Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-21 / 170. szám
1989. július 21. • PETŐFI NÉPE • 5 ÍGY LÁTTA AZ ÉRINTETT Miért mondtak föl az iskolaigazgatónak? A Petőfi Népe 1989. június 15-én és 16-án Miért mondtak föl a nyárlőrinci iskolaigazgatónak? címmel kétrészes cikket, 1989. június 22-én Levél cikkünk nyomán címmel azzal kapcsolatos írást jelentetett meg. Azokban a tényeket eltakaró valótlanságok és rágalmazások voltak. Kérem a Tisztelt Olvasókat, ismerkedjenek meg a minden állításában bizonyítékokkal és tanúkkal igazolható valósággal! A munkajogot felületesen ismerők is tudják, hogy fegyelmi eljárás három hónapnál régebben felfedezett okok miatt nem indítható. A féltékenységi ügy két éve történt, akkor le is zárult. Büntetést nem kaptam, ellenem kivizsgálás semmiféle téren nem folyt, pedig nemcsak igazgató, hanem vb- és tanácstag, valamint párttitkár is voltam. Ámor nyila lándzsává, a bolha elefánttá nőtt a cikkben. Utóbbinak árnyékával szeretné eltakarni a tanácsi vezetés az eddigi összes jogsértését és szabálytalanságát! Megvádolnak a tanács vezetőinek lejáratásával, holott pont a cikk a bizonyíték arra, hogy ők járatnak le engem a megye nyilvánossága előtt megtorlásul, mert nem tűrtem el azokat szó nélkül. Lemondásaimat is hasonló okok előzték meg, ezért nem bírálták el egyiket sem hivatalosan, egyetlen alkalommal sem engedték meg, hogy visszaállhassak tanítani. Előttem 11 év alatt négy igazgató mondott le, változtak a helyettesek is. Voltak olyan szerencsétlenek is, akik agyvérzéssel, félig bénultan, fiatalon kerültek rokkantnyugdíjba. Tisztességgel, megbecsüléssel innen igazgató nem távozott! □ □ □ 1964-ben kerültem Nyárlőrincre, 1965-ben vettem feleségül dr. Dani Sándor elvált feleségét, azóta tanyai iskolában vagyunk. Hároméves volt akkor kisfiúk, akit a kérésünkre 500 forintra lecsökkentett gyermektartás mellett neveltünk fel, 1987-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát kapott. A világoshegyi kis iskolában végzett munkánkkal szakmai berkekben is megbecsülést vívtunk ki magunknak. Ezért kértek meg 1975-ben, hogy vállaljam a körzeti igazgatói tisztet. Augusztus 1-jén kineveztek. Akkor nyílt az új óvoda, s a központi mellett 5 külterületi is működött. A miénket a szakfelügyelők a pedagógiai eredmények és a kulturált körülmények miatt példaként állították a falusi iskola elé. A központi iskolában rövid idő alatt megteremtettem a külső és belső rendet, kiegészítettem a tantestületet, sok segítséget nyújtottam az új óvoda beindításához, Bajzák Tiborne kezdő vezető óvónő adminisztrációs munkájához. Rendkívül jó kapcsolat alakult ki az óvoda és az iskola között, amely Baj- zákné 1987-es igazgatóhelyettesi lemondásáig tartott. A tanyákról megindult a beköltözés, emiatt 1979 és 1987 között állandóan építkeztünk. Ezekre ráment minden nyári szünetem, de a munkában örömömet leltem. A kedvemet rendszeresen a gazdálkodási gondok szegték. Határozott — fiatalabb koromban sokszor túl heves — fellépésem révén mindig az intézményre kedvező megoldások születtek, de válaszul személyesen húztam a rövidebbet. Előfordult többször, hogy nem kaptam jutalmat „összeférhetetlenségem” miatt, november 7-én, kitüntetésként bejelentve, 600 forintos vásárlási utalványt vehettem át. A 15 év alatt negyedik kocsimat teszem tönkre, de az előző vezetés akciós kérelmeimet éveken keresztül nem továbbította. Bántott, hogy intézményi érdekekért küzdve sokszor kilátástalan volt a harcom, elkeseredésemben szerettem volna újra tanítani, sokszor lemondtam beosztásomat. Azokra egyetlen alkalommal sem kaptam hivatalos választ, mindig megnyertek, hogy csináljam tovább. A szakos ellátottság fokozatos javulása és a testületi alkotó, egymást segítő tevékenység kialakulása egyre több sikert eredményezett. Minden tételes látogatás észrevette ezt, meglátta kezem nyomát, s továbbra is javasoltak az igazgatói beosztásra. így volt ez tavaly is. Jegyzőkönyvileg megemlítették kiváló szakmai tudásomat, következetes irányítómunkámat, a testületi tagok véleménye szerinti szigorú, de emberséges magatártásomat, gyermekszeretetemet, a legmodernebb pedagógiai és vezetési ismeretek alkalmazását. Ezeket nem öndicséretként írtam le, hanem birtokukban visszautasítom a nyilatkozó illetéktelenek alkalmatlanságomra vonatkozó állítását! □ □ □ 1983-ban kapcsolták hozzánk a művelődési otthont és a könyvtárat, így jött létre az általános művelődési központ, az ÁMK. Az összevont intézmény jól működött, annak további szervezeti fenntartása ellen az 1988-as összegező jegyzőkönyv nem támasztott kifogást! Ä tartalmi munka jobb feltételeinek biztosítása érdekében sikerült kiharcolnom 1987. január 1-jétől a gazdasági önállóságot is. 1975-től a beszerzéseknél, szervezeti változásoknál szabályos átadás-átvétel nem volt, önállóságunk útjára is így indultunk. Természetes, hogy ez állandósította a feszültséget a tanács és közöttem, mert soha nem tudtam, miért vagyok anyagilag felelős. A leltárát ott kezelték, gazdálkodási szabályzatok nem voltak. Ritkán tudtam, mire van .pénzünk, jóváhagyott költségvetéssel néha rendelkeztünk, az év második felében. A felgyülemlett belső szorongás sajnos a legtöbbször otthon robbant ki belőlem, ezért 1987 első felében megromlott kapcsolatom a feleségemmel türelmetlenségem és belső családi okok miatt. Fokozta a gondot, hogy a munkahelyemen igyekeztem jókedvű, figyelmes és segítőkész lenni, ebből részesült helyettesem, Bajzákné is. Az iskolában azonban feleségemmel soha nem veszekedtünk, névtelen levelet nem küldözgettünk, emberi példamutatásunkat nem kifogásolták. Botrányt nem okoztam, illetlen kifejezéseket nem használtam, ezekért más személy ellen javasolt a pártvezetőség büntetést. A feszült légkör feloldására kért tőlünk a község vezetősége írásbeli kötelezvényt, s figyelmeztetett mindhármunkat, hogy bármilyen jó szakemberek vagyunk is, aki közülünk vét a jó munkatársaktól elvárható magatartás ellen, attól kénytelenek lesznek megválni. Az akkor tett ígéretemet betartottam, pedagógusna- on jutalmat, év végén feljebbsorolást aptam, munkám írásbeli köszöneté mellett, a tanács vezetőitől. A félreértéseket a két család tagjaival közösen tisztáztuk, a békesség mindkét oldalon helyreállt. Nem így a munkahelyen! Bajzákné az egymásnak ellentmondó nyilatkozataival szemben családi okokra hivatkozva igazgatóhelyettesi beosztásáról lemondott, s azután rendszeresen összeütközéseket provokált a vezetőtársakkal és velem szemben. Nem fogadta el segítségünket a gazdálkodási feladataihoz, aminek beosztottjai látták kárát. Szabálytalan átalányokat állapított meg, hatáskörét meghaladóan önálló munkáltatói intézkedéseket tett, óvodaelle- nességgel rágalmazott. Ezekért írásbeli figyelmeztetesben részesült. Ezután tíz munkatársával kérte a tanácstól az óvoda önállósítását úgy, hogy a gazdálkodási jogkört a tanacs lássa el! A megyei pénzügyi revízió az említett szabálytalanságokat észlelte. Bár azokat előtte már feltártam, mégis engem tettek felelőssé azzal az indoklással, hogy a minden előírt szerv által jóváhagyott Működési és Szervezeti Szabályzat nem megfelelő, mert egy olyan, 1982-es tanácsi határozattal ellentmondó motívumokat tartalmaz, amit én soha meg sem kaptam. A tanácsi határozat viszont összeegyeztethetetlen az ÁMK-kra vonatkozó miniszteri utasítással. Véglegesen rájöttem, hiába igyekszem a szabályokhoz alkalmazkodni, ha az „igazságot” nem azok alapján döntik el a felettesek. Elkeserített az is, hogy 12 évig az óvoda minden dolgozójával a legjobb viszonyban voltam emberként és vezetőként, s most egyszerre ellenem fordultak. Felmentésemet kértem, amit 1988. június 15-ével hivatalosan megkaptam. írásbeli kérésem ellenére átadásról nem intézkedtek. □ □ □ Az iskola igazgató nélkül maradt. Szabálytalanul kiirt pályázati felhívás jelent meg a Művelődési Közlönyben. A tanácselnök közölte velem, ha nem leszek igazgató, nem taníthatok az iskolában. Ezért, és az iskolai nevelők biztatására benyújtottam pályázatomat, amit nem bíráltak el a jogszabály szerint. Pedagógiai pályamunkámat helyettesítő vezetőként évnyitáskor a tantestület elé tártam, amit elfogadtak középtávú munkatervnek. Majd’ minden vezetői munkát elvégeztem, amiért jogosan illetett meg a vezetői pótlék. A novemberi vb-ülésen közölték velem, hogy leválasztják az óvodát, megvonják emiatt az önálló gazdálkodási jogkört. A társintézmények 32 dolgozójának ez elleni írásbeli tiltakozását a vb- vel nem ismertették. Új igazgatói pályázat kiírásáról-határoztak. Mindezekről véglegesen a tanácsülés döntött november 24-én — teljesen szabálytalanul. Egyrészt elutasították a nevelők által már elfogadott pedagógiai pályamunkámat, illetéktelenül. Másrészt nem vették figyelembe, hogy az intézmény az óvoda nélkül még ÁMK marad, mert közoktatási és közművelődési feladatokat is ellát. A névmegvonással indokolták ÁMK-ra szabott pályázatom utóla- os elutasítását, s ok született arra is, ogy az ÁMK-k gazdasági önállóságára kiadott megyei ajánlást ne kelljen betartani. Értesítésükben azt is megírták, hogy 1989. január 1-jétől megbízott igazgatóként látom cl feladatomat. Beleegyezésemet nem kérték, velem erről szerződést nem kötöttek. Az intézkedés azért is szabálytalan, mert a vonatkozó utasítás szerint „sikertelen” pályázati eljárás után a munkakör betöltéséről helyettesítéssel kell gondoskodni. Megszüntették december 31-ével a gazdaságvezetői állást, megvonták bérkeretét, ezért munkatársunk felmondott, a vb-titkár tudomásával a felmondást el kellett fogadnom. Ezután írásban azzal vádoltak, hogy nem lett volna szabad elengednem az átadásig! December 29-én és 30-án vártunk az átadásra, de arról a vb-titkár nem intézkedett. Az iratokat átvettem, elzártam. □ □ □ Az új vezetői pályázatra, mert (mint utólag kiderült, nem indokolatlanul) féltettem tanári állásom, s a nevelők ismét kérték, beadtam az új pályamunkámat. Erre indult meg a fegyelmi eljárás, hogy legyen a kinevezést kizáró ok! Tizenöt év után először olyan sürgőssé vált az átadás, hogy arra, előzetes értesítésem nélkül, február 24-én délben szólítottak fel, holott tanácselnökünk tudott arról, hogy délután halaszthatatlan elfoglaltságaink lesznek. Az azonnali átadást megtagadtam, hiszen arra több nap sem elegendő. Később már nem volt lényeges annak lebonyolítása, máig sem történt meg. Súlyos vétkeimért azonban június 2-án azonnali hatállyal elbocsátottak, a testület ennek ellenére megválasztott. Nem egyedüli' pályázó voltam, a fóti jelentkező visza- lépett. Ezek után csak június 8-án délben tettem a lábam az iskolába hivatalos, de jogellenes utasításra. Elbocsátásomkor kértem ugyan az átadás megejtését, a vb-titkár szükségtelennek tartotta. Később levélben rendelt be Zayzonné a kulcsok és személyi anyagok átadására. Június 5-én, hétfőn feleségem a történtek miatt egész nap sírt, kedden nem volt az iskolában. A gyerekekkel egyikünk sem találkozott, de minket vádolnak a szerdai tüntetésük szervezésével. Elképzelhetetlen, hogy azok a 14 éves gyerekek, akikkel több évet együtt töltöttem, szerethettek annyira, hogy érzelmüket' így fejezték ki? A gyerekek jobbak, mint a felnőttek, hiszen ők 26 évi elismert munkám után még azt a lehetőséget is elvették tőlem, hogy másik iskolában taníthassak! Dr. Dani Sándor vádaskodását elfogultsága miatt visszautasítom! Megvádol két évvel ezelőtti „bűneim” miatt a párt lejáratásával, ezt azonban megfelelő időben és fórumon elmulasztotta. Titkári munkámért 1988 novemberében jutalmat kaptam a pártbizottságtól, a fegyelmi eljárás indításával pedig nem értettek egyet. Felelőssé tett vb-testületünk csonka- ságáért. Csak Bukodi Gedeon lehet az említett vb-tag, mert ő nem jár ülésekre, s neki van iskolás gyereke. De milyen! Kisfia a legkedvesebb tanítványaim közé tartozott, szívesen foglalkoztam vele külön is. Bejutott sokszoros túljelentkezés közepette az Apáczai Csere Gyakorló Gimnázium fizika tagozatára, háromévi közös munkánk eredményeként. Miért ne merne miattam az ő édesapja vb-ülésekre járni? Áz egész tantestületet sérti velem együtt az a vád K. Farkas Sándortól, hogy hasonló vagy jobb képességű kollégát nem tűrök magam mellett. A 21 nevelő közül kilencnek 1975-ben, vagy előtte kezdődött a munkaviszonya, a fiatalabbak átlagosan hét éve dolgoznak itt. A fluktuáció az óvodában volt nagyobb. 1975 óta munkáltatói felmondással senki sem távozott a pedagógusok közül más munkahelyre. A tantesü- letben három vezető pedagógusi besorolású és több kiemelkedő tehetségű tanító és tanár van, nyolcán birtokolnak miniszteri kitüntetést. Az illetékesek így nyilatkoztak évekkel ezelőtt: „Munkájukat a hivatástudat és gyermekszeretet hatja át. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az iskola vezetőjének következetes vezetési stílusa eredményeképpen kialakult a nevelő-oktató munkára épülő pedagógiai összhang .Ezzel ellentétben Csík Kálmán HNF-elnök kimondta a végső szót, alkalmatlannak tart. Felelőtlenül megfosztottak az oktatási törvényben biztosított szuverén osztályozási jogomtól. A gyerekek a naplókban lévő hiányos jegyek matematikai átlagaként nem biztos, hogy az általuk megérdemelttel azonos év végi jegyet kaptak, s ez a szülők ügye is. Az ő érdeküket, kérésüket máskor sem vette figyelembe a tanács vezetősége. Rágalmaznak beszámolók megtagadásával. Időben, írásban kapott kötelezettségemnek mindig kifogás nélkül tettem eleget. A fegyelmivel való vb-titkári fenyegetések írásbeli bizonyítékait megőriztem. Azokból az is következik, hogy nem az én haragom fordult a tanács ellen, hanem a tanács vezetőié ellenem. Ők az óvoda vezetőjétől kiindult hangulatkeltést kihasználva hivatalos látszatát keltették a, gazdasági önállóság megvonásának. Ámor nyilával pedig azt a vezetőt szúrják agyon, aki észreveszi, hogy a tanács gazdálkodási főelőadója alapvető számításokban hibákat vétve indokolja meg a nevelők túlmunkaátalányának emelésére kapott 86 ezer forint céltámogatás 63 százalékos önkényes megvonását! Bevallom, alkalmatlannak tartom a vezetésra azokat, akik idáig hagynak fajulni egy személyeskedést barátnői alapon, s engedékenységüknek egy fontos közügy látja és érzi kárát. Lemondásuk időszerűségének belátásához csak az intézményünkkel és velem szemben elkövetett jogsértések is elegendők annak ellenére, hogy leleplezésül előcibál- nak egy két éve lezárt dolgot, s ezzel tesznek lehetetlenné a megye nyilvánossága előtt. Ilyen hányatott sors tesz tönkre nagy munkakedvű embereket máshol is. Nem a munka teszi az embert, hanem az elvtelen alkalmazkodás, s közben az ügy fontosságát veszti. Pedig jó és még jobb iskolákra ma van a legnagyobb szükség. Azt azonban nem a gyakorlott tanár helyére állított, képesítés nélküli fogja megvalósítani. Köszönöm az olvasó megtisztelő figyelmét és esetleges együttérzését! Gulyás Endre Nyárlőrinc II. kér. 171. Pl. 369. NYUGELLÁTÁSOK Változásra készen A nyugellátások helyzete kritikussá vált Magyarországon. Á még jelenleg is működő rendszer ugyanis arra a megfontolásra épült, hogy a járulékokból az ellátások biztonsággal fizethetők. Ez addig igaz is, amíg az aktív lakosság lélekszáma és reáljövedelme növekszik, illetve a nyugdíjasok száma az aktív járulékfizetőknél kevésbé gyarapszik. Nálunk viszont éppen fordított a helyzet. Az elmúlt 30 esztendőben sokat változtak a nyugdíjfolyósítás feltételei. A legmarkánsabb differencia, hogy mig 1960-ban még 600 ezer nyugdíjas volt az országban, addig tavaly kis híján két és fél millió. A bővülés persze nemcsak abból származott, hogy az életkor megnövekedett, hanem abból is, hogy a társadalombiztosítás lényegében ma már minden állampolgárra kiterjed, szemben a három évtizeddel ezelőttivel, amikor például a szövetkezeti tagok vagy a kisiparosok és kiskereskedők nem részesültek ilyen ellátásokban. Akárhogy is, a nyugdíj- rendszer hamarosan fizetési nehézségekkel fog küzdeni, hacsak át nem alakítják egész rendszerét. Tízmilliárdos hiány árnyéka A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a jelenlegi módszerek további alkalmazásával 1990-ben legalább tízmilliárd forint hiánnyal zárja majd az évet a nyugdíj-biztosítási rendszer. S ez a hiány a későbbiekben csak növekedhet. Mit lehet hát tenni, hogy ez ne következzék be, azaz a nyugdíjasok minden hónapban pontosan megkapják a pénzüket, s ma is nehéz sorsukat még egy újabb, rajtuk kívülálló okokból származó baj ne tegye nehezebbé? Kézenfekvőnek tűnik, hogy meg kell emelni a nyugdíjjárulékokat, s ekképppen fedezni a növekvő kiadásokat. Igen ám, de sem a lakosság, sem a vállalatok nem képesek több terhet elviselni. Már ma is minden 100 forintnyi bér után 43 + 10 forint a társadalombiztosítási járulék (43- mat fizetnek a vállalatok, 10-et a kereskedők). S ebből az 53 százalékból éppen 30 jut a nyugdíjakra. A többiből kellene fenntartani az egészségügyet, fizetni a gyest, a gyedet stb. Az összes befizetés óriási összegre rúg, több mint 250 milliárd forint. Részben ez is magyarázza, hogy súlyos gondokat kell megoldani, hiszen egyénenként 100 forint nyugdíjemelés 3 milliárd forint többletköltséget jelent a társadalombiztosításnak. Más elképzelés szerint meg kellene emelni a nyugdíjkorhatárt, így csökkenne a nyugdíjba vonulók száma, többen maradnának a járulékot fizető aktív dolgozók. Ez is logikusnak látszik. Ám mégsem hibátlan. Részben, mert akkor, amikor a munkanélküliség réme is fenyeget általánosan, munkában tartani egész korosztályokat szerfelett veszélyes. Részben pedig azért, mert igazságtalan volna egy ilyen rendszer egyik napról a másikra bevezetése, hiszen a nyugdíjasok már évekkel előbb elkezdik a felkészülést arra az időre, amikor befejezik aktív pályafutásukat. Ennek érdekében megtakarítanak, beruháznak, átprogramozzák életüket. Hirtelen külső beavatkozás ezekbe a folyamatokba beláthatatlan következményekkel járna. Ezért hát csak lassan, fokozatosan és rugalmasan lehetne a korhatármódosítást bevezetni. Pontosabban szólva nem az életkorhatáron, hanem a kötelezően letöltendő szolgálati időn kellene változtatni. Akinek megvan a harminc, negyven, esetleg ötven év munkaviszonya, annak megfelelően kapjon nyugellátást. És ha valaki 55 évesen éri el a megszabott szolgálati idejét, az akkor mehessen nyugdíjba, aki meg csak 65 évesen, az csak akkor. Nem népszerű változtatási javaslatok Ehhez kapcsolódik, hogy a nyugdíjfolyósításhoz szükséges, kötelezően előírt szolgálati idő hosszát a szakértők szerint a jelenlegi tízről hamarosan húsz esztendőre kell változtatni. Valamint arra is szükség lesz, hogy megváltozzék az úgynevezett nyugdíjskála is. Eszerint ma a munkában töltött első évek után még kettő, az utolsó évek után már viszont csak fél százalék nyugdíjemelés jár. Az elképzelések szerint ezután viszont minden egyes évben egy százalékkal növekedne a nyugdíj. Ezzel párhuzamosan szükség van arra is, állítják a szakértők, hogy az induló alapot az átlagkereset 53 százalékáról 48 százalékra mérsékeljék. Ez azoknál, akik 25-30 évet dolgoztak, akár 10-25 százalékkal is csökkenthetné a nyugdíjat ahhoz képest, mint amit a jelenlegi rendszerben megkaphatnának. Ám az államnak az így kialakult ellátások értékmegőrzésére garanciát kellene adnia. A túl magas nyugdíjak Sokakat irritál, hogy számosán igen magas nyugdíjat húznak. S gyakran ezt nem munkájukkal érdemelték ki, hanem az utolsó aktív években végzett különféle manőverekkel. Ezt a jövőben meg kell akadályozni! Az egyik elképzelés szerint egy bizonyos kereset feletti összeget már nem lehetne beszámítani a nyugdíj összegének kialakításába. Igen ám, de kérdés — s erről ma nagy vita folyik —, hogy a járulékot a teljes fizetés után, avagy csak a határig kelljen-e fizetni. Mert ha elengednék a befizetéseket, az azonos lenne a fizetésemeléssel, s így megint csak a magas jövedelműek járnának jól. A nézet képviselői szerint viszont az, akinek a jövedelme átlép egy bizonyos határt, ne vehessen részt a hagyományos társadalombiztosításban, hanem magánbiztosítást kelljen kötnie. Egyébként ez a gyakorlat volt érvényben a harmincas években Magyarországon. Végül is ma a Társadalombiztosítási Főigazgatóság szakemberei úgy vélik, hogy 1990-ben meg kellene állapítani a minimális és maximális nyugdíjakat, illetve azt a rendszert; ami a kívánatos ellátások határait garantálná. NYUGDÍJASOK ÉS A NYUGDÍJ A nyugdíjak összege 1970 1980 1987 1988 (M Ft) ' f A nyugdíjasok száma ev 12 958 55 979 110 055 129 066 végén (ezer fő) A népesség százaléká1453 2082 2374 2422 ban F.gy főre jutó átlagos 14,0 19,4 22,4 22,8 havi nyugdíj (Ft) 765 2267 3990 4515 Meixner Zoltán írhatta volna Agatha néni A történetet Agatha Christie is kitalálhatta volna. A szerzők ugyanis a névtelenségbe burkolóznak és nem kívánják felfedni magukat a francia, az olasz és a svájci rendőrök nem kis bosz- szúságára. A helyszín a Párizs és Velence között közlekedő Simplon expressz, az idő ’89 tavaszának bódítóan kellemes éjszakája. A vonat már a biztonságos Svájcban halad és az utasok a rájuk váró szép élmények tudatában álomra hajtják fejüket kabinjaikban ... Hogy aztán olaszföldön úgy ébredjenek fel, hogy minden értéküktől: készpénztől, ékszertől, hitelkártyától megfosztották őket. A tökéletes bűntényt véletlenül fedezte fel egy utas: a WC-re menet feltűnőnek találta a folyosón elszórt bank- és devizaszámla-papírokat. A kalauz közreműködésével kinyitják a fülkéket. Az édesdeden alvó utasok nem akarnak felébredni. Amikor életre pofozzák őket, kábultan tiltakoznak. Milánóban kiderítik a mély álom okát: a rablóbanda a légkondicionáló berendezései) át altatót juttatott a kabinokba. S aztán dolgozni kezdett. Eny- nyi. „A nyomozást nehezíti, hogy abban három ország rendőrei is illetékesek: a franciák, a svájciak és az olaszok” — nyilatkozta az Interpol képviselője. Persze, más lenne a helyzet, ha Agatha néni a jó öreg Poirot mesterre bízhatná a tettesek kézre kerítését. Próbaüzem a posta új hírlapelosztójában Az épület elkészültével megkezdődött a próbaüzem a posta Orczy téri országos lapelosztójában. A napilapok kivételével ide érkeznek a nyomdákból a magyar, illetve konténerekben a külföldi újdonságok. Egy számítógéppel irányított rendszer segítségével osztják szét a lapokat a különböző megrendelők számára. A POTIBER Postai Beruházó és Tervező Intézet 1 milliárd 100 millió forintos beruházásának kivitelezője a 22. Sz. Állami Építőipari Vállalat, a korszerű anyagmozgató berendezéseket az ÁCSI helyezte üzembe, amelyhez a Polár Kisszövetkezet szállította az irányítástechnikai rendszert. Az épületet Földesi Lajos, az IPARTERV Ipari Épülettervező Vállalat építésze tervezte. (MTI-fotó)
