Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám

1989. július 14. • PETŐ Pl NÉPE • 5 GOMBAEXPORT A nyolcvanas évek derekán f a kutatóintézetek Alapanyagként, szellemi termékként, friss áruként vállalattá alaku­lása érintetté a Zöldségtcrmesz- tési Kutató Intézetet is. Ez per­sze azzal járt, hogy a költségve­tési támogatás erőteljesen csök­kent — és csökken a mai napig -—, amit viszont valamivel pó­tolni kell. A kutató kollektívája is rákényszerül a tevékenységi kör bővítésére, már nemcsak a nemesítés, fajtafenntartás, vető­mag-előállítás, szaktanácsadás a feladatuk, hanem gazdálko­dás, üzletkeresés is. A mind jö­vedelmezőbb, gazdaságosabb tevékenységek fellelése. Ezek között természetesen elsőrendű a vetőmag-kereskedelem, de például a kalocsaiak nyereségé­nek nagyobbik része fűszerpap­rika-őrlemény készítéséből szár­mazik. A technika is kellene Most a kecskemétiekre is rá- mosolygott a szerencse, piacot, sőt külpiacot találtak egy ter­mékükre, a laskagombára. Az intézetben jó húsz éve foglal­koznak e növénnyel, öt eszten­deje egy referencia-üzem léte­sült. Az innen kikerülő átszöve­tett, zsákos termő-alapanyagot sokan ismerik, akár a család asztalára való laskát, akár nagyban, üzletbe, piacra valót termelnek rajta. Évente ilyen át­megvásárolták a belföldi terme­lők. A referencia-üzem azonban az átszövetés, a termesztés tech­nológiájának bemutatására is szolgál, már szolgálati szabada­lomként. Itthoni és külföldi vál­takozók nagyon szívesen vásá­rolnák meg a technikát, ha le­hetne. Csakhogy a berendezést gyártani, forgalmaztatni, elfo­gadható áron, bizony még nem sikerült az intézetieknek. Nagy kár, mert így csak nemet mond­hatnak a ciprusi, pakisztáni, finn és honi érdeklődőknek. Ettől majdhogynem függetle­nül azonban mégis sikerül üzle­tet kötni. Finnországból érke­zett az a vállalkozó, aki látva az eredményeket, zsákos átszöve­tett alapanyagból kért mintát. Úgy látszik, az ottani körülmé­nyek között is jól vizsgázott a laska, mert nagyobb tételt, 45 tonnát rendelt meg, az ottani, környékbeli termelőket látja majd el. Ez utóbbi hosszú távon js reményt keltő. Hetente négy tonna Egy NSZK-beli, nagy gom­batermelő cég ajánlata nem kis izgalmat váltott ki az ZKI- sokból. A több éves kutatási, fejlesztési kapcsolat egy ajánla­tot szült: zsákos alapanyag és gombacsíra mellett az intézet szállítson friss gombát is. Nem is keveset, szeptembertől heten­te érkezne a német hűtőkamion négy tonna friss, első osztályú laskagombáért. Amikor a tár­gyalások mármint a német és a kutatóintézet szakemberei között — egyezséget eredmé­nyeztek, asztalhoz ült a Mo- nimpex képviselője is, szerződés köttetett. Igenám, de a minősé­gi kívánalmaknak a legmesz- szebbmenőkig meg kell felelnie ennek a rendkívül érzékeny anyagnak, hiszen a német fél a „kicsomagoláskor”, az NSZK- ban minősít. Lehetséges így vál­lalni ezt a kockázatot? Igen. A Borotai Termelőszövetkezet­nek már vannak ilyen tapaszta­latai, bár ők gombacsírát nem szállítanak. Így már azért könnyebb gondolkodni, bele­vágni a do-. logba. Meg is tették az intézet­ek, és miután ehhez az üzleti vállalkozáshoz azért némi több­lettechnikára is szükség van, exportfejlesztő beruházási hitelt pályáztak meg. Mára kiépíthet­ték a hütőláncot, egy egységben a csírát állítják elő, a másikban a friss árut tárolják majd. Garancia árra, minőségre Apropó, friss áru. Hiszen ezt legelőször is meg kell termelni. A ZKI szakemberei úgy gon­dolják, építhetnek azokra a kör­nyékbeliekre, akik már kellő ta­pasztalatot gyűjtöttek a laska- gomba-termelésben. De nem­csak órájuk számítanak, hanem azokra is, akik eddig zöldség- hajtatásban, vagy intenzív állat­tartásban jeleskedtek. Az elkép­zelt forma az, hogy a zsákos alapanyagot eladják a termelő­nek, akinek munkáját figyelem­mel kísérik, szaktanácsolják, majd a friss gombát visszavásá­rolják, a termékértékesítési szerződésben garantált áron. Meg kell jegyezni, a minőségre törekvést jelzi egyrészt, hogy az első osztályú gomba ára éppen duplája a másodosztályúénak, másrészt a külföldre érkező lá­dán megtalálható lesz a termelő neve. Az intézet garanciája a né­hány napon belüli fizetési határ- ’ idő, amihez az alapanyag ára járul hozzá, illetve a ZKI jelen­legi pénzügyi helyzete ad egyfaj­ta biztosítékot. Ez az export jó arra is, hogy tovább lehessen gondolni a gombavertikumban található más lehetőségeket. Igaz, a né­met vevő kívánságára a gomba tönkjét nem küldik ki, illetve a nem export minőségű áru is itt marad. Ezekkel a termelő az el­ső időkben azt kezd, amit akar, adhatja boltokba, piacra. De az első szállítmányokkal a leg­újabb kutatási eredmények is megérkeznek majd félkész, illet­ve késztermékek formájában. Ha ez is piacra talál külhonban és az itthoni gyártó cégek is vál­lalkoznak, lehetséges egy teljes export lehetősége is. Gál Eszter ■■ I. IHH HHH A legfrissebb jelentések szerint hazánk­ban húszezer a munkanélküliek száma. S közöttük több mint 16 ezren semmiféle támogatást — például: munkanélküli­segélyt — nem kapnak. És ők húszezren csakis ázok, akiket a munkaközvetítők nyilvántartanak, mert egyáltalán tudnak róluk. De hányán és hányán vannak netán további tízezernyien? —, akik egy­szerűen szégyenkezve a munkanélkülisé­gük miatt nem jelentek meg a munkaköz­vetítőknél és nem kérlek hivatalos ha úgy tetszik: állami segítséget a1/ újrael- helyezkedéshez? Jut eszembe e számokról egy sok-sok évvel korábbi - egészen pontosan: 1980- ban megjelent ,— publikáció, amelynek szerzői, az akkor még létező Pénzügykuta­tási Intézet munkatársai racionális érvek­kel és rendkívül logikusan bizonygatták, hogy néhány év múltával Magyarországon még akkor is megjelenik a tömeges munka- nélküliség, ha az egyébként olyannyira kí­vánatos szerkezetátalakítást illetően sem­mi érdemleges változás nem történik. Hq jól emlékszem, akkor ők ketten a nyolcva­nas évtized végére minimálisan 30 ezres munkanélküli-sereget prognosztiizáltak, mondván, hogy semmiképpen sem tartha­tó az a munkahelyen belüli munkanélküli­ség, amely egyébként évtizedek óta jellem­zője a magyar gazdaságnak. A teljes foglalkoztatás tarthatatlan A szóban forgó tanulmányt amely egyébként is egy nagyon kis példányszám- ban megjelenő szakmai folyóiratban látott napvilágot — süket csend követte. Azt nem mondanám, hogy döbbent és zavart csend, mert gyaníthatóan mindazok, akik­nek valójában szólt ez a kemény figyelmez­tetés, nem is olvasták Lengyel László és Polgár Miklós munkáját. így aztán fel sem foghatták a figyelmeztetés lényegét: a ha­zai munkanélküliség elkerülhetetlen, kö­vetkezésképpen fel kell készülni a megjele­nésére. Például és mindenekelőtt oly módon, hogy el kell ismerni, politikailag is, hogy az úgynevezett teljes foglalkoztatás nagyobb időtávlatokban tarthatatlan, vagyis fel kell készülni arra is, hogy a foko­zatosan szaporodó munkanélküliekkel előbb vagy utóbb valamit kezdeni kell, végtére is emberek ezreit, vagy éppen tízez­reit nem lehet megélhetési forrás nélkül hagyni, nem lehet őket kitenni a teljes lét­bizonytalanságnak . S egy másik a nyolcvanas évek köze­péről származó pmlék: a munkaügyi szakemberek akkor már eljutottak annak gyakorlati regisztrálásához, hogy nálunk is megjelent a munkanélküliek serege. Az ál­lamigazgatás felkészült volna e sajnálatos és szükségszerű jelenség szociálpolitikai kezelésére, ám ismét közbeszólt a pQlitika. S nagyon drasztikusan, mondván, hogy munkanélküliség márpedig nincs és nem is lehet, legfeljebb csakis „ideiglenesen mun­kaviszonyban nem álló állást keresőkről” beszélhetünk (azért elképesztő, hogy mi­lyen varázslatosan tudják variálni ezt a hivatali „bikkfanyelvet”, ugye?), s termé­szetesen az „ideiglenesen munkaviszony­ban nem állók” érdekében semmiféle szo­ciális intézkedésre nincs szükség. Már csak azért sem és ezt rendkívül tetszetős, de a lényeget illetően a velejéig hazug statisz­tikák bizonygatták —, mert országosan úgymond globálisan változatlanul sokkal nagyobb a munkaerő iránti kereslet, mint amennyi a kínálat. Tudták persze a szak­emberek, hogy ez tökéletesen értelmetlen Robbanás­veszély érvelés, ám az akkori politikai vezetésnek mégis csak erre az érvelésre volt szüksége, mert hogy az már korábban említett teljes foglalkoztatás statisztikai látszatát mindenképpen fetin akarta tartani. Látszati ntézkedése k Nem sikerült! Először csak néhány ezer­nyi, aztán meglepő gyorsasággal majdnem tízezernyi munkanélküli jelent meg, s ak­kor végül is győzött a politikai vezetéssel szemben álló államigazgatás, legalábbis annyiban, hogy keresztülverekedte a tör­vényhozás intézményein a meghosszabbí­tott felmondási idő lehetőségét, néhány hónap múltával az úgynevezett újrakezdési segélyt és a többi látszatintézkedést. Még mindig nem volt szó munkahélküliekről, és legfőképpen szó sem lehetett munkanélkü­li-segélyről. De amikor már a tízezret is jóval meghaladta az ideiglenesen „állást keresők” száma, s amikor már az is nyil­vánvalóvá Vált, hogy a folyamat gyakorla­tilag megállíthatatlan, akkor végképp nem volt mit tenni: el kellett határozni, el kellett fogadtatni a munkanélküliség fogalmát, a ■ munkanélküli-segélyezés gyakorlatát. Meg kell ismételnem: jelenleg, a legfris­sebb jelentések szerint 20 ezer a munkanél­küliek száma. Közülük 16 ezren semmiféle támogatásban nem részesülnek. S akik kapjájc a munkanélküli-segélyt, azoknak átlagosan napi 200 forint sem jut c segélyből. A legszomorúbb, hogy a mai munkanél­küliek javarészének gyakorlatilag remé­nyük sem lehet arra, hogy belátható időn belül — tartós munkaviszonyra számítva új munkahelyet találnak. Ők ugyanis többnyire szakképzetlenek, nagy részük még az általános iskolát sem végezte el, jó esetben is éppen hogy csak írni és olvasni tudnak, igazából hasznot hajtó munkára alkalmatlanok. Számukra a szakszerveze­tek által olyannyira követelt munkahelyte­remtő akciók sem jelentenének megnyug­tató megoldást, mert végtére is milyen munkahely lesz az, amely zömében inkább segéd-, betanított munkásokat foglalkoz­tatna vagy azokat a mindeddig csak ház­tartásban dolgozó nőket, akik ugyancsak szakképzetlenek, és akiknek egyre na­gyobb számban kellene munkát vállalniuk a családi költségvetés diktálta kényszerű­ség miatt. Húszezren az utcán S e helyzetben még azt is tudni kell, hogy e jelenlegi 20 ezer munkanélküli legkevésbé sem a régóta szorgalmazott - - s egyébként éppen a nagyarányú munkanélküliség fé­lelme miatt agyonfékezett gazdasági struktúraváltás miatt keletkezett. Nem. Hogy e húszezer ember gyakorlatilag az utcára került, az jórészt annak köszönhe­tő, hogy az ily módon megtakarított bértö­meg teljes egészében a munkáltatók ren­delkezésére áll és tetszés szerint oszthatják el a megmaradt munkavállalók között. Ez a január elsejélől bevezetett bérliberalizá­lás egyik — és semmiképpen sem elítélen­dő — jellemzője és gyakorlatilag azt jelen­ti, hogy a munkáltatók egyrészt egyre na­gyobb igénnyel válogatnak a náluk jelent­kező munkavállalók között, másrészt ke­mény, néha kíméletlen módszerekkel pró­bálnak megszabadulni a számukra alkal­matlannak ítélt munkavállalóktól. így jut­hatnak nagyobb bértömeghez és csakis így fizethetik meg a számukra értékesebb em­bereket. Nincs e\f>ben semmi kivetnivaló, a világon minden fejlett országban ugyanezt csinálják. Csakhogy: a világon minden gazdasági­lag fejlett országban — a mellesleg nem jelentéktelen arányú — munkanélküliség most hosszú évtizedek óta a folyamatos struktúra-racionalizálás szükségszerű vele­járója. S mert ez a szóban forgó országok működőképességének állandó és nélkülöz­hetetlen alapkövetelménye - hát eleve számolnak a munkanélküliséggel és rájuk is gondolva alakítják a mindenkori szoci­álpolitikájukat és szociális gyakorlatukat. Magyarországon pedig csakis ott tartunk, hogy éppen csak szabadulva az ezzel kap­csolatos politikai görcsöktől, megpróbá­lunk valamicskét segíteni a munkanélküli­eken. Mondom: valamicskét. .. Mert az a na­ponkénti alig 200 forint... Lássuk be, hogy szégyellni való segítség. És azt is lás­suk be, hogy ennek felmérhetetlen társada­lompolitikai következményei lehetnek már ma is, amikor pedig még szó sinds az ér­demleges struktúra-átalakításokkal együttjáró tömeges elbocsátásokról. És szó sincs — mert ennek még a legelemibb felté­telei sem alakultak ki — a szisztematikus átképzési rendszerről, mi több: még egy korszerű módszerekkel működő munka- közvetítési rendszer kiépítésére sem vol­tunk képesek. Mit kezdünk vele? Ha a letűnőben levő és korábban min­den szakmai kérdésbe megdöbbentő szak­szerűtlenséggel — és még megdöbbentőbb megfellebbezhetetlenséggel beleszóló politikai irányítás nem köti az ebet a karó­hoz, hogy nálunk márpedig munkanélküli­ség nincs és nem is lehet, akkor ez a politi­kai makacskodás a többnyire profi állam- igazgatási szakemberek cselekvési lehető­ségeit sem korlátozza. S e ponton legyen szabad ismét csak egy jellemző azért jellemző, mert az elmúlt években gyakorta ismétlődő személyes élményre hivatkoz­nom: politikai vezetőkkel, az MSZMP irá­nyítóival alkalmanként beszélgetve, tár­gyalva, gyakori volt a szemrehányás, hogy tudniillik az úgynevezett „tudományos műhelyek” igazából semmiféle segítséget nem adnak a társadalmi és a gazdasági problémák, gondok és bajok enyhítéséhez. Meglehet: akik ez ügyben panaszkodtak, panaszaikat komolyan is gondolták, ám attól tartok, hogy végül is tájékozatlanok voltak és csak azért, mert kizárólag a saját apparátusuk manapság már bizonyosra vehető, hogy félrevezető — információira hagyatkoztak és semmit sem törődtek az­zal, hogy a valóban képzett szakemberek miféle jelzéseket adnak a valóban várható és nagy valószínűséggel valóban bekövet­kező folyamatokról és eseményekről. És így történhetett az is, hogy a hazánkban most már nem jelentéktelen mértékű és a jelek szerint megállíthatatlanul növekvő — rpunkanélküliséggel gyakorlatilag sem­mit sem tudunk kezdeni. És a mai politikai vezetés számára a jelek szerint még most is felmérhetetlen, hogy ez a — legfej­lettebb ipari államokat is nyomasztó — gond miféle társadalmi robbanás veszélyét jelenti számunkra. Vertes Csaba iliiüiílllii Jl /Téglám a fiút. 1 VJ Kötényébe törölte kezét, és ki­állt az ajtóba. Benn négy magas osz­lopban sorakoznak a mosatlan tányé­rok. Külön az étkezőtálcák. Alul, félig a bádoggal fedett pult alá lökve a nagy vajdling, amelyikben mosogatószer fe­hér habjában ágaskodnak villák, ké­sek, kanalak. Fél kettő. Ilyenkor a főnökasszony az irodában üldögél, Palika most vitte be a két kávét, a másik Zoli úré, aki a ruházati boltból ugrik át ilyentájt. Valóban illik rá a kifejezés, hogy jól fésült, mert itt-ott már fehér szálakkal is sugározott fekete haja olyan, mintha ebben a pillanatban húzta volna át raj­ta a fésűt. No de itt van a fiú. Egyébként? Hát mi érdekes van még? Kicsit elhúzza szája szélét. A focisták majd csak négykor jönnek, edzés után. Francia- salátát, kaszinótojást meg nagy pohár narancslevet szednek le a hidegpultról, s amint egymás mellé sorakoznak a szembetükrös fal előtt álló kis bárszé­ken, van bennük valami testületi. Gé­pies. Pont őt fogják nézegetni!? Be­kapják, ami a tányéron van, a tar tárt félbetört zsemlével törlik ki, mindig ott marad a esik, ha másnapos a visz- szavitt tányér, vakarni kell a csutak­kal, nem ázik le magától. A focistákat elkíséri egy-két lány, vagy feleség, vagy menyasszony. Nagyon finom dö­gök. Kinn meg vár az autó. A nők kiskonyakot vagy viszkit isznak; van, aki beledönti a fiúja gyümölcslés poha­rába, miután a srác már jót húzott belőle, s úgy issza ki. Mert apu nem ihat szeszt, ő az aranyszamár vagy arany ló, vagy mit tudom én. Rá vi­gyázni kell. Azért jönnek ezek az anyuk — biztos az edző biztatta fel őket, ellenőrizni —, ,v ha már úgyis itt vannak, meg kell inni azt a kis ezt-azt. Most ül le a fiú... Ja, vannak itt egyetemisták is. Ezek olyan semmi­forma gyerekfélék, nem férfiak. Majdnem mindnek szemüveg lötyög az orrán, azt lökdösik kézfejükkel, ami­kor a tálcát egyensúlyozva kiviszik maguknak a sürűborsólevest meg a rizseshúst. Van, amelyik még a nyelvét is kidugja szája sarkán. A rizses hús szaftos, paprikás kis szemcsés tapadá­sokat hagy a tányéron, s ha ázik is, pláne, ha elhűlt már a zsír, csak kenő- dik rajta az egész. Kézbe kell venni a csutakot. Igaz, van gumikesztyű, de KONCZEK JÓZSEF: Julka, a gyémánt attól az embernek vörös és büdös lesz a keze. A sportkrém, az még jó, de azért így is kicserepesedik. A főnökasszony most még legalább húsz percig nem bújik elő. Gyors ellen­őrzés: a pulton van legalább negyven tányér —- kés, kanál, villa? — no, ezt le kell csurgatni, zumm! Gyerünk csak még egyszer a langyos csap alá. Oda­szór vagy hat marok villát-kanalat, ahogy éri, és a következő pillanatban már rántja is le magáról a kötényt. Kitárja az öltöző'ajtóját, és a kefé­vel belekap vad, erős fekete hajába. A fehér kendőt a polcra teszi. Szólt ugyan a főnökasszony, hogy csak ne játssza az eszét, meg lehet enni azt a személyzeti adagot itt benn a mosogatóban is, de Julka ebédkor mindig úgy tesz, mintha ő is vendég yolna. Megrántja a bordómintás gyapjú­pulóvert, jól simul a derekamon, a fa­rom meg egész rendes, a Laci is mond­ta. Meg azt, hogy a szemem olyan, mint a gyémánt. Az biztos, hogy na­gyon szép, a gyémánt, a Laci tudja, mert az szörnyen okos srác. Csak, saj­nos, a Laci ezt mondta a Pirinek is, igaz, neki is fekete a szeme, hát milyen lenne más, mint fekete, meg a haja is, de azért a Pirinek a szeme nem ilyen nagy. Es a Piri azt modta, hogy én himlőfoltos vagyok, és ez nem igaz. Csak a szemem mellett van há­rom-négy kis foltocska, és nem is igaz, hogy az kivörösödik, ha csókolózik az ember. Egye meg őket a fene. Legyen bol­dog a Pirijével. Kilép a mosogatóból, vesz egy tál­cát, s miközben int Ferinek, hogy adja csak azt, ami jár — bár a Feri szívesen kivételezne, ha nem látja a fönök­asszony —, így is rátuszkol egy rán­tott szeletet, pedig már megmondta ő Ferinek, hogy az a sárkány Gizi úgyis kifizetteti vele a pénztárban, amikor kifordul a pult mellől. Vissza is teszi a rántott szeletet tányérostul. Egy ha­bosgesztenyét vesz inkább. Ezt megéri kifizetni. Miközben mindez lejátszó­dik, szemmel tartja a fiút. Még üres mellette a hely. * Pár napja látta meg a mosogatóból. Nyakkendőt visel, f ehér a gallérja, a zakója is, és a nadrágja is ugyanabból az anyagból van. Fekete lakktáskával jön mindig, leteszi az asztalhoz, mi­előtt rámutogatna az ételekre. Hogy melyikből kér a tálcára. Szép göndör fekete haja van, ahogy kell. Es a kör­me is tiszta. Mehet a fenébe a Laci. Ügyesen kijön a tálcával. Felfo­hászkodik, hogy most igazán ránéz­hetne. Kicsit mórikál, összehúzza szemöldökét, hová is üljek. Húzza az időt. A fiú éppen maga elé veszi a feke- tés poharat. Kavargatja á cukrot, s közben . .. felpillant. „Van isten" ugrik meg Jutka szíve. Kicsit meglen­geti derekát, rámosolyog. Annak egy pillanatig tanácstalanság ül ki az ar­cára, aztán váratlanul széles, teliszájú nagy mosollyal viszonozza. „Megengeded, hogy ide üljek?" — No, ez kifért valahogy a számon. „Plííiz. Tessék . . ." „Hát te?Nem roma vagy?" — Majd kiejti kezéből a tálcát. „ Vagyok ... e sztyudent... tanu­lom ...” Julka leül. Kanalazni kezdi a levest. A fiút nézi és hallgat. „Hát, pedig tisztára úgy nézel ki, mint a mi fiúink. Tisztára azt hittem. Hallod? Tényleg nem vagy roma? Ne vágj át!" „Mi az, roma?" „Hát nem tudod? Cigány, mint én,. Tudod, mi az, hogy cigány? „Te vagy bjuti „Buti? Kis buti?" Julka majd felug­rik örömében. r „Hát mi vagy? Izé, honnan jöttél? Érted? Melyik országból? Németből, vagy honnan is...” „En tanul a juniversziti av England. End jövök én Bjudapesz ..." „No, idefigyelj. En most lelépek. Szóval, megyek haza a munkából. Délelőttös voltam. Érted? Nem akarsz megvárni? Te meg én mutogat Jut­ka — elmegyünk innen. Jó?" „O, jesz, jesz" — nevet a fiú sok fehér fogával. „Fogok itt megvár­ni." Julka szédülve viszi vissza a tálcát. Gyorsan lezuhanyozik. Barna mellei úgy ugrálnak a törül­köző fehéren csapkodó szárnyai alatt, mint a gumilabdák. , Jó erősen kihúzza szája vonalát. Napelemes telefon • Csak tisztán kell tartani a napelemet, ennyi az összes karbantartási igénye annak a berendezésnek, amelyet nyilvános telefonfülkére szereltetett a British Telecommu­nications telefoncég. Az elemek látják cl elektromos energiával azt a világítótestet is, amely a fülke ajtajának kinyitására kigyullad és négy percig marad égve. (Telefo- tó — MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents