Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-28 / 176. szám
1989. július 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Auf Wiedersehen im Jahre 1990! Viszontlátásra 1990-ben! Német nyelvi tábor Kunszentmiklóson Július elejétől német szótól volt hangos a kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnázium kollégiuma. Nyugatnémet, NDK-beli és magyar diákok lakták a szobákat, töltötték meg az ebédlőt és a klubtermeket. Az első Bács- Kiskun megyei, középiskolás német nyelvi tábor résztvevői már csomagolnak, ám magukkal viszik három, együtt töltött hét emlékeit és a tanultakat. Jakab Edit, a kunszentmiklósi gimnázium némettanára maga is diákként ismerkedett meg Kerstin Tischendorf- fal, aki most az NDK-beli Schwerin város középiskolájának tanárnője. Az ismeretségből tartós barátság lett: leveleznek, rendszeresen találkoznak, az utóbbi években pedig már diákokat is „cseréltek” oly módon, hogy német, illetve magyar családoknál helyezték el a fiatalokat. — Ilyen előzmények után vetődött föl a gondolat, hogy mindezt még szervezettebb formában, német nyelvi tábor keretében kellene folytatni — mondja Jakab tanárnő. — Az elképzelésünk támogatókra lelt, és már tavaly novemberben szervezni kezdhettük a kunszentmiklósi találkozót. Úgy tűnt, minden rendben lesz, amikor májusban telefonált a schwerini tanárnő és közölte Edittel: nem biztos, hogy a csoport megkapja a kiutazási engedélyt. Váratlanul ért a hír bennünket, de mivel semmiképpen sem akartuk, hogy elmaradjon a tábor, megpróbáltunk nyugatnémet diákokat meghívni. Ebben segítségünkre volt névadónk leszármazottjának, Baksay Lászlónak az édesanyja, aki az NSZK-beli Aachenben él. Bethlen Jolán cikket jelentetett meg két helyi újságban, és szinte órák alatt jelentkezett 18 diák, akik örömmel vállalkoztak a magyarországi útra. S mivel kísérőtanár csupán egy akadt, az aacheni hölgy is a csoporttal utazott. — Nagyszerű három hetet töltöttünk el itt! — mondja lelkesen. — Ezek a gyerekek még sohasem jártak Magyarországon, és kitűnően érezték magukat. Kirándultunk Kecskemétre, Budapestre, jártuk a múzeumokat, láttuk az Állami Népi Együttest, bebarangoltuk a várat. Apajpusztán lovasbemutatón vettünk részt, túráztunk, a Nyakvágó csárdában táncházat rendeztünk. Ismeretségek, barátságok szövődtek a gyerekek között, többen tartani szeretnék a kapcsolatot. Már minden készen állt a nyugatnémet csoport fogadására, amikor híre jött, hogy az NDK-sok mégiscsak jönnek. Annál jobb — örvendeztek Kunszentmiklóson —, hiszen így még érdekesebb, izgalmasabb lesz a tábor. — Kicsit azért izgultunk — ismeri be Csankovszki János, a Baksay-gimnázi- um igazgatója —, mert hiszen nem tudhattuk előre, miként fognak egymással megbarátkozni a két német állam fiataljai. Szerencsére simán ment minden, a gyerekek pillanatok alatt összemelegedtek. A nyugatnémet csoport július 9-én, a húsz NDK-beli diák és az őket kísérő négy tanár egy héttel később érkezett. Bács-Kiskun megye középiskoláiból 36 fiatal vett részt a szórakozással fűszerezett közös munkában. — Szerencsésen alakultak a dolgok: minden magyar diákra jutott egy német, mi pedig ennek megfelelően módosítottuk a programot — mondja az igazgató. — Eredetileg skolasztiku- sabb foglalkozásokat terveztünk, ám végül is kötetlen, szabad programot valósítottunk meg, ahol a hangsúlyt a spontaneitásra, az élő német nyelv gyakorlására helyeztük. Magyar szó szinte el sem hangzott az elmúlt hetekben a kollégiumban. A gyerekek négy csoportban dolgoztak, ezeket Warga Éva, Borbély Ildikó, Molnár Csilla, Cserjés Zsuzsa főiskolás lányok vezették. A magyar fiatalok az utolsó napokban — természetesen német nyelven — dolgozatot írtak táborbeli tapasztalataikról. Mindannyian jó véleménnyel voltak, de ami még fontosabb: az írásművek stílusa jócskán elütött korábbi iskolai'dolgozataikétól. Jakab Edit szerint hangulatuk volt az írásoknak, minden mondaton érződött a német diákokkal együtt töltött napok hatása. Knipf Rózsa, a bajai III. Béla Gimnázium tanárnője azt mondja: ez az, amit nem lehet tankönyvben leírni, órán elmondani. Kerstin Tischendorf tanárnő is jóleső érzéssel nyugtázza a közös munka eredményét. Tanítványai örömmel ismerkedtek Magyarországgal és szívesen segítettek vendéglátóiknak a német nyelv gyakorlásában. Holger Raab nyugatnémet fiatalember érdeklődéssel vegyes izgalommal utazott hazánkba. — A kapitalizmusról, természetesen, voltak ismereteink, de az önök rendszeréről szinte semmit sem tudtunk. Azután meglepve láttuk, hogy csaknem minden olyan, mint nálunk. Nekem nagyon tetszett minden, sok barátságot kötöttem, és ha módom lesz rá, okvetlenül visszajövök ide — mondja az aacheni diák, aki jövőre érettségizik. Bács-Kiskun első középiskolás német nyelvi táborának költségeit a megyei és a kunszentmiklósi városi tanács fedezte. A magyar diákok a szállásért és az ellátásért a tényleges ár harmadát fizették. A németektől nem kértek pénzt, ők sikeres nyelvtanári közreműködésükkel honorálták a vendéglátást. A szervezők remélik: folytatás ugyanitt, jövőre. Sitkéi Béla Devizaszámla — buktatókkal Alighanem a közvélemény nyomásának is engedett a kormány, amikor úgy döntött, hogy szeptembertől tovább liberalizálja a lakossági valutaforgalmat. Éles bírálatokat kellett ugyanis elszenvednie amiatt, hogy dollár százmilliókat ha nem milliárdokat — engedett ki az országból pusztán azért, mert nem vette tudomásul a realitást: a lakosság a szigorú szabályok ellenére is képes jelentős valutasummákra szert tenni. (Hogy mekkorák lehetnek ezek? Csupán idén, az első hat hónapban, és csupán gépkocsiból 19 500 érkezett az országba, magánimport révén.) Választás két rossz közül A kormánynak két választása volt: vagy még szigorúbb szabályokat hoz, vagy liberalizál. A még szigorúbb szabályok — vámok emelése, a valuta tartásának, elköltésének tilalma, a turistaellátmány felhasználásának korlátozása révén esetleg csökkenthető a külföldre áramló összeg, esetleg mérsékelhetők a központi devizagazdálkodás kiadásai, de mindenképpen számolni kell a lakosság érintett rétegének heves felháborodásával. A liberalizálás viszont —- a devizaszámlák összevonása, a lakossági valutatartalékok bankba terelése, a pénzek eredetének homályban hagyása, a számláról felvett valuta szabad felhasználásának lehetősége — feltétlenül népszerűségre számíthat, és növeli a központi devizagazdálkodás által használható összeget. Ugyanakkor számos veszéllyel is jár. Mindenekelőtt azzal, hogy felélénkül a valuták feketepiaca. Ha bármilyen eredetű pénz tisztára mosható, számlán tartható, szabadon felhasználható, akkor különös tekintettel a forint gyengülésére — minden korábbinál érdemesebb azt a pénzt megszerezni. A hivatalosnál magasabb árfolyamon is. A magasabb feketeárfolyam pedig tovább gyengíti a forintot. Ez a gyengülés oda vezethet, hogy kialakul a tömeg- pszichózis: menekülni kell a nemzeti valutától. Ami egyfelől az infláció felgyorsulásával jár, másfelől azzal, hogy létrejön az úgynevezett kettős valutarendszer, a kettős piac. Hogy egy felgyorsuló infláció miként dezorganizál- hatja a gazdaság egészét, arról vannak tapasztalatok. A kettős piac természetéről kevésbé. Valutás és forintos üzletek A kettősség csírája már ma is fellelhető. Van az országban vagy háromszáz „valutás”, azaz konvertibilis valutáért árusító üzlet, amelyben sok olyan áru kapható, amit forintért nem lehet megvenni. Kereskedelmi vállalatok és más vállalkozók ma is arra törekszenek, hogy ilyen üzleteket nyithassanak, mivel ezek valutában hoznak hasznot. Minél több kóbor valuta van a lakosságnál, annál nagyobb ezeknek az üzleteknek a forgalma és a szívóhatása. A valutás boltok elszívhatják a forintos boltokból a kurrens árukat, még a hazai gyártmányúakat is akkor, ha nincs belőlük elegendő. S mennyi, de mennyi hazai termék akadhat, amelyikből átmenetileg vagy tartósan hiány támadhat, s ha a szűkös kínálat átvándorol a valutás bolthálózatba, akkor olyan helyzet áll elő, amelyben a lakosság két részre oszlik. Egyik részének van konvertibilis valutája, s így hozzájut a keresett termékhez, a másiknak nincs, ezért nem juthat hozzá. A valuta- és az árupiac kettőssége kitermelheti a munkaerőpiac kettészakadását is. Hiszen ha akadnak munkaadók, akik külföldi valutával képesek fizetni, akkor lesznek munkavállalók is, akik csak azért hajlandóak dolgozni. Így azután a társadalom egésze két részre szakadhat — de ezt már jobb végig se gondolni. Inkább azon szükséges töprengeni: miként előzhető meg ennek a pokolnak az elszabadulása. Magától értetődően úgy, hogy radikálisan megjavul a magyar gazdaság teljesítőképessége, s vele az exportképessége, miáltal megerősödik és konvertibilissé válik a forint. Ez azonban inkább csak óhaj, jobb esetben: reménység. De a legjobb esetben is csupán hosszabb távú cél, amihez a kormánynak programja van. Lehet ez a program közgazdaságilag megalapozott, racionális, megvalósítása akkor is a távoli jövőbe húzódik. Importálni és forintért kínálni Mit lehet tenni addig? A kettősség legbiztonságosabban akkor kerülhető el, ha a lakosság forintért is hozzájut a keresett áruhoz. Tehát azokat gyártani vagy importálni kellene. Csakhogy mind gyártásuk, mind az importálásuk — legalábbis, ha ez a szükséges mértékben történik — ugyanazt kívánja meg: olyan erős gazdaságot, amilyet lehetetlen máról holnapra megteremteni. Amilyet legfeljebb egy komplex gazdaságfejlesztés, gazdaságkialakító program kínos-keserves végrehajtásának eredményeként remélhetünk. Addig is importáljon a kereskedelem minél többet a keresett termékekből, és kínálja azt forintért — mondják most a pénzügyi kormányzat szakemberei, akik többségükben a lakossági valutaforgalom liberalizálása ellen foglaltak állást. Szemben a kereskedelmi tárca szakembereivel. Vagyis nem lehetetlen, hogy ha a kereskedelem erre nem lesz képes, akkor rajta verik majd el a port. De ha az importra képes is lesz, a forintárak aligha lehetnek versenyképesek a külföldi árakkal, amint ma sem azok. Mégis úgy tűnik, egyedül az erőteljes behozatal, a forintért történő árusítás az, ami mérsékelheti a kettős piac- kialakulásának veszélyét. Mérsékelheti ~ igaz, csupán átmenetileg — akkor is, ha a tömeges importnak nincs exportfedezete, és emiatt csak az ország külföldi fizetési mérlegének további romlásával érhető el. Egyes szakértők szerint azonban a fizetési mérleg már nem is rontható, a külföldi hitellehetőségek kimerülőben vannak. Mások viszont és érdekes módon, közöttük inkább a külföldi, semmint a hazai szakértők vannak többségben — úgy vélekednek, hogy a magyar gazdaság talpra állítható és meggyógyítható. Bárhogy alakul a jövő, a kormány súlyos veszélyeket vállalt, amikor a lakossági vaUitaforgalom liberalizálása mellett döntött. Ennél súlyosabbakat legfeljebb akkor vállalt volna, ha a szigorítást választja. A liberalizálásnak ugyanis olyan — nem jelentéktelen — előnye is van, hogy érdekeltté teszi az állampolgárokat a vendégfogadás feltételeinek javításában, devizatermelő szolgáltatások nyújtásában, vagyis különféle turisztikai vállalkozásokban. Ami egyfelől mégiscsak az exportot — a láthatatlan exportot, a turisztikai devizabevételeket —- bővíti, másfelől már önmagában is erősíti és élénkíti a gazdaságot. Gál Zsuzsa Nyár a Sugovicán • Van ugyan szebb magyarázat is a Sugoviea név eredetére, de az az. igazság, hogy a szó szerb nyelven „piszkos viz”-et jelent. Az idén azonban nyugodtak lehetnek a fürdőzők: a Köjál hivatalos tájékoztatása szerint a vízminőség az első osztályú kategóriába sorolható. így azután nem csoda, hogy a gyerekek a vakációt szinte teljes egészében, a felnőttek pedig a szabadnapjaikat vagy a munka utáni pihenés óráit a vízparton töltik. Tízezrek keresnek enyhülést a kánikulában a hús habok között. • falán vödörfutásnak nevezhetném ezt az izgalmas küzdelmet. Minél gyorsabban kell szaladni, de vigyázva, hogy egy csepp víz ki ne loccsanjon! • A kemping strandján napozó vendégek figyelik a rögtönzött evezősversenyt. • Jólesik egy kis séta a Sugoviea kemping árnyas fái alatt. —Jöjjön, látogasson meg bennünket egy percre!—invitál szíves szóval egy hölgy, aki férjével és kisunokájával valami horgászkészséget rcparál. — Nem emlékszik?Tavaly is találkoztunk. Hát hogyne emlékeznék a Götze házaspárra és kilenc unokájára. Meg arra, hogy minden nyáron eljönnek hozzánk, mert, mint mondják, a bajai Sugoviea kempingnél szebbet, kellemesebbet nem találnak. Ez a nyolcadik nyár, amit itt töltenek. Ne csodálkozzanak, hogy bajai szívem megdobbant a dicséret hallatára, pedig nem is engem illetett, hanem a kemping dolgozóit. Meg is kérdeztem tüstént, hogy mi az, amivel ez a hely annyira a lelkűkbe lopta magát, hiszen gyakran táboroztak Jugoszláviában, Spanyolországban és Ausztriában is. Herr Wolfgang (>ötzc német alapossággal válaszol: — Először: olcsó, másodszor: páratlan, festői szépségű a környezet, harmadszor: sok barátunk van, esténként velük találkozunk. És ide jönnek NDK-beli rokonaink is. — Van-e kapás a Sugovicában?— kérdezem a horgászcszkö- zökre tekintve. Nem kerül el bennünket a szerencse. Tegnapi zsákmányunk egy kétkilós balin. (Kép és szöveg: Gál Zoltán.) KISIPAROSOK MAR PÁLYÁZTÁK — AZ OKISZ IS MOZGOLÓDIK Kinek jut a 25 millió dollárból? A kongresszus augusztusban dönt A magyar vállalkozók várják az amerikai kongresszus döntését és a konkrét feltételek meghatározását, ám mintegy húszán máris pályázatot nyújtottak be a kisiparosok országos érdek- védelmi szervezetéhez, a Kioszhoz, hogy részesülhessenek a 25 millió dolláros magyar amerikai vállalkozási alapból mondotta Károlyi Miklós, a Kiosz főtitkár-helyettese az MTI munkatársának. f Mint ismeretes: George Bush budapesti látogatása során 25 millió dolláros magyar amerikai vállalkozási alap létrehozását ígérte, amelyet még a kongresszusnak kell jóváhagynia, várhatóan augusztusban. Az alap hitelekkel és tőkejuttatással támogatná a magyarországi magánszektor beruházásait, állami vállalatok magánkézbe adását, segítséget nyújtana a műszaki továbbképzésben, illetőleg minden olyan magánvállalkozásban, amely hozzájárul a magyar nemzetgazdaság fellendítéséhez. Károlyi Miklós a továbbiakban elmondta, hogy a tárgyalások a magyar és az amerikai üzletemberek között folyamatosak. Ez azért is szükséges, mert nem eldöntött tény, hogy a vállalkozók mely köre számíthat az anyagi támogatásra. A Kiosz azt javasolja, hogy valamennyi életképes, sikeresnek mutatkozó, illetve ígérkező, kezdő vagy már több éve vállalkozó egyenlő eséllyel pályázhasson. Az eddigi pályázatok a vasiparból, illetve orvosiműszer-gyár- tóktól érkeztek. Várhatóan és ezt a Kiosz különösen támogatja - számos találmány, újítás piaci hasznosításához is igénybe akarják venni ezt a támogatást a vállalkozók. A Vállalkozók Országos Szövetsége csak akkor nyilatkozik elképzeléseiről, ha az alapítók eldöntik: az alapot miként kívánják felhasználni mondotta Palotás János, a VOSZ elnöke. Hozzátette: ez természetesen nem azt jelenti, hogy a VOSZ nem venne részt aktívan az alappal kapcsolatos konkrét kérdések tisztázásában. Vállalja — felkérésre- a részvétel bármilyen formáját; tanácsadással, menedzseléssel segíti az igények és a lehetőségek összehangolását. Egyelőre azonban számos kérdés nem tisztázott. Például, hogy az alapot szétosztják-e, vagy annak hoza- dékát kívánják-e felhasználni, illetőleg az alaphoz miként kapcsolódhatnak a magyar pénzintézetek és a nyugati jegybankok. Áz ipari szövetkezetek ugyancsak be kívánnak kapcsolódni az alap ésszerű felhasználásába mondotta Kövesku- ti Lajos, az Okisz elnöke. Tehetik ezt azért, mert májusban módosultak a szövetkezetek vagyoni viszonyai. A kisszövetkezetek esetében 100, a hagyományos formában működőknél 50 százalékban oszthatóvá vált a vagyon, így ebből a szempontból magánszektorhoz közeli helyzetbe kerültek. Az Okiszt még nem keresték meg a tárgyalások során, de az ipari szövetkezetek érdekvédelmi szervezetének több konkrét elképzelése is van az alap hasznosítását illetően. A magyar ipari szövetkezetek közül számos alkalmas arra, hogy amerikai kis- és középüzemmel vegyes vállalatot hozzon létre, és ebbe jól illeszkedne — működő tőkeként, juttatásként vagy hiteltőkeként az alapból származó forrás. A másik nagy felhasználási terület a vezetőképzés finanszírozásában való részvétel lehetne. Hasznos lenne, ha az alap segítségével a magyar szövetkezeti szakemberek részt vennének a külföldi technológiák elsajátításában.