Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
\ 2 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 10. Genscher a Friedrich Naumann Alapítvány budapesti irodájának megnyitóján !.............. ni................. ii . Péntek délelőtt Magyarországra érkezett Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja és külügyminisztere és Wolfgang Mischnick, a Szabaddemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke. Kíséretükben van Alexander Amot, az NSZK budapesti nagykövete. A nyugatnémet diplomácia vezetője a Friedrich Naumann Alapítvány budapesti irodájának megnyitása alkalmából egynapos, nem hivatalos látogatásra érkezett Budapestre. A vendégek a Ferihegyi repülőtérről egyenesen az ünnepélyes megnyitó színhelyére, az Átrium Hyatt szállodába mentek, ahol Wolfgang Mischnick bevezetőszavai után Hans-Dietrich Genscher mondott beszédet. Az NSZK külügyminisztere a nagyszámú hallgatóság előtt csaknem háromnegyed órás előadásában az európai együttműködés új fejleményeit elemezve, s a kontinens tartós békéjének megteremtéséről szólt. Mindenekelőtt hangoztatta: Európa ma egy új korszak küszöbén áll. Gyorsan változó világunkban történelmi esélye van annak, hogy uralkodóvá válik a nyíltság, az együttműködés, a párbeszéd, a sokféleség, a pluralizmus, s a kontinens megszabadul az ideologikus indíttatású ellenségképtől, megteremti a kooperatív biztonságot. Keleten és Nyugaton egyaránt tudják, hogy Európa jövőjét nem a rozsdásodó és széthulló vasfüggöny, hanem a közösségvállalás és az együttműködés fogja jellemezni. Ez ma már nem pusztán távoli álom, hanem olyan reális cél, amely közös erőfeszítést igényel. A Kelet és a Nyugat közös akaratán múlik, hogy már az elkövetkezendő években megrajzolják egy új és'jobb Eúfópa körvonalait. A most kibontakozó kontúrokat a szónok véleménye szerint — a nyugat-európai integráció, a szocialista országokban erőre kapó reformfolyamat és a kelet—nyugati kapcsolatokat jellemző fokozódó közeledés rajzolja ki. A jövőformáló folyamatok egyes elemeit sorra véve a külügyminiszter úgy vélte: a szocialista államok demokratizálódási és reformfolyamata egész Európa számára esélyt jelent. Hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek az országok alkalmasabbá váljanak az együttműködésre, s reformjaik révén „megnyeljék a jövőt”. Magyarország a maga gazdag közép-európai történetével ezen a nehéz úton halad: erőfeszitései megérdemlik a Nyugat elismerését és támogatását — mondotta. Ezzel kapcsolatban Genscher határozottan leszögezte: „nem akarjuk keleti szomszédaink destabilizálódását. Azt akarjuk, hogy a jogállamiság, a pluralitás, polgáraik beleszólása révén a kikényszeritett stabilitás helyett a bizalom alapján jussanak el a stabilitáshoz. Keleti szomszédaink jövőjének esélyei nem választhatók el egész Európa jövőjének biztosításától”. Szólt arról, hogy e folyamatok láttán az NSZK tudatában van különleges felelősségének. Ezért Mihail Gorbacsov küszöbönálló látogatása alkalmából újabb ösztönzést kívánnak adni a szovjet—NSZK kapcsolatoknak, aminek központi jelentősége van Európa számára. A szovjet állami és pártvezető látogatása várhatóan nemcsak az NSZK, hanem egész Európa érdekeit is szolgálja majd. A nyugat-európai integrációról szólva úgy vélte: e folyamat előrehaladása,' a közös belpiac kialakítása közvetlen érdeke Közép- és Kelet-Európa államainak is, és Magyarország ezt idejekorán felismerte. Az Európai Közösség dinamikus fejlődése lehetővé teszi, hogy az együttműködés révén ösztönözze a vele szomszédos államok• Budapestre érkezett június 9-én Hans- Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja, külügyminisztere (középen) és Wolfgang Mischnick, a Szabaddemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke (balról). ban a reformfolyamat kibontakozását. „Ennek érdekében simulékonyan és bürokratikus béklyók nélkül kellene tartalommal megtölteni az Európai Közösség és a KGST egyes országai között már megkötött vagy tervezett kereskedelmi és együttműködési szerződéseket”. Az érvényben1 lévő mennyiségi korlátozások 'liberalizálása bizonyos áldozatokat követel az EGK-tól. Ez azonban döntő, és végeredményben gazdasági szempontból minden érintett fél számára előnyös lépés lehet egy nagyobb európai gazdasági egység irányában — vélekedett Genscher. v A külügyminiszter foglalkozott az emberi jogok'alakulásával is, megállapítva, hogy az egyén elidegeníthetetlen jogainak és a kisebbségek jogainak helyzete elválaszthatatlan Európától. Enélkül nem alakulhat ki a kontinensen sem igazi béke, sem bizalom. Hasonló jelentősége van a kulturális értékek cseréjének is. Ennek kapcsán elismeréssel szólt arról, hogy Budapest „egyenesen szinonimájává vált a nyílt kulturális találkozásoknak a megosztott Európában”. Genscher e kapcsolatok erősítése érdekében felvetette egy összeurópai tv-műhold létrehozásának ötletét, illetve az Eurovízió és az Intervízió közötti együttműködést is. Hans-Dietrich Genscher beszéde után a megnyitón felszólalt Kótai Géza, az MSZMP KB Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztályának vezetője is. Hangsúlyozta, hogy a most hazánkban megnyíló alapítvány része lesz a történelmi hagyományokból táplálkozó magyar—német kulturális kapcsolatoknak. Az alapítvány jó ügyet, az európai együttműködés erősítését szolgálja. A magyar reformfolyamatról szólva Kótai Géza elmondta: hazánk történelmi modellváltás előtt áll, amikor a politika színpadán fellépő erők már nemcsak álmodják, hanem formálják is a jövőt; most még van idő lépést tartani a száguldó idővel. Á Magyarország előtt álló történelmi lecke, hogy olyan, nemzeti sajátosságokra épülő értékrendszert teremtsen, amely szervesen kapcsolódik hazánk ezredéves múltjához, ugyanakkor befogadja az emberi civilizáció valamennyi értékét, elsősorban a demokráciát, a humanizmust. Különösen fontos, hogy a magyar megújulás törekvéseit nem megkövesedett dogmák vezérlik, az MSZMP is felismerte, hogy felül kell emelkednie tegnapi önmagán. A szónok örömmel nyugtázta, hogy a magyar reformkísérlet keleten és nyugaton egyaránt támogatásra számíthat. Ezzel kapcsolatban kiemelte annak jelentőségét, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nemosak szavakban fejezi ki rokonszenvét hazánk átalakulásával kapcsolatban, hanem támogatja is azt. A magyár—NSZK kapcsolatokat egyébként joggal példaértékűnek lehet nevezni. A két országot összekötő kontaktusok a társadalmi élet valamennyi területét átfogják. E kapcsolatrendszernek nélkülözhetetlen eleme az MSZMP és az NSZK különböző pártjai közötti együttműködés. Az MSZMP erre a hagyományos együttműködésre építve formalitásoktól mentes kapcsolatok kialakítására törekszik. Ebben mind Hans-Dietrich Genscher, mind Wolfgang Mischnick jó partner. A magyár fővárosban most megnyíló Friedrich Naumann Alapítvány a kapcsolatok elmélyítését szolgáló szándék újabb bizonyítéka. Kótai Géza meggyőződését fejezte ki, hogy az alap minden várakozást kielégítően funkcionálhat majd a magyar fővárosban is, s ehhez az MSZMP részéről minden támogatásé felajánlott. RENDŐRSÉGI SÁJTÓTÁ JÉKOZTA TÓ Lövéseket hallottak a magyar—román határon Sajtótájékoztatón jelén- majd körülvették őket. Egy ség nem nyomozhatott az tette be Barna Sándor ezre- asszonyt, aki feltehetőén ügyben. A román szervek des, Csongrád megye rend- Magyarországra? akart képviselői pénteken délelőtt őrfőkapítánya pénteken, szökni, már a Maros ho- a magyar határmegbízott hogy még június 4-én, va- mokszigetéről vitt vissza az jelenlétében vizsgálták meg sárnap a hajnali órákban lö- egyik román határőr. A le- a holttestet. Lövésnyomot vések hallaszóttak a ma- adott lövések egyike sem nem találtak, de ütés vagy gyár—román határ mellett sértett magyar területet. ütődés miatti fejsérülés kölévő Nagylak térségében. A másik megdöbbentő vetkeztében vér folyt a gye- Az egyes és sorozatlövések esemény június 8-án,^csü- rek füléből, hangja a román oldalról törtökön történt* amikor Nem derült fény arra, szólt, jelzőrakéták fénye is egy magyar halász ugyan- hogy a két esemény között látszott. Mindezt a közel- ebben a térségben gyermek- van-e összefüggés. A román ben lévő lakosok és a határ- holttestet pillantot meg. a szervek tagadták az embeáfkeiőhelyen szolgálatban Marosban. Á kislány tete- rek elfogását. Állításuk szelévők észlelték, akik — tér- mét a legközelebbi homok- tint a jelzett időpontban mészetesen a rtiagyar terű- szigeten rögzítette, hogy-a semmilyen rendkívüli eseleten —azonnal a hang irá- víz ne tudja elsodorni, majd mény nem történt; amit a nyába siettek. Annyit láttak értesítette a határőrséget, magyar oldalról a szemtaa történtekből, hogy a ro- Később azonban kiderült: a núk láttak, az csupán feltémán határőrök három civil homoksziget már román te- telezett terroristák elfogáruhás személyt üldöznek, rület, így a magyar rendőr- sának gyakorlata volt. Mosonmagyaróvár szembenéz a tragédiával (Folytatás az 1. oldalról) nélkül. De a hatórás, rendkívül fűtött, fordulatos vita után elmondható: felnőtt közönsége volt a maratoni vitának. Amely — ha gyakran hangot is adott indulatainak — tudta, hogy csak a dolgok tisztes kivizsgálása hozhatja meg a végső ítéletet. Az élő múlt A vita megszervezésére, Horváth Gy. Ferencnek, a Határőr c. újságban május 19-én megjelent „A tanúk felelőssége” című cikke inspirálta az MDF mosonmagyaróvári szervezetét. A város lakóit ugyanis felháborította amikor az MSZMP KB szakbizottsága 1956 újraértékelését végzi; amikor az MSZMP mosonmagyaróvári városi bizottságának kezdemenyezésére az albizottság már a tragikus események tisztázását kezdeményezte; amikor a haza, a kiengesztelődés és közmegegyezés jegyében, Nagy Imre volt magyar miniszterelnök es koncepciós per áldozataiként kivégzett társainak temetésére készül; a tudományosság látszatát keltve, van még újságíró, aki 1957-es peranyagok tanúvallomásait objektív tényékként kezeli. Ugyanakkor a még élő szemtanúk emlékezéseit górcső ala veszi, elemeiről elemeire vizsgálja. A cikkírónak becsületére válik, hogy elfogadta az MDF meghívását. Bátran kiállt a közönség elé, es még a hangos bekiabálások — Hazudsz! A gyilkosodat véded! — ellenére sem hátrált meg, védelmezte a maga által bevallottan is hibáktól hemzsegő írását. A szervezők „hivatalos” kritikáját Papp Gyula tanár mondta el a fórum asztalánál. Szót kapott a vitában Németh Károly, a városi pártbizottság első titkára is. A politikus felolvasta a városi pártbizottság, a tragédiával kapcsolatosan kiadott, szerdán elfogadott nyilatkozatát. Ebben elítélték a — megállapításuk szerint:— védtelen tömegre leadott sortüzet. Az ott és az ezzel összefüggő események következtében életüket vesztetteket áldozatoknak tekintik, akik számára erkölcsi elégtételt kívánnak nyújtani azzal, hogy a közreműködő többi szervezettel közösen emlékmű felállítását kezdeményezik. Aj plénum előtt védhette magát — az ominózus cikkben publikált kritikákkal szemben—Győri Béla, a Vasárnapi Ú^-. ság főszerkesztője. (Bemutatását percekig tártó vastaps követte!) A mosonmagyaróvári drámát az ország nyilvánossaga elé citáló szerkesztő ~ Pócspetrit, Mindszenthyt és Nagy Imrét említve — arról szólt, hogy lejárt a címkézések, az érv nélküli vádak, a vizsgálat nélküli ítéletek ideje. Az elmúlt időszak „fehérkönyvei” eddig csőcseléknek nevezték azokat, akik énekelve, a magyar katonákat éltetve vonultak a laktanyához és a csillag levételét kérték. Azok voltak a hősök, akik a védtelen tömegre, páncélozottjárművek ellen használt lőszerrel tüzeltek, s akik a sebesültekre, a fetrengőkre kézigránátokat dobáltak. Azok voltak a gyilkosok, akik gyermekük, feleségük vagy férjük halála láttán, eszüket vesztve, megölték a tömegmészárlás irányítóit. Mosteljöttazidő: hallgattasson végre meg a másik oldal is... —. mondotta Győri Béla Dudás István levele Az emlékezők megszólalása előtt egy távol élő tanú,1 Dudás István, volt laktanyaparancsnok levelét olvasták föl. Az egykori százados nevének említésére is Gsend lett. A Petőfi Népében múlt szombaton közölt levél felolvasása közben azonban néhányan kitörtek: hazudik! Mellébeszél! Gyilkosl. A harmadik sorban egy férfi felállt, és azt kiáltotta: légy átkozott, fiam gyilkosa! A közönség fölnevetett, amikor Dudás István menekülését „felmentő seregekért mentem” fogalmazással írta le. Mosonmagyaróvár nem Kiskunhalas. A dráma színhelyénmégpontosanemlékeznek ... És következtek a túlélők. A sortűz perceiben a mosonmagyaróvári laktanya előtt tartózkodók közül.' Szinte mindönki, aki az eseménnyel foglalkozott, leszögezte: bűnösnek tartja Dudás István századost, mert mint parancsnok részese volt a tragédiának. Sokan mondták el, hogy pontosan emlékeznek arra, hogy Dudás István a sortűz előtt a főkapunál volt és ő adott tűzparancsot a katonáknak. Akik megszólaltak... Schweindler Ferenc lábát levágta egy szilánk. O volt a nyilatkozók közül a legindulatosabb. A gyilkosok pártolóinak nevezte azokat, akik ma sem kezdeményezik a bírósági vizsgálatot és a jelenlevő Horváth Ferencet is, aki — mint mondta — meghamisítja az igazságot. Petrovics János szintén részletes leírását adta az eseményeknek. Ő is látta Dudást a kapunál. Állította, hogy a tömegben senkinél sem volt fegyver. Egyértelműen népirtásnak nevezte azt, ami a laktanya kapujánál történt. Demeter Zoltán és Gódor Józsefné is a szemtanúk hitelességével — testvéreiket veszítették el a gyászos napon — állították, hogy békés tömeg tudatosan eltervelt mészárlása történt. Ökrös Sándor Miskolcról jött el, hogy kiöntse lelkét. Dr. Mézám István belgyógyász diákként élte át a szörnyű napokat, s most kötelességének érezte a tanúságtételt. Takács István arról adott számot, hogy a korabeli sajtó mily hazug módon tárgyalta az ügyet. Nagyon sokan levelet küldtek vagy írásos vallomást adtak át a helyszínen a szervezőknek. Éjfél után A vitát éjfélkor zárták. A rendezők ismét elmondták: nem bírósági tárgyalást kívántak szervezni. Fő cél volt — és sikerült is elérni‘— a tanúk állításainak az összegyűjtése. Fontos a múlttal való elszámolás. Fontos, hogy végre tisztes bíróság tárgyalja meg az ügyet. Mindez legyen záloga az új kornak, az új elindulásnak. Melyben talán már nem tárgyalnak úgy tragédiákat. Ä művelődési központ előtti téren éjfél után is maradtak kisebb csoportok, beszélgettek. Szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelte a város, hogy végre visszakapta a beszéd szabadságát. Ezzel az estével Mosonmagyaróvárt rehabilitálták... Farkas P. József MDF kontra Petőfi Népe AZ MDF LEVELE A PETŐFI NÉPE SZERKESZTŐSÉGÉHEZ Június 6-án megjelent „Egy MDF-nyilatkozat margójára—Ki tagadott le és mit?” című írásukra az alábbiakat válaszoljuk: Továbbra is fenntartjuk állításunkat: az MSZMP (annak lapja és tanacstagjelöltje) inkorrekt, magyar szóval: tisztességtelen módon politizált a választási előkészületek során. Ezt a következők miatt állítjuk: 1. A jelölés alkalmával nem játszottak nyílt kártyákkal: dr. Nagy Lajost a Hazafias Népfront színeiben léptették föl a jelölőgyűlésen. A körzet MSZMP-tagjait mozgósítottak a támogatására, sőt nem kisebb pártfunkcionáriusok vetették latba befolyásukat, mint dr. Bodóczky László, a városi pártbizottság első titkára és dr. Bruszel László, a megyei tanács párttítkára. Mindezek ellenére tartózkodtak dr. Nagy Lajost MSZMP-jelöltként megnevezni. Mi az MDF delegáltjaként mutattuk be Agárdi Lászlót. Ez utóbbi magatartást tartjuk korrektnek, nyíltnak, tisztességesnek. 2. A június 3-án, a választás napján a sportrovatban közölt írásban munkatársuk, Rajtmár István és dr. Nagy Lajos csakugyan azt a hamis látszatot keltették, hogy az 56-os választókerületben csupán két jelölt van: a riportalany és Kálmán Gyuláne. Tehat igenis letagadták az MDF-es Agárdi László létezését. Ennek bizonyítására ideiktatjuk a riport általunk kifogásolt befejező részét S- ebből bárki megítélheti, igazunk van-e: „Többesjelölés van, említette, mi lesz, ha vetélytársától ,ipponos’ vereséget szenved? Ez a kudarc nem veti vissza a munkájában, életében? Mosolyga válaszol. ,Ellenfele Kálmán Gyuláné á család régi jó barátja... Amennyiben a bírák (jelen esetben a választók) Kálmánnéra voksolnának, úgy sportemberhez méltón kíván sok sikert a tanácstagi munkájában.” (Kiemelés tőlünk.) Úgy gondoljuk, lapjuk riportere és az MSZMP jelöltje ezzel félrevezette az olvasókat -f- a szavazókat is! — a választás napján. 3. Ami a Bácskapocs „Új arcok—új képviselet” című írását illeti, ott teljesen tiszta a helyzet: mivel új jelenség, hogy a Hazafias Népfront hivatalos jelöltjei mellett független (vagy eppen ellenzéki) jelöltek is indulnak a választáson, érdemesnek látták őket bemutatni. Ennek során senki sem keltett, még csak véletlenül sem, olyan látszatot, mintha rajtuk kívül nem léteznének más jelöltek. Az eljárás tisztességes voltához ily módon kétség sém férhet. Nem így uz önök ezzel szembeni gúnyos támadásának korrektségéhez! Végül: felhívjuk figyelmüket arra, hogy levelünket illetően egyetlen tisztességes eljárás létezik: szíveskedjenek\ teljes terjedelemben, változtatás nélkül, mihamarabb közzétenni. A Magyar Demokrata Fórum Kecskemét Városi Szervezete Válasz az MDF városi szervezetének A (kulturált) vita elemi kelléke az érv, s szabálya, hogy ugyanazt (lehetőleg) ne ismételjék a partnerek. Sajnálattal kell tehát megállapítanunk, hogy az MDF nyilatkozata új érvet nemigen tesz hozzá a múltkori dokumentumhoz és a Petőfi Népe szerkesztőségé-' nek erre adott válaszához, amit pedig most állít vagy sugall, az — véleményünk szerint — nem állja meg a helyét. 1. Nyílt kártyák. Dr. Nagy Lajos — miután elfogadta a HNF programját — a HNF színeiben indult. Ez mindenféle szabálynak megfelel: bárki (bármely párt, szervezet tagja) indulhat a HNF színeiben, ha elfogadja annak programját. Dr. Nagy Lajos elfogadta a HNF programját, tehát ettől kezdve ő — a hatályban lévő magyar törvények értei- ‘ mében — a HNF jelöltje, ezért nem nevezhették őt „az MSZMP jelöltjének”. Ám attól a hivatalos HNF-képviselő éppenséggel nem tartózkodott, hogy közölje azt a megjelentekkel: dr. Nagy Lajos az MSZMP tagja 1979-től. Az MDF — úgy tűnik — az MSZMP szemére hányja, hogy „nem kisebb pártfunkcionáriusok vetették latba befolyásukat, mint dr. Bodóczky László, a városi pártbizottság első titkára és dr. Bruszel László, a megyei tanács párttitkára”. Az olvasó ebből ki tudja mire következtethetne — ám rögtön tárjuk elé a teljes igazságot: bár például Bodóczky első titkár valóban a helyszínen volt (miután a városban először fordult elő, hogy az MDF jelöltet állít, talán még maga az MDF sem vitatja el egy választott párttisztségviselő jogát, hogy tanulmányozza' a helyzetet, éppen a jövő érdekében), ám szót nem kért, a szavazásban nem vett részt. Dr. Bruszel mint a körzetben lakó magyar állampolgár, akinek épp olyan szavazati joga van, mint egy MDF-tagnak, vett részt a gyűlésen és tett föl egy kérdést — talán az MSZMP-tagnak ez tiltva van? Azt pedig a városi szervezet mostani nyilatkozatát kézjegyével ellátó Mikulás Ferencnek, a városi szervezet egyik vezetőjének nyilván nem kell külön is émlékezetébe idéznünk, hogy személyesen ő tett javaslatot az MDF jelöltjére — amire természetesen joga volt —„ez valóban korrekt, nyílt és tisztességes eljárás, és mi nem is tekintjük úgy, mintha egy városi szervezet5 vezetője ily módon latba vetette volna befolyását. . 2. Sajnos, ezúttal mi is ismételni vagyunk kénytelenek a múltkori szerkesztőségi megjegyzésben írtakat, mert a jelek szerint ez mintha elkerülte volna a nyilatkozattevők figyelmét: ad 1. A kifogásolt cikkben valóban nem említettük meg az MDF-jelöltet (ebből a szerkesztőség levonja a maga .számára szükséges; tanulságokat), ám ad 2. ez nem törvényszerűéit jelenti azt, hogy általában véve letagadtuk vofeia az MDF jelöltjének létezését. Korábban hírt adtunk a jelölőgyűlésről j-t- kiemelten, keretben —, ahol megneveztük a jelölteket, közölve, hogy az MDF is állított embert, (ad 3. Sajnálatos csúsztatásnak tartjuk, hogy dr. Nagy Lajost az MDF következetesen az MSZMP jelöltjének aposztrofálja — úgy véljük, hogy ez nyilvánvaló céllal történik — és felhívjuk a figyelmet az 1. pont elején megfogalmazottakra.) 3. A Bácskapocs cikkéről. — Nem egészen értjük az MDF nyilatkozatának azt a kitételét, hogy „új jelenség, hogy a Hazafias Népfront hivatalos jelöltjei mellett független (vagy éppen ellenzéki) jelöltek is indulnak a választáson.” Hogy ez mennyire új jelenség, arra talán éppen elég annak a dr. Südi Bertalannak a példáját felhozni, akinek egyébként közli is az országgyűlési felszólalását a Bácskapocs: meglehetősen közismert, hogy a jánoshalmi politikus (a Petőfi Tsz párttitkára) 1985-ben spontán jelölés következtében, az akkori status quo szerint kimondottan független emberként (ha így szebb: ellenzéki, dr. Südi szavajárásával: nem a népfront, hanem a nép javaslatára) szerzett mandátumot, éppen úgy, mint a szintén spontán módon jelölt Király Zoltán. Még csak annyit, ahogyan a Petőfi Népe inkriminált cikkében sem szerepel név szerint az összes ellenjelölt, éppen úgy a Bácskapocsnak ebben a cikkében, a függetlenekkel szemben indult „hivatalosokról” nem történik név szerinti említés. (Mi egy nevet „hallgattunk el” — a Bácskapocs az összesei) „Az eljárás tisztességes voltához ily módon kétség nem férhet” — kommentálja tehát az MDF kecskeméti szervezete végső soron azt, hogy a Petőfi Népe közölte a többi jelölt nevét is (ez ténykérdés), míg az említett másik lap ezt nem tette meg (ami szintén tény). Az olvasót ennek fényében kérjük ítélkezésre: igaz-e, hogy az MSZMP lapja tisztességtelen módon politizált a választási előkészületek során. A szerkesztőség ezt a vádat — a részletesen ismertetett érvek és tények alapján — továbbra is elutasítja. Az ügynek ettől függetlenül megvannak a maga tanulságai. A Petőfi Népe levonja a megfelelő következtetéseket — remélve, hogy erre mindenki hajlandó. S mert úgy gondoljuk, hogy az ügy máris több port kavart, mint amekkora a jelentősége, a magunk részéről lezártnak tekintjük a vitát. Különösen, hogy éppen az említett 56. körzetben hétfőn újabb jelölőgyűlést tartanak. A vita helyetl alighanem az ott történtek érdeklik az olvasót, a választópolgárt. A Petőfi Népe szerkesztősége
