Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

1989. június 12. • PETŐFI NÉPE • 5

ÚJ TARTALOM: NÉPFRONTBÓL NÉPI SZÖVETSÉG?

Lejárt a kivárások ideje

Interjú az országos tanács ügyvezető elnökével

Lejárt a kivárások ideje. Ezzel kezdte a beszélgetést dr. Kukorelli István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ügyvezető elnöke. Vélhetően ez késztette cselekvésre őt és másokat, amikor a közelmúltban a HNF élén sor került a tisztújításra.

NDK

Nincs szükség reformokra

— Mondhatjuk ezt pusztán csak tisztújításnak? — kérdeztem.

— Valóban, lehet ezt tisztújításnak is nevezni — hangzik a válasz.

— De a népfronton belül úgy vélik, hogy talán az utolsó sanszot megragadva állt a mozgalom élére e huszonegy tagú testület, a népfront iránt elkötelezett, jó szellemű, egy irányba menetelő grémium. Ez esélyt ad arra, hogy képesek leszünk kezelni a népfronton belüli, főként annak felső szintjein jelentkező válságot. Április 14-én is elmondhattam az országos tanács nyilvánossága előtt: ha a vezérműteremben van üzemzavar, akkor nem a hálózatban kell keresni a problémát, hanem először a központban kell rendet rakni. S azután majd a hálózat egészét is át lehet vizsgálni.

— Miért éppen ön állt a megújulás élére? Hiszen egy akkori nyilatkozatából éppen a mozgalom éles bírálatára figyeltek fel sokan.

— E véleményt magam is hallottam, s a bírálat végül is félreértésekre is okot adott. Én elsődlegesen azt kifogásoltam, hogy ez a mozgalom, és benne a vezetés, nem érti meg az idők szavát. Mindez azonban a népfront érdekében hangzott el. Nem értem, miért furcsa az, hogy éppen ezt tolerálta egy testület, amely válságkezelő, válságmenedzselő feladattal bízott meg.

A váltás egyébként régóta érlelődött a népfrontmozgalomban. A múlt év májusa óta a népfrontban —legalábbis a vezetőségben — szinte megállt az idő. A mozgalom emlegetettségi mutatója tíz százalékkal esett vissza, a legrosszabb a politikai szervezetek közül. Az előző három év a népfrontban valóban kisebb virágkornak tekinthető. A társadalmi változásokban el nem vitatható szerepet játszott. Miért? Volt egy karizmatikus vezetője, másrészt e mozgalomban gyülekezett a civil társadalom. Ez volt ugyanis az egyetlen lehetősége, hogy valamit mondjon, tegyen. Azt azonban változatlanul állítom: akik belülről és mélyebbről ismerik ezt a mozgalmat, azok tudják, hogy vannak benne olyan energiák, amelyek hosszabb távra megalapozzák létét. Makacsul az a meggyőződésem, hogy az eszmének van jövője, csak a jelenlegi szervezetnek nincs. Ha nem sikerül hozzáigazítani a kor kihívásaihoz, akkor ez halott szervezet.

— A népfrontgondolat már első jelentkezésekor, majd 1944 végétől néhány esztendeig ismét, a progressziót jelképezte Magyarországon.

— A válság egyik tényezője, hogy a HNF-hez képest alternatív szerveződések — Új Márciusi Front, Magyar Demokrata Fórum

— elvették a népfront történelmét. Ami megmaradt, az az 1949 és 1954 utáni időszak történelme. Ha megújulni kíván ez a mozgalom

— márpedig e tendenciák elindultak -—, akkor vissza kell szerezni ezt a történetiséget. Azt a progresszív irányzatot, ami 1937-ben jellemezte a Márciusi Front indítását, 1944-ben előbb a Magyar Frontot, majd december tájékán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, s később, 1949-ben részben még a Függetlenségi Népfrontnak is a sajátja volt. Az eszme történetiségének lényege: egyrészt mindig a társadalmi fejlődést szolgálta, másrészt a nemzeti gondolatot képviselte.

— És mit nem képvisel, illetőleg mitől kell megszabadulni ma?

— A népfrontra monopóliumként rátestált közhatalmi funkcióktól. Nem szabad az 1949-es, 1954-es indításhoz kötődni, amikor a Rákosi és Nagy Imre közti vita szabta meg a népfront programját. A válság lényege, hogy a népfront egy ma sztálininak nevezett hatalmi struktúra részese. Nem véletlen, hogy olyan nagy a közvéleményben, a tömegkommunikációban az ellenszenv. De az logikus, hogy egy hatalmi stuktúra lebontásakor annak minden alkotóelemét, alrendszerét, így a népfrontot is nagy kihívás éri. Nekünk tehát nemcsak nyilatkozatokban, hanem ténylegesen is párttól, sőt

pártoktól független szerveződésnek kell lennünk.

— A mostanság zajló népfrontértekezleteken is éppen a szerveződés jövőjét kutatják...

— A Shakespeare-i kérdés rendszeresen előjön: lenni, vagy nem lenni? De ez így kicsit álságos, mert a mozgalom van! Éppen a mostani népfrontválasztások bizonyítják

— s ez az országos tanács ülésén sokszor elhangzott —, hogy elég mélyre eresztette gyökereit a népfront a magyar társadalomban, főleg a vidéki Magyarországon.

— S a vidék mostanság az önbizalom-erősítésen kívül teljesen szabad kezet is kap a központtól. Teszem azt, bárhol bejegyeztethetik magukat önálló társadalmi szervezetként. Vagyis a HNF úgy szabadul meg pártokat tömörítő, kiszolgáló funckiójától, hogy maga is pártként működik?

— Még az előző kérdésre válaszolva: a népfront esetleges feloszlatása — az országos tanács tagjai között is akadnak, akik ezt képviselik — nagy válságtényező lenne. Azért szükséges a léte, mert ezen politikai részvételi formával éppen az átmeneti korszakot tudjuk kezelni. Szurkolok azért, hogy kialakuljon a stabil többpártrendszer, de egy ilyen intellektuális válság idején vannak kétségeim. Látszik, hogy micsoda nehézségekkel szerveződnek a pártok. Taglétszámuk

— ha az Ellenzéki Kerekasztalt és minden pártot összeadok — nem több, mint 40-50 ezer. Ez akkor is kevés, ha tudom azt, hogy a vonzáskörük ennél nagyobb.

— Minden szervezetnek van egyfajta holdudvara a szimpatizánsokból.

— Van, de félek attól, hogy ez_a tábor sokára fog stabilizálódni. És éppen a népfrontfórumokról tudom most közvetíteni—járva nagyon sok értekezleten, rendezvényen —, hogy ezt a többpártrendszerű szerveződést, a budapesti viharokat bolhacirkusznak tekintik az emberek a vidéki Magyarország nézőpontjából. Nem a hallgatag nagy többség, hanem a politizálok.

— Sokan bizonyára nem osztják ezen véleményét, netán ennek erőteljesen hangot is adnak majd, nyomatékosítva a népfrontot illető kritikát.

— Nem hiszem, hogy az jobban fölerősödhet. Most is elég sok demagógia van, akár az Ellenzéki Kerekasztal megnyilvánulásaiban is. Képviselőik közül többen nagyon jó barátaim, csupán a nézeteikkel nem tudok azonosulni. Félek attól, hogy éppen ők, ezzel élesztik újjá az urbánus—népies vitát. Hogy egy bibói gondolatot idézzek: ők kiváló demokraták, csak nem jó hazafiak. Én örülök, hogy ez az integrációs forma létrejött, megalakulását magam is javasoltam az érintetteknek. De csak akkor van tartalma, ha az első közös álláspontok meglesznek. Másik problémám: az EK nagyon keveseket képvisel, s nem vagyok biztos abban, hogy az asztalnál ülök az adott szerveződést valóban teljes mértékben képviselik-e.

— Ezt mint kívülálló, feltételezi?

— Én is tagja vagyok például a Független Jogászfórumnak. Nem tudom, hogy mikor hívták össze a Független Jogászfórum választmányát, és annak nevében politizálnak-e a képviselői. De vonatkoztathatom ezt a Demokrata Fórumra, vagy a Néppártra is. Ügyvezető elnökségünk a népfrontban a nemzeti kerekasztal híve. Emellett érvelnek azon tagjai, akik alapítók, s vezető tisztségviselők például a Néppártban, vagy választmányi tagok a Demokrata Fórumban. Ők tehát ezt a nézetet támogatják — amit nyilvánosságra is hoztunk —, míg e szervezetek EK- beli képviselői az ellenzék kontra MSZMP tárgyalásokhoz ragaszkodnak. Sokan nem értik ezt a borzasztó nagy hadakozást, de ami ennél fontosabb, ez nem szolgálja a békés átmenetet sem.

— Patthelyzet van, s ennek kiáltó veszélyeire hívta fel a figyelmet Vitányi Iván, a Magyar Nemzetben megjelent írásában. Hogy nem mindegy, merre halad az ország — Afganisztán vagy Spanyolország felé...

— Mi most Afganisztán felé tartunk. Előbb az elszámolás, aztán a leszámolás. Ha nem tudunk változtatni ...

A népfront helyet kért magának a nemzeti kerékasztalnál, mégpedig önállóan.

— Ennek létrehozása közös nemzeti ügy, s nem csak rajtunk múlik. Annyi múlik rajtunk, hogy ne az ellenzék döntse el, hogy mi hova ülünk le. Mi a nemzeti kerékasztal mellé szeretnénk leülni, és lesz is, van is véleményünk. S abban nem kételkedem: ha hátranéz a népfront mai vezető testületé, tapasztalhatja, hogy mögötte vannak támogatók. Ma mindenki a népre hivatkozik, de arról is mindig mindenkinek meg kell győződnie, hogy ténylegesen ott van-e mögötte az, akiről azt állítja, hogy képviseli. A kérdés, hogy ki fogja a csendes, nagy többséget megszervezni. Én erre hivatottnak érzem a népfrontot. Azért is, mert az emberek jó része nem akar pártosodni, de a politizáláshoz igényli ezt a kötetlenebb fórumot, másrészt sok neves személyiség támogat bennünket, olyanok, akik népbennemzetben akarnak gondolkodni. Ugyanezt mondják az egyházak, különböző társaságok stb.

— Politológusok—itthon és külföldön is — megállapították, hogy a többpártrendszer, amelynek a kerete a nálunk kialakult egypártrendszernél jóval sokszínűbb, demokratikusabb politikai életnek egyben korlátot is jelent. Lévén, hogy más, közvetlenebb terep a politizáláshoz a pártokon kívül nemigen kínálkozik, a pártokat pedig az állampolgárok nagy része gyanakvással figyeli, s távol tartja magát tőlük. Úgy is, hogy nem vesznek részt az országos választásokon. A politika számukra még mindig afféle „úri huncutság”.

— Nyugat-Európában érdeklődéssel tanulmányoznak bennünket, mármint az országot. Részben azért, hogy a kísérlet az átmenetre sikerül-e, de azért is, vajon képesek vagyunk-e a civil társadalmat másként, nem pártokban megszervezni. Az én gondolkodásomban a civil társadalom — amely nélkül a demokráciát nem tudom elképzelni — sokkal többet jelent, mint a többpártrendszer. S Nyugat- Európában is nőtt az érdeklődés az emberekben a függetlenség érzetét megőrző fórumokba, mozgalmakba szerveződés iránt. Ezek alternatívák a pártokhoz képest.

— A pártszerű működés tehát nem cél?

— Nem, mert akkor sok támogatónkat eleve elveszítenénk. A mai HNF egy alulról építkező, szövetségi jellegű mozgalommá válhat — az őszi alakuló kongreszszussal, új politikai programmal, és új néven, mint Népi Szövetség vagy Nemzeti Szövetség. De a hatalomelosztás pillanatában, a parlamenti választáskor belekényszerül ez a szerveződés, hogy kvázi pártként, bejegyeztetve legyen jelen. Ez a jelöltállítás miatt is fontos, másrészt a mozgalom most döntően a költségvetésből kapott 310 millió forintból gazdálkodik.

— Mielőtt erről a gazdálkodásról és vagyonról kérdezném, még annyit: a parlamenti és a helyi választásokon van esélyük, vannak hiteles embereik? Hiszen a későbbiekben a megszerzett mandátumoktól függhet az a bizonyos támogatás.

— Ha most kellene képviselővagy tanácstagjelöltekéi állítani, most lenne választás, akkor — bekalkulálva a realitásokat — a Népi Szövetség lajstromán indulóknak erős, meggyőző választási eredményt jósolnék. Ez a későbbiekben, természetesen, függhet az esetleges választási koalícióktól,

amelyek létrehozására is törekszünk.

— És a gazdálkodás?

— A 310 millió forint annyi, mint egy kisebb vállalati beruházás összege. A népfront mindig is kis apparátussal dolgozott, a függetlenített munkatársak száma ma 380 körüli. És minimális volt a vagyonkezelés. Ezért demagógia a mozgalmat nem ismerők részéről azt követelni, hogy osszuk szét ennek a „zavaros szervezetnek” a vagyonát, ami majd társadalmilag hasznosul... A városokban — összeadva — mintegy 160, kisebb helyiséggel rendelkezik a népfront. A községekben pedig, ahol nem is fizetett alkalmazottak dolgoznak ... S ha a társadalmi munkában tevékenykedők által, vagy közreműködésével létrejött értékeket — mint amit például a honismereti mozgalom is megteremtett, s pénzben föl sem lehet mérni, vagy akár a nemzetközi kapcsolatokat, népi diplomáciát tekintem, amelynek nyomán milliárdos üzletek köttettek — a 310 millió forint mellé odatenném, sokan meglepődnének! Mindez, persze, nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell most sokkal takarékosabban gazdálkodni.

— Milyen lesz a megújuló mozgalom, túl azon, amit eddig megtudtunk az elképzelésekről?

— Egyértelműen politikai mozgalommá kell válnia, s mint véleményt nyilvánító politikai erőnek, jelen lenni a kormányzati döntéshozatalban. A helyi önkormányzatoknál is fontos a részvétel és a társadalmi kontroll. Fel kell vállalni a nemzeti sorskérdéseket: a családok helyzete, a születések számának alakulása, a nemzeti gondolat, a történelmi tudat — valamennyi összetartó erő lehet helyi és országos szinten is. Mindez nem csak program kérdése. Hiszen a fő irányokat — jogállamiság, modernizáció, gazdasági kibontakozás — mindenki, minden párt, szerveződés tudja, s aki ebben nem találja meg a közös nevezőt, az inkább meg se nyilvánuljon. De olyan mozgalom is kell, amelyik képes közvetíteni az állampolgárok véleményét, és bevonni őket a politikába. Tény, hogy ma valóban sokan megélhetési gondokkal küszködnek, s talán nem az elvi kérdéseket tartják legfontosabbnak, de fel kell tárni előttük, hogy hosszú távon az ő érdekeiket is csak a jogállamiság garantálhatja. Ez a legfontosabb. Meg az is, hogy milyen embereket termel ki ez az időszak, és enged a politika színpadára. Mert nagy a veszély, hogy e bábeli korszakban percemberek és karrierszempontok is uralkodhatnak.

— S a vidék Magyarországa mindezt vonzónak találja majd?

— A megújulás mellett a mozgalomnak meg kell őriznie azon értékeket, amelyek időtállóknak bizonyultak. És ebben meghatározó a helyi hagyomány. Másrészt a szövetségi jelleg lehetővé teszi és igényli, hogy minden helyi szerveződésnek legyen saját programja, s önállóan dönthetnek: akarnak-e csatlakozni.

— Mi a tapasztalat?

— A korábbi felállás szerint mintegy négyezer-ötszáz népfrontbizottságunk volt, körülbelül százezer taggal. S talán, ha tíz helyen nem választottak valamilyen testületet e választási időszakban. Alakult népjóléti bizottság, nemzeti bizottság, tartottak megyegyűlést és kinyilvánították kötődésüket a mozgalomhoz. A megyéknek a jövőben nem szűrő, hanem koordináló szerepe lehet, a helyi önkormányzatok erősödése várható. Ezt prognosztizálva, a helyi szerveződések súlya növekszik — a mozgalomhoz kapcsolódóan néhányan valóban bejegyeztetik magukat, hogy védettséget szerezhessenek a helyi hatalommal szemben —, s ma már korántsem egy mezben, hanem sokszínűén tartanak együtt, egy új tartalmú, formálódó központi programmal. így valósul meg igazán az alulról építkezés. E szerveződések legitimitását pedig éppen a közvetlen demokrácia adja, s ez teremti meg a történelmi esélyt: most a mozgalom valóban maga döntheti el, milyen szerveződés kíván lenni!

Váczi Tamás

Az NDK határozottan kitart jelenlegi gazdaságpolitikájának folytatása mellett, és nincs szüksége szovjet vagy magyar stílusú reformokra — ez derül ki abból a beszédből, amelyet a 73 éves Horst Sindermann, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a parlament elnöke mondott Magdeburgban, az NDK fennállásának 40. éve alkalmából tartott konferenciáig. (Az NDK első alkotmányát 1949. október 7-én fogadták el.)

„Ragaszkodunk a szocialista országokban legalacsonyabb kenyérárakhoz, a legmagasabb, egy főre eső húsfogyasztáshoz, valamint a KGST-államok legnagyobb lakásépítési programjának stabil lakbéreihez” — hangsúlyozta Sindermann arra utalva, hogy az NDK fenntartja az alapvető élelmiszerek ;és szolgáltatások hatalmas méretű állami támogatásának programját.

A parlament elnöke szerint az NDK bőkezű jóléti rendszert épített ki, amelynek elsődleges haszonélvezői az anyák és a gyerekek. „A mi rendszerünket nem tartjuk a szocializmus elavult rendszerének, hanem inkább az igazi szocializmusnak, amely magasabb rendű, mint a kapitalista társadalom” — vélte Sindermann. Az NSZEP PB tagja hangoztatta, hogy az NDK sikerrel hajtotta végre az általa 1971-ben beindított reformokat. Nyugati gazdasági szakértők szerint a szocialista országok közül az NDK rendelkezik a legerősebb gazdasággal, köszönhetően egyrészt az NSZK-val ápolt rendkívül kedvező kereskedelmi kapcsolatainak, másrészt az örökölt ipari bázisnak. Hozzáteszik azonban, hogy szerintük az NDK gazdasága ma már stagnál, és a vezetés vonakodása ellenére szükség lesz némi gazdasági változtatásra, ami viszont valószínűleg nem jár együtt a politikai irányvonal módosulásával.

Az NSZEP forrásai szerint a párt közgazdászai új gazdasági stratégia kidolgozásán munkálkodnak, ezt várhatóan az NSZEP jövő áprilisi kongreszszusán hozzák nyilvánosságra. A kiszivárgott értesülések szerint az új stratégiának megfelelően csökkentik majd az iparnak juttatott állami támogatást ,— de fennmarad a fogyasztók erőteljes támogatása —, és a beruházási prioritások élén a lakásépítés szerepét a szélesebb értelemben vett infrastruktúra veszi át.

(Reuter—MTI-Press)

Emeletes autóbuszok gyártását kezdték meg Szegeden

sä

9 Az emeletes autóbuszok szerelés közben.

Az idén megalakult Tornádó Jármű- és Gépgyártó Kft szeged-kiskundorozsmai gyárában, a holland Smidt céggel kooperálva, Magyarországon elsőként, emeletes autóbuszokat gyártanak.

Még az idén 14 darabot terveznek átadni, jelenleg az első két járművet szerelik.

A kft. szándékai szerint hazai utakon is megjelenik ez a jármű. (MTI-fotó)

A MUNKA FELDUHÍT

Bűn és bűnhődés sajátos értelmezésére szolgáltat példát egy londoni bíróság ítélete — hívja fel a figyelmet a Sun. Jeffrey Rucker bíró egy súlyos sérüléssel járó verekedés tetteseihez a következő szavakat intézte: „Maguk kegyetlenül dolgoztak egy lelkiismeretlen munkaadónál. Biztos vagyok benne, hogy a belélegzett ragasztóanyag gőze volt az oka annak, hogy elveszítették malmukat az idegeik felett.” Az történt ugyanis, hogy a 24 éves Ward és a 21 éves Smith hazafelé menet elagyabugyált egy autóst, amiért az nem hagyta, hogy megelőzzék az előttük lévő autóbuszt. „Sajnálom, hogy az áldozat egész életen át viselni fojgja az agresszió nyomait, a tettért való felelősség azonban áthárítható a munkaadóra, aki olyan körülményeket biztosított a két vádlott számára, hogy napi 14 órán át kénytelenek voltak beszívni a szintetikus ragasztó gőzét. Ezért két év hat hónap elzárásra Ítéljük őket, ám egyúttal a feltételes szabadlábra helyezésüket is bejelentem.”