Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT TÓTH LÁSZLÓ-SAKKFESZTIVÁL Bombameglepetés: Petrán legyőzte Romanyisint! AZ ISKOLAI SPORTRA ALAPOZVA KELL MEGTALÁLNI A VERSENYSPORT JÖVŐJÉT A politikai szándék hatékonyságát csak a gyakorlat hitelesítheti Beszélgetés dr. Babinyecz Ferenccel, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkárával Az utóbbi időben felgyorsult belpolitikai események nem hagyták érin­tetlenül a sportéletet sem, ez így természetes, hiszen a sport része a társada­lomnak. De vajon a politika vállalja-e a sportot? E két fontos és elválaszt­hatatlan terület kapcsolatáról, kölcsönhatásáról beszélgettünk dr. Babi­nyecz Ferenccel, az MSZMP Bács-Kiskun Megyéi Bizottságának a titká­rával. A nagymesterverseny második fordulójában a legnagyobb érdek­lődés a Petrán (magyar)—Roma- nyisin (szovjet) játszmát kísérte. A táblán állóharc alakult ki, húsz lépésen keresztül szinte figurát sem ütöttek az ellenfelek. Az időzava­ros kapkodásban Romanyisin nyertnek tűnő végjátékra bonyolí­tott, de később kétes tisztáldozatot hozott és a hetedik órában (!) a játszma feladására kényszerült. A Bp. Honvéd nemzetközi mestere ezzel szenzációsan rajtolt, hiszen az első fordulóban a nagy esélyes Malanjukot is legyőzte. A Kristi­ansen (dán)—Tolnai (magyar) R emekül rajtolt a nagymester­versenyen Tolnai Tibor, a Szolnoki Mezőgép fiatal játékosa. A dán Kristiansen elleni győzelme után készségesen válaszolt kérdé­seinkre. — Miért indultál ezen a versenyen? — kérdeztük. — Kétszer már teljesítettem a nemzetközi nagymesteri normát, de a játszmaszámom még kevés — mondta. — Ettől függetlenül lehetséges, hogy a legközelebbi FI- DE-kongresszuson, ami két hét múlva lesz Puerto Ricóban, meg­adják a címet. Biztos: ami biztos, még ezen a versenyen is szeretnék bizonyítani. • Az MHSZ Kecskemét Városi Ve­zetősége és az MHSZ Kiskunsági Er­dész LK az idén negyedik alkalommal rendezi meg Kecskeméten a nemzetkö­zi csúszókoronghét versenyeit. Az au­gusztus első hetében sorra kerülő vetél­kedőre a magyar klubokon kívül tíz osztrák és egy NSZK-beli együttes, va­lamint első ízben csehszlovák csapat is nevezett. • A megyei labdarúgó-bajnokság ér­tékelésének utolsó részében a játékveze­tők felsorolásánál sajnálatos névelírás történt, amit — mint utólag kiderült — nemcsak most, hanem az elmúlt ősz- szcl is elkövettünk. A megyei bajnokság­ban ugyanis Farkas József és nem Faze­kas János (aki NB Il-es játékvezetőként működött) vezette a legtöbb bajnoki mérkőzést. A hibáért elnézést kérünk. • Július 29-én gyorsasági motoros versenyt rendeznek Kecskeméten 70 kem-es Simson," 250 kem-es MZ széria-, valamint 500 kem-es motorok részére. • Megtartotta első elnökségi ülését a függetlenné és önállóvá vált Magyar Olimpiai Bizottság. Első és legfonto­sabb lépésként, az alapszabálynak meg­felelően, munkabizottságokat alakítot­játszmában sötét fokozatosan át­vette a kezdeményezést, és taktikai fenyegetéseit az ellenfele nem tudta hárítani. Az Enders (NDK-beli) —Malanjuk (szovjet) mérkőzés nagy kérdése volt: talpra áll-e a szovjet nagymester? Királyát közé­pen hagyva élesen nyerésre ját­szott, de ellenfele kihasználta ezt és támadása döntőnek bizonyult. A verseny élmezőnye a második forduló után: Tolnai, Petrán, Es- pig (NDK-beli) 2-2 pont, Kamins­ki (NDK-beli), Huzman (szovjet), Dautov (szovjet), 1,5-1,5 pont. A nyílt mesterversenyen megtor­— Kilenc mérkőzésből hat, hat és fél pontot kellene elérnem. — Nem tűnik könnyű feladatnak, hiszen sorozatban kapod a szovjet ellenfeleket. Különösebben nem tartok tő­lük, eddig pozitív a mérlegem ve­lük szemben. Egyszerűen játszani kell ellenük. — Hogyhogy ilyen gyakran ver- senyzel Kecskeméten az utóbbi időben? — Jól érzem magam ebben a vá­rosban, és a helyi sakkozókkal is jó a kapcsolatom. Grószpéter Attilá­val például egy városból, Hódme­zővásárhelyről származunk. — Néhány hónap múlva Luzern- ben csapat-világbajnokság lesz. A csapatba kerülésért lehet, hogy Attilával kell megküzdened? — Ez nem valószínű, az ő helye biztosnak tűnik a csapatban. A kérdés inkább az, hogy Horváth József vagy mellettem dönt-e a szövetségi kapitány. P. í. tak és kijelölték azok vezetőit. A veze­tők valamennyien a MOB elnökségi tag­jai, akik szeptember elsejéig tesznek ja­vaslatot a bizottságok személyi összeté­telére. • Rosszul kezdődött a magyar vá­logatott számára Aucklandben az Új- Zéland elleni tenisz Davis Kupa-osztá- lyozó, amelynek tétje a Világcsoportba jutás. Mivel a déli féltekén jelenleg tél van, fedett pályán, műanyag talajon került sor a találkozóra, s. ez a fajta borítás köztudomásúan nem kedvez a magyaroknak. Ennek megfelelően az első egyest Noszály Sándor 7:5,6: I, 6 : 4 arányban elveszítette Kelly Evern- den ellen. • „Győzelem” elnevezésű nemzetkö­zi URH-versenyt rendeznek Egerben jú­lius 25. és augusztus 1. között. Az euró­pai szocialista országok rádióamatőr­szervezetei ily módon is megemlékeznek a fasizmus feletti győzelemről. Az URH-viadalon a világ valamennyi rá­dióamatőrje kipróbálhatja felkészültsé­gét. Az esemény a magyar állomások részére az „A” kategóriás minősítő ver­seny. pantak a kecskemétiek. Brandies a csehszlovák Lánc, Bauer pedig egy holland játékos ellen vesztett. A verseny élmezőnye a harmadik forduló után: Lánc (csehszlovák) 3 pont, Tschesarsky (szovjet) Arhi­pov (szovjet), Kamarov (szovjet), Priehoda (csehszlovák), Heinatz (NDK-beli), Makszimovics (ju­goszláv) 2,5-2,5 pont A nyílt versenyen, két forduló után, tizenkét játékos még százszá­zalékos, köztük egyetlen magyar versenyző, a dömsödi Nagy Zoltán található. (Pál) Ellesett pillanatok • Új feladatkört kap a francia baj­nok és kupagyőztes Olympique Marseille labdarúgócsapatánál Michel Hidalgo technikai igazgató. A kitűnő szakember — évekig a nemzeti tizene­gyet irányította — 1986 óta dolgozik a kikötővárosban, ahol egy futballrajon­gó nagyiparos, Bemard Tapie határoz­za meg az egyesület működését. Hidal- gót az elnök az edzőtábor felelősének nevezte ki. (AFP) • Az olasz Juventus labdarúgócsapa-; tának vezetői — bár korántsem voltak megelégedve elmúlt évi teljesítményével — továbbra is ragaszkodnak a szovjet Alekszandr Zavarovhoz. A közelmúlt­ban többféle híresztelés is terjedt a játé­kossal kapcsolatban: sokan tudni vélték, hogy Zavarov visszatér volt együttesé­hez, a Dinamo Kijevhez. A Juventus szó­vivője kijelentette, hogy a szovjet labda­rúgó mellett a gyors portugál hátvéd, Rui Barros lesz a torinóiak másik ide­genlégiósa. Harmadik külföldi szerződ­tetéséről még nem döntöttek. Olasz saj­tóvélemények szerint a Real Madrid góljairól és kézenátfordulásairól ismert mexikói csatára, Hugo Sanchez hama­rosan a városba érkezik ... (Reuter) — Mindenekelőtt tisztázzunk egy alapkérdést: ma milyen az MSZMP vi­szonya a sporthoz? A párt a múltban operatívan beavatkozott a sportirányí­tásba, manapság viszont azt hallani, hogy csak politizál. Mit jelent ez a napi gyakorlatban, s mit jelent a sport szá­mára? — A sport továbbra is az MSZMP munkájának a része, de más eszközök­kel és módszerekkel kíván politizálni a sport ügyeiben, mint ahogyan azt ko­rábban tette. Köztudott, hogy a koráb­bi politizálási gyakorlat nemcsak a sportra volt jellemző. — A sportpolitikában azonban mint­ha elhalkult volna az MSZMP hangja, mi ennek a magyarázata? — Véleményem szerint azért, mert más politikai ügyek megelőzik ezt — a társadalom jövője szempontjából nagyon fontos területet. Pedig meggyő­ződésem, hogy egy elevenebb sportpo­litizálás jót tenne az MSZMP mostani helyzetében. — Tehát várható, hogy a pártok vá­lasztási versengésében az MSZMP fel­vállalja a sportot? — Én bízom benne, hogy a sportpo­litikában is gyakorlat lesz az a politikai pluralizmus, amelyről mostanában olyan sokat beszélünk ebben az ország­ban. Sajnos, az MSZMP ezen a terüle­ten is egy kicsit halkabbá vált, de más pártok még meg sem nyilatkoztak. — Annál inkább indokolt a kérdés, hogy az MSZMP miért nem használja ki ezt az előnyét? — Ez az úgynevezett halkabbá válás része annak á politikai folyamatnak, amely az országban zajlik. Az MSZMP mostani helyzetében a sporttal kapcso­latban is szükségszerűen került ilyen helyzetbe. Az a korábbi határozatgyár­tó, irányító gyakorlat nem állta ki az idő próbáját, új politizálási módszere­ket pedig még nem alakított ki magá­nak, pedig a sport a párt tömegbefolyá­sának és erősítésének is fontos eszköze lehet. — Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben tapasztalatokat szerzett, amelyek alapot adhatnának az új sport- politikai koncepció kialakítására; mire vár az MSZMP? —-Az MSZMP a mi megyénkben is védekező állapotban van, az energiáját másfajta területek — nem kis részben saját belső ügyei — kötik le. Azt hi­szem, hogy ez mögött az húzódik meg, hogy ez a párt az utóbbi időben letargi­kus állapotba, apátiába esett sok min­dentől, ami negyvenéves múltjából elő­térbe került és még nem tudta felemelni szavát új módon, új hangot hallatva. Én bizom benne, hogy rövid idő múlva ez is megtörténik. — Tehát várható, hogy az új hang, az új módszer eltörli azt a korábbi gyakor­latot, amelyben a sportpolitikai felada­tokban elsikkadt a felelősség? — Az tény, hogy az MSZMP-t, és beleértve a megyei pártbizottság gya­korlatát is, az jellemezte, hogy gyártot­tuk a jó határozatokat, minden időnk és energiánk az elemzőmunkára, a fel­adatok megfogalmazására forgácsoló­don cl és úgyszólván nem maradt erőnk a feladatok végrehajtására. írott malaszt maradt sok minden, amely mögött pedig tisztességes szándékok húzódtak meg. Azt hittük, hogy a köz­reműködésünk új erőt kölcsönöz a sportmozgalom egyik vagy másik ágá­nak, vagy éppen olyan folyamatokat indít el, amelyekből profitál a megye társadalma. Ezek között a kezdemé­nyezések között voltak olyanok, ame­lyek bizonyos eredményeket hoztak, de összességében a sportpolitikai ügyek­' ben hozott döntéseink is erőtlennek, hatástalannak bizonyultak. Hadd ne mondjak mást, mint a tanulóifjúság testnevelésére és sportjára, a felnőtt la­kosság szabadidejének hasznos eltölté­sére kiagyalt formákat, amelyek nem hozták meg azt az eredményt, amit az egyébként jószándékú megfogalmazá­sok szorgalmaztak. — Tehát téves volt az a megyei párt- vb-állásfoglalás is, amely az ifjúság edzettséget, a lakosság* egészségesebb életmódjának a kialakítását és a ver­senysport eredményességét tűzte ki cé­lul? — Ha ma kellene a sorrendet megál­lapítani, akkor is a tanulóifjúság test­nevelését és sportját helyezném az első helyre, hiszen erre építve, az iskolái sportra alapozva, kellene megtalál­nunk a versenysport jövőjét. Az élet- színvonal csökkenése miatt a harmadik helyre sorolnám a felnőtt lakosság tö­megsportját, belátva, hogy a lakosság többségének csaknem minden idejét a megélhetésért való küzdelem tölti ki. — Kétségtelen, hogy a tanulóifjúság fizikai felkészítése a legfontosabb, de a gyakorlatban mégis szellemi túlterhelt­séggel küszködnek a gyerekeink, alig van idejük és lehetőségük a rendszeres testedzésre. — A gyakorlat számtalan ilyen pél­dát mutat. Amikor iskolai testnevelés-. ről és sportról beszélünk, ezt elválaszt­hatatlanul össze kell kötni azzal a re­formmal, amit az iskolákban végre kell hajtani. S ennek a reformnak tartal­maznia kell, hogy a testnevelés és a sport olyan szerepet töltsön be, amely fizikailag megalapozza a fiatalok edzettségét. Jogos az a kívánalom is, hogy az iskola a fizikai és szellemi ala­pok lerakásának műhelye legyen. — Ennek megvalósításába az MSZMP korábban operatívabban be­avatkozhatott volna, mint amikor majd feltehetően megoszlik a hatalom a kü­lönböző pártok között. Mi a garancia arra, hogy ez az elképzelés megvalósul­hat? — A politikai szándék tisztességét, hatékonyságát a jövőben csak a gya­korlat hitelesítheti. Én bízom abban, hogy az MSZMP-nek a politikában megfogalmazott és megfogalmazódó céljai lehetőséget kapnak arra, hogy megméressenek. Azt gondolom, hogy ez érvényes a testnevelésre és a sportra vonatkozó, most fogalmazódó nézete­inkre is. A korábbi politikai gyakorlat bűnei, hibái között föltétlenül ott talál­juk azt, hogy az iskolákban más gya­korlatot követtek, s így maradtak meg a sportra vonatkozó elképzelések a deklaráció szintjén. Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy az iskolákat, az ott folyó munkát egy kalap alá lehet venni, mert vannak kiemelkedően jó példák is. Ahol nem vártak írásos utasítások­ra, hanem lehetőségeik szerint tették a dolgukat, ma már van mire visszanéz­niük. Ez egyúttal arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy nagyon sok múlott az iskolai vezetőkön, ami a jövőben is va­lószínűleg így lesz, még a remélhetően jobb körülmények között is. — Néhány évvel ezelőtt nagy lelkese­déssel támogattuk a diáksportot, amely­től azt reméltük, hogy a legjobban rá­szorulók mankója lesz. Ezzel szemben ott is kialakult a verscnyszemlélet és a legrátermettebbek válogatása, a tömeg pedig továbbra is mozgásszegényen él... A diáksport szervezésének a szán­dékát ma sem szabad vitatni, azt vi­szont világosan látni kell, hogy milyen eszközök és lehetőségek állnak rendel­kezésre a célok eléréséhez. Az elvek időtállóak, de amint kiderült, a feltéte­lek elégtelenek azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyek az indulás­kor megfogalmazódtak. Azt én válto­zatlanul nagyon fontosnak tartom, hogy legyen eszköze és háttere a tö­megsportmunkának és legyenek eszkö­zök a tehetségek neveléséhez, a ver­senysport alapjainak bővítéséhez. — Tehát úgy gondolja, hogy olyan diáksportra van szükség, amely biztosít­ja az általános fizikai felkészültséget és az utánpótlást a versenysportnak? — Igen, erre gondoltam, de ne egyik rovására boldoguljon a másik, mert akkor vagy a tömeg vagy a tehetség sikkad el, s mindkettő nagy veszteség. — Az utóbbi időben azt tapasztalni, mintha a versenysport rovására történ­nének erőltetett kísérletek, arra, hogy diáksport és tömegsport legyen, mi a véleménye erről?- Ha így történik, akkor valami súlyosat vétünk a tehetségesek és az élsport ellen. A sportban is az adott­sághoz, a tehetséghez igazitott feltéte­lekkel kell gondoznunk értékeinket, mert az országnak és megyénknek is szüksége van arra a felemelő érzésre, amit a versenysport, a győzelem, a baj­nokok sikere jelent az embereknek. — Beszéljünk a sportnak arról az ágáról, amely leginkább szem előtt van, amelyben megméretünk itthon és külföl­dön. Mi a véleménye megyénk verseny- sportjáról? — Erről nagyon hosszan lehetne be­szélni, de a lényeget összefoglalva, ne­kem az a véleményem, hogy bizonyos tendenciák halványítják a korábbi fé­nyességet. Az utóbbi évek — néhány sportágat és versenyzőt kivéve •— nem tekinthetők igazán sikeresnek. Sok erő — erkölcsi és anyagi — forgácsolódik el anélkül, hogy a befektetés arányának megfelelő eredmény születne. Hogy ezek mögött milyen okok húzódnak meg, azt sokáig lehetne elemezni, de azt hiszem, hogy összefogás helyett sok erőt fecsérelünk el egy-egy szín képvi­seletének bűvöletében. A klubsoviniz­mus sem használ a megye sportjának, egyúttal gátja annak a törekvésnek, hogy nemzetközi teljesítményre képes versenyzők, csapatok alakulhassanak ki. Aggasztóak azok a jelenségek is, amelyek anyagi támogatások lehetősé­geiben kifejezésre jutnak. Ezeknek a folyamatoknak a bekövetkezése már évekkel ezelőtt várható volt, mégsem történt meg a felkészülés. A sportélet­ben is bekövetkezett helyzet azt indo­kolja, hogy jobb egyetértésben dolgoz­zon mindenki, akinek a sport ügyeiben szándéka, akarata és szava van. Az egyetértés hiánya, sajnos, a sportirá­nyításban is megvolt, s arra nincs bizo­nyítékom, hogy megszűnt volna. — Kétségtelen tény, hogy a nemzet­közi és országos szintű eredmények első­sorban a nagy egyesületek nevéhez fű­ződnek, pedig ma már a széthullás ve­szélye fenyegeti őket. 1972-ben a politi­kai vezetés ösztönzésére alakultak, de azóta nagyon magukra maradtak, mi ennek az oka? — A 1 ick bizonyos felelős­sége /ért, hogy mi törté­nik agy egyesületekkel. Ní '.örülmények közötti crmészetes volt, hiszen cl í le az erőt, az eredményes­sége un az 1980-as évek elejére az is kiderüli, hogy nem feltétlenül a poli­tikai szándékok szerint megfogalma­zott méretek fogják biztosítani a haté­konyságot sem az iparban, mezőgazda­ságban, sem a sportban, és erről kés­hegyre menő vitákat folytattunk a nagy egyesületek vezetőivel. Felhívtuk a figyelmet, hogy időben hozzá kell lát­ni a nagy egységek apróbbakra bontá­sához, hogy ne lássa kárát a sport, hogy időben fel tudjunk készülni azok­ra a folyamatokra, amelyek óhatatla­nul érinteni fogják, és érintették is, a nagy egyesületeket. A rugalmas alkal­mazkodás elmaradt, de a Magyar Szo­cialista Munkáspárt mégsem teheti meg, hogy most elálljon az ügy mellől. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy ma már más eszközökkel, befo­lyásolással kell segítenünk. A sport te­rületén is úgy van, mint a politika más színterén, hogy az MSZMP befolyása csökken, de azért ennek elfogyni nem szabad! Az élet és a politikai gyakorlat természetes velejárójának tekintem, hogy az MSZMP mellett más politikai pártok, szervezetek akarata, támogatá­sa, céljai is érvényesülhessenek. De ah­hoz, hogy bármelyik sikerre vigye az elképzeléseit, szövetségesekre van szüksége. Magányos farkasként egyet­len szervezet vagy párt sem lesz képes megvívni a csatáit. — Tehát közösen kell felvállalni a sportot is? — Azt gondolom, hogy ez a már megkezdett kerékasztal-tárgyalások egyik témája lehet a közeljövőben, hi­szen a társadalompolitika egyik fontos részéről van szó. Ha mindjárt közös fellépésről nem is lehet szó, a szándé­kok tisztázását mindenképpen elősegít­heti. — Az MSZMP megyei bizottsága más pártok, szervezetek sporttal kap­csolatos véleményét igyekszik-e megis­merni? — A tárgyalássorozat megkezdő­dött, folyik az ügyrend- és témakidol­gozás, gondolom, hogy a sport ügye is a kerekasztal fórumára kerül. Fontos lenne, hogy kölcsönösen ismerjük egy­más véleményét és tisztán megfogalma­zott célokkal állhassunk a közvéle­mény elé. Sajnos, az MSZMP hitelét ezen a területen is sok minden rontotta. Nagy politikai gondjaink között talán a legégetőbb a bizalom megingása, ami mögött az húzódik meg, hogy az embe­rek torkig vannak a beváltatlan ígére­tekkel, s nem kölcsönöznek újabb bi­zalmi hitelt az újabb ígéretek beváltá­sára. Azt hiszem, hogy ilyenfajta szem­lélet lengi körül a sport ügyeit is. — Ha az MSZMP ilyen reálisan ítéli meg a saját helyzetét, akkor már tulaj­donképpen megtette az első lépést is, hogyan tovább? — A továbblépésnek egyetlen módja van: fel kell mérni a helyzetet, a hibáin­kat be kell ismerni és a lehetőségek ismeretében bizonyítékot adni, hogy nem üres fecsegésről van tovább szó, hanem konkrét tettekről. Ma már nincs, aki tettekben, eredményekben megnyilvánuló bizonyíték nélkül hitelt kölcsönözne. Ezt tudomásul kell venni. Meggyőződésem, hogy a jövőben csak az eredményekkel hitelesített politika érvényesülhet. Ahhoz pedig el kell kez­deni a munkát, hiszen olyan politikai- célkitűzéseink vannak, amelyek végre­hajtásában nagyobb elevenséget kelle­ne mutatni. A sport ügye nem tűri a lassúságot és a tunyaságot, s nem tűri el azt, hogy egy politikai befolyásra igényt tartó párt évekre kivonuljon a sportpolitikából — mondta dr. Babi­nyecz Ferenc. Banc,ik István A sakkfesztivál vendége: Tolnai Tibor Mit jelent ez konkrétan? IDŐZAVAR Gyakran előfordul sakkver­senyen, hogy az óra túlságosan gyorsan jár. A negyven lépésre kiszabott két óra gondolkodási idő néhány sakkozónak sok, de a legtöbbnek kevés. Pontosan úgy vannak vele a versenyzők, mint az emberek a havi fizetés­sel; megpróbálják beosztani. Ha sikerül, akkor szokott leesni a zászló. A harmadik forduló legna­gyobb időzavarát maga a ren­dezőség szenvedte át. A kom­puter egyébként már bevált és kipróbált programja váratlanul csütörtököt mondott, éppen a legnagyobb létszámú csoport sorsolásán. Tizenöt perc volt még hátra a fordulóig, amikor a rendezők és a versenybírók a hagyományos módon, bravú­ros összmunkával elvégezték a párosítást. Sakknyelven szólva, éppen hogy sikerült meghúzni a negy­venedik lépést... — pál — RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents