Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

1989. június 9. • PETŐFI NEPE • 3 Dolgozók Amikor manapság inkább .egy sztrájk kelthet szenzációt és izgalmat, nem tudom, mekkora esélyem lehet dolgozó emberek bemutatására. Megpróbálom. Szomszédomban korán kel és csak a tv-híradó előtt hagyja abba a munkát a szabómester, hogy a nadrág- és kabátigazí­tással, a cipzár- és gombfelvar­rással ne késsen. Amikorra megígéri, legtöbbször teljesíti is ■ megrendelői kívánságát. Az ő szomszédját sem nevezném ép­pen pipogya embernek. Mi­helyt ledolgozza munkahelyén a napi 8 óráját, délután a hob­biját bújja. Öntöz, kapál, sza­mócát és cseresznyét szed. Este, hazatérve, hallom, hogy akkor meg a műhelyében dolgozik to­vább. Csattog a kalapács, vi­­song a fűrész a kezek nyomán. Ilyenkor van ideje a ház körüli javításokra. Buszsofőr. Az egyik legnehe­zebb — idegkimerítő — foglal­kozás az övé. Csodálom, hogy még bírja az iramot a közleke­dés taposómalmában. Reggel mégis jó reggelt kíván az uta­soknak, tőlem megkérdezi: hogy vagyok. Mától nem látom. Másik ember ül a helyén. Las­sabban vezet, nem akar utat té­veszteni. A Volán menetirányí­tója ott, a közelében: mondja és mutatja, hogy merre kanyarod­jon. Dolgoznak. Tanácsülés Bácsalmáson. A tanácstagok között pedagó­gusok is vannak. Jegyzem a fel­szólalásaikat. Megkapó az egyik — láthatóan a többi ta­nácstagnak is rokonszenves — mondata, amely így hangzik: „Szeretném bejelenteni, hogy mi itt nem akarunk sztrájkolni. Dolgozunk.” Joguk van hozzá. Ehhez is. KJ róhatná meg őket ezért? Ez az emlékkép elevenedik meg bennem szerkesztőségi szobám­ban, amikor benyit hozzám egy másik pedagógus és kezdi so­rolni: mi járatban. Tóth Sári­­dorné nevelőtanár a kecskeméti Juhar utcai iskolából és diák­otthonból azért jött, hogy hall­gassam meg: hány jó emberrel találkozott munkája közben az idei gyermeknap előtt. Nem tett egyebet, mint hogy kétszázhar­minc, középsúlyos értelmi fo­gyatékos gyerek érdekében a napokban kerékpárra ült, vé­gigjárta a várost és támogatást kért a gyermeknap megrende­zéséhez. A műkertvárosi cuk­rászüzem két-két süteményt — összesen négyszázhatvan dara­bot — szállított az iskolának. A tejüzem egy pohár tejet, egy kakaót és egy Túró Rudit adott minden tanulónak. Ötven üveg szőlőmárkát, öntapadós matri­cákat, golyóstoliakat és színes újságokat gyűjtött így össze Tóthné — az egyszemélyes jó­szolgálat —, akiben a taxisofőr sem a fizető utast látta. Amikor megtudta, hogy gyermeknapra 1 viszi a másoktól kapott ajándé­kokat, ő sem maradt adósa a segítséggel. Nem kért pénzt az útért. • Tóthné egy ideig töprengett rajta, mindezt elmondja-e vala­kinek. Nem a maga munkájáért vár dicséretet. Azoknak az em­bereknek szeretné ezzel köszö­netét kifejezni, akik szanki, tompái, géderlaki, halasi és máshonnét való gyerekeknek önzetlenségükkel — örömet szereztek. — Szeretek csöndben dolgoz­ni. Ennyit mond csak, és tovasi­et a folyosón. Távolodó alakja láttán próbálok tippelni: vajon ő a társadalom csendes kisebb­ségéből való-e? Vagy netán a csendes többség tagja? Kohl Antal Mit akar a Demokratikus Magyarországért Mozgalom ? Interjú Kiss Istvánnal, az előkészítő bizottság tagjával Amint tegnapi számunkban hírül adtuk, egy budapesti gyűlés félezer résztvevője, Pozsgay Imre elnökletével, úgy döntött, hogy Demokratikus Magyarországért Mozgalom néven új politikai szervezet megalakításába fog. A huszonnégy tagú szervezőbizottságba beválasztották Kiss István kecskeméti szociológust is. A Kossuth utcai pusztuló platánfák üzenik... NYÍLT LEVÉL Kiskunfélegyháza Városi Tanács elnökének és a BM-rendőrkapitányság vezetőjének! Alulírottak — csatlakozva a mellékelt „Kossuth utcai pusztuló platán­fák üzenik ...”, 1988. március 4-én kelt írásához, amely a FÉLEGYHÁZI HÍREK-ben akkor nem jelenhetett meg — azzal a kéréssel fordulunk dr. Kardos Andráshoz, a városi tanács elnökéhez, és dr. Kristóf András r. őrnagyhoz, a BM-rendőrkapitányság vezetőjéhez, hogy szíveskedjenek haladéktalanul, de legkésőbb 1989. szeptember 1-jéig megszüntetni a gép­járműforgalmat a Kossuth Lajos utcában. ' Az indoklás a mellékelt írásban világosan megfogalmazódott. Felhívjuk a város minden, felelősen gondolkodó és lelkiismeretesen cselekvő polgá­rát, a gyermekek és gyermekeik egészségét óvó pedagógusokat és szülőket: csatlakozzanak beadványunkhoz. Kéijük a tantestületeket és a kedves szülőket, hogy városunk valamennyi iskolájában és tanintézetében ■# felhasználva a közös együttlétet — a tanévzáró ünnepségeken fejezzék ki írásban is csatlakozásukat felhívá­sunkhoz, amelyet, kérünk, szíveskedjenek elküldeni az alábbi címre: MSZMP Kiskunfélegyháza Városi Bizottsága 1. sz. lakóhelyi reform-alapszervezet 6100 Kiskunfélegyháza, Pf. 80 Kérésünk érdemleges támogatását előre is köszönjük. Kiskunfélegyháza, 1989. június 5. Tisztelettel: városi'úttörőelnökség, MSZMP városi bizottsága, 1. sz. lakóhelyi reform-alapszervezet, MSZMP városi kórházi alapszervezete, i MSZMP Kiskunfélegyházi Reformkor, MDF Kiskunfélegyházi Szerveze­te, FÉDISZ városi bizottsága, Római Katolikus Plébániahivatal, Magyar Vöröskereszt városi szervezete, városi közművelődési egyesület, Országos ; Környezetvédő Egyesület városi tagja. — Hogyan került az előkészítő bizottságba, melynek tagjai kö­zött több miniszter, képviselő és olyan személyiségek sora találha­tó, mint Kósa Ferenc filmrendező vagy a közismert színész, Törő­­csik Mari? —' Az alakulóülés szegedi részt­vevőijavasoltak, ismerve a kecske­méti reformműhely-tanácskozás szervezésében végzett munkámat. Emellett, úgy érzem, beválasztá­som a vidéki Magyarországnak is szól. — Mi az előkészítő bizottság feladata? ,. Az előkészítők nem akarják megmondani, hogy ez a mozgalom mit és hogyan tegyen. De már a tanácskozáson elfogadott felhívás körvonalazta azt az alapgondola­tot, mellyel hívja az ország vala­mennyi olyan polgárát, aki részese szeretne lenni a demokratikus Ma­gyarország megteremtésének. Pozsgay Imre, Bihari Mihály, Gombár. Csaba — s még másokat is említhetnék =- jelentős részt vál­laltak a mozgalom programjának mégfögalmazásában. Mások pedig mágamkt is ide sorolóm li- a tagság szervezésében próbálnak segíteni. Arra számítunk, hogy rö­videsen minden településen létre­jönnek a Demokratikus Magyar­­országért Mozgalom helyi cso­portjai. — Hogyan foglalná össze rö­viden programjukat? — Kiindulópontunk az, hogy új társadalmi modellre van szükség. A jelenlegi ugyanis reformokkal, javítgatásokkal nem tehető életké­pessé. A gazdaság önmagában nem reformálható meg, mert a mostani politikai berendezkedés jellemzője, hogy egy ponton túl a gazdaságot mindig szétzilálja. Az általunk javasolt társadalmi mo­dell jellemzője a jogállamiság, a demokratikus berendezkedés. Mindezt szabad választásokkal kell megalapozni. — Felhívásukban drámai mondatok olvashatók a rendpár­ti diktatúra, a véres leszámolás, a bosszúállás különböző erőinek fenyegetéséről. Valós ez az ag­godalom? — Igen, mert jelentős veszélye­ket rejt magában a gazdaság le­romlása. A kormány, szerintem, még mindig nem mondta meg őszintén eladósodásunk valódi mértékét. A várható további ne­hézségeket egészen biztosan meg­próbálják egyes erők a kibontako­zó demokratikus folyamatok ellen fordítani, mondván: rend kell, és akkor majd lesz jólét. Eluralkod­hat a leszámolás és a bosszú érzése azok körében is, akiknek életviszo­nyai egyik napról a másikra alap­jaiban rendültek meg. Persze, az erőszak nem tévesztendő össze a fegyveres erőkkel. A hadsereg és a rendőrség tudja, mit jelent a fegy­verekhez nyúlni. De rajtuk kívül sokan vannak, akik nagyon szere­tik a fegyvert. A törekvésünk az, hogy a kölcsönös bizalmatlanság helyett a kölcsönös bizalom terem­tődjön meg, s a fegyveres testüle­tek tagjai is részesei lehessenek a közéletnek. — Az új szervezet nevéből hi­ányzik a szocialista jelző. Ho­gyan függ ez össze vállalt célja­ikkal? |ri§ Nem a jelzőkön múlik a tar­talom. A névválasztással is szeret­nénk kifejezni, hogy az egész nép­hez szólunk. — Nemcsak mint az előkészí­tő bizottság tagjától, hanem mint szociológustól is kérdezhe­tem: kikre, milyen társadalmi csoportokra számítanak? — Nem elitmozgalomról van szó. Igaz, hogy a kezdeményezők között sok az értelmiségi, de bí­zunk azokban a mélyebb erőkben, amelyek jelenleg még távoltartják magukat a lázas állapotú politiká­tól. Nélkülük és ellenük nem lehet a demokratikus Magyarországot megteremteni. Jelentős dolgozói, vállalkozói rétegek nem hállatták még hangjukat ebből a csendes többségből, és olyan meghatározó csoportok, mint a vállalatvezetők vagy az egyetemi hallgatók. — Pozsgay Imre hangsúlyoz­ta beszédében, hogy ne a szélső­séges erőknek legyen tere ez a mozgalom. Eszerint a politika centrumába kívánnak kerülni? — Mozgalmunk valóban ,arra törekszik, hogy centrum legyen, de eltérően a reformköröktől, melyek az MSZMP-n belül kívánnak a centrumba jutni. Mi az egész társa­dalomban lévő reformerőket pró­báljuk a centrumba tömöríteni. — Önként adódik a kérdés, milyen a kapcsolatuk a többi po­litikai szervezettel, különösen a reformkörökkel ? >• Senkinek nem célja, hogy a reformkorokét szétzilálja. Épp el­lenkezőleg: arra törekszünk, hogy a reformgondolkodást még széle­sebbé, általánosabbá tegyük. Mi­ért ne teremthetnénk kapcsolatot a Magyar Demokrata Fórum azon erőivel, akik a magyarság sorsáért éreznek felelősséget vagy a szabad demokraták közül azokkal, akik ezt az országot az .európai házba akarják visszavezetni. Közös cé­lunk a békés átmenet a demokrati­kus Magyarországba. Ebben a sor­ban a magam részéről első helyre helyezem a különböző egyházakat. Csak egy centralizmussal megerő­szakolt gondolkodás hiszi azt, hogy az egyén egyszerre csak egy szervezetnek lehet a tagja. Az élet más területein általában több kö­zösségnek vagyunk a tagjai, nem kell attól félni, ha ez a politikai életben is megnyilvánul. — Mások is részt vettek Bács-Kiskun megyéből az ala­kulógyűlésen? — Igen, nagy örömmel vettem észre, hogy dr. Szabó Miklós, az MSZMP megyei első titkára is ott volt. — Hová fordulhatnak részle­tesebb felvilágosításért azok, akiknek felkeltette érdeklődését a szerveződő Demokratikus Magyarországért Mozgalom? — Egyrészt a lapokban már megjelent budapesti címre (Szilvá­­sy György, 1357 Bp., Pf. 2, telefon: 1/312-142.) Itt, a megyében pedig a 76/20-266-os telefonon, nálam érdeklődhetnek, leveleket a Kecs­kemét, Pf. 250-re várjuk. Az alaku­ló helyi csoportoktól azt kérjük: jelezzék, kivel veheti fel tagjaik kö­zül az előkészítő bizottság a kap­csolatot. Lovas Dániel „Egyetlen fa három-négyszáz em­ber oxigénszükségletét termeli meg. Egyetlen autó nyolcszáz ember oxi­génjét fogyasztja el. És pusztítjuk a fákat. . .” (Dr. Balogh János bioló­gus ökológus, Kossutk-díjas egyete­mi tanár) A FÉLEGYHÁZI HÍREK 1988. március 1-jén megjelent 4. számában a Kpssuth utcai, országos hírű platánfák pusztulásáról olvashattunk. Mint a cikk írója, Szántó Andor írja: a fák pusztulását „az erősödő gépjár­műforgalom miatt jelentkező és felsza­porodó kipufogógáz okozza alapvető­en”. Már régóta tudjuk, hogy a gépjár­művek kipufogócsövein távozó szeny­­nyező anyagok egészségkárosító hatá­súak. Ezek közül a szén-monoxid és a' nitrogén-monoxid a keringési rend­szert befolyásolják károsan. Az összes többi szennyeződés rákkeltő hatású.- Ilyenek a nitrogén-oxidok, az el nem égett szénhidrogének, amelyek főleg a kétütemű (Trabant, Wartburg, Barkas) . motorokból és a rosszul beállított négyütemű motorokból kerülnek a le­vegőbe. A kétütemű motorok kipufogógázai nagy mennyiségű benzpirint is tartal­maznak, amely igen súlyos rákkeltő hatású anyag. A kipufogócsőből kikerülő szilárd, ülepedő szennyezőanyagok (korom, ólom) a levegőnél nehezebbek, ame­lyek a kipufogócsőtől mért 1 méteres magasságig a legsűrűbbek. Ha az ólom mennyisége a levegőben az előírt határ­érték, 0,7 milligramm/köbmétér felett van, akkor már mérgező. (Az ólom a vérbe jutva a szellemi teljesítményt csökkenti!). Mit üzennek a pusztuló, Kossuth ut­cai platánfák? Azt üzenik, hogy sürgő­sen cselekednünk kell, amíg nem késő. Veszélyben van a Kossuth utcai is­kolák (Móra gimnázium, Petőfi szak­­középiskola, Petőfi általános iskola, ipari szakmunkásképző) diákjainak ' egészsége! Ok kétezren vannak. A TABU SOROZAT ÚJ KÖNYVE: Mr. Kádár Különleges politikai „cseme­gét” vehetnek kézbe az olvasók: a Hírlapkiadó Vállalat Tabu cí­mű könyvsorozatában közread­ta a budapesti brit és amerikai követségek 1956. október 23-a és november 24-e között kelte­zett, külügyminisztériumaiknak küldött bizalmas jelentéseit. A táviratok, rádióüzenetek ki­egészülnek a moszkvai, a belg­rádi és a bécsi angol és amerikai nagykövetségnek ezen időpont­ban a magyar eseményekről adott tájékoztatásaival, a nyu­gati diplomatáknak a legfelsőbb szovjet politikai és katonai ve­zetőkkel folytatott akkori be­szélgetéseiről szóló jelentéseivel. A Hírlapkiadó Vállalat szék­házában csütörtökön rendezett könyvbemutatón .Várnai Fe­renc, a Tabu sorozat szerkesztő­je szólt arról, hogy olyan mun­kákat adnak közre, amelyek az elmúlt évek politikai és kiadói gyakorlata miatt nem kerülhet­tek az olvasók, az események háttere iránt érdeklődők kezé­be. A most közzétett, mintegy 120, Washingtonban, illetve Londonban a kutatók számára felszabadított, és hazánkban többségében először publikált diplomáciai táviratok kötetbe foglalásával az érdeklődők pon­tosabb képet nyerhetnek a tör­téntekről. Mr. Kádár cimmel a jövő hé­ten lát napvilágot a Tabu soro­zat másik újdonsága. Az össze­állítás Kádár János politikai pá­lyafutásának, közszerepléseinek külföldi sajtóvisszhangjaiból tallózik. Olyanok szemével lát­tatja őt, akik sokáig ellenfél­ként, sőt, esetenként ellenség­ként álltak vele szemben. A nyugati polgári politikusok, újságírók összegyűjtött vélemé­nye figyelemre méltó tanulsá­gokkal szolgál: mindenekelőtt azzal, hogy Kádár János nem­zetközi mércével mérve is olyan személyiség, aki képe$ volt meg­birkózni az 1956 utáni „indulá­sát” követő kemény bírálat­­özönnel — amikor szovjet ügy­nöknek nevezték, s a terrorista hóhér jelzőt aggatták rá —, és képes volt kivívni a szocializ­mussal szemben állók elismeré­sét is szerte a világon. * Az utcában lakók és dolgozók, a sok-sok vásárló és járókelő egészsége is veszélyben van. Különösen gyermekeink vannak ve­szélyhelyzetben, hiszen az egészséget gyermekkorban kellene megalapozni. Ok, kétezren most gyermekként szívják be a felsorolt egészségkárosító szennye­zőanyagokat. Az elmondottakat figye­lembe véve én azt javaslom, hogy a Kossuth utcából azonnal ki kell tiltani minden gépjárművet. A kis- és nagydi­ákok munkáját ne zavarja száguldó gépjárműmotorok zaja, tantermeik el­használt levegőjét pedig cserélje fel friss, tiszta levegő! Meggyőződésem, hogy az iskolák di­ákjai az elsők között jelentkeznek fákat ültetni és parkosítani a Kossuth utcá­ban, hogy az valóban legyen „ligetös”, emberhez méltó, kulturált, mint ami­lyennek Móra Ferenc elképzelte azt. Kiskunfélegyháza, 1988. március 4. Kelemen József oki. gépészmérnök oki. gazdasági mérnök A jelenlegi feltételekkel nem fejlődhet a kisipar A kisiparosság túlnyomó többsége sérelmesnek tartja, hogy az elmúlt hónapok­ban született jogszabályok és kormányzati intézkedések nyomán nem mérséklő­dött számottevően a magánvállalkozók hátránya. A korábbi évek hibásnak bizo­nyult gazdaságpolitikáját egyelőre csak szóban követik változások, a mesterembe­rek mindennapi munkájuk során azokat nem érzékelik. Erről beszélgetett Fischer Pállal, a Kisiparosok Országos Szervezetének a közelmúltban választott főtitkárá­val Mező Gizella, az MTI munkatársa. — A Kiosz már hosszú ideje mondja, hogy az éppen érvényes gazdasági szabályo­zók nem kedveznek a kisiparosságnak. Most terveznek-e lépéseket véleményük érvényre juttatására? — Egyelőre nincsenek olyan eszközeink, amelyek a folyamatos jelzésnél erőtel­jesebb lépéseket tennének lehetővé. Véleményeztük az adóreformot: elmondtuk, hogy az nem élénkíti a vállalkozásokat. Jelzéseinket nem vették figyelembe, és nem lehet elégtétel számunkra, hogy az élet végül is bennünket igazolt. A személyi jövedelemadó „alapfilozófiája” szerint az állampolgárnak csak jövedelme van — ebből az állam, szerintünk, igen magas összeget von el, és a kisiparosoknak ily módon nincs lehetőségük arra, hogy a gazdálkodással együtt járó, időnkénti veszteséget kigazdálkodjék, sem arra, hogy üzemfejlesztésre, beruházásra tartalékalapot képezzenek, vagy a hullámzó vállalkozói teljesítményt ellensúlyoz­zák. Hátrányosan érinti a kisiparosságot az illetéktörvény is, amely elhalálozás esetén lehetetlenné teszi a családi vállalkozás továbbvitelét. I — A Kiosz alapszervezeteinél sokan panaszolják, hogy a 43 százalékos társada­lombiztosítás túlságosan nagy terhet jelent. Ez tulajdonképpen arra ösztönözhetne, hogy a magas részarányú élőmunkát gépekkel helyettesítsék. — Csakhogy a korszerű üzem kialakítása a jelenlegi feltételekkel szinte lehetet­len. A hazai beszerzési lehetőségek szűkösek, a vámrendelkezések pedig ugyan­csak hátrányosan érintik a kisiparosokat. Megszűnt a korábbi kedvezmény, mi­szerint ötévente egy alkalommal 200 ezer forint értékhatárig vámmentesen hozha­tott be a kisiparos munkájához gépet, berendezést. Véleményünk szerint kevés a 300 ezer forintos újrakezdési kölcsön is az új vállalkozások indításához. Ha olyan gazdaságot akarunk,■amely számol a kis- és középüzemek egymásra épülő hálóza­tával, akkor jól felszerelt műhelyeket kellene létrehozni. Jelenleg 160 ezer kisiparosműhely van az országban, ezekben mintegy 250 ezren dolgoznak, beleértve a szolgáltatókat is. Számításaink szerint — a szolgáltatókon kivül — 60 ezer olyan termelőműhelyre lenne szükség, amelyekben összesen fél-háromnegyed milliónyian dolgoznának. A mai technikai színvonalat figyelem­be véve ehhez műhelyenként 5 millió forint értékű termelőeszköz üzemeltetése lenne szükséges. Vagyis 300 milliárd forint technikai beruházásra lenne szükség mihamarabb. Ennyi pénzt előteremteni, nyilvánvalóan, lehetetlen. A Kiosz milyen eszközöket kíván igénybe venni e folyamat elindításához, a vállalkozások élénkítéséhez? ' ;|1| Elengedhetetlen a jogi szabályozás rendbetétele, olyan egységes vállalkozói törvény megalkotása, amely alkotmányosan tisztázza a magántulajdon szerepét a magyar gazdaságban. Egyszerűsíteni kell az adminisztrációt, nem lehet a kisipa­rosságot az állami tulajdonhoz szabott nyilvántartásra kényszeríteni. Szükséges­nek tartjuk azt is, hogy a vállalkozások indításához a jelenleginél lényegesen több támogatást kapjanak a kezdeményezők, ahogyan ez külföldön jó gyakorlatnak bizonyult. Ugyancsak váijuk a bankok segítségét, mert csak a jelenleginél kedve­zőbb féltételekkel vállalkozik a kisiparos hitel felvételére. Fontos lenne az is, hogy a kisiparosnak legyen módja a külföldi tőke bevonására, ennek azonban ma még nincs meg a jogi feltétele. A Kiosznak a gazdasági érdekvédelmi, érdekképviseleti funkció megtartása mellett mindinkább be kell kapcsolódnia az aktív vállalkozásokba. Például olyan társaságok alapításában kell tőkével részt vállalnia — erről egyébként már meg­kezdődtek a tárgyalások —, amelyek a kisiparosság gazdasági felemelkedését segítik. Emellett nem mondunk le arról sem, hogy folyamatosan tiltakozzunk a kisiparosságot hátrányosan érintő szabályok ellen. Munkánk eredménye legmér­­hetőbben a kisiparosság számának növekedésén, illetőleg a magyar gazdaságban képviselt részarányán mérhető le. Elemzéseink szerint, ha a vállalkozásokat élén­kítő program megvalósul, a magánvállalkozók a nemzeti jövedelemből a jelenlegi öt százalék helyett — 10 éven belül — 30-40 százaléknyit állítanak elő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents