálja a lakossági valutaforgalmat. Éles bírá­latokat kellett ugyanis elszenvednie amiatt, hogy dollár százmilliókat ha nem milliárdokat — engedett ki az országból pusztán azért, mert nem vette tudomásul a realitást: a lakosság a szigorú szabályok ellenére is képes jelentős valutasummákra szert tenni. (Hogy mekkorák lehetnek ezek? Csupán idén, az első hat hónapban, és csupán gépkocsiból 19 500 érkezett az országba, magán­import révén.) Választás két rossz közül A kormánynak két választása volt: vagy még szigo­rúbb szabályokat hoz, vagy liberalizál. A még szigorúbb szabályok — vámok emelése, a valuta tartásának, elköl­tésének tilalma, a turistaellátmány felhasználásának kor­látozása révén esetleg csökkenthető a külföldre áram­ló összeg, esetleg mérsékelhetők a központi devizagaz­dálkodás kiadásai, de mindenképpen számolni kell a lakosság érintett rétegének heves felháborodásával. A liberalizálás viszont —- a devizaszámlák összevoná­sa, a lakossági valutatartalékok bankba terelése, a pén­zek eredetének homályban hagyása, a számláról felvett valuta szabad felhasználásának lehetősége — feltétlenül népszerűségre számíthat, és növeli a központi devizagaz­dálkodás által használható összeget. Ugyanakkor szá­mos veszéllyel is jár. Mindenekelőtt azzal, hogy felélén­kül a valuták feketepiaca. Ha bármilyen eredetű pénz tisztára mosható, számlán tartható, szabadon felhasznál­ható, akkor különös tekintettel a forint gyengülésére — minden korábbinál érdemesebb azt a pénzt megszerez­ni. A hivatalosnál magasabb árfolyamon is. A magasabb feketeárfolyam pedig tovább gyengíti a forintot. Ez a gyengülés oda vezethet, hogy kialakul a tömeg- pszichózis: menekülni kell a nemzeti valutától. Ami egy­felől az infláció felgyorsulásával jár, másfelől azzal, hogy létrejön az úgynevezett kettős valutarendszer, a kettős piac. Hogy egy felgyorsuló infláció miként dezorganizál- hatja a gazdaság egészét, arról vannak tapasztalatok. A kettős piac természetéről kevésbé. Valutás és forintos üzletek A kettősség csírája már ma is fellelhető. Van az ország­ban vagy háromszáz „valutás”, azaz konvertibilis valutá­ért árusító üzlet, amelyben sok olyan áru kapható, amit forintért nem lehet megvenni. Kereskedelmi vállalatok és más vállalkozók ma is arra törekszenek, hogy ilyen üzle­teket nyithassanak, mivel ezek valutában hoznak hasz­not. Minél több kóbor valuta van a lakosságnál, annál nagyobb ezeknek az üzleteknek a forgalma és a szívóha­tása. A valutás boltok elszívhatják a forintos boltokból a kurrens árukat, még a hazai gyártmányúakat is akkor, ha nincs belőlük elegendő. S mennyi, de mennyi hazai termék akadhat, amelyikből átmenetileg vagy tartósan hiány támadhat, s ha a szűkös kínálat átvándorol a valutás bolthálózatba, akkor olyan helyzet áll elő, amely­ben a lakosság két részre oszlik. Egyik részének van konvertibilis valutája, s így hozzájut a keresett termék­hez, a másiknak nincs, ezért nem juthat hozzá. A valuta- és az árupiac kettőssége kitermelheti a mun­kaerőpiac kettészakadását is. Hiszen ha akadnak mun­kaadók, akik külföldi valutával képesek fizetni, akkor lesznek munkavállalók is, akik csak azért hajlandóak dolgozni. Így azután a társadalom egésze két részre sza­kadhat — de ezt már jobb végig se gondolni. Inkább azon szükséges töprengeni: miként előzhető meg ennek a pokolnak az elszabadulása. Magától értető­dően úgy, hogy radikálisan megjavul a magyar gazdaság teljesítőképessége, s vele az exportképessége, miáltal megerősödik és konvertibilissé válik a forint. Ez azonban inkább csak óhaj, jobb esetben: reménység. De a legjobb esetben is csupán hosszabb távú cél, amihez a kormány­nak programja van. Lehet ez a program közgazdaságilag megalapozott, racionális, megvalósítása akkor is a távoli jövőbe húzódik. Importálni és forintért kínálni Mit lehet tenni addig? A kettősség legbiztonságosab­ban akkor kerülhető el, ha a lakosság forintért is hozzá­jut a keresett áruhoz. Tehát azokat gyártani vagy impor­tálni kellene. Csakhogy mind gyártásuk, mind az impor­tálásuk — legalábbis, ha ez a szükséges mértékben törté­nik — ugyanazt kívánja meg: olyan erős gazdaságot, amilyet lehetetlen máról holnapra megteremteni. Ami­lyet legfeljebb egy komplex gazdaságfejlesztés, gazdaság­kialakító program kínos-keserves végrehajtásának ered­ményeként remélhetünk. Addig is importáljon a kereskedelem minél többet a keresett termékekből, és kínálja azt forintért — mondják most a pénzügyi kormányzat szakemberei, akik többsé­gükben a lakossági valutaforgalom liberalizálása ellen foglaltak állást. Szemben a kereskedelmi tárca szakembe­reivel. Vagyis nem lehetetlen, hogy ha a kereskedelem erre nem lesz képes, akkor rajta verik majd el a port. De ha az importra képes is lesz, a forintárak aligha lehetnek versenyképesek a külföldi árakkal, amint ma sem azok. Mégis úgy tűnik, egyedül az erőteljes behozatal, a forin­tért történő árusítás az, ami mérsékelheti a kettős piac- kialakulásának veszélyét. Mérsékelheti ~ igaz, csupán átmenetileg — akkor is, ha a tömeges importnak nincs exportfedezete, és emiatt csak az ország külföldi fizetési mérlegének további romlásával érhető el. Egyes szakértők szerint azonban a fizetési mérleg már nem is rontható, a külföldi hitellehetőségek kimerülőben vannak. Mások viszont és érdekes módon, közöttük inkább a külföldi, semmint a hazai szakértők vannak többségben — úgy vélekednek, hogy a magyar gazdaság talpra állítható és meggyógyítható. Bárhogy alakul a jövő, a kormány súlyos veszélyeket vállalt, amikor a lakossági vaUitaforgalom liberalizálása mellett döntött. Ennél súlyosabbakat legfeljebb akkor vállalt volna, ha a szigorítást választja. A liberalizálásnak ugyanis olyan — nem jelentéktelen — előnye is van, hogy érdekeltté teszi az állampolgárokat a vendégfogadás fel­tételeinek javításában, devizatermelő szolgáltatások nyújtásában, vagyis különféle turisztikai vállalkozások­ban. Ami egyfelől mégiscsak az exportot — a láthatatlan exportot, a turisztikai devizabevételeket —- bővíti, másfe­lől már önmagában is erősíti és élénkíti a gazdaságot. Gál Zsuzsa Nyár a Sugovicán • Van ugyan szebb magyarázat is a Sugoviea név eredetére, de az az. igaz­ság, hogy a szó szerb nyelven „piszkos viz”-et jelent. Az idén azonban nyugod­tak lehetnek a fürdőzők: a Köjál hivata­los tájékoztatása szerint a vízminőség az első osztályú kategóriába sorolható. így azután nem csoda, hogy a gyere­kek a vakációt szinte teljes egészében, a felnőttek pedig a szabadnapjaikat vagy a munka utáni pihenés óráit a vízparton töltik. Tízezrek keresnek enyhülést a kánikulában a hús habok között. • falán vödörfutásnak nevezhetném ezt az izgalmas küzdelmet. Minél gyor­sabban kell szaladni, de vigyázva, hogy egy csepp víz ki ne loccsanjon! • A kemping strandján napozó vendé­gek figyelik a rögtönzött evezősver­senyt. • Jólesik egy kis séta a Sugoviea kemping árnyas fái alatt. —Jöjjön, látogasson meg bennünket egy percre!—invitál szíves szóval egy hölgy, aki férjével és kisunokájával valami horgászkész­séget rcparál. — Nem emlékszik?Tavaly is találkoztunk. Hát hogyne emlékeznék a Götze házaspárra és kilenc unokájá­ra. Meg arra, hogy minden nyáron eljönnek hozzánk, mert, mint mondják, a bajai Sugoviea kempingnél szebbet, kellemesebbet nem találnak. Ez a nyolcadik nyár, amit itt töltenek. Ne csodálkozzanak, hogy bajai szívem megdobbant a dicséret hallatára, pedig nem is engem illetett, hanem a kemping dolgozóit. Meg is kérdeztem tüstént, hogy mi az, amivel ez a hely annyira a lelkűkbe lopta magát, hiszen gyakran táboroztak Jugoszláviában, Spanyolországban és Ausztriában is. Herr Wolfgang (>ötzc német alapossággal válaszol: — Először: olcsó, másodszor: páratlan, fes­tői szépségű a környezet, harmadszor: sok barátunk van, esténként velük találkozunk. És ide jönnek NDK-beli rokonaink is. — Van-e kapás a Sugovicában?— kérdezem a horgászcszkö- zökre tekintve. Nem kerül el bennünket a szerencse. Tegnapi zsákmányunk egy kétkilós balin. (Kép és szöveg: Gál Zoltán.) KISIPAROSOK MAR PÁLYÁZTÁK — AZ OKISZ IS MOZGOLÓDIK Kinek jut a 25 millió dollárból? A kongresszus augusztusban dönt A magyar vállalkozók várják az amerikai kongresszus döntését és a konkrét feltételek meghatározását, ám mintegy húszán máris pályázatot nyúj­tottak be a kisiparosok országos érdek- védelmi szervezetéhez, a Kioszhoz, hogy részesülhessenek a 25 millió dol­láros magyar amerikai vállalkozási alapból mondotta Károlyi Miklós, a Kiosz főtitkár-helyettese az MTI mun­katársának. f Mint ismeretes: George Bush buda­pesti látogatása során 25 millió dollá­ros magyar amerikai vállalkozási alap létrehozását ígérte, amelyet még a kongresszusnak kell jóváhagynia, vár­hatóan augusztusban. Az alap hitelek­kel és tőkejuttatással támogatná a ma­gyarországi magánszektor beruházása­it, állami vállalatok magánkézbe adá­sát, segítséget nyújtana a műszaki to­vábbképzésben, illetőleg minden olyan magánvállalkozásban, amely hozzájá­rul a magyar nemzetgazdaság fellendí­téséhez. Károlyi Miklós a továbbiakban el­mondta, hogy a tárgyalások a magyar és az amerikai üzletemberek között fo­lyamatosak. Ez azért is szükséges, mert nem eldöntött tény, hogy a vállalkozók mely köre számíthat az anyagi támoga­tásra. A Kiosz azt javasolja, hogy vala­mennyi életképes, sikeresnek mutatko­zó, illetve ígérkező, kezdő vagy már több éve vállalkozó egyenlő eséllyel pá­lyázhasson. Az eddigi pályázatok a vasiparból, illetve orvosiműszer-gyár- tóktól érkeztek. Várhatóan és ezt a Kiosz különösen támogatja - számos találmány, újítás piaci hasznosításához is igénybe akarják venni ezt a támoga­tást a vállalkozók. A Vállalkozók Országos Szövetsége csak akkor nyilatkozik elképzeléseiről, ha az alapítók eldöntik: az alapot mi­ként kívánják felhasználni mondot­ta Palotás János, a VOSZ elnöke. Hoz­zátette: ez természetesen nem azt jelen­ti, hogy a VOSZ nem venne részt aktí­van az alappal kapcsolatos konkrét kérdések tisztázásában. Vállalja — fel­kérésre- a részvétel bármilyen formá­ját; tanácsadással, menedzseléssel segíti az igények és a lehetőségek összehan­golását. Egyelőre azonban számos kér­dés nem tisztázott. Például, hogy az alapot szétosztják-e, vagy annak hoza- dékát kívánják-e felhasználni, illetőleg az alaphoz miként kapcsolódhatnak a magyar pénzintézetek és a nyugati jegybankok. Áz ipari szövetkezetek ugyancsak be kívánnak kapcsolódni az alap ésszerű felhasználásába mondotta Kövesku- ti Lajos, az Okisz elnöke. Tehetik ezt azért, mert májusban módosultak a szövetkezetek vagyoni viszonyai. A kisszövetkezetek esetében 100, a ha­gyományos formában működőknél 50 százalékban oszthatóvá vált a vagyon, így ebből a szempontból magánszek­torhoz közeli helyzetbe kerültek. Az Okiszt még nem keresték meg a tárgya­lások során, de az ipari szövetkezetek érdekvédelmi szervezetének több konk­rét elképzelése is van az alap hasznosí­tását illetően. A magyar ipari szövetkezetek közül számos alkalmas arra, hogy amerikai kis- és középüzemmel vegyes vállalatot hozzon létre, és ebbe jól illeszkedne — működő tőkeként, juttatásként vagy hiteltőkeként az alapból származó forrás. A másik nagy felhasználási terü­let a vezetőképzés finanszírozásában való részvétel lehetne. Hasznos lenne, ha az alap segítségével a magyar szövet­kezeti szakemberek részt vennének a külföldi technológiák elsajátításában.

Next

/
Thumbnails
Contents