Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A bevételek fogják meghatározni a kiadásokat AZ MSZMP NAPILAPJA Az államháztartás tervezett szanálásáról, a költség­­vetési reform legfontosabb lépéseiről tájékoztatta az újságírókat Békési László pénzügyminiszter tegnap, a Pénzügyminisztériumban. Elmondotta, hogy az államháztartás jelenlegi for­májában életképtelennek bizonyult, változatlan fenn­tartása a teljes összeomlással fenyeget. Az idén már ehhez az állapothoz igen közel került a költségvetés, így annak reformja jövőre elodázhatatlan. A reform alapelve: szakítani kívánnak a költségvetés volunta­rista gyakorlatával. A jövőben nem a kiadásokhoz kívánják a bevételeket igazítani, hanem fordítva, a bevételek fogják meghatározni a kiadásokat. Ez csak úgy érhető el, ha az állam finanszírozási feladatai jelentősen csökkennek. A következő években azért tervezik a különböző — termelési, export — támoga­tások radikális visszaszorítását. Jelenleg ezek a támo­gatások 200 milliárd forintos kiadást jelentenek éven­te a költségvetésnek. Ezt az összeget 1992-re 100 milliárd forintra kívánják csökkenteni. A költségve­tési reform fontos része az új elosztáspolitika, amely Tájékoztató a költségvetési reformról alapvetően a munkajövedelmek részarányának növe­lésére, s a szociális támogatások hányadának csök­kentésére helyezi a hangsúlyt. Elkerülhetetlen az ál­lamháztartás teljes szanálása is. A pénzügyi kor­­mányzat szerin t az államadósságok jelentős részét az állami tulajdon reprivatizálásával lehet leépítem. A kiadások csökkenésével lehetővé válik a bevéte­lek átalakítása is, s így elsősorban a vállalkozásokat terhelő adószint mérséklése. Jelenleg ez 51,5 százalék, amely három éven belül 10-IS százalékponttal csök­kenthető. A lakossági adók szintje nem fog változni, de igazságosabb rendszer alakítható ki. Az adófize­tők jelenleg jövedelmüknek 32-3S százalékát kényte­lenek a költségvetésnek befizetni. A személyi jövede­lemadó korszerűsítése során szélesíteni kívánják az adózók körét, szűkítem a preferenciákat, hogy az adókulcsok csökkenthetők legyenek. Megvizsgálták a családi jövedelemadó bevezetésé­nek lehetőségét is. Ezt a pénzügyi kormányzat nem javasolja a parlamentnek. A jelenleginél lényegesen bonyolultabb rendszerre kellene áttérni, amely való­jában a családok többségének nem lenne előnyösebb, mint a jelenleg alkalmazott személyi jövedelemadó ' átalakított, korszerűsített formája. Békési László beszámolt arról is, hogy az általános forgalmi adó rendszernél szintén a kedvezmények szű­kítését, s a kulcsok csökkentését tervezik. Új vámrend­szer kidolgozása is megkezdődött. Ennek során már figyelembe veszik azokat a változásokat, amelyek 1992 után, az EGK integrációjának előrehaladásával bekövetkeznek. Sor kerül számos adó megszüntetésé­re is. Ez lpsz a sorsa a bérszabályozásnál alkalmazott béradónak, a beruházásokat terhelő felhalmozási adónak, a 4 százalékos pótadónak, valamint többfaj­ta termelési adónak, s a különböző, járadékjellegű elvonásoknak. Az ebből származó költségvetésibevé­­tel-kiesés várhatóan eléri a 35 milliárd forintot XLIV. évf. 137. szám Ára: 4,30 Ft 1989. június 13., kedd Intézkedések ADÓZÁS—ALKOTMÁNY—KATONASÁG a zavaró hatások Kecskeméten csökkentéséért A június 27-én kezdődő, öt­naposra tervezett parlamenti ülésszak napirendi témáiról tár­gyalt tegnap Kecskeméten az országgyűlési képviselők Bács- Kiskun megyei csoportja, dr. Bak István elnökletével. A ta­nácskozáson a tárgykörökben illetékes hatósági szervek Sjl az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a Pénzügyminisztéri­um, az Igazságügyi és a Honvé­delmi Minisztérium — képvise­lői tartottak tájékoztatókat. Az ülésen ‘-Sf ellentétben az előzőekkel kevesebb volt a vita, több a kérdés és a véleményalkotás. A képviselők tudomásul vették a válaszokat. Néhány figyelmet érdemlő ja­vaslat is elhangzott, melyeket az előadók továbbítanak az il­letékes központi szervekhez. Elsőként az adóreform végre­hajtásának eddigi tapasztalatai­ról, továbbfejlesztéséről, vala­mint az államháztartási reform­ról esett szó. A Pénzügyminisz­térium képviselője egyebek kö­zött kijelentette: az adóreform eddig csak részeredményeket hozott, nem segítette kellően a költségvetési hiány csökkenté­sére irányuló törekvést. feie« A felszólaló képviselők — egyetértve az adótörvény mó­dosításának, É finomításának szükségességével — felhívták a figyelmet arra, hogy nem sza­bad szűkíteni a mezőgazdasági kistermelők eddigi kedvezmé­nyeit, .úgyszintén hibás lépés lenne, ha az adózás az alapvető élelmiszerek drágulását „ered­ményezné”. •Ezután az alkotmánymódo­sítási javaslatról, majd a honvé­delmi törvény módosításának tervezetéről tájékoztatták a képviselőket. Egyebek között felvetették: át kell gondolni a sorkatonai és a tartalékos kato­nai szolgálati idő csökkentésé­­. nek, illetve jobb kihasználásá­nak a lehetőségeit, hogy minél kevesebb időt vegyen el a ter­melőmunkától a katonáskodás. A válasz: a hadsereg vezérkara vizsgálja ezeket a problémákat, s komoly változások várhatók, különösen a tartalékosokat ille­tően. A képviselők közül felszólalt: dr. Horváth László, dr. Südi Bertalan, Kiss István, dr. Sztra­­pák Ferenc, Csipkó Sándor, Tóth István, Varga Sándor, dr. Gajdócsi István. R. M. A Magyar Néphadsereg repülőfőnöke Kecskeméten Tohai László, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese a közelmúltban le­vélben kereste fel a Honvédelmi Mi­nisztérium illetékeseit, azzal a céllal, hogy csökkentsék a megyeszékhelyen a katonai repülők által okozott zavaró hatásokat. Hétfőn délelőtt ebben az ügyben kereste föl Tohai Lászlót Schmidt István vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg repülőfőnöke. Schmidt István vezérőrnagy elmond­ta: már korábban is felmerült, hogy keressék azokat a megoldásokat, ame­lyek időben és térben korlátozzák a katonai repülést, biztosítsák a polgári lakosság nyugalmát. A megyei környe­zetvédelmi bizottság hozzájuk eljutta­tott levele tehát egybeesett szándékuk­kal. Ami a konkrét tényeket illeti, a Magyar Néphadsereg repülőfőnöke a következőket mondta: — A zavaró hatások csökkentése ér­dekében már több szigorítást bevezet­tünk. Az a törekvésünk, hogy biztosít­suk a polgári légiforgalmat, a MÉM re­pülőgépes szolgálatának tevékenységét, az MHSZ sportmunkáját. Ezeknél nincs korlátozás. A katonai repülésnél azon­ban a következő szigorításokat vezettük be, ami már bizonyos fokig érinti a harc­­készültséget is. A repülőtereken — ez vonatkozik a magyar és a szovjet kato­nai egységekre — csupán három napon repülhetnek hetenként a repülőgépek, akkor is csak reggel 6-tól 23 óráig. Ettől csak nagyon ritka kivétel esetén lehet el­tekinteni. Ez esetleges műszaki hiba Utóítéletek PJBk A történelem alighanem leggyakorlottabb uralkodóosz­tálya, a brit, sorozatban termeli a pofonegyszerű, ám mély­értelmű aforizmákat. Ha nem is Churchill tálálta ki, több­ször is elmondta: ha nem tudsz valamit megakadályozni, állj az élére. Egy cinikus angol polgár érzékletesebb ta­nácsban fejezte ki ugyanezt, mondván, hogy „ha már bizo­nyos, hogy megerőszakolnak, próbáld meg élvezni". A magyar társadalmat irányitó MSZMP-vezetést ma­napság könnyű azzal gyanúsítani, hogy csak az általa előidézett válság és a mind elégedetlenebb közvélemény nyomása alatt szánta el magát a reformokra. Emögött egyszerűn a bizalmatlanság áll: négy évtizedes egypárti hatalomgyakorlás után nem alaptalan a kétely, hogy „ugyanazok" tényleg akarják-e a mást, s ha mégis, képe­sek-e másképp? Változnak az idők, s az idővel együtt változunk mi is. Ma alighanem mindenki arra gondol, hogy miképp alakul­nak életkörülményei a következő Magyarországon, amely kétségtelenül más lesz, mint az elöző^vtizedekben volt. A minap még nagyrabecsült folyamatosság elvének helyé­be ma már a tudatos útkeresés lépett. Új értékeket kere­sünk nemcsak a közeli s távoli jövendőnek, hanem a múlt­nak is. A múlt új rostáján átszitálva gyarlósággá válhatnak eddigi erények, tévedéssé a megszokott igazságok, rögesz­mékké a tegnapi elvek. Sok-sok tevékeny ember számára derülhet ki, hogy a „tettem a dolgom, ahogy kellett" elége­dettsége szertefoszlik, helyébe a „hol hibáztam ?" önvizsgá­lata lép. Kemény dolog. Az utólagos ítéletek kényszere legalább olyan veszélye­sen torzíthatja el a gondolatmenetet, mint az előítélet. Tudjuk: még a legkisebb dologban sem könnyű belátnunk, hogy nem volt igazunk. Az utóitélet, a megtettek felülvizs­gálata során könnyen ragadnak el bennünket csüggedt vagy heves indulatok. Gyakori utóitélet — alighanem ma a legjellemzőbb —, hogy „minden pont fordítva volt". Egyszerűen megfordítva a homokórát, csurogjon, ahogy eddig, csak éppen ami jó volt, az átértékelve biztos, hogy rossz, s amit elvetettünk, az lett volna a jó. Sokan arra is hajlanak, hogy ők már akkor így gondolták, de hát nem szóltak. Aki nem hiszi —járjon utána. Mások elkeserednek. Becsapottnak érzik magukat: úgy hitték, tisztes rendszerben, jó célért ügyködtek. Alighanem joggal mondják, hogy az irányítók tévedéseiért nem lehet­nek felelősek. Mások dühösebbek: mint ama hibák ára, úgy kijavításuk költsége is a mi zsebünkre megy, nem csak morálisan, anyagilag is mi fizetjük meg a vétkeket. Az utóitélet szigora ma a vétkesek iránt a legnagyobb. S bár kevesen lehetnek, akik a szocialista összeköttetések apró előnyeivel sose éltek, legtöbbünket azonban a józan arányérzék megóvott attól, hogy bűnösei legyünk a hata­lom, a pozíció korántsem aprópénzre váltásának. Az „ügyek" árnyéka •— főleg, ha nem a tiszázás szándéka hozza őket a felszínre —■ viszont sokakra akkor is rávető­dik, ha nem lépték át az akkori normák Rubiconját. S hol ez a határ? Egy csomagtartóba-dugott fél disznónál, a soron kívüli telefonnál? Ha az utóitélet általánosítható előítéletbe csap, akkor nem erkölcsösebb normák alakulnak ki, hanem zavart növelő vagdalkozások. Még nagyobb a veszélye mindennek a közélet politikai sávjában. Hovatovább a pártállam leg­kisebb sarzsijának is magyarázkodnia kell, hogy ö nem nyúlt senkihez és semmihez, nem karrierizmusból vállalta feladatait. Elég egy apró csusszanás, máris „kutyabörős reformer­rel" van dolgunk: „mi már a reformkörök előtt..." stb. A hirtelen irányváltás nem lehetetlen, ám bizonyos: nincs hitele. Megint másokat éppen ez, ama bizonyos damaszku­szi út várható vádja rettent vissza annak közzétételétől, hogy ők már tényleg átgondolták, készek megváltozni és megváltoztatni. Ez a fő baj az elfogult utóitéletekkel. Kit igy, kit úgy, de mindenképpen akadályoz a valós megtisztulásban. Az egyik a másikát taszítja félre, mind távolabb a tárgyilagos­ságtól. Megváltozni tehát nehéz. S ha önmagunk kényszerülünk rá — tanuljunk britül —, legjobb, ha magunk állunk az élére. Szélsőségek nélkül, józan ésszel, hogy az erőszakra ácsingózóknak leghalványabb reményük se legyen az „él­vezetre". Füzes Oszkár I Bonnban EZ A KÖNYVHÉT NEM VOLT IGAZÁN ÜNNEPI GYÖNGE FORGALOM Moldova sem kellett! vagy időjárási körülmények miatt kö­vetkezhet be. A reptéri munka — bere­pülés, hajtóműpróba—csak ugyaneze­ken a napokon lehetséges. Éjszakai re­pülést nem engedélyezünk. A vezérőrnagy elmondta, hogy térben is korlátozták a repülést Kecskeméten például a repülési manővereket—műre­pülő figurákat '-rr kizárólag lakott terüle­ten kívül, közepes és nagy magasságban hajtják végre. Kidolgozták a le- és felszál­lás metodikáját, mégpedig olyan módon, hogy felszálláskor a várost elkerülő tér­ben érik el a repülőgépek a kívánt magas­ságot, leszálláskor pedig úgy közelítik meg a repülőteret, hogy véletlenül se érintsék a megyeszékhely lakott részeit. Igya leszállás magasságát200helyett 600 méterben állapították meg, ami ugyan a pilótáknak veszélyesebb, de kevésbé za­varó. A lakott területek felett a legkisebb magasság 2300—3000 méter. Csökken­tették a felszállások, illetve á gyakorlatok számát is, az eddigi mennyiségnek csu­pán a 60 százalékát bonyolítják le. — Több panasz hangzott el — foly­tatta Schmidt István vezérőrnagy — a légrobbanásokra. Elrendeltük, hogy a hangfalat csak 12 ezer méteren vagy ennél nagyobb magasságban lehet át­törni, de ezt is csak a kijelölt légi folyo­sóban. Kecskemét esetében ez a megye­­székhelytől délre helyezkedik el. Ilyen nagy magasságban a hangfal áttörése nem okozhat károsodást, még akkor sem, ha hallható. (Folytatás a 2. oldalon) Gorbacsov Szomorú szívvel írom le: az idei ünnepi könyvbét nem volt ünnepi. Valami hiányzott, ami különös varázst adhatott a szokásos könyvhéti ünnepnek. Nem jelentek meg valóban kiemelkedő, sokak által várt és izgalmakkal keresett müvek. A hetvenhatom újdonság között akadtak ugyan ertekes kötetek, de a könyvszakma dolgozói azt állítják, kiugró sikerű könyvről nem tehetnek említést. Evekkel ezelőtt lázasan kutatták az olvasók (vagyis mii) Moldovát, Esterházy Pétert, Hernádi Gyulát, Végh Antalt — várva várt, előre botrányízüen beharangozott munkáikra sokan kívácsiak vol­tunk. Az idémszinte valamennyien hallgattak.. Moldova ugyan jelentkezett, de sajnálatos módón nemigen volt kereslet szatírái iráni. (Folytatás a 2. oldalon) Egyházak nyilatkozata BONN Tegnap délelőtt hivatalos látogatás­ra az NSZK-ba érkezett Mihaü Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. A szovjet vezető hatvanhét tagú kísére­tében a külpolitikai szakértőkön kívül részt vesznek a tudományos, művészeti és kulturális élet kiemelkedő személyi­ségei is. Gorbacsovot a kőin—bonni repülő­téren Hans-Dietrich Genscher alkan­­cellár és külügyminiszter köszöntötte. A szovjet vezető tiszteletére 21 ágyúlö­vés dördült. A repülőtérről a főtitkár­államfő kíséretével a Szovjetunió bonni nagykövetségére hajtott, amely a kö­vetkező négy napban egyben szálláshe­lyül is szolgál számára. Útja innen vitt tovább a Ham­­merschmidt-villa, az NSZK államfőjé­nek hivatalos rezidenciája elé, a fővá­ros kormánynegyedébe. Az épület előt­ti parkban a szovjet pártfőtitkárt és államfőt, valamint feleségét, Raisza Gorbacsovát Richard von Weizsäcker szövetségi elnök katonai díszpompával fogadta. Az itteni hivatalos üdvözlésen jelen volt Helmut Kohl szövetségi kan­cellár is? A parkban nagy számban megjelent meghívottak és a nézőközön­ség soraiban ott voltak szovjet egyete­mista ösztöndíjasok és cserediák kö­zépiskolások a Don menti Rosztovból, akik jelenleg dortmundi nyugatnémet társaiknál időznek az NSZK-ban. Ezután Weizsäcker és Gorbacsov rö­vid megbeszélést tartott, majd a nyu­gatnémet elnök ebédet adott a magas rangú Vendég tiszteletére. A Mihaü Gorbacsov kíséretében ér­kezett személyiségek és szakértők szin­tén megkezdték megbeszéléseiket part­nereikkel. így tárgyalóasztalhoz ültek Hans-Dietrich Genscher és Eduard Se­­vardnadze külügyminiszterek is. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyarországi Római Katoli­kus Egyház, Református Egyház, Evangélikus Egyház, Orthodox Egyház, a Szabadegyházak Taná­csa, az Unitárius Egyház és az Izrae­lita Felekezet vezetői az alábbi ün­nepélyes nyilatkozatot teszik az 1956-os események áldozatainak végső nyughelyre temetésével kap­­| csolatban. - ,*• v \ , Mi, a magyarországi egyházak és ' az izraelita felekezet vezetői nemze­tünk történelmének sorsdöntő idő­szakában hitbeli és lelkiismereti meggyőződésünket és évszázados ’ ■ hagyományainkat követve fordu­lunk egész magyar népünkhöz. Ha­lt zánk jelenleg súlyos erkölcsi, lelki, ~ gazdasági és politikai válság jnőba­­* * tétjeinek tüzén megy keresztül. Az \$11$S6-qs nemzeti tragédia áldozatai­nak méltó végtisztességgel és kegye­lettel történő ehemetése június 16- . án megrázkódtatásokban bővdke­­' dó múltunk lezárását, és új, tisztul­­tabb, emberibb korszak nyitányát jelentheti. Az istenhit a bűnbocsá- I tatnak és a megbékélésnek lelküle­­téből éh Küldetése a megbékélés hirdetése és munkálása Isten és em­­ber, ember és ember között. így le­het kiapadhatatlan forrása az újra­kezdések mindig megújuló remény­ségének. • -* . 8 ' Ezzel a lélekkel fordulunk jnin­­§ den magyarhoz, éljenek országhatá­runkon belül vagy kívül, tartozza­nak bármely felekezethez vagy vi­lágnézethez: kössön össze mindnyá­junkat a gyász szomorú napjaiban az újat kezdő akarás szent és eltö­kélt szándéka. Legyen ez a június 16. a megbocsátásnak és az igaá megbékélésnek a napja. Az indula­tok felkorbácsolása és a gyűlölkö­dés csak újabb nemzeti tragédiának mérges magvetése lenne. Tartsa tá­vol magától mindenki a megtorlás és a bosszú minden kísértését. Ami­kor megrendült lélekkel gyászolunk a nemzetünket 1956-ban ért nagy csapás felett, ugyanakkor vaDást te­szünk arról is, hogy minden csepp ki ontott magyar vér az egész nemzet vesztesége. Hiszen fájdalmasan ke­vesen és félelmesen egyedül va­gyunk. Ma országunknak, egész né­pünknek mindennél inkább hig­gadtságra, nyugalomra és összefo­­gásra van szüksége, hogy a világ né­peinek ránk figyelő nagy családja előtt bebizonyítsuk Széchenyi igaz­ságát: „egy népnél sem vagyunk alábbvalók”. Legyen ezért a nemzeti gyásznap­ja az összefogás jele és a feltámadás reménységének hajnala. Azért imádkozunk, hogy tehessen való­sággá magyar népünk életében is a bibliai ígéret: „akik könnyhullatás­­sal vetnek, vigadozással aratnak majd” (Zsolt 126:5), Budapest, 1989. június 12. A Római Katolikus Egyház nevében: dr. Paskai László bíboros, prímás érsek; á Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében: dr. Tóth Károly püspök; a Református Egyház nevében: dr. Kocsis Elemér püspök; az Evangélikus Egyház névében dr Nagy Gyula püspök-elnök: az Ortho­dox Egyház nevében: dr. Berki Feriz esperes adminisztrátor; a Magyaror­szági Szabadegyházak Tanácsa nevében: dr. Viczián János egyházelnök; a Metodista Egyház nevében; dr. Hector Frigyes szuperintendám; az Unitá­rius Egyház nevében: dr. Hpszti János püspök; az Izraelita Felekezet nevében: dr. Schöner Alfréd ©rabbi.

Next

/
Thumbnails
Contents