Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

1989. július 1. • PETŐFI NÉPE • 3 BEFEJEZŐDÖTT A PARLAMENT ÜLÉSSZAKA Gombocz Zoltán kereskedelmi mi­nisztériumi államtitkár válaszolt a töb­bi érintett tárca, valamint a Magyar Nemzeti Bank képviselői nevében is. Elmondta, hogy még az interpelláció benyújtását megelőzően, június 19-én részletes, közös munkaprogramot dol­goztak ki, amely a finanszírozási kérdé­sektől a fuvarozásig több mindenre ki­terjed. Az államtitkár külön szólt arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank a mező- gazdaságban megtermelt termékek fel­vásárlására július 1-jétől összesen 17 milljärd forintos váltólehetőséget biz­tosít. Az érintett tárcák tisztában van­nak azzal, hogy a munkaprogramban foglalt intézkedések nem jelentenek ab­szolút garanciát valamennyi megter­melt és leszüretelt gyümölcs biztonsá­gos értékesítésére. A költségvetési ban­ki források szűkössége és a piac szabá­lyozó erejére építő jogrend miatt azon­ban nincs lehetőség hatásosabb megol­dásra. Bíznak azonban abban: az eset­leg eladatlanul maradt vagy olcsón el­adott áru növekvő számú termelőt kényszerít arra, hogy gazdálkodásába fokozottabban építse be a hosszú távú biztonságot nyújtó szerződéses kapcso­latokat. A képviselő és az Országgyűlés elfo­gadta a választ. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.) az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökéhez intézett interpellációjában szorgalmazta: terjesszék ki a munka- nélküli segélyt az elhelyezkedni nem tudó pályakezdő fiatalokra is. Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke jogosnak ítélte az inter­pellációban megfogalmazott kérést. Részbeni megoldásként említette a kö­zelmúlt néhány intézkedését. Például bevezették a gyakornoki rendszert, amely a diplomával rendelkező, elhe­lyezkedni nem tudó fiataloknál lehető­vé teszi, hogy egy évi időtartamra a kormány átvállalja a foglalkoztatás költségét. Ugyancsak az elhelyezkedés gondjain enyhít az a rendelkezés, amely a pályakezdőkre is kiterjeszti a vállalkozási kölcsön rendszerét. A jö­vőre nézve Halmos Csaba ígéretet tett arra, hogy áttekintik a munkanélküli- segélyezési rendszer továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit, s a kormány számára készülő előterjesztés kimunkálása előtt konzultálnak majd a fiatalok érdek- képviseleti szervezeteivel. A választ mind a képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Kérdések Az interpellációk tárgyalását köve­tően kérdések következtek. Először Sü­tő Kálmán (Vas m., 9. vk.), intézett kérdést dr. Csehák Judithoz az 1975. évi II. törvény végrehajtásával kapcso­latban. Elmondta: ez a törvény rendel­kezik arról, hogy a nyugdíj megállapí­tásánál a munkaviszonyt miként kell figyelembe venni, s ezen belül az idő­szaki munkákat végzők munkaidejét hogyan kell beszámítani. Módosítani kellene a törvényt, mert most éri el a nyugdíjkorhatárt az a korosztály, amely a háború után sokszor csak idő­szakos munkát tudott vállalni, s az ilyen munkák beszámítása rendkívül sok utánjárást, gyakran bírósági peres­kedést igényel. I)r. Csohák Judit válaszában egyet­értett azzal, hogy a rendelet módosítá­sára szükség van, de azt tágabb körben kívánják megoldani. Ladányi József (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 25. vk.) egyes tartós fo­gyasztási cikkek, különösen a személy- gépkocsik jótállásának, garanciális fel­tételeinek ügyében intézett kérdést a kereskedelmi miniszterhez. Elmondta, hogy a gépkocsik ára, üzembentartási költsége és számos egyéb feltétel is je­lentősen megváltozott azóta, hogy az érvényben lévő rendelkezés egy év idő­tartamban, illetve 10 ezer kilométer fu­tásteljesítményben rögzítette a garanci­ális kötelezettség határát. A kereskedelmi miniszter nevében Gombocz Zoltán válaszolt. Elismerte, hogy a több mint húszéves rendelkezés sok tekintetben elavult. A minisztéri­um a készülő kereskedelmi törvény kapcsán foglalkozik a garanciális felté­telek korszerűsítésével. Elmondta azonban, hogy a szocialista országok gépkocsigyárainak többsége még a ma­gyar gyakorlatnál is rövidebb fél­éves 1— garanciális időt vállal. A kü­lönbözet költségterhei a belföldi eladá­si árakba vannak beépítve. így a garan­ciális időt valószínűleg csak az árak további emelésével lehetne meghosz- szabbítani. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.) a polgári védelem intézménye tárgyában intézett kérdést a honvédelmi minisz­terhez. Válaszában Kárpáti Ferenc utalt ar­ra, hogy ma már nemcsak a természeti katasztrófák idején van szükség a pol­gári védelemben tevékenykedők segít­ségére, hanem az esetleges nukleáris, illetve vegyi szennyezésekkel összefüg­gő rendkívüli helyzetekben is. Hozzá­tette, hogy a háborús veszélyt sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. A mi­niszter ígéretet tett: a közeljövőben a kormány áttekinti és meghatározza a szervezet feladatát. Káldi Endre (Győr-Sopron, m., 9. vk.) a bős—nagymarosi vízlépcsőrend­szerrel kapcsolatban azt kérdezte, hogy a Szigetközben megoldják-e a Duna mellékágainak vízpótlását és a kiépí­tendő vízpótló rendszer hatékony üze­meltetését. Továbbá: a járulékos beru­házások a talajmeliorációval együtt cl- készülnek-e határidőre. Hütter Csaba válaszában elmondta, hogy a vízlépcsőrendszer Dunakilitinél és Bősnél megvalósítandó létesítméúyei — beleértve a vízpótló rendszert is -- az ütemtervnek megfelelően készülnek. A tanulmánytervek birtokában a szak­emberek úgy látják, hogy mintegy 23 ezer hektáron célszerű meliorációs be­ruházást végrehajtani. Ördög Ferenc (Zala m.) 7i vk.) és Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.) a gyurgyeváci jugoszláv—magyar víz­lépcső beruházási programjával kap­csolatban tett fel kérdéseket a beruhá­zás ütemezéséről, az erőmű építésével egyidőben megvalósuló járulékos beru­házásokról és arról, hogy, vajon milyen következményekkel járna, ha a magyar fél nem vállalkozna a Dráva ily módon való közös hasznosítására. Maróthy László válaszában elmond­ta, hogy múlt év februárjában kötött szerződést jugoszláv partnereivel a drá- vai vízi erőművek és a folyószabályo­zás közös megvalósításáról. Időközben Jugoszláviában elvetették az atomerő­mű-építkezések tervét, így gyorsítani kívánják a vízlépcsőépítéseket. A beru­házások valóban eljutottak már a kö­zös határszakaszhoz. E területen négy vízlépcső építéséről van szó, a, beruhá­zás megvalósulása lehetővé tette a kör­nyék vízügyi gondjainak rendezését, az elmaradt infrastruktúra kiépítését. A jugoszláv fél természetesen nélkü­lünk is felépítené ezeket az erőműveket, energiaigényeik miatt nem késleltethe­tik a program megvalósítását. Nekünk viszont jelenleg nincs pénzünk a mű­szaki-fejlesztési tervek kidolgozásának folytatására. Ugyanakkor környezet­tanulmányozást végeznek a magyar szakemberek. Ha nem veszünk részt a tervezett közös beruházásban, úgy a Dráva-hasznosításból kimaradunk. Az utolsó kérdést Kiss Dezső (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 8. vk.) tette fel a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszternek a 26-os számú közlekedé­si út sávbővítése tárgyában. 'Derzsi András tájékoztatásul el­mondta: a kérdés megoldására több alternatívát is kidolgoztak. Ennek ér­telmében lehetséges, hogy jelenlegi nyomvonalán bővítik az utat, ez körül­belül 600 millió forintba kerül. A másik alternatíva egy elkerülő útvonal meg­építése, ennek költsége másfél milliárd forint. A miniszter hozzátette: egyik alternatíva megvalósítására sincs jelen­leg pénz, ezért a közeljövőben a megyé­vel és az érintett települések vezetőivel egyeztetést kezdeményez a tárca', s ezt követően határoznak a lehetséges mű­szaki és pénzügyi megoldásokról. Á kérdések és a válaszok után Szű­rös Mátyás szavazásra bocsátotta az Országgyűlés programját felülvizsgáló ad hoc bizottság határozattervezetét. Ennek értelmében az Országgyűlés tu- domásúl veszi, hogy a Minisztertanács a Parlament idei programjában^szerep- lő, az alkotmányozással összefüggő úgynevezett sarkalatos törvényjavasla­tokat a politikai egyeztető tárgyaláso­kon elfogadásra kerülő megállapodá­sokat figyelembe véve terjeszti elő. Szeptemberig szünet Ezzel kapcsolatban Bodonyi Csaba (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 3. vk.) an­nak a véleményének adott hangot, hogy a pártközi, politikai tárgyalások nyomán az Országgyűlés politikai legi­timitása megszűnt. A képviselő attól tartott, hogy a jö­vőben az Országgyűlés csupán csak tu­domásul veheti a politikai egyeztető tárgyaláson született döntéseket, meg­állapodásokat. Éppen ezért javasolta: az egyeztető tárgyalások anyagait kap­ják meg a képviselők is, s azokról kon­zultálhassanak választóikkal. Az Or­szággyűlés bizottságai ugyancsak tár­gyalhassák meg ezen alapanyagokat, és a Tisztelt Ház képviselői is vegyenek részt a politikai egyeztető tárgyaláso­kon. Szűrös Mátyás a képviselő felvetéséi nem tartotta ügyrendi javaslatnak, s hozzáfűzte: az abban foglaltakat már tisztázták az ülésszak első napján. A továbbiakban az Országgyűlés elnö­ke azt is elmondta, hogy az egyeztető tárgyalások anyagát - a választójogi törvény tervezetének kivételével - a t képviselők megkapták. Az Országgyű­lés a jövőben is érdemben tárgyalja majd még a törvényjavaslatokat, s nem Csupán rábólint a politikai egyeztető tárgyalások megállapodásaira. Végül is az ad hoc bizottság határo­zati javaslatát az Országgyűlés 2 ellen- szavazattal, 14 tartózkodás mellett el­fogadta. Ugyancsak elfogadta a Tisz­telt Ház azt a nyilatkozatot, amely üd­vözli a nagy francia forradalom 200. évfordulóját, s köszönti ez alkalomból a francia népet. Végezetül Szűrös Mátyás az or­szággyűlési munka sajtóbelNvisszhang- járól szólt. Mint mondta, több helyütt is bírálat érte a testületet, hogy tagjai nem vesznek részt teljes létszámban az üléseken. Az Országgyűlés elnöke úgy vélekedett: a felszíni jelenségekből nem szabad messzemenő tartalmi következ­tetéseket levonni. Az lenne méltányos, ha a képiselők tevékenységét teljesít­ményük, elsősorban a törvényalkotói munka eredményessége alapján ítélnék meg. Ezt követően Szűrös Mátyás beje­lentette: várhatóan szeptember máso­dik felében ül össze legközelebb a Tisz­telt Ház, s ezzel az elnök nyári sza­badságok idejére jó pihenést kívánva bezárta az Országgyűlés ülésszakát. Sorkatonák leszerelése A honvédelmi törvény és végrehajtási rendeletéi mó­dosításának hatályba lépé­sével a felsőfokú végzettsé­gű hadkötelesek sorkatonai szolgálatának időtartama 12 hónapra változott. En­nek gyakorlati megvalósí­tásával kapcsolatban , a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya az alábbiak­ban tájékoztatta az MTI-t: A honvédelmi miniszter intézkedésének megfelelő­en 1989. július 4-én leszere­lik azokat a sorkatonákat, akik egyetemet, főiskolát végeztek és július 1-jén 12 hónapos vagy annál hosz­szabb sorkatonai szolgála­ti idővel rendelkeznek (ide értve az ez évben 6,5 hó­napra visszahívottakat is). A döntés egyaránt érinti a tanulmányaikat nappali, jj esti vagy levelező tagoza­ton végzetteket , vala­mint a jelenleg parancsno­ki engedéllyel felsőfokú ta­nulmányukat folytatókat. Az 1988 augusztusában bevonult egyetemi előfel­vételi seket, továbbá az egyetemet, főiskolát vég­zetteket .1989. augusztus 1- jén szerelik le. Az intézke­dés mintegy 6500 fiatalt érint. (MTI) — — m NYÍLT LEVÉL dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszternek Tisztelt Miniszter Asszony! Kérjük, hogy a Kecskeméti Hollós József Kórház rendelőintézeti egyse­gében kialakult megítélésünk sze- •rint manipulált —- pénzügyi helyzet rendezésében legyen segítségünkre, rendeljen el helyszíni revíziót, füg­getlen — nem megyei szakértők­ből álló bizottság kiküldésével. INDOKAINK Úgy tudjuk, ho^y a Szociális és Egészségügyi Minisztérium javasla­tára a Bács-Kiskun Megyei Tanács egészségügyi osztálya kidolgozott egy - az alapellátásban dolgozók érdekeit figyelembe vevő -■ alapbér­emelési javaslatot,. amelyet az SZMT-vel is egyeztetett. Informá­cióink szerint ez például a körzeti orvosok számára fejenként és ha­vonként 4500, a szakszemélyzetnek pedig kb. 2000 forintos havi emelést jelentett volna. Erről a javaslatról mi hivatalosan nem kaptunk tájékozta­tást, mert velünk már csak a kórház vezetése által módosított változatot ismertették. E változat alternatívái: I. minden dolgozó (a nem alapellá­tásban dolgozók is, tehát a kórházi­ak is) egységesen 570 forintot kap, 2. ez hasonlít a megyei tanácsira, a kü­lönbség: az emelések az eredeti (or­vosok esetében 4500 forintos) javas­lathoz képest 200 800 forinttal ki­sebbek. Az szb-ülésen természetesen — azt fogadták el, amely mindenki­nek egységesen 570 forintos emelést ad - s ez persze minket, az, alapellá­tásban dolgozókat, rendkívül hátrá­nyosan érint. A döntés elfogadtatása, érdekében a kórház vezető főnővére osztályos főnővérek segédletével előzetes kam­pányt indított. Mivel pedig az szb iestületében a kórházat képviselők száma lényegesen nagyobb, mint azoké, akik az alapellátásban dol­goznak, az e formában előterjesztett „változatokra* a szavazás eredmé­nye nem lehetett kétséges. A szavazásokon több szabályta­lanság is történt, amit írásban kifo­gásoltunk a kórház főigazgatójánál — ám ő eddig (hét napja) nem jelez­te, hogy ügyünkkel kíván-e foglal­kozni. Az. egészségügyi szakszervezet megyei titkára válaszlevelében elis­merte igazunkat. Meg kell jegyeznünk, hogy Bács- Kiskun megyében mindenütt másutt megkapják az alapellátásban dolgo­zó kollégáink a megyei tanács által javasolt 40 százalék béremelést csak itt, Kecskeméten nem. A kecskeméti „pénzeltűnésnek”1 természetesen előzményei vannak. A lépcsőzetes bérfejlesztés „integ­rált” kórházunkban már 1988 őszén elkezdődött. A dolgozók mintegy 25 százaléka jelentős több ezer forin­tos fizetésemelésben részesült. Kik? Többnyire a vezetőség tagjai. A több lépcsőben végrehajtott alap­béremelést a bizalmi testület csak utólag „szavazta” meg, feltehetően presszió alatt - ugyanis sem arról nem kaptak tájékoztatást,' hogy tu- lajdpnképpen mennyi pénzt is osz­tott el a vezetőség, sem pedig arról, hogy ki kapta az emeléseket. 1988 őszén rendelkezésre állt volna bizo­nyos összeg az ügyeleti díjak emelé­sére is, ám ezt sem mi kaptuk meg. Úgy érezzük, hogy a kórháznak jelenleg nincs is meg az anyagi fede­zete a megyei tanács által javasolt változaf végrehajtására. Ennek az az oka, hogy korábban éveken keresz­tül sohasem kaptuk meg a kórház szakszervezeti szervei által elfoga­dott bérpolitikai koncepció alapján járó 5 százalékos bérfejlesztést sem, mert azt az összeget a különböző csoportok és ágazatok bérrendezésé­re fordították. A mostani ügy tulajdonképpen az utolsó csepp a pohárban, nem egyedi és nem is yélctlcnszcrü. Tendenciát érzünk benne. Emlékeztetnünk kell Önt arra, hogy már a bérek 1988. évi bruttósítása is az országban egyedül­állóan rosszul sikerült, amit szemé­lyesen dr. Fűzi István, az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezete főtit­kára az idén tavasszal a nagy nyilvá­nosság előtt is kifogásolt — kecske­méti beszédében. Tisztelt Miniszter Asszony! Mindezek alapján az a meggyőző­désünk, hogy a kórház vezetése sem szakmailag, sem anyagilag nem be­csüli az alapellátást. A kollektív szer­ződés tervezetében is csak a vezető­ség anyagi érdekeltségére ügyellek, figyelmen kivül hagyva a szakmai szempontokat. Ezért: kérjük a számunkra kifeje­zetten hátrányos integráció meg­szüntetését, Kérjük az On segítségét azért is, mert a szabálytalan szavazás óta eltelt egy hét azt látszik igazolni, hogy mint eddig is mindig most is a „csöndes megnyugvásban” bízik a kórház vezetése, és nem kívánja megsemmisíteni a manipulált, rossz döntést hozó szavazás eredményét. (Erre utal, hogy az előre elkészített és aláírt bérlistát a szavazás után azon­nal kiosztották, a döntést sürgősség­gel végre akarják hajtani.) Hivatástudatunkkal nehezen lcn- pe összeegyeztethető munkalassító sztrájk kezdeményezése sérelmeink megoldására! Ennek megelőzése érdekében bízva a nyilvánosság erejében is fordulunk Önhöz. Kecskemét, (989. június 29. Aláírás: az alapellátásban dolgozók (tizenhét név) Szavazzon Kiskunfélegyháza lakossága! Nyílt válasz a Kossuth utcai platánfák ügyében A Petőfi Népe 1989. június 9-ei szá­mában nyílt levél jelent meg, melyben több szervezet képviselői kérték a fél­egyházi városi tanács elnökét és a váro­si rendőrkapitányt, hogy haladéktala­nul, de legkésőbb 1989. szeptember 1- jéig szüntessék meg a Kossuth utca gépjárműforgalmát. A levélre dr. Kar­dos András nyílt választ, juttatott el szerkesztőségünkbe, melyet az alábbi­akban ismertetünk. „A városi tanács az 1970-es évek óta kiemelten foglalkozik a fasor megmen­tésének ügyével. Országos hírű, nem­zetközileg is elismert szakemberektől kertünk és kaptunk szakvéleményt, és az utóbbi években ezek alapján folyik a „ligetös” utca fáinak ápolása. Megtil­tottuk a Kossuth utcán a téli sózást, évente gyógyító metszést alkalmazunk és a lakosság nem kis felháborodá­sára — eltávolítjuk azokat a fákat, amelyek nem gyógyíthatók. Bár a szakértői vélemények leszöge­zik, hógy a „fasor állagromlása és ká­rosodása nem elsősorban a gépkocsik kipufpgógázaitól származik”, évek óta felmerül a lakosság egyes körei részé­ről, hogy a fasor védelme érdekében korlátozni vagy megtiltani kellene a Kossuth utca gépjárműforgalmát. A városi tanács erre vonatkozóan is készíttetett egy tanulmánytervet, me­lyet három változatban dolgoztak ki várostervező és közlekedési szakembe­rek. E tervek megvalósítása 16-20 mil­lió forint költséggel járna, melynek elő­teremtése belátható időn belül elkép­zelhetetlen. E teryek a város Kossuth utcára épülő forgalmát új utak megnyi­tásával, jelentős szanálási és építési költséggel képzelik el. E hatalmas költ­ségek irreálissá teszik a tanulmányterv bármely változatának megvalósítását. Mit lehet tenni ezek után a-ligetes főutca érdekében? Először is a megyei tanács környezetvédelmi bizottságá­nak javaslata alapján a megyei tanács­nak védetté kell nyilvánítania a platán­sort, biztosítva a védelemhez szükséges anyagi eszközöket is. Információim szerint — az eddig folytatott, tárgyalá­saink eredményeként ez a közeljö.- vőben megtörténik. Ennél bonyolul­tabb kérdés a város főutcájának forga­lomkorlátozása. A nekem és a városi rendőrkapitány­ság vezetőjének címzett nyílt levél alá­írói a Kossuth utca gépjárműforgalmá­nak haladéktalan megszüntetését ké­rik, de legkésőbb 1989. szeptember 1- jéig. A nyílt levél megjelenését követő­en az aláíró testületek egyes tagjai meg­kereslek azzal, hogy elképzelhetetlen­nek tartják a város főutcájának lezárá­sát, a nyílt levél nem testületi álláspon­tot, hanem néhány tisztségviselő vagy apparátusi munkatárs véleményéi tar­talmazza, vagyis összesen mintegy száz-száztíz félegyházi lakos .vélemé­nyét tükrözi. Kiskunfélegyházán, ugyanakkor 35 ezer ember él és a Kos­suth utca, mint a város főutcája, mind­annyiunké. Ezért, piint a város tanácselnöke, úgy gondolom, hogy az ügyben akkor dönthetünk felelősséggel, ha a város polgárjának véleményét kérjük a Kos-' suth utca forgalmának szabályozása ügyében. Az utca járműforgalom előli lezárása azzal jáfna, hogy megnövekedne a Kossuth utcába betorkolló utcák, vala­mint az Engels, Bercsényi, Mikszáth, Holló Lajos, Fürst Sándor utca forgal­ma, a Kossuth utcán lévő üzletek, in­tézmények (vasútállomás, iskolák, templom stb.) megközelítése körülmé­nyesebbé válna. Előnye lenne, hogy) sé­tánnyá válhatna az egész Kossuth utca, meghosszabbodna a platánsor élete és legalább itt nem károsítaná egészsé­günket a benzingőz, a járművek kipu­fogógáza. Más, kevésbé drasztikus for­galomkorlátozás is elképzelhető. Városunkat szerető, érte aggódó kis­kunfélegyházi polgártársaimat arra ké­rem, hogy a Félegyházi Hírekben meg­jelent szavazólapon nyilvánítsanak vé­leményt a Kossuth- utca forgalmának korlátozása ügyében. A szavazólapo­kat a városi tanács földszintjén elhelye­zett ládába kérem eljuttatni. A többsé­gi vélemény ismerete alapján fogunk intézkedni a Kossuth utca forgalmá­nak korlátozása vagy megtiltása érde­kében. Megjegyzem azonban, hogy az E- 75 út városon kívülre terelése a környe­zetvédelem, mindannyiunk egészsége szempontjából sokkal fontosabb lenne, mint a Kossuth utca lezárása, ezért e helyről is felhívjuk a Hírközlési, Közle­kedési és Építésügyi Minisztérium fi­gyelmét az elkerülő szakasz mielőbbi megépítésére.” Megjelenés előtt' a kötet Újra a reformok élén Nyers Rezső Hamarosan megjelenik a Bács- Kiskun Megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában, több kecskeméti vállalat és intézmény támogatásával Váczi Tamásnak, a Petőfi Népe fő­munkatársának könyve, amelynek címe: Újra a reformok élén Nyers Rezső. Hogy miről szól a könyv? íme néhány gondolat Kukorelli István­nak a kötethez. írt előszavából: „Közéleti portré-kötetet tart ke­zében az olvasó, amely a helyi nyil­vánosságban jelenít meg egy orszá­gos politikust, Nyers Rezsőt. A he­lyi nyilvánosságban (Petőfi Népe, Kecskeméti Szemle, Kecskeméti Kalendárium) . való szereplésének államjogi alapjai vannak: Nyers Re­zső 1958 óta Kecskemét országgyű­lési képviselője. A kötet nagyjából az 1985-ös vá­lasztásokkal indít és az 1984—88-as éveket fogja át. / Az olvasónak úgy tűink, hogy egy makacs ember hat éven keresz­tül hajtogatta ugyanazt, nyilván azért, mert nem sok foganatja volt gondolatainak. Nyers Rezső az in­terjúk felvételének és a beszédek el- ‘mondásának időpontjában számot yet és prognosztizál. Megállapítha­tó, hogy általában jó jósnak bizo­nyult. A politikába, pontosabban a gazdasági kormányzatba való visz- szatérése szükségszerű, nem is tör­ténhetett másként, amennyiben kö­vetkezetes nézeteket valló, koncep­cionális gazdaságpolitikusra van szüksége az országnak. Közéleti szerepfelfogása, ars- poeticája példaértékű a fiatalabb generációk számára is. Nézetei sze­rint az ellenfelet vagy a vitatkozó­felet nem személyében kell legyőzni esetleg fizikailag megsemmisíteni , hanem nézetnek kell győznie né­zet ellen! Mindez csak új morális politikai értékrendben valósulhat még, amelyben a tisztesség, a gerin­cesség, az őszinteség a fő rendező elv." A kötet hetekkel ezelőtt került a nyomdába, amikor is a politikus még államminiszter volt, s nem az MSZMP elnöke. Ám az utóbbi na- , pok eseményéi csak aláhúzzák a címbeni megállapítás érvényességét. Az áprilisi záróbeszélgetés utolsó kérdésére a következőket válaszolta Nyers Rezső: „Én, ma úgy érzem, hogy a párt most képződő reformcentrumában vagyok immár nem szárnypoliti­kusként.” Ez június 24-e óta különösen igaz. (A kiadványt) a Kossuth Könyv­kiadó Kecskeméti Kirendeltségén és munkahelyi terjesztőinél lehet megvásárolni.)

Next

/
Thumbnails
Contents