Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
1989. július 25. • PETŐFI NÉPE • 5 HOLT EMBER MAGNETOFONOS ÜZENETEI LÁGEREKRŐL, HELYTÁLLÁSRÓL, KORTÁRSAIRÓL — BRÜLL RITA ILYENNEK LÁTTA MOLNÁR ERIKET ÉS HOZZÁTARTOZÓIT ;&< ^ * í > 5-s .s,i wm » -m f- ■ , % & - m <«j i<ÄVi v:! ' ' ' . ~ „René ábrándos tekintetű iíjú volt” Legalább koporsóban temették el Matejkát A Szabad Tér Kiadó Huszadik Század sorozata Lengyel József Beszélgetések című kötetére valóban érvényes az ősi megállapítás, amely szerint a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Éppen akkor találkoztam a Galilei Kör Kecskeméthez is kötődő elnökének, Sisa Miklósnak a sógornőjével, a másfél évtizedre Szibériába száműzött Matejka Jánosné született Brüll Ritával, amikor rossz hírt vitt a hozzá hasonlóan ártatlanul meghurcolt kommunista írónak: tilalmi listára került újabb kézirata, hiába érveltek ismerősei, barátai. Nem titkolta a fiumei származású forradalmár asszony: mélységesen lehangolta a közlés Lengyel Józsefet. — Biztattuk, változhat a párt álláspontja, előbb-utóbb az olvasókhoz kerülhet a lágeremlékeket feldolgozó kötete. Elhitte? Keserű hangulatban láttunk munkához a Sisa Miklóssal és a fiumei Molnár családdal kapcsolatos emlékeinek felidézéséhez. A nemzetközi munkásmozgalomnak négy internacionalistát nevelő Brüll család már Fiúméban ismerte a szocialista tanokhoz lelkesen csatlakozó Molnár Aladár tanárt és két fiát, Renét és Eriket. Fontos információkat mondott el a könyvek által forradalmárrá vált egyetemistákról, az olasz kommunista párt megalakulásáról és a később Kecskemétre került Molnárékról. A most kiadott Beszélgetések című kötet első interjújában Lengyel József is Molnárékról kérdezte Matejkánét. — Molnár René 1896. július 16-án született Újvidéken. Édesapja, Molnár Aladár fiumei kereskedelmi iskolai matematikatanár volt. Az édesanyja, Jeszenszky Jolán, polgári iskolai tanítónő. Renét gyerekkorában csak kevéssé ismertem, de se nem érdekelt, se nem nagyon találkoztam vele. Aztán a háború alatt kerültem közelebbi kapcsolatba édesapjával. Együtt olvastunk, és i akivdfl mindent, ami problémát okozott, együtt beszéltünk meg. Nem csak ' a fidltiáíbáém is ő plántálta Ady Méretétét. Baudelaire-t is nagyon szerette, Verlaine-t is. A háború alatt meggyő- ződéses antimilitarista, majd kommunista lett az öreg. Amikor a háború véget ért, a Károlyi-forradalom legelején, René visszaérkezett a frontról. Széles vállú, kisportolt, szőke hajú, ábrándos kék szemű fiú volt, és amikor azt kérdeztem tőle, hogy mit csinált a fronton, nehéz volt-e neki ott, azt felelte, hogy a fronton ő egyet csinált: futott. [...] Pacifista, antimilitarista volt és nagy érdeklődéssel, hallgatag érdeklődéssel figyelte az öregúrral való disku- ráinkat. Az öregúr magyarázta nekem azt, hogy mi a különbség a szocializmus és a kommunizmus között. [.. .] Aztán az öregurat lefogták és megbilincselve vitték el Budapestre, a Tanács- köztársaság utolsó napjaiban érkezett Pestre, és én ott maradtam Fiúméban és Renével folytattam a diskurákat.” Rita két nővérét kereste Molnár tanár, a fiumei pedagógus-szakszervezet volt vezetője, majd Kecskemétre,, a megüresedett művésztelepi villába költözött, ahová csakhamar követte Fiúméból felesége, René fia, majd az orosz hadifogságból hazatért Erik. 1923-ban találkoztak újra. Rita a Kommunista Internacionálé megbízásából Romániába indult titkos megbízatással (később, második útján elfogták ott, bebörtönözték). Két napot töltött Kecskeméten. Persze, itt is világmegváltó eszmékről vitatkoztak. Nagyon jellemzőek Molnár Erik szemléletére, stílusára a Lengyel József magnójára mondott megfigyelései. „Erikkel problémák voltak. Erik úgy beszélt velem, hogy úgy éreztem: hát ez bizony talán szociáldemokrata. Evolúciós és forradalmi fejlődésről beszélt, arról, hogy szükségszerű-e mindenképpen a forradalom, és mindenképpen úgy beszélt, hogy nekem, 22 éves koromban nem tetszett. És amikor Renével bementünk a városba, René azonnal azt mondta: ne gondold, hogy az, amit Erik mondott, az Erik véleménye. Ő csak tőled akart feleletet kapni kérdésekre.” A Huszadik Század sorozatban olvasható interjú Molnár René moszkvai letartóztatásáig követi nyomon az ifjúkori elvbarát életútját. Még az Igéző, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, a Vezeklés után is letaglózó- an döbbenetesek Matejkáné visszaemlékezései. A Tanácsköztársaság után idehaza halálra ítélt férje fogolycsere révén került a Szovjetunióba, ahol a Komintern könyvtárát vezette, majd a Gorkij Világirodalmi Intézet igazgató- helyettese lett. Előbb feleségét tartóztatták le, majd Matejkát. „A Taganká- ra vitték, rettenetesen megkínozták. A vizsgálóbíró, szadista vadállat, kínozta és verte.” Három év múltán véletlenül találkoztak egy lágerben. Annyira leromlott, megöregedett, hogy Rita sokára ismerte föl a leborotvált hajú, bedagadt szemű emberben férjét. A súlyosan beteg Matejka 1940. november 7-én hunyt el, mert nem kapott elegendő gyógyszert. Feleségének csak annyit sikerült elérnie, hogy — kivételesen — koporsóban temették el. „Két nap múlva előállott egy kis kocsi, amit egy elmebeteg moldovai paraszt hajtott... Csomó mahorkát kapott, hogy temesse el rendesen Matejkát és ne borítsa a folyón a lékbe, hogy kevesebb munkája legyen.” « A kötet többi írása közül külön is az olvasók figyelmébe ajánlom Laczkó András Lengyel József „bűneiről” közölt összeállítását. Heltai Nándor BÉBI BÁCSI Amikor az ötvenes évek a hatvanasra fordulóra készültek, Esztergomban éltem. Itt ismerkedtem meg Bébi bácsival, egy nyolcvanas öregemberrel. Afféle régi bútordarab volt a prímást városban, és bár semmi köze nem volt már az úgynevezett közélethez, mégis számon tartották, tisztelték — akkor sem hazudok, ha azt mondom: szerették. Különösen szükebb társaságának, egy csupa régi vágású, de részben még aktív értelmiségnek volt kedvence. Elsősorban embersége, szeretetreméltó- sága révén. Képzeljünk el egy szálfaegyenes, elegáns, csokornyakkendős idős embert, aki — ha valahol, utcai sétán, boltban, nagyritkán hivatalban megjelent — mindig derűt, mosolyt fakasztott. Egyszerűen kedves, szerény magatartásával. Ritka találó volt a beceneve — Bébi bácsi — is. Illett rá, hiszen valami kisgyerekes báj lengte körül anélkül, hogy természetes tekintélyén ez valamit is csorbított volna. Valahonnan Gömörböl származott, apja jogászként szolgált még a Ferenc József~i időkben, s azt szerették volna, ha a fiú katonai karrierre tör. Amúgy dzsentroid felfogás szerint. Tetszett a pálya a nyalka termetű U. B.-nek is, okos, művelt fiatalemberként már a vezérkarba terelte a sobs, amikor beütött a krach: heves udvarlásba merülve a vonaton felejtette futártáskáját — tele szuperbizalmas iratokkal. Végzetes következménye csak any- nyi volt a malőrnek, hogy az igen tehetséges ifjú ember útja a vezérkarból örökre elzárult, és fiatalon, századosi rangban — nyugdíjazták. Ekkor már csirájában mutatkoztak életművészi elhivatottságának jelei. Büszkén emlegette, hogy Magyarországon neki és Bajmoczy tiszttársának volt először autója. Elhatározták, hogy virtusból ők veszik meg az elsőt. A cég megbízottja azonban közölte velük, hogy gépkocsit részletre nem adnak — mégis tud egy megoldást. így aztán hősiesen vásároltak a nagyvállalkozótól egy vagon koporsót, mert azt megkapták részletre, de nyomban eladták ugyanannak a cégnek készpénzért — persze olcsóbban —, a pénzből aztán meg tudták venni az autót... Jól ment ekképpen az autóügynökség, hiszen megmaradtak egykori összeköttetései. Máskor meg D.-on csaptak murit, miután ügyesen túladtak két autón. Kifuvaroztatta cimboráit az ottani partvendéglőbe, két álltó napig ettek-ittak s befejezésül az étterem összes, „úszni tudó" berendezését beledobálták a Dunába. Futotta a jutalékból. Nem is gyűjtött semmit V. B., viszont mindenki kedvelte. Egykori katonái nemegyszer írtak neki, köszönték, hogy kiszuper áltatta őket az első világháborús bevonuláskor. Pénze vagy sok volt, vagy semmi. Idővel a malomigazgatóságig vitte, majd autóbusz-vállalkozásba kezdett. Ha már a váltó sem segített, házasságba menekült. Képzeljék, hét felesége volt. írd és mondd: hé t. A nyilasidők elején akadt köztük zsidó is. Összeköttetéseinek sok hasznát vette. A felszabadulás már Esztergomban érte. Ott sem volt szívbajos. Ő lett a szociáldemokrata párt titkára, majd elnök a földbirtokrendező tanácsban. Mindig elégedetten hivatkozott arra, hogy ö aztán tartotta magát az igazsághoz: nem az volt az első dolga, hogy magának osztasson ki egy jó kis szőlőt. No persze, ö sosem volt földre kiéhezett szegényparaszt. Igazi demokratának tartja magát ma is, hangoztatta teljes meggyőződéssel ott, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Nem kis büszkeséggel emlékeztetett a koalíciós idők beli „történelmi" húzására. Az első május elsejei felvonulásra beszervezte a nagy papi város apácáit is; ők is a szociáldemokrata párt tömegét növelték. Azt is megsúgta: abban látta a szoedemek szerepét, hogy „hátráltassák a kommunistákat". Ötvenegyben agyvérzése volt, de kiheverte. Az emlékezete ki-kihagy néha. Ebből aztán muris helyzetek adódtak, amikor névnapján meglátogatta igen népes családja. így kedvesem, úgy kedvesem járta, aztán ha sikerült, mondjuk, valamelyik fiával kettesben maradnia, odasúgott neki: „Mondd már, fiam, mi is a neve anyádnak?" Nem csoda: a hét feleségétől négy fia van, a féltestvérek is zavarba jöttek néha, s az unokatestvérek sem ismerték egymást mind. Hogy mikor nyerte el a Bébi bácsi nevet, azt már rég titok fedi. Tény, hogy barátai, azok a bizonyos régi vágású értelmiségiek szinte legényszállásként vették igénybe Bébi bácsi egyetlen nagy szobából álló lakását. Elkvatergáztak nála és magától értetődően élvezték az öregföztjét. Az volt a szokás, hogy közmegegyezéssel döntötték el, mi legyen a holnapi csemege, kiszámították, mibe fog kerülni, s a pénzt Bébi bácsi rendelkezésére bocsátották, amiről ő hűségesen elszámolt. Soha egy fillért nem fogadott el „borravalóként"; ami véletlenül megmaradt, a társaság szeme láttára bekerült a spórkasszába. S milyen érzéke volt sütéshez-főzéshez, ha tudnák! Persze, az aktuális napi politikai kérdések mellett esetenként szóba kerültek a hősi koalíciós idők is. Ilyenkor aztán megesett, hogy az egykori kommunista alispán — akkoron már városi könyvtáros — odavágta: „Te, Bébikém, áruld már el egyszer, mit huncutkodtál össze annál a szigorú so- rornál, hogy hajlandó volt felvonultatni apácáit a szocdemekkel! Láttuk, némelyik csak úgy fújta, hogy „Föl, föl, ti rabjai a földnek ...” Bébi bácsi pedig bölcsen, ravaszul megmagyarázta: „Azok a nővérek igazán örültek annak, hogy végre egyszer ők is kirúgnak a hámból. . ." Tóth István Integrált növénytermesztés Mindig is sok fejtörést okoztak a gazdáknak a kártevők; már a bibliai hét csapás egyike is a sáskajárás volt... Permetezéssel és füstöléssel 1900 táján kezdtek el kísérletezni, kén- és arzéntartalmú vegyszereket használva. A korszerű növényvédő és gyomirtó szerek (no, meg a különféle műtrágyák) elterjedésével azután megsokszorozódott a mezőgazdasági termelés. Ám a túlzott kemizálásnak is megmutatkoztak a hátrányai. Ezért aztán a modern gazdák ma már a hagyományos paraszti szakértelmet és a korszerű agrártechnológiát kombinálják, ekként keresve a legjobb megoldásokat. A jelszó tehát: integrált növénytermesztés. Emögött egész sor rendszabály rejlik, amelyek közt a természettel való óvatos bánásmód a legfontosabb. Az integrált növényvédelem például csak akkor alkalmaz vegyszeres féregirtást, ha a kártevők természetes ellenségei már nem bírnak velük. Emellett nagy gondot fordít olyan anyagok „bevetésére”, amelyek specifikusan hatnak, azaz egy bizonyos kártevőt elpusztítanak, de nem támadnak meg más élőlényeket. Azután sikereket érnek el olyan hasznos rovarokkal is, amelyek a kártevők ellenségei, s így jól használhatók emezek irtására. Ha fennáll egy-egy kártevő nagyarányú elszaporodásának a veszélye, csapdát állítanak neki saját „csábítószeréből”, amelyet szintetikusan is elő lehet állítani. Az integrált növénytermesztéssel el lehet érni, hogy a műtrágya- felhasználás 20 százalékos, a növényvédők használatának 40 százalékos csökkentése után is ugyanannyi legyen a termés, mint korábban. Képünkön a mezőgazdaság egykori rettegett ellenségét, a burgonyát károsító kolorádóbogarat láthatjuk, amelynek visszaszorítását a korszerű, vegyszeres növényvédelemnek köszönhetjük. (MTI-Press) Lovagias diszkrimináció Nem várt fordulat következett a születések számának csökkenését kísérő vitában, Itáliában. Minthogy a kevesebb fiú kevesebb újoncot is jelent a hadsereg számára, a vezérkari főnök a jövőt ecsetelve azt mondta, hogy a hiányt nőkkel kellene pótolni. Az idő sürget, hiszen 1995-ben már csak a tervezett létszám 81 százalékát tudják feltölteni rekru- tákkal. Es, ugye, ennyi idő alatt semmiféle szülői iparkodás sem segít már. Maradnak tehát a nők. Akiket olyan szolgálatra hívnának be, amely „mentes a harctevékenységtöí". Nos, nem az ötlet, hanem annak indoklása, a „lovagias diszkrimináció" váltotta ki a tiltakozásokat. Szinte minden párt — ide számítva a kommunistákat is nőbizottsága kikérte tagjai nevében, amiért csak- azért lenne szüksége nőkre a hadseregnek, mert férfiakból nem tudják feltölteni a kereteket. „Azok a lányok, akik vállalják a szolgálatot, semmiképpen sem érezhetik hátrányban magukat a karriercsinálásban" — nyilatkozta a kereszténydemokrata pártvezetés egyik hölgytagja. A viták e kilátástalan állóháborújában esetleg arra is gondolhatnának a tábornokok, hogy az utánpótlás érdekében is megérné kimódolni az általános mozgósítást. És ott még a diszkrimináció vádja sem érné őket. .. VESZÉLYES ZÓNA A DUNA VONALA Földrengések Magyarországon Napjainkban a nagymarosi gátépítés felfüggesztése kapcsán sokszor olvas- hattuk-hallhattuk, hogy az építés szüneteltetésének egyik oka, hogy a terület földrengésveszélyes. Reális veszély-e Magyarországon a földrengés, milyen gyakran, milyen hatású földrengések pattantak ki hazánk területén? — ezekre a kérdésekre keres választ cikkünk. Mi a földrengés? Aki nem élt még át nagyobb „földindulást” márpedig hazánk lakóinak legtöbbje, szerencsére, ilyen —, annak kevés elképzelése lehet erről a megrázó élményről, amely az embert menekülésre készteti, s pánikot kelthet. Ilyenkor a földkéregben felhalmozódott feszültségek hirtelen kioldódásai hozzák létre a földrengést. Energia szabadul fel a feszültségek kiegyenlítődésével. A csillárlengéstől a katasztrófáig A földrengés többnyire hirtelen, pil- lanatszerűen kezdődik és csak fokozatosan csendesedve szűnik meg. Kisebb- nagyobb földrengések azonban még évek múlva is előfordulhatnak. Míg a földkéreg csigalassúságéi szerkezeti mozgásai számunkra észrevehetetlenek és csak hosszadalmas mérésekkel észlelhetők csupán, a földrengések közvetlenül is érzékelhetők. Hatásaikat .tekintve igen különbözőek lehetnek, a csillárok enyhe lengésétől egészen a katasztrófáig. Mi okozza a földrengéseket? Mindezeknek a jelenségeknek alapvető oka, hogy Földünk mind a mai napig aktív bolygó, s méreteihez képest igen vékony, a néhányszor tíz kilométer vastag kéreg alatt már nagyon magas hőmérséklet uralkodik. A földköpenyben végbemenő szüntelen hőáramlás állan- dó mozgásban tartja a többé-kevésbé elkülöníthető lemezekre tagolt földkérget. Ehhez valószínűleg hozzájárul még a Hold árapálykeltő hatása, amely a jól ismert apály-dagály jelenségét okozza az óceánokon, de ugyanez a hullám naponta kétszer — ha nem is ilyen látványosan érzékelhetően —, de végigfut a földkérgen is. A földrengések leírására kétféle skála használatos, s ezek elvileg is eltérnek egymástól. Az egyik az előidézett felszíni hatások, közvetlen megfigyelések statisztikai feldolgozásán alapul. Ezt szokták 12 fokozatú, vagy Mercalli- skálának nevezni, de ma már ennek módosított, szintén 12 fokozatú változatát, a Medvegyev—Sponhauer— Kárnik-skálát használják. A másik lehetséges leírás műszeres mérések adataiból nyerhető, és a kipattanó földrengés során felszabadult energiával kapcsolatos. Ezt nevezik Richter-magnitúdónak. Értéke gyakorlatilag független attól, hogy a kipattant földrengésnek éppen milyen hatása van a felszínen. Az eddigi műszerrel is mért — legnagyobb rengés Rich- ter-magnitúdója 8,7 volt, amely Alaszkában pattant ki 1964-ben. Ez azonban nyitott skála, s értéke elméletileg akár a 9-es értéket is meghaladhatja. 8 magnitúdónál nagyobb rengés tízévente 2-3 fordul elő világszerte. Nagyon sok van azonban a kis magnitúdójúakból. Évente százötvenezer Évente mintegy 150 ezer közvetlenül érzékelhető földrengés fordul elő világszerte. A csak műszerrel kimutatható kisebb rezgések száma a milliót is meghaladja. A földrengések egy része leszakadá- sos eseményekkel kapcsolatban pl. karsztos vidékeken —, és vulkáni működéshez kapcsolódva jön létre. Mégsem ezek a jellemzőek. A földrengések 90 százaléka „szerkezeti eredet”, vagyis egyes kéregrészek elmozdulásával kapcsolatos. Minden nagyobb kőzettömeg elmozdulása rázkódással — vagyis földrengéssel —- jár együtt. Vannak olyan területek a Földön, ahol igen sok a földrengés, és vannak olyan, az előbbieknél jóval nagyobb területek is, ahol bizonyos magnitúdónál nagyobb rengés szinte sohasem fordul elő. A Föld aktív földrengéses övezeteihez — azoktól távolodva — közepesen, gyengén földrengéses területek kapcsolódnak. Ilyen, aránylag mérsékelten szeizmikus területen helyezkedik el hazánk is. Ennek ellenére a terület mint az eurázsiai földrengésövezet egy része, korántsem mentes a károkat is okozó rengésektől. Az első hazai földrengést 455-ből jegyezték fel, amikor is „Savaria (Szombathely) egy nagyobb mérvű földrengés által szétromboltatott”. Mivel a nomád népeket nem zavarta túlságosan a földrengés — a következő ezer évben csupán húsz rengésnek találjuk nyomát különféle feljegyzésekben. A középkorban szaporodó városok azonban érzékenyebbek voltak a földrengésekre, s így érthető, hogy 1453 —1763 között a feljegyzett rengések száma többszörösére növekedett. A történelmi korok földrengéseit feldolgozó katalógusok azért rendkívül érdekesek, mert bepillantást nyújtanak a régmúlt korok természeti eseményeibe és azok társadalmi hatásaira is következtetni engednek. Ezen kívül pedig, természetesen, lehetőséget biztosítanak bizonyos geofizikai jelenségek felismeréséhez! A szeizmológiában régóta ismert tény, hogy ahol egyszer már volt jelentősebb földrengés, ott — legalábbis hasonló erősségűre, esetleg még erősebbre is — újra számítani kell. A legnagyobb Komáromban volt Az adatok földrajzi eloszlásának vizsgálata felvilágosít arról, hogy országunk mely részein áll fenn földrengésveszély, és milyen valószínűséggel. Minél hosszabb az adatrendszer, annál erőteljesebben rajzolódik ki az a néhány terület, ahol azeljövendő időkben számítani kell a rengések lehetőségével, s ahol éppen emiatt erőteljesen javasolható a földrengésbiztos építési szabályok betartása. Nálunk az eddig legnagyobb földrengés Komáromban pusztított, 1763-ban. A rengés viszonylag nagy területen okozott károkat és 63 ember életét követelte. A földrengés kivizsgálását Mária Terézia személyesen rendelte el, s a számára elkészített jelentésből kitűnik, hogy Komárom városában 279 ház összeomlott, 785 többé-kevésbé megrongálódott, s néhánytemplom is a rengés áldozatává vált. Sokat szenvedtek a Duna és a Vág között fekvő települések, lehetséges, hogy a rengés epicentruma ezen a területen volt. A komáromi rengést sok utórengés követte, majd 1783-ban egy nagyobb épületkárokat okozó földrengést jegyeztek fel. A földrengések folytatódtak: 1806-ban, 1822-ben, 1841-ben, 1857-ben. Ezek az évek voltak az aktivitás csúcspontjai. A területet még ma is aktívnak kell tekinteni. 1984-ben pattant ki Komáromban 4 fokos intenzitású rengés. Idén június 22-én, ugyancsak Komárom közelében, 3 fokos rengést észleltek. A Komáromtól Balatonkeneséig terjedő terület különösen földrengésérzékeny. Geológiailag potenciálisan földrengésveszélyes zónának számít a Duna vonala. Az utóbbi években világszerte a földrengésre érzékeny építkezések megkezdésével hangsúlyossá váltak a földrengés-biztonsági kérdések. A nagymarosi vízlépcső építése kapcsán részletes geodéziai és geofizikai vizsgálatok csak a jelenlegi munkagödör területén folytak. Nagyobb mélységű fúrás itt nem' készült, s ugyancsak nem készült felmérés a terület földrengés-veszélyeztetettségéről. Ezek a kutatási hiányosságok nem is vetnének fel nyugtalanító kérdéseket, ha a vízlépcsőt nem a törésvonalakkal szabdalt, szeizmológiailag aktívnak minősülő területre tervezték volna. Dürr János
